Magyar Nemzet, 1999. november (62. évfolyam, 254-279. szám)

1999-11-27 / 277. szám

1999. november 27., szombat Művészet A veronai ősbemutató kosztüm- és látványterveit Ferruccio Villagrossi készítette 1988-ban a veronai fesztiválon a megszokott operaprodukciók mellett színre vitt balett egy ős­bemutató volt, a Zorba, a görög című táncjáték, amely világszen­záció lett. Az amerikai születésű, de orosz származású rendező és koreográfus, Lorca Massine, a világ egyik legjobb táncosa a moszkvai Vladimír­­Vasziljev és a görög zeneszerző-karmester Mikisz Theodorakisz triója káp­rázatos sikerű szuperprodukciót alkotott a „Grande Aréna” szín­padán. 1988 augusztusában Veroná­ban szem- és fültanúja voltam a Zorba, a görög diadalmenetének, és interjúkat készíthettem az al­kotókkal. Lorca Massine a következő­ket mondta:­­ Ez a kétfelvoná­­sos, 22 képből álló hatalmas ba­lettkompozíció a veronai Aréna számára készült, augusztus 6-án volt a világpremierje. Bizonyára sokan emlékeznek még a Nikosz Kazantzakisz regényéből készült és 1965-ben bemutatott Zorba, a görög című filmre Anthony Quinnel a címszerepben. A balett alapja azonban tulajdonképpen nem a film, hanem a regény. Hosszú ideig éltem Görögország­ban, jól ismerem a görög néptánc stílusát, ezt igyekeztem színpadra állítani. Arra törekedtem, hogy a görög lélek üzenetét közvetítsem: az élet, az élni akarás, az élet­öröm legyőzi a nehézségeket és fájdalmakat. A veronai előadásokat a nagyszerű zeneszerző, Mikisz Theodorakisz vezényelte. Az ő forradalmi életútja közismert. Egyike azoknak a személyisé­geknek, akik a modern Görögor­szágot szimbolizálják. A nagy si­kerű előadás után vele is beszél­gettem. - Úgy tűnik, ön a veronai Aréna számára teljesen átalakí­totta a Zorba zenéjét, hatalmas oratorikus kórusokat és nagy ze­nekart alkalmazott. - Igen - válaszolta Theodo­rakisz - a „Zorba-balett” részem­ről egy kísérlet, amelyben a nép­zenét egybeolvasztom a szim­fonikus zenével. Az utóbbi har­minc évben összegyűjtöttem a ré­gi görög népi énekeket, és ezekre építem a zenét, amelyet készítet­tem. Nagy probléma volt szá­momra, hogy a népzenét hogyan kapcsoljam egybe a klasszikus orchesterrel, mert nem akartam, hogy a nagy szimfonikus zenekar egyszerűen csak lejátssza ugyan­azt, amit korábban kis népi hang­szerek játszottak. A régi énekeket mai eszközökre dolgoztam fel, és a gyakorlat azt bizonyította, hogy a közönség befogadja ezt a fel­­dolgozási módszert. Művemben oratorikus részletek is vannak nagy kórussal, ezeken több mint egy évig dolgoztam. Részben emiatt is voltam kénytelen a szimfonikus zene felé fordulni, és előadni azt, amit mi, görögök alig ismerünk. Mi ugyanis a szimfonikus zene perifériáján va­gyunk, mert a szimfonikus zene szülőhazája Közép-Európa. Az az érzésem, hogy ez a veronai kí­sérlet sikeres volt, sőt a siker ket­tős, mert a közönség mind a ze­nei feldolgozást, mind a táncbéli megvalósítást nagy tetszéssel fo­gadta. A címszerepet táncoló Vladimír Vasziljev Zorba-alakí­­tásával valósággal megőrjítette a közönséget. Az előadás után vele is találkoztam. A következőket mondta:­­ Sokan látták a Zorba című filmet Anthony Quinn-nel, és ezután nagyon sokan akarták a történetet mind prózai, mind balettszínházakban előadni. Az egyik legtehetségesebb koreog­ráfus és balettrendező, a régi Dragilev balettiskola neveltje, Lorca Massine kért fel, hogy tán­coljam el Zorbát a veronai Arénában. Nem tudtam kik lesz­nek a munkatársaim, de gondol­kodás nélkül elvállaltam, mert nagyon vágytam szavak nélkül, táncban megformálni Zorba alak­ját. Az egész világon ismert Theodorakisz-zene annyira plasztikus, hogy szinte termé­szetesnek tűnt számunkra Zorba történetét táncban bemutatni. A szirtaki zenéje képezi a balett alapját, és ez közérthető zene. A nyugati ízlés részben a klasszi­kus, részben a modern baletthez szokott, a Zorbát azonban nem nevezhetem sem klasszikusnak, sem modernnek. Jelentős mérték­ben folklór, tulajdonképpen egy újfajta hatásra irányuló kísérlet. Lorca Massine igen hosszú ideig élt Görögországban, nagyon jól ismeri a görög néptánc stílusát, és arra törekedett, hogy azt vigye színpadra. Mi nagyon boldogok vagyunk, hiszen nem is reméltük, hogy ekkora sikere lesz a balett­nek itt, Veronában. Bár ez a ba­lett ilyen monumentális méretek­ben csak itt, a Grande Arénában valósítható meg, mégis szeret­ném, ha ezt Európa többi orszá­gában is láthatnák. Remélem, hogy a mű budapesti bemutatásá­ra is sor kerül egyszer. Most, tizenegy évvel a vero­nai szuperprodukció után a mű színre kerül nálunk. Ma, novem­ber 27-én, szombaton és holnap, november 28-án, vasárnap este hét órakor az Erkel Színházban egy új felfogású Zorbát láthat a közönség. Az új Zorbát Keveházi Gábor állítja színpadra - akinek ez egy­ben a búcsúelőadása. Az előzmé­nyekről azt mondja: - Most tavasszal a kezembe került a Theodorakisz-féle teljes zene. Azt nem mindenki tudja, hogy Theodorakisz nemcsak a filmzenét írta meg, hanem írt egy nagy szimfonikus művet is, ezt kissé lerövidítettük, és ebből egy kétfelvonásos balettet csináltunk, terveim szerint nyárra, szabadtér­re, a Margitszigetre. Közben azonban az történt, hogy az Ope­rának egy tervezett nagy balett­bemutatója, az Elfújta a szél el­maradt, így azután Harangozó Gyuszi megkérdezte: meg tu­­dom-e csinálni a Zorbát most no­vember 27-ére? Elvállaltam! - Mi az alapja a produkció­nak? - Amit alapul vettem, az egy­részt a Kazantzakisz-regény, má­sodsorban pedig a film, ami azt hiszem, a filmművészet egyik legjelentősebb alkotása. Mi a lé­nyege? Történhet veled bármi a földön, lehetsz beteg, meghalhat­nak szerelmeid, elvesztheted vagyonodat, tehát bármi lehet, akkor is próbáld meg ezt az éle­tet, amit a földön élsz, boldogan és örömmel élni. Ez az igazi mondanivalója a Zorbának. Én megpróbálom visszaadni a kö­zönségnek azt a történetet. Három nagy dráma van benne: megölik az özvegyet, öngyilkos lesz a fiú, aki szerelmes az özvegybe, azu­tán meghal Bubulina, az író, az angol pedig elveszti teljes vagyo­nát, és itt van az a pont, amikor az angol azt mondja Zorbának: ta­níts meg engem táncolni! - Hallhatnánk valamit a sze­reposztásról? - Néhány szereplő nagy lehe­tőséget kapott. Hágai Katalin az özvegy szerepében nagyon jó. Pongor Ildikó Bubulinaként bi­zonyíthatja, hogy balettkirálynő, a második szereposztásban Volf Kati látható. A Zorbát többen táncolják: Szakály Gyuri és Nagy Zoli. Az angolt ifj. Nagy Zoltán alakítja. Nem Görögországban és nem Krétán játszódik a darab, én semleges környezetben kortalan­ná és tértelenné próbálom tenni az egészet, hiszen ez a történet bárhol, bármikor, bárkivel meg­történhet. És a mondanivalója is egyetemes. Itt a személyiség áb­rázolása az, ami nagyon fontos, és a zenével való együttélés. Ezért tettem ezt az egész darabot tulajdonképpen nem konkrét helyszínre, a címe sem Zorba a görög, hanem csak „Zorba”. Viola György Örök mondanivaló új felfogásban A Zorba az Erkel Színházban Mikisz Theodorakisz: A Zorba-balett részemről egy kísérlet, amelyben a népzenét egybeolvasztom a szimfonikus zenével Keveházi Gábor Pongor Ildikóval a Zorba próbáján Veronában a címszerepet játszó Vladimír Vasziljev alakításával valósággal megőrjítette a közönséget A szirtaki jellegzetes mozdulatait gyakorolja a balettkar, középen ifj. Nagy Zoltán és Szakály György mezey Béla felvételei Magyar Nemzet 25

Next