Magyar Nemzet, 1997. november (60. évfolyam, 280-304. szám)

1997-12-13 / 291. szám

18 MaSarNemzet Kultúra SZOMBAT, 1997. december 13. Útközben A metrókocsikban új cédulák tűntek fel. Tanácsokat adnak. tIlyesmiket: Társaságban kérjünk ' engedélyt, hogy dohányozha- (tunk-e. Ne fújjuk a füstöt a másik arcába. Szellőztessünk. A dohány­gyártóktól erednek ezek a jó taná­csok. Érdekes. A közelmúltban hí­rül adták a lapok, hogy a dohány­gyárak nem hajlandók kellő ösz- ‘ szeggel hozzájárulni a népjóléti miniszter által kezdeményezett alaphoz, amely a dohányzás elleni küzdelmet kívánja segíteni. Pedig volna miből. A dohánygyárak mil- ' Hókat vágnak zsebre abból a pro­fitból, amely a dohányeladásból származik. A dohányzás, miként ' azt a cigarettareklámokon - kény- szerűségből - hirdetik, súlyosan károsítja az egészséget. A gyárak mégsem adnak megfelelő összeget ‘ a dohányzás elleni mozgalomhoz. Helyette tanácsokat osztogatnak. Tanácsot pénz helyett. Ez olcsóbb. Bohóc Matyi érzékeny kisgyerek volt. .Szíre-szóra sírva fakadt. Történt egyszer, hogy a tanító úr azt mondta: „Pénteken cirkuszba megy az osztály. Mindenki hozzon holnapra húsz fillért a jegyre.” Nem volt könnyű feladat húsz fil­lért csak úgy, cirkuszra? Húsz fil­lérért 25 deka töpörtyűt lehetett kapni kenyérrel. Egy ebéd ára volt ' a húsz fillér. De hogy, hogy nem, mindenki elhozta a pénzt. Mert Angyalföldön nagyon szerették a gyerekeket, mindent megtettek ér- ' tűk. Csak Matyinél nem volt pénz. j Apja már hónapok óta munka nél­kül kódorgott, s odahaza még négy testvér kért kenyeret. Matyi jegyét a tanító úr vállalta magára. Mert Bartos tanító urat szigorú embernek ismerték, de a szíve aranyból volt. És eljött a nagy \ nap, a gyerekek tapsoltak örömük­ben. Még sosem voltak cirkusz­ban. A légtornászok elkápráztat­ták őket. Mondta is a tanító bácsi Kovács Petinek: „Látod, Peti, ha te is jobban tornázol, még légtor­nász is lehetne belőled." A gyere­kek nevettek, még hogy Petiből légtornász! Még egy bukfencet sem tudott csinálni. Aztán bejött a bohóc meg a társa. A bohóc min­denféle mókával örvendeztette meg a gyerekeket, de a társának semmi sem volt ínyére. Nagyokat ütött a bohóc fenekére. Csak úgy porzott a buggyos nadrágja. Ami­kor a bohóc a fejére is kapott egy ütést, a nézőközönségből fölsírt valaki. Matyi volt. Hangosan kia­bált: „Ne bántsák a bohócot!" Mindenki Matyi felé fordult. Matyi vigasztalhatatlan volt, sírt keser­vesen. Ekkor a bohóc megindult Matyi felé. Amikor odaért, megsi­mogatta a fejét, ölébe vette, és ki­vitte a porondra. „Nézzétek ezt a kisgyereket. Micsoda szíve van. Köszöntsük őt tapssal.” És fölzú­gott a taps. Matyi sikere túlszár­nyalt minden attrakciót. Cipó „Ez a cipő több mint harminc­esztendős” - mondja, és kézbe ve­szi a ma is fényesre tisztított láb­belit. „Még az öreg Schlichter csi­nálta a Gyár utcában. Mondta is az öreg, sokáig fog tartani, mert maga, Ducika, tud vigyázni a hol­mijára.” Igaz, ritkán hordta, vi­gyázott rá. De hát harminc év az mégis nagy idő. A titok másutt van. „A titok az, hogy az öreg Schlichter művésze volt a szakmá­jának. Igaz, nem gyakorolhatta sűrűn, a Gyár utcában csak ritkán csináltattak cipőt. Ott legfeljebb talpalás, sarkalás járta csupán. De ha nagyritkán valaki cipőt csi­náltatott, az öreg kitett magáért. A kezéből kikerült darabot kiállítás­ra lehetett volna vinni. Tudom, ma is készítenek a belvárosi mesterek remekbe készült cipőt. Meg is ké­rik az árát. De ezt a harminc esz­tendőt megért cipőt egy foltozó­suszter csinálta a győri Gyár ut­cában. Schlichter papa már régen a temetőben nyugszik, de a cipőre­mek tna is hirdeti, ki volt ő. Csatár Imre, Mindig a közönség előtt egy lépéssel Malek Andrea A-tól Z-ig énekel karácsonykor a kongresszusi központban Amióta a musicalszínpadtól visszavo­nult, Malek Andreától megszoktuk, hogy mindig valami meglepetéssel rukkol elő, új arcát mutatja meg a közönségnek. így tör­tént ez az elmúlt évben, amikor napvilágot látott Ébredés című szólólemeze, és most ősszel is, amikor dzsesszénekesként debütált Meeting point című legújabb CD-jén. Malek Andrea és zenész barátai többek között en­nek a lemeznek az anyagából karácsony másnapján, december 26-án jótékonysági hangversenyt adnak a Budapest Kongresszu­si Központban. A művésznőnek saját beval­lása szerint régóta vágya, hogy igazi látvá­nyos show-val lepje meg a közönséget.- Hogyan állította össze a koncert prog­ramját?- Mindazt felvonultatom, amit ma tudok és szeretek A-tól Z-ig. Az összes eddigi ar­comat. Lesz musical, sanzon és dzsessz is, de csak „óvatosan”.- Hogyhogy óvatosan?- A jó ízlés határain belül, a számokat gondosan egymáshoz válogatva, dacára a ve­gyes műfajú műsornak. Azt szeretnénk, hogy annak, aki eljön a koncertre, szórakoztató és látványos produkcióban legyen része.- Kik lesznek a partnerei a színpadon?- Dzsesszlemezem csapata, a Five Sea- sons Jazz elnevezésű formáció további négy tagja: Tűzkő Csaba - gitár, szaxofon; Szakcsi Lakatos Béla junior - zongora; Hárs Viktor - nagybőgő; Balázs Elemér - dobok. Őket big bánd egészíti ki, fúvósokkal-vonósokkal meg mindenféle latin hangszerekkel, kongá- val, csörgővel.- Igazi show nincs tánc nélkül...- A Botafogo együttest nem kell bemu­tatnom, de én is fogok táncolni. Azért vá­lasztottam a Budapest Kongresszusi Köz­pontot, mert ott már sokszor felléptem. Kü­lönleges atmoszférája van. Amitől viszont kicsit remeg a lábam, hogy a koncertet az egyik kereskedelmi televíziós adó élőben közvetíti.- Nem hiányzik a gyakoribb színpadi fel­lépés?- Köztudomású, hogy a családot, az anyaságot, vagyis a normális életet válasz­tottam inkább, és nem bántam meg. A szín­pad csak munkahely, nem szabad, hogy több legyen. Nem hálálja meg, ha az ember többnek tekinti, és vele köti össze az életét.- Sokáig kereste azt a műfajt, amiben a leginkább otthon érzi magát. A latin dzsessz- ben végre megtalálta?- Úgy érzem, igen. Ez nagyon népszerű műfaj mostanában. A diszkót elsősorban azok kedvelik, akiknek még fejlődik a ze­nei ízlésük. A megállapodott emberek nyu- godtabb és igényesebb zenére vágynak. A Malek Andrea: A koncerten mindazt fel­vonultatom, amit ma tudok és szeretek latin dzsessz régi szerelmem. Mindig sokat hallgattam, és titkon vágytam arra, hogy egyszer ilyesmit énekeljek. A Five Seasons Jazz tagjaival véletlenül hozott össze az élet, és boldog vagyok, hogy velük énekel­hetek.- A Five Seasons Jazz együtt marad?- A dzsessz világában elfogadott, ha egy zenész egyszerre több csapatban játszik. Ha úgy adódik, ketten, hárman, öten állnak ösz- sze a barátok zenélni, a legkülönbözőbb for­mációkban. A Five Seasons Jazz tagjai is ezt teszik. Remélem, hogy még sokáig énekel­hetek velük, jövőre talán rendszeresen is ját­szunk majd valamelyik klubban.- A lemezen az is újdonság, hogy angolul énekel.- Az elmúlt hónapokban jöttem rá, hogy milyen fontos azon a nyelven énekelni, amely­hez a stílus kötődik. Mint ahogy egy magyar népdal is szörnyen hangzana angolul...- Hogyan válogatta össze a CD számait? Ezek a szerelmei?- Ahogy elkezd az ember magyar népda­lokat énekelni, észre sem veszi, már a három­századiknál tart. így van ez a dzsesszben is. Az egyik dalról eszembe jut a másik, már dú­dolom is. A lemez tizennyolc dala csak né­hány az ezerből, amit szívesen elénekelnék.- A dzsessz másfajta éneklési stílust igé­nyel, mint például a musical. Még hangszín­ben is mást.- Kicsit talán mélyült is a hangom, meg alakult is. Van alapom, hiszen nyolcéves ko­rom óta folyamatosan képeztem a hangomat, és gondolom, amíg énekelni fogok, addig így lesz ez. A dzsessz műfajában vagy az ahhoz közel állókban egyre letisztultabban énekel­nek. Formai, stílusbeli túlzás nélkül. Szíve­sen hallgatok George Michaelt és Stinget - talán ők a legnagyobb kedvencek. Nagyon becsülöm, ha valaki képes arra, hogy megáll­jon és kritikusan visszatekintsen addigi pá­lyájára. Tisztelem, ha valaki újra meg újra felül tudja értékelni a munkásságát, ha képes új kihívásokkal szembenézni.-Technikailag nagy a különbség a musi­cal-, a sanzon- és a dzsesszéneklés között?- A musical nagyon kötött, amolyan mű­faj...- Tekintsük ezt kis oldalvágásnak...?- Lehet. A musicalekben úgy kell éne­kelni, ahogy a közönség megszokta, némi pátosszal és persze más bőrébe bújva. Bár a sanzon is kötött, sokkal szórakoztatóbb és közvetlenebb műfaj. Odakönyököl az ember a zongorára, és nincs menekvés. Egyedül van a pódiumon, nincs javítási lehetőség. A közönség pedig közel van, meg tudja szá­molni a szeplőket az arcodon. Dzsesszt éne­kelni még ennél is nagyobb felelősség. Az előadónak a lelke mélyébe látnak, zeneileg, énektudását tekintve teljesen „le kell vetkőz­nie” a közönség előtt.- Hátat fordított a musicalszínpadnak. Aztán a popzenének, a sanzonnak. Most itt van a dzsessz. Mi jöhet még, talán az opera?- Odáig azért nem merészkednék, de mindig továbblépek, ilyen a természetem. Bizonyára most is így lesz, de hogy merre, arról fogalmam sincs. Mindenesetre a musi­caleket nem, de a dzsesszt száz évig is lehet énekelni! Devich Márton Költő az ítélő idők forgószelében E sorokat alig két órával azután vetem papírra, hogy a müncheni magyarok a város la­kójára, a júliusban elhunyt Tol­las Tibor költőre és szerkesztő­re emlékeztek. A Néprajzi Mú­zeum díszes nagytermében de­cember 6-án rendezett emlékes­ten barátai - Csaszkóczy Emil, Csizmadia Zoltán, Juhász Lász­ló, Makra Zoltán,'Nagy Alajos, I Pfitzner Rudof - felidézték az életút fontosabb állomásait és a közösen végzett munka minden- , napjait, Gönczöl János és Lejko- Tolvaly Borbála a verseit sza­valta, Konthur Mária énekelt, ! az ünnepség végén pedig hang- ; szalagról Tollas Tibort hallhat­tuk, amint a Bebádogoztak min- ] den ablakot című versét mondta el. A felszólaló barátok, hajdani rabtársak és munkatársak a gaz­dag életpálya majd minden sza­kaszát érintették. Emlegették Tollas páratlan munkabírását, fáradhatatlan szervezői tevé­kenységét, a menekült magya­rok összefogására irányuló lel­kes buzgalmát, fontosnak felis­mert ügyekért hozott áldozatát, szünet nélküli lángolását, gyak­ran megtapasztalt emberségét és elveihez való hűségét, valamint bátor helytállását - az ő kifeje­zésével élve - „ítélő idők forgó- i szelében”. Tollas Tiborhoz en­gem is az őszinte barátság szá­lai fűztek, jóllehet olykor és né­mely kérdésben az emigrációs csatározások frontvonalának el­lentétes oldalán álltunk, a nyu­gati magyarok egymásra gyak­ran gyanakvó és egymással i szemben bizalmatlan csoportjai­hoz tartoztunk. A két müncheni szerkesztőség, a Nemzetőré, amelynek vezetője Tollas volt, és az Új Látóhatáré, amelyhez én is tartoztam, nem mindenben vallott hasonló elveket, több 1 ügyben szemben állt egymással, I és még ha voltak is közös mun­katársaik, a két orgánum eseté- 1 ben a különbözőség sokkal szembetűnőbb volt, mint az egyezés. Egyek voltunk a ma­gyar nép szabadságáért, az or­szág függetlenségének és önál­lóságának kivívásáért folyó küzdelemben, a kommunista önkényuralom elleni harcban, a demokrácia győzelméért vállalt munkában, a történelmi hagyo­mányok ápolásában és a nemze­ti, valamint keresztény eszmék védelmében, de abban már el­tért a véleményünk, hogy a fel- szabadulás milyen úton, mód­szerekkel és taktikával segíthető elő, mi legyen az emigráció fel­adata és munkaprogramja, mi­lyen jövőképet melengessünk a szívünkben. Tollas Tiborral való barátsá­gom nem arra az alapra épült, hogy mindenben azonos módon gondolkodunk, azonos nézete­ket vallunk és azonos úton hala­dunk, hanem arra, hogy kölcsö­nösen tiszteletben tartjuk egy­más felfogását, elismerjük egy­más jó szándékát és teljesítmé­nyét, megbecsüljük egymás em­beri és közösségi erényeit. így állhatott elő az a némelyek által biztosan különösnek és szokat­lannak tartott helyzet, hogy míg Tollas Tibor nálunk vacsorá­zott, dicsérte Edit főztjét, és a legjobb hangulatban múlattuk az időt, az általa szerkesztett lapban a kommunista Magyar- ország iránti türelemmel és el­nézéssel, az ott működő rend­szer iránti engedékenységgel és politikai naivitással vádoltak. Mindez az én baráti érzelmei­met egy pillanatig sem ingatta meg, aminthogy Tollast sem be­folyásolta, amit rólam a Nem­zetőrben olvashatott, vagy aho­gyan az Új Látóhatár az ellene felhozott vádakra és gyanúsítá­sokra gőgösnek és fölényesnek is tekinthető közönnyel, tudo­másul nem vétellel válaszolt, pedig ez súlyosabb volt, mint a dühödt visszavágás vagy nyílt vitázás. Szívélyessége és kedvessége lebilincselő volt. Ahogyan pél­dául a szövetségesnek igazán nem mondható Új Látóhatárt hallgatói figyelmébe ajánlotta, ha véletlenül egyazon időben ugyanabban a városban vagy országban tartózkodtunk és elő­adtunk. Melboume-ben egyszer elintézte például, hogy együtt léphessünk az ausztráliai város magyar közönsége elé, ő a Nemzetőrnek, én az Új Látóha­tárnak végezve hírverést, de egymás felé is téve néhány ba­ráti gesztust. Ez járt tehát a fejemben, amikor a müncheni emlékesten oly sok szépet és jót hallottam Tollas Tiborról. Önkéntelenül arra is gondolnom kellett, vajon miért nem lehetséges, vagy pontosabban, miért oly ritka ez, ismereteim szerint Magyaror­szágon. Miért ellenség vagy el­lenfél, aki más világnézet vagy politikai elvrendszer elkötele­zettje, miért bomlanak fel barát­ságok csak azért, mert irodalmi vagy politikai pályák eltérő irányt követnek, miért szakad meg még a beszélő viszony is két magyar között, csak azért, mert más és más úton haladnak? Tollas Tiborral - egy egész­séges politikai kultúra jegyében - fenn lehetett tartani a zavarta­lan jó viszonyt és a barátságot még akkor is, ha valaki nem tar­tozott az ő táborába és az övétől eltérő értékeket őrzött. A vele való kapcsolatban fontosabbak voltak az emberi erények, a köl­csönös tisztelet és megbecsülés, mint a folyamatos nézetazonos­ság. Ez a felismerés vezérelt el engem a szóban forgó emlékest­re, amelyen az az igazság is el­hangzott, hogy csak az hal meg, akit elfelejtenek. Tollas Tibor költői életművén és közéleti eredményein kívül olyan emberi jellemvonásokkal és tulajdonsá­gokkal is rendelkezett, hogy bi­zonyára nem fog elfelejtődni amit embertársaiért, a szűkebb és tágabb közösségért tett, tehát remélhetjük, hogy emléke olyan eleven marad, mint ahogyan az a müncheni esten érezhető volt. Borbándi Gyula Jöjjön el a Ludovika térre! Rózsa Marianna - Jász László szerk.: Az ismeretlen Antall József, 252 old., 21 fotó, ára: 762 Ft Gerle János szerk.: Makovecz Imre műhelye, 408 old. 1211 fotó, ára: 8960 Ft Ifj. Fasang Árpád: Az magyar értelmiség hivatása (70 hozzászólással), 530 old., ára: 1960 Ft Rappal Zsuzsa szerk.: Finta József műhelye, 344 old., 635 fotó, ára: 8960 Ft Id. Antall József: Menekültek menedéke (Emlékek és iratok) 388 old., 114 oldal dokumentum, ára: 1680 Ft Luis de Camöes: A lusladák, 408 old., ára: 2240 Ft (Kiküldés esetén + postaköltség) A kötetek megvásárolhatóak vagy megrendelhetőek: Mundus Kiadó Budapest, Vili., Ludovika tér 2. Levelezés: 1537 Bp. 114. Pf. 387. Tel.: 210-1075, fax: 333-5378 namiiaTaiiTaTamiiTaTBTaTBTaTBTBTBiBiBmiwBiBiaiBiaiaiBiBiBiaiBiBiaiaiBiBiBiBiBia KRENN&TÁRSA a N A F T Á R H Á Z megjelentette az 1998. évi MAGYAR KONYHA falinaptárt valamint agendák, zsebnaptárak asztali és falinaptárak széles választékát * Közületek. viszonteleadók megrendelhetik, megvásárolhatják a NAPTÁRHÁZ MINTABOLTJÁBAN 1139 Budapest, Fáy u. 5. • tel./fax: 270-0694, 270-0695 i Népstadion és létesítményei Központi tdiőtaboi Kivitelező SYMA+SD Kft. - . Napi nyitvatartási idő: 10.00-20.00 éráig. 400 pavilon, mintegy 5000 nm*en. k 1 i Több ezer fajfa aruetkk (az afrikai neptnűveszeti tárgyaktól a szoboszökokútigj. Helyszínek: nagyterem, kisterem, galéria, 2. emeleti góléra Kiegészítő programok: • népszerű divatbemutatók sé., ilÁfnnŰtnk hm í" étit üf f A BS béjáratónólkarácson^a-árusífós. t^ijririíaiaiNli^' fj á vfafr Ithrihltrii** iúcÓiL W iiSYMAi

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék