Magyar Nemzet, 1998. október (61. évfolyam, 230-255. szám)
1998-10-24 / 249. szám
1998. október 24., szombat Szép új világ a diákolimpikonok szemével Tartsunk Nyugatnak Az új évezred küszöbén megállva az látható: gyülekeznek a viharfelhők az öreg sárgolyó felett — a most felnövekvő generációnak igen súlyos problémákra kell majd megoldást találnia. Lapunknak a Fazekas Mihály Fővárosi Gyakorló Gimnázium három - diákolimpiákon és hazai tanulmányi versenyeken sikereket elért - tanulója beszélt elképzeléseikről az emberiség jövőjével kapcsolatban. Wimmer Alexandra - aki az idei isztambuli környezetvédelmi olimpián társával a második helyet szerezte meg - úgy véli: a környezet gyarló állapotának jobbra fordításához mindenekelőtt rengeteg pénzre van szükség. Természetesen az emberek elszántsága sem elhanyagolható, ám a reprodukciós munkálatok beindításához a puszta szándék kevés. Szerinte az uniós csatlakozás után több pénzt tudunk majd fordítani a válságos állapotok kezelésére és a megelőzésre egyaránt. Bárdos Petra tavaly vett részt Isztambulban ezen az olimpián, s - másodmagával - az előkelő második helyet sikerült megszereznie. Petráék felvetették a C-vitamin antioxidáns hatását,, ami védelmet biztosíthat az embernek sugárzás esetén. De az állóvizek megtisztítására vonatkozó eljárási lehetőségeket is boncolgatták. Patakfalvi Zsolta negyedik helyet szerezte meg az országos középiskolai tanulmányi versenyen matematikából. Mint elmondta: a környezetvédelem helyzetét a matematika nyelvén is lehet jellemezni, mert ha „n” dolgot elront az emberiség, ugyanannyi helyen nem lehet visszaállítani az eredeti állapotokat - tehát a folyamat romlik, s legfeljebb lassítani lehet. A három negyedikes diák egyetértett abban, hogy a túlnépesedés veszélyei nagyobbak, mintsem azt az emberek gondolnák. Zsolt szerint máris túl sokan vagyunk. Alexandra és Petra nem látják ennyire súlyosnak a helyzetet, de - mint kifejtették - a környezet eltartó képessége véges. Ennek ésszerű kihasználására kellene törekedni. Mindenképp meg kell találni a módját, hogy a feleslegként jelentkező élelmiszerek a rászorulókhoz kerüljenek. A föld lélekszámának emelkedésével a szennyezés mértéke is növekszik. Megoldást az új technológiák hozhatnak, ha képesek leszünk kiváltani a víz-, szél- és napenergiával a jelenlegi energiahordozókat. A diákok szerint az emberiség végzetének egyik okozója is lehet a technika túlzott „előrerohanása”. Az EU-val kapcsolatban aggodalmaikat is megfogalmazták. Az Egyesült Államok mintájára látják létrejönni a jövő Európáját, ám a legnagyobb veszélyt a népek közötti kulturális különbségek elmosódásában vélik felfedezni. Ennek elkerüléséhez az oktatásra és nevelésre hárul a központi feladat: el kell érni, hogy a gyerekek az óvodától megismerjék és becsüljék a magyar kultúra értékeit. Olyan feltételeket kell teremteni a tudományban, hogy versenyképesek maradjunk a nyugatiakkal. Csak így akadályozható meg az agyelszívás, ami az unióba lépéskor fel is erősödhet. A három diák számára kérdéses a magyar gazdaságnak szánt szerep a közösségen belül. Mint mondták: nem szabad hagyni, hogy az ország az uniós áruk puszta felvevőpiacává váljék. Zsolt szerint a hazai ipar nem jelenthet konkurenciát a Nyugat számára, ám a mezőgazdaság és az idegenforgalom jelentős eredményekre képes. Mindezek ellenére be kell lépni az unióba, mert inkább a Nyugathoz tartozzunk, mint a Kelethez. Úgy látják, Európa gazdaságilag legerősebb állama Németország, ám a második világháborús múltja miatt soha nem lehet a kontinens vezető hatalma - ezt a szerepet a jövőben az angolok és a franciák játsszák. Magyarország csatlakozását az Európai Unióhoz 2010-ig látják megvalósíthatónak, nem zárva ki a korábbi belépés lehetőségét sem. Megjegyezték: Kína félelmetes erőt képvisel, és ha a népességében rejlő munkaerő-lehetőségeket jobban ki tudja aknázni, még inkább előtérbe kerülhet. Az arab államokról szólva elmondták: a vallási fanatizmusuk könnyen kirobbanthatja a harmadik világháborút. A jövő évezredben arra kell törekedni, hogy a fejletlenebb államok felzárkóztatására helyezzük a fő hangsúlyt, ám ez nem valósítható meg világméretű összefogás nélkül. Alexandra, Petra és Zsolt szerint ez a folyamat önmagától is kialakul a jövőben. (f. c.) Ezredforduló A kamaszparlament vezetői a XX. század politikusai lehetnek „Ritka madarak” jövőképe 2020-ról Még élénken emlékezhetünk azokra az időkre, amikor kötelezővé tették hazánkban a demokráciát. Nem csupán a százszázalékos választási részvétel volt a kívánatos és ajánlatos (mi másért, mint hogy „legitimálja” az egyetlen, központilag kifotózott jelöltet), hanem az is, hogy e centralizált parlamentarizmust lehetőség szerint az ifjúságra - a középiskolás, sőt a gyermeki korosztályokra - is kiterjesszék. A diák- és úttörőparlamentek álságos voltát persze csak a felnőttkorból visszatekintve látni igazán - azt azonban már az akkori fejünkkel is jól tudhattuk, hogy ha nem írják elő számunkra, eszünkbe sem jutott volna ilyesmivel tölteni gyorsan tűnő gyermekkorunkat. Annál nagyobb érdeklődéssel figyel az ember az olyan spontán kezdeményezésekre, amikor immár az a nemzedék próbál parlamentesdit játszani, amelyik úgyszólván beleszületett a fiatal magyar többpárti demokráciába. Ezúttal nem egyes művi - felülről, központilag létrehozott - képződményekre gondolok, amelyek legfőbb célja akár az is lehet, hogy a gyerekeket dirigáló felnőttek minél több költségvetési vagy alapítványi támogatáshoz jussanak. E kezdeményezések némelyikében kétségkívül vannak rokonszenves vonások - csupán az egésznek a hitelessége kérdőjeleződik meg. Alulról szerveződött regionális, spontán „országgyűlést” jelen pillanatban egyetlenegyet ismerek. Az idézőjel jogos, hiszen ez esetben valóban nem országos szerveződésről van szó - a modellértékűsége azonban vitathatatlan. Már az önelnevezésük is jelzi különállásukat: kamaszparlamentnek hívják magukat. Ez a mozgalom igazán nem mondható tiszavirág életűnek: Borsod megye nyugati részén immár a harmadik választáson és kormányalakításon vannak túl. A működési kereteket a civil szerveződéseket segítő, ózdi székhelyű Őrhegy Egyesület biztosítja számukra. Beszélgetőpartnereim azok a régi parlamenterek voltak, akik kinőttek már a kamaszkorból, ám a háttérből továbbra is lelkesen segítik az utánuk jövők munkáját. Ledniczky Péter húszéves, a kamaszköztársaság volt elnöke; Pataki Ádám 18 éves, a kamaszállam EU-szakértője; Papp Gábor húszéves, ő pedig miniszterelnök volt e sajátos „miniállamban”. Mint elmondták, a kamaszparlament 1996 tavaszán alakult meg, s első ízben 25 településről (Borsodnádasd, Kazincbarcika és Aggtelek térségéből) 3500 diák élt a szavazati jogával. A múlt héten a valódi önkormányzati választások előtt két nappal immár a harmadik ilyen kamaszválasztásra került sor, s 33 iskola 6500 tanulója vett részt azon. A szisztéma nagyjából utánozza a magyar választási rendszert: a képviselők soraiból kerülnek ki a miniszterek, a kormányfő, sőt a köztársasági elnök is. A vállalt és elvégzett munkájuk is a hazai minisztériumi szerkezetet mintázó keretek között bonyolódik. „Külpolitikájuk” érdekes módon nem a Magyarországon belüli, hanem a határokon kívüli kapcsolatokat részesíti előnyben: lengyel, ukrán, román és szlovák diákszervezetekkel ápolnak igen élénk kapcsolatokat. Nem csoda, hogy a Belügyminisztérium, a „nagy” Külügyminisztérium, sőt az Európai Unió is szimpátiával kíséri mozgolódásukat. Ez utóbbi figyelmének az is lehet az oka, hogy a választásokkal párhuzamosan népszavazást is rendeztek, azzal a sokatmondó kérdéssel: „Akarsz-e EU-polgár lenni?” A - némileg kerekített - végeredmény sokat elmond a 10—18 éves korosztály jövőképéről: a háromnegyedük igennel, 15 százalékuk nemmel szavazott, tíz százalék tartózkodott. Az igenlők aránya két százalékkal növekedett a legutóbbi hasonló szavazás óta, s ezt a kamaszparlament alapítói saját felvilágosító erőfeszítéseiknek is tulajdonítják: a legkülönbözőbb módokon és csatornákon próbálták ugyanis az unió tevékenységét, lényegét megismertetni, a legfogékonyabb generáció számára is „emészthetővé” tenni. A legtöbb teendő a kistelepülések iskoláiban van, ahol majdnem fele-fele arány is előfordul, az ózdi József Attila Gimnáziumban viszont 88 százalék az EU-párti. A folyamat felgyorsulását várják 1999-től, amikor kifejezetten uniós mintára nemzetközi kamaszparlamentet is létre kívánnak hozni. Ez a szervezet a jövő tavasszal vagy nyáron születik meg, s évente kétszer ülésezik. És mástól is lehetne inkább politikai jövőképről érdeklődni, mint azoktól, akik még szabad idejükben, „játékból” is inkább politizálnak, semmint — mondjuk - futballoznának? Három ifjú beszélgetőpartnerem rögvest szabadkozik: van idejük sportra is, tanulásra is - a demokratikus modellkísérlet nem vesz el időt ezektől. S nem árt az sem, ha néhány elméleti elgondolásukat a gyakorlatban is kipróbálhatják... Magyarország 2020-as állapotáról határozott az elképzelésük, akkor hazánk már egyike lesz az egyesült Európa államainak. Ebben az államszövetségben még megmaradnak a belső országhatárok, de már csak jelképesen. Egy, a mainál sokkal nagyobb unió lesz ez, ahol a nemzetgazdaságok már szétbogozhatatlanul összegabalyodnak, ám a kultúrák, nyelvek és hagyományok önállósága megmarad. A jövendő reménybeli politikusai azonban nem tartják elképzelhetetlennek, hogy a magyar tradíciók feloldódnak a német, angol és francia túlsúlyú nyelvi tengerben - s ennek csupán a mihamarabbi nemzeti összefogás vethet gátat. Úgy vélik: Magyarország 2020- ban sokkal több lehetőséggel rendelkezik majd, s összehasonlíthatatlanul nagyobb lesz a súlya. Ez többek között azzal a következménnyel jár majd, hogy az unió Észtországtól Portugáliáig tele lesz magyar tudósokkal. További pozitívum lesz, hogy száz év után semlegesítődnek Trianon átkos következményei: a szlovákiai és romániai magyarsággal gördülékennyé és magától értetődővé válik a mindennapos kapcsolattartás. E küzdelem végkimenetelét illetően optimisták: úgy gondolják, a nemzeti jelleg érték, amely egy sokszínű populációban nem veszhet el. Lehet, hogy ugyanazok a boltok és márkák lesznek uralkodóak - a mesék és álmok azonban különbözni fognak. A magyar tudomány kirajzásának pedig nem kulturális, de még csak nem is igazán gazdasági okai lesznek: a tőke egyenletesebb eloszlása a kutatóbázisokat is megsokszorozza. Egyelőre nehéz elképzelniük, hogy a németeket be lehetne fogni gazdasági tekintetben - a kiegyenlítődés viszont akkorra már megindul. A kamaszparlament doyenjei egyszerre képzelik el magukat európai, illetve ózdi polgárként. Mint mondják, ebben egyelőre ritka madarak, kisebbségben vannak. Tapasztalják azonban a fellendülés első jeleit, s a közeljövő ipartelepítési hullámát követően remélik, hogy szülővárosukat, térségüket nem tünteti fel többé „átokföldjeként” a szenzációra vadászó média. S hogy nem minden alap nélkül való a rosszallásuk, arra példát is hoznak: olykor olyan épületeket, városszegleteket látnak viszont a képernyőn elrettentővágóképként, amelyeket ők sem ismernek - holott igazán alaposan feltérképezték lakhelyüket... (cs. j.) Országgyűlési benjáminok mint hivatásos futurológusok Az unió „várfalává” válunk Az MSZP legfiatalabb országgyűlési képviselője, az ifjúszocialista mozgalomból listán a parlamentbe jutott, 21 éves Zuschlag János abból indul ki, hogy hazánk sorsa hamarosan két, jelenleg folyamatban levő kérdésben is eldől, s ez hosszú távra meghatározza további helyzetét. Magyarország 2020-ra szerinte a visegrádi országokkal együtt a NATO és az EU teljes jogú tagja lesz, élvezve annak minden előnyét és további velejáróját - mivel a tagság további feszültségeket teremt majd a térségben. A tőlünk délre és keletre fekvő országoknak ugyanis - a NATO-felvételre esélyes Horvátország és talán Románia kivételével - semmi lehetőségük nem lesz addig felzárkózni, megfelelni az elvárásoknak, s elnyerni a tagságot. Magyarország, Csehország és Lengyelország tehát az EU és a NATO keleti „várfalává" válik, amiből következőleg számolnia kell a kívül maradtak „ostromával”. A megosztott térség kérdéseire a menekülttáborok jelenleg fennálló rendszerénél hatékonyabb megoldást kell majd találnia. További bizonytalansági tényező Oroszország helyzete: ott - méretéből és gazdasági nehézségeiből adódóan - sokáig még széthullása esetén sem fejlődhetne ki hagyományos, nyugati típusú demokrácia, csak a demokratikus kihívásokra adott, legfeljebb féldemokráciának nevezhető egyéni „orosz válasz”. Magyarországon 2020-ra a gazdasági fellendülés jelei mutatkoznak majd. Spanyolország és Portugália fejlődését alapul véve - ahol tíz év elegendő volt a lemaradás behozásához - Zuschlag szerint hazánknak sikerül felzárkóznia az EU-országokhoz. Az infrastrukturális fejlesztést és a távolságok csökkenését is magával hozó csatlakozással 2020-ra a hazai régiók közti különbségek csökkeni fognak; az etnikai problémák - mivel az unióban eleve sok nemzet és nemzetiség él egymás mellett - feloldódnak. Noha a parlamenti struktúra kiépül, vagy az európai szintű nagy (konzervatív, liberális, szociáldemokrata) pártok hazai intézményei alakulnak ki, vagy megmarad a nemzeti karakteren alapuló, jelenleg is működő két- vagy hárompólusú politikai rendszer - attól függően, hogy az EU-csatlakozás milyen jogköröket fog elvonni. Az embereket foglalkoztató legfontosabb kérdések nem a politika és közélet, hanem az egyéni előmenetel és az életmód különböző kérdései lesznek. Ezek közül a két legfontosabb: a hazai tudomány képtelen önálló kutatási centrumot kialakítani s azt anyagilag finanszírozni, a „magyar agyak” elvándorlása természetes lesz, bár ez az életszínvonal és oktatás fejlesztésével csökkenthető. Mivel Zuschlag szerint a gyermekvállalás már most sem családi pótlék kérdése, a családokban általánosan elterjed az egygyermekes modell mint az életmódból adódó legpraktikusabb berendezkedési forma. A legfiatalabb szocialista honatya saját jövőjét nem látja ennyire tisztán. Befejezi az egyetemet, majd elvégzi a doktoranduszképzést történelemből. Beérkezését 2002-2003-ra teszi, de addig is szeretne pártjában tevékenykedni. Egyvalamiben azonban bizonyos: a parlamenti tagsághoz szükséges életkor alsó határa nem fog változni. Tehát aki akar, az képviselő lehet - akár 21 évesen is. (r. b.) A rendszerváltoztatás óta eltelt csaknem teljes évtized alatt a fiatalos hevületükkel, tenni akarásukkal rokonszenvet keltő egyetemistákból érett, a nemzetközi színtéren is elismert politikusok, államférfiak lettek. A Fideszfrakció legifjabb tagja, Vidoven Árpád a maga huszonnégy évével az Országgyűlésben csupán a második legfiatalabb képviselő. Először egy érvekkel kevésbé alátámasztott reményét közölte: bízik abban, hogy a jövő évezred elejére ismét lesz olyan nagy focicsapatunk, mint az ötvenes években volt az aranycsapat. A politikára térve leszögezte: Magyarország 2020-ra már két olyan szervezetnek is önként belépő tagja lesz, amelyekben partnernek tekintenek minket, s részvételünk meghatározó fontosságú az ország jövője szempontjából. A képviselőt múlt heti brüsszeli látogatása is meggyőzte arról, hogy a NATO központjában nagy figyelemmel kísérik csatlakozásunk menetét, és a jövő év áprilisában Magyarországot de jure is felveszik a szövetségbe. Uniós csatlakozásunkat a mostani parlamenti ciklus végére, 2002-re teszi, de meggyőződése, hogy 2020-ra a bővítések második köre is lezajlik, így velünk együtt szomszédaink is a határok nélküli Európa tagjai lesznek. Ezzel számos mai gond megoldódik térségükben, vagy legalábbis más megvilágítást kap majd, így a határon túli magyar kisebbségek is egyenesbe kerülnek, hiszen Európa-szerte mindenki saját anyanyelvén tanulhat. A belpolitikai folyamatokat elemezve megállapította: tovább folytatódik hazánkban a kétpólusú pártstruktúra kialakulása, s mint annyi más fejlett országban, húsz év alatt nálunk is megvalósul a Fidesz köré csoportosult polgári erők, illetve egy, az MSZP jelenlegi bázisán kialakuló európai szociáldemokrata párt politikai váltógazdálkodása. A társadalom szerkezetének egészséges alakulása szempontjából Vidoven azt tartja fontosnak, hogy a következő években is folytatódjék a jelenlegi kormánynak a fiatalokat és a gyermekes családokat támogató politikája. Meg kell fordítani az utóbbi időszak rendkívül káros folyamatát, hogy évente egy, Ceglédnek megfelelő lélekszámú várossal csökken az ország lakossága. Vidoven Árpád azonban nem csak népesedéspolitikai okok miatt szorgalmazza a többgyermekes családmodellt, hanem meggyőződése szerint a gyermek egészséges lelki fejlődése is azt igényli, hogy legalább egy testvére legyen. A képviselő személyes sorsát úgy tervezi, hogy húsz év múltán maga is háromgyermekes családapa lesz. Ha hosszú távon folytatódik a jelenlegi kormány törekvése, hogy a gyermekek vállalása ne legyen egyben a szegénység vállalása is - ennek első lépései közé tartozik a gyes és a családi pótlék visszaállítása, a tandíj eltörlése - a képviselő szerint az új évezred húszas éveire a társadalom szerkezete jelentősen átalakul, megerősödik és a legerősebb társadalmi réteggé a polgárság válik. A gazdaság teljesítőképessége, valamint az átlagos életszínvonal eléri a többi EU- tagállamét, a munkanélküliség és a szegénység már nem jelent komoly fenyegetést senki számára, s Európában végre elfoglalhatjuk azt a helyet, mely történelmünk alapján megilleti hazánkat. (k. f.) Az Ezredforduló oldalait szerkesztette: Csontos János és Faggyas Sándor A polgárság lesz a legszélesebb réteg Magyar Nemzet 9