Magyar Nemzet, 1999. január (62. évfolyam, 1-25. szám)
1999-01-28 / 23. szám
1999. január 28., csütörtök Fenn a Várszínházban az utóbbi hetekben csodaszámba menő események következtek be, mégpedig sorozatosan. Ezek az esténként ismétlődő csodák mindenki számára megközelíthetőek. Mint arról lapunkban korábban beszámoltunk, színre került nemrég Balassi Bálint Szép magyar komédiája és Bornemissza Péter Magyar Elektrája - két olyan remekmű, amelyet ismeretlen okból kiejtettek a kötelező olvasmányok közül, és amelyeket az iskolák kezdenek felfedezni, ide irányítván a tanuló ifjúságot. Mindkét művet ebben a században találták meg, több mint háromszáz évvel a keletkezésük után. Az egyik „a búvó otthoni tájat” eleveníti meg, harmóniát, békét - vigaszt nyújtva a ma emberének. A másik — vagy harminc évvel Shakespeare előtt! - a reneszánsz dráma csúcsait éri el. Tahi József mindkét produkcióban benne van: a komédiában Dienest, a drámában Parasitust alakítja. Mint mondja, mindkét szerepben nagyon jól érzi magát. Van azonban ugyanitt egy harmadik darab is, amelyben kulcsszerepet játszik Tahi József és ami talán jobban felzaklatta, mint eddig bármi más. Így vall erről az élményről: Emmet Lavery amerikai szerzőnek e művét, amelyet a húszas években írt, Hevesi Sándor fedezte fel és fordította le. Különös, kitűnő darab Az Úr katonái. És remek csapatban játszhatom: Izsóf Vilmossal, Szokolay Ottóval, Pathó Istvánnal, Szersén Gyulával, Kertész Péterrel és Csurka Lászlóval többek között. Különösnek mondtam ezt a darabot, de ezzel épp csak „súroltam” mindazt, amit arról a zárt és a ridegségig fegyelmezett világról tudni kell: a jezsuiták világáról. Ismereteink általában felszínesek a Jézus Társaságról, amely új fejezetet nyitott a szerzetesség történetében. A jezsuita atya nem viszszavonultan elmélkedő remete, és nem a tömegben elvegyülő „szolga”, hanem az élet felső köreibe beépülő, gyakorlati érzékű, a kihívásokra rugalmasan reagáló harcos. A cselekmény egy jezsuita rendházban játszódik. Doktor Peter Morell orvos nem hívő ember. Egy alkalommal azonban roppant különös, északokkal megmagyarázhatatlan dolog történik. Egy igen súlyos beteg, akinek felépüléséhez nem fűztek sok reményt, váratlanul és érthetetlenül talpra áll. Mert talpra akar állni! És ami a lényeges: hisz abban, hogy talpra tud állni. Olyan élethelyzet áll tehát elő, mint aminekről a Bibliában olvashatunk. Egyszóval: a hit körül forog minden, de ama mély és őszinte fenntartás nélküli hit körül, amelyhez oly nehéz eljutni. Az eset hallatlanul felrázza - sőt fel is dúlja - a rendház szigorú életét. Miután híre megy, özönleni kezdenek a gyógyulásban reménykedő betegek. Az orvos megrémül, tanácstalanná válik, de a jelentkezők közül egyre többen távoznak gyógyultan. A rendházból lassan egy Lourdes-szerű kegyhely válik. Kik azok, akik meggyógyulnak (30-40 százalékos az arány) és kik, akik nem? Ez itt a nagy „keresztkérdés”! Egyértelmű, hogy a hit minőségéről van szó. A hitről, amelyet sikerült kilúgozni az életünkből, és amit semmi nem pótol! Az emberek hit nélkül, bizalom nélkül fásultan fognak bele életük alakításába. Lehet, hogy a példa, amit most elmondok, nem egészen szerencsés - de... volt keserves két éve az életemnekakkor, amikor a Nemzetibe új igazgatót neveztek ki, aki közel negyven embert szórt utcára, mielőtt őt magát is lapátra helyezték volna ugyanazok, akik korábban bizalmat szavaztak neki). Akkor rádöbbentem, hogy ezen a ftályán meg lehet nyomorodni! És mit tehettünk volna ez ellen? Mi is sztrájkot hirdettünk volna? Ugyan mit tett volna a néző, ha meglátja a Nemzeti meg a Várszínház bejáratán a plakátot: a társulat sztrájkja miatt az előadások elmaradnak!? Alighanem dühödten legyintettek volna, hozzáfűztek volna egynémely megjegyzést, amelybe a nyomdafesték is belevörösödött volna. És átmentek volna a Madáchba. Akkor, kétségbeesésemben belevágtam egy üzleti vállalkozásba. Nagy kölcsönöket vettem fel, és szilárd hittel műveltem ezt. Hittem benne, hogy sikerülni fog, és nem bukok bele. És nem buktam bele! A vállalkozás „beütött”, megerősödött és a kölcsönöket sorra visszafizettem. A darab sikere bontakozóban van. Sokan kaphatnak tőle sugallatot, sőt konkrét, erélyes indíttatást is! Baróti Szabolcs Csodák a Várban Tahi József vallásról, megrázkódtatásról és gyógyulásokról Tahi József: Az életünkből kilúgozott hitet semmi nem pótolja... Kavran Zoltán felvétele Erőszak csak este nyolc után Több országos televíziós adó vállalja, hogy erőszakos filmeket kizárólag este nyolc óra után sugároz - tájékoztatta az Országos Rádió- és Televíziótestület (ORTT) az MTI-t. A megállapodás szerint az MTV, a Duna tv, a Tv 2, az RTL Klub, a Tv 3, az MSat, a Szív tv, a Kábeltelevízióhálózat-üzemeltetők Országos Szövetsége, az RTV részletes és a Színes RTV műsorújságok, valamint a Magyar Gyermekbarát Mozgalom képviselői megállapodtak, hogy március 15. után este nyolc előtt ezek a televíziók nem sugároznak életkori korlátozást igénylő filmeket. A nyolc után sugárzott ilyen jellegű műsorok esetében kék háromszöggel jelzik a 14 éven aluliaknak nem ajánlott, piros ponttal pedig a csak 18 éven felülieknek ajánlott filmeket. Frankfurt az első lépés Prőhle Gergely a német kultuszminiszternél Kétnapos nemzetközi konferencián vett részt Prőhle Gergely, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának közigazgatási államtitkára január 25-26-án Bonnban, és bemutatkozó látogatást tett Michael Naumannnál, a kancellári hivatal kulturális államminiszterénél. A konferencián az Európai Unió jelenlegi állapotáról és bővítésének kultúrtörténeti hátteréről folyt a szó - olyan, elsősorban francia és német szakemberek részvételével, mint Jaques Lang de a tanácskozásra a német fővárosba érkezett a Nobel-díjas José Saramago is. A konferencia jelentősége - mondta el lapunknak Prőhle Gergely -, hogy a német EU- elnökség idején vezető német értelmiségiek és kultúrpolitikusok (néha ugyan a közhely szintjén, ám gyakran tényekkel alátámasztva) mondják el, hogy Magyarország szerves része Európának. A tervezett fél óra helyett hetvenöt percig tartott Prőhle Gergely Michael Naumann-nal folytatott eszmecseréje január 26-án, ami azért is nagy jelentőségű - mondja az államtitkár-, mert ez az első kapcsolatfelvétel az új német kulturális államminiszterrel, aki ráadásul nem tartományi, hanem állami szinten foglalkozik kultúrpolitikával Németországban. Prőhle Gergely és Michael Naumann egyetértett abban, hogy a keletnémet menekültek előtti magyar határnyitás tizedik évfordulója jó alkalmat teremt kultúránk jeles egyéniségeinek a németországi bemutatására, valamint a német - elsősorban a keleti tartományokat képviselő művészek és együttesek - magyarországi bemutatkozására. Az évfordulós rendezvények legrangosabb eseményeként szeptemberben Gerhard Schröder kancellár Magyarországra, Orbán Viktor pedig Németországba látogat. Prőhle Gergely és a német kulturális államminiszter megbeszélésén szóba került az európai kulturális piac bővítésének lehetősége. Elsősorban az európai film helyzetéről esett szó, hiszen az Európai Unión belül jelentős kezdeményezések vannak az európai filmgyártók munkáinak egymás országaiban való forgalmazására. Ennek kapcsán beszéltek arról is, hogy miképpen lehetne gyakrabban látni magyar filmeket Németországban, valamint több európai - német, francia, olasz filmet eljuttatni hazánk moziközönségéhez. Michael Naumann, aki jelenleg az európai kultuszminiszterek körének az elnöke, megbízatása idején e területeken is változásokat szeretne elérni. Prőhle Gergely arra kérte vendéglátóját, segédkezzen abban, hogy az unión belüli kulturális egyeztetéseken mihamarabb részt vehessen Magyarország is. Az idei frankfurti könyvvásárról szólva - ahol főszereplő lesz Magyarország - egyetértettek abban, hogy a rendezvény a magyarországi irodalom, kultúra és művészet nemzetközi jelenlétének nyitánya lesz. Prőhle Gergely biztosította a német államminisztert, hogy a magyar program és koncepció - néhány ezzel ellentmondó német sajtóhír ellenére - változatlan, csupán további munkákkal bővült a könyvvásárra utazó kötetek listája. Végül Prőhle Gergely Hámori József kulturális miniszter nevében meghívta Michael Naumannt Magyarországra, ígéretet téve arra, hogy az állami kötelezettségeken túl kulturális háttérprogramot is biztosítanak a számára. Hiszen - tette hozzá Prőhle Gergely - Naumann politikai szerepvállalása előtt a Suhrkamp kiadó vezetőjeként számos magyar író művének németországi kiadását tette lehetővé, és nagy rajongója a magyar filmeknek is. (vnda) Kultúra Harmincadszor! Életműdíj rendezőnek, színésznek, operatőrnek A magyar film teljes keresztmetszete egyedül a filmszemléken látható, ezért nem lehet kérdés a szakma számára, kell-e filmszemlét rendezni - mondta Szomjas György, a Film- és Tévéművészek Szövetségének elnöke szerdán Budapesten, a Corvin Filmpalotában a harmincadik, jubileumi magyar filmszemle programjáról rendezett sajtótájékoztatón. - Egymást becsüljük meg e rendezvénnyel - fűzte hozzá Szomjas György szavaihoz Koltai Lajos operatőr, a Filmszemle Tanács elnöke-, számunkra ugyanis ez az egyetlen fórum, ahol kinyilváníthatjuk (díjainkkal), mit tekintünk értéknek itt, Magyarországon, miközben az egész világ óriási értékvesztést él meg, kiváltképpen az erkölcs területén. A harmincadik magyar filmszemle, amelynek megrendezése jó ideig kétséges volt, február 4- én a hazai filmművészet legjelesebb személyiségeinek odaítélt életműdíjak átadásával nyílik meg. Életműdíjat kap Böszörményi Géza és Gaál István rendező, Garas Dezső és Horváth Teri színművész, valamint Makay Árpád operatőr. A szemle versenyében 23 játékfilm, 15 kísérleti kisjátékfilm és 35 dokumentumfilm szerepel. A játékfilmekről és a kísérleti kisjátékfilmekről döntő zsűri elnöke Schlett István politológus (zsűritagok: Almási Tamás rendező, Kovács András Bálint filmtörténész, Szabó Gábor operatőr és Szemadám György képzőművész), a dokumentumfilmekről Gazdag Gyula elnökletével háromtagú grémium dönt. (Gazdag Gyula mellett Dér András filmrendező és Schubert Gusztáv filmkritikus a tagja a dokumentumfilmes zsűrinek.) A szemle fő helyszíne a Corvin Filmpalota, a versenyben szereplő filmeket és a kísérőprogramokat a nagyközönség a Puskin moziban, az Örökmozgóban és a Művészben tekintheti meg. (A Puskinban a játékfilmeket vetítik, az Örökmozgóban az életműdíjasok legemlékezetesebb alkotásait, a Művész moziban pedig a versenyben nem induló munkákat nézheti meg a nagyközönség. A Toldi mozi a szemle idején a Balázs Béla stúdió legfigyelemreméltóbb filmeit idézi meg. A vetítéseket szakmai tanácskozások kísérik, február 5-én, pénteken délután egy órakor a magyar film esélyeiről tanácskoznak, délután fél ötkor a digitális technikáról, szombaton délután fél kettőkor az audiovizuális koordinációról, vasárnap délután egykor pedig arról, „autista-e” a magyar filmes. Az HBO mozicsatorna kezdeményezésére megvitatják (február 7-én, vasárnap délelőtt tíz órakor), hogy miként szerepelnek a magyar filmek a nemzetközi piacon, s hogy tovább ketyeg-e a magyar dokumentumfilm bombája. (A február 8-án, hétfőn délután egy órára meghirdetett vitában a múlt esztendő dokumentumfilmes elégedetlenkedésekre térnek vissza a műfaj legjelesebb alkotói.) A szemle idején két kiállítás is lesz a Corvin Filmpalotában, mind a kettőt Vayer Tamás rendezi, a galérián harminc év filmszemléi néznek vissza ránk a képekről, a Kabos terem folyosóján pedig Bornyi Gyula munkáit láthatjuk. A jubileumi, harmincadik magyar filmszemle díjkiosztó ünnepségét február 9-én, kedden este tartják meg a Corvin Filmpalotában. Az eseményt a Magyar Televízió is közvetíti. (f. g.) i SZOMJAS GYÖRGYÖT eddigi filmrendezői pályáján mindig vonzotta az a kihívás, hogy a különböző hagyományos filmműfajokat összeegyeztesse a magyar világ viszonyaival. Csinált tréfásan „eastern”-nek mondott betyárfilmet, „kutyába lemenő” rockfilmet, pesti vagányokról fassbinderi melodrámát, játékfilmbe hajló dokumentumfilmet, börleszkbe hajló „roncsfilmet”, most pedig „kis magyar” gengszterfilmet csinált. Ahogy a formát, a műfaji szabályokat és kliséket korábban is csak ironikus megszorításokkal és fenntartásokkal alkalmazhatta a „mozi-idegen” magyar valóságra, a „gengszterfilm” megjelölés sem veendő komolyan. Szomjas új filmje úgy viszonylik a klasszikus amerikai és francia gengszterfilmekhez, mint a jelenkori magyar vadkapitalizmus tétje és hősei a műfaj- és mítoszteremtő filmeket ihlető szabadversenyes amerikai tőkefelhalmozás tétjéhez és legendáihoz. Vagy a gengszterek és vállakozásaik mindig és mindenütt olyan pitiánerek és pancserok, mint Szomjas filmjében? Voltaképp mi méri a gengszterizmus „nagyságát”: a bűntény tökéletessége, a „hős” hidegvérűsége és rettenthetetlensége, a hullák száma vagy a zsákmány nagysága? Tábori Zoltán megtörtént események alapján keletkezett dokumentumregényének, amelyből a rendezővel közösen írta a Gengszterfilm forgatókönyvét, a Nagyvadak címet adta. A film gengszterpárosát aligha lehet így nevezni. Ha már forgalomba került ná- A HÉT FILMJE Gengszterfilm ünk a „megélhetési bűnözés” abszurd fogalma, majdhogynem inkább azon át lehetne hozzájuk közelíteni. MINDKETTEN PRIUSZOSOK, börtönből szabadulva kezdik meg rablás- és gyilkosságsorozatukat. A Mucsi Zoltán játszotta, hidegebb fejű, jobb házból való férfi egykor szocialista katonatiszt volt, az apja Rákosi ügyésze. Még tisztként postarablást követett el, lehúzott miatta tíz évet, és szabadulásakor, a rendszerváltás idején a nulláról kellene újrakezdenie életét. Új szeretője (Prókai Annamária) tartja el, aki azonban maga is bukdácsol, sorra váltogatja üzletének profilját, de egyikkel se boldogul. Mikor a férfi már javában gengszterkedik, ő ezt tudja róla, elnézi neki, és csak az a baja vele, hogy jó darabig semmi érdemleges látszatja sincs. Márpedig a férfi dolga az, hogy eltartsa a nőjét. A másik gengszter (Scherrer Péter) „kissé népies figura”, mint társa mondja róla. Parasztgyerekből lett ügyeskedő vagány, nagy a szája, a jég hátán is megél, de voltaképp kevéssel is beérné. Ő is a Kádár-kor tipikus teremtménye: nincs más célja, mint a többiek rovására ellavírozni az élet felszínén. Ha nem találkozna a bukott tiszttel, megmaradna a betöréseknél, az illegális dohánybiznisznél. De mihelyt fegyverek kerülnek elő, azok elsülnek, és embereket találnak el. A kisstílű rablókból sokszoros gyilkosok lesznek. Pedig közben látszólag alig változik valami. A szereplők élik tovább hétköznapi életüket, esznek, szeretkeznek, veszekednek. Az akciók balul ütnek ki, mert gengsztereink kontárok, ügyetlenek, hanyagok, balfácánok. Azért ölnek, mert pánikba esnek. Máskor pedig csak azért nem kapják el őket, mert szerencséjük van. A zsákmány mindenesetre szinte semmi, épphogy a „megélhetésre” elég. A hétköznapi immoralitásból és slamposságból észrevétlenül, de ismerősen fejlődik ki a kis magyar gengsztervilág. MINDEZT hevenyészetten és töredékesen odavetett rövid jelenetek monoton sorában mondja el Szomjas filmje. Nincs fokozás, nincsenek drámai hangsúlyok és tetőpontok, a rablógyilkosságok robotja egybeolvad a napi gondokkal. A történetmesélésnek és a jelenetezésnek ez a csonkolt formája a manipulált videotechnika irreális színvilágával párosul. Hol színes a kép, hol fekete-fehér, hol egyszínű, hol mesterségesen előállított színekbe öltözik (operatőr: Grunwalsky Ferenc). Mintha a filmszalagon hagynának ilyen nyomokat azok a sokkok, amelyek a történetben csaknem észrevétlenek maradnak, ahogy mindennapi életünkben is elfásulunk a bűn és az erőszak iránt, és hovatovább már csak azzal törődünk, hogy amikor gyilkolni megyünk, legyen nálunk kóla és csoki. A Gengszterfilm a maga kegyetlenül és következetesen tiszta fogalmazásával fontos film. Talán a legfontosabb és legmaradandóbb, amely eddig a rendszerváltozás utáni Magyarország elvadult hétköznapjairól készült. Györffy Miklós -E NAPLÓ FEHÉR GYÖRGY Szenvedély című filmje az Alpok-Adria filmfesztiválon, amelyet január 17-e és 24-e között tizedik alkalommal rendeztek meg Triesztben, a zsűri különdíját kapta - jelenti az Atlantic Public Relations, a Magyar Filmunió sajtóirodája. BÁDOGSZÍV címmel Marton Mária darabját állítják színre az R. S. 9. Színház (Budapest VII., Rumbach Sebestyén, u. 9.) művészei ma és holnap este hét órakor, valamint február 9-én és 11- én. A főszerepet Igó Éva játssza, a rendező Lábán Katalin. JAVIER TOMEO A rejtjeles levél kastélya című művének színpadi változatát ma este hétkor mutatják be a Thália Színházban (Budapest VI., Nagymező u. 22-24.) Spanyolország budapesti nagykövetségének támogatásával. Az előadás rendezője Robert Sturm, szereplői: Újlaki Dénes és Gőz István. A SAROKHÁZ DÉLUTÁN elnevezésű rendezvényen ma délután hat órakor a Filmvilág szerkesztőségével találkozhatnak az érdeklődők az Újlipótvárosi Klub Galériában (Bp. XIII., Tátra u. 20/B).