Magyar Nemzet, 1999. október (62. évfolyam, 229-253. szám)

1999-10-11 / 237. szám

1999. október 11., hétfő Gazdaság Idegenforgalmi fejlesztésekre lenne szükség Czeglédi József a múltról, a világturizmusról és az osztrák kapcsolatokról Az idegenforgalom évente jelen­tős összeggel javítja a fizetési mérleg egyenlegét. Az ágazat sú­lyát jelzi, hogy miniszterelnöki konferenciát és parlamenti nyílt napot tartanak ezen a héten az Országgyűlés épületében. Az idegenforgalomban több évtize­det eltöltött Czeglédi Józsefet - aki jelenleg a Közép-Duna-vidé­­ki Regionális Idegenforgalmi Bi­zottság főtitkára, egyetemi do­cens és az ENSZ tanácsadó testü­leteként is működő AIEST ide­genforgalmi világszervezet el­nökségének tagja - arról faggat­tuk, hogyan növekedett a turiz­mus jelentősége a magyar gazda­ságban és milyen jövő elé tekint­het az ágazat az elkövetkező években. - Harminc éve dolgozik az idegenforgalomban, részt vett több közép- és hosszú távú ide­genforgalmi koncepció kidolgo­zásában. Ha visszatekint ezekre az évekre, hogyan látja, van ér­telme hosszú távra tervezni? - Nem várhatjuk, hogy egy hosszú távú terv úgy valósuljon meg, ahogy azt húsz évvel koráb­ban megfogalmazták. De nem is ez a céljuk a koncepcióknak, ha­nem hogy segítséget nyújtsanak a fejlesztési, szervezési, koordiná­ciós munkához. Az idegenforgal­mi tervezés folyamatos tevékeny­ség, az elkészült terveket rend­szeresen korszerűsíteni kell, de ezt­ nagyon sokan figyelmen kí­vül hagyják.­­ Az elmúlt évtizedekben je­lentősen módosultak a turizmus­sal kapcsolatos céljaink. Emlék­szik, mik voltak a nagy terveink? - Arról ábrándoztunk, hogy belátható időn belül elérjük majd az 1938-as év nagy eredményeit. Például azt, hogy 380 ezer kül­földi érkezik Magyarországra, vagy hogy 30 ezres nagyságren­dű lesz a szállodai kapacitás. Ma már mosolygunk ezen. Hiszen a háború előtti békeév rekordered­ményét mára százszorosan túltel­jesítettük: a 300 ezres külföldi forgalommal szemben a múlt év­ben 32 millió külföldit fogad­tunk. A szállodai férőhellyel kap­csolatos nagy álmot is túlhaladta az idő. 1969-ben 25 ezer szállo­dai hellyel rendelkezett Magyar­­ország, de ma már 100 ezer he­lyünk van. Az idegenforgalom a világ egyik legdinamikusabban fejlődő társadalmi és gazdasági jelensége. Lényegében bevált az a Turisztikai Világszervezet által húsz évvel ezelőtt készített prog­nózis, hogy az évezred végére ez az ágazat a legnagyobb iparággá válik: az idegenforgalom teljesít­ménye hasonló nagyságrendű, il­letve valamivel nagyobb, mint az olajiparé és a fegyveriparé.­­A Turisztikai Világszervezet legfrissebb prognózisa szerint az ágazat további bővülésére lehet számítani a világban, de Európa domináns részesedése csökken. Megítélése szerint milyen jövő áll a magyar idegenforgalom előtt?­­ A belföldi turizmusból származó bevétel a világban mintegy 4000 milliárd dollár, míg a nemzetközi ennek csupán egytizede: 450 milliárd dollár. Európa jelenleg ötven százalék­kal részesedik ebből a bevételből, ami akkor is nagyon jelentős, ha korábban ez az arány kétharmad volt. Törvényszerű, hogy a gaz­daság, a társadalom fejlődésével a korábbi elmaradottabb térsé­gekben gyorsabb a növekedés. Magyarország helyzete összetett és bonyolult: a rendszerváltás után nagyobb konkurrenciával kell megküzdenünk. Ausztriával például mi már 1978-ban megál­lapodtunk a vízummentességről és a kötelező valutaváltás eltörlé­séről. Nekünk akkor ez verseny­­előnyt jelentett, amit most már nem élvezünk. A konkurencia erősödésével a helyzetünk nehe­zebbé vált, de ennek ösztönöznie kell bennünket arra, hogy igenis fejleszteni kell s komoly beruhá­zásokat megvalósítani. Magyar­­ország - meggyőződésem szerint - kitűnő adottságokkal rendelke­zik, valamennyi régióban a bél­és külföldi turizmus fejlesztésé­hez. Budapest természeti, kultu­rális, történelmi értékei miatt ab­szolút versenyképes hely. A leg­nagyobb magyar természeti ide­genforgalmi adottság, a gyógy­vízkincs világviszonylatban is sok vonatkozásban páratlan. Ma­gyarország az észak-dél, ke­let-nyugat útvonalak találkozásá­ban fekszik, ezt is jobban ki kel­lene használni.­­ Ha már a fejlesztésnél tar­tunk, készülünk az államalapítás ezeréves évfordulójára, tudunk a programokról, az előkészületek­ről, de mintha elmaradnának az idegenforgalmi beruházások.­­ Ezelőtt húsz évvel 300 mil­lió dollár idegenforgalmi fejlesz­tési hitelt vett fel az ország Ausztriától. Ebből épült a Fórum, az Átrium Hyatt, a Buda Penta, a Novotel, Hévízen és Sárváron egy-egy szálloda, összesen hét­ezer színvonalas hely, a kong­resszusi központ, a tizenhat sávos hegyeshalmi határátkelő és a feri­hegyi repülőtér 2. számú forgal­mi épülete. Ez minőségi változást hozott a magyar idegenforgalom­ban. Hasonló nagyságrendű fej­lesztés azóta sem volt, pedig len­nének tennivalóink. Fel kellene készülnünk például a tranzitfor­galom jobb ellátására, jobb utak építésére, nagyobb autópálya-há­lózat kialakítására, az utak mel­letti szolgáltatások fejlesztésére. El tudok képzelni egy olyan - szállodákhoz kapcsolódó - bala­toni uszodaépítési programot, amelynek eredményeképpen el­érnénk, hogy a főszezon ne negy­ven napig tartson, hanem kora ta­vasztól késő őszig. Több kulturá­lis, szórakozási és sportolási le­hetőséget kellene kialakítani. Szükség lenne egy szórakoztató­centrumra, egy szabadidőparkra is, mert ilyen még nincs Magyar­­országon. Nagy lehetőségeink vannak többek között a gyógy- és kongresszusi turizmusban is. Mindez sok tízmilliárd forintos beruházást jelentene.­­Hét éven át volt a bécsi nemzeti idegenforgalmi képvise­let vezetője. Mi az, amiben Ma­gyarországnak még nagy a le­maradása egy ilyen turisztikai­lag rendkívül vonzó ország mö­gött? - Ausztria, ez a kis ország idegenforgalmi nagyhatalom, az egy lakosra jutó turisztikai bevé­telben első helyen áll a világon. Nagyon jó lenne az osztrák ta­pasztalatokból átvenni az idegen­­forgalom szervezésének és irá­nyításának rendszerét, a parla­mentnek elfogadni hasonló turiz­mustörvényt, mint ami ott van, il­letve hasznosítani azokat a ta­pasztalatokat, amelyek ott felhal­mozódtak. Ausztriában igen jól szervezett az információ áramlá­sa, a propagandamunka, a koor­dináció: már 1500 településen van gazdája az idegenforgalom­nak, így van, aki ellássa a területi értékek feltárásával összefüggő feladatokat. Nálunk október ele­jén adták át a századik Tourin­­form-irodát Ópusztaszeren. Azaz Magyarországon csupán száz in­formációs központ van, miköz­ben legalább ezerre lenne szük­ség. Nagyon sok tapasztalatot át kellene venni a régiókkal kapcso­latban.­­ Az idegenforgalmi régiók kialakításában ön is részt vett mint üdülőterületi miniszteri biz­tos. A központi régió főtitkára­ként hogyan látja: bevált a jelen­legi felosztás? - Érdekes módon Magyaror­szágon is kilenc idegenforgalmi régiót alakítottunk ki a múlt év­ben, éppen annyit, mint amennyi Ausztriában van. A régiók kiala­kítását az elmúlt tíz év legjelentő­sebb kormányzati intézkedésének tartom az idegenforgalomban. Úgy néz ki, hogy Magyarorszá­gon is bevált ez a rendszer, amit természetesen tovább kell fej­leszteni. Jelenleg mindenhol van az idegenforgalomnak regionális gazdája. A regionális idegenfor­galmi bizottságok (rib) feladata hasonló, mint Ausztriában: a marketingmunka, a termékfej­lesztés és a tervek készítése. Olyan pénzügyi eszközökkel is rendelkeznek ma már a rib-ek, amelyek lehetővé teszik egy-egy terület fejlesztésének segítését.­­ Visszatérve osztrák kapcso­lataira: ma is a bécsi Club Pannónia magyar szekciójának elnöke. A napokban a magyar és az osztrák nemzeti bank elnöke tartott előadást a társaság szer­vezésében az EU-csatlakozás kapcsán a banki, valutáris prob­lémákról. Kik mennek el ezekre a rendezvényekre? -A Club Pannónia Oszt­rák-Magyar Társaság ausztriai szervezet, még 1992-ben alapí­tottuk meg Bécsben. Azt határoz­tuk el, hogy a különleges osztrák-magyar kapcsolatokat kihasználva a saját civil eszkö­zeinkkel segítjük a gazdaság, az idegenforgalom, a kultúra, az in­formációcsere fejlődését. Ennek megfelelően jelenleg a tagok mintegy fele vállalkozó, sok az újságíró, a diplomata. A tagok egyharmada különböző társaság, vállalat, szervezet. A rendezvé­nyeinken már egy tucat magyar megyét bemutattunk Ausztriá­ban. Nemrég hoztuk létre a jövő­­kutatási alapítványunkat. - Csaknem egy éve folynak az előkészületei a turizmussal foglalkozó szerdai parlamenti nyílt napnak. Mit várnak ettől? - Az elmúlt három év idegen­­forgami tevékenységét értékeljük. A szakmai munka elismerésének számít ömagában az a tény is, hogy a parlamentben a miniszter­­elnök, több miniszter, valamint az országgyűlési képviselők jelenlé­tében beszélhetünk az idegenfor­galom eredményeiről, a turizmus irányítási rendszerének tapasztala­tairól, a termékfejlesztésről, a marketingtevékenységről, a ven­déglátásról, az ifjúsági és a belföl­di turizmusról. Ma Magyarorszá­gon az idegenforgalomban mint­egy 300 ezer ember dolgozik, az ágazat a GDP-hez kilenc száza­lékkal járul hozzá, s csaknem egyharmadát teszi ki az export­nak, ha hozzászámítjuk a „szür­­keforgalomból” származó bevéte­leket is. Jelenleg a külgazdasági egyensúly javításának legfonto­sabb tényezője az idegenforga­lom. A 2,5 milliárd dolláros hiva­talosan kimutatott bevétel nagyon fontos az ország számára. Ráadá­sul ez az ágazat jelentősen javítja a fizetési mérleget, mégpedig mintegy másfél milliárd dollárral. Halász Csilla Az elmúlt évben harminckétmillió külföldi látogatott Magyar­­országra HAVRAN ZOLTÁN FELVÉTELE ­ Húszmilliárd utakra - Jövőre 143 milliárd forintból gazdálkodhat a KHVM, a beru­házási tervek között az árvízvé­delem és a kormányprogramban is szereplő gyorsforgalmi úthá­lózat fejlesztése élvez prioritást - nyilatkozta Katona Kálmán közlekedési, hírközlési és víz­ügyi miniszter az MTI-nek. Az idei forrásokhoz képest a közle­kedési minisztérium 13 százalé­kos növekedéssel számolhat. 2000-ben tovább folytatódik az M3-as és az M7-es autópálya építése, megkezdik a szekszárdi híd építését. A költségvetés 20 milliárd forintot irányoz elő a gyorsforgalmi úthálózat fejlesz­tésére, a tízéves program ese­dékes részének megvalósítása legalább 63 milliárd forintos hi­telfelvételt igényel. Felére csökkent a vetésterület Novembertől drágulhat a cukor (Folytatás az 1. oldalról) A szezon végére akár hárommil­lió tonna répa kerülhet a gyárakba - tudtuk meg Szőke Gézától, a Cukorrépa-termelők Országos Szövetségének elnökétől. A szá­raz nyár végi időjárásnak köszön­hetően kedvező, 15-16 százalé­kos átlagos cukortartalom miatt a feldolgozott idei édesítőszer mennyisége mintegy 330-340 ezer tonna lehet. A vetésterület csökkenése és több hazai cukor­gyár bezárása miatt az elmúlt években a répatermelők száma is negyedére, 4500-ról 1100-ra csökkent. A gyárak tíz hektár alatt már senkivel sem szerződ­nek, az egy termelőre jutó átlagos szántóterület pedig 65 hektárra növekedett. A feldolgozók ebben az esz­tendőben 360-370 ezer tonna cukor előállítását tervezik. Ez kevesebb, mint a hazai szükség­let, ám a raktárakban még 60-70 ezer tonna tavalyi áru­készlet van, ezért hiánytól nem kell tartanunk - jelentette ki la­punknak Koczka Zoltán, a Cu­koripari Egyesülés illetékese. A szakember szerint mára stabili­zálódott a piac, hiszen a répa­cukrot korábban visszaszorító, kukoricából készült­­ Szabad­­egyházán gyártott - folyékony izoglükózból sem adható el már évente 120-130 ezer tonnánál több. A termelést a hagyomá­nyos cukorból négyszázezer tonnára szükséges növelni, erre a mennyiségre kérünk kvótát a csatlakozási tárgyalások során az Európai Uniótól is. A gyárak az új cukor feldolgozásakor ál­talában ártárgyalásokat kezde­nek a kereskedőkkel, amelynek során szeretnék elérni az édesí­tőszer drágulását. Erre az ér­dekvédelmi szervezet szerint most is szükség lenne, hiszen a cukor árának emelkedése az el­múlt években kétharmada volt az átlagos fogyasztói árindex növekedésének, és messze nem érte el a pénzromlás ütemét sem. (n. t.) Magyar Nemzet 9 A települési társulásoké a jövő Önkormányzati hitelgondok A helyi önkormányzatoknak csak szűk köre képes a telepü­lésfejlesztési programok megva­lósításához szükséges hitelfelvé­telre - állítják a téma szakértői. A helyhatóságok hitelpiaci je­lenléte csak akkor erősödhet, ha pénzügyi helyzetük stabilizáló­dik, s ezzel megteremtődik a kölcsönfedezet előteremtésének és a törlesztés biztonságának fel­tétele. A jövő évi költségvetés tervezete e tekintetben nem ígér fordulatot, a helyhatóságok nem számíthatnak saját forrásaik bő­vülésére. A nagyobb településekkel és a városokkal szemben - ame­lyek képesek és alkalmasak a kölcsönfelvételre - elsősorban a­ kistelepülések szorultak ki a hi­telpiacról - válaszolta lapunk kérdésére Dióssy László, a Tele­pülési Önkormányzatok Orszá­gos Szövetsége (TÖOSZ) elnö­ke. E kényszerű kivonulás oka, hogy az önkormár­yzatok több­sége elszegényedett, vagyonát felélte, s nincsenek olyan sza­bad, saját pénzforrásaik, ame­lyeket a pénzintézetek fedezetül elfogadhatnának. Legtöbbjük olyannyira szorult helyzetbe ke­rült, hogy nemritkán még a kö­telező feladataik ellátásához ren­delt pénzeiket is ki kell egészíte­niük szabad forrásaikból. A hi­telfelvétel azonban - még ha si­kerül is a fedezetet felmutatni - csak az első lépés: a kölcsönt, terheivel együtt, vissza kell fizeti, ez pedig rendkívül koc­kázatos vállalkozás a szűkös anyagi lehetőségek tükrében. Erre igazából két forrás kínálko­zik, egyfelől a személyi jövede­lemadóból származó, a központi költségvetés által az önkor­mányzatokhoz visszautalt pénz, illetve a helyi adóbevételek. Az előbbi - bár mértéke csökken - legalább biztos, míg az utóbbi nem is bizonyos, hogy egyálta­lán behajtható. Dióssy László szerint az önkormányzati hitel­ügylet tipikusan az „ördögi kör” képletét mutatja: ha nincs hitel, nincs fejlesztés, ha nincs fejlesz­tés, nincs települési gazdaság, ha nincs gazdasági élékülés, nincs adóbevétel. Jellemzően ma már az önkormányzatok többsége nem annyira a fejlesztésekre, mint a napi likvid gondok áthi­dalására veszi fel a kölcsönt - ez is jelzi, hogy egyik napról a má­sikra élnek, tartalékuk nincs. Kérdésünkre az elnök kifej­tette: méltányolandó a kormány azon szándéka, hogy a jövő évi költségvetésben igyekszik meg­őrizni az önkormányzatoknak juttatott támogatás reálértékét, s 7,5 százakkal növeli a helyható­ságoknak juttatott forrásokat. Probléma azonban, hogy a költ­ségvetés szerkezetében nem tör­ténik olyan elmozdulás, amely az önkormányzatok javát szol­gálná, ugyanis sokkal inkább a központi normatívák szerepe nő meg, mint az önkormányzatok által szabadon felhasználható sa­ját források mértéke. Jelzi ezt, hogy a személyi jövedelemadó helyben maradó része csökken, s ezt nem kompenzálhatják a he­lyi adók emeléséből származó pénzek, mert ez utóbbi adónem emelésének korlátai vannak. A saját források hiánya azonban nemcsak most, de távlatilag is komoly gátja lesz a fejlesztések­nek, hiszen valamennyi uniós pályázati pénz vagy Phare-forrás csak saját pénzeszközök felmu­tatásával nyerhető el. Dióssy László úgy látja, hogy az önkor­mányzati hitelfelvétel leginkább kivitelezhető formájának ma az látszik, ha - s erre sok jó példa van - a települések összefogva, társulásokat létrehozva lépnek ki a kölcsönpiacra. Ilyen kezdemé­nyezések már ismeretesek: szá­mos olyan - települési határo­kon átívelő - infrastrukturális és környezetvédelmi fejlesztés van napirenden, amelyek ebben a konstrukcióban megvalósít­hatók. Az OTP kommunikációs osztályának tájékoztatása szerint az ország 3200 önkormányzata közül mintegy 2900 vezeti számláját a banknál, s míg ta­valy év végére az önkormányza­ti hitelállomány 31,4 milliárd fo­rintot, addig az idén júniusban 35,8 milliárdot tett ki, ez év március vége óta pedig 6,9 mil­liárd forinttal emelkedett. A bank nyilvántartása szerint - jú­nius végén - az OTP nyújtotta az önkormányzatok hiteleinek 72 százalékát. A Kereskedelmi és Hitel­bank Rt. üzletág-igazgatója, Né­gyesi János lapunknak el­mondta: általában a közepes nagyságú önkormányzatokkal van kapcsolatuk, a kicsikkel azért kevésbé, mert a működési hitelek felvétele esetén saját for­rásokra van szükség, amely e körnek korlátozottan áll rendel­kezésére. Ugyanakkor megfi­gyelhető, hogy a fejlesztésekre - például a közvilágításra - fel­vett kölcsönöket a szállító igényli, s az önkormányzatok adóstársként, illetve kezesként - társulásokat létrehozva - csatla­koznak a hiteligénylő mögé. A pénzintézet számára az önkor­mányzatok is fontos ügyfelek, azonban az tény: a piac lassú, a döntési folyamatok nehézkesek - és politikai változásoknak is alárendeltek -, így gondot okoz az előkészítés megszervezése. Jellemző, hogy nemritkán a fej­lesztési elképzelésektől a meg­valósítás megkezdéséig évek telnek el. A Kereskedelmi és Hitelbank Rt. speciális projekt­finanszírozó részleget működ­tet, amely települési önkor­mányzatok hitelezésével is fog­lalkozik. (vasvári) Telecom ’99: sláger a videotelefon (Munkatársunktól) A genfi szer­vezőknek valószínűleg pillanatok alatt eltelt az a négy év, amióta 1995-ben az előző telekommuni­kációs kiállítás kapuit bezárták. Azóta a technika hét mérföldes csizmával haladt előre, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy a 2000. év előtt néhány hónappal a Telecom kiállítás és az Interaktív ’99 együtt mutatkozik be. A vi­lág legnagyobb telekommuniká­ciós kiállítását a genfi Palexpón Yoshio Utsumi, a Nemzetközi Telekommunikációs Unió főtit­kára nyitotta meg a hét végén. A 189 országból érkezett résztve­vők egy húszhektáros parkban, 90 ezer négyzetméteren mutatják be újdonságaikat. A kiállításon nemzeti napokat tartanak: tegnap az Amerikai Egyesült Államok és Oroszország volt reflektor­­fényben, ma Kína, Franciaor­szág, Németország és Svájc mu­tatkozik be. A mostani kiállítás egyéb­ként jelentősen különbözik az 1995-östől - állítja Maradi Ist­ván, a Westel 900 GSM Rt. üze­meltetési igazgatója. Szerinte míg az előző kiállításon elsősor­ban a telekommunikációt kiszol­gáló berendezéseké volt a fő sze­rep, most mindenki elsősorban az alkalmazást mutatja be a kép­ernyőkön, vagyis a technológiát lefordítják hétköznapi nyelvre. Úgy véli, egyre inkább jellemző, hogy az újdonságokkal a nagy cégek rukkolnak elő. Az idei ki­állítás slágerei a különféle video­telefonok, az elvékonyított szá­mítógépes és televíziós képer­nyők. Előbbiekhez persze hozzá kell igazítani a technológiát: ezt igen sűrűn hangoztatják a cégek standjain. A színes mozgókép át­vételéhez ugyanis az eddigieknél sokkal nagyobb sávszélesség szükségeltetik. Már nem kell so­kat­­várni arra sem, hogy olyan készülék legyen a kezünkben, amellyel digitális fényképet ké­szítünk az otthon maradt család­nak, s a fotót három másodper­cen belül telefonvonalon haza­­küldjük. (őszy­ tóth)

Next