Magyar Nemzet, 1997. december (60. évfolyam, 280-304. szám)
1997-12-13 / 291. szám
18 MaSar Nemzet Útközben A metrókocsikban új cédulák tűntek fel. Tanácsokat adnak. t Ilyesmiket: Társaságban kérjünk engedélyt, hogy dohányozhatunk-e. Ne fújjuk a füstöt a másik arcába. Szellőztessünk. A dohánygyártóktól erednek ezek a jó tanácsok. Érdekes. A közelmúltban hírül adták a lapok, hogy a dohánygyárak nem hajlandók kellő összeggel hozzájárulni a népjóléti miniszter által kezdeményezett alaphoz, amely a dohányzás elleni küzdelmet kívánja segíteni. Pedig volna miből. A dohánygyárak miliókat vágnak zsebre abból a profitból, amely a dohányeladásból származik. A dohányzás, miként azt a cigarettareklámokon - kényszerűségből - hirdetik, súlyosan károsítja az egészséget. A gyárak mégsem adnak megfelelő összeget a dohányzás elleni mozgalomhoz. Helyette tanácsokat osztogatnak. Tanácsot pénz helyett. Ez olcsóbb. Bohóc Matyi érzékeny kisgyerek volt. .Szíre-szóra sírva fakadt. Történt egyszer, hogy a tanító úr azt mondta: „Pénteken cirkuszba megy az osztály. Mindenki hozzon holnapra húsz fillért a jegyre.” Nem volt könnyű feladat húsz fillért csak úgy, cirkuszra? Húsz fillérért 25 deka töpörtyűt lehetett kapni kenyérrel. Egy ebéd ára volt a húsz fillér. De hogy, hogy nem, mindenki elhozta a pénzt. Mert Angyalföldön nagyon szerették a gyerekeket, mindent megtettek értük. Csak Matyinél nem volt pénz. Apja már hónapok óta munka nélkül kódorgott, s odahaza még négy testvér kért kenyeret. Matyi jegyét a tanító úr vállalta magára. Mert Bartos tanító urat szigorú embernek ismerték, de a szíve aranyból volt. És eljött a nagy nap, a gyerekek tapsoltak örömükben. Még sosem voltak cirkuszban. A légtornászok elkápráztatták őket. Mondta is a tanító bácsi Kovács Petinek: „Látod, Peti, ha te is jobban tornázol, még légtornász is lehetne belőled." A gyerekek nevettek, még hogy Petiből légtornász! Még egy bukfencet sem tudott csinálni. Aztán bejött a bohóc meg a társa. A bohóc mindenféle mókával örvendeztette meg a gyerekeket, de a társának semmi sem volt ínyére. Nagyokat ütött a bohóc fenekére. Csak úgy porzott a buggyos nadrágja. Amikor a bohóc a fejére is kapott egy ütést, a nézőközönségből fölsírt valaki. Matyi volt. Hangosan kiabált: „Ne bántsák a bohócot!" Mindenki Matyi felé fordult. Matyi vigasztalhatatlan volt, sírt keservesen. Ekkor a bohóc megindult Matyi felé. Amikor odaért, megsimogatta a fejét, ölébe vette, és kivitte a porondra. „Nézzétek ezt a kisgyereket. Micsoda szíve van. Köszöntsük őt tapssal.” És fölzúgott a taps. Matyi sikere túlszárnyalt minden attrakciót. Cipó „Ez a cipő több mint harmincesztendős” - mondja, és kézbe veszi a ma is fényesre tisztított lábbelit. „Még az öreg Schlichter csinálta a Gyár utcában. Mondta is az öreg, sokáig fog tartani, mert maga, Ducika, tud vigyázni a holmijára.” Igaz, ritkán hordta, vigyázott rá. De hát harminc év az mégis nagy idő. A titok másutt van. „A titok az, hogy az öreg Schlichter művésze volt a szakmájának. Igaz, nem gyakorolhatta sűrűn, a Gyár utcában csak ritkán csináltattak cipőt. Ott legfeljebb talpalás, sarkalás járta csupán. De ha nagyritkán valaki cipőt csináltatott, az öreg kitett magáért. A kezéből kikerült darabot kiállításra lehetett volna vinni. Tudom, ma is készítenek a belvárosi mesterek remekbe készült cipőt. Meg is kérik az árát. De ezt a harminc esztendőt megért cipőt egy foltozósuszter csinálta a győri Gyár utcában. Schlichter papa már régen a temetőben nyugszik, de a cipőremek ma is hirdeti, ki volt ő. Csatár Imre, Kultúra Mindig a közönség előtt egy lépéssel Malek Andrea A-tól Z-ig énekel karácsonykor a kongresszusi központban Amióta a musicalszínpadtól visszavonult, Malek Andreától megszoktuk, hogy mindig valami meglepetéssel rukkol elő, új arcát mutatja meg a közönségnek. így történt ez az elmúlt évben, amikor napvilágot látott Ébredés című szólólemeze, és most ősszel is, amikor dzsesszénekesként debütált Meeting point című legújabb CD-jén. Malek Andrea és zenész barátai többek között ennek a lemeznek az anyagából karácsony másnapján, december 26-án jótékonysági hangversenyt adnak a Budapest Kongresszusi Központban. A művésznőnek saját bevallása szerint régóta vágya, hogy igazi látványos show-val lepje meg a közönséget. - Hogyan állította össze a koncert programját? - Mindazt felvonultatom, amit ma tudok és szeretek A-tól Z-ig. Az összes eddigi arcomat. Lesz musical, sanzon és dzsessz is, de csak „óvatosan”. - Hogyhogy óvatosan? - A jó ízlés határain belül, a számokat gondosan egymáshoz válogatva, dacára a vegyes műfajú műsornak. Azt szeretnénk, hogy annak, aki eljön a koncertre, szórakoztató és látványos produkcióban legyen része. - Kik lesznek a partnerei a színpadon? - Dzsesszlemezem csapata, a Five Seasons Jazz elnevezésű formáció további négy tagja: Tűzkő Csaba - gitár, szaxofon; Szakcsi Lakatos Béla junior - zongora; Hárs Viktor - nagybőgő; Balázs Elemér - dobok. Őket big band egészíti ki, fúvósokkal-vonósokkal meg mindenféle latin hangszerekkel, kongával, csörgővel. - Igazi show nincs tánc nélkül... - A Botafogo együttest nem kell bemutatnom, de én is fogok táncolni. Azért választottam a Budapest Kongresszusi Központot, mert ott már sokszor felléptem. Különleges atmoszférája van. Amitől viszont kicsit remeg a lábam, hogy a koncertet az egyik kereskedelmi televíziós adó élőben közvetíti. - Nem hiányzik a gyakoribb színpadi fellépés? - Köztudomású, hogy a családot, az anyaságot, vagyis a normális életet választottam inkább, és nem bántam meg. A színpad csak munkahely, nem szabad, hogy több legyen. Nem hálálja meg, ha az ember többnek tekinti, és vele köti össze az életét. - Sokáig kereste azt a műfajt, amiben a leginkább otthon érzi magát. A latin dzsesszben végre megtalálta? - Úgy érzem, igen. Ez nagyon népszerű műfaj mostanában. A diszkót elsősorban azok kedvelik, akiknek még fejlődik a zenei ízlésük. A megállapodott emberek nyugodtabb és igényesebb zenére vágynak. A latin dzsessz régi szerelmem. Mindig sokat hallgattam, és titkon vágytam arra, hogy egyszer ilyesmit énekeljek. A Five Seasons Jazz tagjaival véletlenül hozott össze az élet, és boldog vagyok, hogy velük énekelhetek. - A Five Seasons Jazz együtt marad? - A dzsessz világában elfogadott, ha egy zenész egyszerre több csapatban játszik. Ha úgy adódik, ketten, hárman, öten állnak össze a barátok zenélni, a legkülönbözőbb formációkban. A Five Seasons Jazz tagjai is ezt teszik. Remélem, hogy még sokáig énekelhetek velük, jövőre talán rendszeresen is játszunk majd valamelyik klubban. - A lemezen az is újdonság, hogy angolul énekel. - Az elmúlt hónapokban jöttem rá, hogy milyen fontos azon a nyelven énekelni, amelyhez a stílus kötődik. Mint ahogy egy magyar népdal is szörnyen hangzana angolul... - Hogyan válogatta össze a CD számait? Ezek a szerelmei? - Ahogy elkezd az ember magyar népdalokat énekelni, észre sem veszi, már a háromszázadiknál tart, így van ez a dzsesszben is. Az egyik dalról eszembe jut a másik, már dúdolom is. A lemez tizennyolc dala csak néhány az ezerből, amit szívesen elénekelnék. A dzsessz másfajta éneklési stílust igényel, mint például a musical. Még hangszínben is mást. Kicsit talán mélyült is a hangom, meg alakult is. Van alapom, hiszen nyolcéves korom óta folyamatosan képeztem a hangomat, és gondolom, amíg énekelni fogok, addig így lesz ez. A dzsessz műfajában vagy az ahhoz közel állókban egyre letisztultabban énekelnek. Formai, stílusbeli túlzás nélkül. Szívesen hallgatok George Michaelt és Stinget - talán ők a legnagyobb kedvencek. Nagyon becsülöm, ha valaki képes arra, hogy megálljon és kritikusan visszatekintsen addigi pályájára. Tisztelem, ha valaki újra meg újra felül tudja értékelni a munkásságát, ha képes új kihívásokkal szembenézni. -Technikailag nagy a különbség a musical-, a sanzon- és a dzsesszéneklés között? Jaj...- A musical nagyon kötött, amolyan mű- Tekintsük ezt kis oldalvágásnak...? - Lehet. A musicalekben úgy kell énekelni, ahogy a közönség megszokta, némi pátosszal és persze más bőrébe bújva. Bár a sanzon is kötött, sokkal szórakoztatóbb és közvetlenebb műfaj. Odakönyököl az ember a zongorára, és nincs menekvés. Egyedül van a pódiumon, nincs javítási lehetőség. A közönség pedig közel van, meg tudja számolni a szeplőket az arcodon. Dzsesszt énekelni még ennél is nagyobb felelősség. Az előadónak a lelke mélyébe látnak, zeneileg, énektudását tekintve teljesen „le kell vetkőznie” a közönség előtt. Hátat fordított a musicalszínpadnak. Aztán a popzenének, a sanzonnak. Most itt van a dzsessz. Mi jöhet még, talán az opera? - Odáig azért nem merészkednék, de mindig továbblépek, ilyen a természetem. Bizonyára most is így lesz, de hogy merre, arról fogalmam sincs. Mindenesetre a musicaleket nem, de a dzsesszt száz évig is lehet énekelni! Devich Márton Malek Andrea: A koncerten mindazt felvonultatom, amit ma tudok és szeretek Költő az ítélő idők forgószelében E sorokat alig két órával azután vetem papírra, hogy a müncheni magyarok a város lakójára, a júliusban elhunyt Tollas Tibor költőre és szerkesztőre emlékeztek. A Néprajzi Múzeum díszes nagytermében december 6-án rendezett emlékesten barátai - Csaszkóczy Emil, Csizmadia Zoltán, Juhász László, Makra Zoltán,Nagy Alajos, Pfitzner Rudof - felidézték az életút fontosabb állomásait és a közösen végzett munka mindennapjait, Gönczöl János és Lejko- Tolvaly Borbála a verseit szavalta, Konthur Mária énekelt, az ünnepség végén pedig hangszalagról Tollas Tibort hallhattuk, amint a Bebádogoztak minden ablakot című versét mondta el. A felszólaló barátok, hajdani rabtársak és munkatársak a gazdag életpálya majd minden szakaszát érintették. Emlegették Tollas páratlan munkabírását, fáradhatatlan szervezői tevékenységét, a menekült magyarok összefogására irányuló lelkes buzgalmát, fontosnak felismert ügyekért hozott áldozatát, szünet nélküli lángolását, gyakran megtapasztalt emberségét és elveihez való hűségét, valamint bátor helytállását - az ő kifejezésével élve - „ítélő idők forgói szelében”. Tollas Tiborhoz engem is az őszinte barátság szálai fűztek, jóllehet olykor és némely kérdésben az emigrációs csatározások frontvonalának ellentétes oldalán álltunk, a nyugati magyarok egymásra gyakran gyanakvó és egymással szemben bizalmatlan csoportjaihoz tartoztunk. A két müncheni szerkesztőség, a Nemzetőré, amelynek vezetője Tollas volt, és az Új Látóhatáré, amelyhez én is tartoztam, nem mindenben vallott hasonló elveket, több ügyben szemben állt egymással, és még ha voltak is közös munkatársaik, a két orgánum esetében a különbözőség sokkal szembetűnőbb volt, mint az egyezés. Egyek voltunk a magyar nép szabadságáért, az ország függetlenségének és önállóságának kivívásáért folyó küzdelemben, a kommunista önkényuralom elleni harcban, a demokrácia győzelméért vállalt munkában, a történelmi hagyományok ápolásában és a nemzeti, valamint keresztény eszmék védelmében, de abban már eltért a véleményünk, hogy a felszabadulás milyen úton, módszerekkel és taktikával segíthető elő, mi legyen az emigráció feladata és munkaprogramja, milyen jövőképet melengessünk a szívünkben. Tollas Tiborral való barátságom nem arra az alapra épült, hogy mindenben azonos módon gondolkodunk, azonos nézeteket vallunk és azonos úton haladunk, hanem arra, hogy kölcsönösen tiszteletben tartjuk egymás felfogását, elismerjük egymás jó szándékát és teljesítményét, megbecsüljük egymás emberi és közösségi erényeit. Így állhatott elő az a némelyek által biztosan különösnek és szokatlannak tartott helyzet, hogy míg Tollas Tibor nálunk vacsorázott, dicsérte Edit főztjét, és a legjobb hangulatban múlattuk az időt, az általa szerkesztett lapban a kommunista Magyarország iránti türelemmel és elnézéssel, az ott működő rendszer iránti engedékenységgel és politikai naivitással vádoltak. Mindez az én baráti érzelmeimet egy pillanatig sem ingatta meg, aminthogy Tollast sem befolyásolta, amit rólam a Nemzetőrben olvashatott, vagy ahogyan az Új Látóhatár az ellene felhozott vádakra és gyanúsításokra gőgösnek és fölényesnek is tekinthető közönnyel, tudomásul nem vétellel válaszolt, pedig ez súlyosabb volt, mint a dühödt visszavágás vagy nyílt vitázás. Szívélyessége és kedvessége lebilincselő volt. Ahogyan például a szövetségesnek igazán nem mondható Új Látóhatárt hallgatói figyelmébe ajánlotta, ha véletlenül egyazon időben ugyanabban a városban vagy országban tartózkodtunk és előadtunk. Melbourne-ben egyszer elintézte például, hogy együtt léphessünk az ausztráliai város magyar közönsége elé, a Nemzetőrnek, én az Új Látóhatárnak végezve hírverést, de egymás felé is téve néhány baráti gesztust. Ez járt tehát a fejemben, amikor a müncheni emlékesten oly sok szépet és jót hallottam Tollas Tiborról. Önkéntelenül arra is gondolnom kellett, vajon miért nem lehetséges, vagy pontosabban, miért oly ritka ez, ismereteim szerint Magyarországon. Miért ellenség vagy ellenfél, aki más világnézet vagy politikai elvrendszer elkötelezettje, miért bomlanak fel barátságok csak azért, mert irodalmi vagy politikai pályák eltérő irányt követnek, miért szakad meg még a beszélő viszony is két magyar között, csak azért, mert más és más úton haladnak? Tollas Tiborral - egy egészséges politikai kultúra jegyében fenn lehetett tartani a zavartalan jó viszonyt és a barátságot még akkor is, ha valaki nem tartozott az ő táborába és az övétől eltérő értékeket őrzött. A vele való kapcsolatban fontosabbak voltak az emberi erények, a kölcsönös tisztelet és megbecsülés, mint a folyamatos nézetazonosság. Ez a felismerés vezérelt el engem a szóban forgó emlékestre, amelyen az az igazság is elhangzott, hogy csak az hal meg, akit elfelejtenek. Tollas Tibor költői életművén és közéleti eredményein kívül olyan emberi jellemvonásokkal és tulajdonságokkal is rendelkezett, hogy bizonyára nem fog elfelejtődni amit embertársaiért, a szűkebb és tágabb közösségért tett, tehát remélhetjük, hogy emléke olyan eleven marad, mint ahogyan az a müncheni esten érezhető volt. Borbándi Gyula Jöjjön el a Ludovika térre! Rózsa Marianna - Jász László szerk.: Az ismeretlen Antall József, 252 old., 21 fotó, ára: 762 Ft Gerle János szerk.: Makovecz Imre műhelye, 408 old. 1211 fotó, ára: 8960 Ft Ifj. Fasang Árpád: Az magyar értelmiség hivatása (70 hozzászólással), 530 old., ára: 1960 Ft Rappal Zsuzsa szerk.: Finta József műhelye, 344 old., 635 fotó, ára: 8960 Ft Id. Antall József: Menekültek menedéke (Emlékek és iratok) 388 old., 114 oldal dokumentum, ára: 1680 Ft Luis de Camões: A lusladák, 408 old., ára: 2240 Ft (Kiküldés esetén + postaköltség) A kötetek megvásárolhatóak vagy megrendelhetőek. Mundus Kiadó Budapest, Vill., Ludovika tér 2. Levelezés: 1537 Bp. 114. Pf. 387. Tel.: 210-1075, fax: 333-5378 SZOMBAT, 1997. december 13. namiiaTaiiTaTamiiTaTBTaTBTaTBTBTBiBiBmiwBiBiaiBiaiaiBiBiBiaiBiBiaiaiBiBiBiBiBia KRENN&TÁRSA a N A F T Á R H Á Z megjelentette az 1998. évi MAGYAR KONYHA falinaptárt valamint agendák, zsebnaptárak asztali és falinaptárak széles választékát . Közületek, viszontelőadók megrendelhetik, megvásárolhatják a NAPTÁRHÁZ MINTABOLTJÁBAN 1139 Budapest, Fáy u. 5. • tel./fax: 270-0694, 270-0695 i Népstadion és létesítményei Központi Idiőtabor Kivitelező SYMA+SD Kft. Napi nyitvatartási idő: 10.00-20.00 óráig. . 400 pavilon, mintegy 5000 nm-en. Több ezer fajta aruetlik (az afrikai népművészeti tárgyaktól a szoboszökőkútig). Helyszínek: nagyterem, kisterem, galéria, 2. emeleti galéra Kiegészítő programok: • népszerű divatbemutatók sé., ilÁfnnŰtnk hm í" étit üff A BS bejáratánálkarácsony a-árusítás. t^ijrriíaiaiNli^' fj á vfafr Ithrihltrii** incÓiL W iiSYMAi k 1i