Magyar Nemzet, 1999. január (62. évfolyam, 1-25. szám)

1999-01-22 / 18. szám

16 Nem akartak„ fehér házi ” viszonyokat a városi tanács tagjai Stopos Rozi Dortmundban BONN­­­A felebaráti szeretetre hivatkozott az autós, amikor a dortmundi erkölcsren­dészet tavaly novemberben megállította. A fagyos éjszakában megesett a jó szíve egy szemlátomást nem az évszaknak és az idő­járásnak megfelelően öltözött hölgyön, akit amúgy autóstoposnak nézett és felvett jól fűtött limuzinjába. A dolog szépséghi­bája csak az volt, hogy a rend őrei éppen éberen figyelték az ebben az utcában köz­tudomásúlag nagy számban járókelő höl­gyeket, akik valami oknál fogva mind kis­sé könnyedén vannak öltözve. A megállított autós ezután több elemi hibát is elkövetett. Megtagadta az alkohol­szondázást — mint kiderült, igencsak jó oka volt rá -, majd a rendőrfülekben nem ép­pen jól csengő mondattal is előrukkolt: „Maguknak fogalmuk sincs, kivel állnak szemben!” Hogy tudták-e az erkölcs hivatásos csőszei, ki akadt a horgukra az üzletszerű, titkos kéjelgés ösztönzője személyében, nem tudni, a helyi sajtó mindenesetre csámcsogni kezdett az ügyön. A megbot­lott polgár, egyébként nős ember és több­­gyermekes családapa ugyanis a hatszázez­res lélekszámú Ruhr-vidéki város egyik - legalábbis az éjjeli kalandig - legnagyobb hatalmú embere volt. Franz-Josef Drabig, a városi tanács szociáldemokrata frakciójá­nak vezetője, akit egy héttel később főpol­gármesterré kellett volna választani. A hajdani brit megszállási övezetben fekvő Észak-Rajna-Vesztfália tartományi önkormányzati rendszere eddig az angol példát követte: a városok polgármestere csupán reprezentatív funkciókat látott el, az igazi úr a szakigazgatási szervek hiva­talnok vezetője, a city clerknek megfelelő Oberstadtdirektor, vagyis főjegyző. Az új önkormányzati törvény összevonta a két funkciót, sőt, a legközelebbi helyhatósági választásoktól kezdve közvetlenül válasz­tatja a (fő)polgármestert. Addig azonban még a tanácsok választják meg az új első embert, ez pedig Dortmundban épp de­cember elején volt esedékes. Drabig mindeddig biztosra mehetett, hiszen a Ruhr-vidék nagyvárosaiban az SPD szinte mindenütt évtizedek óta 60 százalékosnál is jobb eredménnyel kormá­nyoz, ám „Stopos Rozi” keresztülhúzta a számítását. A kemény pragmatikusnak számító politikus ellenfelei - akiket a szo­ciáldemokrata párt baloldalához szoktak sorolni — fittyet hánytak a pártfegyelemre és megbuktatták saját jelöltjüket. Ezzel persze azt akarták elkerülni, úgymond, ne­hogy „fehér házi” viszonyok uralkodjanak el Dortmundban, de partizánakciójukkal arra is felhívták a figyelmet, hova vezethet a (helyi) hatalom arroganciája. ( Józsa) Kitüntetett rádiós zenészek és szép beszédű munkatársak Bonbont kaptak a humoristák Humoristákat és rádiósokat ju­talmazott tegnap a Magyar Rá­dió Rt. vezetése. Második alka­lommal adta át Hajdú István el­nök Nagy Endre legendás kaba­réjában, az egykori Bonbon­­niere-ben, a mai Művész mozi­ban a Bonbondíjakat azoknak, akik az elmúlt évben a legtöbbet tettek a hallgatók szórakoztatá­sáért. Az elismerést Bajor Imre, Boncz Géza, Fábry Sándor, Far­­kasházy Tivadar, Gálvölgyi Já­nos, Hofi Géza, Kállai Ferenc, Kern András, Koltai Róbert, Majláth Mikes László, Megyesi Gusztáv, Nádas Péter, Sinkó Pé­ter, Tábori Nóra és Trunkó Bar­nabás vehette át. Este a magyar kultúra napja alkalmából a Zeneakadémián ünnepi hangversenyt rendeztek, amelyen a Magyar Rádió zene­karát és énekkarát Vásáry Ta­más vezényelte. A Magyar Rá­dió Alapítvány 1998. évi díjait Bánffy György, a kuratórium el­nöke és Hajdú István adta át. Az év bemondója lett Jo­­hannesz Zsuzsa és Kovács M. István. A legszebben beszélő rádiósnak járó díjat Novotny Zoltán, Kéner Gábor, Szakonyi Judit és Forgách Ilona vehette át. Elismerést kapott teljesítmé­nyéért a Láng István VII. szim­fóniájának felvételét készítő csapat: Gönz Zoltán szerkesztő, Jenei Sándor hangmérnök, Czéh Mariann technikai ren­dező és Perédi Márta zenei rendező. (h. k.) Hárman a Magyar Rádió csütörtöki „édességdíjasai” közül: Hofi Géza, Kállai Ferenc és a hát­térben Megyesi Gusztáv Schiller Zsuzsa felvétele Magyar Nemzet Eltussolták a több száz illegális ausztriai munkavállaló ügyét Bécsi vádak magyar rendőrtisztekről A Kurier című osztrák bulvár­lap csütörtöki értesülése szerint a bécsi gazdasági rendőrség és a pénzügyi hatóságok nyomoz­nak annak kiderítéséért, miként dolgozhattak éveken keresztül - részben munkavállalási enge­dély nélkül - magyar munká­sok a bécsi metró építésén és más nagyberuházásokon az osztrák fővárosban - adta hírül az MTI. A lap szerint egy névtelen feljelentés nyomán kezdődött meg az ügy felgöngyölítése. A saját értesülésekre hivatkozó cikkírók ezenkívül azt állítják, hogy három neves bécsi politi­kus és magas rangú magyar rendőrtisztek is belekeveredtek a munkaközvetítésbe. Egy Bu­dapesten élő osztrák állampol­gár már 1996-ban több száz, bizonyítéknak szánt dokumen­tumot átadott a budapesti X. Kerületi Rendőrkapitányságon, de Magyarországon igyekeztek eltussolni az ügyet — fogalmaz az írás. A sok homályos megfogal­mazást tartalmazó cikk szerint az első számú gyanúsított egy olyan férfi, aki az osztrák lab­darúgóliga számára közvetített játékosokat, s 1991 és 1999 között állítólag hivatalosan közvetített ki „kölcsönbe” munkásokat nagy osztrák épí­tőipari cégeknek. A tartózko­dási engedélyeket is görbe uta­kon szerezték be, és a bejelen­tőlapokat valószínűleg hamisí­tották. A labdarúgó-menedzser állítólag „baráti szívességként” kapott a budapesti osztrák nagykövetségen nyolcszáz da­rab, tartózkodási engedélyre jogosító bejegyzést a magya­rok útlevelébe. A lap szerint ha valaki mégis lebukott a hatá­ron, annak - esetleg hamis né­ven - hamarosan ismét lett út­levele. Eredetileg továbbkép­zésre kértek beutazási enge­délyt, majd manipulálták a do­kumentumokat. A magyar munkavállalók alvállalkozók megbízásából dolgoztak az osztrák építkezé­seken - állítják a szerzők. Ezek között a cégek között azonban olyan szövevényesek voltak a viszonyok - néhány közülük azóta csődbe is ment, és dokumentumaival együtt eltűnt hogy a fővállalkozók­nak nem is kellett feltétlenül tudni arról, kik dolgoznak az építkezéseiken. Legalábbis ezt állítja a lapban megszólaló, az­óta csődbe ment nagyvállalko­zó, Alexander Maculan. A cikk végén olvasható be­jelentés szerint a Kurier a pénte­ki számában megírja, hogy „miért tűntek el a magyar rend­őrségen az ügyre vonatkozó­, fontos dokumentumok”. Pénz helyett pénzes zsákokat loptak Szlovákiai rablók felsülése POZSONY­­ A szemtanúk szerint alig néhány másodperc alatt ját­szódott le az egész. Nyolc tagba­szakadt, álarcos fickó két Audi segítségével megállásra kénysze­rítette a vágbesztercei Általános Hitelbank pénzszállító kocsiját és az azt követő rendőrautót. A rendőröket könnygázzal akció­képtelenné tették, géppisztolyok­kal kiszállásra kényszerítették a pénzszállító autó sofőrjét és kísé­rőjét, behatoltak a kocsiba, kivet­ték a teli pénzes zsákot és elhaj­tottak. Senkinek semmi bántódá­­sa nem esett, még csak egy lövés sem dördült el. A bank alkalmazottai, akik ugyancsak végignézték a nagy rablást, hiába riasztották a rend­őrőrsöt, mire az újabb rend­őrcsapat megjelent a helyszí­nen, a rablóknak nyoma sem maradt. A döbbenet azonban csak ez után következett: a pénzszállító kocsiban a rendőrök ugyanis megtalálták mind a 17 millió ko­ronát, amit az említett bankból a helyi postára akartak szállítani. A sokkból ocsúdó banki alkal­mazottak oldották meg aztán a talányt, eszükbe jutott ugyanis, hogy a posta kérésére a pénz­­szállító kocsiba két zsák került. Az egyikbe a pénzt tették, amely sokkal kisebb lett, mint a másik, amibe viszont egy köteg további pénzes zsákot csomagoltak, hogy a 17 millió koronát elosztás után azokban szállítsák tovább. Így esett meg, hogy a pénzrablók a pénz helyett a sok-sok pénzes zsákot tulajdonították el. Hogy ők mit éreztek, amikor a rablás után minderről tudo­mást szereztek, nem lehet tudni. Egyelőre ugyanis nem jelent­keztek sem a bankban, sem a rendőrségen a tévedés tisztázása céljából. (n. s.) 1999. január 22., péntek 465-8513 OlvasóSarok Lehet-e rendszám nélkül autózni? Feltűnő mostanában, milyen sok autóról hiányzik elölről vagy hátulról, netán mindkét helyről a rendszámtábla, mert vagy ellopták, vagy elvesztet­ték. Mi ilyenkor a teendő? — tu­dakoltuk Mándi Sándor alez­redestől, az ORFK igazgatás­­rendészeti főosztályának rendé­szeti osztályvezető-helyettesétől. - Haladéktalanul jelenteni kell a kerületi rendőrkapitány­ságon, s amennyiben csak az egyik veszett el, engedélyeztet­ni kell a pótlását. De csak akkor ajánlom az újragyártáshoz szükséges eljárást, ha valami­lyen oknál fogva fontos a meglévő számkombináció, mert begravírozták az üvegbe, vagy a különböző behajtási és parko­lási engedélyek az adott rend­számra szólnak, netán csak az autós szívéhez nőtt az évek so­rán. Ellenkező esetben azt taná­csolom, inkább cseréljék le má­sikra: nemcsak pénzt (az újra­gyártott félrendszám ára ugyan­is nem fele a párnak, hanem jó­val több!), hanem időt is meg lehet takarítani, percek alatt hozzá lehet jutni, fölrakni, s mehet az ember a dolgára. A je­lenlegi jogszabály nem teszi lehetővé a házilagos pótlást, például festett rendszámtábla használatát. - Lehet-e legalább átmeneti­leg rendszám nélkül autózni? - Még egy rendszámmal sem. Ugyanis a jelenlegi jog­szabály túl merev, szigorú e te­kintetben, túllőttünk vele a cé­lon. Valamilyen átmeneti, egy rendszámos lehetőséget ugyanis mindenképpen biztosítani kelle­ne. S ha ezen előbb-utóbb vál­toztatunk, csakis úgy tesszük, hogy a hátsó rendszámtábla kö­telezően a helyén legyen (hogy valamiről azonosítható legyen a gépjármű), s akkor az illető pár napig első rendszámtábla nél­kül is közlekedhet, ha igazolni tudja, megtette a szükséges hi­vatalos lépéseket. Eddig azt gondoltuk, nem lehet azzal visszaélni, ha csak az egyik rendszámtábla veszett el, ahhoz legalább kettő eltűnésére van szükség. De amióta január 1- jétől az érvényesítő címkét is bevezettük, fölértékelődött az ilyen „megjelölt” rendszámtáb­la, izgalmassá válik a dolog, mert ha eddig nem akadtak visszaélések, a címke megszer­­zése miatt talán már lehetnek. El kell gondolkodni azon, amennyiben a hátsó címkés rendszámtábla tűnik el, akkor azt köröztetni kell, s kötelezően másikra cserélni. Most elemez­zük, értékeljük ezt jogilag. - Van-e mégis türelmi idő? - Pillanatnyilag nincs. Le­­het, hogy majd változtatunk ezen, s öt-hét napos türelmi időt adunk, de csak abban az eset­ben, ha a tulajdonos föl tudja mutatni a rendszertábla (után)­­gyártására kiadott engedélyt. Ennyi idő alatt a pótlást is el tudja készíteni a gyártó. - Mire jó a lopott (fél) rend­szám? - Nemigen lopnak rendszá­mot, nagy részük útközben esik le. Azt ajánlom: próbálják sze­geccsel vagy csavarral is rögzí­teni az autósok a rendszámtáb­lát, ne csak a műanyag kerettel. A keret esztétikus megjelenést tesz ugyan lehetővé, de köny­­nyen megsérül, törik például járdára fölállva, parkolás köz­ben, s máris könnyen elve­szíthető a rendszám. Tévhiten alapul és semmi kifogása sincs a rendőrségnek az ellen, ha a rendszámtáblát átfúrva teszik biztonságosabbá annak rögzí­tését. - Évente hány rendszámot cserélnek vagy hány eltűntet pótolnak? -Évente 150 ezer rend­­számcsere történik különböző okból. Ezek 50 százaléka az el­tűnt rendszám pótlása. (k. b.) Noteszlap Egy konok magyar Most, hogy a Budapest Galériában február 7-ig látható a ki­lencven éve született Szalay Lajos kiállítása, képzeletben újra belépek a szerény miskolci lakásba, amelyben sok évtizedes emigrációja után otthonra lelt. A fotelben ülő törékeny mesterben villódzott a szellem és a finom humor. „A konok magyar” - mondta róla Picasso a pári­zsi években, mikor átnézett a kávéházi asztalánál rajzolgató if­jabb pályatársra, aki a társasági érintkezést különösképpen nem kereste vele. Rajzainak kötete elé annak idején Kassák írt előszót, de Szalay nem követte - bár éppen követhette volna - az izmusok útját is. Lapjain a XX. század görcseit groteszk-vizionáló raj­zokba mentette. Ama lassan egy évtizeddel ezelőtti látogatáskor - az egyik if­jú tisztelőjének talán a megilletődéstől is kissé nehézkesebb megnyilatkozását figyelve - a tiszta magyar nyelv fontosságára utalt. Mert maga egyéni ízekkel, szinte írói szépséggel fogalma­zott. (marafkó) Száz éve született minden amerikai „keresztapák”­őse Al Capone öröksége Százéves lenne Al Capone, minden amerikai „keresztapák” őse, a húszas-harmincas évek maffiavilágának, pontosabban Chicago gengsztervilágának ki­rálya. Az 1899. január 17-én született Alphonse Capone, a Sebhelyes Arcú rendőröket és politikusokat tekinthetett vagy kényszeríthetett barátjának, ver­senytársait kiiktatta vagy éppen kiirtotta. Hidegvérűen gyilkolta­­tott, a háború előtti bűnözéstör­ténetbe bevonult 1929-es Va­­lentin-napi vérengzése. Vissza­emlékezések szerint szervező­tehetségének, fizikai erejének és határozottságának köszönhette sikereit. Az FBI nem boldogult vele, bizonyítékok hiányában mindig ki tudott siklani a kezei közül, de a pénzügyminisztérium ügye­sebb volt: 1932-ben adóvétség vádjával sikerült rács mögé csukni. Mint azt a Frankfurter Allgemeine Zeitungban Stewart O'Nan írja, itt eltűnt tempera­mentuma és egészsége. Az izgal­mas sztorikat kereső közönség szemében „unalmasan” halt meg­­ floridai birtokán, magányosan és hatalmát vesztve, 1947-ben­­, ellentétben Bonnie és Clyde lát­ványos vérfürdőjével. Al Capo­ne szervezetének vezérei külön­­külön megpróbálták a főhatal­mat magukhoz ragadni, de a tel­jes chicagói alvilágot egyikük­nek sem sikerült megszerezni, kitört a bandaháború, és a biro­dalom felaprózódott. Figurájának és környezeté­nek filmbeli megjelenítésével akkoriban egy sor neves holly­woodi színész aratott sikereket: James Cagney, Edward G. Ro­binson, Humphrey Bogart. Egy ideig csökkent a filmbeli érdek­lődés e témakör iránt, de kétség­telen, hogy Francis Ford Cop­­pola 1972-ben készült filmjének a Keresztapa mintája ő és csa­ládja. Marion Brando alakítása Don Corleoneként bevonult a filmtörténetbe. Al Capone és Dilsinger ha­­­gyományainak alapján szerve­ződnek ma is „családok”, s ural­kodnak egy-egy körzetben, vá­rosi alvilágban. „Al Capone, büszke lenne rájuk” - írja a cikk szerzője. (tatár)

Next