Magyar Nemzet, 1999. december (62. évfolyam, 280-305. szám)

1999-12-17 / 294. szám

1999. december 17., péntek Mozdulatlan csillag Tóth Bálint hetvenéves Első vagy második börtönbüntetését töltendő Tóth Bálint eltervezett egy tízkötetes regénysorozatot, afféle magyar Emberi színjátékot, amelyből kiderül, miként élhettük túl a vérzivataros történelem utóbbi évszázadát. Akik ismerik a ’84-ben véletlenül József Attila-díjas, s később nem véletlenül Déry-díjas és Balassikarddal kitüntetett költő életútját, csekély számú verseskötetét s novellafüzérét, tudják, ha valaki, ő megírhatta volna, illetve megírhatná ezt a máig hiányzó nagy regényfolyamot. Bármikor kezdi el, nem kell később újraírnia, mert ő sohasem alkalmazkodott külső elvárásokhoz, nem dörgölőzött semmiféle hatalomhoz, tisztánlátását nem homályosították divatos elméletek. Minden adottsága megvolt, hogy csillogó pályát fusson be. Született költői tehetsége, a lírai hagyományokat befogadó nyitottsága, formakészsége, egyre tágabb és mélyebb műveltsége. Vitalitásáról, indulatairól, humoráról és öniróniájáról ne is essen most szó. Hogy a ma hetvenéves Tóth Bálintról mégsem tudja a világ, amit tudnia illene, arról a történelem is tehet. Az egykori pannonhalmi bencés diákot 1951- ben államellenes szervezkedés vádjával börtönbe zárják. S noha hajlamosak vagyunk az ötvenes évek titkon megőrzött börtönköltészetét felmagasztalni, már a szereplő személyek miatt is (Határ Győző, Faludy György, Kárpáti Kamil, Tollas Tibor, Gérecz Attila és a többiek), azért ne feledjük, az ifjúság legszebb évei vesztek itt el, maradandó sebek estek testen és lelken. Ahogy Tóth Bálint fogalmaz az 1991-es Magyar litániában „Sokat kérsz, Jézus, nagyon is sokat feledni éjszakai vad hánykolódásokat, / egy hónapban két éjjelt börtönben töltök / és kéthavonként felakasztanak.” Ötvenhat ragyogó élménye után Tóth Bálintot ’57-ben újra letartóztatják. Csak ’67-ben jelentkezhet első verseskötetével, amelyet a kultúrpolitikai kegyeknek köszönhetően öt-nyolc évente követhet újra könyv, összetéveszthetetlen hangú versekkel. Bár sokan tudták, mit érnek ezek a költemények, Tóth Bálintot hivatalosan csak tűrték. Amikor végre megjelent költészetének valamennyi ízét felmutatva a Krisztinavárosi körmenet című, új versekkel dúsított válogatott gyűjtemény, 1991-et írtunk, akkor mindent elborított már a politika, és skatulyákba szorultak az írók. Tóth Bálint sem kaphatta meg azt az elismerést, kritikai fogadtatást, amely megillette volna. Ha alkalmazkodik... Ugyan, mint fogalmazott, ő mozdulatlan, akár a csillagok. Reménye, közös reményünk az lehet, hogy előbbutóbb újra a csillagokra emeljük tekintetünket. És akkor őt sem téveszthetjük szem elől. (o. á.) Tizenhét éves diadalét Ma este tartják a Macskák ezredik előadását Ma este ezredik alkalommal megy föl a függöny a Madách Színházban, hogy a színpadot benépesítsék a „macskák”. Elvisz Trén és Tus, a Színházi Macska és Bombalurina, Victoria, Ben Mickering és Munkustrapp, s mind a többiek, öregek és fiatalok, az életre vágyók és az életre figyelők, szerelmesek és csalódottak, hősködők és riadtak, játékosok és komolykodók. Thomas Stearns Eliot emberarcú, varázslatos dorombolói. Ezredszer kapaszkodnak a háztetőkre, táncolnak míves lépésekkel és gesztikulálnak kifinomult mozdulatokkal ők, a cicák, akiknek Webber muzsikája adott új életet. Tizenhat esztendeje és kilenc hónapja annak, hogy a Madách Színház művészei Romhányi József zenés fordításában, Bajkai István maszkjaiban, Vágó Nelly kosztümjeiben, Götz Béla színpadán, Seregi László koreográfiájában és Szirtes Tamás rendezésében 1983. március 23-án először adták elő a Macskákat - London után elsőként a vén kontinensen -, s lehet, tán maguk sem hitték, micsoda förgeteges sikert aratnak. Az első csapat, amelyik létrehozta a Macskák előadását lassan lecserélődött, változott a szereposztás, de a diadalút nem szakadt meg. S az ok talán leginkább a Színházi Macska strófájával mondható el: „De hogy félgőzzel játszottam, nem érhet rád. / Nálam nem vett a közönség zsákbamacskát.” (r. k.) A szép könyv dicsérete A Balassi Kiadó karácsonyi újdonságai A Balassi Kiadó karácsonyi kínálatát a sokféleség jellemzi. Kodály Zoltán A magyar népzene című munkájának eredeti, majd Vargyas Lajos által szerkesztett, kottás példatárral bővített változatának kiadása óta nem jutnak el a tudomány legújabb eredményei az iskolákba. Ezt a hibát kiköszörülendő jelentette meg a kiadó Paksa Katalin Magyar népzenetörténet című munkáját, amely áttekinti népzenénk „történeti rétegeit, stílusait, ismerteti a korszakok és stílusok sajátos, a műzenétől eltérő összefüggésrendszerét” - remélve, hogy használói együtt forgatják majd a „Kodály-Vargyassal”. A könyvhöz két CD is tartozik. A magyar trükkfilmgyártás (animációsfilm-gyártás) történetét foglalja össze Dizseri Eszter Kockáról kockára. A magyar animáció krónikája 1948-1998 című kötete. A kiadó Margit utcai boltjában sorozatban rendeznek kiállításokat könyvművészek munkáiból ugyanannak a törekvésnek a jegyében, amely Könyv-Művész című sorozatukat is életre hívta. Az első kötet A magyar nyelv értelmező képtára címmel most jelent meg Kemény György százhat rajzával, a Thomas Bernhardtól kölcsönzött mottóval: „...minden, amivel találkozik, nevetséges, mindenestül nevetséges, és romlott világban élünk”. Nem tehetünk tehát mást, mint hogy karikatúrává tesszük az egész világot... A klasszicizmus és a romantika kertművészetét Adrián von Buttlar könyvének fordításával és a magyarországi tájkert kialakulásáról szóló kiegészítő fejezettel - Galavics Géza munkája - mutatja be a kiadó. A Millenniumi Könyvtár sorozatot gazdagítja Balassi Bálint összes verseinek gyűjteménye, Szép magyar komédiája, valamint II. Rákóczi Ferenc eredetileg franciául írott Emlékiratainak Vas István által készített fordítása. Jankovics József Ex Occidente... című kötete a tudomány és művészet művelőinek európai kötődéséről szól - zömmel a XVII. századi magyar próza jellegzetességeit vizsgálja. Az ókori világ mindennapjaiba enged bepillantást Ritoók Zsigmond Régi görög hétköznapok című könyve a leghivatottabbakat, az ókori klasszikus szerzőket segítségül híva.* A gödöllői Klisé Könyvkiadó gondozta a Kétezer gondolat 2000 kapujában című kötetet, amelyben ismert személyiségek, köztük művészek, tudósok nyilatkoznak. (f. m.) Kultúra Poppea és Pikkó herceg A Budapesti Kamaraopera jelene és jövője Szenvedni és örülni tudó emberekről, nem mitológiai istenekről szólnak Claudio Monteverdi művei. Ettől szédült meg a XVII. században a velencei közönség, amikor 1643- ban, a nagy hatalmú patríciusfamília színházában, az S. S. Giovanni e Paolóban bemutatták Poppea megkoronázása című négy és fél órás operáját - óriási sikerrel. A művet azóta számtalanszor játszották világszerte (Salzburgban Rost Andrea énekelte az egyik szerepet). Itthon Moldován Domokos, Csengery Adrienné és Németh Pál, a mai Savaria barokk együttes vezetője készített belőle kétórás, pergő változatot, és a Budapesti Kamaraopera mutatta be Moldován Domokos rendezésében - először 1994-ben, Szombathelyen, az akkor megrendezett énekes mesterkurzus részeként. Előadták azóta a fertőrákosi kőfejtőben, a budapesti Vígszínházban és a Kiscelli Múzeum csodálatos Templom terében. A Silvanus faiskola valóságos erdőt varázsolt a templom csupasz falai közé, a múzeum vezetői pedig - mecenatúraként - ingyen bocsátották az énekesek rendelkezésére a pompás teret, amelynek kivételesen jó az akusztikája. Az egyik itteni előadást vette filmre, és mutatja be holnap, december 18-án délután az MTV 2. Ami azért is örvendetes, mert nagyon régen nem láthattunk operát a televízióban. A szereposztás parádés. A címszerepet Gonzalez Mónika, Nérót Timothy Bentch, Senecát Fried Péter, Octaviát Németh Judit énekli. Poppea dajkájának szerepében kapott bemutatkozási lehetőséget életében először Lehőcz Andrea, a budapesti Operastúdió növendéke. A Savaria barokk együttest Németh Pál vezényli. A barokk és kortárs zene mellett hitet tett Budapesti Kamaraopera Alapítvány vezetője, Moldován Domokos egyetemista kora óta rajong a régi zenéért, Purcellért és Monteverdiért, akit nagyon is modernnek tart. Ő tette újra közkinccsé Monteverdi két művét: a Tasso szövegére írt Tancred és Clorinta párviadalát és A könyörtelen lelkek táncát, Jacopo Peri Euridicéjét. Ő mutatta be itthon legutóbb Purcell Didó és Aeneasát. A kortárs zene körében tavaly Eötvös Péter egyfelvonásosait (Madrigálkomédiák, Harakiri, Radames) tűzte műsorra a Várszínházban, az idei budapesti őszi fesztiválon pedig Serei Zsolt Örkény Egyperceseire készült művét a Bárkában. A daraboknak ő volt a jelmeztervezője, és mindig sokat adott arra, hogy megtalálja egy-egy mű előadásához a legmegfelelőbb színhelyet. A kamaraopera vezetője négy évig pályázott kitartóan, hogy megvalósíthassa régen dédelgetett tervét. Az 1793-ban, a Játékszínben, „a tonnamentek félretételével” bemutatott „új szomorú vígoperának”, a Pikkó herceg és Jutka Perzsinek az új változatát akarta elkészíteni. A művet már próbálják. Orbán György írt zenét az elveszett régi helyére. Az új operát, amely egyben az első magyar opera felújítása is lesz, a Liszt Ferenc kamarazenekar adja elő Héja Domokos vezényletével jövő márciusban. A szereposztás egyelőre titok. Feltehetőleg ez a darab is része lesz majd annak a fesztiválnak, amelyet Moldován Domokos a Budapesti Kamaraopera tízéves évfordulójára, 2001-re szeretne megszervezni. A középpontban, ismerve régi szerelmét, majdnem biztos, hogy Monteverdi áll majd. Hogy mi lehet az oka a barokk zene Európa-szerte tapasztalható reneszánszának? - Az, hogy nagyon szép. Ennél többet aligha tudok mondani róla - mondja Moldován Domokos. - Volt idő, amikor feledésbe merült, de ma újra él, örüljünk neki. (forci) Kiosztották a Kós Károly-díjakat A népi építészetért Az idei Kós Károly-díjakat csütörtökön osztották ki a Földművelődési és Vidékfejlesztési Minisztériumban. Egyéni Kós Károly-díjjal ismerték el Winkler Gábor egyetemi tanár tevékenységét, amellyel elsősorban Győr építészeti együttesének, belvárosának helyreállításában részt vett. Winkler Gábor nevéhez fűződik Pápa rendezési terve is, valamint igen kimagasló eredményt ért el az elmúlt száz év építészeti kutatásában. Oktatóként és a hazai, valamint nemzetközi szervezetek tisztségviselőjeként egyaránt kiválóan képviselte. Szanticska falu rövid ideje még kihalásra volt ítélve, ma már - elsősorban Pál István önkormányzati vezető munkájának köszönhetően - az értékes parasztházak, a népi építészet jó néhány darabja, gondos gazdára találtak. Endrey Walter profeszszor a történelemtudományok képviselője és doktora. Az egyéni Kós Károly-díjat elsősorban Budapest múltjának kutatásáért kapta. Az ő munkásságának köszönhető az is, hogy létrejött Óbudán a Magyar Textilipari és Textiltörténeti Múzeum. Közösségi díjat adományoztak a Kós Károly Egyesülés részére, amely 1988-ban létesült, és azóta méltóképen őrzi Kós Károly szellemi örökségét. Az Építéstudományi Egyesület az idén ünnepli fennállásának 50. évfordulóját. Különösen fontos az a tevékenysége, amely a határon túli - elsősorban erdélyi - építészekhez fűződik. A Népligetben létesített Bajnokok sétánya és Milleniumi emlékpark képzőművészeti alkotásainak szervezőcsoportja a parkban felállított szobrok megvalósításáért kapott közösségi Kós Károly-díjat. (f. j.) IMI KIÁLLÍTÓTEREM Tiszta fonnák HÁROM KISGALÉRIA fogott össze a Madách Imre úton, s úgy határozott, ha már úgyis egymás társaságában léteznek, miért ne szervezhetnék úgy, hogy kiállítási megnyitójuk egybeessen? Szerdán, 15-én este tehát az Éri Galéria, a Rátz Stúdió Galéria és a Madách 5. Galéria egyszerre nyitotta meg az amerikai festőművészek munkáiból rendezett évadzáró tárlatát. Az Éri Galéria Sam Francis, a Madách 5. Galéria Andy Warhol színes nyomatait állította ki, míg a Rátz Galéria együtt mutatta be Sol Le Witt néhány litográfiáját Trombitás Tamás legújabb munkáival. A geometriai formák határozzák meg Trombitás Tamás munkáit. Szobrász volta ellenére gyakran készít grafikákat, ezúttal azonban színes festményeket állított ki. Az utóbbi években elsősorban nagyméretű vas négyzettömböket láthattunk tőle, amelyekbe meghatározott ritmus szerint szabályos egyenesekkel belevágott, így a kocka tömbjét a megszakításokkal felszabdalt mezők határolták. Ugyanezt a rendet, ritmust láthatjuk grafikáin. Festményein most továbbment ennél: a mértani formát már nem csupán hosszában és székében osztotta különféle mezőkre, hanem kiugrasztotta felületüket a síkból, és puha, kitömött formákkal „testet”, új dimenziót adott nekik. Ezzel a térbeliséggel újfajta hatást ért el: a fellazított - bár keményre tömött - felületen az erőteljes szín mellett megjelentek a plasztikákra jellemző árnyékok - amelyek különösen a fehér felületen érvényesülnek -, s hogy ezt még hangsúlyossá tegye, a korábbi vonalak helyén a lapos síkokkal tördeli fel a teret. Különböző formák: kemény síkok és puha, duzzadó felületek kapcsolódnak össze, hatolnak egymásba, játékuk „izgalmát” a színek teszik teljesebbé. ÜVEGPLASZTIKÁKKAL ritkán találkozunk a kiállítótermekben. Pedig tehetséges szobrászaink közül többen is ezt a nehezen előállítható, ipari hátteret és sok szakértelmet kívánó anyagot választották. A mostani kisgalériák bármelyike alkalmas volna arra, hogy dicsekedjen Buczkó György vagy Budahelyi Tibor munkáival. Munkáik kis helyen elférnek, gyakran igénylik is, hogy közelről megszemléljük őket, mert az anyagban rejlő szépség, amely bravúros anyagismeret, szakmai fortély eredménye, csak így tárni föl előttünk. A galériatulajdonosok érthetetlen módon mégis előbb rendezik meg egy közepes tehetségű festő tárlatát, mint hogy az üvegplasztikákat választanák. Pedig a súlyos üvegtesteknek még a törékenységétől sem kellene félni, és most még valamelyikük azt is elérhetné, hogy „kisajátítja”, rendszeresen vállalja, hogy azoknak az üvegtervezőknek a legújabb munkáit bemutatja, akik nagy sikerrel, rendszeresen szerepelnek az elegáns nyugati kiállítótermekben, és a nemzetközi mezőnyben díjakat nyernek, dicsőséget szereznek nemcsak maguknak, de a kiállítóteremnek is, amely fölvállalta őket. MUNKÁCSY-DÍJAS szobrászainkat, Buczkó Györgyöt és Budahelyi Tibort a kisgalériások szűklátókörűsége így szokatlan helyre, egy üvegraktárból kialakított Közraktár utcai kiállítási térbe szorította (ahová a Nagyvásárcsarnokot a tatarozás idején ideiglenesen kiköltöztették, s ahová most munkaidőben kocsival is be lehet hajtani). Érdemes felkeresni, mert nagyszerű kiállítás részesei lehetünk. Buczkó Györgytől eddig többnyire dinamikus, kirobbanó feszültséggel teli üvegplasztikákat láthattunk, most fegyelmezett, már-már csaknem mértani formákat, függőónokat készített, s ebbe a kicsiny, szoros formába feszítette bele az anyagot és saját indulatait. A súlyos, tömör formák némelyikénél még az anyagszerűségről, az üveg szépségéről is lemondott, a fekete testek nehéz vasnak, fémnek látszanak. Másutt viszont úgy él a technika adta lehetőséggel, úgy hangsúlyozza az anyag szépségét, hogy a képlékeny üvegbe többszörösen is belemerítette az üvegfúvó pipát, de csak annyira fúvatta meg az üveget, hogy az, mint egymásra rakódott csöppek vagy buborékok halmaza jelenjen meg, és négy-ötszörös falat alkotva föltárja belső világát. Budahelyi Tibor a fémplasztikák, fémszobrok után választotta az üveget, és néhány szimpózium elég volt számára, hogy ezt az anyagot is kiismerje, biztosan kezelje. Budahelyi egyszerre alkalmazza az üvegen a hagyományos üvegkezelési technikákat: hol megfúvatja a formába szorított anyagot - így nagyszerű vázák kerülnek ki így a keze alól - , hol tömören használja az üveget, és mechanikusan, utólag alakítja, csiszolja a kívánt formára. Máskor szembeállítja a kétféle módon megmunkált anyagot: a puha, hutakész plasztikát átszúrja a tűhegyesre csiszolt üvegrúddal. Legszebb munkája az, ahol a megcsiszolt üvegrudat fémbe foglalja, és milliméteres pontosságú testet, valóságos „üvegfegyvert” készít belőle. Fekete Judit Mahir Nemzet 11 E NAPLÓ II. JÁNOS PÁL PÁPÁNAK ajándékozta az Akadémiai Kiadó az Isztambuli antifonálé most megjelent hasonmás kiadásának egyik első példányát. A nemzeti és a keresztény kultúra szempontjából is korszakos jelentőségű könyvet szerdán adta át a Szentatyának a Vatikánban Harrach Péter szociális és családügyi miniszter, Semjén Zsolt egyházi ügyekért felelős helyettes államtitkár, valamint Tar Pál, hazánk vatikáni nagykövete. MILLENNIUMI hangversenyt rendez az amerikai nagykövetség december 18-án délelőtt 11 órakor a Mátyás-templomban Bach, Beethoven, Kodály műveiből. Beethoven IX. szimfóniáját a Budapesti Filharmonikus Társaság zenekara, a Magyar Rádió és Televízió kórusa adja elő Rico Saccani vezényletével. Szólót énekel Marton Éva, Pánczél Éva, Muck József és Kovács István. A FESZTIVÁLZENEKAR ma és december 18-án este ad koncertet a Zeneakadémián. Az együttes szólistájaként az orosz származású gordonkaművész, Boris Pergamenschikov lép pódiumra. A koncerteken Mahler, Bruch, Bloch és Bruckner művei hangzanak el. KARÁCSONYI hangversenyt rendez december 20-án, hétfő este hét órakor a budai ciszterci Szent Imre-templomban (XI., Villányi út 25.) a Magyar Zeneművészeti Társaság. A koncerten a Magyar Rádió gyermekkórusa és Virágh András orgonaművész lép fel, vezényel Thész Gabriella és Nemes László Norbert, közreműködik Hegyesi Gabriella fuvolaművész. A műsoron, amelyet betlehemes játék előz meg, többek között Bach, Szokolay, Mohay, Liszt, Fauré, Dupré, Kocsár és Kodály művei szerepelnek.