Magyar Nemzet, 1998. augusztus (61. évfolyam, 179-203. szám)

1998-08-07 / 184. szám

6 Mahir Nem­zet Pénz és akarat A falusi turizmus világszerte divat. A városi civilizáció­tól megcsömörlött polgár előszeretettel veti bele magát az érintetlen - vagy annak látszó - természet lágy ölé­be. A szerencsére még élő magyar népi hagyományok ideális hátteret nyújtanak az úgynevezett „zöld turiz­mus” eme ágának. A falusi vendégfogadás húzóereje lehetne a belföldi turizmus fellendülésének is, ám az, ami az alföldi pusztán, a tanyavilágban vagy a dombok közt meghúzódó falvakban­ található, önmagában még nem eladható termék. A jogi szabályozás mostanra vi­szonylag elfogadható feltételeket teremtett ugyan, ezen­kívül manapság már két szakmai szövetség is próbál - több-kevesebb sikerrel - segítséget nyújtani a falusi vendégfogadás vállalkozóinak, a sikerhez azonban két dolog ezúttal is nélkülözhetetlen: a pénz és az akarat. Összeállításunk arról ad számot, a falusi turizmus adottságaival rendelkező tájainkon találkozik-e már a két alapfeltétel. Vissza a természethez Dollárt termel a homok Dél-Alföld falusi turizmusának központja Csongrád megyei község, Pusztamérges. Az ezer­­háromszáz lakosú település öt év alatt vált az idegenforgalom centrumává. A felemelkedés so­kak szerint elsősorban a fanati­kus polgármesternek, Börcsök Antalnak köszönhető, aki nem­csak a harmadik ciklust tölti a határ menti kis falu élén, hanem a Falusi Turizmus Országos Szövetségének az elnöke is. Pusztamérges polgármestere 1992-től kezdte járni Európát, ismeretségeket kötött külföldön és olyan programokat szervezett - nemzetközi töltöttkáposzta­­főző verseny, libaszépségver­seny, kakaspörkölt-főzési vetél­kedő stb. -, amelyekre meghí­vott dánokat, németeket, hollan­da összeg, mint a nyugdíja. Je­lenleg egy „tiszta szobát” egy személynek egy napra ezer fo­rintért adnak ki. Valójában a gazdasági hozamot a szolgálta­tások emelik, hiszen a házigaz­da eladja disznaját, csirkéjét, gyümölcsét menük formájában. Egy főnek a kiadós reggelit há­rom-négyszáz forintért kínálják, amibe beletartozik a kolbász, a szalámi, a disznósajt, tej, vaj, lekvárok, házi pálinka és az ott­hon termelt bor is. A kiadós reggelit még testesebb ebéd kö­veti öt-hatszáz forintért, a va­csora már szerényebb, ami álta­lában négyszáz forintot kóstál. Valójában a falusi turizmus „fő mutatványa” a gasztronómia, de a homoki világ romantikus kör­nyezete, az egzotikus vidék is A falusi turizmus közvetett gazdasági hatása nem elhanyagol­ható. Pusztamérgesen például egyetlen munkanélkülit sem tar­tanak nyilván. A határ menti települést megismerve ugyanis a Nyugatról érkező turisták később vállalkozásokba kezdtek, így adódott egyebek közt az ötlet a jelenleg száz helybelinek mun­kát adó libavágóhíd megépítésére, amelynek termékeit már Eu­rópa is kezdi megismerni a sóhat. A homoki világ egzoti­kuma „megfogta a vendégeket”. Pusztamérgesre évente ezer­­ezerötszáz külföldi érkezik, és körülbelül kétszáz házban talál rendszeres szállást. Ma már nyelvi gondokkal sem küszköd­nek a helybeliek, ugyanis egy hatvanórás kurzus keretében még a hatvan-hetven éves házi­asszonyok is megtanultak alap­fokon németül, angolul. A nyelvtanulást alapítvány finan­szírozta. Nem ritka az olyan fa­lusi háztulajdonos, akinek két­szobás házából évente három­­százezer forintos tiszta bevétele származik, s ez körülbelül akko­ran olyan csábító, mint a ma­gyaros töltött káposzta. Dél-Magyarországon még négy olyan körzet található, amely Pusztamérgeshez hasonló eredményeket ért el a falusi tu­rizmusban: Mártély, Móraha­­lom, Szatymaz és Csongrád környéke. Börcsök Antal szerint az alföldi kínálat bővíthető len­ne, mivel a nemzetközi szerve­zetek jó befektetésnek tekintik a falusi turizmust, támogatnák a halastavak, horgászhelyek, lovaspályák építését. Csak nem tudják, kinek és hová adják a pénzt. Halász Miklós Közelkép: Falusi turizmus 1998. augusztus 7., péntek A Bakonyban és a Balaton-felvidéken vonzerő a polgármester bora, nyila... Hagyj békén vagy kényeztess! Az utóbbi négy évben tízszeresére nőtt a fa­lusi turizmus a Bakonyban és a Balaton-fel­­vidéken. A robbanásszerű emelkedés egy­aránt jellemző a kiadó szobák számára és az ott töltött vendégéjszakákra. Nyáron első­sorban a Balatonhoz közeli Káli-medence a keresett, az egész éves forgalmat tekint­ve azonban már a Bakony vezet. Jelenleg ötven telepü­lésen kétszázhetven, falusi vendéglátással foglalkozó családot tartanak nyilván. Egy házban átlagban három kiadó szoba van, így össze­sen legalább kétezer vendé­get tudnak fogadni egyszer­re. Egy éjszaka általában ezer-ezerötszáz forint sze­mélyenként. Sipos Jánosnét az ide­genforgalmi berkekben a fa­lusi turizmus professzora­ként emlegetik. Saját utazási irodájával, a Biotoursszal alapító tagja a Falusi Turiz­mus Országos Szövetségé­nek. Ő szervezte meg a Veszprém megyei egyesületet, amely a falusi vendéglátók képzése, továbbképzése mellett részt vesz a piacszerzésben is. Ami a képzést illeti, először német szak­értőket hívott, akik a különböző tanfolya­mokon ismertették kialakult módszereiket a vendéglátó háziasszonyokkal. Később a há­rom Balaton-parti megye és a Loire-völgyé­­nek együttműködése keretében francia szak­embereket invitált a Bakonyba. Az ő segítsé­gükkel keresték meg az újabb lehetőségeket.­­ A mi gazdasági szerkezetünkhöz job­ban illik a francia módszer, mint a német és az osztrák. Ez utóbbiak nehezen adaptálha­tók. A különbség: amíg például Németor­szágban előírás, hogy a falusi turizmussal foglalkozó családnál helyben legyen a tehén, a csirke, a bárány meg a ló, vagyis valamen­­nyi adottságnak megfeleljenek, a francia fal­vakban az egész falu bekapcsolódik a turiz­musba. Az egyik háznál mérik a saját termésű bort, a másiknál a mézet kínálják, a harmadiknál a tehenészet ad látnivalót, sajtot és túrót. Ez a munkamegosztás nemcsak praktikus, hanem kevésbé pénzigényes is - vélekedik Siposné, aki azt kifogásolja, hogy a magyarországi pályázatok a német modell­re épülnek. A Falusi Turizmus Veszprém Megyei Egyesületének elnöke egyébként 1968 óta foglalkozik idegenforgalommal, beszél né­­metül, angolul és franciául. A külföldi vendé­gek általában vele tárgyalnak, miután kivá­lasztották az egyesület katalógusából a leg­megfelelőbb ajánlatot.­­ Kétféle vendég van, az egyik a „hagyj békén”, a másik pedig a „ké­nyeztess” típus. Amíg az első ellátja magát és gondoskodik saját programjáról, addig a másik elvárja, hogy süssenek, főzzenek neki, ha lehet, táj­jellegű ételeket, és annak is örül, ha a házigazda elviszi mondjuk lovas kocsival ki­rándulni. Mindkét igényre fel kell készülni - mondja Si­­posné. Állítja: a falusi turiz­mus sikere a település veze­tésétől is függ. Ahol ven­dégszerető a polgármester, ott jobban mennek a dolgok. A Bakony lábánál, Öskün például élénk a forgalom. A színvonalas kisvendéglő és a szobakiadók összedolgoznak, egymáshoz irányítják a turis­tákat. Az ösküi polgármester, mu­­tató az íjászat a hobbija, gyakran bemutatót is tart a hegyoldalban a turistáknak. Hegymagas vendégei a polgár­­mester borát és pincéjét emlegetik, Kisapáti­ban pedig a polgármester a faluban üdülőkkel együtt jár kirándulni, és mesél nekik a vidék történetéről, hagyományairól. A Káli-meden­cében és a Bakonyban Siposné szerint még sok lehetősége van a falusi turizmusnak. Olyan vendégeket vonzhatnak, akiknek túl hangos vagy túl drága a Balaton. Mindany­­nyian természetbarátok és döntő többségük­ben városi értelmiségiek. Barta Éva A vendéglősök és a szobakiadók összedolgoznak Támogatás a nemzeti agrárprogramból A gémeskutat is el kell adni A kilenc éve megalakult Falusi Vendéglátók Szövetsége ma a meglehetősen hosszadalmas Ma­gyar Falusi, Tanyai, Gazda Vendégfogadók, Vendégek Or­szágos Érdek-képviseleti Szövet­sége névre ,h hallgat”. Csáky Csa­ba elnök szerint a félreértések, az egyéb üdülési formákat képviselő szervezetekkel való összemosás elkerülése miatt módosították az elnevezést. Úgy véli, a szövetség célját ez valósághűbben fejezi ki: szándékuk ugyanis annak előse­gítése, hogy a vidéki falvak, ta­nyák, városok tanyás térségeiben az őstermelő, illetve vállalkozó gazdálkodók kiegészítő jövede­lemhez juthassanak. - Erre minden esély adott - mondja Csáky Csaba -, egyrészt a gazdálkodó életforma sokakat érdekel. A falusi, tanyai ven­déglátás tíz ágyig és négyszázezer forintig személyijövedelemadó­­mentes. Ez teszi lehetővé, hogy az árak viszonylag alacsonyak, a szálláshelyek mindössze nyolc­­száz­ezer forintért vehetők igény­be. Az adómentesség megtartása az európai versenyképesség fel­tétele. A szövetség a tavaly elért legnagyobb eredményének azt tartja, hogy a Földművelésügyi Minisztérium felvette a falusi vendégfogadást a nemzeti agrár­­programba. Ennek keretében ja­nuártól a gazdák két-két millió forintos támogatást igényelhettek szállás- és férőhely kialakítására. Az ezredfordulóig szeretnék, ha a vendégágyak száma elérné a negyvenezret. A területfejlesztési tanácsok kamattámogatást, a Ma­gyar Vállalkozásfejlesztési Ala­pítvány pedig mikrohiteleket ad a fejlesztésekhez. Mint Csáky Csaba elmondta, a magyar sajátosságokat kell hangsúlyozni. Ennek szellemében ősszel­­ a szövetség gesztorá­­lásával - marketingtanfolyam in­dul a falusi vendéglátás „eladásá­ról”. Az ezredfordulóra pedig 24 nyelven jelentetik meg a magyar falusi-tanyai vendégfogadók kí­nálatát bemutató katalógust. Hunyor Ágnes Somogy a népművészetével és a magyar tengerrel csábít Szénapadláson lehet éjszakázni Az egyutcás somogyi falvak a messze földön híres népművé­szettel, Buzsák vézás, rátétes és boszorkányos hímzésével, Ka­rád jellegzetes tárgyi és szellemi folklórjával, a szennai szabadté­ri néprajzi gyűjtemény zsúpfe­­deles parasztházaival és ruszti­kus szobabelsőivel csábítja a külhoni vendégeket. Az igényes hazai és külhoni vendég nem hajlandó ugyan­abban a helyiségben zuhanyoz­ni, ahol a háziak, ezért aki falusi vendégfogadásra rendezkedik be, elsőként két fürdőszobáról és illemhelyről gondoskodik. Észak-Somogy balatoni háttérfal­­vaiban ugyanis már-már városias komfort várj­a a vendéget, miköz­ben a csendes, ezer-ezerötszáz lakosú községekből gépkocsival tíz-tizenöt perc alatt elérhető a Balaton. Tiszták, takarosak a há­zak, a helyi ABC-ben nem kell sorba állni és üdülőhelyi felárat fizetni, a kertben friss gyümölcs terem, és a vendéglátó gazda szil­va- vagy barackpálinkáját is megízlelheti a messziről jött tu­rista. Ennek is tulajdonítható, hogy Észak-Somogy több telepü­lésén már túljutottak a falusi tu­rizmus első fázisán, azaz akik né­hány éve még csak nyári vendég­ként tértek vissza Kéthelyre, Lengyeltótiba, Buzsákba, Lát­­rányba, Karádra vagy a csipkeve­résről híres Balatonendrédre, azoknak jelentős hányada mára már betelepült külföldi. Buzsá­­kon csaknem nyolcvan ház van külföldi tulajonban, ám van olyan Balaton közeli falu, ahol már egy egész utcasort a külföl­diek laknak. Az ezer lakosú Buzsákon jú­lius végén 127 szobát, illetve lakrészt kínáltak a vendégek­nek, s ezek közül több mint öt­­venet augusztus első napjaiban el is foglaltak. A falu polgár­­mestere, Knézics István elmond­ta: a messze földön híres Szent István-napi buzsáki búcsú ide­jén már nem lesz kiadó szoba a községben, és abban is biztos, hogy az ötszáz éves település szüreti ünnepén is kitehetik a „Megtelt” táblát. Hasonló vonzerővel bír a kö­zép-somogyi Szenna, a Balaton közeli Karád vagy Mesztegnyő. Ez utóbbi községben egy-egy forgalmas nyáron naponta két­száz német turistacsalád éjsza­kázik. És bár tizenöt német már­ka alatt ma már nem kap kvár­télyt a külhoni, az igényes falusi vendéglátók Somogyban is jól tudják: meg kell fizettetni a vi­déki összkomfortot is. A gond csak az, hogy a falu­si turizmus Somogyban sem összefogott. A vendéglátó ön­­kormányzatok egy-egy „sátoros ünnepre” pályázat útján igye­keznek pénzhez jutni, a szoba­vagy házkiadók egy része pedig a földművelésügyi tárcánál áll sorban - igen kevés reménnyel - a kétmilliós pályázati pénzért. Többségük magára marad tervé­vel és szegényes szakértelmével is. Mergancz Andreától, a ka­posvári Tourinform iroda veze­tőjétől megtudtuk: a falusi ven­déglátást „balkézről” nem lehet csinálni. Ez külön szakma. Leg­alább alapfokú vendégfogadói képesítéshez kellene kötni a fa­lusi turizmusban érdekelteket, és persze az is fontos lenne, hogy ne csak országos, hanem megyei érdekképviseletük is le­gyen. (gulyás) * Somogy falvaiban, a Balaton közelében a múlt év eleje óta csaknem kétezer külföldi vásá­rolt lakóházat. Habár többsé­gük nem nyerészkedni kíván, helyenként már azzal is szá­molnak, hogy előbb-utóbb ri­válisaik lesznek a magyar ven­déglátóknak, ők ajánlják fel nyári szolgáltatásaikat honfitár­saiknak. Napraforgókkal minő­sítenek Tahiti helyett Tivadart Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, kivált a szinte érintetlen szép­ségű Felső-Tisza-vidék termé­szeti adottságai különösen ked­veznek a falusi turizmusnak. Akik régebben csinálják, már rá­jöttek, hogy a vendégnek prog­ramok kellenek, ezért a Falusi Turizmus (FT) országos vezető­sége az összes hobbiturizmust, a panziókat és a kempingeket is szeretné bevonni a falusi turiz­musba.­­ Az a cél, hogy aki falura kívánkozik, annak a szolgáltatá­sok teljes palettáját tudjuk kínál­ni, beleértve a vízi, a gyalogos, a kerékpáros, a lovas- és más túrá­kat - mondta lapunknak Hanusz Árpád, az FT megyei szerveze­tének elnöke. - Vagy olyan ház­nál lakjon, ahol teljesen önálló és önellátó, vagy olyan szállást kapjon, ahol tevékeny részesévé válik a mindennapi falusi élet­nek. Ehhez persze gazdálkodás­hoz értő vendéglátók kellenek. Erre jó példa a Nyíregyháza melletti Bihari-tanya, ahol min­denféle állattal foglalkozhat a vendég, kívánság szerint lehet lovagolni, kocsizni. A megyé­ben a falusi turizmus azonban pillanatnyilag nem áll másból, mint pár lelkes szervezőből és mintegy hatvan családból, akik ebből próbálnak meg kiegészítő jövedelemhez jutni a főfoglal­kozásuk vagy a nyugdíj mellett. Ebből ugyanis ma nem lehet megélni: a falusi turizmus jobbá­ra kényszerturizmus. Korántsem a pénzes embereket vonzza, vál­lalkozói körökben alighanem ki­nevetnék azt, aki Kálmánházán vagy Tivadarban tölti a nyarat Kalifornia vagy Tahiti helyett. A kispénzű, de valahol mégis üdül­ni kívánó nagycsaládosok, az or­szágjárók és azok veszik igény­be, akik a gyermekeiket meg akarják ismertetni a falusi élettel. Bár statisztikailag kimutathatóan nő a vendégéjszakák száma, a hazai turisták közül egyre keve­sebben tudják vállalni az üdülés költségeit, ezért is nehézkes a fa­lusi turizmus terjeszkedése. Ugyanakkor nagyon sok külföldi - az olasz vadászok mellett hol­land, belga, német, svájci, angol, francia­­ turista tér vissza rend­szeresen a megyébe, mert szá­mukra nagyon olcsó és teli van olyan lehetőségekkel, amelyeket túlurbanizált hazájukban nehe­zen kapnak meg. A megyében tavaly óta minősítették a falusi vendéglátóhelyeket, a minőségi kategóriákat egytől négy napra­forgóval jelezték. A négy napra­forgós ház már vetekszik egy há­romcsillagos szállodával, itt az ár éjszakánként 2000 forint. Az egy napraforgós házban 500- 600 forintot kérnek el egy ven­dégtől egy éjszakára. Az ellátás mindig a vendég igényeitől függ, a honiak legtöbbször a család ét­kezésébe kapcsolódnak be, vi­szont például az olasz vadászok maguk választják ki az ebédhez levágandó szárnyast, illetve köz­ük a kívánt menüt. A vendéglátó jó híre szájról szájra terjed, ennél jobb reklám nem is kell, bár a Tourinform Rt. minden nemzet­közi és hazai turisztikai kiállítás­ra elviszi a megye prospektusait. Az idén márciusban megnyílt a Falusi Turizmus Országos Szö­vetségének információs irodája Budapesten a Király utcában, itt bárki naprakész adatokhoz juthat a szállást és a programokat ille­tően. Szabolcs is évente megje­lenteti a katalógusát, amelybe minden falusi vendéglátó kínála­ta belekerül. Ez a propaganda még töké­letesen elég, sokan már nem is kívánják - általában nincs is miből - fejleszteni a vállalkozá­sukat, viszont a kínálatukat egy­re többen bővítik valamilyen programmal, szolgáltatással (csónakáztatás, lovaglás, kocsi­kázás stb.). Vezetniük kell egy pénztárkönyvet, s mivel renge­teg a vendéglátással kapcsolatos kiadásuk, kevesen érik el a négyszázezer forint adómentes határt. A megyei szervezet fejlesztésre öt mikrorégiót je­lölt meg: a Szatmár-Beregi sík­ságot, a Nyírséget, a Nyíri Me­zőséget, az Erdőhátat és a Bere­­gi-Tiszaházi Csenger környékét. De kevés az akarat és a vállal­kozó szellem, ha a falukép el­riasztja a vendéget. Egyelőre kevés olyan falu alkalmas a vendégek fogadására, mint a műemlék vízimalmáról híres Túristvándi. (tóth m. i.) Az oldalt szerkesztette: Osváth Sarolta

Next