Magyar Nemzet, 1999. december (62. évfolyam, 280-305. szám)
1999-12-04 / 283. szám
alamk Nemzet Társadalom 1999. december 4., szombat A Tárki legfrissebb jelentése szerint a lakosságnak még több mint fele a szükségleti fogyasztás szintjén él Tovább nőttek a jövedelmi egyenlőtlenségek Az elmúlt két évben újra megindult dinamikus gazdasági növekedés viszonylag jelentős reáljövedelem-emelkedéssel járt együtt, de ennek - egyelőre - a legmagasabb státusú társadalmi csoportok a fő haszonélvezői. A magyar társadalomban 1998-99-ben tovább nőttek a jövedelemegyenlőtlenségek, ugyanakkor a szegények aránya nem változott, a szegénység „mélysége” pedig némileg enyhült. Ez derül ki a Tárki Társadalomkutatási Intézet Rt. Monitor 1999 jelentéséből, amelynek szakmai vitája a jövő év elején várható, s a tanulmánykötetet azt követően publikálják. A Tárki mostani jelentése abba a kutatássorozatba illeszkedik, amely a magyar háztartáspanel korábbi évenkénti nyomon követő vizsgálatát folytatja, de most már mindig változó két-kétezer háztartás jövedelmi, munkaerő-piaci helyzetét, gazdálkodási, fogyasztási szokásait, attitűdjeit, a társadalmi ranglétrán elfoglalt helyét és mobilitását vizsgálja és elemzi. A legfrissebb vizsgálat adatfelvétele ez év április-májusban történt, tehát a jelentés adatai az 1998. április és 1999. március közötti társadalmi állapotokat, folyamatokat, változásokat tükrözik és értelmezik. A Monitor 1999 szerzői kötete alapján alábbi összeállításunkban közreadjuk a társadalomszerkezetre-rétegződésre és a fogyasztási szokásokra vonatkozó legfontosabb megállapításokat. A Tárki Monitor kötetének a jövedelmeket és a fogyasztási csoportokat vizsgáló fejezetében a szerzők - Fábián Zoltán, Kolosi Tamás és Róbert Péter - az anyagi és kulturális fogyasztás, valamint a lakásvagyon szempontjából különítik el a magyar társadalom fő csoportjait. A csekély létszámú - a népesség egykét százalékát kitevő - 1. sz. csoport kimagasló anyagi és kulturális fogyasztási pozíciója alapján egyértelműen elit helyzetű, és elkülönül a nyolc-kilenc százalékra tehető jómódú 2. sz. csoporttól. Az előnyös helyzetű két csoport aránya a 16 éven felüli népességben tíz százalék. A 3. és 4. sz. csoportok az átlag körül, illetve valamivel az átlag felett helyezkednek el. E két csoport képezi a fogyasztási középrétegeket. Együttesen az egyének kb. harmada (31 százalék) tartozik a középrétegekbe. A két csoport leginkább az anyagi és a kulturális fogyasztás tekintetében tér el egymástól. A 3. sz. csoport (14 százalék) az anyagi fogyasztási javak felhalmozásával tűnik ki, míg a 4. csoport (17 százalék) kiemelkedő kulturális fogyasztásával. Mivel ez utóbbit főképpen a szabadidő felhasználásán keresztül mérték, szabadidő-orientált középnek nevezik. Az ötödik csoport lakásstátusa átlag feletti, még az említett középrétegekénél is magasabb. E csoport anyagi és kulturális fogyasztása azonban az átlagtól elmarad. A szociológiában és a szociálpszichológiában a viszonylagos hátrányos helyzetet, illetve annak érzetét a latin eredetű depriváció fogalmával jelölik. Az ötödik klasztercsoportot, mely arányában 28 százalékot tesz ki, jó lakású deprivált csoportnak nevezik a szerzők, mert ez a csoport a lakást kivéve az átlaghoz viszonyítva „megfosztott” (deprivált) az anyagi és kulturális javak fogyasztásától. Más szempontból ez a csoport már „megkapaszkodott” a fogyasztási létrán, hiszen az egyik legalapvetőbb szükségletét képes átlag feletti szinten kielégíteni. A fogyasztási hierarchia alján a mindhárom vizsgált szempontból legkedvezőtlenebb helyzetű csoport helyezkedik el. Ez a társadalom alsó harmadát (31 százalék) kitevő csoport a fogyasztási szempontból deprivált szegények csoportja. A két deprivált csoport között és a csoportokon belül jelentős különbségek vannak, továbbá a depriváció nem azonos az abszolút értelemben vett szegénységgel. A legalsó csoport tíz százaléka olyan családok tagja, melyekre a háztartásfő szerint az jellemző, hogy „nélkülözések között élnek”, s további 31 százalék esetében pedig arról számoltak be, hogy „ hónapról hónapra anyagi gondjaik vannak”. A társadalmi státus konvencionális mutatóit tekintve a fogyasztási csoportok szerinti hierarchikus különbségek kisebbek, mint a fogyasztás szerinti hierarchikus különbségek. Ezt a szerzők a társadalmi integráció szempontjából kedvező jelként értékelik: a fogyasztási egyenlőtlenségek hosszabb távon csökkenhetnek, ha a társadalmi egyenlőtlenségi rendszer egyéb meghatározói - oktatás, jövedelemeloszlás, foglalkozási szerkezet - nem betonozzák be a kialakult fogyasztási egyenlőtlenségeket. A felhalmozó és a szabadidő-orientált közép társadalmi státusa gyakorlatilag azonos, és e középső csoportok távolsága az alsóbb kategóriáktól is kisebb. A deprivált szegények csoportjából tehát vezethetnek mobilitási utak a középrétegek felé. Nagyobb fokú hierarchikus különbség a középső csoportok és a fogyasztási hierarchia csúcsa (jómódú, elit) között található. A fogyasztói csoportok meglehetősen konzisztensek az iskolai végzettség, a foglalkozási presztízs és a személyes jövedelem együttjárását tekintve. Az inkonzisztencia az elitre jellemző, amely kimagasló jövedelmét tekintve „túljutalmazott” helyzetben van. Ez az eredmény egybevág azzal, amit korábban a jövedelmi dinamikával kapcsolatban megállapítottak: a gazdasági növekedés következtében a legfelső csoportok jövedelmi pozíciója javult az átlagot meghaladó mértékben. A fogyasztási jellegzetességekről a kutatók megállapították, hogy átlagosan a személyek 44 százalékának a családjában használnak személyes célra gépkocsit. A hierarchikus különbségeket a fogyasztási csoportok kialakítása során figyelembe vették, tehát nem meglepő, hogy ez az arány a deprivált csoportok esetében átlag alatti, míg a középrétegek és a jobb módúak esetében átlag feletti. Cég tulajdonában lévő személygépkocsit csak nagyon kevesek (két százalék) családjában használnak bevallottan magáncélra. Ez az arány gyakorlatilag nulla a depriváltak esetében, viszont 30 százalék az elit esetében. Hűtőgép, automata mosógép, színes televízió és személyi számítógép. Ezek a tartós fogyasztási cikkek minden elitbe tartozó személy háztartásában megtalálhatók. A hűtőgép státusjelző szerepe persze csekély, hiszen még a deprivált szegény személyek több mint kilenctizedének is van hűtőgépe a lakásban. Más fogyasztási cikkek marker jellege kézenfekvőbb: például az elitbe tartozó személyek száz százalékának van a lakásában személyi számítógép, míg a deprivált szegények körében ez az arány csupán egy százalék. A legfelső státuscsoport 82 százaléka számára a számítógépes világhálózat, az internet otthon is elérhető. Az otthoni internet lényegesen kisebb arányokban a jómódúak és a felhalmozó közép háztartásaiban található még meg, alacsonyabb fogyasztási csoportokban gyakorlatilag nem fordult elő. Az igazán luxuscikknek számító fogyasztási javakról (például házimozi, vitorlás hajó) a Monitorkérdőív nem tartalmazott kérdéseket. Elterjedtsége alapján csak a mosogatógép és a légkondicionáló berendezés számít annak: az előbbi 30 százalékos, az utóbbi pedig mindössze ötszázalékos arányban található meg a legfelső fogyasztási csoport tagjainak háztartásában. A fogyasztási csoportok társadalmi-demográfiai profilját tömören az jellemzi, hogy a fiatalabbak, a gazdaságilag aktívak - mindenekelőtt a vállalkozók - és a nagyobb városban lakók helyzete általában kedvezőbb, mint az idősebbek, a nyugdíjasok és más inaktív csoportok, valamint a vidéki kistelepüléseken élők helyzete. Az elit és a jómódúak közel fele felsőfokú végzettségű, a deprivált szegények több mint kilenctizede nem rendelkezik érettségivel. Az elit több mint fele a fővárosban él, a deprivált szegények viszont a községekben koncentrálódnak. Fontossági sorrendben az iskolázottsági és települési egyenlőtlenségeket az életkori, a jövedelges csoportok gazdasági aktivitás szerint (százalékban) mi és a gazdasági aktivitásbeli különbségek követik. A társadalmi identitást tekintve a magyar népesség nagyobb része vagy a munkásoszályba tartozik (38 százalék), vagy a középosztály valamelyik szegmensébe sorolja magát (52 százalék). Az embereknek csak nyolc százaléka sorolja magát az „alsó osztályba”, s mindössze két százaléka a felső középosztályba. A középosztályi identitás a hat fogyasztási csoport közül a harmadik-negyedikben tipikussá, a második (jómódú) csoportban pedig dominánssá válik. A legnagyobb arányban (86 százalék) a jómódúak körében sorolták magukat a középosztályba. Az elit tagjainak negyede a felső középosztállyal azonosul. „Az önök jelenlegi anyagi helyzete az ország lakosainak többségéhez képest...” Az anyagi helyzet megítélése a fogyasztási csoportokban (százalékban) a magyar nemzet grafikái jómódú Alkalmazott 52% Egyéb inaktív Önálló vállalkozó 9% Nyugdíjas 10% Szabadidő-orientált középréteg Egyéb inaktív Alkalmazottig®—28% 53%----Önálló vállalkozó 5% Szegény Alkalmazott 26% Nyugdíjas 0% Egyéb inaktív 26% Önálló vállalkozó 2% | TÁRKI Nyugdíjas 46% Tóth István György közgazdász-szociológust, aki Szívós Péterrel együtt szerkesztette a Tárki Monitor 1999 tanulmánykötetét, megkérdeztük: - Történt-e lényeges változás az elmúlt évben a jövedelmek, a munkaerőpiac és a társadalmi rétegek egymáshoz viszonyított helyzetében? -Adataink szerint az 1998 és 1999 márciusa közötti időszakban a jelentős gazdasági növekedés nem hozott nagy változást a munkaerőpiacon. A foglalkoztatottság a rendszerváltozást és a gazdasági válságot kísérő jelentős csökkenés után a kilencvenes évek közepétől többé-kevésbé stabilizálódott, és az egyes gazdasági aktivitási kategóriák tekintetében az utóbbi két évben a statisztikai hibahatáron belüli mozgásokat észleltünk. A magánszektor aránya nem nőtt tovább, ellenben az állami szektorban való foglalkoztatottság némileg emelkedett. Másfelől a gazdasági növekedés magával hozta a reáljövedelmek emelkedését. 1997 és 1999 márciusa között a fogyasztói árak 21-25 százalékkal emelkedtek, ugyanekkor adataink szerint a foglalkoztatottak nettó személyi jövedelme mintegy 27, a nyugdíjasoké 31 százalékkal nőtt. - Az országos átlagban kimutatott reáljövedelem-emelkedést személy szerint sokan nem érzékelik, ezért kétségbe vonják. Ténylegesen mely társadalmi csoportoknak javult, illetve romlott a jövedelmi pozíciója 1998-99-ben? - A jövedelmi decilisek (tizedek) elemzésével azt állapítottuk meg, hogy a háztartások alsó nyolctizedének mindegyikében húsz százalék körüli az egy főre jutó jövedelem emelkedése, a kilencedik decilisben 25, a legfelsőben pedig 35 százalék az előző évhez képest az emelkedés. Ez azt jelenti, hogy a gazdasági növekedés - korábbi előrejelzésünknek megfelelően - először a legfelső jövedelemcsoportokat érte el, ugyanakkor viszont - várakozásainkkal szemben - csak lassabban „szivárog le” a középső és alsó társadalmi rétegekhez. Vagyis a középső rétegek felzárkózása még várat magára. Az időben „elcsúszó” jövedelempozíció-javulás következtében az idén a legfelső és a legalsó lakossági decilis jövedelemegyenlőtlensége első alkalommal haladta meg a nyolcszoros mértéket. Ez a szorzó tíz éve még négy-ötszörös volt. Ha figyelembe vesszük, hogy Magyarországon meglehetősen nagy az árnyékgazdaság és az eltitkolt jövedelmek aránya, a jövedelmi különbségek még ennél is nagyobbak lehetnek, vagy nem? Biztos, hogy azok az egyenlőtlenségek, amelyeket ki tudunk mutatni, kisebbek a valóságosnál. Különösen a legfelső és a legalsó jövedelmi csoportok közötti különbséget illetően. -A nagymértékűnek tartott jövedelemeltitkolás miatt a fogyasztás megbízhatóbb mérce a társadalmi rétegződés vizsgálatához? - Nemcsak a jövedelmeket, de a fogyasztást is nehéz mérni. De kétségtelenül mi úgy gondoljuk, hogy az anyagi és kulturális fogyasztást, továbbá a vagyoni eloszlást azért érdemes tudományos módszerekkel alaposan vizsgálni, mert ez a társadalmi rétegződés leginkább látható dimenziója. A szociológia és a statisztika tudományos szempontjai mellett az üzleti, piackutatási szempontok is indokolják ezt a megközelítést. A Monitor kötetünkben ezért külön tanulmány foglalkozik a fogyasztási státuscsoportok társadalmi térképének megrajzolásával, a fogyasztási jellegzetességeik és attitűdjeik feltárásával. A jövedelmi és a fogyasztási adatok alapján vajon a szegények még szegényebbek, a gazdagok pedig még gazdagabbak lettek? Az elmúlt egy évben a szegénység nagyon kis mértékben ugyan, de nőtt. Ha a szegénység kritériumának az átlagjövedelem felénél alacsonyabb jövedelmet tekintjük, akkor jelenleg a lakosság 13 százaléka körül van a szegények aránya. A szegénységi ráta a ’90-es évek közepéig emelkedett, 1997-től pedig csökkent, s az elmúlt egy évben ez lényegét tekintve nem változott. Ugyanakkor a szegénység mélysége - vagyis hogy a szegények jövedelme hány százalékkal marad el a szegénységi küszöbtől - az utóbbi két év alatt némileg enyhült. Elsősorban az alacsony iskolai végzettségűek, a munkanélküliek, eltartottak, a gyesen-gyeden lévők, a községben, illetve Észak- és Kelet-Magyarországon élők, a fiatal háztartásfővel rendelkező háztartások, a kisgyermekek, a három- és többgyermekes családok, valamint a cigány etnikumhoz tartozók körében a legmagasabb a szegények aránya. Sajnálatos módon az elmúlt évben jelentősen nőtt a gyermekek, elsősorban a legfiatalabb életkorba tartozó gyermekek szegénysége. - Vizsgálatuk szerint milyen módon és eszközökkel lehet előrejutni a társadalmi ranglétrán? - Olyan modellt készítettünk, amelyikben egyszerre vizsgáltuk az adottságok, erőfeszítések, erőforrások és beállítottságok hatását az anyagi-jóléti státus alakulására. Kiderült, hogy legnagyobb mértékben az erőfeszítések szabják meg, ki hová kerül a társadalmi hierarchiában. Ezen belül is első helyen az iskolai végzettség (tágabb értelemben a minőségi tudás), aztán a munkaerőpiaci státus és az idegennyelv-ismeret a legfontosabb. Nagyon fontos az erőforrások szerepe is, ezen belül a társas kapcsolatháló nagysága és intenzitása, és az anómia, elidegenedés, megléte vagy nemléte. Modellünk eredményei szerint a szegénységbe kerülés legnagyobb mértékben az etnikai hovatartozás és az inaktív munkaerő-piaci státus függvénye, és a nagyobb gyerekszám is növeli a szegénységi kockázatot. Ezzel szemben alaposan megnöveli a legfelső rétegbe kerülés esélyét, ha valakinek magas iskolai végzettsége van és beszél idegen nyelveket, továbbá középkorú, tájékozott, fizikailag és lelkileg egészséges, és a takarékosságot a hedonizmussal, a befektetést a vagyonfeléléssel szemben előnyben részesíti. Faggyas Sándor Hogyan lehet előrejutni a ranglétrán? Szegények és gazdagok Érettséginél kevesebb Érettségi Felsőfokú Összesen “Elit ' 21 34 45 fő0 Jómódú T9-------------36 44------------050----Felhalmozó-közép 44 40 T7 TDD Szabadidő-orientált 43 44 T3 IDD Jó lakású-deprivált TI 19 4 100 Deprivált-szegény 92 7 1 IDD Átlag 65 24 11 100 A fogyasztási csoportok iskolai végzettség szerinti összetétele, százalékban