Magyar Nemzet, 2000. október (63. évfolyam, 231-255. szám)

2000-10-02 / 231. szám

Magyar Nemzet • Gazdaság Rovatvezető: Schubauer Ferenc2000. október 2., hétfőn Politikai kérdés az olajár? Árfolyam- és OPEC-csúcs után • Késleltetett beavatkozás­ ­ Tóth Botond_________________ M­ióta az OPEC tavaly áprilisban 23 millió hordó/napra csök­kentette a kitermelési kvótáját (a nemzetközi exportkorlátozás alá eső Irakot nem számítva), a piacok foko­zatosan váltak egyre pesszimistábbá, és jelenleg a közeljövőben nem vár­nak nagyobb mértékű áresést. Az év elején Londonban a decemberi szál­lítású Brent kőolaj ára még húsz dol­lár alatt volt, most viszont harminc dollár körül van, ami viszont azt is jelzi, hogy a távolabbi határidők ára­inak segítségével nehezen jósolhatók meg az árak. Ezt figyelembe véve az elemzők mindössze jelzésértékűnek veszik, hogy a távoli határidőkkel üz­letelők nem látnak sok esélyt közép­távon a húsz dollár közeli olajárra: a 2001. decemberi szállítású Brent ára is több mint 26 dollár hordónként a londoni tőzsdén. Az USA döntése a stratégiai tartalékok megcsapolásá­ról és a szaúdi ígéretek a termelésnö­velésről mindenesetre segítettek az árakat leszorítani a 36 dolláros csúcsról. Az OPEC nyolcszázezer hordós termelésnövelése tegnaptól érvényes, ami után az új hivatalos ki­termelési kvóta 26,2 millió hordó na­ponként, ugyanakkor Mexikó is je­lezte, hogy akár kétszázezer hordóval is növelheti napi kitermelését. Az egyedüli OPEC-tag, amelyik még ké­pes jelentősen növelni a termelését, Szaúd-Arábia. Igaz, az ország már most is az új kvóta fölött termel, a to­vábbi növelés ígérete pedig Irak éles kritikáját váltotta ki. A termelés nö­velésére irányuló amerikai sürgetést hatástalanná teheti, hogy Szaúd-Ará­bia nem ért egyet az Egyesült Álla­mokkal Jeruzsálem státusa kérdésé­ben, amely megakasztotta az izraeli-palesztin tárgyalásokat - kü­lönösen a szentföldi véres esemé­nyek után. Az olaj magas ára Európa-szerte belpolitikai feszültséget okozott. Nagy-Britanniában a kormány és az olajcégek szorosabb együttműködés­re kényszerülnek, hogy biztosítsák az üzemanyag-szállítmányokat a tilta­kozó fuvarosok ellenében. Az OPEC ugyanakkor az európai üzemanyag­­árak adótartalmának csökkentésére buzdítja a kormányokat, amelyek el­vetik az ötletet. Andrew Oswald, a brit Warwick Egyetem tanára - aki azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy szoros statisztikai összefüggést talált az utóbbi három évtized olajár­folyamai és munkanélküliségi adatai között - legutóbbi tanulmányában az adók csökkentése ellen érvel. Vé­leménye szerint az adócsökkentésből az OPEC azt a következtetést vonná le, hogy az áremelkedések hatását a nyugati kormányok saját költségük­re ellensúlyozzák. Ezután pedig az OPEC jó ideig büntetlenül szűkíthet­né a keresletet. Ugyanakkor az üzem­anyag-fogyasztáson alig látszik meg az áremelkedés, ezért a kivetett adók sem okoznak torzulást a gazdaság­ban, míg az adókulcs hirtelen meg­változtatása növelné a bizonytalan­ságot - fejti ki Oswald professzor. Washington politikájára is nagy hatással van az „olajhelyzet”. Szak­értők kiemelik a hetvenes évek és a mai helyzet közötti hasonlóságok közül, hogy a Fed - csakúgy, mint 1979-ben - az infláció növekedésére hivatkozva jelentősebb kamateme­lésre szánhatja el magát, ezúttal is - mint húsz évvel ezelőtt - röviddel az elnökválasztás előtt. Egy ilyen lépés az azt követő gazdasági lassulás mi­att elemzők szerint a demokrata je­lölt, Al Gore választási esélyeit ron­taná, míg a kamatemelés elhalasztá­sa jót tenne a demokratáknak. A Fed képviselői ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy nyitr piaci dön­téseik során nem veszik figyelembe a választásokat. Mint azt a központi bank New York-i részlegének elnöke, William McDonough a mexikói El Mercurio napilapnak mondta: „Gyakran emlegetik, hogy következő ülésünkön semmit sem tehetünk, mert választások vannak. Ez hazug­ság.” A tőkepiacok, úgy tűnik, más­képp gondolják: a Bloomberg által megkérdezett jelentősebb értékpa­pír-kereskedők a Fed nyitr piaci bi­zottságának keddi ülésétől egyáltalán nem várnak kamatemelést, viszont három elemző azt már lehetségesnek tartja, hogy a választások utáni első ülésen ilyen döntés születik. A Fed San Franciscó-i részlegének elnöke is úgy nyilatkozott pénteken Frankfurt­ban, hogy a kamatemeléssel kapcso­latban „inkább némileg késleltetett beavatkozásra van szükség, mint­hogy a figyelmeztetés nélküli szűkí­tés kockázatát vállajuk”. Az olajár negatív hatása tehát - legalábbis a kamatokon keresztül - egyelőre nem gyűrűzik át a tőkepiacokra. Megszületett a politikai döntés a napi kitermelési kvóták emeléséről FOTÓ: EPA/AFP—ADALBERTO ROQUE Euró­szkepticizmus A dánok ismét nemmel szavaztak Dánia ismét bizonyságot tett eurószkepszisérő­l. A szót immár nem az eredeti értelmében, vagyis az integráció ütemét, illetve irányát kétségbevonó elvként, hanem az EU valamennyi tagálla­mában bevezetendő közös valuta időszerűsége megkérdőjelezé­seként kell értelmeznünk. Amikor szeptember 28-án a büszke vikingek népszavazáson utasították vissza az euró, a közös valu­ta bevezetését országukban, egyúttal egy föderális Európa mo­delljét kérdőjelezték meg. Csakúgy, mint hét évvel korábban a maastrichti szerződés esetében, a dán „eurószkepszis” túlmutat az ország határain, és új kihívások elé állítja az uniót. M Harmati Gergely_______________ A­z állampolgárok 53,1%-a a dán korona megtartása mellett vok­solt, míg 46,9%-a gondolta úgy, hogy Dánia feltétlenül legyen része­se a valutauniónak. A szavazás érté­kelésekor a dán miniszterelnök, Poul Nyrup Rasmussen nem leplezte csalódottságát. Mivel jelentős kam­pányt folytatott az „igen” szavazato­kért, számára a népszavazás ered­ménye veszteségként könyvelhető el Míg a szélsőjobboldali Dán Nép Pártja győzelemként értékelte az eredményt, a jobboldali konzervatív párt egyik vezéralakja, Poul Schus­­ter, korábbi miniszterelnök óva in­tette népét a túl nagy önbizalomtól. Schuster megítélése szerint a döntés közvetlen következményei lesznek, hogy ezután arányosan csökkennek a Dániába irányuló befektetések, je­lentős spekulatív nyomás nehezedik majd a dán koronára, és a dán nem­zeti banknak meg kell emelnie a ka­matlábakat ahhoz, hogy rövid távon kivédje a spekulációból eredő eset­leges támadásokat, illetve képes le­gyen az euróhoz kötött dán korona paritását megőrizni. Úgy látszik, Schusternek igaza volt, mert a koro­na kamatlábát a szavazás eredmé­nyének kihirdetése után ötven bá­zisponttal emelték 5,6%-ra. A nemmel szavazók között jelen­tős arányt képviseltek azok, akik úgy gondolták, hogy egy újabb „gyar­matosításhoz” vezetne, ha a dánok pénzügypolitikáját nem Koppenhá­gában, hanem Frankfurtban (ugyan­is itt van az Európai Központi Bank székháza) határozzák majd meg. So­káig volt a dán korona a német márkához kötve ahhoz, hogy a lakos­ság nagyobb része úgy érezze, a koro­nát nem szabad feladnia. Semleges szemmel nehezen érthető ez az állás­pont, hiszen az európai valutakosár­ban éppen a német márka a legmeg­határozóbb szereplő, és ez a függőség viszony idővel egyre jelentősebbé vá­lik a dán korona euróhoz kötöttsé­gével. Az Európai Bizottság elnöke, Romano Prodi azzal nyugtatta meg a kedélyeket, hogy a dán népszavazás nem lesz közvetlen hatással az euróra. Mindenesetre az euró nyár el­utasítása rosszkor jött. Az igazi gond azonban nem a dánok negatív voksa, tudják ezt jól Brüsszelben, hanem in­kább az, hogy ez volt az első népsza­vazás a közös valuta bevezetéséről az unió tagállamaiban. Várhatóan Nagy-Britanniában és a szomszédos Svédországban is felmérik majd a nép akaratát, de kérdés, mi lesz ezek­nek a szavazásoknak az eredménye. A demokrácia játékszabályait figye­lembe kell venni, még akkor is, ami­kor azok következetes betartása a kö­zös akarat alapján létrejött Európai Unió fejlődésének lassításához vezet. A NÉMETEK IS ELUTASÍTANÁK AZ EURÓT. A németek többsége, ha most kellene voksolni róla, leszavazná a márka lecserélését euróra - derült ki egy hét végén kiadott felmérésből. Eszerint 55 száza­lék szavazna az euró ellen. Egy másik felmérés szerint három németből csak egynek van teljes bizalma az euró iránt. Német­országban nem volt népszavazás az euró 1999. január 1-jei be­vezetésével kapcsolatban, de kis tetszésnek örvend a németek körében az az elképzelés, hogy márkájuk helyett az euró legyen a fizetőeszköz. Ugyanakkor a pártok mindegyike támogatja a tervet, hogy 15 hónap múlva az euró legyen a fizetőeszköz Né­metországban is. Az ellenérzések zöme abból fakad, hogy majd át kell kalkulálni az árakat, miközben az ország megszokta, hogy ezeket márkában számolja. Nő az alternatív energiaforrások szerepe Mikor váltják fel az alternatív energiaforrások a kőolajat? Ez a kérdés egyre élesebben vetődik fel akkor, amikor a fekete arany ára történelmi magasságokba szökött. A jövő mindenképpen az egyre drágább szénhidrogének felváltása, tisztább és olcsóbb energiaforrások kutatása. Már ma is vannak azonban megvaló­sult lehetőségek. Németországban már léteznek elektromos au­tók, Ausztriában használnak biodízelt, és vannak napenergiával és fahulladékkal működő falufűtő rendszerek. Bohoczky Fe­renc, a Gazdasági Minisztérium energetikai főosztályának szak­­főtanácsosa felhívta a figyelmet arra, hogy a világ energiafel­használásának nyolcvan százalékát az emberiség húsz százaléka használja, és a fejlődés következtében egyre többen, egyre na­gyobb mennyiségben fogyasztanak energiát. H Skkarski Fruzsina______________ N­ incs olajválság - mondja a szak­értő. Csak arról van szó, hogy drága a kőolaj ára, így az abból ké­szült benzin és a gázolaj. Ezek a ter­mékek azonban egyre inkább he­­lyettesíthetőek lesznek, ráadásul már ma is léteznek olyan adalékok, amelyek segítségével a kőolajszár­mazékokból kevesebb energiahor­dozóra van szükség, felhasználásuk­kal kevésbé szennyezik a környeze­tet. Franciaországban és Csehor­szágban a benzinbe bioetanolt ke­vernek. Németországban és Auszt­riában a gázolaj helyettesítésére használnak biodízelt, ezek azonban nem olyan mennyiségek, amelyek képesek lennének helyettesíteni krí­zishelyzetben a fosszilis energiahor­dozókat. A biodízelről szólva Bohoczky Ferenc elmondta: vannak úgyneve­zett energetikai növények, ebbe be­letartoznak a fás szárú, többéves ül­­tetésű növények, különböző nagy szárazanyag-hozamú fűfélék és a nádak. Ezekből szilárd biomassza készül, amivel kazánokat is lehet fű­teni. A másik irányzat követői olyan olajmagvakat termelnek, amelyek kisajtolásával hasznosítható olajhoz lehet jutni. A harmadik lehetőség pedig az, hogy olyan növényeket termelnek, amelyeket speciális tech­nológiával, bioalkohollá lehet átala­kítani. Ez jóval drágább, mint a gáz­olaj, hiszen ma Magyarországon egy tonna repce 50 ezer forint körül van, így egy kilogramm natúr repceolaj hozzávetőleg 150 forint. Ezután kell majd megépíteni a metilészterező üzemeket, és így készíthető a moto­rokban használható hajtóanyag. Ah­hoz, hogy a bioolaj használata elter­jedjen, a motorgyártók teljes garan­ciavállalása szükséges. Ez a rendszer csak akkor működik majd gördülé­kenyen, ha megkezdik a biodízellel is használható motorok gyártását. Az elektromos autónak akkor van jövője a szakértő szerint, ha pél­dául napelemeket raknak fel az au­tópályák védőfalára. Az így begyűj­tött elektromosságot elvezetik a leg­közelebbi parkolóig, ahol kapcsoló­dási lehetőségeket teremtenek, amelyekről egy gyorstöltő segítségé­vel az autós feltöltheti a motort he­lyettesítő akkumulátorait. Egy eh­hez hasonló rendszert már meg is valósítottak Kölnben. Annak érde­kében azonban, hogy ez minél széle­sebb körben elterjedjen, először az ellátórendszert kell kiépíteni. Kérdésünkre, mely szerint lehet­séges-e, hogy az olajjal szemben meg­erősödnek az alternatív energiafor­rások, Bohoczky Ferenc azt válaszol­ta: a világnak fel kell készülnie arra, hogy csökken a meglévő fosszilis energiahordozók mennyisége, így a kutatásoknak azzal kell foglalkoznia, hogy milyen formában lehet pótolni a hagyományos energiahordozókat. Ugyanis ahogy megy fel a kőolaj ára, amit természetesen a világpiacon kö­vet a földgáz ára is, olyan mértékben lesz egyre gazdaságosabb a megújuló energiaforrások használata. Megújuló energiaforrásoknak azokat a természeti jelenségeket ne­vezzük, amelyeknek felhasználás következtében nem csökken a mennyiségük, vagy azokról a terüle­tekről ugyanannyi energiahordozót le lehet venni az elkövetkezendő időkben is. Ilyen a napenergia, szél­energia, geotermikus energia, hulla­dék biomassza, valamint az energe­tikai növénytermesztés. Ezek a meg­újuló energiaforrások, úgymond la­za energiaforrások, ami annyit je­lent, hogy egységnyi mennyiségnek kisebb az energiatartalma, mint a fosszilis tüzelőanyagoké. Ennek kö­vetkeztében ugyanolyan teljesít­ményhez sokkal nagyobb betakarí­tó-, átalakító-, felhasználóberende­zés szükséges, tehát hiába ingyenes vagy kevesebb költséggel járó az energiahordozó, a hozzá tartozó be­rendezések sokasága miatt a beru­házás jóval költségesebb. A szakértő szerint meg kell figyel­ni az európai trendeket, hiszen az Eu­rópai Unión belül vannak olyan or­szágok, ahol a primer energiafelhasz­nálás 25 százalékát immár a megúju­ló energiaforrások fedezik. Egyes ál­lamokban ez az arány az összes fel­használás alig 0,7-1 százaléka. Ezen a területen a legjobban Ausztria és Svédország áll. Az európai átlag 6 szá­zalék körüli, Magyarországnak a megújuló energia felhasználása az EU átlag alatti 3,6 százalék. Ausztria nagyon kedvező hely­zetben van - magyarázta Bohoczky -, hiszen a vízerőművek következ­tében a villamos energia jelentős részét így állítják elő, valamint Eu­rópa egyik erdőben leggazdagabb országa, ezért sok a fafeldolgo­zóüzem, és a fahulladékot felhasz­nálják részben helyi fűtőberen­dezésekben, részben pedig úgyne­vezett falufűtő mű-rendszerekben. A rendszer kiépítése drágább, mint a hagyományos. De azáltal, hogy nem használnak fosszilis tüze­lőanyagot - hanem mindenki a sa­ját fahulladékát adja be a fűtőrend­szer működtetéséhez -, a tüzelő­anyag annyiba kerül, amennyi a fű­tőrendszer előtti tárolás, illetve ap­rítás kerül. Tehát a beruházás na­gyon drága, de a működtetés majd­nem ingyen van.

Next