Magyar Nemzet, 1997. augusztus (60. évfolyam, 178-202. szám)
1997-08-30 / 202. szám
SZOMBAT, 1997. augusztus 30. Kultúra A Magyarhang Kft. 1995-ben tett nagyvonalú ajánlatot az ÁPV Rt.nek a Videovox Stúdió Kft. megvásárlására. A cég kilencvenszázalékos tulajdonrészéért a pályázati összeg négyszeresét kínálta, több mint 640 millió forintot, amit a meghirdetés szerint teljes egészében kárpótlási jegyben egyenlíthetett ki. További 480 millió forint készpénzt ígértek a törzstőke emelésére. Ezért az árért jutott végül a tulajdonukba a főváros II. kerületében, a Hűvösvölgyi úton található tizenhatezer négyzetméteres telek, valamint a majd ötezer négyzetméteres épület, amely egykor a hazai rajzfilm és szinkron fellegvára volt. A Magyarhang Kft. - amelynek tulajdonosa 51 százalékban Baló György, 49 százalékban a 2002 Tanácsadó és Szolgáltató Kft., pályázatában rögzítette, céljának tekinti az élenjáró szinkronszínvonal megőrzését, és a Videovoxot független vállalkozásként kívánja működtetni. Nem rejtették véka alá azt a tervüket sem, hogy az épületben televíziót szeretnének majd létesíteni. A 2002 Kft. (amelynek többségi tulajdonosa a CME, a Central European Media Entreprises csoport) már elkészítette tervezett kereskedelmi televíziójának üzleti terveit és dokumentációját. Baló György és csapata évek óta ezen fáradozott. Akkor még úgy látszott, a méditörvényt az év, tehát 1995 végére elfogadja a parlament, és megindulhat a versengés a szabad kereskedelmi csatornákért. A 2002 Kft., illetve a mögötte álló CME pedig az egyik legesélyesebb pályázónak ígérkezett, így a Videovox épületének megvásárlása egyike volt az előrelátó lépéseknek. Ma már tudjuk, a terv meghiúsult, a Videovox pedig, amely egy televíziótulajdonossal karöltve szinte gond nélkül megőrizhette volna pozícióját a hazai szinkronpiacon, e kudarc nyomán talán nehezebb helyzetbe került. Vagy enélkül is boldogul? Az elmúlt időszakban csend volt a vállalat körül, sem nehézségeikről, sem sikereikről nem érkeztek hírek. Mi a helyzet most, hogy a jelek szerint nem népesül be a hatalmas épület izgatott, rohanó tévésekkel, hanem csak a szinkronstábok és a színészek bolyonganak benne? Kérdéseinkre a válaszért Sztojanov Rumen ügyvezető igazgatóhoz fordultunk, akit válságmenedzsernek szerződtettek a cég élére. A Videovox eladásának pillanatában a pénzügyi csőd szélén állt, az adóssága háromszázmillió forint körül volt - mondja. - 1990-ben a vezetés fejlesztésbe fogott, ami nem hozta meg a tervezett bevételt. (Ma már látható, az akkor vásárolt berendezések jelentős része használhatatlan, elavult.) Az elkövetkező években azután nem bírták a terheket, eladósodtak, az épületre két bank jelzálogot jegyzett be. Tartoztak az adóhivatalnak és a tb-nek is. Ugyanakkor a Videovox 1995- ben még nagy létszámú, közel kétszáz embert foglalkoztató állami vállalat volt. A sorra alakuló kis szinkroncégek, amelyek lényegesen olcsóbban dolgoztak, bizony elvitték a megrendelőket. Hátrányt jelentett az is, hogy az egykor Pannónia névre hallgató vállalatot, amelyből 1986- ban kiváltak a rajzfilmesek, előbb Magyar Szinkron- és Videovállalat, majd 1994-ben Videovox Stúdió Kft.-re keresztelték. A bevált, bevezetett nevet tehát kétszer is megváltoztatták. Ám minden nehézség ellenére megmaradt a hazai szinkron szellemi központjának, a szakma meghatározó szakemberei kitartottak mellette, s ebben rejlett a legnagyobb értéke. - A Magyarhang pályázatában azt ígérte, stabilizálja a vállalatot. Mit tett ezért? -Az új tulajdonos négyszáznyolcvanmillió forintos tőkeemelést hajtott végre. Ennek jó része elment adósságtörlesztésre, a másik fele pedig fejlesztésekre, valamint az ingatlanon halaszthatatlanná vált karbantartási munkákra. A cég belső szervezettsége megvolt, ám azt nem igazították a megvátozott piaci körülményekhez. A vállalaton belül szinte lehetetlen volt megszerezni a működéssel kapcsolatos információkat, ezek nélkül viszont lehetetlen üzleti stratégiát építeni. Két számítógép volt, ma több mint negyven működik az épületben. Tizenhatmillióért korszerű informatikai hálózatot építettünk ki, tizenhétmillióért új szoftverrendszert vezettünk be, és megkezdtük az adatgyűjtést, hogy szakmai szempontból megalapozott döntéseket hozhassunk. Ma a Videovox minden meghatározó folyamata számítógépen van. Ehhez viszont meg kellett tanítani a munkatársakat az új technika használatára. Megvásároltuk a Rexfilm Kft. szinkronrészlegét, és ezzel annak három, digitális technikával felszerelt műtermét. Erre azért volt szükség, mert szemben a nálunk működő analóg rendszerrel, a digitális hatékonyabb, olcsóbb, a minőség viszont garantált. Ám a szinkronstábjaink ezt a technikát nem ismerték, meg kellett nekik tanulniuk. A hírek azonban arról szólnak, hogy a Hűvösvölgyi úti stúdiók üresek, a kevés munka az Etele úti, egykori Rexfilm műhelyeiben készül, s a Videovox ma jószerivel csak videofilmek sokszorosításával foglalkozik. Nem teljesült a Magyarhangnak az a terve, hogy ez legyen a piacvezető szinkronműhely? - Ezt az állítást könnyű cáfolni. Jelenleg annyi a munkánk, hogy a hét műtermünk két műszakban dolgozik, minden egykori és jelenlegi munkatársunknak folyamatos elfoglaltságot tudunk biztosítani. A cég tavalyi bevétele 336 millió forint volt, ebből a szinkronból kétszázmillió folyt be. Negyven-ötvenmilliót hozott a rajzfilm, a harmadik nagy bevétel pedig a videosokszorosításból származott. Meg kellett azonban vizsgálni, milyen üzleti lehetőségeink vannak. Amikor a vállalat élére kerültem, volt itt száz profi másológép, ami igen nagy előnyt jelenthetett volna az akkori piacon, ezt azonban nem tudtuk kihasználni. Mivel azonban sikerült egy jó üzletet megkötnünk, és láttuk, hogy ebbe az irányba érdemes elindulni, negyvenmillió forintért vettünk még százhúsz másolót, ezek hozzák ma a Videovox bevételének negyvenöt százalékát. A cég jelenlegi szinkronpiaci részesedése harminckét-harmincnégy százalékos, egyike a négy vezető stúdiónak, és ez nem rossz helyezés, ha figyelembe vesszük, hogy huszonnyolc kisebb-nagyobb szinkronvállalat van ma Magyarországon. Való igaz, hogy a mozifilmek szinkronizálását a korszerűbb, jobb minőséget biztosító digitális stúdióban végezzük, de ebből - tekintve, hogy évente legfeljebb negyvenet szinkronizáltatnak a forgalmazók - nem lehetne megélni. A másik nagy piac a home-videóé, a megrendelők azonban itt hajlamosak elmenni az olcsóbb cégekhez, mert szeretnék minél kevesebből megúszni. A tévészinkronnál viszont szükség és igény van a jó minőségre, ebből van ma a legtöbb megrendelésünk is. A harmadik üzletágunk az animáció volt, a korábbi vezetéssel azonban eltávoztak a megrendelők is, és nem maradt itt senki, aki értene hozzá. Meggyőződésem, hogy az animációnak van helye ebben a vállalkozásban, ám meg kell várni, hogyan alakul az üzleti környezet. Ma tehát nem az a gondunk, hogy nincs mit csinálnunk, hanem az, hogyan bővítsük előrelátóan a kapacitást. - Ki most a Videovox tulajdonosa? - Mivel az ÁPV Rt. által felajánlott tízszázaléknyi dolgozói részvényre nem volt jelentkező, a privatizációs cég eladta a többségi tulajdonos Magyarhang Kft.nek. 1996 végén a Magyarhang továbbadta százszázalékos tulajdonrészét a CME-nek. - A Hűvösvölgyi úti ingatlan is a CME-é? - Az ingatlan a Videovoxé, mivel önálló gazdálkodású vállalat. - Mi lesz a még a területen működő Pannónia Rajzfimstúdió sorsa? - A Pannóniának tizenhárom százalékos tulajdonrésze volt az ingatlanban. Ezt a Videovox megvásárolta. A rajzfilmesek még a telken álló épületeket használják ez év végéig, utána költöznek. - A létszámleépítések után sikerült-e itt tartani azt a szakembergárdát, amelyet a vállalat legnagyobb értékének nevezett? -Tavaly még százharminchatan dolgoztak a cégnél, ebből negyvenketten szinkronszakemberek. A gondot az jelentette, hogy a tulajdonosnak televíziós terveihez szüksége lett volna profikra, ezek az emberek megfeleltek volna ennek a követelménynek, ám a Videovox akkori helyzetében ennyi embert nem tudott eltartani. Mielőtt hozzákezdtem volna a leépítéshez, nem keretszámokat határoztam meg, hanem azt kellett megvizsgálni, hogy a cég jelene és jövője szempontjából mire, kire lesz szükség. Kik azok, akiket feltétlenül meg kell tartani, milyen formát kell ehhez választani. A minőségbiztosítás kritériumai szerint tekintettük át a munkafolyamatokat, hogy azok hatékonyabban, gazdaságosabban működhessenek. Itt a dramaturgiai munka nagyon fontos, mert a rossz forgatókönyv többe kerül. Ma mi fizetjük a legjobban a dramaturgjainkat, és van egy kiemelt tizenötös gárda, amelynek tagjaival folyamatos szerződéses viszonyban állunk. Hasonlóképpen rangsoroltuk a stábokat is, és a teljesítmények értékelése nyomán ez a sorrend évente változhat. Kialakult körülöttünk az a csapat, amelyikre feltétlenül számítunk. A főállásúak száma viszont már csak hatvan, minden elbocsátottnak végkielégítést fizettünk. - Nyereségessé tehető-e a Videovox, vagy még sokáig kell futniuk a pénzük után? - A feladatunk ma az, hogy ebből a nehezebb periódusból átmentsük az infrastruktúrát és a pozíciónkat. Talán idén nullszaldóssá tehető a vállalat, ám a piac nagyon hektikus. Most például, hogy döntés született a kereskedelmi adókról, és rendeződtek a viszonyok a Magyar Televízióban is, alig győzzük a szinkronmunkát. Ma már nagyon odafigyelünk a gazdálkodásunkra, pontosan tudjuk, mi mennyibe kerül. Erre az évre hatvanszázalékos bevételnövekedést tervezünk. Ugyanakkor fenn kell tartani ezt a hatalmas ingatlant, amelynek a Videovox csak a negyven százalékát használja. Hogy a többiben mi lesz, mi sem tudjuk. Hanthy Kinga Szinkronban újra az élen lehetünk A Videovox túl van az életveszélyen Szerelmetes szurkapiszka Györgyey Klára „arrogáns alázata” „Alázattal tisztelgek a tehetség, jó ízlés, valódi szaktudás és maradandó művészi alkotások előtt, szinte szerelmetesen lelkesedem értük. Mikor viszont a modorosságot, félműveltséget, pózolást, giccseskedést ostorozom, »szurkapiszkáló« bírálataimmal nem kis mértékben vagyok arrogáns” - ezekkel a szavakkal vezeti be, Arrogáns alázat című könyvére utalva Györgyey Klára Magyarországon kiadott első esszékötetét (Széphalom Könyvműhely), amelyet nemrégiben mutatott be Pomogáts Béla, az írószövetség elnöke a Balassi könyvesboltban, az írónő-kritikus „legjobb barátai meg szerelmei" jelenlétében. A könyvben szereplő 29 írást tíz év terméséből, közel kétszáz tanulmányból válogatta és „ítélte életre” az egyesült államokbeli Orange-ban élő szerzőjük, aki erre az alkalomra és a Szivárvány című folyóirat idei csobánkai találkozójára érkezett Budapestre családjával. Csobánkai előadásában az emigráció alkonyáról beszél. A véletlen segítette hozzá, hogy kritikus legyen - meséli. A hatvanas években Szabó Magda Mózes, egy, huszonkettő című könyvéről „pimasz politikai kritikát” olvasott. Nyomban felháborodott levet írt a párizsi Irodalmi Újságnak, elemezve a bírálat alaptalanságát. Enczi Endre, a lap akkori szerkesztője postafordultával válaszolta: közli a levelet, és felkérte Györgyey Klárát, írjon kritikákat nekik, így kezdődött. Attól kezdve több száz tanulmányt, esszét jegyzett. Munkáit közölte (és közli) az Irodalmi Újságon kívül a Szivárvány, az Új Látóhatár, kanadai és New York-i hetilapok sora, itthon a Holmi, a Liget, Magyar Napló, az Orpheus, a Vigília, hogy csak néhányat említsünk. Első angol nyelvű cikkét, az izraeli PEN-kongresszusról szóló beszámolóját a hetvenes évek elején jelentette meg. A legrangosabb amerikai egyetemi folyóiratokban, például a World Literature Today-ben, a Yale Reviewban is publikál rendszeresen. Új kötetében olvashatjuk a magyarországi színházi életről közölt beszámolóit, a „száműzött írók" 1991-es könyvheti hazatérését köszöntő írását, rendhagyó nekrológokat, amelyekben nem elsiratja, hanem új életre kelti szeretett íróit: Beckettet, „a magányvallás apostolát” és Ionescót, „a huncut zseni-bohócot”. Könyvismertetéseiből, kritikáiból kirajzolódik a teljes hazai irodalmi élet. Tárgyilagos megfigyelőként és elemzőként, távol a „politikai természetű iszapbirkózásoktól" pontosan tudja, mi és ki mit ér. Talmi csillogással nem lehet elkápráztatni. Noha nagyon szigorú, nem tartozik a „ledorongoló” kritikusok közé, és sohasem hajlandó „elegánssá pingálni egyszerű stílusát" - saját kiválóságát bizonygatandó. Érdemes odafigyelnünk finoman megfogalmazott figyelmeztetésére: „A rendszerváltás legnagyobb eredménye az volt, hogy a művészek kikerültek a gyámkodó-utasítgató politikai pártérdekek irányítása alól. Szomorú lenne, ha ugyanilyen függőség jönne létre, bár más előjellel!” - írta a Szivárványban 1990-ben. Györgyey Klára sokat írt a magyar irodalom kinti megismertetésének gondjairól, kitartóan harcolt azért, hogy Amerikában megpróbáljon elfogadtatni itthon „biztos sikernek” tartott műveket. Huszonkilenc magyar szerzőt fordított angolra, köztük Örkény Istvánt, Spiró Györgyöt, Szakonyi Károlyt. Úgy érzi - mondja -, ezzel szolgálhatta a legjobban a magyar kultúrát. A Szerelmetes szurkapiszkában olvasható 1991-es emlékezéséből megtudhatjuk, hogyan ismerte meg középiskolás korában, a miskolci egyetemi építkezéseket szolgáló dudajkai munkatáborban - ahova tudatosan ügyeskedte be magát kötelező nyári gyakorlatra - „a rozmárbajszú »Határtalan« rabot”, azaz Határ Győzőt, akit azóta „a magyar nyelv és irodalom egyik legnagyobb XX. századi prófétájának" tart, meg azt is, hogyan próbálták óvni rabtársai a kőfejtésre kényszerített Cziffra György kezét, és hogy osztálytársaival ő, a kislány, csempészett pianínót a tábor egyik pinceszobájába, hogy a zseniális zongorista gyakorolhasson. Az a harcos kedv, ami már akkor jellemző volt rá, azóta se hagyta el. Györgyey Klára 1956-ban ment el itthonról. A Yale Egyetemen tanult, három diplomát szerzett. Tanított a Yale gyakorló iskolájában, óriási sikerrel színházat is szervezett az érettségiző osztályokban. Hetedik éve mint az orvostudományi humán program igazgatója szervezi az egyetem híres előadás-sorozatát. Minden évben két magyar előadót is meghív a következő tanévre az Amerikában élő Sanders Ivánt, Nádas Péter Emlékiratok című könyvének fordítóját (a kötet most jelent meg angolul, és nagy sikernek ígérkezik), valamint Harmat Pált Bécsből. A Menekült írók PEN szervezetének elnökeként államfőkkel, miniszterelnökökkel levelez, harcol a legkülönbözőbb nemzetiségű üldözött, bebörtönzött írókért. Egyformán fontos számára - mondja - a Grúziából, Hongkongból, Indonéziából, Kínából, Szíriából vagy akárhonnan elszármazott ember, ha menekült, mint valamikor ő. A Nemzetközi PEN-ben tagja annak a bizottságnak, amely megfogalmazta és eljuttatta az UNESCO-hoz a kis nyelvek védelmében megfogalmazott memorandumot. Tizenöt éve tagja a Nobel-díj jelölőbizottságának, és fájlalja, hogy nem sikerült eredményesen lobbyznia honfitársaiért. A Magyar Írószövetség és PEN Klub közötti véleményeltérés a jelölendők személyéről ugyanis még a lehetőségét is elveszi annak, hogy magyar író komoly eséllyel induljon. - Az anyanyelv olyan nekem, mint az oxigén - válaszolja, amikor arról kérdezik, hogyan sikerült ennyire élőnek megőriznie a magyar fordulatokat, szókincset. Hogy mi lehet manapság a „nyugati magyar irodalom” szerepe? - Nem tudjuk, mire kellünk - töpreng, amikor erről beszélgetünk, és most is azt vallja, hogy a magyar irodalom mindig egységes volt. Csak mára megszűnt a Nyugaton élő magyar írók „korrekciós” szerepe. Azelőtt ők mondhattak ki sok mindent, amit itthon nem lehetett. - Ébren tartottuk 1956 emlékét, helyretettük az akkori magyar sajtó hazugságait, próbáltuk kizökkenteni a „kollektív amnéziából” az embereket - sorolja. - Ott pedig, ahol éltünk, Amerikában vagy Nyugat-Európában, magyaráztuk, hogy nem mindenki vétkes, aki otthon maradt. Kérdi Magda Györgyey Klára: Az a legfontosabb, hogy törődjünk az emberekkel, az irodalommal Havran Zoltán felvétele Mazart Nemzet 19 BUDAPESTI UNIVERSITAS néven 1998. szeptember 1-jétől működő felsőoktatási szövetség megalapítását tervezi az Eötvös Loránd Tudományegyetem a Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetemmel, valamint a Kertészeti és Élelmiszer-ipari Egyetemmel közösen. A szövetség abban az esetben jönne létre, ha a három egyetem sikeresen venne részt a felsőoktatási intézmények integrációjának támogatására ez év szeptember 1-jei beadási határidővel kiírt pályázaton. A NEMZETKÖZI KOLLÁZSBIENNÁLÉ szeptember 14-ig látogatható a Szoboszló Galériában (Hajdúszoboszló, Szilfokalja 2.). KISS RICHÁRD festőművész Vadvilág című kiállítása látható szeptember 28-ig a zsámbéki Lámpás vendéglőben (Zsámbék, Magyar u. 29.). GYŐRFI LAJOS szobrászművész munkáiból nyílik meg kiállítás Firenzében augusztus 31-én, vasárnap. Győrfi Lajos Karcagon született 1960-ban, Budapesten a Képzőművészeti Főiskolán tanult, Borsos Miklós és Rátonyi József tanítványa volt. HIÚSÁGOK A TÜKÖRBEN címmel Didier Grasewitz kiállítása nyílik meg szeptember 1-jén, hétfő este fél hétkor a budapesti Francia Intézetben (L ker., Fő u. 17.). Ugyanitt, este hat, illetve hét órakor nyitják meg Napkori Edit kalapkiállítását és Regös Gábor divatfotó-kiállítását. UDVARDY CSABA festményeiből kiállítás nyílik meg szeptember 2-án, kedden délután fél négykor a Corvin Bankban (Budapest V., Hold u.-Kálmán Imre utca sarok). A TÁRGYAK NAGYSZÜLEINK ASZTALÁRÓL - Formatervezés a háztartásban című kiállítás szeptember 4-én, csütörtökön délután öt órakor nyílik meg a Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeumában (Budapest IIL, Kiscelli u. 108.).