Magyar Nemzet, 1998. június (61. évfolyam, 127-151. szám)

1998-06-20 / 143. szám

32 Nagy pompával ünnepli meg vasárnap Dá­nia a hídavatást, amelyre olyan régen ké­szül. A múlt század közepétől ábrándoz­nak arról, hogy kiszabadulandó a szigeti elszigeteltségből, alagutat ásnak a száraz­föld irányába. A lovas kocsiknak szántak akkor rövidebb és egyszerűbb utat, mint ahogy most az autók közlekedését köny­­nyítik meg az új építménnyel. Síppal, dobbal, zeneszóval köszöntik majd a nagy mű megszületését. A szalagot rendkívül előkelő társaságban II. Margit királynő vágja át, s dínomdánommal kötik egybe a nagy eseményt. Az ünnepség dél­ben kezdődik, s estig tart. A közúti forga­lom éjjel tíz órakor indulhat meg a tizen­nyolc kilométeres hídon, amely visszavon­hatatlanul „szárazföldi országgá” varázsol­ja Dániát. A cél is ez. A kereskedelem gyorsítása s ezáltal a gazadasági élet ser­kentése. Éppen ezért máris azt tartják a dá­niai hídról, hogy nemcsak elegáns építés­technikai bravúr, hanem fontos katalizáto­ra is a jövő Európájának. A híd amúgy nem dönt rekordot, hiszen „csupán” máso­dik, a világ legnagyobb függőhídját a japá­nok építették meg, így a dánok az Akashi Kaikyo híd mögé szorultak, ez azonban nem von le az alkotás nagyszerűségéből - még ha most emlegetik a hibákat is, ame­lyek súlyosan hátráltatták a munkákat. Előbb vízbetörés vetette vissza az építke­zést, majd tűz tolta ki évekkel a határidőt. Az eredeti terv szerint az összekötte­tésnek a dán Nyborg és a svéd Korser kö­zött 1993-ra kellett volna meglennie, s egy évre rá az autóútnak is. A késlekedést az idézett okokra vezetik vissza, de a kezdet is nehézkes volt, miután a helyi önkor­mányzat kevéssé hitt az „évszázad konst­rukciójában”. 1978-ban még csak egy bi­zottság létezett a terv megvitatására és el­bírálására, s a munka csupán 1987-ben kezdődhetett meg. A Storebaekt tengerszoros fölött átívelő híd s a hozzá tartozó nyolc kilométeres alagút végül is mintegy hétmilliárd dollá­ros költséggel elkészült, s a korábbi több­órás várakozás és kompozás helyett a gép­kocsik tíz perc alatt átérhetnek az egyik partról a másikra. A hídpénz 210 dán koro­na, ami fele sincs a korábbi tarifáknak. Dá­nia tehát megalkotta az első szilárd össze­köttetését Svédországgal, a sikeren felbuz­dulva azonban már tovább terveznek. 2000-ig reálisnak tartják a másik nagy áb­ránd, a németországi Puttgardenhez vezető híd megépítését is. A „német kapcsolat” mindig is fontos volt Dániának, miután arra mint a kontinen­tális Európához való tartozás elemére tekin­tettek. Egyelőre azonban azt ünnepük, hogy az új híddal az elszigetelt Koppenhágának máris gyors és állandó útja nyílik Malmö felé, s ezáltal friss vérkeringéshez jut az északi régió. Zs. E. Egy régi álom valóra vált Dánia hídavatás előtt Autóval külföldre N­élkülözhetetlen a zöld kártya A Magyar Biztosítók Szövetsége (Mabisz) felhívja a külföldre ké­szülő magyar autósok figyelmét, hogy elutazásuk előtt feltétlenül váltsák ki a nemzetközi felelős­ségbiztosítási bizonylatot (zöld kártya), ha Andorrába, Ciprisra, Észtországba, Izraelbe, Máltára, Törökországba vagy Ukrajnába kívánnak beutazni gépjárművük­kel. A zöldkártya-igazolás a fele­lősségbiztosítást kezelő társaság ügyfélszolgálati irodáiban díj­mentesen szerezhető be a bizto­sítás érvényességének igazolása mellett. A többi európai állam te­rületére való belépéskor a fele­lősségbiztosítási fedezet fennál­lását a magyar forgalmi rend­szám és az attól elkülönített, ovális mezőben lévő „H” ország­jel tanúsítja. A Mabisz ismételten felhív­ja az autósok figyelmét, hogy a felelősségbiztosítást igazoló zöldkártya-bizonylat nem azo­nos a hasonló elnevezéssel bíró, de a gépjárművek környezetvé­delmi felülvizsgálatát igazoló okmánnyal. Brit kezdeményezés „Vegyen végrendeletet” Nagy-Britanniában szerény be­fektetéssel nyugodt halált vásá­rolhat magának bárki, aki hall­gat a kereskedelmi rádiókat mostanában elöntő hirdetési kampányra, és előre elkészített „biankó” végrendeletet vásárol magának - írja londoni jelenté­sében az MTI. A kellemes háttérzene lá­gyan harmonizál a vadonatúj terméket ajánló hölgy bársonyo­san rábeszélő hangjával, amely a tisztességesen dolgozó család­apák és­­anyák felelősségérzeté­re apellál. „Ne engedje ebek harmincadjára jutni vagyonát” - így a reklám, amely ügyvédek tanácsai által elkészített, minden jogi előírásnak megfelelő „will kit”-et, vagyis végrendeletkész­letet ajánl az előrelátó halandók figyelmébe. A csomagban előre hitelesí­tett, kitöltendő formanyomtat­ványok vannak, több másolat­ban, hogy a családi és baráti vi­szonyok változása - összeve­­szések, kibékülések, szövetsé­­gesi kötelékek bomlása és átren­deződése - esetén bármikor újra lehessen írni az egészet. A prak­tikusan gondolkodó örökhagyó­nak semmi más dolga nincs, mint az, hogy beírja az üresen hagyott rubrikákba: vagyonából kire mit és mennyit hagy. A te­lefonon, hitelkártyára megren­delhető csomagban a vevő rész­letes jogi eligazítást is talál arra nézvést, hogy mit nem tehet, vagyis a brit öröklési jog alap­ján kit nem zárhat ki hátraha­gyott vagyonának élvezetéből. Postabank-lapfesztivál Élénk érdeklődés kísérte a har­madik alkalommal megrende­zett Postabank-lapfesztivált a Vajdahunyad várának parkjá­ban. A standokon a Magyar Nemzet, a Kurír, a Magyar Konyha, a Régi Elit és a Talló­zó lapjai között válogathattak a jelenlegi és leendő olvasók. A Magyar Nemzet standjánál az újság munkatársainak könyveit is megvásárolhatták. A Postabank által kiadott Pesti Vicc és a Ludas Matyi kö­zös sátrában Csala Zsuzsa és Szuhay Balázs fogadta a látoga­tókat, eközben a színpadon gyermekprogramok és zeneka­rok követték egymást. Nagy si­kert arattak Vágó István és a Fa­vágók, Gór Nagy Mária szí­nitanodájának bemutatója. A nagyközönség számára Sípos F. Tamás koncertjével zárult a ren­dezvény. A Vajdahunyad vá­rában az esti órákban vette kez­detét az ünnepélyes fogadás, melyet Princz Gábor, a Posta­bank elnök-vezérigazgatója nyi­tott meg. Ty. K. Számos jelenlegi és jövendő olvasó kereste fel a Magyar Nemzet standját a Vajdahunyad várának parkjában rendezett lapfesztiválon Ka­vran Zoltán felvétele Magyar országbemutató Belgiumban Kulturális rendezvénysorozat Brüsszelből jelenti az MTI. Az egymilliárd forintot is megha­ladja a költségvetése annak a több hónapos kulturális rendez­vénysorozatnak, amelyen Ma­gyarországot bemutatják az Eu­rópai Unió állampolgárainak. A fesztivált szervező alapítvány vezetői ugyanis 100 millió belga frankos (560 millió forintos) ki­adással számolnak a maguk ré­széről, és ugyanekkora összeg előteremtését kérték a magyar kormánytól is. Az Europalia névre keresztelt nemzetközi kulturális fesztivált 1969 óta rendezik meg Belgiumban és a környező országokban. Célja, hogy a három-négy hónapos időtartam alatt - kizárólag a fő­szereplőnek hívott országhoz kapcsolódó rendezvényekkel - bemutassák az Európai Unió tagállamait. Az unió szélesítésé­nek közeledtével a szervező ala­pítvány vezetői úgy döntöttek, hogy a következő díszvendége­ket a leendő tagok közül választ­ják. Az idén Csehország a ven­dég, Magyarország jövőre kö­vetkezik, majd az ezredfordulót követően Lengyelországot mu­tatják be az előzetesen 1,6 mil­liónál többre becsült nézőnek. Falklandi pilótakaland ismét szabadlábon Visszatért Argentínába az a pi­lóta, akit a brit fennhatóság alatt lévő Falkland-szigeteken tartot­tak fogva. Az argentin Ernesto Lucio Barcella kétmotoros repülőgé­pével hétfőn az Argentína déli részén fekvő Chubut tartomány egyik városából a Santa Cruz tartománybeli Puerto Deseado város felé tartva túl közel került a szigetcsoport légteréhez, s a brit légierő egy Tornado vadász­gépe leszállásra kényszerítette. Argentin hivatalos állás­pont szerint Barcella tévedés­ből került a sziget légterébe. Nagy-Britannia argentínai nagykövete szerint szándékos határsértés történt. A Falkland­­szigeteken szolgálatot teljesítő brit igazságügyi illetékesek szerint Barcella - aki kettős, argentin és észak-amerikai ál­lampolgársággal rendelkezik - ellentmondásos magyarázatot adott arra, hogyan jutott a szi­getek légterébe. Masz Nemzet 1998. június 20., szombat 8465-8513 OLVASÓSAROK Miképp juthatunk a szabadság idején is újságjainkhoz? Ha el akarjuk kerülni, hogy szabadságunk ideje alatt a pos­taládánkban halmozódjanak fel megszokott lapjaink, ahelyett, hogy végre nyugodtan átbön­gészhetnénk azokat teljes terje­delmükben, irányíttassuk át őket nyaralásunk színhelyére. E lehetőséggel akkor élhetünk, ha Magyarországon töltjük el a kikapcsolódás heteit. A Magyar Nemzet az előfi­zetési átirányítással kapcsolat­ban megkérdezte Szmodics Ilo­nát, a Magyar Posta központi információs és reklámirodájá­nak vezetőjét: - Mit kell tennünk annak ér­dekében, hogy megkapjuk ked­venc újságjainkat, és lehetőleg időben? - Legalább hat nappal a nyaralás ideje előtt be kell je­lenteni az átirányíttatási szán­dékot a Hírlapüzletági Igazga­tóság központi információs és reklámirodájánál, melynek cí­me Budapest XIII. kerület, Le­hel u. 10/a, illetve a 06-80-444- 444-es zöld számon, vagy bár­mely postán, ahol az előfizetés történt. - Mit kell tartalmaznia a ké­relemnek? - A kérést írásban vagy akár személyesen is meg lehet tenni. Feltétlenül fel kell tüntetni a nyaralás helyszínének címét és a pontos dátumot, azt, hogy mettől meddig kívánja a szol­­gátatást igénybe venni az előfi­zető. Amennyiben olyan terület­re utazik, ahol nincs közvetlen postai szolgálat, ott a legköze­lebbi postahivatalban veheti át a lapokat. Az átirányításért a posta nem számít fel külön térí­tési díjat. (t. h.) Több mint kétszáz év késéssel Salieri-ősbemutató Antonio Salieri (1750-1825) itáliai zeneszerző Kublaj, a tatár nagykán című operájának ősbe­mutatóját nagy tapssal jutalmaz­ta a würzburgi városi színház közönsége. Az előadás karmes­tere, Johan van Slatern Bécsben, az Osztrák Nemzeti Könyvtár­ban akadt rá a több mint kétszáz éve feledésbe merült mű partitú­rájára, és négy hónap alatt alkal­massá tette azt a bemutatásra, így a megkésett ősbemutató - a legvérmesebb reményeket is fe­lülmúlva - a würzburgi Mozart­­ünnepségek fénypontja lett. Második generációs Viagra Mellékhatások nélkül A világ még fel sem ocsúdott az érzéki meglepetésből, s a leg­többekhez csak a híre jutott el, a gyógyszergyárak azonban nem ülnek a babérokon: a Viagra ne­vű potencianövelő csodaszer gyártója, a Pfizer gyógyszer­­konszern máris egy második ge­nerációs Viagra kifejlesztésén töri a fejét. Ez a szer már - a re­mények szerint - mellékhatások nélkül fejtené ki áldásos hatását. Jelenleg a Viagra használói néha „kékben” látják a világot, enyhe fejfájásról panaszkod­nak, sőt 16 halálesetet is a gyógyszer számlájára írnak. (A Viagra állítólag szívgyógysze­rekkel kölcsönhatásba lépve idézte elő szívbeteg páciensek halálát.) Mindez s a gyógyszer borsos ára azonban nem riaszt­ja vissza a potenciazavarral küszködőket. A Pfizer ugyan­akkor szeretné biztonságosabbá tenni piruláját. Sőt, a második generációt már úgy akarja ki­fejleszteni, hogy a jelenlegi fél óránál jóval gyorsabban, szinte azonnal hasson, és elég a nyelv alá helyezni, nem kell lenyelni. A Pfizer kétmilliárd dolláros kutatási költségvetésének je­lentős részét a Viagra tökélete­sítésére szánja. A Viagrát márciusi beveze­tése óta mintegy 1,7 milliószor írták fel orvosok receptre. * A kenyér íze Az Alföldről tértem haza, Budapestre, csattogott alattam a vonat kereke, lengette a huzat az ab­lakfüggönyöket. A fülkében mindenki igézetten a tájat bámulta, amely nesztelenül suhant el mel­lettünk. Harsogóan zöld kukoricatáblák, lucer­nások, napraforgók és olvasztott aranyként sár­guló búzaföldek. És ezek belibbenő illata, amitől megrészegedtünk. „Itt van újra az aratás!” - sóhajtott fel az egyik velem szemben ülő utas. Kiöregedett váro­si tisztviselőnek néztem. „Istenem, az aratás! Az én gyermekkoromban...” Az arcokról láttam: ebben a pillanatban min­denki az aratásra gondolt. Nem az ideire, a kü­szöbönállóra, amely rövidesen megkezdődik, ha­nem valamelyik régire, amelynek hangulatát gyermekkora óta a szívében hordozza, s amelyet ilyenkor előkotor a mélyből az emlékezet. Milyen is volt? Mert mindenkiben másként rögződött, egyeseknek talán csak egy régi nóta hangulata jelezte, mert nem volt soha személyes élménye róla. Milyen is volt hát az a régi aratás? Hogyan lehetne szavakkal érzékeltetni ma­napság azt, hogy mit is jelentett reggeltől estig a rendet vágni a tűző napon, vagy a kaszás mö­gött hajlongva a markot szedni? Még a vakáció­zó gyermek mezítlábas talpát is véresre szúrta a tarló, pedig ő csak az ebédet meg napközben a vizet hordta. Mára már csak emlékké szelídült az aratás sok fájó gyötrelme, hiszen van már elegendő gé­pünk, hogy azokkal takarítsuk be a termést. No persze, azért a kombájnolás se lakodalom! „Nekünk sose volt földünk, és csak filmen láttam a régi aratásokat!" - szólal meg ekkor a sarokban ülő, borzas hajú fiatalember. Talán az idén érettségizett, és a nyáron majd táborozni megy a Balaton partjára. Tűnődve nézem, s el­képzelem a tarlón egy régi nyárban, ahol neki sose szúrta véresre a talpát a sarló. Hiszen ő csak filmekből ismeri a kaszát. Én fenni is megtanultam nagyobbacska ko­romban azt a régi kaszát. És én voltam az a mezítlábas, szeplős fiú, aki déli harangszókor már sietve vittem az ebédet az aratóknak. A Szü­le ilyenkor fánkot is küldött a határba. Ebéd után többször is fordultam az agyag­korsóval, hoztam a friss vizet a távoli kútról, s a korsót kévék közé ágyazta a mama, hogy hűvös maradjon. Este meg rám várt a munka befejező része, a „nagybőgőzés”, így nevezték a törött kalászok összegereblyézését. Ezekre gondoltam, miközben futott velünk a gyors. Az ülés támlájának döntve a fejem, be­hunytam a szemem, beszívtam a mezők nyári il­latát. Kenyéríze volt a levegőnek. S akkor meg­hallottam újra a fürj riadt szárnyverését. Nekem mindig ez a fürj hozza vissza a régi aratásokat. Apám kaszája ejtett sebet rajta, a mama felkap­ta, babusgatta, majd nekem adta. Vigyem haza. Napokig a számból itatgattam, a tenyeremből etetgettem, s amikor felgyógyult, elröppent. De minden évben visszatér, most is hallom, hogy repdes a szívemben. Felriadok közben, mert a velem szemben ülő ősz hajú utas feláll, kihajol az ablakon, és mikor behúzza a fejét, azt mondja csendesen: „Lám, újra kenyeret ad nekünk ez az áldott föld!” Le­veszi közben a szemüvegét, hogy kitöröljön sze­me sarkából egy könnycseppet. Nem tudom, mi juthatott az eszébe. Amikor újra leül, tenyeremmel a térdére si­mítok szelíden. Talán, mert megérzem, hogy testvérem ő, Atyámfia, az egyetlen itt e fülké­ben, aki kívülem a valóságban is találkozott már az aratással. És aki érzi ilyenkor a kenyér áldott ízét... Illés Sándor

Next