Magyar Nemzet, 2000. július (63. évfolyam, 152-177. szám)

2000-07-07 / 157. szám

21­00. július 7., péntek Nézőpont Dinamikus fejlődés a New Economy porondján Európa a globális versenyben A napokban eldőlt, hogy Euró­pában építik meg a világ legna­gyobb személyszállító repülő­gépét, az A3XX-t, amelynek 2005-ben kell elkészülnie. A né­met, francia, spanyol és angol vállalatokból álló társaság, amely eddig a sikeres Airbus utasszállító gépeket gyártotta, egy közös vállalattá alakult át, és az eddigi Airbus-szériák mel­lett az új csodagépet is gyártani fogja. A tervezett repülőgép, amelyet különböző változatok­ban készítenek (ezért az XX a névben), minimum 550 utast tud majd szállítani, és a legtel­jesebb komforttal lesz ellátva. Az A3XX-t Hamburgban és a franciaországi Toulouse-ban gyártják majd, ott, ahol a többi Airbus repülőgépet építik. Az A3XX-ről szóló döntés, közvetve vagy közvetlenül, mintegy 160 ezer munkahelyet teremt. Ebből mintegy 40-50 ezer a következő években jön létre. Az összes költség mint­egy 22 milliárd márkát tesz ki, amelynek finanszírozásában más európai vállalatok is részt vesznek. Az A3XX előállítása akkor lesz gazdaságos, ha az el­ső tíz évben sikerül 250 gépet a típusból eladni. Ez a döntés az európai repülőgépipar magas műszaki színvonalának és gaz­dasági erejének a bizonyítéka. Egyben komoly kihívást jelent a világ legnagyobb repülőgép­­gyárának, az USA-beli Boeing cégnek is, így erősebb lesz a verseny a légi közlekedés és szállítás területén, amiből re­mélhetőleg az utasok is profi­tálnak. Az európai cégek együttműködése és fúziója a re­pülőgépgyártás területén vá­lasz a világszerte jellemző globalizációra. Hosszú évekig úgy nézett ki, hogy az európai közgazdaság és az itteni cégek csak lassan és nehézkesen reagálnak ezek­re a nagy változásokra. Miután az Egyesült Államokban Rea­gan elnöksége alatt megindult a gazdaság átalakulása, az eu­rópai cégek még nagyrészt a régi, megszokott kerékvágás­okban haladtak. Amíg az USA- ban már 1991-ben megkezdő­dött az ország történetének leg­hosszabb felfelé ívelő konjunk­túraciklusa, addig Európában a német egyesítést követő rövid gazdasági megélénküléstől el­tekintve a növekedés lelassult, és erősen megnőtt a munkanél­küliség. A tradicionális európai nagyvállalatok ugyan erősen modernizálták és racionalizál­ták termelésüket, de egyben rengeteg munkahelyet meg is szüntettek. Új munkahelyeket viszont nem hoztak létre, így lé­nyegében a gazdasági fejlődés­t szerző Münchenben élő közgazdász is stagnált. Az Egyesült Álla­mokban liberalizálták a gazda­ságot, így nemcsak a tőzsdék, a bankok és a pénzügyi piacok változtak meg alapvetően, ha­nem kialakult az úgynevezett New Economy, amelynek kere­tében rövid időn belül eddig is­meretlen, új iparágak keletkez­tek, így például dinmikusan ki­fejlődött a computeripar, a bio­technológia stb. Az új cégek fi­nanszírozása is megváltozott. A fiatal cégek drága bankhi­telek felvétele helyett a tőzs­dére mentek, ahol, részvények formájában könnyebben és ol­csóbban szerezték be a szüksé­ges tőkét, mint eddig. Jelenleg az amerikai tőzsdén jegyzett tőke egyharmada olyan vállala­tokban van befektetve, ame­lyek húsz évvel ezelőtt még nem is léteztek, így ezek a pénzpiaci stuktúraváltozások is elősegítették a gazdasági fel­­emelkedést. Sokan, akik eddig csak bankokban tartották pén­züket, a tőzsdére mentek, rész­vényesek lettek. Egyrészt azért, mert csak alacsony kamatokat kaptak megtakarított pénzük után, másrészt, mert azt remél­ték, hogy spekulációval gyor­san megnövelik vagyonukat. Európa lassan talált magára, de az utóbbi években itt is meg­indultak a dinamikus gazdasági fejlődés és a megerősödött kontinentális öntudat irányába mutató változások. A kontinen­sen is megjelentek az innovatív fiatal vállalatok, amelyek főleg a New Economy, tehát a kiala­kuló új gazdaság területén ér­tek el sikereket. Itt különösen az internet robbanásszerű ki­terjedésére és a biotechnikai cégek növekvő számára kell utalni. Amerikai prognózisok szerint a jövőben Európa lesz a világ legnagyobb internetpiaca. De az európai nagyvállalatok is követik ezt a fejlődést, mert a vállalatokon belül is rohamo­san növekszik az internet alkal­mazása. Ezen túlmenően jelen­tős összegeket ruháznak be új technológiák fejlesztésébe és alkalmazásába. Rohamosan terjed a mobilfunk is. Itt említ­hetjük meg a finn Nokia válla­lat sikerét, amely nem egészen egy évtized alatt egy kevésbé jelentős, korábban főleg gumi­árukat előállító üzemből profit­­váltással a világ második leg­nagyobb mobiltelefongyárává nőtte ki magát. A Nokia jó pél­da arra, hogy egy kis ország kö­zepes nagyságú vállalata, inno­vációval és ügyes üzleti politi­kával sikeres, nagy nemzetközi céggé tud fejlődni. Hozzájárult ehhez az a tény is, hogy az európai távközlési piacon megszüntették az állami monopóliumokat, és a szabad verseny dinamikusan megnö­velte ezt a piacot. Ez a folyamat több nagy cég egyesülésével is együtt járt, ami jelentős tőke­koncentrációhoz vezetett. A számtalan innovatív kis- és kö­zépvállalat kialakulása Európá­ban az új gazdaságban, így az internet alkalmazásában vagy a biotechnikai kutatásban óriási alkotóenergiák szervezettségéhez vezetett. Nemcsak új módsze­rek és termékek jöttek létre, hanem számtalan gazdasági fo­lyamat is szinte forradalmi mó­don megváltozott. Ennek a fej­lődésnek köszönhető, hogy az EU-országokban megugrott a gazdasági növekedés. Az új gaz­dasági ágakban rendkívüli mó­don növekedett a munkahelyek száma Az EU kormányai politikai­lag és pénzügyileg is támogat­ják az új gazdasági ágakat, amint a közelmúltban Lissza­bonban zajló EU-csúcskon­­ferencia közös nyilatkozata is mutatta. Az uniós országok je­lenleg előnyösebb helyzetben vannak, mint az előző években, mert a gazdasági fellendülés dinamikus, a bevételek növek­szenek, s bár lassan, de meg­kezdődtek a különböző állam­­háztartási és adóreformok. Ezért a kormányok is több pénzzel rendelkeznek. Sőt 15 EU-ország közül már hat állam­ban bevételi többlet van a költ­ségvetésben. Ugyanakkor több országban folyik az állami va­gyon és a vállalatok privatizá­ciója is. Az ebből származó be­vételt infrastrukturális beruhá­zásokra, a kutatás és a fejlesz­tés támogatására fordítják, így többek között a bajor kormány is a jelentős privatizácós bevé­teleit az infrastruktúra javítá­sára, a jövőbe mutató kutatás, a fejlesztés és az oktatás célja­ira adja ki. Felmerülhet a kér­dés, hogy a magyar privatizáci­ós bevételek mekkora hánya­dát fordították ilyen célokra. Valószínűleg csak egy kis töre­dékét. Sajnos a nem éppen si­keresnek tekinthető magyar bankkonszolidációk és a - fi­noman szólva - kétes körülmé­nyek között keletkezett banki veszteségek súlyos százmilliár­­dokat vontak el a költségvetés­ből, amelyekre másutt sokkal nagyobb szükség lett volna. Különösen az infrastrukturális, a közlekedési, az egészségügyi és az oktatási, s nem utolsósor­ban a honvédelmi beruházások területén.­­ De nemcsak a gazdaság, ha­nem a kultúra területén is úgy látszik, hogy az európai iroda­lom, film, televízió is lassan magára talál, és versenybe lép az amerikai konkurenciával. A pozitív jelek ellenére Európá­ban még gazdasági téren számtalan tennivaló van, mert a szükséges reformok az adó­zásban, a nyugdíjbiztosításban és az oktatásban még csak most kezdődtek meg. Németor­szágban az internetes szakem­berek iránti igény azt mutatja, hogy a szakmai kiképzés terü­letén is sok tennivaló van még, hogy a meglévő szakemberhi­ányt pótolják. Az euró jelenle­gi gyengesége a dollárral szemben, amely részben az eu­rópai és az amerikai kamat­szintkülönbségből ered, jelen­leg elősegíti az európai expor­tot a tengerentúlra. Hosszabb távon nyilván előnyösebb len­ne, ha az euró ismét jobban megerősödne. Annál is in­kább, mivel az olajárak erős emelkedése komoly inflációs veszélyeket rejt magában - és nem csak az EU országai ré­szére.Georg Harsay F. Farkas Tamás grafikája A Magyar Nemzet június 21-ei száma az egri Érsekkertben felállítandó kútról ír, amely azon helyen épül majd, hol több évtizedig egy bronziván ál­lomásozott ideiglenesen. Némi anekdoti­­kus ízt is ad írásának, mondván: ez „... a kezében dobtáras géppisztolyt, a hírhedt dióverőt szorongató katona” volt. Hát igen. Olvasva a szöveget néhány rejtett in­formációra is rájöhetünk. Például: a szer­ző több nemzedék óta városi család fia vagy leánya, a vidékfejlesztési minisztéri­um hatókörébe eső területen még rokon­sága sem igen lakhat. Ha nem így volna, bizonyára tudná, mert belenevelődött vol­na a hagyományba, hogy a dióverő pózna egy 3-4 méter hoszszú, könnyű fából fara­gott rúd. Esetenként, a modernebb dara­bokon legalábbis, valami, a termés szedé­sét megkönnyítő alkalmatosság van a te­tején, néha zsinórra járó rugós olló. Ez utóbbi már átmenet a több célra használa­tos gallyazó felé. Az alkalmatossággal a magasabb ágakon rejtekező diókat lehet A dióverő­ tett leverni-leszedni. Becsülete hasznos volta ellenére sem nagyon volt: a kuruc nótában a hórihorgas svarcgelb labanco­kat hasonlítják hozzá lebecsülőleg a mo­­kány magyarok. A hoszszú rúdra hajazó volt a II. világháború ukrán lövészeinek puskája, hosszú csöve persze még feltű­zött szuronnyal sem érte el a két métert. Hadiértékére is értelmezték a kifejezést bakáink, mikor is rossz céllövő képessé­gére gondolva hasonlították a hosszú du­­runghoz. Az én nemzedékem még apáink kor­osztályától tanulta ezt, bírta a tudást, no­ha a háborúk alatt nem, vagy csak kis­gyerekként élt. Mást is tanultunk. A davajgitár a dobtáras géppisztoly. A szov­jet bandák ’44-45-ben meg ’56-ban is ezzel muzsikáltak málenkij robotra hajtó meg zabráló mulatságaikon. Aki látott már éle­tében dobtáras géppisztolyt viselő kato­nát vagy azt ábrázoló szobrot, annak nem is kell magyarázni a gitárhoz való hason­latosságot. De legyünk igazságosak: a fegyver igencsak bevált a középkorias szí­vósságú vöröskatonák kezében. Vele űz­ték ki hazájukból a német (meg magyar, sajnos) támadókat. Emblematikus fegy­vere lett a munkásőrcsordáknak is. Jó, hogy eltűnt, de nem jó, hogy van helyette sok más „korszerűbb” gyilok. Még jobb, hogy nem úttörők koszorúzta szobrokon, hanem csak múzeumi tárlókban látni, s a gyerekek nem a tudatküszöb alatt szedik fel fenyegető ismeretét. A hamvas arcú vagy serkenő bajuszkájú ifjak már pucol­­tan veszik a dióbelet a bevásárlóközpont­ban, nem értik, egy balett címe miért Dió­törő. Davsy csasz, davaj zsenga, davsy­­gitár, málenkij robot, zabrálás. A magyar nyelvből kimúló szavak. Nem értik ezeket sem. Pedig azért nem kellene mindenről megfeledkezni...Szabó Béla István Magyar Nemzet 7 Magyar Nemzet „... a dolgot ét magát nézzük... ” Gazdaság és biztonság Fényessé tesszük a világot - szólt másfél évtizede Közép-Euró­­­pa legértékesebb elektronikai vállalatának (egyik) jelmondata. A céget még Németh Miklós kormánya adta el egy osztrák banknak, onnan pár héttel később­­ már negyvenmillió dollár­ral magasabb árért - amerikai kézbe vándorolt. Azóta jó, ha legalább azt látjuk a villanykörtéket rejtő dobozon: Made in Hungary. A Tungsram patinás neve helyett­­ e vállalatnál tör­tént a világ első kísérleti tv-közvetítése két laboratóriumi szo­ba között a harmincas években Újpesten­­ már egy amerikai cég nevét olvashatjuk. Utóbb hajógyártásunk elsüllyedt, növényolaj-termelésünk nagyrészt elszivárgótt, fegyvergyártásunkat kilőtték, járműipa­runk defektet kapott, vaskohászatunk egy része megdermedt, tv-gyáraink képe elsötétült... Igaz, a gazdaság egészének pro­dukciója dinamikusan nő, s ennek örülhetünk. Nem kerülheti el azonban figyelmünket, hogy a bővülés nagyrészt a külföldi tulajdonú cégeknél zajlik. Olyanoknál, amelyek alig fizetnek adót, s a magyar dolgozókat jórészt alacsony rendű munkavég­zésre használják. Az e munkahelyekről kikerülő féltermékek idegen márkanevek alatt futnak a világban, s a profit nagy része is külső pénztárcákat gyarapít. Természetesen ezeknek a munkalehetőségeknek is örül a helyi és a tágabb közösség: ez is kenyeret ad azoknak, akik ál­lami segítségére, azaz az adófizető polgártársak adójából ka­pott segélyre szorulnának. Lehet tanulni e részmunkákból is, és ezek is „edzésben tartják” az embereket: ők jobb lehetősége­ket is megragadhatnak majd idővel. Mégis, a több mint 1100 éves múltú közép-európai ország polgárainak jó része alighanem többre érdemes. Arra például, hogy a külföldet járva Made in Hungary feliratú árukkal talál­kozzon az áruházak polcain minél gyakrabban. Legyen jó né­hány termékünk, a­­mely versenyképes a világ kínálatával. Azaz minőségben és árban megveri a külföldi árut, s bizalmat kelt idehaza is, Nyugaton is. A teljes kínálatból válogató vevő a Made in Hungary feliratú árut válassza, mert biztos benne, hogy az éri meg neki. Világosan tudja ezt a gyöngyöspatai bo­rosgazdától az oxfordi újságárusig, a várnai villanyszerelőtől a bostoni bankárig minél több fogyasztó. Hiú illúziókat táplálni talán nem érdemes, de látni kell, hogy - miként egy politikusunk nemrég a hannoveri expó magyar pavilon­jának sikerén felbuzdulva mondta - az is baj, ha mindig két lábon állunk a földön. Ilyen ember ugyanis még a nadrágját sem tudja fölvenni... Fontosak tehát a „négerként”, azaz névte­lenül elsőrangú árut előállító technológiai vállalatok: a világ egyik legjelentősebbje ezek közül a Videoton-csoport. Re­ményteljesek az egyelőre a közép-európai térségben piacot lelő hazai vállalatok, mint például a­ Zalakerámia. Mindkét vál­tozat megfelel annak, hogy idehaza teremtsen munkahelyet, csúcstechnológiát honosítson meg, s fenntartsa a fejlődés vá­rakozását. Megvalósult álom az Innomed sikere: innovációs nagydíjas terméke, a röntgengenerátor már piacvezető Ameri­kában. A részsikerek is sejtetik: érdemes foglalkozni a Made in Hungary-stratégiával. Gazdaságunk a globalizált pénzpiac szeszélyei közt akkor ad némi biztonságot a társadalomnak, ha a kereskedés mellett színvonalas termelés is folyik ország­szerte, s ezzel - ha csak jelképesen is - fényesebbé tesszük a világot.Molnár Pál Kétezer leütés S az sem biztos, hogy a filozófus jó népbiztos: Lukács György csendbiztos korában lövetett. (Kerényi Imre a Népszabadságban) Biztos, hogy tudjuk, ki a jó népbiztos? Filozófus legyen a talpán, aki kapásból vágja a vonatkozó kritériumokat. Igaz, ebben az or­szágban filozófusok hada nevelkedett Lukácson, sőt fent nevezett egész óvoda mellett működött dadusként - úgy látszik azonban, Kerényit annak idején nem ide íratták be. Lukácsnak (aki csu­pán a lövetés dolgában azonos a hasonló fedőnevű tábornokkal) nem mentsége, hogy ilyen látványos módon akart túllépni örö­költ polgári osztálykorlátain - sőt, a tudatlanok és cinikusok „parancsra cselekedtem" formulája sem mentheti fel az értelmi­ségi gyalázat alól. Hű tanítványai azzal szokták „menedzselni”, hogy ő a XX. század egyetlen világszerte ismert, „piacképes” ma­gyar filozófusa. Ha csakis Eörsi Istvánra hagyatkoznánk a ki­válóság megítélésében, minden bizonnyal még szobrot is kéne ál­lítanunk neki. Egyetlen vonatkozásban mindazonáltal kétségkí­vül hervadhatatlanok az érdemei: esztétikájába önálló fejezet­ként vette fel a kertművészetet. Ez olyannyira kilóg a vulgármarxista őrületből, hogy szinte idézőjelbe rakja az egész erőszakos, mániákus szisztémát, mely sortűzkultúrának még napjainik politikájában is vannak eleven, aktív hívei. Ami Herényinél puszta színező elem (amúgy azzal foglalkozik mta­­iratában, hogy a színházművészetnek kellene-e befogadnia azt a néhány tucat színikritikust, vagy fordítva), az a legújabb kori magyar történelemben centrális kérdés: megúszható-e büntetle­­nül a magasztos elvekkel takarózva elkövetett, Lukács-mintájú „csendháborítás’’? Ha maradt volna a „művelnünk kell kertjein­ket” szelíd bölcsességénél, nem kerülhetett volna a Nemzeti Mú­zeum átfogó magyarságtörténeti kiállításának legszégyenlete­sebb zugába sem, ahol a lukácsi népbiztosság azt személteti a ta­nulni hajlandó utókornak: vannak filozófusok, akik előbb lőnek, és csak azután töltenek. Lesz-e valaha kurázsi a tanítványok­ban, hogy egyszer megírják e véres színjáték kritikáját? OSSZIÁN Igazgató-főszerkesztő: Liszkay Gábor ♦ Főszerkesztőhelyettesek: D. Horváth Gábor, Szényi Gábor, Tarr Péter ♦ Lapszerkesztők: Gajdics Ottó, Kó András, Ludwig Emil, ♦ Művészeti vezető: Gremsperger Péter ♦ Rovatvezetők: Szerető Szabolcs (belpolitika) ♦ Faggyas Sándor (publicisztika) ♦ Stier Gábor (külpolitika) ♦ Sch­ubauek Ferenc (gazdaság) ♦ Tallai Gábor (kultúra) ♦ A. Molnár László (sport) ♦ Koncz György (fotó) ♦ Berszán György (le­velezés) ♦ Szerkesztőség: 1091 Budapest, Üllői út 51. ♦ Telefon: 216-1274, 06-30-916-3843, fax: 215-3197. Levélcím: 1450 Bp. 9., Pf. 74. ♦ Interneteim: http://www.magyarnemzet.com, e-mail: mahir@mail.elender.hu ♦ Kiadja a NEMZET Lap és Könyvkiadó Korlátolt Felelősségű Társaság ♦ Felelős kiadó: a NEMZET Lap- és Könyvkiadó Korlátolt Felelősségű Társaság ügyvezető igazgatója ♦ Lapigazgató: Lovas Lajos ♦ Terjeszti a Hírker Rt., a Nemzeti Hírlap-kereskedelmi Rt. és a regionális részvénytársaságok. ♦ Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Levél- és Hírlapüzletági Igazgatósága (HELP). ♦ Előfizethető a hírlapkézbesítőknél, vidéken a postahivatalokban, Budapesten a HELP ügyfélszolgálati irodáinál, valamint a Hírlap-előfizetési és Lapellátási Irodánál (1089 Budapest VIII., Orczy tér 1.). Levélcím: Helir, 1900 Budapest, Orczy tér 1. Telefon: 303-3441, 303-3442. Telefax: 303-3440, közvetlenül, postautalványon vagy átutalással a Postabank és Takarékpénztár Rt. 11991102-02102799 pénzforgalmi jelzőszámon. ♦ Előfizetés OTP-bankkártyával hétfőtől szombatig, 9-20 óráig: InterTicket ügyfélszolgálat (06-1) 266-0000 telefonszámon. ♦ Előfizetés külföldről Batthyány Kultur-Press Kft., 1014 Budapest, Szentháromság tér 6. T.: 489-0120, t./f.: 201-8891, mobil: 06/20-952-4522, e-mail: batthyany@kultur-press.hu. Bankszámla: Magyar Külkereskedelmi Bank, számlaszám: 5022062226304019. ♦ Előfizetési díj egy hónapra 128.­ Alapította: PETHŐ SÁNDOR forint, negyedévre 13846 forint, fél évre 7692 forint, egy évre 15 384 forint. ♦ Nyomtatás: Magyar Hivatalos Közlönykiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája ♦ Felelős vezető: Burján Norbert igazgató ♦ Vidék ISSN: 0237-3793; Budapest ISSN: 0133-185 X Magyar Nemzet

Next