Magyar Nemzet, 1998. október (61. évfolyam, 230-255. szám)

1998-10-24 / 249. szám

1998. október 24., szombat Szép új világ­­ a diákolimpikonok szemével Tartsunk Nyugatnak Az új évezred küszöbén megáll­va az látható: gyülekeznek a vi­harfelhők az öreg sárgolyó felett — a most felnövekvő generáció­nak igen súlyos problémákra kell majd megoldást találnia. Lapunknak a Fazekas Mihály Fővárosi Gyakorló Gimnázium három - diákolimpiákon és ha­zai tanulmányi versenyeken si­kereket elért - tanulója beszélt elképzeléseikről az emberiség jövőjével kapcsolatban. Wimmer Alexandra - aki az idei isztambuli környezetvédel­mi olimpián társával a második helyet szerezte meg - úgy véli: a környezet gyarló állapotának jobbra fordításához mindenek­előtt rengeteg pénzre van szük­ség. Természetesen az emberek elszántsága sem elhanyagolha­tó, ám a reprodukciós munkála­tok beindításához a puszta szán­dék kevés. Szerinte az uniós csatlakozás után több pénzt tu­dunk majd fordítani a válságos állapotok kezelésére és a meg­előzésre egyaránt. Bárdos Petra tavaly vett részt Isztambulban ezen az olimpián, s - másod­magával - az előkelő második helyet sikerült megszereznie. Petráék felvetették a C-vitamin antioxidáns hatását,, ami védel­met biztosíthat az embernek su­gárzás esetén. De az állóvizek megtisztítására vonatkozó eljá­rási lehetőségeket is boncolgat­ták. Patakfalvi Zsolt­a negyedik helyet szerezte meg az országos középiskolai tanulmányi verse­nyen matematikából. Mint el­mondta: a környezetvédelem helyzetét a matematika nyelvén is lehet jellemezni, mert ha „n” dolgot elront az emberiség, ugyanannyi helyen nem lehet visszaállítani az eredeti állapo­tokat - tehát a folyamat romlik, s legfeljebb lassítani lehet. A három negyedikes diák egyetértett abban, hogy a túlné­pesedés veszélyei nagyobbak, mintsem azt az emberek gon­dolnák. Zsolt szerint máris túl sokan vagyunk. Alexandra és Petra nem látják ennyire súlyos­nak a helyzetet, de - mint kifej­tették - a környezet eltartó ké­pessége véges. Ennek ésszerű kihasználására kellene töreked­ni. Mindenképp meg kell találni a módját, hogy a feleslegként jelentkező élelmiszerek a rászo­rulókhoz kerüljenek. A föld lé­­lekszámának emelkedésével a szennyezés mértéke is növek­szik. Megoldást az új technoló­giák hozhatnak, ha képesek le­szünk kiváltani a víz-, szél- és napenergiával a jelenlegi ener­giahordozókat. A diákok szerint az emberiség végzetének egyik okozója is lehet a technika túl­zott „előrerohanása”. Az EU-val kapcsolatban ag­godalmaikat is megfogalmaz­ták. Az Egyesült Államok min­tájára látják létrejönni a jövő Európáját, ám a legnagyobb ve­szélyt a népek közötti kulturális különbségek elmosódásában vé­lik felfedezni. Ennek elkerülésé­hez az oktatásra és nevelésre hárul a központi feladat: el kell érni, hogy a gyerekek az óvodá­tól megismerjék és becsüljék a magyar kultúra értékeit. Olyan feltételeket kell teremteni a tu­dományban, hogy versenyképe­sek maradjunk a nyugatiakkal. Csak így akadályozható meg az agyelszívás, ami az unióba lé­péskor fel is erősödhet. A három diák számára kér­déses a magyar gazdaságnak szánt szerep a közösségen belül. Mint mondták: nem szabad hagyni, hogy az ország az uniós áruk puszta felvevőpiacává vál­jék. Zsolt szerint a hazai ipar nem jelenthet konkurenciát a Nyugat számára, ám a mező­­gazdaság és az idegenforgalom jelentős eredményekre képes. Mindezek ellenére be kell lépni az unióba, mert inkább a Nyu­gathoz tartozzunk, mint a Kelet­hez. Úgy látják, Európa gazda­ságilag legerősebb állama Né­metország, ám a második világ­­háborús múltja miatt soha nem lehet a kontinens vezető hatal­ma - ezt a szerepet a jövőben az angolok és a franciák játsszák. Magyarország csatlakozását az Európai Unióhoz 2010-ig lát­ják megvalósíthatónak, nem zárva ki a korábbi belépés lehe­tőségét sem. Megjegyezték: Kí­na félelmetes erőt képvisel, és ha a népességében rejlő munka­erő-lehetőségeket jobban ki tud­ja aknázni, még inkább előtérbe kerülhet. Az arab államokról szólva elmondták: a vallási fa­natizmusuk könnyen kirobbant­hatja a harmadik világháborút. A jövő évezredben arra kell tö­rekedni, hogy a fejletlenebb ál­lamok felzárkóztatására helyez­zük a fő hangsúlyt, ám ez nem valósítható meg világméretű összefogás nélkül. Alexandra, Petra és Zsolt szerint ez a folya­mat önmagától is kialakul a jö­vőben. (f. c.) Ezredforduló A kamaszparlament vezetői a XX. század politikusai lehetnek „Ritka madarak” jövőképe 2020-ról Még élénken emlékezhetünk azokra az időkre, amikor kötele­zővé tették hazánkban a demok­ráciát. Nem csupán a százszáza­lékos választási részvétel volt a kívánatos és ajánlatos (mi má­sért, mint hogy „legitimálja” az egyetlen, központilag kifotózott jelöltet), hanem az is, hogy e centralizált parlamentarizmust lehetőség szerint az ifjúságra - a középiskolás, sőt a gyermeki korosztályokra - is kiterjesszék. A diák- és úttörőparlamentek ál­ságos voltát persze csak a fel­nőttkorból visszatekintve látni igazán - azt azonban már az ak­kori fejünkkel is jól tudhattuk, hogy ha nem írják elő számunk­ra, eszünkbe sem jutott volna ilyesmivel tölteni gyorsan tűnő gyermekkorunkat. Annál nagyobb érdeklődés­sel figyel az ember az olyan spontán kezdeményezésekre, amikor immár az a nemzedék próbál parlamentesdit játszani, amelyik úgyszólván beleszületett a fiatal magyar többpárti demok­ráciába. Ezúttal nem egyes művi - felülről, központilag létreho­zott - képződményekre gondo­lok, amelyek legfőbb célja akár az is lehet, hogy a gyerekeket di­rigáló felnőttek minél több költ­ségvetési vagy alapítványi támo­gatáshoz jussanak. E kezdemé­nyezések némelyikében kétség­kívül vannak rokonszenves vo­nások - csupán az egésznek a hi­telessége kérdőjeleződik meg. Alulról szerveződött regio­nális, spontán „országgyűlést” jelen pillanatban egyetlenegyet ismerek. Az idézőjel jogos, hi­szen ez esetben valóban nem or­szágos szerveződésről van szó - a modellértékűsége azonban vi­tathatatlan. Már az önelnevezé­sük is jelzi különállásukat: ka­maszparlamentnek hívják magu­kat. Ez a mozgalom igazán nem mondható tiszavirág életűnek: Borsod megye nyugati részén immár a harmadik választáson és kormányalakításon vannak túl. A működési kereteket a civil szerveződéseket segítő, ózdi székhelyű Őrhegy Egyesület biztosítja számukra. Beszélgető­­partnereim azok a régi parla­menterek voltak, akik kinőttek már a kamaszkorból, ám a hát­térből továbbra is lelkesen segí­tik az utánuk jövők munkáját. Ledniczky Péter húszéves, a kamaszköztársaság volt elnöke; Pataki Ádám 18 éves, a kamasz­állam EU-szakértője; Papp Gá­bor húszéves, ő pedig miniszter­­elnök volt e sajátos „miniál­lamban”. Mint elmondták, a ka­maszparlament 1996 tavaszán alakult meg, s első ízben 25 tele­pülésről (Borsodnádasd, Kazinc­barcika és Aggtelek térségéből) 3500 diák élt a szavazati jogá­val. A múlt héten­­ a valódi ön­­kormányzati választások előtt két nappal­­ immár a harmadik ilyen kamaszválasztásra került sor, s 33 iskola 6500 tanulója vett részt azon. A szisztéma nagyjából utánozza a magyar választási rendszert: a képvise­lők soraiból kerülnek ki a mi­niszterek, a kormányfő, sőt a köztársasági elnök is. A vállalt és elvégzett munkájuk is a hazai minisztériumi szerkezetet min­tázó keretek között bonyolódik. „Külpolitikájuk” érdekes módon nem a Magyarországon belüli, hanem a határokon kívüli kap­csolatokat részesíti előnyben: lengyel, ukrán, román és szlo­vák diákszervezetekkel ápolnak igen élénk kapcsolatokat. Nem csoda, hogy a Belügy­minisztérium, a „nagy” Kül­ügyminisztérium, sőt az Euró­pai Unió is szimpátiával kíséri mozgolódásukat. Ez utóbbi fi­gyelmének az is lehet az oka, hogy a választásokkal párhuza­mosan népszavazást is rendez­tek, azzal a sokatmondó kérdés­sel: „Akarsz-e EU-polgár len­ni?” A - némileg kerekített - végeredmény sokat elmond a 10—18 éves korosztály jövőké­péről: a háromnegyedük igen­nel, 15 százalékuk nemmel sza­vazott, tíz százalék tartózko­dott. Az igenlők aránya két szá­zalékkal növekedett a legutóbbi hasonló szavazás óta, s ezt a kamaszparlament alapítói saját felvilágosító erőfeszítéseiknek is tulajdonítják: a legkülönbö­zőbb módokon és csatornákon próbálták ugyanis az unió tevé­kenységét, lényegét megismer­tetni, a legfogékonyabb generá­ció számára is „emészthetővé” tenni. A legtöbb teendő a kiste­lepülések iskoláiban van, ahol majdnem fele-fele arány is elő­fordul, az ózdi József Attila Gimnáziumban viszont 88 szá­zalék az EU-párti. A folyamat felgyorsulását várják 1999-től, amikor kifejezetten uniós min­tára nemzetközi kamaszparla­mentet is létre kívánnak hozni. Ez a szervezet a jövő tavasszal vagy nyáron születik meg, s évente kétszer ülésezik. És mástól is lehetne inkább politikai jövőképről érdeklődni, mint azoktól, akik még szabad idejükben, „játékból” is inkább politizálnak, semmint — mondjuk - futballoznának? Három ifjú beszélgetőpartnerem rögvest szabadkozik: van idejük sportra is, tanulásra is - a demokratikus modellkísérlet nem vesz el időt ezektől. S nem árt az sem, ha né­hány elméleti elgondolásukat a gyakorlatban is kipróbálhatják... Magyarország 2020-as álla­potáról határozott az elképzelé­sük, akkor hazánk már egyike lesz az egyesült Európa államai­nak. Ebben az államszövetségben még megmaradnak a belső or­szághatárok, de már csak jelké­pesen. Egy, a mainál sokkal na­gyobb unió lesz ez, ahol a nem­zetgazdaságok már szétbogozha­­tatlanul összegabalyodnak, ám a kultúrák, nyelvek és hagyomá­nyok önállósága megmarad. A jövendő reménybeli politikusai azonban nem tartják elképzelhe­tetlennek, hogy a magyar tradíci­ók feloldódnak a német, angol és francia túlsúlyú nyelvi tengerben - s ennek csupán a mihamarabbi nemzeti összefogás vethet gátat. Úgy vélik: Magyarország 2020- ban sokkal több lehetőséggel ren­delkezik majd, s összehasonlít­hatatlanul nagyobb lesz a súlya. Ez többek között azzal a követ­kezménnyel jár majd, hogy az unió Észtországtól Portugáliáig tele lesz magyar tudósokkal. To­vábbi pozitívum lesz, hogy száz év után semlegesítődnek Trianon átkos következményei: a szlová­kiai és romániai magyarsággal gördülékennyé és magától értető­dővé válik a mindennapos kap­csolattartás. E küzdelem végki­menetelét illetően optimisták: úgy gondolják, a nemzeti jelleg érték, amely egy sokszínű popu­lációban nem veszhet el. Lehet, hogy ugyanazok a boltok és már­kák lesznek uralkodóak - a me­sék és álmok azonban különböz­ni fognak. A magyar tudomány kirajzásának pedig nem kulturá­lis, de még csak nem is igazán gazdasági okai lesznek: a tőke egyenletesebb eloszlása a kutató­bázisokat is megsokszorozza. Egyelőre nehéz elképzelniük, hogy a németeket be lehetne fog­ni gazdasági tekintetben - a ki­egyenlítődés viszont akkorra már megindul. A kamaszparlament doyenjei egyszerre képzelik el magukat európai, illetve ózdi polgárként. Mint mondják, ebben egyelőre ritka madarak, kisebbségben vannak. Tapasztalják azonban a fellendülés első jeleit, s a közel­jövő ipartelepítési hullámát kö­vetően remélik, hogy szülőváro­sukat, térségüket nem tünteti fel többé „átokföldjeként” a szenzá­cióra vadászó média. S hogy nem minden alap nélkül való a rosszallásuk, arra példát is hoz­nak: olykor olyan épületeket, városszegleteket látnak viszont a képernyőn elrettentő­­vágókép­ként, amelyeket­ ők sem ismernek - holott igazán alaposan feltér­képezték lakhelyüket... (cs. j.) ­ Országgyűlési benjáminok­­ mint hivatásos futurológusok Az unió „várfalává” válunk Az MSZP legfiatalabb ország­­gyűlési képviselője, az ifjú­szocialista mozgalomból listán a parlamentbe jutott, 21 éves Zuschlag János abból indul ki, hogy hazánk sorsa hamarosan két, jelenleg folyamatban levő kérdésben is eldől, s ez hosszú távra meghatározza további helyzetét. Magyarország 2020-ra sze­rinte a visegrádi országokkal együtt a NATO és az EU teljes jogú tagja lesz, élvezve annak minden előnyét és további vele­járóját - mivel a tagság további feszültségeket teremt majd a térségben. A tőlünk délre és ke­letre fekvő országoknak ugyanis - a NATO-felvételre esélyes Horvátország és talán Románia kivételével - semmi lehetősé­gük nem lesz addig felzárkózni, megfelelni az elvárásoknak, s elnyerni a tagságot. Magyaror­szág, Csehország és Lengyelor­szág tehát az EU és a NATO ke­leti „várfalává" válik, amiből következőleg számolnia kell a kívül maradtak „ostromával”. A megosztott térség kérdéseire a menekülttáborok jelenleg fenn­álló rendszerénél hatékonyabb megoldást kell majd találnia. További bizonytalansági ténye­ző Oroszország helyzete: ott - méretéből és gazdasági nehéz­ségeiből adódóan - sokáig még széthullása esetén sem fejlőd­hetne ki hagyományos, nyugati típusú demokrácia, csak a de­mokratikus kihívásokra adott, legfeljebb féldemokráciának ne­vezhető egyéni „orosz válasz”. Magyarországon 2020-ra a gazdasági fellendülés jelei mu­tatkoznak majd. Spanyolország és Portugália fejlődését alapul véve - ahol tíz év elegendő volt a lemaradás behozásához - Zuschlag szerint hazánknak si­kerül felzárkóznia az EU-or­­szágokhoz. Az infrastrukturális fejlesztést és a távolságok csökkenését is magával hozó csatlakozással 2020-ra a hazai régiók közti különbségek csök­keni fognak; az etnikai problé­mák - mivel az unióban eleve sok nemzet és nemzetiség él egymás mellett - feloldódnak. Noha a parlamenti struktúra ki­épül, vagy az európai szintű nagy (konzervatív, liberális, szociáldemokrata) pártok hazai intézményei alakulnak ki, vagy megmarad a nemzeti karakte­ren alapuló, jelenleg is működő két- vagy hárompólusú politi­kai rendszer - attól függően, hogy az EU-csatlakozás milyen jogköröket fog elvonni. Az em­bereket foglalkoztató legfonto­sabb kérdések nem a politika és közélet, hanem az egyéni elő­menetel és az életmód külön­böző kérdései lesznek. Ezek közül a két legfontosabb: a ha­zai tudomány képtelen önálló kutatási centrumot kialakítani s azt anyagilag finanszírozni, a „magyar agyak” elvándorlása természetes lesz, bár ez az élet­­színvonal és oktatás fejleszté­sével csökkenthető. Mivel Zuschlag szerint a gyermekvál­lalás már most sem családi pót­lék kérdése, a családokban ál­talánosan elterjed az egygyer­mekes modell mint az életmód­ból adódó legpraktikusabb be­­rendezkedési forma. A legfiatalabb szocialista honatya saját jövőjét nem látja ennyire tisztán. Befejezi az egyetemet, majd elvégzi a dok­­toranduszképzést történelemből. Beérkezését 2002-2003-ra te­szi, de addig is szeretne pártjá­ban tevékenykedni. Egyvalami­ben azonban bizonyos: a parla­menti tagsághoz szükséges élet­kor alsó határa nem fog változ­ni. Tehát aki akar, az képviselő lehet - akár 21 évesen is. (r. b.) A rendszerváltoztatás óta eltelt csaknem teljes évtized alatt a fia­talos hevületükkel, tenni akará­sukkal rokonszenvet keltő egye­temistákból érett, a nemzetközi színtéren is elismert politikusok, államférfiak lettek. A Fidesz­­frakció legifjabb tagja, Vidoven Árpád a maga huszonnégy évé­vel az Országgyűlésben csupán a második legfiatalabb képviselő. Először egy érvekkel kevésbé alátámasztott reményét közölte: bízik abban, hogy a jövő évezred elejére ismét lesz olyan nagy fo­cicsapatunk, mint az ötvenes években volt az aranycsapat. A politikára térve leszögezte: Ma­gyarország 2020-ra már két olyan szervezetnek is önként belépő tagja lesz, amelyekben partnernek tekintenek minket, s részvételünk meghatározó fon­tosságú az ország jövője szem­pontjából. A képviselőt múlt heti brüsszeli látogatása is meggyőzte arról, hogy a NATO központjá­ban nagy figyelemmel kísérik csatlakozásunk menetét, és a jövő év áprilisában Magyarorszá­got de jure is felveszik a szövet­ségbe. Uniós csatlakozásunkat a mostani parlamenti ciklus végé­re, 2002-re teszi, de meggyőző­dése, hogy 2020-ra a bővítések második köre is lezajlik, így ve­lünk együtt szomszédaink is a határok nélküli Európa tagjai lesznek. Ezzel számos mai gond megoldódik térségükben, vagy legalábbis más megvilágítást kap majd, így a határon túli magyar kisebbségek is egyenesbe kerül­nek, hiszen Európa-szerte min­denki saját anyanyelvén tanul­hat. A belpolitikai folyamatokat elemezve megállapította: tovább folytatódik hazánkban a kétpó­lusú pártstruktúra kialakulása, s mint annyi más fejlett országban, húsz év alatt nálunk is megvaló­sul a Fidesz köré csoportosult polgári erők, illetve egy, az MSZP jelenlegi bázisán kialaku­ló európai szociáldemokrata párt politikai váltógazdálkodása. A társadalom szerkezetének egész­séges alakulása szempontjából Vidoven azt tartja fontosnak, hogy a következő években is folytatódjék a jelenlegi kormány­nak a fiatalokat és a gyermekes családokat támogató politikája. Meg kell fordítani az utóbbi időszak rendkívül káros folyama­tát, hogy évente egy, Ceglédnek megfelelő lélekszámú várossal csökken az ország lakossága. Vidoven Árpád azonban nem csak népesedéspolitikai okok mi­att szorgalmazza a többgyerme­kes családmodellt, hanem meg­győződése szerint a gyermek egészséges lelki fejlődése is azt igényli, hogy legalább egy test­vére legyen. A képviselő szemé­lyes sorsát úgy tervezi, hogy húsz év múltán maga is háromgyer­mekes családapa lesz. Ha hosszú távon folytatódik a jelenlegi kormány törekvése, hogy a gyermekek vállalása ne legyen egyben a szegénység vál­lalása is - ennek első lépései közé tartozik a gyes és a családi pótlék visszaállítása, a tandíj eltörlése - a képviselő szerint az új évezred húszas éveire a társa­dalom szerkezete jelentősen át­alakul, megerősödik és a leg­erősebb társadalmi réteggé a pol­gárság válik. A gazdaság teljesí­tőképessége, valamint az átlagos életszínvonal eléri a többi EU- tagállamét, a munkanélküliség és a szegénység már nem jelent ko­moly fenyegetést senki számára, s Európában végre elfoglalhatjuk azt a helyet, mely történelmünk alapján megilleti hazánkat. (k. f.) Az Ezredforduló oldalait szerkesztette: Csontos János és Faggyas Sándor A polgárság lesz a legszélesebb réteg Magyar Nemzet 9

Next