Magyar Nemzet, 2000. október (63. évfolyam, 231-255. szám)

2000-10-28 / 253. szám

EB Magyar Nemzet Kultúra 2000. október 28., szombat Rovatvezető: Tallai Gábor A gregoriántól a bizánci kórusművekig A II. Magyarok Nagyasszonya Nemzetközi Egyházzenei Fesztiválról KMexzJKaialin_____________ H a valaki zenekedvelő létére nem ismeri a latin liturgiát, és elmulasztja (a ritka) egyházzenei koncerteket is - nem tudja, mit ve­szít. Magam boldogtalan lennék, ha most nem hallhattam volna a fesz­tivál néhány hangversenyét. A Me­zei János karvezető, zenetörténész és Bubnó Tamás zeneművész és -pedagógus kezdeményezte - amúgy világszínvonalú - sereg­szemle Józsefváros önkormányza­tával karöltve jött létre. A Rezső téri plébániatemplom­ban és a belvárosi főplébánia­templomban nap mint nap más­más iskolai kórus énekelte a vesperás, illetve a szentmise szer­tartásának magasztos énekszóla­mait, meglepően képzetten, kimű­velten és ihletettem Hadd soroljuk a föllépő kórusokat: Budapesti Éne­kes Iskola, Csepeli Schola, budafoki Szent Lipót Schola, győri Kazinczy Gimnázium, illetve a mosonma­gyaróvári Kossuth Gimnázium, a Budapesti Piarista Gimnázium Kó­rusa, a Krisztinavárosi Schola, a Zugligeti Szent Család Schola, a Szent István-bazilika Fiúkórusa és a Fővárosi Kántorátus, valamint a Budapesti Görög Katolikus Kórus részvételével zajlottak le - nem kö­zépiskolás fokon - a napi szertartá­sok. Művészet és morál kettős elkö­telezettségében. Akik ilyen iskolázottságot tud­hatnak maguk mögött, azoknak más az identitástudatuk is - mon­dotta föllépésüket követő sajtótájé­koztatóján Martin Baker, a vendé­gül hívott világhírű Westminster­­katedrális fiúkórusának karnagya, aki egyszersmind a bentlakásos énekesiskola művészeti vezetője. Az ő „fiainak” öt év alatt kisujjában van a teljes egyházzenei irodalom. Csak Londonban 40 ilyen, nagy múltú schola van; a tradíció Angli­ában nem kevesebb, mint 1200-1400 éves. Hát igen, akár a 300 esztendeje gondozott angol pázsit... A kórus hallatán megértem, csakis a száza­dos, esetenként ezeréves hagyo­mány csiszolhatta ilyen mennyei varázslattá a gyermeki énektudást. Hétesztendős apróságok sorakoz­nak föl a Rezső téri templom szen­télye előtt.Bordó miseruhájukban, fehér stólával vállukon, az alkalom­hoz illő komolysággal, moccanatla­nul ülnek a székeken, hogy a litur­gia adott fázisaiban hihetetlen át­éléssel szólaltassák meg a gregorián dallamokat. Felnőttkórusoknál rit­kán tapasztalni ekkora tökélyt, ilyen fokú muzikalitást, rebbenő­tiszta áhítatot. Azokat a hallgató­kat, akik nem ismerik a teljes kato­likus szertartást, szintén lenyűgözte a szent szellemek régiójába röpítő, szó szerint angyali zene. Hallatán szinte parancsolónak éreztem Bubnóék fölismerését: a honi gre­gorián énekek iskolai művelése mindennél jobb alapot kínálhat az európai zene nagy klasszikusainak megértéséhez, hisz valamennyiük művészete az egyházi zene talaján sarjadt ki. Nem kellene hát az ön­­kormányzatoknak, oktatási tárcá­nak, egyháznak vonakodniuk a tá­mogatástól. (Mint hallom, egyes templomok lelkipásztorai „korsze­rűtlen” muzsikaként aposztrofál­ják, és ódzkodnak a gyermekkóru­sok befogadásától, s - horribile dictu! - a popzene irányába nyitná­nak inkább). Hát igen, hol vagyunk még a kodályi zenélő országtól?! A seregszemle másik múlhatat­lan élménye számomra az ukrajnai Szent Feltámadás görög katolikus székesegyház „Credo” kamarakó­rusának egyházzenei hangversenye a Rózsák terei görög katolikus templomban. Nem véletlenül tün­tették ki karnagynőjüket, Zsanna Zvaricsukot az érdemes művész címmel, hiszen csekély kilenc esz­tendő alatt (a görög katolikus egy­házat csak 1991-ben helyezték visz­­sza jogaiba a volt Szovjetunióban) világhírű együttessé lépett elő a kó­rus. Hangversenyükön a lélek ezer­nyi rezdülését - a mély gyásztól a fölmagasztosulásig - sugározták az ukrán zeneszerzők bizánci hangza­­tok jegyében fogant kórusművei. Valóságos élményzuhatagban ré­szesült, aki elzarándokolt a kon­certjükre. A templomban nap mint nap más iskolai kórus énekelte a vesperást FOTÓ: TÓTH TIBOR ■BMSMMMMMSNMtegHMMNMHMgS Gérecz Attila, 1956 mártírja M Pksa Zol­tán_________________ Klauzál tér 9. E ház falánál 1991. november 5-én avatták föl az írótársak annak a fiatal költőnek az emléktábláját, akit 1956. november 7-én, fegyvernyugváskor ölt meg egy szovjet tankból leadott sortűz. A fiatalemberről legjobb barátja, költőtársa, Kárpáti Kamil írt leg­többet. Ő adta ki néhány héttel az emléktábla avatás előtt Gérecz Atti­la első, egyben posztumusz verses­kötetét. Kárpáti szerint Gérecz bátorsá­ga és kamaszos hetykesége idősebb váci rab- és költőtársaira is átsugá­rozta az életkedvet. Pedig neki az­tán lett volna bőven oka a depresz­­szióra. 1947-ben jeles eredménnyel érettségizett a Kölcsey gimnázium­ban, de a sikeres felvételi vizsga el­lenére nem kezdhette el egyetemi tanulmányait. Osztályidegennek minősítették, mert apja az első vi­lágháborús érdemeiért vitézi címet kapott, ő maga pedig algimnáziumi tanulmányait a kőszegi hadapród­iskolában fejezte be. Az Egérkének becézett sovány, szívós fiúban hihe­tetlen lelki- és fizikai erő lakott. 1949-ben már a magyar öttusa-vá­logatott tagja volt. Ám ugyanezen év decemberében letartóztatták ál­lamellenes összeesküvés vádjával. Szerencséje volt a szerencsétlen­ségben, hogy a váci fegyházban ösz­­szebarátkozott a Füveskert-antoló­­giákat szerkesztő irodalmárokkal. A váci fegyház egykori kápolnája mellett volt egy kis füves rész. Az enyhülés éveiben Kárpáti Kamil­nak, Tóth Bálintnak, Tollas Tibor­nak, Szathmáry Györgynek, Béri Gé­zának, Gérecz Attilának és néhány társuknak megengedték, hogy e kis darabka zöldben szerkesszék fej­ben, papírfecniken, füzetecskékben összegyűjtött verseiket és műfordí­tásaikat, amelyek eredetijét jobbára szintén emlékezetből idézték meg. Csodák csodája, még inkább a mű­vészet mindenható erejének ragyo­gó bizonyítéka - vallja egy ember­ként minden „füveskertes”, hogy náluk fizikailag erősebb emberek összeroppantak. Ők pedig a költé­szetből életelixírt szívtak magukba. Gérecz Attila 1954 májusában tette le első versét az arisztokratikus modora és külleme miatt „kegyel­mes úrnak” becézett Béri Géza elé. Aztán következtek a többiek, a kö­tetnyi vers, amelyet Tollas Tibor a reá jellemző hallatlan szerkesztői precizitással másolt be füzetekbe, szortírozott, rendezgetett, így szü­lettek a legendás Füveskert-anto­­lógiák. Gérecz Attilát 1956. október 31- én szabadította ki börtönéből a győztes forradalom. Már aznap fegyvert fogott. November hetedi­kén a vérbe fojtott szabadságharc mártírja lett. Verseit őrzik a Füves­­kert-antológiák, s a kötet, amely Gérecz Attila, a költő, 1956 mártírja címet viseli. A BÁ­V Rt. J?a MŰFÉMEM AJMCÍIÓM Kiállítás: október 28-november 5-ig. Nyitva: 10-18 óráig (november 1-jén zárva) Árverés: november 7. (kedd) ékszer, bútor november 8. (szerda) festmény, szőnyeg, műtárgy november 9. (csütörtök) műtárgy Az árverések 17.00 órakor kezdődnek BÁV Rt. Aukciós terme: Bp. IX., Lónyay u. 30-32. Telefon: 455-7700 e-mail: bavCámail.matav.hu Internet: www.bav.hu Ezeréves mezőgazdaság : Osc­YÁN Edina__________­__________ T­egnap kiállítás nyitt A magyar mezőgazdaság ezer éve cím­mel a Magyar Mezőgazdasági Mú­zeumban. Szatmáry Sarolta főigazgató­helyettes lapunknak elmondta: a gyűjtemény anyaga is tükrözi, hogy Magyarország mezőgazdasá­ga az elmúlt ezer évben nemcsak az önellátást biztosította, hanem több esetben Európa igényeit is kielégí­tette. A honfoglalás után a magyar­ság keleti örökségű és nyugati átvé­­telű mezőgazdasági kultúrájával a középkor végére önellátóvá vált, majd pedig az Európa-szerte ked­velt gabona-, hús-, bor- és mézter­ményekkel biztosította a mezőgaz­daság hírnevét. A magyar agrá­­rium stratégiai helyzetet foglalt el, így a törökdúlás időszaka után to­vább erősödött. A főigazgató-he­lyettes szerint Magyarország ter­mészeti adottsága, táj- és földrajzi elhelyezkedése páratlan, ami a ter­mékek tulajdonságaiban is tükrö­ződik. Szatmáry Sarolta elmondta: először láthat a magyar közönség a mezőgazdaság teljes történetét át­fogó tárlatot. A korszakokat tíz muzeológus állította össze, jórészt a mezőgazdasági múzeum állomá­nyában megtalálható emlékekből, illetve - mivel honfoglalás kori jur­tát is láthatnak az érdeklődők - re­konstruált tárgyakból. Thália papjainak portréja A színjátszás több puszta mesterségnél M Ditzs­ndy Attil­a__________________ M­ indig is a közkedvelt olvas­mányok közé tartoztak a szí­nészinterjúkból szerkesztett köte­tek, ezért nem csoda, hogy évről év­re szép számmal látnak napvilágot efféle könyvek. A napokban jelent meg a Harmat Kiadó gondozásá­ban Ferenczi Andrea Arcok és sze­repek című munkája, amely tizenöt színművésszel készült beszélgetést tartalmaz. Az impozáns tipográfiájú kötet külön érdeme, hogy az intimpis­­táskodó vagy puszta tényközlő életútinterjúk helyett ember közeli portrét rajzol a megszólaltatottak­­ról, akik számos olyan gondolatot osztanak meg az olvasóval, ame­lyekről eddig szinte sohasem be­széltek a nagyközönségnek. „Biz­tosan nem színész valaki a nap mind a huszonnégy órájában. Kí­váncsi voltam az életükre, mi zajlik a kulisszák mögött. Gyermekko­rom óta izgatott a titok, amellyel a színészek bírnak” - vall kötetének inspirációjáról Ferenczi Andrea. A beszélgetésekből kirajzolódik, mi­ként vélekednek e zárt közösség­ben létező alkotók a nagyvilágban zajló eseményekről. Feltárul a megszólaltatott művészek intellek­tuális lénye. Óhatatlanul felmerül a kérdés, vajon mi alapján válogatta össze beszélgetőpartnereit Ferenczi Andrea, hiszen kötetében egymás mellé kerültek közismert, aktív művészek, pályamódosítók, pálya­­elhagyók és kevéssé ismert színé­szek egyaránt. „Mindegyikük szá­mára többet jelent a színjátszás puszta mesterségnél. Hivatásnak érzik munkájukat, tudva, hogy bár szórakoztatják a nézőt, amellett nevelniük, oktatniuk is kötelessé­gük. Mindnyájan felelősséggel te­kintenek arra az isteni ajándékra, amelynek köszönhetően színészek lehettek.”

Next