Magyar Nemzet, 1999. május (62. évfolyam, 101-124. szám)
1999-05-13 / 110. szám
18 Magyar Nemzet Kinek üzlet a fizetővendéglátás? Nincs könnyű dolguk azoknak, akik úgy döntöttek, magánszemélytől bérelnek szobát, üdülőt nyári szabadságuk idejére. A nyaralni készülők nemigen tudják, hol tájékozódjanak a lehetőségekről. A Tourinformirodákban találni ugyan címeket, de nincs olyan hely az országban, ahol át lehetne tekinteni a teljes hazai kínálatot. Van tehát még tennivalónk turisztikai termékeink népszerűsítésében, értékesítésében - hogy ne csak a mások tapasztalata alapján tájékozódjunk. A külföldiek honfitársaikat nyaraltatják Szobakiadás feketén Az eddigi tapasztalatok szerint nem váltotta be a reményeket a fizetővendéglátásról szóló, csaknem két éve hatályba lépett jogszabály. Az ingatlantulajdonosok továbbra is feketén adják ki szobáikat, s nem jelentik be a helyi önkormányzat jegyzőjénél, hogy turisták elszállásolásából egészítik ki a jövedelmüket. A magánszálláshelyek idegenforgalmi célú hasznosításáról szóló, 1997. július 1-jén, tízéves előkészület után hatályba lépett kormányrendelet alanyi jogon tette lehetővé minden magyar állampolgár számára, hogy legfeljebb tíz ágyig idegenforgalmi szálláshelyek hasznosításával foglalkozzon. Nem kell kiváltani ehhez a vállalkozói igazolványt, csupán a települési önkormányzat jegyzőjénél kell bejelenteni a tevékenységet. Annak érdekében, hogy ösztönözzék a szobakiadókat a legális - bejelentett - tevékenységre, kedvező lehetőséget biztosított számukra az adózásról szóló jogszabály. Azok, akik városokban, illetve üdülőhelyen vagy gyógyhelyen folytatnak szállásadói tevékenységet - a jogszabály szóhasználata szerint ők a fizetővendéglátással foglalkozók, szobánként évi 24 ezer forint átalányadót kötelesek fizetni, de választhatják az öszszevont jövedelemadózást is. Akik olyan falvakban foglalkoznak szobakiadással, amelyek nem kiemelt üdülőhelyen találhatók, évi 400 ezer forint jövedelemig mentesülnek az adó megfizetése alól. Bár féléves türelmi időt kaptak a fizetővendéglátók a bejelentkezésre, túlnyomó többségük nem élt ezzel a lehetőséggel. A tulajdonosok még mindig inkább a fekete szobakiadást választják. A jogszabályt előkészítő Gazdasági Minisztérium (GM) információi szerint sem növekedett meg lényegesen a legálisan tevékenykedők száma. Antal Katalin, a GM turizmuspolitikai főosztályának szakmai tanácsadója lapunknak elmondta: a közeli napokban várható, hogy a Központi Statisztikai Hivatalba beérkeznek a jegyzőktől az elmúlt évről szóló összesített adatok a szobakiadásról. A minisztérium ezt követően látja majd tisztán, hányan jelentkeztek be a jogszabály megalkotása után. Antal Katalin emlékeztetett rá: a tárca a jogszabály előkészítésekor azt kezdeményezte, hogy a szobakiadásból befolyó adó a települési önkormányzatoknál maradjon, mert ez ösztönözné őket az ellenőrzésre. Ezt a javaslatot nem sikerült keresztülvinni. Ma az önkormányzatok nem érdekeltek az ellenőrzésben, s különféle okokból a település vezetői nem szívesen fordítanák maguk ellen a lakosságot. Emellett az ellenőrök alkalmazása külön kiadással járna. Egyre nagyobb gondot jelent, hogy mind több külföldi vásárol meg házakat, nyaralókat a Balaton környezetében és üdülőövezetekben, s ezeket saját honfitársaiknak bérbe adják. Nekik ugyanúgy be kellene jelenteniük a szobakiadó tevékenységet, mint a belföldieknek, és adózniuk is kellene - mondta Antal Katalin. (h. cs.) 1 * Szigorú osztrák, olasz, görög adótörvények Mindenről számlát kell adni Az osztrák idegenforgalmi ajánlatok között előkelő helyet foglal el az úgynevezett falusi turizmus, amilynek immár jelentős hagyománya van az országban. A hatvanas évek végén a tömegturizmus fellendülésével egy időben kezdték megnyitni udvaraikat az osztrák parasztok a városi emberek előtt. Ma egy kicsit divat is a kikapcsolódásnak ez az egyéni módja. A falusi házak kezdetben a befektetéseikre jelentős adókedvezményeket kaptak - ez adott lehetőséget arra, hogy a nem különösebben tehetős osztrák parasztság a házában vendégek fogadására alkalmas lakrészeket alakított ki. A lakások ára közepes árszínvonalúnak mondható - fekvéstől és komfortfokozattól függően. A tulajdonos minden esetben bejelenti a helyi önkormányzatnál, hogy ilyen vendéglátó tevékenységet is folytat, és jövedelme után adózik is. Ugyanakkor előfordul, hogy nem ad számlát, és ez a jövedelem saját zsebre megy. A számlaadás azonban kötelezettség, és ha bejelentés érkezik annak elmulasztásáról, akkor az a működési engedélybe kerülhet. A falvak kaptak a központi költségvetésből is a térség turisztikai vonzerejének fejlesztésére. Vannak olyan területek, ahol semmi különösebben vonzó látványosság nincs, de a falu rendelkezik néhány idegencsalogató létesítménnyel, és jönnek hozzájuk a nyaralók. Ilyen lehet néhány jó étterem, kerthelyiség, söröző, teniszpályák, biciklikölcsönző, vagy olyan falu is, amelynek határában vidámparkot építettek. Olaszországban Zimmer frei táblát csak északon vagy a német turisták által látogatott szicíliai Taorminában lehet látni. Az országban ennek ellenére az egész félszigetet behálózó számtalan szálloda mellett természetesen más idegenforgalmi szolgáltatások is léteznek többé-kevésbé hivatalos formában. A bérelt lakás elsősorban a tengerparti nyaralóhelyeken jelenthet alternatív megoldást a luxushotelek vagy a már hónapokkal korábban lefoglalt kis szállók, panziók mellett, de már a nagyvárosokban is elterjedt ez a fajta turizmus. A címekhez az utazási irodákon, az olasz reklámújságon (Porta Portese, amelynek hirdetései interneten is megjelennek), valamint ismerősökön, például a helyi magyarokon keresztül lehet hozzájutni. Kisvárosokban bizalommal fordulhatunk a trafikoshoz, zöldségeshez, ők tudják, kihez küldjenek minket. Ami az átlagárat illeti, a helytől és periódustól függő jelentős különbségekkel, havi egymillió lírától felfele kell gondolkodni; a Szent Péter-bazilika környékén napi 150 ezer líráért adnak ki szobát kupolára néző kilátás nélkül. Aki terméskő házra, olajfák alatti lovaglásra vágyik, a ma már az egész félszigetet lefedő falusi turizmust választhatja szerényebb és luxuskiadásban egyaránt. A tulajdonos általában szerződést ír alá a bérlővel, és előlegben várja a fizetést. Görögországban az idegenforgalmi szezon kora tavasztól késő őszig tart, illetve a hegyvidékeken, a síparadicsomokban egész télen. Az idelátogató külföldiek ugyanakkor nemcsak a „kultúra bölcsőjére” kíváncsiak, hanem a tenger mellett, illetve a szigeteken is szeretnének néhány napot eltölteni. Éppen ezért Görögország a világon szinte egyedülálló kavalkádját kínálja a szállodáknak, panzióknak, tavernáknak. Csakhogy ezeket az állam, a helyi hatóságok, az önkormányzatok gondosan ellenőrzik. Minden esetben a vendégeket regisztrálni kell, és számlát adni a szolgáltatásokról. A tulajdonosoknak rendszeres adóbevallást kell készíteniük a bevételeikről. A szállodáknak és a panzióknak, az üdülőövezetben épített nyaralóknak meg kell felelniük a szigorú előírásoknak: külön fürdőszobát, mellékhelyiséget kell kialakítani bennük. Csak ebben az esetben kaphatnak a tulajdonosok érvényes működési engedélyt. (almássy-kaszab-sárközy) Közelkép 1999. május 13., csütörtök Falusi porták „napraforgókkal ” Egyre népszerűbb a parasztromantika Egyre szervezettebb formát ölt hazánkban a falusi vendégfogadás. Ez a kistelepüléseink csendjére és nyugalmára épülő idegenforgalmi ág jelentős gazdasági erővel bír, a külhoni és hazai vendégek által eltöltött éjszakák száma évente a százötven-kétszázezret is eléri már - jelentette ki lapunknak Szabó Géza egyetemi oktató, a Falusi Turizmus Országos Szövetségének alelnöke. Persze még messze járunk az ideális állapottól: a sok ezer vidéki szálláshelyből 858 rendelkezik azzal az országosan bevezetett minősítéssel, melyet az illetékes kormányzati szervek is elismernek. Míg a hoteleknél a csillagok, a falusi turizmus terén stílszerűen a „napraforgók” száma vált a szálláshelyek felszereltségének, technikai ellátottságának fokmérőjévé - jelentette ki az alelnök. A szövetség tagjai között a legtöbb kiadó szoba az úgynevezett „három napraforgós” kategóriába tartozik, amelyre a teljes komfort a jellemző, különálló vizesblokkal, konyhával. Az ennél jobb „négyes” minőséget az önálló apartmanok jelentik, az „egy napraforgós” szálláshelyek pedig tulajdonképpen néhány sátorhelyes falusi kempingek. A Lajtán túl már egyáltalán nincs rá példa, hogy a vidéken pihenő turisták közös házban szánjanak meg a gazdával. „Gazdagabb országban módosabbak a vendégfogadók” - kommentálta mindezt az alelnök, emlékeztetve arra, hogy jókora beruházás és fejlesztés szükséges még ahhoz, hogy a magyar falusi idegenforgalom is elérje ezt a Nyugaton is több mint egy évtized alatt kialakított „paradicsomi állapotot”. Egyébként a jelenlegi helyzetből akár hasznot is húzhatunk - véli Szabó Géza -, hiszen a külföldieket vonzza a hazai vendégfogadás sajátos személyessége és romantikája, a borvidéken és a gyógyfürdőket övező szálláshelyeken többségében már határon túliak nyaralnak. De a nyugati határszélen egyre többször fordul elő az is, hogy a németek, osztrákok saját tulajdonú parasztházaikban fogadják az általuk szervezett külhoni turistákat. Valós veszélyt és konkurenciát szerencsére a helyben lakó szobakiadóknak nem jelentenek, hiszen azok kínálatukkal amúgy sem „érhetnék el” ezeket a nyugatiak által idehozott vendégeket. Számosan vannak azonban, akiket éppenséggel vonz a honi „parasztromantika”, és szívesen választják falusi portáinkat szálláshelyül. A felmérések szerint köztük is többségben vannak az úgynevezett „alsó középosztálybeli” képzettebb és - ami fontos szempont - főként családos emberek. Emellett a vidéki nyugalom egyre nagyobb kincs a fiatal, kimondottan jól kereső városi pároknak, ők is egyre inkább a falusi turizmus vendégkörébe tartoznak. A fejlődést azonban részben gátolja, hogy mind a szobakiadók, mind pedig a pihenésre vágyók között kölcsönösen előfordul a csalódás. Az utóbbiak az alelnök szerint sokszor az indokoltnál több szolgáltatást várnak el, másfelől a vendéglátók sincsenek mindig tisztában a megkövetelhető elvárásokkal. Az árakra egyébként nem lehet panasz, hiszen azok jóval alatta vannak a panziókban, hotelekben szokásosnak. A legmagasabb minőségi kategóriánál sem több fejenként kétezer forintnál egy éjszaka. De az ezer-ezerötszáz forintos tarifa is elfogadható színvonalat takar. (n. t.) Csak a bejelentett szállást ellenőrzik Nem mindig a legolcsóbb hely a legjobb HAVRAN ZOLTÁN FELVÉTELE A balatoniak panaszkodnak Kötelező kitenni az árlistát A Balatonon szobát kereső vendég nehezen tudja eldönteni, hogy melyik házat válassza. Igaz, hogy szinte minden második házra ki van írva, hogy Zimmer frei, de ez még nem jelenti azt, hogy megfelelő lesz a vendéglátója. A vendéget keresők meglehetősen szélsőséges eszközöket választanak, hogy magukhoz csalják a nyaralni vágyókat, ám nem árt óvatosnak lenni, mert általában nem az a hely a legjobb, ahol a legtöbbet ígérik a legolcsóbban. A fizetővendéglátóknak - a városokban, üdülő- és gyógyhelyeken szobakiadással foglalkozóknak egyelőre nincsen országos hatáskörű érdek-képviseleti szervük - mondta Sípos Jánosné, a Veszprém Megyei Kereskedelmi és Iparkamara turizmus osztályának elnöke. Pedig a vendéglátóknak vannak gondjaik, amelyekre megoldást szeretnének találni. Azt mondják: a létező összes adózási forma olyan, hogy ha azt egy szállásadó mind befizetné, akkor semmi haszna nem lenne, sőt még ráfizetne. A fizetővendéglátásból akkor lehet megélni, ha valaki egész évben és rendszeresen tud szobát kiadni, mondjuk Hévízen - állítja a kamarai osztályvezető. Egy kis balatoni településen, ahol csak a nyári szezonban és esetlegesen jönnek a vendégek, adót, rezsit kell fizetni, ez legfeljebb csak kiegészítő keresetként jöhet számba. Problémát okoz, hogy ugyan a bejelentett vendéglátókat rendszeresen ellenőrzik, aki viszont bejelentés nélkül adja ki a szobáit, csak akkor büntetik meg, ha őt valaki feljelenti. Sípos Jánosné ugyanakkor azt mondja: a legtöbben bejelentetten és legálisan folytatják ezt a tevékenységet. . A kamarai osztályvezető azt ajánlja, hogy ha valaki biztos akar abban lenni, hogy az ő vendéglátója legálisan adja ki a szobáját, kérjen írásbeli ajánlatot, majd számlát, vagy hívja fel a helyi önkormányzat jegyzőjét. Érdeklődjön a Tourinformnál, mert ott kizárólag bejelentett szobákat ajánlanak. A vendéglátók kötelesek magyarul hirdetni, vagy a nemzetközileg ismert ágyjelzést használni, a házon belül jól látható helyre kitenni az árak listáját. (s. f.) Az oldalt szerkesztette: Halász Csilla Az önkormányzat alkalmazottai igazoltathatnak Letagadott éjszakák A nyáron naponta nyolcvanezer üdülővendéget fogadó Siófokon tavaly 95 millió forint folyt be az üdülőingatlanokra kivetett adóból, az üdülővendégek ott-tartózkodása után pedig 105 millió forintot fizettek be a város kasszájába. A polgármesteri hivatal adóirodájának ellenőrei - május 15. és szeptember 30. között csaknem harmincan - a vendégkönyv áttekintésével ellenőrzik, hogy az ingatlantulajdonos regisztrálta-e a vendég ott-tartózkodását, illetve az ezért beszedett helyi idegenforgalmi adót befizette-e. Boldizsár Ferencnek, az adóiroda vezetőjének tapasztalata szerint nem jellemző, hogy nem regisztrálják a vendéget, ugyanakkor nemritkán előfordul, hogy egynéhány éjszakát letagadnak. Bár az ellenőrök tavaly több mint háromezer ellenőrzést végeztek, így sűrűn eljutottak egy-egy szállásadóhoz, ám azt gyakorlatilag nem lehet bebizonyítani, egy vendég pontosan mikor érkezett. Az ellenőrök hatósági személyek, igazoltathatnak, kötelező őket beengedni, ám sokan mégis úgy tesznek, mintha nem lennének otthon - mondja Boldizsár Ferenc. Az idegen nyelven beszélő ellenőrök bemehetnek az ingatlan nyitott kapuján, és kikérdezhetik az ott tartózkodó vendéget akkor is, ha nincs otthon a tulajdonos. Ilyenkor jegyzőkönyvet vesznek fel, és az adatokat akkor egyeztetik a vendégkönyv tartalmával, ha találkoznak az ingatlan tulajdonosával. A vendégkönyv helytelen vezetése miatt százezer forintig terjedő bírság szabható ki, pluszbüntetésként a kiszámítható adóhiány ötven százaléka. Az adóiroda vezetője szerint ez ritkán róható ki, hiszen kevés esetben bizonyosodik be, valójában hány napja tartózkodik az üdülőingatlan területén a vendég. A főszezonban kisegítő ellenőrök is dolgoznak a városban. Hajdúszoboszló Önkormányzatának tavaly több mint százmillió forint bevétele származott az üdülővendégek után befizetett helyi idegenforgalmi adóból, míg csaknem hétmillió forint az üdülőingatlan-tulajdonra kivetett adóból. A főszezonban csaknem 12 ezer üdülőférőhely van a fürdővárosban, ebből mintegy hétezer magánszállás-kiadóké. Jenei Tibor, a Hajdúszoboszlói Polgármesteri Hivatal idegenforgalmi referense elmondta: a vendégkönyv vezetésével kevesen élnek vissza. Előfordul, hogy nem írják be a vendégek érkezésének, illetve távozásának pontos idejét. Az önkormányzat alkalmazásában hat vendégellenőr áll, akik sűrűn látogatják a szállásadókat, mivel hatósági személynek számítanak, ezért nemcsak a szálláshelyet tekinthetik meg, de a nyilvántartásban kontrollálhatják azt is például, hogy megfelelnek-e a valóságnak a vendég bejegyzett személyi adatai. (via)