Magyar Nemzet, 1997. augusztus (60. évfolyam, 178-202. szám)

1997-08-09 / 185. szám

24 Magyar Vimit! Kikapcsolódás SZOMBAT, 1997. augusztus 9. Művészszoba Kárászy Szilvia szivacsművészete Kárászy Szilvia zongo­raművész már évek óta kísér­letezik a zene összművészeti szövetbe ágyazásával. - Helyes ez a megfogal­mazás? - Helyes. Én is kísérle­teknek tartom ezeket, s még csak kisebb állomásain ér­zem túl magam. Legutóbbi próbálkozásom a Merlin színházi Zenerotika volt, amely komplexebb, egysé­gesebb volt a korábbiaknál. Jó, hogy a polgári ellenzék napja a Zeneakadémián al­kalmat adott az 1996-os, kettős jubileum - a mille­­centenárium és Liszt halá­lának 110. évfordulója - al­kalmából készített műsorom felújítására. Egy ilyen pro­dukció kisebb kompozíciói­mat és bizonyos vázra épí­tett rögtönzéseimet foglalja magában, amelyeket partne­reim inspirálnak. Az impro­vizáció Mozart óta mindin­kább kihalóban van, holott annak az előadó-művészet fejlődésére is jelentős a ha­tása. Ma már helyenként ál­dásosan megjelenik a zene­­pedagógiában, de a hangsze­res előadó-művészet fejlő­désére is jelentős a hatása, bár szinte csak orgonisták űzik. Ami kicsit is eltért produkcióinkban a hagyo­mányos előadásmódtól, a Zeneakadémia közegében felnagyítódott. - A rögtönzés egyéni mű­faj. Előadásaidon csak az általad különböző hangsze­reken megszólaltatott zenei szólamokban fordul elő, vagy csoportosan művelitek? - A Jelenetek egy mű­vész életéből című, korábbi produkcióban - amely Ber­lioz Fantasztikus szimfóniá­jának tételcímeit gondolja újra - Gyöngyössy Zoltán fuvolaművésznek is jutott improvizáció, de ott is csak a zenét érintette a rögtön­zés. Persze az újabb darab­ban is megmutatkozik az improvizatív szabadság: Se­bestyén Márta népdal-, illet­ve Fekete László zsoltár­éneklésében. - Mennyi ezekben a produkciókban a színház, illetve a zene szerepe? A koncepció kialakításakor a zenész dolgozik benned in­kább vagy a rendező? - A zenéből indulok ki, a látványt és a cselekményt az formálja. A szörnyű vi­­deoklipek korában a zene vizuálissá tételének határ­vonalát próbálom megtalál­ni, ahol a zene marad a lényeg, de a látvány is adekvátan mondani tud va­lamit. Már ötödik éve pró­bálkozom mindezzel, de úgy látom, vissza kell tér­nem az egyszemélyes pro­dukcióhoz, ahol a külső­ségek és a szervezés nem köti le figyelmemet és ener­giámat. Mikrovilágomban kell elmélyednem, hogy on­nan kiindulva az eddiginél komolyabban építsem fel jövendő produkcióinkat. - Hogyan határoznád meg magadat ebben a külö­nös szerepkörben? - Nehéz a meghatározás. Életem fordulói úgy hozták, hogy különböző művészeti ágakkal kerültem kapcsolat­ba, amelyekkel szivacsként töltekezhettem. Voltaképpen egy tőről fakadt mindeme művészet, az ősi mágia kö­zös gyökeréből ágazott el. Az emberiség fejlődése szétválasztotta ezeket, ,de aki művészettel foglalkozik, annak nyitott pórusokkal kell a világban járnia. Ez az igény diákkorom óta meg­van bennem. Meggyőző­désem, hogy falanszterikus világunkban időről időre vissza kell nyúlnunk ezek­hez a gyökerekhez. Hollós Máté Szent István és az új kenyér ünnepén Duna-parti vigasságok Lezárják a pesti alsó rak­partot. A hírben nincsen semmi különös, hiszen útépí­tés, magas vízállás miatt már több ízben történt hasonló. Most augusztus 16. és 20. között az ünneplés az oka a forgalomelterelésnek. Ponto­sabban fogalmazva gyalog mindenki közlekedhet, lesz látnivaló bőven. A Duna­­parti vigasságok című ren­dezvénysorozat először hall­ható három helyszínen. Mint a Tisza-villában megtartott sajtótájékoztatón megtudtuk, Budapest Fővá­ros Önkormányzatának hat­hatós támogatásával, a Ko­médium Kft. produkciós ve­zetőjének szervezésében, több cég anyagi segítésével három helyszínen zajlanak az események. A Lánchíd pesti hídfőjénél a dzsessz műfajá­nak kedvelői több csemege közül válogathatnak. Fellép - többek között - a Beat-box együttes, Balogh Ede együt­tese latin dzsesszt játszik, a Körtánc Egyesület több nem­zetiség jellemző dallamait adja elő, Varga János élő le­mezbemutatót tart, szórakoz­tatja majd a nagyérdeműt a Solymári német táncegyüttes, a Csepel német nemzetiségi táncegyüttes és nem utol­sósorban Pege Aladár és együttese. A Vigadó téri hajóállo­máson a kamaramuzsika és a kamara jellegű előadások kerülnek előtérbe. Itt játszik harmonikán Lukács Miklós, a közönség itt ismerheti meg a Baroque kamaraegyüttest, Kamilla és Lala bohócok itt nyerik meg a jövő publiku­mát, az Arty Party együttes tagjainak óriás bábjai várják a gyerekeket, a Cirmos- Kormos népzenei feldolgo­zásokat mutat be. Ugyanitt fellép a Trombi szalonzene­­kar és a Vajdaszentiváni Adatközlők együttese, akik erdélyi népzenét játszanak. Zenés forgatag lesz a Március 15. tér alsó rakpart­ján, a programsorozat harma­dik pesti helyszínén. Itt tart dalostalálkozót a székesfe­hérvári Szódavíz együttes, a Los Angelitos együttes latin népzenét játszik, a Juke Box együttes countryzenével szó­rakoztatja az egybegyűlteket. A Péterlaki zenekar Erdély­ből érkezik a többnapos ün­nepre, a Yellow Rebel ír nép­zenét mutat be, Dinnyés Jó­zsef daltulajdonos a tőle megszokott stílusban adja közre szerzeményeit. A budaiak ismét gyö­nyörködhetnek a mesterségek ünnepe alkalmából az ország minden tájáról érkezett kéz­műves népművészek munkái­ban. A budavári palotában augusztus 20. és 24. között szövők, faművesek, tűzzo­mánckészítő iparművészek, drágakőcsiszolók, őrségi fa­zekasok, bábkészítők, papír­­merítők, fajátékkészítők, né­­piruha-készítők, bőrdíszmű­vesek és fémművesek mutat­ják be szakmájuk nehezen elleshető fortélyait. V. A. Négy ősbemutató Sopronban Igényes évadot ígér a Petőfi Színház Messze még a színházi évad, gondolják sokan au­gusztus forró napjaiban. Thália hívei ilyenkor, ha csak tehetik, a vízpartokon enyhülnek, este pedig a csil­lagos ég alatt, szabadtéri előadásokon múlatják ked­vükre az időt. A kőszínházi produkciókra a teátrumok vezetői koncentrálnak, bíz­nak terveik valóra váltásá­ban, így van ezzel a Soproni Petőfi Színház is, amely ide­jekorán nyilvánosságra hozta programját. Több műfaj között válo­gathat a nyugati végeken a színházjáró közönség. A következő évadban lesz színmű és bohózat, komédia és zenés történet, vígjáték és musical. De legfőképpen négy ősbemutatóra vállal­­­kozott a társulat. Ferkai Tamás rendezé­sében láthatja a publikum Lope de Vega, A kertész kutyája című komédiáját. A spanyol drámaíró, az 1600- as évek elején írt darabjá­ban a szerelem és a becsü­let újra meg újra megnyil­vánuló ellentétéről ír. Sze­replői nem tisztelik a ran­got, náluk a szív parancsa erősebb. Magyarországi ősbemu­tató lesz Michel de Ghelde­­rode Vörös Mágia című szín­műve, valójában Moliére Fösvényének újmódi válto­zata. A darab cselekményét illetően komédia lenne, még­sem tudunk nevetni rajta, mert a szerző szorongásai énünk legtitkosabb forrás­­vidékeiről fakadnak. A gro­teszk és a burleszk elemei megférnek a játékban, amely Szőke István instrukciói sze­rint látható. Nagy érdeklődés kíséri majd bizonyára Mándy Iván és Valló Péter Régi idők mo­zijának ősbemutatóját. A premier tisztelgés a II. világ­háború utáni magyar iroda­lom egyik legkiválóbb alko­tójának emléke előtt. Egy fiatalember - később felnőtt férfi - szabálytalan élettörté­nete a mű, pontosabban az ő és szüleinek története, éle­tükben, halálukban való vég­érvényes egymáshoz tartozá­suké, jóban-rosszban, örö­meikben, bánatukban szeret­ve, gyűlölködve is olykor. A rendező Valló Péter, Heltai Jenő Naftalinja időnként eszébe jut a ren­dezőknek. Most Szombathy Gyula álmodja színpadra a húszas években játszódó bo­hózatot. A kacagtató, félreér­tésekre épülő jelenetek kö­zéppontjában egy szekrény áll, melyben mindig van va­lami vagy valaki... Jorge Amado brazil író világhírű regényéből, a „Holt tenger”-ből a színház felké­résére Pozsgai Zsolt, Geren­dás Péter és Fekete György írt musicalt. Az ősbemutatót a direktor, Mikó István A tenger szerelmesei címen ál­lítja színpadra. Arthur Schnitzler, Belát­hatatlan táj című szín­művének ősbemutatója az ínyenceknek jelent majd kü­lönös csemegét. Ferkai Ta­más rendezésében halk, de szenvedélyes, hallatlanul iz­galmas dialógusokkal teli előadás várja a nézőket. Ebben az évadban László Péter elképzelései szerint, fel­tehetően remek koreográfia alapján bemutatják Sopron­ban John Kander és Fred Ebb musicaljét, a Kabarét. Szintén Valló Péter állít­ja színpadra Michael Frayn: Ugyanaz hátulról című víg­játékát. A darab a színház vi­lágáról szól, egyszóval az életről. (várhegyi) Városmajori esték Marica grófnő Kálmán Imre halhatat­lan dallamai csendültek föl tegnap este a Városmajori Szabadtéri Színpadon. A Szabad Tér Színház és a Publika Kft. közös produk­ciójában a Marica grófnőt mutatták be, Szóka Júliával a címszerepben. A kétrészes operett lib­rettóját von Julius Bram­­mer és Alfred Grünwald szövege nyomán Kardos G. György írta. Gróf Sza­­páry-Wittenberg Péter sze­repében Maros Gábort lát­hatta a közönség. Maros Gábor a produkció ren­dezője, sőt producere is. A főbb szerepekben Kalmár Magdát, Medgyesi Máriát, Teremi Trixit, Bozsó Jó­zsefet és Benkóczy Zoltánt hallhatja a publikum. A koreográfus Bozsó József, közreműködnek a Jászai Mari Színház dzsessztánc­­együttesének tagjai. Az előadások a hétvégeken, pénteken, szombaton és vasárnap szórakoztatják a nagyérdeműt, így lesz ez ma, augusztus 9-én is. Az utolsó előadás időpontja augusztus 24. (v. a.) Szóka Júlia és Maros Gábor, a darab főszereplői * Tízéves a Molnár-C. Pál Baráti Kör Díjak őrzik a művész emlékét Az 1986 decemberében alapított és 1987. március 4- én a XI. kerületi tanácstól kapott működési engedély alapján hivatalosan működő Molnár-C. Pál Baráti Kör az idén ünnepli 10 éves év­fordulóját. Az alakulás tör­ténetének és előmozdításá­nak legfőbb tudója Csillag Éva, a művész lánya, a ha­gyaték őrzője, hűséges gon­dozója, akivel a baráti kör történetéről beszélgettünk. Századunk közepe táján a művészek között kialakult baráti kör rendszeresen ösz­­szejárt. Eleinte Matzon Fri­gyes szobrászművész Ke­­lenhegyi úti műtermében, később - Molnár­ C. Pál 1981-ben bekövetkezett ha­lála után -, emlékezve a mesterre, felváltva Matzon műtermében és az elárvult, Ménesi úti műteremben ta­lálkoztak. Matzon Frigyes az összejövetelekbe már ko­rábban bevonta a művész leányát is, aki nagy szeretet­tel dolgozott a Molnár-C. Pál-hagyaték összeállításán. Gondos munkája eredmé­nyeként 1984-ben a Ménesi út 65.-ben megnyílt az első magángaléria, a művész emlékmúzeuma. A mű­vésztársaságot összetartó Matzon Frigyes, érezve egészségi állapota romlását, halála előtt Csillag Évára bízta a művésztársaság to­vábbi összetartását. Kitűnő segítőtársra talált a művész­csoporthoz csatlakozó Sza­­latnyai József festőművész­ben, aki követendő példa­ként emlékeztette a házát művészeti közéletben egy­kor vezető szerepet betöltő Szinyei Merse Pál Társaság működésére, így alakult meg hivatalosan is a Mol­nár­ C. Pál Baráti Kör a név­adó emlékének ápolására. Sokoldalú munkáiból, fest­ményeiből, grafikáiból, hí­res illusztrációiból a tíz év alatt számos kiállítást ren­deztek az országban. Tartal­mas, szép monográfiák je­lentek meg róla, nyomdai előkészítés alatt van a Bol­dog művész című kötet, mely mint Tóth Antal művészettörténész, a baráti kör titkára írta a jubileumi ism­ertetőben: „hatalmas képanyaggal és szemelvé­nyekkel a kortársi sajtóból, valóságos enciklopédiája lesz a mester művészetének és betetőzése a Csillag Éva által lankadatlan szorga­lommal folytatott kutató­munkának" . A művész emlékének őrzését szolgálja 1988 óta az évenként kiosztott Mol­nár-C. Pál-jutalom és a Molnár-C. Pál Baráti Kör közönségdíja, mellyel a kortárs képzőművészek munkásságát, törekvéseit pártfogolják. Az előbbit művésztagok ajánlására, egybehangzó döntés alap­ján adják ki, a közönségdí­jat pedig a mintegy a há­romszáz fős baráti kör (nem művész) tagságának szava­zata nyomán ítélik oda. (Támogatója az utóbbi időben a Legenda Kft.) A Molnár-C. Pál-jutalmat el­nyerő művészeket a kör művész tagjainak sorába fogadja. Eddig Molnár-C. Pál­­jutalomban részesült Gaj­­zágó Sándor, Várady Ró­bert, Kárpáti Tamás, Du­schanek János, Kiss Tibor, Patay László, Marosvári György. Közönségdíjban részesült - ugyancsak idő­rendi sor­rendben - Maros­vári György, Várkonyi Já­nos, Simon András, B. Kopp Judit, Gaál Tamás, Bátki László és E. Törley Mária. A jubileumi év alkal­mából Búza Barna szob­rászművész kapta a kitün­tető jutalmat mint élet­műdíjat is. A baráti közös­ség tiszteletét, megbecsülé­sét fejezte ki a 87 éves szobrászművész és mun­kássága iránt. A Molnár-C. Pál Mű­teremgaléria (XI., Ménesi út 65.) kedden, szerdán, csütörtökön 15 órától 18 óráig látogatható. Schelken Pálma A Molnár-C. Pál életmívdíjas Búza Barna szobrászművész A művész nevét őrzi a Ménesi úti magángaléria Pikáns vicc. Molnsár Ferenc és Becker Baby (1928) Fametszet a Cyrano de Bergerach­oz (1935)

Next