Magyar Nemzet, 2000. október (63. évfolyam, 231-255. szám)
2000-10-28 / 253. szám
EB Magyar Nemzet Kultúra 2000. október 28., szombat Rovatvezető: Tallai Gábor A gregoriántól a bizánci kórusművekig A II. Magyarok Nagyasszonya Nemzetközi Egyházzenei Fesztiválról KMexzJKaialin_____________ H a valaki zenekedvelő létére nem ismeri a latin liturgiát, és elmulasztja (a ritka) egyházzenei koncerteket is - nem tudja, mit veszít. Magam boldogtalan lennék, ha most nem hallhattam volna a fesztivál néhány hangversenyét. A Mezei János karvezető, zenetörténész és Bubnó Tamás zeneművész és -pedagógus kezdeményezte - amúgy világszínvonalú - seregszemle Józsefváros önkormányzatával karöltve jött létre. A Rezső téri plébániatemplomban és a belvárosi főplébániatemplomban nap mint nap másmás iskolai kórus énekelte a vesperás, illetve a szentmise szertartásának magasztos énekszólamait, meglepően képzetten, kiművelten és ihletettem Hadd soroljuk a föllépő kórusokat: Budapesti Énekes Iskola, Csepeli Schola, budafoki Szent Lipót Schola, győri Kazinczy Gimnázium, illetve a mosonmagyaróvári Kossuth Gimnázium, a Budapesti Piarista Gimnázium Kórusa, a Krisztinavárosi Schola, a Zugligeti Szent Család Schola, a Szent István-bazilika Fiúkórusa és a Fővárosi Kántorátus, valamint a Budapesti Görög Katolikus Kórus részvételével zajlottak le - nem középiskolás fokon - a napi szertartások. Művészet és morál kettős elkötelezettségében. Akik ilyen iskolázottságot tudhatnak maguk mögött, azoknak más az identitástudatuk is - mondotta föllépésüket követő sajtótájékoztatóján Martin Baker, a vendégül hívott világhírű Westminsterkatedrális fiúkórusának karnagya, aki egyszersmind a bentlakásos énekesiskola művészeti vezetője. Az ő „fiainak” öt év alatt kisujjában van a teljes egyházzenei irodalom. Csak Londonban 40 ilyen, nagy múltú schola van; a tradíció Angliában nem kevesebb, mint 1200-1400 éves. Hát igen, akár a 300 esztendeje gondozott angol pázsit... A kórus hallatán megértem, csakis a százados, esetenként ezeréves hagyomány csiszolhatta ilyen mennyei varázslattá a gyermeki énektudást. Hétesztendős apróságok sorakoznak föl a Rezső téri templom szentélye előtt.Bordó miseruhájukban, fehér stólával vállukon, az alkalomhoz illő komolysággal, moccanatlanul ülnek a székeken, hogy a liturgia adott fázisaiban hihetetlen átéléssel szólaltassák meg a gregorián dallamokat. Felnőttkórusoknál ritkán tapasztalni ekkora tökélyt, ilyen fokú muzikalitást, rebbenőtiszta áhítatot. Azokat a hallgatókat, akik nem ismerik a teljes katolikus szertartást, szintén lenyűgözte a szent szellemek régiójába röpítő, szó szerint angyali zene. Hallatán szinte parancsolónak éreztem Bubnóék fölismerését: a honi gregorián énekek iskolai művelése mindennél jobb alapot kínálhat az európai zene nagy klasszikusainak megértéséhez, hisz valamennyiük művészete az egyházi zene talaján sarjadt ki. Nem kellene hát az önkormányzatoknak, oktatási tárcának, egyháznak vonakodniuk a támogatástól. (Mint hallom, egyes templomok lelkipásztorai „korszerűtlen” muzsikaként aposztrofálják, és ódzkodnak a gyermekkórusok befogadásától, s - horribile dictu! - a popzene irányába nyitnának inkább). Hát igen, hol vagyunk még a kodályi zenélő országtól?! A seregszemle másik múlhatatlan élménye számomra az ukrajnai Szent Feltámadás görög katolikus székesegyház „Credo” kamarakórusának egyházzenei hangversenye a Rózsák terei görög katolikus templomban. Nem véletlenül tüntették ki karnagynőjüket, Zsanna Zvaricsukot az érdemes művész címmel, hiszen csekély kilenc esztendő alatt (a görög katolikus egyházat csak 1991-ben helyezték viszsza jogaiba a volt Szovjetunióban) világhírű együttessé lépett elő a kórus. Hangversenyükön a lélek ezernyi rezdülését - a mély gyásztól a fölmagasztosulásig - sugározták az ukrán zeneszerzők bizánci hangzatok jegyében fogant kórusművei. Valóságos élményzuhatagban részesült, aki elzarándokolt a koncertjükre. A templomban nap mint nap más iskolai kórus énekelte a vesperást FOTÓ: TÓTH TIBOR ■BMSMMMMMSNMtegHMMNMHMgS Gérecz Attila, 1956 mártírja M Pksa Zoltán_________________ Klauzál tér 9. E ház falánál 1991. november 5-én avatták föl az írótársak annak a fiatal költőnek az emléktábláját, akit 1956. november 7-én, fegyvernyugváskor ölt meg egy szovjet tankból leadott sortűz. A fiatalemberről legjobb barátja, költőtársa, Kárpáti Kamil írt legtöbbet. Ő adta ki néhány héttel az emléktábla avatás előtt Gérecz Attila első, egyben posztumusz verseskötetét. Kárpáti szerint Gérecz bátorsága és kamaszos hetykesége idősebb váci rab- és költőtársaira is átsugározta az életkedvet. Pedig neki aztán lett volna bőven oka a depreszszióra. 1947-ben jeles eredménnyel érettségizett a Kölcsey gimnáziumban, de a sikeres felvételi vizsga ellenére nem kezdhette el egyetemi tanulmányait. Osztályidegennek minősítették, mert apja az első világháborús érdemeiért vitézi címet kapott, ő maga pedig algimnáziumi tanulmányait a kőszegi hadapródiskolában fejezte be. Az Egérkének becézett sovány, szívós fiúban hihetetlen lelki- és fizikai erő lakott. 1949-ben már a magyar öttusa-válogatott tagja volt. Ám ugyanezen év decemberében letartóztatták államellenes összeesküvés vádjával. Szerencséje volt a szerencsétlenségben, hogy a váci fegyházban öszszebarátkozott a Füveskert-antológiákat szerkesztő irodalmárokkal. A váci fegyház egykori kápolnája mellett volt egy kis füves rész. Az enyhülés éveiben Kárpáti Kamilnak, Tóth Bálintnak, Tollas Tibornak, Szathmáry Györgynek, Béri Gézának, Gérecz Attilának és néhány társuknak megengedték, hogy e kis darabka zöldben szerkesszék fejben, papírfecniken, füzetecskékben összegyűjtött verseiket és műfordításaikat, amelyek eredetijét jobbára szintén emlékezetből idézték meg. Csodák csodája, még inkább a művészet mindenható erejének ragyogó bizonyítéka - vallja egy emberként minden „füveskertes”, hogy náluk fizikailag erősebb emberek összeroppantak. Ők pedig a költészetből életelixírt szívtak magukba. Gérecz Attila 1954 májusában tette le első versét az arisztokratikus modora és külleme miatt „kegyelmes úrnak” becézett Béri Géza elé. Aztán következtek a többiek, a kötetnyi vers, amelyet Tollas Tibor a reá jellemző hallatlan szerkesztői precizitással másolt be füzetekbe, szortírozott, rendezgetett, így születtek a legendás Füveskert-antológiák. Gérecz Attilát 1956. október 31- én szabadította ki börtönéből a győztes forradalom. Már aznap fegyvert fogott. November hetedikén a vérbe fojtott szabadságharc mártírja lett. Verseit őrzik a Füveskert-antológiák, s a kötet, amely Gérecz Attila, a költő, 1956 mártírja címet viseli. A BÁV Rt. J?a MŰFÉMEM AJMCÍIÓM Kiállítás: október 28-november 5-ig. Nyitva: 10-18 óráig (november 1-jén zárva) Árverés: november 7. (kedd) ékszer, bútor november 8. (szerda) festmény, szőnyeg, műtárgy november 9. (csütörtök) műtárgy Az árverések 17.00 órakor kezdődnek BÁV Rt. Aukciós terme: Bp. IX., Lónyay u. 30-32. Telefon: 455-7700 e-mail: bavCámail.matav.hu Internet: www.bav.hu Ezeréves mezőgazdaság : OscYÁN Edina____________________ Tegnap kiállítás nyitt A magyar mezőgazdaság ezer éve címmel a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban. Szatmáry Sarolta főigazgatóhelyettes lapunknak elmondta: a gyűjtemény anyaga is tükrözi, hogy Magyarország mezőgazdasága az elmúlt ezer évben nemcsak az önellátást biztosította, hanem több esetben Európa igényeit is kielégítette. A honfoglalás után a magyarság keleti örökségű és nyugati átvételű mezőgazdasági kultúrájával a középkor végére önellátóvá vált, majd pedig az Európa-szerte kedvelt gabona-, hús-, bor- és mézterményekkel biztosította a mezőgazdaság hírnevét. A magyar agrárium stratégiai helyzetet foglalt el, így a törökdúlás időszaka után tovább erősödött. A főigazgató-helyettes szerint Magyarország természeti adottsága, táj- és földrajzi elhelyezkedése páratlan, ami a termékek tulajdonságaiban is tükröződik. Szatmáry Sarolta elmondta: először láthat a magyar közönség a mezőgazdaság teljes történetét átfogó tárlatot. A korszakokat tíz muzeológus állította össze, jórészt a mezőgazdasági múzeum állományában megtalálható emlékekből, illetve - mivel honfoglalás kori jurtát is láthatnak az érdeklődők - rekonstruált tárgyakból. Thália papjainak portréja A színjátszás több puszta mesterségnél M Ditzsndy Attila__________________ M indig is a közkedvelt olvasmányok közé tartoztak a színészinterjúkból szerkesztett kötetek, ezért nem csoda, hogy évről évre szép számmal látnak napvilágot efféle könyvek. A napokban jelent meg a Harmat Kiadó gondozásában Ferenczi Andrea Arcok és szerepek című munkája, amely tizenöt színművésszel készült beszélgetést tartalmaz. Az impozáns tipográfiájú kötet külön érdeme, hogy az intimpistáskodó vagy puszta tényközlő életútinterjúk helyett ember közeli portrét rajzol a megszólaltatottakról, akik számos olyan gondolatot osztanak meg az olvasóval, amelyekről eddig szinte sohasem beszéltek a nagyközönségnek. „Biztosan nem színész valaki a nap mind a huszonnégy órájában. Kíváncsi voltam az életükre, mi zajlik a kulisszák mögött. Gyermekkorom óta izgatott a titok, amellyel a színészek bírnak” - vall kötetének inspirációjáról Ferenczi Andrea. A beszélgetésekből kirajzolódik, miként vélekednek e zárt közösségben létező alkotók a nagyvilágban zajló eseményekről. Feltárul a megszólaltatott művészek intellektuális lénye. Óhatatlanul felmerül a kérdés, vajon mi alapján válogatta össze beszélgetőpartnereit Ferenczi Andrea, hiszen kötetében egymás mellé kerültek közismert, aktív művészek, pályamódosítók, pályaelhagyók és kevéssé ismert színészek egyaránt. „Mindegyikük számára többet jelent a színjátszás puszta mesterségnél. Hivatásnak érzik munkájukat, tudva, hogy bár szórakoztatják a nézőt, amellett nevelniük, oktatniuk is kötelességük. Mindnyájan felelősséggel tekintenek arra az isteni ajándékra, amelynek köszönhetően színészek lehettek.”