Magyar Nemzet, 1999. január (62. évfolyam, 1-25. szám)

1999-01-28 / 23. szám

1999. január 28., csütörtök F­enn a Várszínházban az utóbbi hetekben csoda­számba menő események következtek be, mégpedig soro­zatosan. Ezek az esténként ismét­lődő csodák mindenki számára megközelíthetőek. Mint arról la­punkban korábban beszámol­tunk, színre került nemrég Balas­si Bálint Szép magyar komédiája és Bornemissza Péter Magyar Elektrája - két olyan remekmű, amelyet ismeretlen okból kiejtet­tek a kötelező olvasmányok kö­zül, és amelyeket az iskolák kez­denek felfedezni, ide irányítván a tanuló ifjúságot. Mindkét művet ebben a században találták meg, több mint háromszáz évvel a ke­letkezésük után. Az egyik „a bú­­vó otthoni tájat” eleveníti meg, harmóniát, békét - vigaszt nyújt­va a ma emberének. A másik — vagy harminc évvel Shakespeare előtt! - a reneszánsz dráma csú­csait éri el. Tahi József mindkét produk­cióban benne van: a komédiában Dienest, a drámában Parasitust alakítja. Mint mondja, mindkét szerepben nagyon jól érzi ma­gát. Van azonban ugyanitt egy harmadik darab is, amelyben kulcsszerepet játszik Tahi József­­ és ami talán jobban felzaklatta, mint eddig bármi más. Így vall erről az élményről:­­ Emmet Lavery amerikai szerzőnek e művét, amelyet a húszas években írt, Hevesi Sándor fedezte fel és for­dította le. Különös, kitűnő darab Az Úr katonái. És remek csapatban játszha­­tom: Izsóf Vilmossal, Szokolay Ottóval, Pathó Istvánnal, Szersén Gyulá­val, Kertész Péterrel és Csurka Lászlóval többek között.­­ Különösnek mond­tam ezt a darabot, de ezzel épp csak „súroltam” mindazt, amit arról a zárt és a ridegségig fegyelme­zett világról tudni kell: a jezsuiták világáról. Isme­reteink általában felszíne­sek a Jézus Társaságról, amely új fejezetet nyitott a szerzetesség történetében. A jezsuita atya nem visz­­szavonultan elmélkedő re­mete, és nem a tömegben elvegyülő „szolga”, hanem az élet felső köreibe beépülő, gya­korlati érzékű, a kihívásokra ru­galmasan reagáló harcos.­­ A cselekmény egy jezsuita rendházban játszódik. Doktor Peter Morell orvos nem hívő ember. Egy alkalommal azon­ban roppant különös, északok­kal megmagyarázhatatlan dolog történik. Egy igen súlyos beteg, akinek felépüléséhez nem fűztek sok reményt, váratlanul és érthe­tetlenül talpra áll. Mert talpra akar állni! És ami a lé­nyeges: hisz abban, hogy talpra tud állni. Olyan élethelyzet áll tehát elő, mint aminekről a Bibliá­ban olvashatunk. Egyszó­val: a hit körül forog min­den, de ama mély és őszinte fenntartás nélküli hit körül, amelyhez oly nehéz eljutni. Az eset hal­latlanul felrázza - sőt fel is dúlja - a rendház szigo­rú életét. Miután híre megy, özönleni kezdenek a gyógyulásban remény­kedő betegek. Az orvos megrémül, tanácstalanná válik, de a jelentkezők kö­zül egyre többen távoznak gyógyultan. A rendházból lassan egy Lourdes-szerű kegyhely válik.­­ Kik azok, akik meg­gyógyulnak (30-40 száza­lékos az arány) és kik, akik nem? Ez itt a nagy „keresztkér­dés”! Egyértelmű, hogy a hit minőségéről van szó. A hitről, amelyet sikerült kilúgozni az életünkből, és amit semmi nem pótol! Az emberek hit nélkül, bi­zalom nélkül fásultan fognak bele életük alakításába.­­ Lehet, hogy a példa, amit most elmondok, nem egészen szerencsés - de... volt keserves két éve az életemnek­­akkor, ami­kor a Nemzetibe új igazgatót ne­veztek ki, aki közel negyven em­bert szórt utcára, mielőtt őt magát is lapátra helyezték volna ugyan­azok, akik korábban bizalmat sza­vaztak neki). Akkor rádöbben­tem, hogy ezen a ftályán meg le­het nyomorodni! És mit tehettünk volna ez ellen? Mi is sztrájkot hirdettünk volna? Ugyan mit tett volna a néző, ha meglátja a Nem­zeti meg a Várszínház bejáratán a plakátot: a társulat sztrájkja miatt az előadások elmaradnak!? Alig­hanem dühödten legyintettek vol­na, hozzáfűztek volna egynémely megjegyzést, amelybe a nyomda­­festék is belevörösödött volna. És átmentek volna a Madáchba. Ak­kor, kétségbeesésemben belevág­tam egy üzleti vállalkozásba. Nagy kölcsönöket vettem fel, és szilárd hittel műveltem ezt. Hit­tem benne, hogy sikerülni fog, és nem bukok bele. És nem buktam bele! A vállalkozás „beütött”, megerősödött és a kölcsönöket sorra visszafizettem.­­ A darab sikere bontakozó­­ban van. Sokan kaphatnak tőle sugallatot, sőt konkrét, erélyes indíttatást is! Baróti Szabolcs Csodák a Várban Tahi József vallásról, megrázkódtatásról és gyógyulásokról Tahi József: Az életünkből kilúgozott hitet semmi nem pótolja... Kavran Zoltán felvétele Erőszak csak este nyolc után Több országos televíziós adó vállalja, hogy erőszakos filmeket kizárólag este nyolc óra után su­gároz - tájékoztatta az Országos Rádió- és Televíziótestület (ORTT) az MTI-t. A megálla­podás szerint az MTV, a Duna tv, a Tv 2, az RTL­ Klub, a Tv 3, az MSat, a Szív tv, a Kábeltele­­vízióhálózat-üzemeltetők Orszá­gos Szövetsége, az RTV részle­tes és a Színes RTV műsorúj­ságok, valamint a Magyar Gyer­mekbarát Mozgalom képviselői megállapodtak, hogy március 15. után este nyolc előtt ezek a tele­víziók nem sugároznak életkori korlátozást igénylő filmeket. A nyolc után sugárzott ilyen jellegű műsorok esetében kék három­szöggel jelzik a 14 éven aluliak­nak nem ajánlott, piros ponttal pedig a csak 18 éven felülieknek ajánlott filmeket. Frankfurt az első lépés Prőhle Gergely a német kultuszminiszternél Kétnapos nemzetközi konferen­cián vett részt Prőhle Gergely, a Nemzeti Kulturális Örökség Mi­nisztériumának közigazgatási ál­lamtitkára január 25-26-án Bonnban, és bemutatkozó láto­gatást tett Michael Naumann­­nál, a kancellári hivatal kulturá­lis államminiszterénél. A konfe­rencián az Európai Unió jelenle­gi állapotáról és bővítésének kul­túrtörténeti hátteréről folyt a szó - olyan, elsősorban francia és német szakemberek részvételé­­vel, mint Jaques Lang de a ta­nácskozásra a német fővárosba érkezett a Nobel-díjas José Sara­­mago is. A konferencia jelentősége - mondta el lapunknak Prőhle Gergely -, hogy a német EU- elnökség idején vezető német ér­telmiségiek és kultúrpolitikusok (néha ugyan a közhely szintjén, ám gyakran tényekkel alátá­masztva) mondják el, hogy Ma­gyarország szerves része Euró­pának. A tervezett fél óra helyett hetvenöt percig tartott Prőhle Gergely Michael Naumann-nal folytatott eszmecseréje január 26-án, ami azért is nagy jelentő­ségű - mondja az államtitkár-, mert ez az első kapcsolatfelvétel az új német kulturális állammi­niszterrel, aki ráadásul nem tar­tományi, hanem állami szinten foglalkozik kultúrpolitikával Né­metországban. Prőhle Gergely és Michael Naumann egyetértett abban, hogy a keletnémet menekültek előtti magyar határnyitás tizedik évfordulója jó alkalmat teremt kultúránk jeles egyéniségeinek a németországi bemutatására, vala­mint a német - elsősorban a kele­ti tartományokat képviselő művészek és együttesek - ma­gyarországi bemutatkozására. Az évfordulós rendezvények legran­gosabb eseményeként szeptem­berben Gerhard Schröder kancel­lár Magyarországra, Orbán Vik­tor pedig Németországba látogat. Prőhle Gergely és a német kulturális államminiszter megbe­szélésén szóba került az európai kulturális piac bővítésének lehe­tősége. Elsősorban az európai film helyzetéről esett szó, hiszen az Európai Unión belül jelentős kezdeményezések vannak az eu­rópai filmgyártók munkáinak egymás országaiban való forgal­mazására. Ennek kapcsán be­széltek arról is, hogy miképpen lehetne gyakrabban látni magyar filmeket Németországban, vala­mint több európai - német, fran­cia, olasz­­ filmet eljuttatni ha­zánk moziközönségéhez. Mi­chael Naumann, aki jelenleg az európai kultuszminiszterek köré­nek az elnöke, megbízatása idején e területeken is változáso­kat szeretne elérni. Prőhle Ger­gely arra kérte vendéglátóját, se­gédkezzen abban, hogy az unión belüli kulturális egyeztetéseken mihamarabb részt vehessen Ma­gyarország is. Az idei frankfurti könyvvá­sárról szólva - ahol főszereplő lesz Magyarország - egyetértet­tek abban, hogy a rendezvény a magyarországi irodalom, kultúra és művészet nemzetközi jelenlé­tének nyitánya lesz. Prőhle Ger­gely biztosította a német állam­minisztert, hogy a magyar prog­ram és koncepció - néhány ezzel ellentmondó német sajtóhír elle­nére - változatlan, csupán továb­bi munkákkal bővült a könyvvá­sárra utazó kötetek listája. Végül Prőhle Gergely Hámori József kulturális miniszter nevében meghívta Michael Naumannt Magyarországra, ígéretet téve arra, hogy az állami kötelezett­ségeken túl kulturális háttér­programot is biztosítanak a szá­mára. Hiszen - tette hozzá Prőhle Gergely - Naumann poli­tikai szerepvállalása előtt a Suhrkamp kiadó vezetőjeként számos magyar író művének né­metországi kiadását tette lehe­tővé, és nagy rajongója a ma­gyar filmeknek is. (vnda) Kultúra ­ Harmincadszor! Életműdíj rendezőnek, színésznek, operatőrnek A magyar film teljes keresztmetszete egye­dül a filmszemléken látható, ezért nem le­het kérdés a szakma számára, kell-e film­szemlét rendezni - mondta Szomjas György, a Film- és Tévéművészek Szövet­ségének elnöke szerdán Budapesten, a Cor­vin Filmpalotában a harmincadik, jubileumi magyar filmszemle programjáról rendezett sajtótájékoztatón. - Egymást becsüljük meg e rendezvénnyel - fűzte hozzá Szomjas György szavaihoz Koltai Lajos operatőr, a Filmszemle Tanács elnöke­­­-, számunkra ugyanis ez az egyetlen fórum, ahol kinyil­váníthatjuk (díjainkkal), mit tekintünk ér­téknek itt, Magyarországon, miközben az egész világ óriási értékvesztést él meg, ki­váltképpen az erkölcs területén. A harmin­cadik magyar filmszemle, amelynek meg­rendezése jó ideig kétséges volt, február 4- én a hazai filmművészet legjelesebb szemé­lyiségeinek odaítélt életműdíjak átadásával nyílik meg. Életműdíjat kap Böszörményi Géza és Gaál István rendező, Garas Dezső és Horváth Teri színművész, valamint Makay Árpád operatőr. A szemle versenyében 23 játékfilm, 15 kísérleti kisjátékfilm és 35 dokumentumfilm szerepel. A játékfilmekről és a kísérleti kisjátékfilmekről döntő zsűri elnöke Schlett István politológus (zsűritagok: Almási Tamás rendező, Kovács András Bálint filmtörténész, Szabó Gábor operatőr és Szemadám György képzőművész), a dokumentumfilmekről Gaz­dag Gyula elnökletével háromtagú grémium dönt. (Gazdag Gyula mellett Dér András filmrendező és Schubert Gusztáv filmkritikus a tagja a dokumentumfilmes zsűrinek.) A szemle fő helyszíne a Corvin Filmpalota, a versenyben szereplő filmeket és a kísérő­­programokat a nagyközönség a Puskin mozi­ban, az Örökmozgóban és a Művészben te­kintheti meg. (A Puskinban a játékfilmeket vetítik, az Örökmozgóban az életműdíjasok legemlékezetesebb alkotásait, a Művész mo­ziban pedig a versenyben nem induló munká­kat nézheti meg a nagyközönség. A Toldi mozi a szemle idején a Balázs Béla stúdió legfigyelemreméltóbb filmeit idézi meg.­ A vetítéseket szakmai tanácskozások kísérik, február 5-én, pénteken délután egy órakor a magyar film esélyeiről tanácskoznak, délután fél ötkor a digitális technikáról, szombaton délután fél kettőkor az audiovizuális koordi­nációról, vasárnap délután egykor pedig ar­ról, „autista-e” a magyar filmes. Az HBO mozicsatorna kezdeményezésére megvitatják (február 7-én, vasárnap délelőtt tíz órakor), hogy miként szerepelnek a magyar filmek a nemzetközi piacon, s hogy tovább ketyeg-e a magyar dokumentumfilm bombája. (A febru­ár 8-án, hétfőn délután egy órára meghirde­tett vitában a múlt esztendő dokumentumfil­mes elégedetlenkedésekre térnek vissza a műfaj legjelesebb alkotói.) A szemle idején két kiállítás is lesz a Corvin Filmpalotában, mind a kettőt Vayer Tamás rendezi, a galérián harminc év filmszemléi néznek vissza ránk a képekről, a Kabos terem folyosóján pedig Bornyi Gyula munkáit láthatjuk. A jubi­leumi, harmincadik magyar filmszemle díjkiosztó ünnepségét február 9-én, ked­den este tartják meg a Corvin Filmpalotá­ban. Az eseményt a Magyar Televízió is közvetíti. (f. g.) ­­i SZOMJAS GYÖRGYÖT eddigi filmren­dezői pályáján mindig vonzotta az a kihí­vás, hogy a különböző hagyományos film­műfajokat összeegyeztesse a magyar világ viszonyaival. Csinált tréfásan „eastern”-nek mondott betyárfilmet, „kutyába lemenő” rockfilmet, pesti vagányokról fassbinderi melodrámát, játékfilmbe hajló dokumen­tumfilmet, börleszkbe hajló „roncsfilmet”, most pedig „kis magyar” gengszterfilmet csinált. Ahogy a formát, a műfaji szabályo­kat és kliséket korábban is csak ironikus megszorításokkal és fenntartásokkal alkal­mazhatta a „mozi-idegen” magyar valóság­ra, a „gengszterfilm” megjelölés sem veen­dő komolyan. Szomjas új filmje úgy vi­­szonylik a klasszikus amerikai és francia gengszterfilmekhez, mint a jelenkori ma­gyar vadkapitalizmus tétje és hősei a műfaj- és mítoszteremtő filmeket ihlető szabad­­versenyes amerikai tőkefelhalmozás tétjé­hez és legendáihoz. Vagy a gengszterek és vállakozásaik mindig és mindenütt olyan pitiánerek és pancserok, mint Szomjas filmjében? Volta­képp mi méri a gengszterizmus „nagysá­gát”: a bűntény tökéletessége, a „hős” hidegvérűsége és rettenthetetlensége, a hul­lák száma vagy a zsákmány nagysága? Tá­bori Zoltán megtörtént események alapján keletkezett dokumentumregényének, amely­ből a rendezővel közösen írta a Gengszter­film forgatókönyvét, a Nagyvadak címet adta. A film gengszterpárosát aligha lehet így nevezni. Ha már forgalomba került ná- A HÉT FILMJE Gengszterfilm­ ­ünk a „megélhetési bűnözés” abszurd fo­galma, majdhogynem inkább azon át lehet­ne hozzájuk közelíteni. MINDKETTEN PRIUSZOSOK, bör­tönből szabadulva kezdik meg rablás- és gyilkosságsorozatukat. A Mucsi Zoltán ját­szotta, hidegebb fejű, jobb házból való férfi egykor szocialista katonatiszt volt, az apja Rákosi ügyésze. Még tisztként postarablást követett el, lehúzott miatta tíz évet, és sza­badulásakor, a rendszerváltás idején a nullá­ról kellene újrakezdenie életét. Új szeretője (Prókai Annamária) tartja el, aki azonban maga is bukdácsol, sorra váltogatja üzleté­nek profilját, de egyikkel se boldogul. Mi­kor a férfi már javában gengszterkedik, ő ezt tudja róla, elnézi neki, és csak az a baja vele, hogy jó darabig semmi érdemleges lát­szatja sincs. Márpedig a férfi dolga az, hogy eltartsa a nőjét. A másik gengszter (Scherrer Péter) „kis­sé népies figura”, mint társa mondja róla. Parasztgyerekből lett ügyeskedő vagány, nagy a szája, a jég hátán is megél, de volta­képp kevéssel is beérné. Ő is a Kádár-kor ti­pikus teremtménye: nincs más célja, mint a többiek rovására ellavírozni az élet felszínén. Ha nem találkozna a bukott tiszttel, megma­radna a betöréseknél, az illegális dohánybiz­nisznél. De mihelyt fegyverek kerülnek elő, azok elsülnek, és embereket találnak el. A kisstílű rablókból sokszoros gyilkosok lesz­nek. Pedig közben látszólag alig változik va­lami. A szereplők élik tovább hétköznapi éle­tüket, esznek, szeretkeznek, veszekednek. Az akciók balul ütnek ki, mert gengsztereink kontárok, ügyetlenek, hanyagok, balfácánok. Azért ölnek, mert pánikba esnek. Máskor pe­dig csak azért nem kapják el őket, mert sze­rencséjük van. A zsákmány mindenesetre szinte semmi, épphogy a „megélhetésre” elég. A hétköznapi immoralitásból és slam­­posságból észrevétlenül, de ismerősen fej­lődik ki a kis magyar gengsztervilág. MINDEZT hevenyészetten és töredé­kesen odavetett rövid jelenetek monoton sorában mondja el Szomjas filmje. Nincs fokozás, nincsenek drámai hangsúlyok és tetőpontok, a rablógyilkosságok robotja egybeolvad a napi gondokkal. A történet­mesélésnek és a jelenetezésnek ez a cson­kolt formája a manipulált videotechnika ir­reális színvilágával párosul. Hol színes a kép, hol fekete-fehér, hol egyszínű, hol mesterségesen előállított színekbe öltözik (operatőr: Grunwalsky Ferenc). Mintha a filmszalagon hagynának ilyen nyomokat azok a sokkok, amelyek a történetben csak­nem észrevétlenek maradnak, ahogy min­dennapi életünkben is elfásulunk a bűn és az erőszak iránt, és hovatovább már csak azzal törődünk, hogy amikor gyilkolni me­gyünk, legyen nálunk kóla és csoki. A Gengszterfilm a maga kegyetlenül és következetesen tiszta fogalmazásával fon­tos film. Talán a legfontosabb és legmara­dandóbb, amely eddig a rendszerváltozás utáni Magyarország elvadult hétköznapjai­ról készült. Györffy Miklós -E NAPLÓ FEHÉR GYÖRGY Szenvedély című filmje az Alpok-Adria film­­fesztiválon, amelyet január 17-e és 24-e között tizedik alkalom­mal rendeztek meg Triesztben, a zsűri különdíját kapta - jelenti az Atlantic Public Relations, a Ma­gyar Filmunió sajtóirodája. BÁDOGSZÍV címmel Marton Mária darabját állítják színre az R. S. 9. Színház (Budapest VII., Rumbach Sebestyén, u. 9.) mű­vészei ma és holnap este hét óra­kor, valamint február 9-én és 11- én. A főszerepet Igó Éva játssza, a rendező Lábán Katalin. JAVIER TOMEO A rejtjeles levél kastélya című művének színpadi változatát ma este hét­kor mutatják be a Thália Szín­házban (Budapest VI., Nagyme­ző u. 22-24.) Spanyolország bu­dapesti nagykövetségének támo­gatásával. Az előadás rendezője Robert Sturm, szereplői: Újlaki Dénes és Gőz István. A SAROKHÁZ DÉLUTÁN el­nevezésű rendezvényen ma dél­után hat órakor a Filmvilág szerkesztőségével találkozhatnak az érdeklődők az Újlipótvárosi Klub Galériában (Bp. XIII., Tát­ra u. 20/B).

Next