Magyar Nemzet, 2000. április (63. évfolyam, 77-100. szám)

2000-04-05 / 80. szám

20 A Harmadik Birodalom szívós törvényei Elorozott műkincsek és a német jog Külön versenyt futott Hitler és Göring, hogy melyikük kaparint meg több zsákmá­nyolt műalkotást. Göring Carinhallba hor­dana össze az akkori Németország, de ta­lán egész Európa egyik legjelentősebb ma­gángyűjteményét (e tárgy együttes méretei­re abból következtethetünk, hogy „tulajdo­nosuk” csupán 1940-ben „hazájukat elha­gyó franciaországi zsidók és szabadkőmű­vesek” 203 gyűjteményére, összesen 21 ezer 903 tárgyra tette rá a kezét). Hitler (Alfred Rosenberg vezetésével) külön szervezetet állíttatott fel, hogy Linzben létrehozza Európa legszámottevőbb művé­szeti galériáját. Ezek az intézkedések félig-meddig magánjellegű kezdeményezésekként egé­szítették ki azokat a rendeleteket, amelye­ket a Harmadik Birodalom törvényhozása először az izraelita vallású német állam­polgároknak­ a gazdasági és a kulturális életből való kiszorítására, majd tényleges kifosztására fogadott el. 1934-től eleinte közvetve kényszerítettek arra zsidó csalá­dokat, hogy műgyűjteményüket hivatalo­san értékesítsék, vagy állami múzeumok felügyelete alá helyezzék, így biztosítsák fennmaradásukat vagy a kivándorlásukhoz szükséges anyagi eszközöket. 1938. április 26-án már rendelet született a zsidó va­gyonok bejelentéséről, majd december 3- án életbe lépett a zsidó vagyonok bevoná­sáról. 1941. november 25-én pedig a de­portált zsidók vagyonának birodalmi tulaj­donba vételéről szóló jogszabály. A Ro­­senberg-bizottság tevékenysége egyébként nemcsak a német jogrend alapját képező, Gustav Radbruch emlékére radbruchinak elnevezett jogelmélet szerint merítették ki a törvényhozói igazságtalanság fogalmát - ellentétben voltak azzal a hitleri Németor­szág által ratifikált hágai nemzetközi jogi egyezménnyel is, amely megtiltja, hogy a hadviselő felek háború idején a művészet és a tudomány alkotásait zsákmányul ejt­sék, illetve ilyen rendeltetésű létesítmé­nyeket lefoglaljanak vagy megrongál­janak. És mégis, több évtizeddel a második világháború befejezése után is heves vi­ták folynak arról - világít rá a Weltkunst című folyóirat -, hogy mi valójában a né­met jog álláspontja azoknak a műkin­cseknek a tulajdonáról és visszaadásáról, amelyektől a Harmadik Birodalom idején fosztották meg tulajdonosaikat. A nehéz­ségek abból erednek, hogy a legyőzött Németországot megszálló szövetséges hatalmak a Reich törvényei közül csak azokat helyezték hatályon kívül, amelyek származásuk, állampolgárságuk, feleke­zetük és világnézetük alapján hátrányo­san megkülönböztetik az embereket, de egészében nem érvénytelenítették a Har­madik Birodalom jogrendszerét. Arra hi­vatkozva, hogy alkalmazásától nem kell többé tartani, nem vált semmissé az 1938. május 31-én elfogadott elkobzási törvény sem, vagyis az államnak az a jo­ga, hogy rendkívüli, így háborús helyzet­ben korlátlanul rendelkezzék az anyagi javak bizonyos körével. Később a Német Szövetségi Köztár­saság törvényhozása is felsőbírósági dön­tések eredményeként az ellen foglalt ál­lást, hogy az „elfajzottnak” minősített művészeti alkotások térítés nélküli bevo­nása kimerítette volna az üldöztetés té­nyét, vagyis azt a helyzetet, amelynek el­szenvedői a kártalanítási törvény szava­tolta ellenszolgáltatásokra jogosultak. Ér­velésük szerint az „elfajzott” művek el­kobzása mindenkit sújtott, akinek ilyen alkotás volt a birtokában, függetlenül at­tól, hogy a művész vagy a tárgy tulajdo­nosa milyen származású volt és milyen nézeteket vallott. A szakmailag védhető jogi logika szerint a nemzetiszocialisták berlini gyűjtőhelyéről áruba bocsátott vagy csere útján külföldre került műtár­gyak új tulajdonviszonya a megelőzőhöz hasonlóan hatályosnak tekinthető, ezért fordulhat elő, hogy ilyen alkotások jóhi­szemű megszerzése németországi árveré­seken ma is lehetséges, a más országok­ban felbukkanó ilyen tárgyak további sor­sát, eredeti tulajdonosukhoz való vissza­kerülésük lehetőségét viszont az adott or­szág jogrendszere befolyásolja. (sz. p.) Minitilalom A kambodzsai kormány leparan­csolta a miniszoknyát a televízió képernyőjéről. Hun Sen minisz­terelnök élesen kikelt az ellen, hogy fiatal popénekesnők a dél­kelet-ázsiai ország hagyományai­hoz méltatlanul kihívó öltözék­ben jelennek meg a képernyőn. Egyúttal elrendelte, hogy a jövő­ben csak különengedéllyel lehet rövid szoknyában fellépni televí­ziós közvetítéseken. Ellenkező esetben megvonják a működési engedélyt az illető televíziótól. Az előzményekhez tartozik, hogy a kormány a múltban több alkalommal is hiába figyelmez­tette a televíziós társaságokat: gondoskodjanak az énekesnők tisztességes öltözékéről - emlé­keztet a DPA jelentése. Uszu vulkán / Újabb gőz- és hamukitörés készül Japánban az Uszu tűzhányó ked­den ismét gőzt és hamut lövellt ki magából, szakértők szerint újabb erős kitörés készülődik. Az újabb kitörés eshetősége miatt egyelőre nem szüntethető meg az Uszu hegy lábánál elterülő Szobetszu város mintegy 15 ezer lakosának kényelmetlensége, mert nem köl­tözhetnek vissza otthonukba a kialakított szükségszállásokból - jelentette az MTI. A szakembe­rek eközben megerősítették, hogy újabb hasadékok keletkez­tek a vulkanikus hegy lejtőjén, ott, ahol először, múlt pénteken gőz és hamu tört fel. (Már hétfőn is fedeztek fel újabb hasadéko­­kat.) Szerintük ez azt is jelenthe­ti, hogy a terület alatt egy lávaku­pola jön létre - jelentette az NHK állami televízió. Okada Hiromu, a hokkaidói egyetem professzora elmondta: lehetséges, hogy az új lávakupola kitör, és akkor forró hamut, gázt és köveket lövell ki magából, aminek súlyos követ­kezményei lehetnek. Mivel azon­ban a környéket már kiürítették, egy ilyen esetleges kitörés em­beréletet nem fog veszélyeztetni - mondta. A Hokkaido szigetén talál­ható Uszu tűzhányó 22 évvel ezelőtt tört ki utoljára. A mosta­ni kitörés pénteken kezdődött, majd szombaton folytatódott. A kráterből 2000 méter magasság­ba lövellt fel füst és hamu. A te­levízió beszámolt arról, hogy a kitöréskor egy 70 kilogramm tö­megű kő egy kilométer távol­ságba repült a krátertől, és a már kiürített lakott terület egyik utcájára zuhant. Filmet is forgatnak az asztronauták Feléled a Mir űrállomás A kazahsztáni Bajkonur űrrepü­lőteréről kedd reggel, közép­európai idő szerint egy perccel hét óra után sikeresen startolt a Szojuz-TM űrhajó, fedélzetén Szergej Zaljotyin parancsnokkal és Alekszandr Kaleri fedélzeti mérnökkel. Az orosz űrpáros a tervek szerint ma dokkol a Mir űrállomáshoz automatikus vezér­lés mellett. Zaljotyin - aki elő­ször jár az űrben - és Kaleri - akinek ez a harmadik űrutazása - a tervek szerint hetven napot tölt az űrbázison - jelentette az MTI. A Mir űrállomás 14 éve, 1986 eleje óta üzemel, az űr­komplexum hat modulból áll - csaknem 400 köbméter hasznos térrel-, s összesen 11,5 tonnányi tudományos berendezés található a fedélzetén. Az űrbázis értékét csaknem hárommilliárd dollárra becsülik, s noha már többszörö­sen kiszolgálta idejét, az orosz szakértők szerint másfél milliárd dollárnyit „még megérnek a Mir tudományos lehetőségei”. A Miren eddig összesen 104 űrha­jós járt, közülük 62 külföldi tíz különböző országból. Az űrállomás tavaly augusz­tus vége óta lakatlan, elsősorban finanszírozási nehézségek miatt. A mostani expedíciót is többször halasztották, míg végül részint állami, részint külföldi források­ból sikerült megteremteni az út anyagi feltételeit. Korábbi tervek szerint egy film forgatására is sort kerítettek volna, ezért a fel­készülési programban az utolsó pillanatokig részt vett Vlagyimir Sztyeklov orosz színész is. A film producerei azonban nem teljesít­­ették finanszírozási kötelezettsé­geiket, így a színész expedí­cióban való részvételét vissza­mondta az űrhivatal. Viszont Zaletyin és Kaleri egyes epizó­dokat leforgat a Mir űrállomáson. Az űrexpedíció egyik legfon­tosabb feladata azoknak a rések­nek a felkutatása, amelyeken ke­resztül szivárog a levegő a bá­zisról. A Mirt „felpumpálták” a teherűrhajóval érkezett levegővel - s a bázis pályájának magassá­gát is megemelték a szükséges szintre -, de a szivárgás változat­lanul komoly probléma. Az orosz űrpárosnak a Mir felélesztéséhez meg kell javítania a napelemeket tájoló rendszert és a fedélzeti tá­jolórendszert. A tudományos program keretében is tesznek űr­sétát, továbbá egy újabb teherűr­hajó rakományát is ki kell majd pakolniuk. A Szojuz-TM indításának pillanata MTI-FOTÓ-EPA □ TÁBLA A FALON Rubinyi Mózes Ritkán emeljük tekintetünket szemmagasság fölé az utcán, rit­kán vesszük észre az emléktáblá­kat, az olyanokat, amilyen a XI. kerületben, a Bartók Béla út 10- 12. számú ház falán látható. E házban élt és dolgozott 1939-től haláláig Rubinyi Mózes (1881-1965) akadémikus, nyelvész, irodalom­­történész, a szegedi egyetem ta­nára, a Magyar PEN Club alelnöke Budapesten és Lipcsében vé­gezte az egyetemet. A két háború között polgári, illetve kereskedel­mi iskolai tanár volt. A főváros kulturális ügyeinek előadója 1945-48 között, 1947-ben lett magántanár. Jelentős tevékenysé­get fejtett ki az általa alapított Vajda János Társaságban. Mun­kásságából nyelvesztétikai, nyelv­tudomány-történeti és Mikszáth Kálmán művészetével foglalkozó írásai emelkednek ki. (v. s.) Magyar Nemzet 2000. április 5., szerda KÉTEZER LEÜTÉS Aki fanyar, velünk tart! , (A Citrom című Dáridó-betét jelmondata) Búvópatakként itt csörgedez-e a magyar ugar alatt 1956 öröksé­ge? Ha eddig kétségeink lettek volna efelől, most íme a bizonyos­ság. A forradalom szállóigévé lett felszólítása („Aki magyar, ve­lünk tart!”) annyira ott él az ifjú szívekben, hogy még reklámszlo­gen anyagául is alkalmasnak találják. Az időjós, akinek kitelt az ideje, nem sokáig ette a munkanélküliek komiszkenyerét: a Tv 3 likvidátora, a Tv 2 rekordidő alatt saját műsorlehetőséget ajánlott neki. Ebből is látszik, hogy a hazai kereskedelmi televíziózásban a tehetség nem vész el, csak átalakul. (Persze szépek az analógiák, de ezt azért mégse hívjuk a tehetségmegmaradás törvényének.) Annyi gatyaletolás, fócán hullámzás, neobunkó kabaréprodukció után - amelyek együttesen már bízvást kimerítik „a képtudók áru­­­lása” médiaértelmiségi bűnét - pedig kézenfekvő, hogy egy csalá­di csatorna is a humor finomabb formái felé tapogatózzék. Ha Lagzi Lajcsit, a kolbászcsászárt Zámbó Jimmy, „a király" hivatott ellensúlyozni az öldöklő nézettségi háborúban, a „citromos” Hor­váth II. Szilárd meg talán Gálla Miklóst. Aki ugye „abszurd" - magyarul fanyar. Valahogy úgy, mint a „magyar narancs”, ami elegánsan összerántja a kulturális ízlelőbimbókat - ellentétben a „manccsal”, ami odasújt, ahova köll. A citromozás meg '56 közös asszociációs mezőbe való helyezése némiképp mégis túllép a fa­nyar értelmiségi humorizálás hatókörén. Nem biztos, hogy a „csa­ládi tévé" jól dönt, mikor a „forradalmamat egy poénért” üzletet megköti. A porosz uralkodó, miután ráunt Voltaire udvari szolgá­lataira, azt találta mondani a felvilágosult abszolutizmus uszályá­ba került fdozófusról: kifacsarom, mint egy citromot, azután eldo­bom, mint a héját. A kulturális piac mechanizmusának e mélyre­ható ismerete azóta is intő példa minden alkalmazott értelmiségi számára. (Ezt nevezzük „felvilágosodásnak”.) Már csak az a kér­dés: a mindenkori mecénás milyen elbánást eszel ki a citrompót­lókkal szemben? OSSZIÁN Négy bolygó együttállása április 6-án Tavaszi csillagászati csemegék Az égistestek különleges mozgá­sa nemcsak a szakemberek érdeklődését váltja ki, de azokét is, akik nem ezt a tudományt vá­lasztották élethivatásul. Az év­század vége több csemegével szolgál a hivatásos és amatőr csillagászoknak. Elég, ha csak a tavalyi teljes napfogyatkozást említjük, amit az ezredvégi gene­rációnak volt szerencséje meg­csodálni. Csillagászati csemegének számít a bolygók együttállása. Márciusban már volt hasonló lát­ványosság, a Mars, a Jupiter, a Szaturnusz és a Hold együttállása volt megfigyelhető, illetve lett volna, ha derült az ég, de sajnos elég sok felhő takarta el az égi­testeket. E hónap 6-án este hét órakor a Hold, a Mars, a Jupiter és a Szaturnusz szoros együttál­lása figyelhető meg. Az együttál­lás kifejezést arra a jelenségre használják a csillagászok, amikor a Földről nézve több égitest egy vonalban, egymáshoz nagyon közel látható. Ez a közelség ter­mészetesen csalóka, mert valójá­ban nagyon messze vannak egy­mástól, csak a megfigyelő pozí­ciójából nézve látszanak egymás közelében. Egyébként a bolygók áprilisban nem nagyon vizsgálha­tók, láthatóságuk márciushoz ké­pest még tovább romlott. A Vé­nusz és a Merkúr egyáltalán nem vizsgálható, a Mars a hó elején két, a végén másfél órával nyug­szik le a Nap után, ezért rövide­sen hónapokig láthatatlan lesz; most még megtalálható a nyugati látóhatár közelében. A bolygók együttállása meg­mozgatja az emberek fantáziáját, sokan valami rendkívüli ese­ménytől tartanak az égi jelenség idején. Ez olyannyira meghatáro­zó, hogy például a XII. század­ban élt neves vallásfilozófus - Maimonides - szerint „a Messiás eljövetele akkor várható, amidőn a Jupiter és a Szaturnusz a Halak jegyében találkozik” (a zsidók nem tekintették a próféták által megjövendölt messiásnak Jé­zust). A betlehemi csillagot is több szakember bolygóegyüttál­lásnak tulajdonítja, méghozzá a Jupiter és a Szaturnusz legna­gyobb együttállásának. Szép „fölvonulás” lesz május 11-én, amikor a Merkúr, a Vé­nusz, a Nap, a Jupiter, a Szatur­nusz kerül látszólag egymás mel­lé, sőt, elhalad közelükben a Mars és a Hold is. (hankó) Megfojtotta boszorkány nagynénjét Puszta kézzel megfojtotta nagy­nénjét egy 35 éves belga férfi Ageaille-ban, mert boszorkány­nak hitte - írja az MTI-Panorá­­ma. Lapjelentések szerint a férfi szemére vetette 53 éves nagynén­­jének, hogy a „fekete mágiának” hódol. Amikor az asszony sem­mit nem válaszolt erre, az unoka­öcs - mint vallotta - „kiolvasta a szeméből, hogy igaza van”. A férfi vallomásában azt hozta fel további bizonyítékként, hogy korábban három varázsló is meg­erősítette neki: nagynénje „bo­szorkány”. ­ Öt magyar szakember az egyiptológiai kongresszuson Szenzáció a Dzsehutimesz-sír Az egyiptomi és a külföldi - köztük magyar - régészeti missziók által az utóbbi évek­ben feltárt leletekből rendeztek kiállítást a kairói Egyiptomi Múzeumban. A bemutató központi da­rabjai közé tartoznak a nyugat­­thébai nemesi temetőben a Kákosy László akadémikus, az ELTE professzora által feltárt, II. Ramszesz-korabeli Dzse­hutimesz-sír leletei, a sír tulaj­donosának és feleségének fes­tett mészkőszobrai. Az Al- Ahram Weekly című egyipto­mi hetilap legújabb száma a ki­állításról írt beszámolóját az igen nagy jelentőségűnek tar­tott Kákosy-féle leletek nagy­méretű fotójával illusztrálta - értesült az MTI. A kiállítás abból az alka­lomból nyílt, hogy Kairóban március 28. és április 2. között megrendezték a VIII. nemzet­közi egyiptológiai kongresz­­szust. Ezen öt magyar szakember vett részt, közülük négyen tar­tottak előadást: Kákosy László, illetve Győri Hedvig és Hubai Péter, a Szépművészeti Mú­zeum kutatói, valamint Vörös Győző, a Pázmány Péter Kato­likus Egyetem óraadója.

Next