Magyar Nemzet, 1999. május (62. évfolyam, 101-124. szám)

1999-05-22 / 118. szám

1999. május 22., szombat Volt-e alternatíva? Gondolatok Szakály Sándor kötetéről A II. világháborút felnőttként megélt emberek számára sokáig kínzó kérdés volt: miként bo­nyolódhatott bele az ország a világégésbe, kik a felelősök ha­zánk lerombolásáért, az orszá­got sújtó békeszerződésért és Magyarország szovjet uralom alá kerüléséért? Lehet-e egyál­talán személyi felelősségről be­széli, és nem inkább elkerülhe­tetlen sorscsapásról van szó? Minden az ellen szólt, hogy választ lehessen kapni ezekre a kérdésekre. A háború utáni első években a háborús bűnösségi perek ugyan a felelősség kérdé­sét vizsgálták, de ha a belőlük kibomló tényanyag sokszor megdöbbentő is volt, érezni le­hetett, hogy a tények prezentá­ciója egyoldalú, nem a teljes va­lóságot tükrözi. A cél nem pusz­tán a bűnösök megbüntetése, hanem a két háború közti rend­szer elítélésével az akkor már kirajzolódóban lévő kommunis­ta uralom legitimálása. A törté­netírás sem nyújtott lehetőséget a tájékozódásra, sőt, fokozta a zavart. Amíg a perekben a his­tóriában járatlan emberek tákol­­ták össze a terhelő anyagot, a történetírást uraló baloldali szakemberek felszínre hozva az előző rendszer politikusaira és katonáira nézve terhelő anyagot, figyelmen kívül hagyták a pozi­tív elbírálást lehetővé tevő té­nyeket. Súlyosbította a helyze­tet, hogy míg a háborús perek csak néhány évig hatottak, a tör­ténetírásnak a tömegkommuni­kációba és a közoktatásba be­épült állításait jó 45 éven át sulykolták az emberekbe, és ül­tették el a háborús bűnösség tu­datát a lelkekben, nemegyszer „fasisztának”, „hazaárulónak” mondva a letűnt korszak fősze­replőit. A történetírásnak a het­venes évek közepétől érzékelhe­tő, még nagyon óvatos és bi­zonytalankodó, a tényeket már tárgyilagosabban kezelő hang­váltását az ifjabb generáció nagy figyelemmel kísérte. Üd­vözölte azoknak a munkásságát, akik elfogulatlanul kezdtek el vizsgálódni. Ezek közé tartozott a nyolcvanas évek derekán Sza­kály Sándor, aki a két háború közti honvédség szervezetével és vezető személyeivel foglal­kozva tapasztalta, hogy az addig megrajzolt kép messze nem a valóságot tükrözi, és volt bátor­sága, hogy ezt a kötelező törté­neti materialista kazuisztika mellőzésével ki is mondja. Teljesen elfogadható, ha egy kutató témája keretei között ma­radva, pusztán annak problémáit vizsgálja. Szakály Sándort sem lehetett volna elmarasztalni, ha csupán a magyar királyi hon­védséggel foglalkozik. Ő azon­ban arra, a had- és történetírás módszertana szempontjából is fontos következtetésre jutott, hogy a háborúval kapcsolatos katonai döntések és a hadsereg működése nem vizsgálhatók a politika nélkül. A Volt-e alter­natíva? címet viselő kötet Sza­kály Sándornak nyolc, 1990 óta megjelent írását tartalmazza négy témaköben: kettő katonai szervezeti kérdésekkel, egy a katonai etikával, négy a II. vi­lágháború előzményeivel és tör­ténéseivel foglalkozik, egyben pedig rokonai háborús levelezé­sét elemzi a szerző. A kötet cí­mében feltett kérdésre a négy tanulmány adja meg a választ. Ezekben a magyar politikai és katonai vezetés magatartását és döntéseit meghatározó kény­szerpálya állomásait vázolja fel. A trianoni szerződés következ­ményei után a szerző bemutatja, hogy a revízió megvalósulását csak Olaszország, elsősorban azonban Németország támoga­tásától remélhettük. A későb­biekben megismerheti az olvasó a magyar kormánynak a kiugrás ügyében a szövetségesekkel folytatott titkos tárgyalásait is, amelyeket a német titkosszolgá­lat kezdettől figyelt. így zárja ezt a szomorú történetet Szakály Sándor a köteteimmel azonos című záró tanulmányában: „A második világháború totális há­ború volt és az Európa feletti uralomért folyt... Magyarország számára két lehetőség adódott: vagy ellenáll Németországnak és a leigázott államok egyike lesz, vagy megpróbál vele együtt menetelni és időben vál­tani, ha kell. Az ország vezetői az utóbbit választották. Váltani azonban nem tudtak. Az első háborút lezáró békediktátum kényszerpályája nem tette lehe­tővé a jobb megoldást. Magyar­­ország ismét a vesztesek oldalán fejezte be a háborút, több száz­ezer áldozattal.” Tiszteletadásként elemzi a kötet Levelek és tábori lapok a háborúból című tanulmányában a szerző rokonainak a frontról és a frontra írt leveleit. Ezzel Szakály Sándor teljesebb képpel ajándékozta meg az olvasót: a nagy történések és a politika bo­szorkánykonyhájának döntései mellett megismerkedhet a kis­emberek életével. Itt válik érzé­kelhetővé a háború sok szenve­dése, ugyanakkor a szeretetből, kölcsönös bizalomból és köte­lességteljesítésből, a féltésből és a reménykedésből összeálló em­beri melegség, melyből erőt me­rítve, e lehangoló történet meg­ismerése után is megőrizheti az olvasó optimizmusát és a hitét az emberben. (Szakály Sándor: Volt-e al­ternatíva? Magyarország a má­sodik világháborúban, Buda­pest, Ister Kiadó, 1999. Ármeg­jelölés nélkül) Perjés Géza Könyvesház Pályázati felhívás Az Oktatási Minisztérium Tankönyv- és Taneszközirodája pályázatot hirdet magyarországi bejegyzésű, magyar többségi tulajdonban lévő, tankönyvkiadással is foglalkozó könyvkiadók számára. A pályázat célja, hogy az általános iskolákban és a középiskolákban használt közismereti tankönyvek árát (ezáltal a szülők terheit) hosszú távon, de már 1999. szeptemberétől is érzékelhetően csökkentse. Ezért a minisztérium, jelen pályázattal a tartós használatú könyvek - egy tanuló által több éven át, illetve több tanuló által több éven át használható - kiadására és terjesztésére vállalkozó könyvkiadók támogatását tűzte ki célul, hogy minél több valóban tartós, könyvészeti kivitelezés tekintetében is e funkcióknak megfelelően elkészített tankönyv jelenjen meg a piacon, versenyképes áron. A kiadók több pályázatot is benyújthatnak, mivel a pályázat elbírálása könyvenként történik. Pályázni kizárólag csak a már tankönyvjegyzéken szereplő, tankönyvi minősítéssel rendelkező könyvekkel lehet. A pályázatra az Oktatási Minisztérium 30 millió forint keretösszeget biztosít. Pályázati feltételek: ■ Az a Kiadó pályázhat támogatásra, mely rendelkezik olyan tankönyvekkel, melyeket legalább három éven át, legalább évente tízezer példányban rendeltek meg az iskolák (ebből a három évből az egyik az 1999/2000 tanév). A pályázat elnyerése esetén a Kiadónak vállalnia kell, hogy ezeket a könyveket 1999. augusztus végére átalakítja tartós előállítású (kemény borító, vászonkötés stb.) tankönyvvé, oly módon, hogy a fejlesztés ellenére, ezen könyveknek tankönyvjegyzéki árát nem emeli. Az átalakítás költségének dokumentációja az elszámolás alapja. Mód van arra is - ha a kiadó vállalja - hogy az elnyert támogatás egy részét az 1999/2000-es tanévre már beérkezett megrendelések szerint, a már tartósnak minősített tankönyvek árcsökkentésére használja, a fennmaradó összeget pedig, a tankönyvjegyzéken szereplő, de még nem tartós kivitelű könyvek (például a sorozat újabb tagjának) könyvészeti szempontból - kötés, fűzés­­ tartóssá tételére fordítja. ■ A pályázatot a kiadóknak a könyvekre vonatkozó részletes költségkalkulációval, és könyvészeti, illetve forgalmi adatokkal kell benyújtani, az árcsökkenés, illetve a tartós használatú tankönyvgyártás többletköltségének kimutatásával, azaz a pontos pályázoti összeggel, és az adott tankönyv négy példányával. A pályázatokat az Oktatási Minisztérium Tankönyv- és Taneszközirodájába (309. szoba), kizárólag személyesen (Budapest V., Szalay utca 10-14.) 1999. június 1-jén 15 óráig lehet benyújtani. A minisztérium a pályázatokat szakértőkkel értékeli, a pályázatok elfogadása esetén a kiadóval a támogatás felhasználására, ellenőrzésére könyvenként köt szerződést. Oktatási Minisztérium Tankönyv- és Taneszköziroda Hajnalra elfelejt gyilkolni az ember Gyöngyössy Imre versálmai Hiába mondta élőszóval, írásban, mozgókép által, hogy bármerre veti a sors, megmarad magyar­nak, szülőföldjén filmjeit halálá­nak ötödik évfordulóján az elfe­­lejtettség homályából kell a fel­színre hozni annak a Gyöngyössy Imrének, akit a világ Európa leg­nagyobb rendezői közt tart szá­mon. Verseit, irodalmi örökét pe­dig egy fél lábbal külföldön álló hazai vállalkozói irodának, az Európa 2000 Kft.-nek kell meg­mentenie az ismeretlenségtől, a szétszórattatástól. Az „akció” nagyszerűen sikerült, már ami Gyöngyössy költeményeinek kö­tetbe gyűjtését és kiadását illeti. Tavaszunk tán legszebb produk­tuma az Utódom lesz minden ha­landó című könyv meg a hozzá társított videokazetta a nemzet­közi elismerésekkel jutalmazott In memóriám Gyöngyössy Imre című filmmel. (A versek váloga­tása, sajtó alá rendezése Petényi Katalint dicséri, a grafikai és ti­pográfiai megoldások Sas Oli­vért.) A költő Gyöngyössy Imre „besorolása” a XX. századi ma­gyar költészetbe a versolvasók szép lehetősége, feladata. Mert Gyöngyössy Imre költeményei­nek ott a helyük Pilinszky János, Csoóri Sándor, Tóth Bálint, Nagy Gáspár, Gérecz Attila és Tollas Tibor életműve mellett. És nem is csak keletkezési körülményeik miatt (ő is a börtönben tanult meg verset írni, fejben, mint nemzedéktársai közül oly sokan), de irodalmi, szellemi rangjuk fi­lozófiai mélységük okán is. A száműzöttek, hontalanok, kitaszí­tottak mozgóképes „szóvivője”, ki azt tartotta feladatának, hogy „közvetítsen emberek, eszmék és vallások között”, és arról álmo­dott, „hogy hajnalra elfelejt gyil­kolni az ember és elmúlik a test­vérek gyűlölete”, úgy építette föl életművét, hogy költészet és film, szó és vízió szétválaszthatatlanul fonódjék össze benne. Megmu­tatta, megírta, hogy „Az utakon panasz hömpölyög” (Férfiarckép, 1961), hogy nincs más elfogad­ható életprogram, csak ez: „Él­jünk tisztán... / Legyünk ké­szen.. . / A test szerelemre... / A szellem munkára... / A lélek ha­lálra” (Plakát-rondó, 1962), és hogy nem csak a rabság, a sza­badság is fertőző. (Antistrófák, 1973). A „lázadó Koppány föld­jén” született, Pannonhalmán, majd Rákosi börtöneiben nevel­kedett és a színház és filmművé­szeti főiskolán szellemiekben és szándékaiban kiteljesedett Gyön­gyössy Imre - ma már tudjuk - mindig is többműfajú művésznek készülődött. Drámáit (Csillagok órája, Barokk Passió) akkor ját­szották sikerrel a budapesti szín­házak, és általuk akkor látta meg Gyöngyössyben a jövő nagy drá­maíróját Kodály Zoltán és Illyés Gyula, amikor a filmrendező még nem bizonyíthatta képessé­geit. Forgatókönyvei (melyek kö­zül csaknem ugyanannyi nem va­lósulhatott meg­­ a korabeli kul­túrpolitika „nagyobb dicsőségé­re”­­, mint ahányból filmtörténeti jelentőségű alkotás született) a magyar filmművészet legkivá­lóbbjainak szolgáltak alapul. (Kevesen tartják számon, hogy például Gaál István Zöldár című műve, Kása Ferenc Tízezer nap­ja, Ranódy László Aranysárká­nya is Gyöngyössy Imre irodalmi értékű szövegével és dramaturgi­ájával készült.) Az írás művésze­te éppen úgy az ujjhegyében volt tehát, ahogyan a filmrendezés. Kétműfajúságának tökéletes ki­kristályosodása a költészete, amelyben szó, kép, szókép és ha­sonlat oly egységben szolgálja a gondolatot, ahogyan az a közös­ségi emberi lét kezdeteinél, a sá­mánok idejében még természetes lehetett. És úgy is vall a költő Gyöngyössy Imre életről, halál­ról, az erkölcs megtartó erejéről, ahogyan talán az ősidőkben a gyógyító varázsló táltosok. (Gyöngyössy Imre: Utódom lesz minden halandó, Európa 2000 Kft., Budapest 1999. Ár­megjelölés nélkül) Lőcsei Gabriella Koporsószeg és tudományosság Magyar művelődéstörténet Az erdélyi történetíró, Cserei Mihály a XVIII. század derekán lajstromba vette udvarházában őrzött portékáit. Az orvosságos üvegcsék mellől egy koporsó­szeg is előkerült. A nagy mű­veltségű férfiú hitte, hogy a fül­gyulladás legjobb ellenszere, ha koporsóból kihúzott szeggel vágják meg a beteg fület, így élt a tudományosság, Pápai Páriz Ferenc orvosságoskönyve meg a régi babona egymás mellett a kora újkorban - tudhatjuk meg az Osiris Kiadó Magyar műve­lődéstörténetéből. Hasonló szellemiségű Doma­­novszky Sándor ötkötetes műve­lődéstörténete, amely jó fél év­százada született. A eltelt évtize­dek után az első áttekintést az egyes korok legkiválóbb ismerői végezték el. Fodor István a hon­foglalásig, Bóna István a X. szá­zadi európai nagyhatalmak kiala­kulásáig összegezte művelődés­­történetünket. A középkori kultú­rát Bertényi Iván, a kora újkori életet Tóth István György és Bits­­key László, a polgári társadalom hétköznapjait Kása László ismer­teti a tanulmánykötetben. „Be­mutatjuk a mindenkori hétközna­pokat és az ünnepeket, a minél teljesebb tárgyi világot és a min­dennapi életet befolyásoló gon­dolkodást” - írja a szerkesztő, Kósa László. Nagy vitákat kavar mostanában a két háború közötti szellemi élet megítélése és a kö­zelmúlt művelődéstörténete. E két időszakot tárgyaló Szegedy- Maszák Mihály- és Valuch Ti­­bor-tanulmány is összefüggő fo­lyamatként kapcsolódik a ma­gyarság ezer esztendejéhez. (Magyar művelődéstörténet, Osiris Kiadó, Budapest, 1999. Ára: 2900 Ft) N. Tóth Ida Sikerlista Libri könyvesbolthálózat 1. Kende Péter: Mik vagytok ti, Istenek? - Orvosi műhibák Hibisz 990 forint 2. Kiss Judit: Érettségi irodalom - Kulcsszavak Corvina 780 forint 3. Csányi Vilmos: Az emberi természet Vince 1495 forint 4. Gates, Bill: Üzlet­i gondolat sebességével Geopen 2990 forint 5. Andahazi Kasnya, anatómus Magvető 1390 forint Fredence: 6. Szabó Magda: Az ajtó Európa 1100 forint 7. Fielding, Helen: Bridget Jones naplója Európa 1300 forint 8. Örkény István: Mese­levelek Palat-könyvek 1490 forint 9. Angol nyelvtani összefoglaló Animus 169 forint 10. Magyar kódex 1.­­ Az Árpádok világa Kossuth 6600 forint Magyar Nemzet 33 Politikai szólamok helyett A Herder-díjas Fried István irodalomtörténései A nemrégiben Herder-díjjal jutal­mazott Fried István Irodalomtör­­ténések Kelet-Közép-Európában című tanulmánykötete Olvasmá­nyok, töprengések, értelmezések alcímmel négy fejezetben közöl irodalomelméleti-irodalomtörté­neti írásokat, amelyek közvetve és közvetlenül tartalmazzák az „irodalomtörténéseket”. Nem a szokásos irodalomtudományi vo­natkozásokról van csupán szó, a szerző a jelenségeket, a jelenbe­lieket, a múltbelieket, egymással való együttélésükben látja és lát­tatja. Az összehasonlító iroda­lomtudomány magyar dilemmái című részben például azt a törté­nést igyekszik megragadni, melynek során „az élő irodalom mindig, ha olykor alig hallhatóan is, bejelenti igényét egy újfajta kritikára, ezen keresztül egy szüntelenül módosuló irodalom­szemléletre”. Ennek az állandóan módosuló irodalomszemléletnek az összehasonlító irodalomtudo­mány is alakítója. Az Európához való felzárkózás politikai szóla­mai mellett a magyar kompara­­tisztikának az utóbbi évtizedek elméleti stúdiumait - hermeneu­­tikát, dekonstrukciót és mást - be kell fogadnia, hogy a hagyo­mányt is új módon lehessen értel­meznie, s valóban új utakra tér­hessen. Mindezzel kapcsolatos a Magyarságtudomány kérdőjelei­ről írott fejezet. Fried István úgy látja, a Bartók Béla által kidolgo­zott összehasonlító zenefolklór módszere, fogalmi rendszere és mindannak továbbgondolhatósá­­ga akár minta is lehetett volna és lehetne ma is a magyarságtudo­mány számára. A magyarságtu­domány az összehasonlító és multikulturalitásra utaló vonásai­val a kelet-közép-európai régió alakító része. E fölfogással Né­meth László hungarológiai elkép­zeléseihez is vissza lehet térni, természetesen e nézeteket is ösz­­szefoglalja és kapcsolatrendbe helyezi a szerző. A magyar iro­dalom európai kapcsolatrendsze­re és Németh László Közép-Eu­­rópája az a két rész, amely az ál­landóan módosuló irodalom­szemléletnek Fried István-i meg­oldásait vázolja, illetőleg Németh Lászlónak mint a Duna-gondolat megformálójának mához kap­csolhatóságát taglalja. A könyv második felében a szerző nem egy kérdéskört a megértés és az értelmezés elvi kérdéseiből tekint át. Teszi ezt például Kulcsár Szabó Ernő kap­csán, aki „szinte egyszemélyes hadseregként ostromolja az avítt­nak bizonyuló irodalomértelme­zés fellegvárait”. Maga Fried Ist­ván ad mintát az értelmezésre. Kovács András Ferenc líráját boncolgatva a Kölcsey- és Ka­­zinczy-líra kerül az elemzés sa­rokpontjaiba. Fiatal erdélyi köl­tők (László Noémi, Fekete Vin­ce, Sántha Attila, Orbán János Dénes) munkásságát érintve az irodalomtörténés eseményszám­ba megy: az esztétikai szempon­tért való harc és a kritikai hang­vétel jogainak megnyilvánulása­ként. Elmélet és gyakorlat, tárgyi tudás és tudósi intuíció, magabiz­tos gondolatvezetés és alázat - mindez megtalálható és megfi­gyelhető Fried István új könyvé­ben, amely méltán állítható saját, az elmúlt húsz évben megjelent mintegy két tucat tanulmányköte­te mellé, de a kelet-közép-euró­pai tudományosság képletes könyvesházának polcára is. (Fried István: Irodalomtörté­­nések Kelet-Közép-Európában, Ister Kiadó, Budapest, 1999. Ára: 1200 Ft) Büky László

Next