Magyar Nemzet, 1999. május (62. évfolyam, 101-124. szám)
1999-05-22 / 118. szám
1999. május 22., szombat Volt-e alternatíva? Gondolatok Szakály Sándor kötetéről A II. világháborút felnőttként megélt emberek számára sokáig kínzó kérdés volt: miként bonyolódhatott bele az ország a világégésbe, kik a felelősök hazánk lerombolásáért, az országot sújtó békeszerződésért és Magyarország szovjet uralom alá kerüléséért? Lehet-e egyáltalán személyi felelősségről beszéli, és nem inkább elkerülhetetlen sorscsapásról van szó? Minden az ellen szólt, hogy választ lehessen kapni ezekre a kérdésekre. A háború utáni első években a háborús bűnösségi perek ugyan a felelősség kérdését vizsgálták, de ha a belőlük kibomló tényanyag sokszor megdöbbentő is volt, érezni lehetett, hogy a tények prezentációja egyoldalú, nem a teljes valóságot tükrözi. A cél nem pusztán a bűnösök megbüntetése, hanem a két háború közti rendszer elítélésével az akkor már kirajzolódóban lévő kommunista uralom legitimálása. A történetírás sem nyújtott lehetőséget a tájékozódásra, sőt, fokozta a zavart. Amíg a perekben a históriában járatlan emberek tákolták össze a terhelő anyagot, a történetírást uraló baloldali szakemberek felszínre hozva az előző rendszer politikusaira és katonáira nézve terhelő anyagot, figyelmen kívül hagyták a pozitív elbírálást lehetővé tevő tényeket. Súlyosbította a helyzetet, hogy míg a háborús perek csak néhány évig hatottak, a történetírásnak a tömegkommunikációba és a közoktatásba beépült állításait jó 45 éven át sulykolták az emberekbe, és ültették el a háborús bűnösség tudatát a lelkekben, nemegyszer „fasisztának”, „hazaárulónak” mondva a letűnt korszak főszereplőit. A történetírásnak a hetvenes évek közepétől érzékelhető, még nagyon óvatos és bizonytalankodó, a tényeket már tárgyilagosabban kezelő hangváltását az ifjabb generáció nagy figyelemmel kísérte. Üdvözölte azoknak a munkásságát, akik elfogulatlanul kezdtek el vizsgálódni. Ezek közé tartozott a nyolcvanas évek derekán Szakály Sándor, aki a két háború közti honvédség szervezetével és vezető személyeivel foglalkozva tapasztalta, hogy az addig megrajzolt kép messze nem a valóságot tükrözi, és volt bátorsága, hogy ezt a kötelező történeti materialista kazuisztika mellőzésével ki is mondja. Teljesen elfogadható, ha egy kutató témája keretei között maradva, pusztán annak problémáit vizsgálja. Szakály Sándort sem lehetett volna elmarasztalni, ha csupán a magyar királyi honvédséggel foglalkozik. Ő azonban arra, a had- és történetírás módszertana szempontjából is fontos következtetésre jutott, hogy a háborúval kapcsolatos katonai döntések és a hadsereg működése nem vizsgálhatók a politika nélkül. A Volt-e alternatíva? címet viselő kötet Szakály Sándornak nyolc, 1990 óta megjelent írását tartalmazza négy témaköben: kettő katonai szervezeti kérdésekkel, egy a katonai etikával, négy a II. világháború előzményeivel és történéseivel foglalkozik, egyben pedig rokonai háborús levelezését elemzi a szerző. A kötet címében feltett kérdésre a négy tanulmány adja meg a választ. Ezekben a magyar politikai és katonai vezetés magatartását és döntéseit meghatározó kényszerpálya állomásait vázolja fel. A trianoni szerződés következményei után a szerző bemutatja, hogy a revízió megvalósulását csak Olaszország, elsősorban azonban Németország támogatásától remélhettük. A későbbiekben megismerheti az olvasó a magyar kormánynak a kiugrás ügyében a szövetségesekkel folytatott titkos tárgyalásait is, amelyeket a német titkosszolgálat kezdettől figyelt. így zárja ezt a szomorú történetet Szakály Sándor a köteteimmel azonos című záró tanulmányában: „A második világháború totális háború volt és az Európa feletti uralomért folyt... Magyarország számára két lehetőség adódott: vagy ellenáll Németországnak és a leigázott államok egyike lesz, vagy megpróbál vele együtt menetelni és időben váltani, ha kell. Az ország vezetői az utóbbit választották. Váltani azonban nem tudtak. Az első háborút lezáró békediktátum kényszerpályája nem tette lehetővé a jobb megoldást. Magyarország ismét a vesztesek oldalán fejezte be a háborút, több százezer áldozattal.” Tiszteletadásként elemzi a kötet Levelek és tábori lapok a háborúból című tanulmányában a szerző rokonainak a frontról és a frontra írt leveleit. Ezzel Szakály Sándor teljesebb képpel ajándékozta meg az olvasót: a nagy történések és a politika boszorkánykonyhájának döntései mellett megismerkedhet a kisemberek életével. Itt válik érzékelhetővé a háború sok szenvedése, ugyanakkor a szeretetből, kölcsönös bizalomból és kötelességteljesítésből, a féltésből és a reménykedésből összeálló emberi melegség, melyből erőt merítve, e lehangoló történet megismerése után is megőrizheti az olvasó optimizmusát és a hitét az emberben. (Szakály Sándor: Volt-e alternatíva? Magyarország a második világháborúban, Budapest, Ister Kiadó, 1999. Ármegjelölés nélkül) Perjés Géza Könyvesház Pályázati felhívás Az Oktatási Minisztérium Tankönyv- és Taneszközirodája pályázatot hirdet magyarországi bejegyzésű, magyar többségi tulajdonban lévő, tankönyvkiadással is foglalkozó könyvkiadók számára. A pályázat célja, hogy az általános iskolákban és a középiskolákban használt közismereti tankönyvek árát (ezáltal a szülők terheit) hosszú távon, de már 1999. szeptemberétől is érzékelhetően csökkentse. Ezért a minisztérium, jelen pályázattal a tartós használatú könyvek - egy tanuló által több éven át, illetve több tanuló által több éven át használható - kiadására és terjesztésére vállalkozó könyvkiadók támogatását tűzte ki célul, hogy minél több valóban tartós, könyvészeti kivitelezés tekintetében is e funkcióknak megfelelően elkészített tankönyv jelenjen meg a piacon, versenyképes áron. A kiadók több pályázatot is benyújthatnak, mivel a pályázat elbírálása könyvenként történik. Pályázni kizárólag csak a már tankönyvjegyzéken szereplő, tankönyvi minősítéssel rendelkező könyvekkel lehet. A pályázatra az Oktatási Minisztérium 30 millió forint keretösszeget biztosít. Pályázati feltételek: ■ Az a Kiadó pályázhat támogatásra, mely rendelkezik olyan tankönyvekkel, melyeket legalább három éven át, legalább évente tízezer példányban rendeltek meg az iskolák (ebből a három évből az egyik az 1999/2000 tanév). A pályázat elnyerése esetén a Kiadónak vállalnia kell, hogy ezeket a könyveket 1999. augusztus végére átalakítja tartós előállítású (kemény borító, vászonkötés stb.) tankönyvvé, oly módon, hogy a fejlesztés ellenére, ezen könyveknek tankönyvjegyzéki árát nem emeli. Az átalakítás költségének dokumentációja az elszámolás alapja. Mód van arra is - ha a kiadó vállalja - hogy az elnyert támogatás egy részét az 1999/2000-es tanévre már beérkezett megrendelések szerint, a már tartósnak minősített tankönyvek árcsökkentésére használja, a fennmaradó összeget pedig, a tankönyvjegyzéken szereplő, de még nem tartós kivitelű könyvek (például a sorozat újabb tagjának) könyvészeti szempontból - kötés, fűzés tartóssá tételére fordítja. ■ A pályázatot a kiadóknak a könyvekre vonatkozó részletes költségkalkulációval, és könyvészeti, illetve forgalmi adatokkal kell benyújtani, az árcsökkenés, illetve a tartós használatú tankönyvgyártás többletköltségének kimutatásával, azaz a pontos pályázoti összeggel, és az adott tankönyv négy példányával. A pályázatokat az Oktatási Minisztérium Tankönyv- és Taneszközirodájába (309. szoba), kizárólag személyesen (Budapest V., Szalay utca 10-14.) 1999. június 1-jén 15 óráig lehet benyújtani. A minisztérium a pályázatokat szakértőkkel értékeli, a pályázatok elfogadása esetén a kiadóval a támogatás felhasználására, ellenőrzésére könyvenként köt szerződést. Oktatási Minisztérium Tankönyv- és Taneszköziroda Hajnalra elfelejt gyilkolni az ember Gyöngyössy Imre versálmai Hiába mondta élőszóval, írásban, mozgókép által, hogy bármerre veti a sors, megmarad magyarnak, szülőföldjén filmjeit halálának ötödik évfordulóján az elfelejtettség homályából kell a felszínre hozni annak a Gyöngyössy Imrének, akit a világ Európa legnagyobb rendezői közt tart számon. Verseit, irodalmi örökét pedig egy fél lábbal külföldön álló hazai vállalkozói irodának, az Európa 2000 Kft.-nek kell megmentenie az ismeretlenségtől, a szétszórattatástól. Az „akció” nagyszerűen sikerült, már ami Gyöngyössy költeményeinek kötetbe gyűjtését és kiadását illeti. Tavaszunk tán legszebb produktuma az Utódom lesz minden halandó című könyv meg a hozzá társított videokazetta a nemzetközi elismerésekkel jutalmazott In memóriám Gyöngyössy Imre című filmmel. (A versek válogatása, sajtó alá rendezése Petényi Katalint dicséri, a grafikai és tipográfiai megoldások Sas Olivért.) A költő Gyöngyössy Imre „besorolása” a XX. századi magyar költészetbe a versolvasók szép lehetősége, feladata. Mert Gyöngyössy Imre költeményeinek ott a helyük Pilinszky János, Csoóri Sándor, Tóth Bálint, Nagy Gáspár, Gérecz Attila és Tollas Tibor életműve mellett. És nem is csak keletkezési körülményeik miatt (ő is a börtönben tanult meg verset írni, fejben, mint nemzedéktársai közül oly sokan), de irodalmi, szellemi rangjuk filozófiai mélységük okán is. A száműzöttek, hontalanok, kitaszítottak mozgóképes „szóvivője”, ki azt tartotta feladatának, hogy „közvetítsen emberek, eszmék és vallások között”, és arról álmodott, „hogy hajnalra elfelejt gyilkolni az ember és elmúlik a testvérek gyűlölete”, úgy építette föl életművét, hogy költészet és film, szó és vízió szétválaszthatatlanul fonódjék össze benne. Megmutatta, megírta, hogy „Az utakon panasz hömpölyög” (Férfiarckép, 1961), hogy nincs más elfogadható életprogram, csak ez: „Éljünk tisztán... / Legyünk készen.. . / A test szerelemre... / A szellem munkára... / A lélek halálra” (Plakát-rondó, 1962), és hogy nem csak a rabság, a szabadság is fertőző. (Antistrófák, 1973). A „lázadó Koppány földjén” született, Pannonhalmán, majd Rákosi börtöneiben nevelkedett és a színház és filmművészeti főiskolán szellemiekben és szándékaiban kiteljesedett Gyöngyössy Imre - ma már tudjuk - mindig is többműfajú művésznek készülődött. Drámáit (Csillagok órája, Barokk Passió) akkor játszották sikerrel a budapesti színházak, és általuk akkor látta meg Gyöngyössyben a jövő nagy drámaíróját Kodály Zoltán és Illyés Gyula, amikor a filmrendező még nem bizonyíthatta képességeit. Forgatókönyvei (melyek közül csaknem ugyanannyi nem valósulhatott meg a korabeli kultúrpolitika „nagyobb dicsőségére”, mint ahányból filmtörténeti jelentőségű alkotás született) a magyar filmművészet legkiválóbbjainak szolgáltak alapul. (Kevesen tartják számon, hogy például Gaál István Zöldár című műve, Kása Ferenc Tízezer napja, Ranódy László Aranysárkánya is Gyöngyössy Imre irodalmi értékű szövegével és dramaturgiájával készült.) Az írás művészete éppen úgy az ujjhegyében volt tehát, ahogyan a filmrendezés. Kétműfajúságának tökéletes kikristályosodása a költészete, amelyben szó, kép, szókép és hasonlat oly egységben szolgálja a gondolatot, ahogyan az a közösségi emberi lét kezdeteinél, a sámánok idejében még természetes lehetett. És úgy is vall a költő Gyöngyössy Imre életről, halálról, az erkölcs megtartó erejéről, ahogyan talán az ősidőkben a gyógyító varázsló táltosok. (Gyöngyössy Imre: Utódom lesz minden halandó, Európa 2000 Kft., Budapest 1999. Ármegjelölés nélkül) Lőcsei Gabriella Koporsószeg és tudományosság Magyar művelődéstörténet Az erdélyi történetíró, Cserei Mihály a XVIII. század derekán lajstromba vette udvarházában őrzött portékáit. Az orvosságos üvegcsék mellől egy koporsószeg is előkerült. A nagy műveltségű férfiú hitte, hogy a fülgyulladás legjobb ellenszere, ha koporsóból kihúzott szeggel vágják meg a beteg fület, így élt a tudományosság, Pápai Páriz Ferenc orvosságoskönyve meg a régi babona egymás mellett a kora újkorban - tudhatjuk meg az Osiris Kiadó Magyar művelődéstörténetéből. Hasonló szellemiségű Domanovszky Sándor ötkötetes művelődéstörténete, amely jó fél évszázada született. A eltelt évtizedek után az első áttekintést az egyes korok legkiválóbb ismerői végezték el. Fodor István a honfoglalásig, Bóna István a X. századi európai nagyhatalmak kialakulásáig összegezte művelődéstörténetünket. A középkori kultúrát Bertényi Iván, a kora újkori életet Tóth István György és Bitskey László, a polgári társadalom hétköznapjait Kása László ismerteti a tanulmánykötetben. „Bemutatjuk a mindenkori hétköznapokat és az ünnepeket, a minél teljesebb tárgyi világot és a mindennapi életet befolyásoló gondolkodást” - írja a szerkesztő, Kósa László. Nagy vitákat kavar mostanában a két háború közötti szellemi élet megítélése és a közelmúlt művelődéstörténete. E két időszakot tárgyaló Szegedy- Maszák Mihály- és Valuch Tibor-tanulmány is összefüggő folyamatként kapcsolódik a magyarság ezer esztendejéhez. (Magyar művelődéstörténet, Osiris Kiadó, Budapest, 1999. Ára: 2900 Ft) N. Tóth Ida Sikerlista Libri könyvesbolthálózat 1. Kende Péter: Mik vagytok ti, Istenek? - Orvosi műhibák Hibisz 990 forint 2. Kiss Judit: Érettségi irodalom - Kulcsszavak Corvina 780 forint 3. Csányi Vilmos: Az emberi természet Vince 1495 forint 4. Gates, Bill: Üzleti gondolat sebességével Geopen 2990 forint 5. Andahazi Kasnya, anatómus Magvető 1390 forint Fredence: 6. Szabó Magda: Az ajtó Európa 1100 forint 7. Fielding, Helen: Bridget Jones naplója Európa 1300 forint 8. Örkény István: Meselevelek Palat-könyvek 1490 forint 9. Angol nyelvtani összefoglaló Animus 169 forint 10. Magyar kódex 1. Az Árpádok világa Kossuth 6600 forint Magyar Nemzet 33 Politikai szólamok helyett A Herder-díjas Fried István irodalomtörténései A nemrégiben Herder-díjjal jutalmazott Fried István Irodalomtörténések Kelet-Közép-Európában című tanulmánykötete Olvasmányok, töprengések, értelmezések alcímmel négy fejezetben közöl irodalomelméleti-irodalomtörténeti írásokat, amelyek közvetve és közvetlenül tartalmazzák az „irodalomtörténéseket”. Nem a szokásos irodalomtudományi vonatkozásokról van csupán szó, a szerző a jelenségeket, a jelenbelieket, a múltbelieket, egymással való együttélésükben látja és láttatja. Az összehasonlító irodalomtudomány magyar dilemmái című részben például azt a történést igyekszik megragadni, melynek során „az élő irodalom mindig, ha olykor alig hallhatóan is, bejelenti igényét egy újfajta kritikára, ezen keresztül egy szüntelenül módosuló irodalomszemléletre”. Ennek az állandóan módosuló irodalomszemléletnek az összehasonlító irodalomtudomány is alakítója. Az Európához való felzárkózás politikai szólamai mellett a magyar komparatisztikának az utóbbi évtizedek elméleti stúdiumait - hermeneutikát, dekonstrukciót és mást - be kell fogadnia, hogy a hagyományt is új módon lehessen értelmeznie, s valóban új utakra térhessen. Mindezzel kapcsolatos a Magyarságtudomány kérdőjeleiről írott fejezet. Fried István úgy látja, a Bartók Béla által kidolgozott összehasonlító zenefolklór módszere, fogalmi rendszere és mindannak továbbgondolhatósága akár minta is lehetett volna és lehetne ma is a magyarságtudomány számára. A magyarságtudomány az összehasonlító és multikulturalitásra utaló vonásaival a kelet-közép-európai régió alakító része. E fölfogással Németh László hungarológiai elképzeléseihez is vissza lehet térni, természetesen e nézeteket is öszszefoglalja és kapcsolatrendbe helyezi a szerző. A magyar irodalom európai kapcsolatrendszere és Németh László Közép-Európája az a két rész, amely az állandóan módosuló irodalomszemléletnek Fried István-i megoldásait vázolja, illetőleg Németh Lászlónak mint a Duna-gondolat megformálójának mához kapcsolhatóságát taglalja. A könyv második felében a szerző nem egy kérdéskört a megértés és az értelmezés elvi kérdéseiből tekint át. Teszi ezt például Kulcsár Szabó Ernő kapcsán, aki „szinte egyszemélyes hadseregként ostromolja az avíttnak bizonyuló irodalomértelmezés fellegvárait”. Maga Fried István ad mintát az értelmezésre. Kovács András Ferenc líráját boncolgatva a Kölcsey- és Kazinczy-líra kerül az elemzés sarokpontjaiba. Fiatal erdélyi költők (László Noémi, Fekete Vince, Sántha Attila, Orbán János Dénes) munkásságát érintve az irodalomtörténés eseményszámba megy: az esztétikai szempontért való harc és a kritikai hangvétel jogainak megnyilvánulásaként. Elmélet és gyakorlat, tárgyi tudás és tudósi intuíció, magabiztos gondolatvezetés és alázat - mindez megtalálható és megfigyelhető Fried István új könyvében, amely méltán állítható saját, az elmúlt húsz évben megjelent mintegy két tucat tanulmánykötete mellé, de a kelet-közép-európai tudományosság képletes könyvesházának polcára is. (Fried István: Irodalomtörténések Kelet-Közép-Európában, Ister Kiadó, Budapest, 1999. Ára: 1200 Ft) Büky László