Magyar Nemzet, 1998. január (61. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-03 / 2. szám

SZOMBAT, 1998. január 3. Gazdaság Kornai-interjú a Frankfurter Allgemeinében Lezárult a rendszerváltozás A rendszerváltozás három legfőbb követelményét tekintve egyértelműen megállapítható, hogy Magyarországon, Lengyel­­országban és Csehországban vég­bement a szocializmus piacgazda­sággal történő felváltása - jelen­tette ki Komár János gazdaságku­tató professzor az MTI szerint a Frankfurter Allgemeine Zeitung­nak adott, tegnapi interjújában. A tekintélyes kutató a rend­szerváltozás legfőbb követelmé­nyeiről szólva elmondta, hogy az említett három országban ma már szinte senki sem kérdőjelezi meg a piacgazdaság létét. Másik fontos tényezőnek a tulajdonvi­szonyok megváltozását nevezte. Rámutatott, hogy a három ország között ugyan jelentősek az elté­rések, de mindenütt a magángaz­daság játszik ma már meghatáro­zó szerepet. Alapvető változás történt a harmadik fontos terüle­ten, a társadalmi tevékenység ko­ordinálásában is. A teljhatalmú bürokrácia helyett most a piac tölt be nem egyeduralkodó, de meghatározó szerepet. Komár szerint sok igazság, ám egyúttal sok túlzás is van azokban az állításokban, ame­lyek szerint a privatizációban a korábbi vezető réteg illegális úton jelentős vagyonhoz jutott. Szavai szerint a nagy társadalmi változásoknál elkerülhetetlen, hogy az illetők az előző rend­szerben felhalmozott szellemi tőkét magukkal hozzák. Mindig vannak olyanok, akik ismeretei­ket, döntési tapasztalataikat, kap­csolataikat felhasználják, és tör­vénnyel nem lehet ezeket az em­bereket a politikai és gazdasági életből kizárni. Ha a változást elitváltáshoz kötné valaki, akkor csak félig vagy egyharmad arányban ment végre a rendszerváltozás - mondta a gazdaságkutató pro­fesszor. A gazdasági elit ötven­hatvan százalékát ugyanazok a személyek alkotják, akik a rend­szerváltozás előtt. Ám a változás akkor is végbement volna, ha a két csoport teljesen megegyezne - állapította meg. A nemzetközi együttműködés és összeolvadás erősödése időszakában nem sok értelme van arról beszélni, hogy a privatizáció során a nemzeti va­gyont kiárusították a külföldi cé­geknek. A legfontosabb az, hogy tulajdonosi érdekeik alapján cse­lekedjenek, fektessenek be és le­gyenek hajlandóak jelentős fej­lesztésekre - hangsúlyozta Komár János. Adókedvezmény jár használatáért Életbe lépett az üdülési csekk A kormány a belföldi turiz­mus jelentős fellendülését várja az újévtől életbe lépett, új szociá­lis üdültetési csekkrendszertől. Az állam az eddigiektől eltérően nem közvetlen költségvetési tá­mogatást nyújt az üdülni vágyó polgároknak, hanem adó- és já­rulékkedvezményekkel ösztönzi a munkáltatókat a csekkek felhasz­nálására, illetve alkalmazottaik üdülésének elősegítésére - írja az MTI. A költségvetés az idén öt­­milliárd forinttal járul hozzá a rendszer működtetéséhez. A csekket az aktív dolgozók közvetlenül nem vehetik meg. Csak akkor juthatnak hozzá, ha a munkáltatójuk megvásárolta azt a Nemzeti Üdülési Szolgálat Kft­­től. A csekket ezer-, ötezer és tíz­ezer forintos névértékben bocsát­ják ki. A munkáltatók pedig a névérték feléig, személyenként legfeljebb tízezer forintig adó- és tb-járulékkönnyítést kapnak. Az új rendszer előnye lesz az is, hogy az eddigiektől eltérően a csekkeket nemcsak az egykori SZOT-üdülőket működtető Hun­­guest Rt. szállodáiban lehet be­váltani, hanem minden olyan vendégfogadó helyen felhasznál­hatók lesznek, amelyeknek tulaj­donosai megállapodnak a rend­szert koordináló Nemzeti Üdülési Szolgálattal. A szakemberek remélik azt is, hogy a tavalyi mintegy 130 ezer­rel szemben idén legalább két­százezren veszik majd igénybe a támogatott üdülési lehetőségeket. A szociálturizmusban részt vevők számának növekedése a hazai szállásadók nagyobb üzleti biz­tonságát is elősegíti. A Nemzeti Üdülési Szolgálat Kft. évkönyv­ben jelenteti meg azoknak a szál­láshelyeknek a jegyzékét, ahol a Hunguest Travel és a Tourinform irodáiban megrendelhető üdülési csekkek beválthatók. Kisvállalkozók jobb pozícióban Több a helyi adó Győrött A Győr-Moson-Sopron Me­gyei Kereskedelmi és Iparkama­ra arra kérte a térség önkormány­zatait, hogy 1998-ban ne éljenek a helyi adók emelésének tör­vényben biztosított lehetősé­gével, inkább a már meglévő vál­lalkozások megerősítésére, illet­ve újak bátorítására törekedje­nek. A kamara azt is szorgalmaz­ta, hogy az önkormányzatok vizsgálják felül a külföldiek be­ruházásaihoz nyújtott adóked­vezményeket. Balogh József győri polgármester az MTI-nek elmondta: Győrnek nagy szüksé­ge van a helyi adókból származó több bevételre. Ezek szerint 1998-ra az iparűzési adót a ko­rábbi 1,2 százalékról 1,4 száza­lékra emelték. Kedvező változás viszont: a kisvállalkozások adó­­mentességének határát 4 millió forintról 5 millióra módosították. ­ Új magyar találmányok A csodaszirup Szőllősy János, a Horizon- Multiplan műszaki igazgatója ma az ország egyik legsikeresebb feltalálója. Rájött ugyanis, hogy az igazi üzlet a kreativitás piacra segítésében van. Saját találmá­nyát, a mágneses térerőmérőt, amivel aranyérmes lett Brüsszel­ben, legfeljebb mint hobbiesz­közt tartja számon.­­ A véletlen hozott össze dr. Csucska Elek állatorvossal, aki 30 év után döntött úgy, hogy le­gyek segítségére gyógyhatású készítménye menedzselésében. Ma milliárdos cégünk van, ami főként a Humet R-nek köszönhe­tünk. E szerről annyit érdemes tudni, hogy a közösen megtalált huminsav olyan transzformátor, amely átalakítja és az élőlények számára felvehetővé teszi az ás­ványi anyagokat, s ami nagyon fontos, mellékhatás nélkül. Je­lentőségéről talán a vashiány okozta vérszegénységben szen­vedő csernobiliek tudnának a legtöbbet beszélni - magyarázza Szőllősy János. A műszaki igazgató saját ta­lálmánya a mágneses terek méré­sében hozott újat. Az általa kifej­lesztett eszköz, a Fluxalarm Pro iránt megnyilvánuló nemzetközi figyelem főként annak tudható be, hogy a műszer a jelenleg al­kalmazott aknakutatókkal ellen­tétben nem bocsát ki sugarakat, és nem aktivizálja a robbanótöl­­tetet. Szőllősy János a Humet R és a Fluxalarm találmányával az idei brüsszeli, illetve nürnbergi nemzetközi kiállításon aranyér­met nyert. (v. b.) A Cégek az 1998-as startvonalnál Eljött a tőkeexport korszaka? Az üzleti szféra az új esz­tendőt tekintheti az előző év za­vartalan és töretlen folytatásának, de készülhet merőben eredeti el­képzelésekkel - stílusosan -, fo­gadalmakkal is. Ahány cég, annyi terv, annyi átmenet? Voltaképpen nem: a legtöbb esetben a szűkebb és tágabb környezettől való füg­gés az, ami meghatározza a válla­latok lehetőségeit. Amikor tehát programokat készítenek, akkor sa­ját adottságaikat helyezik bele ab­ba a mozgástérbe, amelyet a ma­gyar és a nemzetközi gazdaságaid­nál vagy éppen nem kínál nekik; vizsgálják a szakterületük és az ál­talánosabb piac fizetőképességét; elemzik termelésük, fejlesztéseik, marketingjük finanszírozhatósá­gát, a friss tőke bevonásának mód­ját; értékelik versenypozícióikat, a vetélytársak tevékenységét, ter­jeszkedési szándékait. Az esztendő fordulóján arra kértünk vállalati szakembereket, hogy néhány kérdésünkre vála­szolva vázolják fel cégük várható helyzetét. Az Agrimpex Gabona­kereskedelmi Rt. elnöke, Polgár Ferenc, az Iqsoft Intelligens Soft­ware Rt. marketing- és kereske­delmi igazgatója, Sipka Júlia, a Cél Motors Rt. tulajdonos elnöke, Vadas Tamás saját vállalati kör­nyezetére vetítve érvelt, a Magyar Menedzsmentintézet társelnöke, Krupanics Sándor viszont - tiszt­ségéből adódóan - általánosabb értékelést adott. „Válogatásunk­kal” igyekeztünk a gazdaság több, más és más jellegzetességekkel rendelkező területére „ellátogat­ni”, így a jelentős felvásárlói háló­zattal, malmokkal, kikötői tároló­­kapacitással, több évtizedes piaci kapcsolatrendszerrel, áru-, illetve értéktőzsdei érdekeltséggel ren­delkező Agrimpexhez, ahhoz a szoftvercéghez, mely Oracle adat­báziskezelő rendszerével jelen van a közszféra és számos nagyválla­lat életében, a gépjárművekkel foglalkozó céghez, mely a koreai Hyundai haszon- és személygép­járműveit értékesíti hazai tovább­­eladóknak, illetve közvetlenül a vásárlóknak.­­Az 1998-as központi költség­­vetés az ideit meghaladó növeke­désre épít, a változatlanul előtérbe helyezett exportorientáció mellett pedig számol a belső fogyasztás növekedésével, illetve deklarálja: finanszírozhatóbb lesz, s nagyobb mozgásteret kap az üzleti szféra. Csaknem egy hónappal a büdzsé elfogadása után milyennek ítéli cége 1998-as esélyeit? Sipka Júlia: - Az elmúlt két évben az Iqsoft elindult egy növe­kedési pályán, és ezt valószínűleg tovább erősíti az elfogadott költ­ségvetés. Árbevételünknek keve­sebb mint fele származik a köz­szférától, hiszen nagy magánválla­latok az ügyfeleink, mégis fontos­sá válik 1998-ban, hogy az állam­­igazgatásban számos helyen elin­dítottak informatikai - gépesítési­­ programot, s ez jótékonyan hat­hat a mi számítástechnikai szoft­verrel foglalkozó cégünk életére. A költségvetés nem alkalmaz megszorításokat a közigazgatás­ban sem, így üzletileg is előnyös ennek a piacnak a fejlődése: könyvtáraknak, nagy közgyűjte­ményeknek készül termékeink egy része, remélhetően ki tudjuk használni a kulturális szféra erő­teljesebb támogatását is. Polgár Ferenc:­­ Úgy vé­lem, hogy 1998-ban folytatódhat az a tendencia, amelyet 1997-ben érzékelhettünk. Legjobb példa erre, hogy az 1997. évi várható mutatók rendre meghaladták a vezető gazdasági elemzők kel­lően óvatos előrejelzéseit. Ezek a számok jobbak is lehettek volna, ha a mezőgazdaság nem szembe­sül az ismert nehézségekkel, pél­dául a búza minőségével. Remé­lem, hogy 1998-ra kiheverjük ezeket a problémákat, és végre az évek óta hektikus mezőgaz­daság is megnyugszik. Ehhez megfelelő agrárpiaci irányítás és természetesen megfelelő időjárás is szükségeltetik. Vadas Tamás: - Az 1998-as esélyeinket illetően szokatlanul optimista vagyok. Ennek alapvető oka, hogy az 1997-es évünk több körülmény összejátszása követ­keztében nem sikerült jóra, így joggal várom, hogy 1998-ban ja­vulnak esélyeink. Az 1997-es - elsősorban első félévi -, gyengébb eredményünk alapvetően a dol­lár-márka erőviszony, illetve an­nak helytelen koreai megközelíté­se következtében állt elő. Miköz­ben a keresztárfolyam fokozato­san drágává tette a dollárrelációjú importot, a külföldi partnerünknek több hónapba telt annak megérté­se és lereagálása, hogy a márkabá­zisú konkurensek milyen árelőny­re tettek szert. Ez idő alatt a ko­rábban meghatározó piaci részese­désünk igen jelentősen visszaesett. Mivel az év második felére si­került a helyzetet partnerünkkel megértetni, reményünk van ar­ra, hogy a következő év érzé­kelhetően jobb lesz az 1997- esnél. Krupanics Sándor: - A Ma­gyar Menedzsmentintézet tagvál­lalatai esetében a legfontosabbnak azt tartom, hogy a nemzetgazdasá­gi folyamatok meghatározó ele­mei irányváltást mutatnak, így a rendszerváltás óta tartó politikai és gazdasági átalakulás üzleti szem­pontból is kezdi megmutatni ered­ményeit immár a piacgazdaság ke­retein belül is. Az 1998-ban vár­hatóan kialakuló, minőségileg jobb gazdasági környezetnek azonban biztosítania kell a több évre, talán hosszú évekre való sta­bil, szolid növekedés alapját. - Milyennek ítéli cége piaci esélyeit, termékei, szolgáltatásai iránti hazai, nemzetközi fizető­képes kereslet alakulását, képes-e megfelelő finanszírozási hátteret szervezni, biztosítani fejlesztései­hez, termékei piacra juttatásához, marketingjéhez? Vadas T.: - A fizetőképes ke­reslet változása értelemszerűen különböző módon fog megjelenni a magánszemélyek, illetve a vál­lalkozások oldaláról. Úgy számí­tom, hogy a különböző gazdasági folyamatok a cégek beruházási esélyeit és így a haszonjárműpia­cot már 1998-ban élénkíteni fog­ják, míg a magánfogyasztás - és ezzel együtt a személyautó-piac - ennek jeleit csak később mutatja majd. Sipka J.: - Minden jel szerint jók az Iqsoft piaci esélyei. El­sősorban idehaza, de hál’ istennek megjelent szolgáltatáskínálatunk­ban olyan termék, amely iránt Nyugat-Európában - de akár még távolabb is - van érdeklődés. Most az a kérdés, hogy piaci nyi­tásukat hogyan tudjuk finanszí­rozni? Ebben pesszimistább va­gyok, mint általában a helyzetünk megítélésében. Bár igaz, hogy ép­pen az elmúlt két évben sikerült bankunkkal kialakítani egy úgy­nevezett folyószámlahitelkeret­­konstrukciót, ezáltal az átmeneti pénzügyi nehézségeink finanszí­rozhatók. De nem teszi lehetővé a konstrukció, hogy egy-egy termé­künk érdekében komolyabb be­ruházás, fejlesztés, befektetés va­lósuljon meg. Az olyan cégnek, mint a miénk, elsődleges tőkéje a fejekben lévő tudás, csakhogy er­re egyetlen bank sem ad kölcsönt. A jövőben is ez a viszony lesz ta­lán a legkritikusabb része gazdál­kodásunknak. A napi bevételek­ből elcsípett, nyilvánvalóan töme­gében nem elegendő forrással tudjuk csak finanszírozni fejlesz­téseinket. Krupanics L.: - Ma már biz­tosan igaz a magyar gazdaságban is, hogy 1998-ban már nem aka­dályozzák finanszírozási problé­mák a jó projektek megvalósítá­sát. Ezzel párhuzamosan mind belföldön, mind a külpiacon az el­várható és a fejlett piacgazdasá­gokban megszokott eszközökkel lehet csak teret nyerni a termékek és szolgáltatások számára. Polgár F.: - Ma a megbízha­tó, fizetőképes vállalatokat a ban­kok szívesen hitelezik. Itt kínálati piac van, és ezen keresztül, akiket a bankok jónak minősítenek, azoknak a finanszírozási háttere megfelelően biztosított.­­ A következő évre már szinte elfogyott a privatizálható állami tulajdon. A magyar gazdaság van-e olyan állapotban, hogy az eddigihez hasonló intenzitással áramoljon be a működőtőke? Nö­vekedni fog-e a magánvállalatok iránti kereslet? Keresettebbek lesznek-e a leendő kockázatitőke­társaságok, illetve cégfeljavító vállalatok kezében lévő portfo­liók? Gyarapszik-e a zöld mezős befektetések száma? Krupanics L.: - Az előző hét­­kilenc évnek nem lett volna sem­mi értelme, ha nem azt várnánk, hogy a zöld mezős beruházások volumene növekedni fog a követ­kező évben, évtizedben. Ha nem ez történik, akkor nem jól oldottuk meg a leckét - amit személyesen nem hiszek. Ezt igazolja az euró­pai uniós tagfelvételi meghívás, NATO-tagságunk előkészítésének utóbbi hónapokban felgyorsult fo­lyamata, és sorolhatnám tovább a makrogazdasági és/vagy politikai, gazdaságpolitikai eredményeket. Mindezek egyetlen célt szolgál­nak, a tőke szabad áramlásának egyik helyszínévé tenni Magyar­­országot, továbbá a magyar befek­tetéseknek is esélyt adni harmadik piacokra. Polgár F.: - A tőke nem egy­szerűen a privatizáció miatt áramlott hozzánk. Úgy vélem, hogy Magyarország ugyan mint piac kicsi, de mint stratégiai pont, fontos a külföldi tőke számára. Ez lehet az oka annak, hogy a jövőbeni tőkeáramlást illetően optimista vagyok. Szembe kell azonban nézni azzal a lehetőség­gel is, hogy az itt „letelepedett” külföldiek tőlünk fognak esetleg beruházni a közelebbi-távolabbi országokba. Ez viszont tőkeex­portként jelentkezik. Sipka J.: - Azt a vállalatunk nézőpontjából nem tudom meg­ítélni, hogy az egész gazdaság mi­lyen tőkebeáramlással számolhat. Azt azonban bizton remélem, hogy az informatikában töretlen lesz az a tendencia, ami eddig volt. A mi mesterségünkben nem vagy nem jellemzően az volt a gyakorlat, hogy meglévő vállala­tokat vásárolt meg a külföldi tőke, hanem igenis voltak zöld mezős beruházások. Mivel geopolitikai helyzetünk javulni látszik, s NA­TO-tagságunk szinte valóságos már, az a tőke is elkezd ide jönni, amelyik eddig még csak mérlegelt, fontolgatott: biztonságosabbnak fogja érezni a befektetést. Ha ed­dig az állami tulajdon ment át a magán- - és ezen belül a külföldi - tőke kezébe, akkor a jövőben már nem az állami tulajdont felvá­sárló befektetések lesznek a jellemzőbbek. Ez utóbbi a mi in­formatikai, szoftverfejlesztő ipar­águnkban is igaz lesz, nota bene: arra nem vágyunk, hogy egy kül­földi cég felvásárolja az Iqsoftot. Persze eddig is sokkal inkább hardveres vállalatokat vettek meg külföldi befektetők. Vadas T.: - Külön - és ebben a pillanatban nehezen megvála­szolható - kérdés, hogy az ázsiai gazdaság állapotváltozásai meny­nyire hatnak ki koreai partnerünk­re, illetve ránk. Optimista verzió szerint a koreai cégek a túlfűtött gazdaság pénzügyi megújításához exportbevételeik növeléséből szár­mazó „valódi” pénzekből láthat­nak hozzá. Ehhez külkereskedel­mi és árpolitikájuk markáns átér­tékelése szükséges. Mindezek megtörténte számunkra is kedvező változásokat jelenthet. Sajnos azonban nem idegen a koreai - keleti­­ gazdaságtól a befelé for­dulás, mondván, „nyersanyagunk van, belső piacunk van, belső ka­pacitásunk van, nincs szükségünk a külföldre”. Mindez egy draszti­kus takarékossági kampányba cso­magolva igen hátrányos világgaz­dasági hatásokat hordozna.­­ A magyar gazdaság szerep­lőinek exportorientáltsága azt is vélelmezi, hogy a hagyományo­sabb piacaik mellé újakat is keres­nek a cégek. Milyen új - és régi-új­­felfedezésekre van esély, illetve a távol-keleti történések - kistigrisek feszültségei kontra a tovább nyíló kínai, vietnami piac - üzletpoliti­kai taktikaváltást igényelnek-e? Krupanics L.: - Röviden azt is válaszolhatnám, kinek igen, kinek nem. És ez valószínűleg igaz is lenne. Számomra azonban a termék­szolgáltatás export mel­lett ugyanilyen fontos a magyar­­országi tőkeexport bővülésének lehetősége 1998-tól. Egy stabili­zálódott gazdaság szereplőinek új piacokat kötelező meghódíta­niuk a piacgazdaság törvénysze­rűségei szerint. Személyes véle­ményem, hogy egy nemzetgaz­daság sem maradhat érzéketlen az ázsiai piacok fejlődésével kapcsolatban, ezen belül is Kína az igazán nagy lehetőség a XXI. században, így egyértelmű, hogy további magyar vállalkozói je­lenlétet prognosztizálok a közeli jövőben a térségben. Vadas T.: - A magyar és az európai gazdaság piaci lehetősé­geit nem elhanyagolható módon fogja javítani az az ismétlődő sokk, mely előbb Dél-Ameriká­­ban, majd most a Távol-Keleten érte a befektetőket. Nagy való­színűséggel levonják azt a tanulsá­got, hogy az úgynevezett nagy tör­ténelmi ugrásokat megtevő gazda­ságok jelentős kockázatot is kép­viselnek, és ezért új piacot keresve rá fognak találni a kiegyensúlyo­zottabb növekedést ígérő és ugyanakkor nem elhanyagolható nagyságú piacot jelentő Közép- és Kelet-Európára. Polgár F.:­­ Az üzleti életben nem lehet megállni, lelassulni. Ál­landóan figyelnünk kell, mi törté­nik körülöttünk, konkurenseink­nél, vevőinknél, szállítóinknál, mert csak ennek alapján maradha­tunk versenyképesek. Tanulnunk kell magunk és mások hibáiból. Intő jel, ami a Távol-Keleten tör­ténik mind a gazdaságpolitika, mind az üzleti élet számára. Sipka J.: - Szerintem mind inkább „mozgolódnunk” kellene a környező országokban: Horvát­országban, Szerbiában, Romániá­ban, Ukrajnában például. Az Iqsoft, bár tudna ajánlani részben saját fejlesztéseket, általunk ki­dolgozott, illetve Nyugat-Európá­­ból, Amerikából behozott techno­lógiát ezekben az országokban, ám nincs hozzá tőkénk. A mai vi­szonyok ellenére is reális piacok lehetnének számunkra a kistigri­sek: a távol-keleti térségben sok­felé nem rendelkeznek igazán fej­lett szoftvertechnológiákkal. De hát erre a piacra bejutni is csak tőkével lehetne. Ebből is követ­kezik, hogy természetes mozgás­terünk Nyugat-Európa, s talán Amerika lehet, feltéve persze, hogy olyat tudunk kínálni, ami ott hiánycikk, illetve amiből ott is kevés van. Az Iqsoft úgynevezett objektumorientált technológiája - idehaza piacvezető termék és alkalmazás - Nyugat-Európában is, Amerikában is egyaránt új­donság. Gergely László Fábry János rajza Magyar Vizor 11

Next