Magyar Nemzet, 2000. július (63. évfolyam, 152-177. szám)
2000-07-07 / 157. szám
2100. július 7., péntek Nézőpont Dinamikus fejlődés a New Economy porondján Európa a globális versenyben A napokban eldőlt, hogy Európában építik meg a világ legnagyobb személyszállító repülőgépét, az A3XX-t, amelynek 2005-ben kell elkészülnie. A német, francia, spanyol és angol vállalatokból álló társaság, amely eddig a sikeres Airbus utasszállító gépeket gyártotta, egy közös vállalattá alakult át, és az eddigi Airbus-szériák mellett az új csodagépet is gyártani fogja. A tervezett repülőgép, amelyet különböző változatokban készítenek (ezért az XX a névben), minimum 550 utast tud majd szállítani, és a legteljesebb komforttal lesz ellátva. Az A3XX-t Hamburgban és a franciaországi Toulouse-ban gyártják majd, ott, ahol a többi Airbus repülőgépet építik. Az A3XX-ről szóló döntés, közvetve vagy közvetlenül, mintegy 160 ezer munkahelyet teremt. Ebből mintegy 40-50 ezer a következő években jön létre. Az összes költség mintegy 22 milliárd márkát tesz ki, amelynek finanszírozásában más európai vállalatok is részt vesznek. Az A3XX előállítása akkor lesz gazdaságos, ha az első tíz évben sikerül 250 gépet a típusból eladni. Ez a döntés az európai repülőgépipar magas műszaki színvonalának és gazdasági erejének a bizonyítéka. Egyben komoly kihívást jelent a világ legnagyobb repülőgépgyárának, az USA-beli Boeing cégnek is, így erősebb lesz a verseny a légi közlekedés és szállítás területén, amiből remélhetőleg az utasok is profitálnak. Az európai cégek együttműködése és fúziója a repülőgépgyártás területén válasz a világszerte jellemző globalizációra. Hosszú évekig úgy nézett ki, hogy az európai közgazdaság és az itteni cégek csak lassan és nehézkesen reagálnak ezekre a nagy változásokra. Miután az Egyesült Államokban Reagan elnöksége alatt megindult a gazdaság átalakulása, az európai cégek még nagyrészt a régi, megszokott kerékvágásokban haladtak. Amíg az USA- ban már 1991-ben megkezdődött az ország történetének leghosszabb felfelé ívelő konjunktúraciklusa, addig Európában a német egyesítést követő rövid gazdasági megélénküléstől eltekintve a növekedés lelassult, és erősen megnőtt a munkanélküliség. A tradicionális európai nagyvállalatok ugyan erősen modernizálták és racionalizálták termelésüket, de egyben rengeteg munkahelyet meg is szüntettek. Új munkahelyeket viszont nem hoztak létre, így lényegében a gazdasági fejlődést szerző Münchenben élő közgazdász is stagnált. Az Egyesült Államokban liberalizálták a gazdaságot, így nemcsak a tőzsdék, a bankok és a pénzügyi piacok változtak meg alapvetően, hanem kialakult az úgynevezett New Economy, amelynek keretében rövid időn belül eddig ismeretlen, új iparágak keletkeztek, így például dinmikusan kifejlődött a computeripar, a biotechnológia stb. Az új cégek finanszírozása is megváltozott. A fiatal cégek drága bankhitelek felvétele helyett a tőzsdére mentek, ahol, részvények formájában könnyebben és olcsóbban szerezték be a szükséges tőkét, mint eddig. Jelenleg az amerikai tőzsdén jegyzett tőke egyharmada olyan vállalatokban van befektetve, amelyek húsz évvel ezelőtt még nem is léteztek, így ezek a pénzpiaci stuktúraváltozások is elősegítették a gazdasági felemelkedést. Sokan, akik eddig csak bankokban tartották pénzüket, a tőzsdére mentek, részvényesek lettek. Egyrészt azért, mert csak alacsony kamatokat kaptak megtakarított pénzük után, másrészt, mert azt remélték, hogy spekulációval gyorsan megnövelik vagyonukat. Európa lassan talált magára, de az utóbbi években itt is megindultak a dinamikus gazdasági fejlődés és a megerősödött kontinentális öntudat irányába mutató változások. A kontinensen is megjelentek az innovatív fiatal vállalatok, amelyek főleg a New Economy, tehát a kialakuló új gazdaság területén értek el sikereket. Itt különösen az internet robbanásszerű kiterjedésére és a biotechnikai cégek növekvő számára kell utalni. Amerikai prognózisok szerint a jövőben Európa lesz a világ legnagyobb internetpiaca. De az európai nagyvállalatok is követik ezt a fejlődést, mert a vállalatokon belül is rohamosan növekszik az internet alkalmazása. Ezen túlmenően jelentős összegeket ruháznak be új technológiák fejlesztésébe és alkalmazásába. Rohamosan terjed a mobilfunk is. Itt említhetjük meg a finn Nokia vállalat sikerét, amely nem egészen egy évtized alatt egy kevésbé jelentős, korábban főleg gumiárukat előállító üzemből profitváltással a világ második legnagyobb mobiltelefongyárává nőtte ki magát. A Nokia jó példa arra, hogy egy kis ország közepes nagyságú vállalata, innovációval és ügyes üzleti politikával sikeres, nagy nemzetközi céggé tud fejlődni. Hozzájárult ehhez az a tény is, hogy az európai távközlési piacon megszüntették az állami monopóliumokat, és a szabad verseny dinamikusan megnövelte ezt a piacot. Ez a folyamat több nagy cég egyesülésével is együtt járt, ami jelentős tőkekoncentrációhoz vezetett. A számtalan innovatív kis- és középvállalat kialakulása Európában az új gazdaságban, így az internet alkalmazásában vagy a biotechnikai kutatásban óriási alkotóenergiák szervezettségéhez vezetett. Nemcsak új módszerek és termékek jöttek létre, hanem számtalan gazdasági folyamat is szinte forradalmi módon megváltozott. Ennek a fejlődésnek köszönhető, hogy az EU-országokban megugrott a gazdasági növekedés. Az új gazdasági ágakban rendkívüli módon növekedett a munkahelyek száma Az EU kormányai politikailag és pénzügyileg is támogatják az új gazdasági ágakat, amint a közelmúltban Lisszabonban zajló EU-csúcskonferencia közös nyilatkozata is mutatta. Az uniós országok jelenleg előnyösebb helyzetben vannak, mint az előző években, mert a gazdasági fellendülés dinamikus, a bevételek növekszenek, s bár lassan, de megkezdődtek a különböző államháztartási és adóreformok. Ezért a kormányok is több pénzzel rendelkeznek. Sőt 15 EU-ország közül már hat államban bevételi többlet van a költségvetésben. Ugyanakkor több országban folyik az állami vagyon és a vállalatok privatizációja is. Az ebből származó bevételt infrastrukturális beruházásokra, a kutatás és a fejlesztés támogatására fordítják, így többek között a bajor kormány is a jelentős privatizácós bevételeit az infrastruktúra javítására, a jövőbe mutató kutatás, a fejlesztés és az oktatás céljaira adja ki. Felmerülhet a kérdés, hogy a magyar privatizációs bevételek mekkora hányadát fordították ilyen célokra. Valószínűleg csak egy kis töredékét. Sajnos a nem éppen sikeresnek tekinthető magyar bankkonszolidációk és a - finoman szólva - kétes körülmények között keletkezett banki veszteségek súlyos százmilliárdokat vontak el a költségvetésből, amelyekre másutt sokkal nagyobb szükség lett volna. Különösen az infrastrukturális, a közlekedési, az egészségügyi és az oktatási, s nem utolsósorban a honvédelmi beruházások területén. De nemcsak a gazdaság, hanem a kultúra területén is úgy látszik, hogy az európai irodalom, film, televízió is lassan magára talál, és versenybe lép az amerikai konkurenciával. A pozitív jelek ellenére Európában még gazdasági téren számtalan tennivaló van, mert a szükséges reformok az adózásban, a nyugdíjbiztosításban és az oktatásban még csak most kezdődtek meg. Németországban az internetes szakemberek iránti igény azt mutatja, hogy a szakmai kiképzés területén is sok tennivaló van még, hogy a meglévő szakemberhiányt pótolják. Az euró jelenlegi gyengesége a dollárral szemben, amely részben az európai és az amerikai kamatszintkülönbségből ered, jelenleg elősegíti az európai exportot a tengerentúlra. Hosszabb távon nyilván előnyösebb lenne, ha az euró ismét jobban megerősödne. Annál is inkább, mivel az olajárak erős emelkedése komoly inflációs veszélyeket rejt magában - és nem csak az EU országai részére.Georg Harsay F. Farkas Tamás grafikája A Magyar Nemzet június 21-ei száma az egri Érsekkertben felállítandó kútról ír, amely azon helyen épül majd, hol több évtizedig egy bronziván állomásozott ideiglenesen. Némi anekdotikus ízt is ad írásának, mondván: ez „... a kezében dobtáras géppisztolyt, a hírhedt dióverőt szorongató katona” volt. Hát igen. Olvasva a szöveget néhány rejtett információra is rájöhetünk. Például: a szerző több nemzedék óta városi család fia vagy leánya, a vidékfejlesztési minisztérium hatókörébe eső területen még rokonsága sem igen lakhat. Ha nem így volna, bizonyára tudná, mert belenevelődött volna a hagyományba, hogy a dióverő pózna egy 3-4 méter hoszszú, könnyű fából faragott rúd. Esetenként, a modernebb darabokon legalábbis, valami, a termés szedését megkönnyítő alkalmatosság van a tetején, néha zsinórra járó rugós olló. Ez utóbbi már átmenet a több célra használatos gallyazó felé. Az alkalmatossággal a magasabb ágakon rejtekező diókat lehet A dióverő tett leverni-leszedni. Becsülete hasznos volta ellenére sem nagyon volt: a kuruc nótában a hórihorgas svarcgelb labancokat hasonlítják hozzá lebecsülőleg a mokány magyarok. A hoszszú rúdra hajazó volt a II. világháború ukrán lövészeinek puskája, hosszú csöve persze még feltűzött szuronnyal sem érte el a két métert. Hadiértékére is értelmezték a kifejezést bakáink, mikor is rossz céllövő képességére gondolva hasonlították a hosszú durunghoz. Az én nemzedékem még apáink korosztályától tanulta ezt, bírta a tudást, noha a háborúk alatt nem, vagy csak kisgyerekként élt. Mást is tanultunk. A davajgitár a dobtáras géppisztoly. A szovjet bandák ’44-45-ben meg ’56-ban is ezzel muzsikáltak málenkij robotra hajtó meg zabráló mulatságaikon. Aki látott már életében dobtáras géppisztolyt viselő katonát vagy azt ábrázoló szobrot, annak nem is kell magyarázni a gitárhoz való hasonlatosságot. De legyünk igazságosak: a fegyver igencsak bevált a középkorias szívósságú vöröskatonák kezében. Vele űzték ki hazájukból a német (meg magyar, sajnos) támadókat. Emblematikus fegyvere lett a munkásőrcsordáknak is. Jó, hogy eltűnt, de nem jó, hogy van helyette sok más „korszerűbb” gyilok. Még jobb, hogy nem úttörők koszorúzta szobrokon, hanem csak múzeumi tárlókban látni, s a gyerekek nem a tudatküszöb alatt szedik fel fenyegető ismeretét. A hamvas arcú vagy serkenő bajuszkájú ifjak már pucoltan veszik a dióbelet a bevásárlóközpontban, nem értik, egy balett címe miért Diótörő. Davsy csasz, davaj zsenga, davsygitár, málenkij robot, zabrálás. A magyar nyelvből kimúló szavak. Nem értik ezeket sem. Pedig azért nem kellene mindenről megfeledkezni...Szabó Béla István Magyar Nemzet 7 Magyar Nemzet „... a dolgot ét magát nézzük... ” Gazdaság és biztonság Fényessé tesszük a világot - szólt másfél évtizede Közép-Európa legértékesebb elektronikai vállalatának (egyik) jelmondata. A céget még Németh Miklós kormánya adta el egy osztrák banknak, onnan pár héttel később már negyvenmillió dollárral magasabb árért - amerikai kézbe vándorolt. Azóta jó, ha legalább azt látjuk a villanykörtéket rejtő dobozon: Made in Hungary. A Tungsram patinás neve helyett e vállalatnál történt a világ első kísérleti tv-közvetítése két laboratóriumi szoba között a harmincas években Újpesten már egy amerikai cég nevét olvashatjuk. Utóbb hajógyártásunk elsüllyedt, növényolaj-termelésünk nagyrészt elszivárgótt, fegyvergyártásunkat kilőtték, járműiparunk defektet kapott, vaskohászatunk egy része megdermedt, tv-gyáraink képe elsötétült... Igaz, a gazdaság egészének produkciója dinamikusan nő, s ennek örülhetünk. Nem kerülheti el azonban figyelmünket, hogy a bővülés nagyrészt a külföldi tulajdonú cégeknél zajlik. Olyanoknál, amelyek alig fizetnek adót, s a magyar dolgozókat jórészt alacsony rendű munkavégzésre használják. Az e munkahelyekről kikerülő féltermékek idegen márkanevek alatt futnak a világban, s a profit nagy része is külső pénztárcákat gyarapít. Természetesen ezeknek a munkalehetőségeknek is örül a helyi és a tágabb közösség: ez is kenyeret ad azoknak, akik állami segítségére, azaz az adófizető polgártársak adójából kapott segélyre szorulnának. Lehet tanulni e részmunkákból is, és ezek is „edzésben tartják” az embereket: ők jobb lehetőségeket is megragadhatnak majd idővel. Mégis, a több mint 1100 éves múltú közép-európai ország polgárainak jó része alighanem többre érdemes. Arra például, hogy a külföldet járva Made in Hungary feliratú árukkal találkozzon az áruházak polcain minél gyakrabban. Legyen jó néhány termékünk, amely versenyképes a világ kínálatával. Azaz minőségben és árban megveri a külföldi árut, s bizalmat kelt idehaza is, Nyugaton is. A teljes kínálatból válogató vevő a Made in Hungary feliratú árut válassza, mert biztos benne, hogy az éri meg neki. Világosan tudja ezt a gyöngyöspatai borosgazdától az oxfordi újságárusig, a várnai villanyszerelőtől a bostoni bankárig minél több fogyasztó. Hiú illúziókat táplálni talán nem érdemes, de látni kell, hogy - miként egy politikusunk nemrég a hannoveri expó magyar pavilonjának sikerén felbuzdulva mondta - az is baj, ha mindig két lábon állunk a földön. Ilyen ember ugyanis még a nadrágját sem tudja fölvenni... Fontosak tehát a „négerként”, azaz névtelenül elsőrangú árut előállító technológiai vállalatok: a világ egyik legjelentősebbje ezek közül a Videoton-csoport. Reményteljesek az egyelőre a közép-európai térségben piacot lelő hazai vállalatok, mint például a Zalakerámia. Mindkét változat megfelel annak, hogy idehaza teremtsen munkahelyet, csúcstechnológiát honosítson meg, s fenntartsa a fejlődés várakozását. Megvalósult álom az Innomed sikere: innovációs nagydíjas terméke, a röntgengenerátor már piacvezető Amerikában. A részsikerek is sejtetik: érdemes foglalkozni a Made in Hungary-stratégiával. Gazdaságunk a globalizált pénzpiac szeszélyei közt akkor ad némi biztonságot a társadalomnak, ha a kereskedés mellett színvonalas termelés is folyik országszerte, s ezzel - ha csak jelképesen is - fényesebbé tesszük a világot.Molnár Pál Kétezer leütés S az sem biztos, hogy a filozófus jó népbiztos: Lukács György csendbiztos korában lövetett. (Kerényi Imre a Népszabadságban) Biztos, hogy tudjuk, ki a jó népbiztos? Filozófus legyen a talpán, aki kapásból vágja a vonatkozó kritériumokat. Igaz, ebben az országban filozófusok hada nevelkedett Lukácson, sőt fent nevezett egész óvoda mellett működött dadusként - úgy látszik azonban, Kerényit annak idején nem ide íratták be. Lukácsnak (aki csupán a lövetés dolgában azonos a hasonló fedőnevű tábornokkal) nem mentsége, hogy ilyen látványos módon akart túllépni örökölt polgári osztálykorlátain - sőt, a tudatlanok és cinikusok „parancsra cselekedtem" formulája sem mentheti fel az értelmiségi gyalázat alól. Hű tanítványai azzal szokták „menedzselni”, hogy ő a XX. század egyetlen világszerte ismert, „piacképes” magyar filozófusa. Ha csakis Eörsi Istvánra hagyatkoznánk a kiválóság megítélésében, minden bizonnyal még szobrot is kéne állítanunk neki. Egyetlen vonatkozásban mindazonáltal kétségkívül hervadhatatlanok az érdemei: esztétikájába önálló fejezetként vette fel a kertművészetet. Ez olyannyira kilóg a vulgármarxista őrületből, hogy szinte idézőjelbe rakja az egész erőszakos, mániákus szisztémát, mely sortűzkultúrának még napjainik politikájában is vannak eleven, aktív hívei. Ami Herényinél puszta színező elem (amúgy azzal foglalkozik mtairatában, hogy a színházművészetnek kellene-e befogadnia azt a néhány tucat színikritikust, vagy fordítva), az a legújabb kori magyar történelemben centrális kérdés: megúszható-e büntetlenül a magasztos elvekkel takarózva elkövetett, Lukács-mintájú „csendháborítás’’? Ha maradt volna a „művelnünk kell kertjeinket” szelíd bölcsességénél, nem kerülhetett volna a Nemzeti Múzeum átfogó magyarságtörténeti kiállításának legszégyenletesebb zugába sem, ahol a lukácsi népbiztosság azt személteti a tanulni hajlandó utókornak: vannak filozófusok, akik előbb lőnek, és csak azután töltenek. Lesz-e valaha kurázsi a tanítványokban, hogy egyszer megírják e véres színjáték kritikáját? OSSZIÁN Igazgató-főszerkesztő: Liszkay Gábor ♦ Főszerkesztőhelyettesek: D. Horváth Gábor, Szényi Gábor, Tarr Péter ♦ Lapszerkesztők: Gajdics Ottó, Kó András, Ludwig Emil, ♦ Művészeti vezető: Gremsperger Péter ♦ Rovatvezetők: Szerető Szabolcs (belpolitika) ♦ Faggyas Sándor (publicisztika) ♦ Stier Gábor (külpolitika) ♦ Schubauek Ferenc (gazdaság) ♦ Tallai Gábor (kultúra) ♦ A. Molnár László (sport) ♦ Koncz György (fotó) ♦ Berszán György (levelezés) ♦ Szerkesztőség: 1091 Budapest, Üllői út 51. ♦ Telefon: 216-1274, 06-30-916-3843, fax: 215-3197. Levélcím: 1450 Bp. 9., Pf. 74. ♦ Interneteim: http://www.magyarnemzet.com, e-mail: mahir@mail.elender.hu ♦ Kiadja a NEMZET Lap és Könyvkiadó Korlátolt Felelősségű Társaság ♦ Felelős kiadó: a NEMZET Lap- és Könyvkiadó Korlátolt Felelősségű Társaság ügyvezető igazgatója ♦ Lapigazgató: Lovas Lajos ♦ Terjeszti a Hírker Rt., a Nemzeti Hírlap-kereskedelmi Rt. és a regionális részvénytársaságok. ♦ Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Levél- és Hírlapüzletági Igazgatósága (HELP). ♦ Előfizethető a hírlapkézbesítőknél, vidéken a postahivatalokban, Budapesten a HELP ügyfélszolgálati irodáinál, valamint a Hírlap-előfizetési és Lapellátási Irodánál (1089 Budapest VIII., Orczy tér 1.). Levélcím: Helir, 1900 Budapest, Orczy tér 1. Telefon: 303-3441, 303-3442. Telefax: 303-3440, közvetlenül, postautalványon vagy átutalással a Postabank és Takarékpénztár Rt. 11991102-02102799 pénzforgalmi jelzőszámon. ♦ Előfizetés OTP-bankkártyával hétfőtől szombatig, 9-20 óráig: InterTicket ügyfélszolgálat (06-1) 266-0000 telefonszámon. ♦ Előfizetés külföldről Batthyány Kultur-Press Kft., 1014 Budapest, Szentháromság tér 6. T.: 489-0120, t./f.: 201-8891, mobil: 06/20-952-4522, e-mail: batthyany@kultur-press.hu. Bankszámla: Magyar Külkereskedelmi Bank, számlaszám: 5022062226304019. ♦ Előfizetési díj egy hónapra 128. Alapította: PETHŐ SÁNDOR forint, negyedévre 13846 forint, fél évre 7692 forint, egy évre 15 384 forint. ♦ Nyomtatás: Magyar Hivatalos Közlönykiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája ♦ Felelős vezető: Burján Norbert igazgató ♦ Vidék ISSN: 0237-3793; Budapest ISSN: 0133-185 X Magyar Nemzet