Magyar Nemzet, 2000. október (63. évfolyam, 231-255. szám)

2000-10-02 / 231. szám

4Magyar Nemzet • Belföld 2000. október 2., hétfő­ Rovatvezető: Szerető Szabolcs wmmimmmmmmmmmmmmmmm Tízéves az új magyar önkormányzati rendszer Önállóan és demokratikusan intézhetik a helyi közügyeket ■ Nemzeti konszenzus kell a rendszer finomításához A magyarországi rendszerváltoztatási folyamat egyik alappillé­reként 1990 őszén jött létre a helyi önkormányzati rendszer. A kommunizmus bukása utáni első szabadon választott Ország­­gyűlés döntő többsége által elfogadott önkormányzati törvény­­csomag alapján megtartott választásokkal véget ért a szovjet tí­pusú tanácsrendszer. A települések élén álló polgármesterek, a helyi képviselők és az önkormányzati érdekképviseletek zöme szerint az elmúlt tíz év tapasztalatait hasznosítva, nemzeti kon­szenzus kell a rendszer finomításához és az EU-csatlakozáshoz elkerülhetetlen közigazgatási reformhoz is. A­z Országgyűlés 2000 júniusá­ban, a helyi önkormányzati rendszer létrejöttének tizedik évfor­dulója tiszteletére szeptember 30-át, az első helyhatósági választások nap­ját a helyi önkormányzatok napjává nyilvánította. Ezzel a határozattal megerősítették az önkormányzati törvény egyik legfontosabb passzu­sát, amely szerint „A helyi önkor­mányzat érvényre juttatja a népfelség elvét, helyi közügyekben demokrati­kus módon, széles körű nyilvánossá­got teremtve kifejezi és megvalósítja a helyi közakaratot.” Az önkormányzatok megalakulá­sát ma szinte valamennyi mértékadó , politikai szereplő a demokratikus jogállam kiépülésének meghatározó eseményének tartja. Az 1990 óta - törvényben is megerősített módon - létrejött önkormányzati szövetségek nemrégiben egyöntetűen kifejezték azt a szándékukat, hogy az önkor­mányzatok továbbfejlődjenek, s a jö­vőben a lakosság érdekében még tel­jes­ében láthassák el közfeladataikat. Magyarországon jelenleg hét önkor­mányzati szövetség működik, közü­lük öten pedig - az egységes fellépés érdekében - megalakították társulá­sukat. Az érdekképviseletek azonban megállapodtak abban, hogy a legfon­tosabb kérdésekben rendszeresen egyeztetnek az Önkormányzatok Együttműködési Fórumának kereté­ben. Települések, szövetségek Gémesi György, a Magyar Önkor­mányzatok Szövetségének (MÖSZ) elnöke tíz éve Gödöllő polgármeste­re. Lapunknak elmondta: az önkor­mányzati törvény, mint a rendszer­­változás lejelentősebb jogszabálya, kiállta az idő próbáját. Az 1990-ben elkezdődött decentralizációs folya­mat új energiákat szabadított fel Ma­gyarország mintegy 3200 települé­sén. - Az önkormányzati autonómia ma is megkérdőjelezhetetlen, ám a szükséges korrekciókat végre kell hajtani, hogy az EU-csatlakozás ide­jére szinkronban legyünk a tagor­szágok által elfogadott helyi rend­szerrel. A jövőben jóval nagyobb fi­gyelmet kell fordítani a kistérségekre és a régiókra, amelyek akkor válhat­nak valódi közigazgatási egységgé, ha önálló bevételeik lesznek - húzta alá Gémesi György, aki támogatja az érdekképviseletek egységesülési fo­lyamatát. Zongor Gábor, a Települési Ön­­kormányzatok Országos Szövetségé­nek (TÖOSZ) főtitkára „sikeres vál­lalkozásnak” tartja az önkormány­zati rendszer működtetését.­­ Az el­múlt tíz évben különösen a kistele­pülések előtt nyílt lehetőség a fejlő­désre, az önszerveződésre. A helyi közügyek intézésében mindinkább előtérbe kerül a partnerség elve. A főtitkár az önkormányzati autonó­miát még ma is hiányosnak tartja, mert az állam tíz évvel ezelőtt „elfelejtette” rendezni a finanszíro­zás kérdését, és jelenleg is az anyagi forrásokról szólnak a fő viták. Sajná­latosnak tartja, hogy főként a váro­sokban, a tízezer lakos fölötti telepü­léseken átpolitizálódtak a helyi ügyek, ugyanakkor elismeri, hogy az állami közigazgatás és az önkor­mányzás közötti határvonalakat nem húzták meg kellően. Hozzátet­te: mindenképpen tisztázásra és mó­dosításra szorulnak a feladat- és ha­táskörök. A mindenkori kormány­zatnak pedig vállalnia kellene, hogy finanszírozás nélkül nem szab újabb és újabb feladatokat az önkormány­zatok számára. Láyer Józsefet, a Hajdú-Bihar megyei közgyűlés elnökét egy évvel ezelőtt választották meg az akkori­ban alakult Magyar Önkormányzati Szövetségek Társulásának (MÖSZT) elnökévé. A Kisvárosi Önkormány­zatok Országos Érdekszövetségét, a Községi Önkormányzatok Szövetsé­gét, a Magyar Faluszövetséget, a Me­gyei Jogú Városok Szövetségét és a Megyei Önkormányzatok Országos Szövetségét tömörítő szervezet veze­tője szerint az elmúlt tíz év a helyi fel­adatok folyamatos bővülésének évti­zede. Mindezek mellett az állami for­rások nem vagy csak csekély mérték­ben bővültek, miközben a megyék­­nek nincsenek saját bevételeik. Bár az önkormányzati rendszer stabil, nagyon hiányzik az úgynevezett kö­zépszint, amelynek óriási feladata lesz például az EU-csatlakozási folya­matban. Ugyanakkor a közigazgatás reformját 2006 előtt valószínűleg nem lehet végrehajtani, mert a parla­menti erők között még nincs meg a szükséges egyetértés - véli az elnök.­­ Az önkormányzatok még ma is „gyermekcipőben járnak”, s nincs vége az átalakulási folyamatnak - nyilatkozta lapunknak Nádor Ru­dolfod, a Községi Önkormányzatok Szövetségének elnöke, Hosszúhetény - harmadik ciklusát töltő - polgár­­mestere. Elmondta: Az 1990-es évek elejének eufóriája három-négy évig tartott, azóta az önkormányzatoknak egyre nehezebb pénzügyi feltételek között kell ellátni munkájukat. A fel­adatok rohamos bővülését és a fi­nanszírozás kérdését ő is tisztá­­zandónak tartja.­­ Kiemelten fontos­nak tartom, hogy a községek zömé­ben nincsenek pártpolitikai csaták, és leginkább a civil szervezetek, a la­kóhelyükért tenni akaró polgárok vállalnak polgármesteri vagy képvi­selői tisztséget - fűzte hozzá a pol­gármester asszony. Becze Lajos, a Magyar Faluszövet­ség elnöke, egyben 1990 óta Tar köz­ség polgármestere szerint a legna­gyobb érték, hogy a magyar önkor­mányzatok fölött csak a törvények állnak, s gyakorlatilag önálló hatalmi ágként vesznek részt a magyar politi­kában. Javasolja, hogy az Országgyű­lés pozitív diszkriminációt alkalmaz­zon a kistérségeknél, mert az európai uniós gyakorlatnak is ez felelne meg.­­ 1960 óta az 500 lelkes települé­sek száma 600-ról a duplájára, több mint 1200-ra nőtt. Sajnálatos tapasz­talat, hogy a vidékfejlesztési pénzek jelentős része ma is a városokat, a ki­emelt településeket gazdagítja. Bevé­teleinket kizárólag működésre for­díthatjuk, fejleszteni pedig csak pá­lyázatok esetleges elnyerésével tu­dunk - állítja a polgármester. Lebegő megyék Kobold Tamás, Miskolc polgármes­tere, a Megyei Jogú Városok Szövet­ségének elnöke kifejtette: az önkor­mányzati törvény óriási lehetőséget és szabadságot adott a települések­nek. A helyi közösségek által válasz­tott testületek saját lakóhelyük sorsá­ról dönthetnek rendeletek és határo­zatok formájában. Szerinte a telepü­lések jogosítványai viszont csak az önkormányzati felelősséggel, a köte­lezettségek és a törvényesség betartá­sával együtt értelmezhetők. •­­ Nélkülözhetetlen, hogy a kor­mányzat hozzákezdjen az államház­tartási és a közigazgatási reformhoz, illetve a decentralizáció folytatásához - fogalmazott Kobold Tamás. Magyar Levente, a Kisvárosi Ön­­kormányzatok Országos Érdekszö­vetségének elnöke, aki tíz éve áll Jászberény élén, lapunknak elmond­ta: az 1990-es önkormányzati válasz­tásokkal a demokratikus átalakulás alapjait tették le Magyarországon a rendszerváltoztató erők. Eközben azonban nem fordítottak elég figyel­met az állami-önkormányzati felada­tok szétválasztására, sőt ma már az egész feladatkört újra kell osztani. Az elnök szerint a „lebegő megyék” helyzetét és a régiók tervezett szere­pét mielőbb rendezni kell, ám ha a politikai pártok között nincs egyetér­tés, akkor komoly gondok jelentkez­hetnek az önkormányzati szférában. Endre Sándor, a Bács-Kiskun me­gyei közgyűlés elnöke, a Megyei Ön­­kormányzatok Országos Szövetségé­nek elnökeként úgy véli: az önkor­mányzati érdekképviseletek egyre nagyobb szerepet vállalnak a kor­mányzati egyeztetések során, és az Országgyűlés is kikéri véleményei­ket. Fontosnak nevezte, hogy a me­gyei önkormányzatok külön is meg­jelenítsék érdekeiket, ugyanis telje­sen más problémákkal küszködnek, mint a települések. A területi szövet­ségek elkülönülése Európában is be­vett gyakorlat - tette hozzá Endre Sándor. - A tízéves önkormányzatiság a demokráciánk szilárd alapja - nyi­latkozta lapunknak Demszky Gábor, Budapest főpolgármestere. Az ország legnagyobb önkormányzatának ve­zetője szerint az 1990-ben az önkor­mányzati charta alapján megalkotott törvény jó, tiszta és demokratikus, ám az elmúlt tíz esztendőben romlot­tak a feltételek. A főpolgármester emlékeztetett arra, hogy az államtól átvállalt feladatokat a központi költ­ségvetésnek kell finanszíroznia, ám a források egyre szűkülnek. Demszky Gábor szerint a hibákat csak állam­­háztartási reformmal lehet kijavítani, amelyben ténylegesen rögzíteni kell például a helyiadó-kivetés lehetősé­geit. A főpolgármester szerint a rendszer kijavításához szükséges tu­dás és tapasztalat összegyűlt az el­múlt tíz évben, csupán a politikai szándék hiányzik. A fejlődés korszaka Tarlós István, Óbuda-Békásmegyer - 1990 óta háromszor is megválasztott - polgármestere az önkormányzati rendszer tízéves történetét a fejlődés korszakának tartja.­­ Az önkor­mányzatok a polgári demokrácia leg­főbb letéteményesei, ugyanakkor - főként Budapesten - elkerülhetetlen a közigazgatási reform. A hatáskörö­ket és a felelősségi szinteket össze kell hangolni. A kerületi önkormány­zatoknak sajnos ma még a kötelező feladatok teljes körű ellátására sin­csenek meg a pénzügyi, személyi feltételei. A sokat hirdetett autonómia a fővárosban álságos, és csak arra alkalmas, hogy a közigaz­gatás szereplői saját felelősségüket hárítsák másokra - tette hozzá a pol­gármester. Szintén tíz éve áll Újpest élén Derce Tamás, aki szerint az elmúlt években azok az önkormányzatok tudtak „ötről hatra lépni”, ahol a polgármesterek és a képviselő-testü­letek tudatosan elkerülték a pártpo­litikai vitákat. Hozzátette: tíz év alatt kiderült, hogy kik azok a vezetők, akik tényleg szeretik városaikat, te­lepüléseiket. - Nagyon jó dolog az önkormányzatiság, azonban éles kü­lönbséget kell tenni az államigazga­tás és a választott tisztségviselők fel­adatai között. A jövőben alapvető kérdés az európai kapcsolat, Buda­pesten pedig továbbra is szorgalma­zom az úgynevezett szövetségi fővá­ros kiépítését - húzta alá a I­Á kerü­­let vezetője. ÖNKORMÁNYZATI TÖRVÉNYTÖRTÉNELEM A magyarországi rendszerváltoztatási folyamat egyik alappilléreként tíz évvel ezelőtt jött létre a helyi önkormányzati rendszer. A kommunizmus bukása utáni első szabadon válasz­tott - az MDF-FKGP-KDNP- koalíciós többségű - Országgyűlés 1990. augusztus 3-i ülésnapján, 99 százalékos többséggel, az ellenzék - az SZDSZ, a Fidesz és az MSZP - szavazataival fogadta el az önkormányzati törvény­­csomagot. A Magyar Köztársaság alkotmányának módosított IX. fejezete, a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló 1990. évi LXIV. törvény, valamint a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény alapján még az év szeptember 30-án és október 14-én megtartották az önkormányzati választások első, majd második fordulóját. A választópolgárok 40,18, illetve 28,94 százalékának részvételével lezajlott aktus­sal lezárult a szovjet mintájú tanácsrendszer, megszűntek a tanácselnöki és a vb-titkári posztok. Az 1994-es országgyűlési választásokon hatalomra került MSZP-s, SZDSZ-es kormánykoalíció­­ 72 százalé­kos parlamenti többsége birtokában, az MDF, a KDNP, az FKGP és a Fidesz alkotta ellenzék tiltakozása ellenére - jelentősen, megváltoztatta az önkormányzati és az önkormányzati választási törvényt. A módosításban több olyan változtatás is volt, amelyet a korábbi évek tapasztalatai szakmailag indokoltak. Az 1994. december 11 -i ön­­kormányzati választáson - 43 százalékos részvétellel - összesen 3147 településen választottak képviselőket és polgármestereket. A legutóbbi, sorrendben harmadik önkormányzati választást, a szavazásra jogosultak 45,66 százalékos részvételével, 1998. október 18-án tartották. Mádl Ferenc köztársasági elnök szerint tíz évvel ezelőtt példaértékű gyorsasággal épült ki az önkormányzati rendszer fotó: Koncz­györgy Helyi közösségek, teljes önállóság M Zsohtár_____________________________________ - Az önkormányzatiság kétségkívüli legnagyobb sike­re, hogy fantasztikus energiákat szabadított fel helyben - jelentette ki Kara Pál, a Belügyminisztérium önkor­mányzati ügyekért felelős helyettes államtitkára.­­ Tíz évvel ezelőtt a parlament nagyszerű döntése volt, hogy a legkisebb helyi közösségnek is megadta a helyi kor­mányzás jogát. A rendszert leginkább az elaprózottsá­ga miatt illeti vád, ám ez a honi településszerkezet jel­legéből fakad. A gazdaságtalan működésre hivatkozni sem helytálló, még jó, hogy nem nyereségességet vár­nak - nyomatékosította. A települési önkormányzatok kiugró fejlesztéseket hajtottak végre a tíz esztendő alatt. Természetesen több eredményt mutathatnának föl, ha több pénzből gazdál­kodhattak volna, de a közpénzek, s a helyi források együtteséből ennyire futotta - mondja a szakember. A polgármesterek mintegy fele a harmadik ciklusát tölti a szabad választások óta. Kara Pál szerint a rend­szer fogyatékossága a középszinteken mutatkozik meg, a megyék nagy vérveszteséget szenvedtek az 1990-ben elfogadott önkormányzati törvény kompromisszumos megalkotásakor. A megyei jogú városok, de különös­képpen a régiók státusa nem egyértelmű, az előbbieké olykor túl erős, az utóbbiaké nem eléggé körülhatárolt, s számos tekintetben kialakulatlan. A közigazgatási hi­vatalok által gyakorolt állami ellenőrzési rendszer is féloldalasan működik, a hivataloknak nincsen igazán eszközük a törvényellenes működés szankcionálására. Az önkormányzati szakértő úgy véli, az ellenőrzés he­lyett a felügyeleti jog oldaná meg ezt az ellentmondást. A normatív támogatási szisztémát is az önkor­mányzatiság gyenge pontja­ként szokták megjelölni, ám ez nem elsősorban önkormányzati kérdés - szö­gezi le Kara Pál. Ha a központi költségvetés más elvek mentén juttatná a helyhatóságokhoz az őket megille­tő pénzt, ez önmagában akkor sem lenne több. A GDP emelkedése hozza magával a kényelmesebb gaz­dálkodást, ha bekövetkezik, mutatott rá. A helyettes államtitkár a főváros „túlsúlya” kapcsán elmondta: Bécsben például hivatali elöljáróságok működnek a kerületekben, Budapesten azonban elképzelhetetlen, hogy a tradicionálisan választott testületekkel regná­ló kerületi önkormányzatok jogai csorbuljanak. A kétszintű önkormányzatiság problémáinak megol­dására a feladat- és hatáskörök pontos körülhatáro­lását javasolja.

Next