Magyar Nemzet, 1998. április (61. évfolyam, 77-101. szám)
1998-04-30 / 101. szám
1998. április 30., csütörtök A Magyar Gallup Intézet választási sorozatának keretében folytatjuk a legutolsó felvételek alapján annak bemutatását, hogy melyek azok a dimenziók, amelyek a pártszimpátiák mögött meghúzódnak. A választási viselkedést leggyakrabban demográfiai változókkal — iskolai végzettség, kor és társaik - próbálják magyarázni. Ez a próbálkozás egyfelől teljesen jogos; ezek valóban meg tudják magyarázni egyegy ember várható magatartását, amikor akár egy szupermarket polca előtt áll töprengve, akár egy szavazófülkében rágja a ceruzát. Ugyanakkor hétköznapi tapasztalataink, de a sok nyílt válaszon alapuló, kvalitatív vizsgálatok is azt súgják, hogy ezek bizony igencsak szegényes változók a komplexebb jelenségek magyarázatára. Még a politológia emberképe is tudott időnként ennél bonyolultabb motivációs meghatározókat feltételezni. Bárki könnyen maga elé képzelhet olyan fiatalt, aki kizárólag zakóban és csokornyakkendőben szeret mutatkozni, vagy olyan ékesebb hölgyet aki neonnarancs cicanadrágban rója az utcákat. Közös bennük, hogy nem felelnek meg azoknak szerepelvárásoknak és viselkedési normáknak, amelyeket az életkor és nem kategóriákhoz a társadalmi konvenció hozzárendel. A marketingszakemberek ezért megpróbálják más szempontok figyelembevételével - mint például az életmód, az életstílus, az értékvilág - csoportosítani azt a közeget, amelyben árujukat eladni igyekszenek. Úgy látszik, a politikai marketing ezt a megközelítést egyelőre nem tette magáévá, pedig legalább olyan nagy pártválasztási különbségek mutathatók életstíluscsoportjainkban, mint a szokásos demográfiai bontásokban. Ma a törvény kívánalmainak megfelelően - utoljára jelenünk meg a választás első fordulója előtt napilapban. Mintegy eddigi sorozatunkat összefoglalva, testközelbe igyekszünk hozni a munkásosztály tradicionális ünnepén a Magyar Nemzetet olvasók számára a pártok szavazóit. Azt, hogy a pártválasztás során „zsigerből” mely pártokat választják a pártízléssel rendelkezők, erősen megmagyarázza az az információ, hogy a kérdezettek apai felmenői rendelkezhettek-e saját munkaerejükkel - más szóval bérmunkásként vagy esetleg kis- vagy nagypolgárként éltek-e mindennapi életüket. Az egyenes ági apai felmenőket figyelembe véve két származási csoportot hoztunk létre: a nem kétkezi munkásként dolgozókat (szellemi foglakozásúakat) és a bérmunkásokt,i) ként alkalmazott fizikai foglalkozású családi háttérrel rendelkezőket. A vizsgálat szerint a meghatározó az, hogy az apai ág mely történelmi időszakban tartozott a fenti csoportok valamelyikébe. Eszerint Magyarország e századi történetének a mai pártválasztást leginkább meghatározó időszakai: az I. világháború előtti, a két világháború közötti, az 1945 és 1956 közötti és az 1956 utáni korszak. A májusi választásokon az első helyért küzdő MSZP lényegesen több szavazatot kaphat azok körében, akiknek a felmenői 1945 előtt beosztott fizikai foglalkozásúak voltak, és az átlagnál lényegesen kevesebbet azok körében, akiknek az apja, nagyapja, dédapja ebben az időszakban szellemi foglalkozású volt. Az első helyért szintén esélyesként induló Fidesz - Magyar Polgári Párt szignifikánsan népszerűbb - a vizsgált időszakok bármelyikében - a szellemi foglalkozású háttérrel rendelkezők körében, mint a társadalom átlagában. A Magyar Gallup Intézet sok éve felgyülemlett adatbázisain alapuló modellezéssel kialakított kilenc olyan életstíluscsoportot, melyek egyszerre mondanak valamit a csoportokhoz tartozók fogyasztási potenciáljáról, életmódjáról, értékeiről és pártválasztási szokásairól. A kilenc csoport dióhéjban: 1) Önmegvalósítók: inkább belső értékekre figyelő, beérkezett, jól kereső emberek, a „professzionális értelmiség”. Pártjuk kétséget kizáróan az MSZP, de az SZDSZ támogatottsága is magasabb az átlagnál a körükben. 2) Kísérletezők: a fentiek ,,gyermekei”, akiknek minden esélyük megvan arra, hogy a fenti kategóriába kerüljenek, de még fiatalok hozzá. Ők - egy posztmodern „apák és fiúk” szlogen mintájára - a Fideszt erősítenék, ha nem ők lennének a legkisebb eséllyel választani menő csoport, ugyanakkor körükben a legmagasabb az SZDSZ támogatása is. 3) Biztonságkeresők: ők is inkább a befelé fordulásról ismerszenek meg, de náluk ez inkább begubózást jelent, alacsony életszínvonalon élnek, főleg vidékiek. Nem is nagyon mennek majd el, ha igen, akkor az MSZP mellé teszik az X-et, de Torgyán is várhat támogatókat a köreikből. 4) Bizakodók: hasonlítanak a biztonságkeresőkhöz, de nem gubóznak be, beletörődő életet élnek, keveset fogyasztanak, de azért reménykednek a lottóötösben. Talán éppen e mentalitás miatt körükben elég népszerű az FKGP, de az MSZP-ben is az átlagnál jobban bíznak. 5) Otthonülők: a bizakodóknál jobban élnek, de életvitelükben nemigen különböznek tőlük. Annál inkább a pártválasztásukban, náluk a Fidesz vezet. 6) Megállapodottak: a reklámügynökségek rémei, aránylag magas életszínvonalon élnek, de nem törekednek a változásra, és új termékeket sem vásárolnak, tradicionális az értékrendjük. Megállapodnak abban is, hogy jó az MSZP, nem nagyon kell nekik váltás a politikában sem - tartják a jó irányt, de azt az MSZP- hez kötik. 7) Versengők:" a leggazdagabbak, a presztízsfogyasztók," a"l kifelé fordulók, a teljesítményorientáltak -magyarul a „menedzserréteg”. Ők is az átlaghoz képest inkább az MSZP hívei, és a kisgazdákat elutasítják. 8) Törekvők: a versengők színvonalát elérni igyekvők, már van mobiltelefonjuk, de (még) nehezen fizetik ki a havi számlát, ők isszák a legtöbb alkoholt. A Fidesz mellé teszik a téteket a kétszereplőssé élesedő politikai galoppban. 9) A hagyományos munkaetika képviselői: falusi protestáns mentalitás, jelképe az ezerötös Lada. Olyan, aki gmk-zott, és mindig van egy félkész családi háza. Nem tudja pontosan eldönteni, hogy most a Fidesz vagy az MSZP tenne jobbat az országnak, csak egyvalamiben biztos: „azért a Torgyánnak sokszor igaza van”. És még valamiben: választani muszáj. Ők tehát azok a hús-vér embertípusok, akik eldöntik majd, hogy ki nyeri meg a választásokat Magyarországon 1998-ban. És ők azok is, akiknek a pártok választási hirdetései szólnak, melyeknek - mint bármilyen más reklámnak - el kell találniuk ezen csoportok ízlését, médiahasználati szokásait és ezeken keresztül a szívét. Vagy az eszét. A legutolsó mérésünk szerint összesen és (összemosva a köztük meglévő plasztikus különbségeket) az elmúlt négy nap átlagában a magyar választópolgárok 67 százaléka mondta, hogy teljesen biztosan fog szavazni. A biztos és valószínű választópolgárok 27 százaléka gondolja, hogy az MSZP-re, 25 százalékuk pedig a Fideszre szavaz. A kisgazdákat választotta az elmúlt négy napban 12 százalék, az SZDSZ-t hat százalék. Az összes többi pártot kevesebb mint öt százalék választotta, bár igaz, még mindig volt 18 százalék olyan, aki úgy gondolta, van még egy hete gondolkodni. Legközelebb a választás napján megjelenő különszámban fogunk a Magyar Nemzet olvasóinak az első forduló napjának véleményeiről és a Gallup Exit Poll eredményeiről beszámolni. Addig csak az Internetkapcsolattal rendelkezők számára lesznek napi méréseink eredményei hozzáférhetők a www.gallup.hu címen, illetve e-mail formában azoknak, akik a valasztas@gallup.hu címen privát levélben igénylik. A Gallup vizsgálata a valószínű választókról Apák és fiúk A Gallup-életstíluscsoportok pártpreferenciái (valószínű és biztos szavazók) A biztos szavazók aránya a Gallup-életstíluscsoportokban A sakkparti véget ért. A két férfi - mindkettő közel volt a hatvanhoz - utána azzal múlatta az időt, hogy szlogeneket „gyártott” emlékezetből, győztes pedig az lévén mondatott ki, aki előbb adja fel a szokásos kézfelemeléssel. S mivel május elseje közelgett, ráálltak, hogy egykori felvonulási jelszavakból mérettessenek meg, éspedig az 1975 és 1985 közötti tízéves időszakból, behatárolandó a pártállami idők egynegyedét. A sarokban a kilencvenéves papa teázott, és látszólag nem érdekelte a „műveltségparti”. Sorshúzással döntötték el, hogy ki kezdi. A „fej” a házigazdának kedvezett, aki már mondta is: „Világ proletárjai, egyesüljetek!" S még hozzátette: Marx és Engels 1848-ban kiadott jelszava volt. A két név emlegetésekor a papa összerándult. A vendégnek viszont jól jött a Marx végszó: „Éljen korunk legyőzhetetlen eszméje, a marxizmus-leninizmus!” A papa, aki személyesen ismerte Márait egy székesfehérvári cercléről, idézni kezdte az író ide vonatkozó gondolatait: „ A próféta (Marx) elhárította a személyes sors felelősségét, és írta a világdöngető vádiratot, a Kapitalt, amiben az emberiség kizsákmányoltjainak minden problémáját iparkodott doktrínába tenni. Engels célzott arra, hogy helyesebb a munkásokra, a dolgozókra bízni, fogalmazzák meg követeléseiket, és aztán tenni írásba a doktrínát. Mint Dosztojevszkij Szibériában, amikor rácsodálkozott, hogy a proletariátus nem vár oktatást a radikális értelmiségtől.” - Bravó! - hangzott az elismerő mondat, de nyomában már az újabb szlogen is: „Előre a IV. ötéves terv sikeres befejezéséért!” A papa, aki régi lemezeket gyűjtött, dúdolni kezdte az 1949-ből való Tervindulót: „Készen áll már új ötéves tervünk, / Dolgos népünk most tettre kész...” Aztán: „Majd ha tervünk valóságra válva / Dolgozóknak jó létet ád, / Béke jó, s egy szebb, új világ.” - Pál Imre adta elő, az OTI-zenekar kíséretében - jegyezte meg. A vendég következett, de amíg gondolkodott, a papa a hároméves tervet is felemlegette, ismét dalban elbeszélve: „...Csak három év, csak három év és élni, élni jó; / Szóljon a dal, hisz a miénk lesz a diadal... Vigyázz barátom, jól vigyázz és magad el ne hagyd, / Csak így leszel független, boldog és szabad.” Zádor Mária......Szabadságot a szocializmus, a haladás, a béke ügyéért bebörtönzötteknek!” - szólt a régi jelszó. A vendég arra gondolt: a szocializmus, a haladás és a béke ürügyén mennyi gazságot követtek el azok is, akik ezt a szlogent a zászlójukra írták. Mindketten nagy lélegzetet vettek, és folytatták. A papa pedig csak a belépésre várt. „Éljen a béke!” - mondta a házigazda. „Békét, biztonságot a világnak!” - mondta a társa. - A békére készültek, a béketárgyalásokra - mondta gúnnyal a papa. - A béke, mondták és írták, ízlelgettem a szót, behunyt szemmel, emlékszem. Micsoda íze volt a háború után! Arany, aszú! Csakugyan ízleltem valamikor? S az az erjedő, lucskos lőre, amellyel sokáig itattak bennünket, ez lett volna a béke? „Éljen a kommunizmust építő Szovjetunió, a haladás, a béke szilárd támasza!" - Hát az! — foglalta össze tömören a papa. „Éljen és erősödjék a szocialista világrendszer egysége!" A papát ez már dalra gyújtotta. Egy 1946-os nótára, amikor szintén választás előtt álltak: „Gyerünk a gátra, szavazz a pártra, / egy jobb világra, szavazz velünk. // Kezedben hordod jövőd, a sorsod, / nem lesz több gondod, szavazz velünk. // A kommunista alkotni fog, / így lesz az élet holnapra jobb, / ha kell a béke és több kenyér, / munkádért jó bér, szavazz velünk.” Drága fiaim - emelte fel a fejét a papa hát gondokozzatok el ezen az ötvenéves dalon... De mielőtt elgondolkozhattak volna, a házigazda már köpte a következő jelszót: „Támogatjuk a demokráciáért harcoló portugál népet!” - Erről jut eszembe: nem demokrácia az, ha egy hatalom eltiporja a zsarnokságot, utána pedig kijelenti, hogy nincs másféle hatalom, csak az, amelyet az ő hívei képviselnek - mondta a papa. - Muszáj minden szlogenre valamit mondanod? - kérdezte az apjától a fia. A papa nem válaszolt, helyette a vendég csapott az ovális asztalra: „Éljen a társadalmunk vezető ereje, a munkásosztály!” Mindketten a papára néztek, aki most is kész volt néhány gondolattal: - Adolph Kolping szerint az emberi munka minőségét a lélek milyensége határozza meg. Az alkotás ugyanis - folytatja a keresztény munkások mozgalmának elindítója - nem más, mint a lélek visszatükröződése.” A lelkünkért mi felelünk. Nem foghatjuk rá a világra, hogy miatta vagyunk rosszak, tohonyák, hirtelenek, bűnre csábulók, ünnepietlenek. Ha tudunk még, ha képesek vagyunk rá, alkossunk. Szerényebben dolgozzunk, ha tehetjük. Ha nincs alkalmunk, erőnk dolgozni, akkor tudjuk csak becsülni igazán az emberi munkát s a munka emberét. Régi és közelgő önmagunkat. Elhallgattak. A papa nógatta őket: - Na, gyerünk csak, gyerünk! „Köszöntjük a kongresszusi és a felszabadulási munkaverseny résztvevőit!” „Köszöntjük a munkában élenjárókat!” „Kovács Pista jó szakmunkás, /ezt mindenki tudja jól... Ne légy hát hanyag, / gyújtsd a hulladékvasat!” Kazal az ötvenes évekből. Látszott, hogy mindhárman döntésre akarják vinni a dolgot. A házigazda erősen összpontosított: „Küzdjünk az enyhülésért, a fegyverkezési verseny megszüntetéséért!” Nem késett a replika: „Tiltakozzunk a neutronbomba gyártása ellen!” A papának most nem osztottak lapot. „Éljen a hős vietnami nép!” - nyögte ki a házigazda, de a vendég is szenvedett: „Gyarapítsuk népünk szocialista műveltségét, tudását!” Erre már a papa is lecsapott: - Drágáim, nincs szocialista műveltség, én csak műveltséget ismerek! „Éljen és virágozzék szeretett hazánk, a Magyar Népköztársaság!" - mondta a papa fia, s ezután a vendég feladta. - Nem oda Buda! - toporzékolt a papa, és kijelentette, hogy majd ő folytatja. Folytatta is ekképpen: „ Éljen május elseje, a munkásosztály nemzetközi seregszemléje!" Most meg a fia tette fel a kezét. A papa pedig anélkül, hogy kérdezték volna, sorolta tovább a jelszavakat. Egyszer azonban ő is megállt, és eszébe jutott, amit a ma kormányon lévő szociálliberális kormány egyik minisztere 1989-ben az MSZMP programjáról mondott: „Én jónak tartom, hogy ez egy jelszószerű program - állította. - ...ugyanakkor azt gondolom, hogy a jelszószerűség nem lehet alkalom arra, hogy betarthatatlan jelszavakat hirdessünk vagy akár a demagógia határát súroló jelszavakat vállaljunk magunkra, és azt gondolom, hogy kevesebb jelszó többet mondhat a társadalom számára.” Biz’ isten, igaza volt. Kő András „Műveltségparti99 hármasban a pártállami idők egynegyedéből Éljen május elseje! Ezerkilencszázhetvenöt május elseje a Hősök terén archív felvétel Hazai tudósítások Madar Nemzet 5