Magyar Nemzet, 1999. január (62. évfolyam, 1-25. szám)
1999-01-22 / 18. szám
16 Nem akartak„ fehér házi ” viszonyokat a városi tanács tagjai Stopos Rozi Dortmundban BONNA felebaráti szeretetre hivatkozott az autós, amikor a dortmundi erkölcsrendészet tavaly novemberben megállította. A fagyos éjszakában megesett a jó szíve egy szemlátomást nem az évszaknak és az időjárásnak megfelelően öltözött hölgyön, akit amúgy autóstoposnak nézett és felvett jól fűtött limuzinjába. A dolog szépséghibája csak az volt, hogy a rend őrei éppen éberen figyelték az ebben az utcában köztudomásúlag nagy számban járókelő hölgyeket, akik valami oknál fogva mind kissé könnyedén vannak öltözve. A megállított autós ezután több elemi hibát is elkövetett. Megtagadta az alkoholszondázást — mint kiderült, igencsak jó oka volt rá -, majd a rendőrfülekben nem éppen jól csengő mondattal is előrukkolt: „Maguknak fogalmuk sincs, kivel állnak szemben!” Hogy tudták-e az erkölcs hivatásos csőszei, ki akadt a horgukra az üzletszerű, titkos kéjelgés ösztönzője személyében, nem tudni, a helyi sajtó mindenesetre csámcsogni kezdett az ügyön. A megbotlott polgár, egyébként nős ember és többgyermekes családapa ugyanis a hatszázezres lélekszámú Ruhr-vidéki város egyik - legalábbis az éjjeli kalandig - legnagyobb hatalmú embere volt. Franz-Josef Drabig, a városi tanács szociáldemokrata frakciójának vezetője, akit egy héttel később főpolgármesterré kellett volna választani. A hajdani brit megszállási övezetben fekvő Észak-Rajna-Vesztfália tartományi önkormányzati rendszere eddig az angol példát követte: a városok polgármestere csupán reprezentatív funkciókat látott el, az igazi úr a szakigazgatási szervek hivatalnok vezetője, a city clerknek megfelelő Oberstadtdirektor, vagyis főjegyző. Az új önkormányzati törvény összevonta a két funkciót, sőt, a legközelebbi helyhatósági választásoktól kezdve közvetlenül választatja a (fő)polgármestert. Addig azonban még a tanácsok választják meg az új első embert, ez pedig Dortmundban épp december elején volt esedékes. Drabig mindeddig biztosra mehetett, hiszen a Ruhr-vidék nagyvárosaiban az SPD szinte mindenütt évtizedek óta 60 százalékosnál is jobb eredménnyel kormányoz, ám „Stopos Rozi” keresztülhúzta a számítását. A kemény pragmatikusnak számító politikus ellenfelei - akiket a szociáldemokrata párt baloldalához szoktak sorolni — fittyet hánytak a pártfegyelemre és megbuktatták saját jelöltjüket. Ezzel persze azt akarták elkerülni, úgymond, nehogy „fehér házi” viszonyok uralkodjanak el Dortmundban, de partizánakciójukkal arra is felhívták a figyelmet, hova vezethet a (helyi) hatalom arroganciája. ( Józsa) Kitüntetett rádiós zenészek és szép beszédű munkatársak Bonbont kaptak a humoristák Humoristákat és rádiósokat jutalmazott tegnap a Magyar Rádió Rt. vezetése. Második alkalommal adta át Hajdú István elnök Nagy Endre legendás kabaréjában, az egykori Bonbonniere-ben, a mai Művész moziban a Bonbondíjakat azoknak, akik az elmúlt évben a legtöbbet tettek a hallgatók szórakoztatásáért. Az elismerést Bajor Imre, Boncz Géza, Fábry Sándor, Farkasházy Tivadar, Gálvölgyi János, Hofi Géza, Kállai Ferenc, Kern András, Koltai Róbert, Majláth Mikes László, Megyesi Gusztáv, Nádas Péter, Sinkó Péter, Tábori Nóra és Trunkó Barnabás vehette át. Este a magyar kultúra napja alkalmából a Zeneakadémián ünnepi hangversenyt rendeztek, amelyen a Magyar Rádió zenekarát és énekkarát Vásáry Tamás vezényelte. A Magyar Rádió Alapítvány 1998. évi díjait Bánffy György, a kuratórium elnöke és Hajdú István adta át. Az év bemondója lett Johannesz Zsuzsa és Kovács M. István. A legszebben beszélő rádiósnak járó díjat Novotny Zoltán, Kéner Gábor, Szakonyi Judit és Forgách Ilona vehette át. Elismerést kapott teljesítményéért a Láng István VII. szimfóniájának felvételét készítő csapat: Gönz Zoltán szerkesztő, Jenei Sándor hangmérnök, Czéh Mariann technikai rendező és Perédi Márta zenei rendező. (h. k.) Hárman a Magyar Rádió csütörtöki „édességdíjasai” közül: Hofi Géza, Kállai Ferenc és a háttérben Megyesi Gusztáv Schiller Zsuzsa felvétele Magyar Nemzet Eltussolták a több száz illegális ausztriai munkavállaló ügyét Bécsi vádak magyar rendőrtisztekről A Kurier című osztrák bulvárlap csütörtöki értesülése szerint a bécsi gazdasági rendőrség és a pénzügyi hatóságok nyomoznak annak kiderítéséért, miként dolgozhattak éveken keresztül - részben munkavállalási engedély nélkül - magyar munkások a bécsi metró építésén és más nagyberuházásokon az osztrák fővárosban - adta hírül az MTI. A lap szerint egy névtelen feljelentés nyomán kezdődött meg az ügy felgöngyölítése. A saját értesülésekre hivatkozó cikkírók ezenkívül azt állítják, hogy három neves bécsi politikus és magas rangú magyar rendőrtisztek is belekeveredtek a munkaközvetítésbe. Egy Budapesten élő osztrák állampolgár már 1996-ban több száz, bizonyítéknak szánt dokumentumot átadott a budapesti X. Kerületi Rendőrkapitányságon, de Magyarországon igyekeztek eltussolni az ügyet — fogalmaz az írás. A sok homályos megfogalmazást tartalmazó cikk szerint az első számú gyanúsított egy olyan férfi, aki az osztrák labdarúgóliga számára közvetített játékosokat, s 1991 és 1999 között állítólag hivatalosan közvetített ki „kölcsönbe” munkásokat nagy osztrák építőipari cégeknek. A tartózkodási engedélyeket is görbe utakon szerezték be, és a bejelentőlapokat valószínűleg hamisították. A labdarúgó-menedzser állítólag „baráti szívességként” kapott a budapesti osztrák nagykövetségen nyolcszáz darab, tartózkodási engedélyre jogosító bejegyzést a magyarok útlevelébe. A lap szerint ha valaki mégis lebukott a határon, annak - esetleg hamis néven - hamarosan ismét lett útlevele. Eredetileg továbbképzésre kértek beutazási engedélyt, majd manipulálták a dokumentumokat. A magyar munkavállalók alvállalkozók megbízásából dolgoztak az osztrák építkezéseken - állítják a szerzők. Ezek között a cégek között azonban olyan szövevényesek voltak a viszonyok - néhány közülük azóta csődbe is ment, és dokumentumaival együtt eltűnt hogy a fővállalkozóknak nem is kellett feltétlenül tudni arról, kik dolgoznak az építkezéseiken. Legalábbis ezt állítja a lapban megszólaló, azóta csődbe ment nagyvállalkozó, Alexander Maculan. A cikk végén olvasható bejelentés szerint a Kurier a pénteki számában megírja, hogy „miért tűntek el a magyar rendőrségen az ügyre vonatkozó, fontos dokumentumok”. Pénz helyett pénzes zsákokat loptak Szlovákiai rablók felsülése POZSONY A szemtanúk szerint alig néhány másodperc alatt játszódott le az egész. Nyolc tagbaszakadt, álarcos fickó két Audi segítségével megállásra kényszerítette a vágbesztercei Általános Hitelbank pénzszállító kocsiját és az azt követő rendőrautót. A rendőröket könnygázzal akcióképtelenné tették, géppisztolyokkal kiszállásra kényszerítették a pénzszállító autó sofőrjét és kísérőjét, behatoltak a kocsiba, kivették a teli pénzes zsákot és elhajtottak. Senkinek semmi bántódása nem esett, még csak egy lövés sem dördült el. A bank alkalmazottai, akik ugyancsak végignézték a nagy rablást, hiába riasztották a rendőrőrsöt, mire az újabb rendőrcsapat megjelent a helyszínen, a rablóknak nyoma sem maradt. A döbbenet azonban csak ez után következett: a pénzszállító kocsiban a rendőrök ugyanis megtalálták mind a 17 millió koronát, amit az említett bankból a helyi postára akartak szállítani. A sokkból ocsúdó banki alkalmazottak oldották meg aztán a talányt, eszükbe jutott ugyanis, hogy a posta kérésére a pénzszállító kocsiba két zsák került. Az egyikbe a pénzt tették, amely sokkal kisebb lett, mint a másik, amibe viszont egy köteg további pénzes zsákot csomagoltak, hogy a 17 millió koronát elosztás után azokban szállítsák tovább. Így esett meg, hogy a pénzrablók a pénz helyett a sok-sok pénzes zsákot tulajdonították el. Hogy ők mit éreztek, amikor a rablás után minderről tudomást szereztek, nem lehet tudni. Egyelőre ugyanis nem jelentkeztek sem a bankban, sem a rendőrségen a tévedés tisztázása céljából. (n. s.) 1999. január 22., péntek 465-8513 OlvasóSarok Lehet-e rendszám nélkül autózni? Feltűnő mostanában, milyen sok autóról hiányzik elölről vagy hátulról, netán mindkét helyről a rendszámtábla, mert vagy ellopták, vagy elvesztették. Mi ilyenkor a teendő? — tudakoltuk Mándi Sándor alezredestől, az ORFK igazgatásrendészeti főosztályának rendészeti osztályvezető-helyettesétől. - Haladéktalanul jelenteni kell a kerületi rendőrkapitányságon, s amennyiben csak az egyik veszett el, engedélyeztetni kell a pótlását. De csak akkor ajánlom az újragyártáshoz szükséges eljárást, ha valamilyen oknál fogva fontos a meglévő számkombináció, mert begravírozták az üvegbe, vagy a különböző behajtási és parkolási engedélyek az adott rendszámra szólnak, netán csak az autós szívéhez nőtt az évek során. Ellenkező esetben azt tanácsolom, inkább cseréljék le másikra: nemcsak pénzt (az újragyártott félrendszám ára ugyanis nem fele a párnak, hanem jóval több!), hanem időt is meg lehet takarítani, percek alatt hozzá lehet jutni, fölrakni, s mehet az ember a dolgára. A jelenlegi jogszabály nem teszi lehetővé a házilagos pótlást, például festett rendszámtábla használatát. - Lehet-e legalább átmenetileg rendszám nélkül autózni? - Még egy rendszámmal sem. Ugyanis a jelenlegi jogszabály túl merev, szigorú e tekintetben, túllőttünk vele a célon. Valamilyen átmeneti, egy rendszámos lehetőséget ugyanis mindenképpen biztosítani kellene. S ha ezen előbb-utóbb változtatunk, csakis úgy tesszük, hogy a hátsó rendszámtábla kötelezően a helyén legyen (hogy valamiről azonosítható legyen a gépjármű), s akkor az illető pár napig első rendszámtábla nélkül is közlekedhet, ha igazolni tudja, megtette a szükséges hivatalos lépéseket. Eddig azt gondoltuk, nem lehet azzal visszaélni, ha csak az egyik rendszámtábla veszett el, ahhoz legalább kettő eltűnésére van szükség. De amióta január 1- jétől az érvényesítő címkét is bevezettük, fölértékelődött az ilyen „megjelölt” rendszámtábla, izgalmassá válik a dolog, mert ha eddig nem akadtak visszaélések, a címke megszerzése miatt talán már lehetnek. El kell gondolkodni azon, amennyiben a hátsó címkés rendszámtábla tűnik el, akkor azt köröztetni kell, s kötelezően másikra cserélni. Most elemezzük, értékeljük ezt jogilag. - Van-e mégis türelmi idő? - Pillanatnyilag nincs. Lehet, hogy majd változtatunk ezen, s öt-hét napos türelmi időt adunk, de csak abban az esetben, ha a tulajdonos föl tudja mutatni a rendszertábla (után)gyártására kiadott engedélyt. Ennyi idő alatt a pótlást is el tudja készíteni a gyártó. - Mire jó a lopott (fél) rendszám? - Nemigen lopnak rendszámot, nagy részük útközben esik le. Azt ajánlom: próbálják szegeccsel vagy csavarral is rögzíteni az autósok a rendszámtáblát, ne csak a műanyag kerettel. A keret esztétikus megjelenést tesz ugyan lehetővé, de könynyen megsérül, törik például járdára fölállva, parkolás közben, s máris könnyen elveszíthető a rendszám. Tévhiten alapul és semmi kifogása sincs a rendőrségnek az ellen, ha a rendszámtáblát átfúrva teszik biztonságosabbá annak rögzítését. - Évente hány rendszámot cserélnek vagy hány eltűntet pótolnak? -Évente 150 ezer rendszámcsere történik különböző okból. Ezek 50 százaléka az eltűnt rendszám pótlása. (k. b.) Noteszlap Egy konok magyar Most, hogy a Budapest Galériában február 7-ig látható a kilencven éve született Szalay Lajos kiállítása, képzeletben újra belépek a szerény miskolci lakásba, amelyben sok évtizedes emigrációja után otthonra lelt. A fotelben ülő törékeny mesterben villódzott a szellem és a finom humor. „A konok magyar” - mondta róla Picasso a párizsi években, mikor átnézett a kávéházi asztalánál rajzolgató ifjabb pályatársra, aki a társasági érintkezést különösképpen nem kereste vele. Rajzainak kötete elé annak idején Kassák írt előszót, de Szalay nem követte - bár éppen követhette volna - az izmusok útját is. Lapjain a XX. század görcseit groteszk-vizionáló rajzokba mentette. Ama lassan egy évtizeddel ezelőtti látogatáskor - az egyik ifjú tisztelőjének talán a megilletődéstől is kissé nehézkesebb megnyilatkozását figyelve - a tiszta magyar nyelv fontosságára utalt. Mert maga egyéni ízekkel, szinte írói szépséggel fogalmazott. (marafkó) Száz éve született minden amerikai „keresztapák”őse Al Capone öröksége Százéves lenne Al Capone, minden amerikai „keresztapák” őse, a húszas-harmincas évek maffiavilágának, pontosabban Chicago gengsztervilágának királya. Az 1899. január 17-én született Alphonse Capone, a Sebhelyes Arcú rendőröket és politikusokat tekinthetett vagy kényszeríthetett barátjának, versenytársait kiiktatta vagy éppen kiirtotta. Hidegvérűen gyilkoltatott, a háború előtti bűnözéstörténetbe bevonult 1929-es Valentin-napi vérengzése. Visszaemlékezések szerint szervezőtehetségének, fizikai erejének és határozottságának köszönhette sikereit. Az FBI nem boldogult vele, bizonyítékok hiányában mindig ki tudott siklani a kezei közül, de a pénzügyminisztérium ügyesebb volt: 1932-ben adóvétség vádjával sikerült rács mögé csukni. Mint azt a Frankfurter Allgemeine Zeitungban Stewart O'Nan írja, itt eltűnt temperamentuma és egészsége. Az izgalmas sztorikat kereső közönség szemében „unalmasan” halt meg floridai birtokán, magányosan és hatalmát vesztve, 1947-ben, ellentétben Bonnie és Clyde látványos vérfürdőjével. Al Capone szervezetének vezérei különkülön megpróbálták a főhatalmat magukhoz ragadni, de a teljes chicagói alvilágot egyiküknek sem sikerült megszerezni, kitört a bandaháború, és a birodalom felaprózódott. Figurájának és környezetének filmbeli megjelenítésével akkoriban egy sor neves hollywoodi színész aratott sikereket: James Cagney, Edward G. Robinson, Humphrey Bogart. Egy ideig csökkent a filmbeli érdeklődés e témakör iránt, de kétségtelen, hogy Francis Ford Coppola 1972-ben készült filmjének a Keresztapa mintája ő és családja. Marion Brando alakítása Don Corleoneként bevonult a filmtörténetbe. Al Capone és Dilsinger hagyományainak alapján szerveződnek ma is „családok”, s uralkodnak egy-egy körzetben, városi alvilágban. „Al Capone, büszke lenne rájuk” - írja a cikk szerzője. (tatár)