Magyar Nemzet, 2000. október (63. évfolyam, 231-255. szám)

2000-10-24 / 249. szám

■MMMMMNMI MMMMMMÜ Kókai feltámadt István-operája MUZSIKA-SZÓ - KF.RI.NYI MÁRIA_______________ M­egszokhattuk már, hogy a Záborszky-márkanével hitelesített Szent István Király Szimfonikus Zenekar és Oratóri­umkórus szisztematikusan tör­leszti zeneéletünk nyomasztó adósságait, mégis meglepett (és meghatott), hogy a millennium al­kalmával élve Kókai Rezső­ rég fe­ledésre ítélt szcenikus oratóriu­mának előadására vállalkoztak. Az István királyt az 1938-ban meghirdetett pályázatra kompo­nálta a harmincas évei elején járó szerző, aki korának rendkívül mű­velt muzsikusa volt: zeneszerzést Koesslernél - Bartók, Kodály és Dohnányi mesterénél - tanult, fi­lozófiát Heideggernél hallgatott, disszertációját Liszt korai zongo­raműveiről írta. Első jelentős alkotása a törté­nelmi tárgyú oratórium­­szöveg­könyvét is maga állította össze Vitnyédi Német István katolikus pap-költő nyomán), s noha a mű dramaturgiája igencsak kezdetle­ges, nemes és invenciózus zenei anyaga - mindenekelőtt a kórus­tablók nagyszabású sorozata - leginkább színpadi keretbe foglal­va érvényesül. A századelő kedvelt műfaja, az élőképek iránti vonzalom a két vi­lágháború között még általános volt, így a szcenikus oratórium - melynek realizálását az 1942-es operaházi ősbemutatón a zseniá­lis Oláh Gusztáv jegyezte - joggal számíthatott széles körű közön­ségérdeklődésre. Ma már úgy tekintünk rá, mint - teszem azt - az art decóra: a korszellemet értékeljük benne, egy már lezárult időszak ízlésvilá­gának művészi megjelenítését, de tisztában vagyunk azzal, hogy sa­játos nyelvét utánozni vagy napja­inkra erőltetni anakronizmus vol­na. Horváth Zoltán impozánsan felépített, látványelemekben gaz­dag, képeskönyv-technikával operáló rendezése - amelyben Kókai István királya október 17- én és 18-án az Erkel Színház mű­során szerepelt - azért telitalálat, mert nem idézőjelbe teszi, hanem megvalósítja a zeneköltő eredeti szándékát: nemzeti múltunk kul­tikus alakját őszinte pátosszal és a nagyságnak kijáró hódolattal emeli piedesztálra. Pszeudo­­zenedrámáról lévén szó, a halvá­nyan körvonalazott konfliktusele­meket (Koppány lázadása, Imre herceg halála) nem húzza alá ta­náros pedantériával, a pazarul részletezett szertartásoknak (ke­resztelő, koronázás, Magyarok Nagyasszonya-apotézis) viszont megkülönböztetett figyelmet szentel. Pártay Lilla mutatós ko­reográfiáját a Kropf Táncegyüttes tehetséges tagjai és kitűnő szólis­ták (Metzger Márta, Czebe Tünde, Kéri Nagy Béla) vitték, sikerre, Kemenes Fanni a koronázási pa­lást kivitelezésével remekelt. Ami pedig a zenei megvalósí­tást illeti: minden elismerést megérdemel Záborszky Kálmán karmesteri irányításával az igé­nyes partitúra magával ragadó hangszeres és vokális tolmácsolá­sa. A szólisták rangos csapatából kiemelkedett átszellemült alakí­tásával a címszereplő Molnár András (a gyermek Vajkot illúzi­ót keltően játszotta a művész kis­fia, Dávid) és Berczely István szobrász vésőjére illő Géza feje­delme. Jellegzetes színfolt volt Schwimmer János mint Táltos, s a főpapi triász: Kállay Gábor, Hormai József, Szüle Tamás; szép baritonjával epizodistaként is fel­tűnt Káldi Kiss András és Massányi Viktor. (A Duna TV fel­vette s karácsonykor sugározza az előadást.) Elhunyt Boncz Géza humorista A­z elmúlt hét szombatján elhunyt Boncz Géza. A Szegedről elszármazott humo­ristát 56. születésnapja után egy nappal érte a halál. A legna­gyobb magyar rögtönzők egyike a közelmúltban A hét arcaként nyilatkozott lapunknak. Beszélt arról, hogyan lett műszaki ke­reskedőből raktári segédmun­kás, majd az 1974-es humor­fesztivál győztese. Azt is el­mondta, hogy politikamentes humort művel, de hát ezt mi is tudtuk róla. Az is köztudott, hogy rendíthetetlen nyugalom­mal, minden különösebb karri­ervágy nélkül élte az életét, mi­közben utánozhatatlan képzet­­társításainak ezreivel halmozta el kollégáit és bennünket, a kö­zönséget. Ötleteiből, gegjeiből sokan megéltek, utánzói azon­ban rögtön lelepleződnek, mert nem tudják azt, amit Boncz: az igazi abszurd humor titkát, és azt a könnyed eleganciát lemá­solni, amellyel írásai vezetik a mit sem sejtő publikum elméjét a végkifejlet, a kirobbanó neve­tés felé. A nevettetés nagymestere nem igazán vágyott a színpadra, ha lehet, elkerülte a fellépést. Mégis, ki tudná elfelejteni a mé­reteit tekintve is hatalmas, har­­csabajszú figurát, aki a Markos-Nádas duó mellé időn­ként betársulva sokszor egysza­vas poénjaival vagy jól ismert karmozdulatával, egyetlen gesz­tussal képes volt egy országot megnevettetni a Televáró, a Telepoház vagy a televízió szil­veszteri műsorában. Mesélt terveiről is, amelyek között egy családi album is sze­repelt a századot túlélő Saárossy család történetéről, vagy arról a hóbortfesztiválról, amelyben mindenki megmutathatta volna „őrültségeit” a közönségnek. A napokban jelent meg Nádas Györggyel írt jókedvű szakács­­könyve Fogjuk a hasunkat cím­mel, ám a népszerű humorista nem sejthette: utolsó poénjai már könnyeket csalnak ki az ol­vasók szeméből. (H. J.) Pécsi Rigoletto a XXI. századból Kortársi kulisszák között • A pőrére csupaszodon érzelmek világa » Dttzf.ndy Attii.a________________ N em sok fantázia kell ahhoz, hogy valaki elképzelje, mek­kora botrány tört ki Victor Hugó A király mulat című műve ősbemu­tatóján. Azután ismét forradalmi hangulat hullámzott végig a szín­padon, amikor felhangzott a mű Verdi muzsikájával­­ a Rigoletto. De ez már nem a romantika, a li­berális szellem, hanem a zene for­radalma volt. Verdi csendben, mélyenszántó­s tanulmányokat mellőzve, wagneri értelemben vett zenedrámát alkotott. A művet most a Pécsi Nemzeti Színház operistái mutatták be Galgóczy Ju­dit rendezésében. Rigolettót Massányi Viktor, Gildát Váradi M­ariann, míg a herceget Győrffy István keltette életre. Verdi remekét előadták már kortársi kulisszák közt, de aktuali­zálva is. Galgóczy Judit előadása, a rendező szerint, a XXI. században játszódik. Ez nem jelenti, hogy va­lamely tudományos-fantasztikus film díszletei közt bonyolódna a cselekmény. A színpadkép puri­tán. A dráma egy nagyváros üveg­kalitkájában bontakozik ki, s ab­ban tükröződik vissza a szereplők széteső világa. - Itt már pőrére csupaszodtak az emberi viszonyok - magyarázza Galgóczy Judit. - Az amorális va­lósággal szembesülhetünk, amely­ben az emberek képtelenek őszin­tén viselkedni. Rigoletto, aki csa­ládja előtt titkolja foglalkozását - azt, hogy a herceg udvari bolondja, akibe minden kegyenc beletöröl­heti cipőjét­­, leányát, Gildát el akarja zárni ez elől a világ elől. Hiába, az ártatlan teremtés kitör börtönéből. Találkozik az élettel. Beleszeret a hercegbe, akiről azt hiszi, szegény diák, s ettől a talál­kozástól eltörik benne valami. E logikának köszönhetően Gilda gondolkodó hőssé vált Galgóczy Judit színpadán. Már nem az az ár­tatlan, naiv kislány, aki körül meg­történnek a dolgok, anélkül, hogy ő maga tevékeny részesük lenne.­­ Gilda szerelembe esik, s miu­tán csalódnia kell a hercegben, egy világ omlik össze benne, ezért ál­dozza fel magát, már-már mond­hatnánk, öngyilkos lesz - így Váradi Mariann, akit egy düssel­dorfi operaházban eltöltött évad, majd egy gyermekáldástól gyö­nyörű esztendő után végre újra láthat és hallhat a pécsi közönség. Ebben a rendezésben Rigoletto jellemét sem pusztán púpja torzítja. - Nem meri vállalni az élet­helyzeteket, amelyekbe kerül - mondja a rendező. - A herceg is több szimpla nőcsábásznál, a Gildából kitörő tavasz ébredése megtaníttatja vele, mi is az érze­lem. A romantikus zene nem mond ellent elképzelésüknek, ál­tala égnek hatalmas hőfokon a szerepek. A világ elsüllyedhet, de az emberi érzelmek megmarad­nak, S így tovább lehet élni. tmmtBmmmmmmmmmmMmmmmimmmmmmmmmrtTtimmmF'tammmem ' ~mn­­ --- -- r~m­mmrm­TmwnY himitinfrr Fejfák és emlékoszlopok Varga András népi fafaragó kiállítása ■ Sz. Gy.______________________ K­opjafák félköréből magasló kereszt, gyertyák lobogó láng­ja és a pesti utcát jelző macskakö­vek karéja fogadja a belépőt Varga András népi fafaragó művész tárla­tán. E kompozíció az Emlékezés az 1956. októberi utcára címet viseli, míg a kiállítás címadó gondolatát a Szentírásból kölcsönözte a művész, nevezetesen Ézsaiás próféta köny­véből: „Én te rólad meg nem feled­kezem”. Ezzel tiszteleg az 1956-ban és az azt követő években a mártír­halált halt hősök előtt, akik életüket áldozták egy igazabb Magyaror­szágért. Faragásaiban a hagyomá­nyos népi használati tárgyak mel­lett főbb munkái a fejfák és emlék­oszlopok (a váci II. világháborús ál­dozatok emlékoszlopa, a kárpátal­jai Szolyván látható hat meggyilkolt magyar honvéd fejfája, a felvidéki Pányon a tizenöt magyar hősi ha­lott katona emlékműve, valamint a művész egyik nagybátyjának, Magócsi István református teoló­gusnak monori fejfája). Bibliából vett igéket formál meg a Teremtés, a Családfa, és a Vörös-tengeri átke­lés című munkáiban is. A Mint a szép híres patakra című opus is zsoltári ihletésű. A stílusosan no­vember 4-ig nyitva tartó tárlat a Független Női Szövetség és az FKGP Országos Központja Értel­miségi Klubjának kiállítótermében (Budapest V., Belgrád rakpart 24.) tekinthető meg. Tisztelgés az 1956-os forradalomban és az azt követő években mártírhalált halt hősök előtt FOTÓ: TÓTH TIBOR Lyoni szólisták Budapesten ■ F. M._______________________. F­ranciaország egyik legjobb zenekarának muzsikusai, a Lyoni Nemzeti Zenekar szólistái koncerteznek ma este fél nyolckor a budapesti Francia Intézetben. A közönség Claude Debussy, Kurtág György, Pascal Dusapin, Pierre Boulez műveit hallhatja majd. Az olasz származású Giovanni Radivo, a lyoniak szuperszólistája hegedűn játszik; Corinne Con­­tardo a zenekar első brácsása; Elisabeth Rigollet, a zongorista, számos nemzetközi zenei verseny győztese, három lemeze közül az egyiken Bartók kétzongorás mű­veit adja elő Béatrice Hindelyvel. Francois Sauzeau a klarinétot szó­laltatja meg, Edouard Lapey- Triomphe a gordonkát - ő Ameri­kában Starker Jánosnál tökéletesí­tette tudását. A szólisták a nagyzenekar elő­hírnökei. A Lyoni Nemzeti Zene­kar két éve adott emlékezetes kon­certeket Emmanuel Krivine ve­zényletével Magyarországon. Az idén decemberben újra találkoz­hatunk velük Budapesten, Debre­cenben, Győrben és Pécsett. De ekkor már új művészeti igazgató­juk, az év karmesterének megvá­lasztott David Robertson dirigálja a zenekart. A magyarországi fran­cia nagykövetség ezzel a koncert­sorozattal ad ünnepi felhangot eu­rópai uniós elnöksége utolsó nap­jainak. 2000. október 24., keddKultúra Magyar Nemzet 15 mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmtammmmmmsmmmmmmmmmmam Justh Zsigmond nyomában 18 Kákonyi PF­ter___,___________ J­ usth Zsigmondnak, a múlt szá­zad vége jelentős írójának és irodalomszervezőjének rövid, nyugtalan, mégis eseményekben gazdag élet adatott. Mindössze harmincegy évet élt, írói munkássága a maga félbe­maradt módján is jelentékeny. Bár arisztokrata família sarja, egyik fő feladatának a szegény nép nevelését és felemelését tart­ja, ezért is szervezi meg szülőfalu­jában, az Orosháza közelében fek­vő Pusztaszenttoronyán neveze­tes parasztszínházát. Szophok­­lész, Shakespeare, Moliére és a ko­rabeli alkotók, Czóbel Minka, Tóth Ede és természetesen a maga színpadi műveit játssza a lelkes kis társulat. Gádoros, a békési falu, mely­hez Justh Zsigmond ezernyi szállal kötődött, mai napig ápolja nagy fia emlékét. Gondozzák a családi emlékhelyeket, s a millennium al­kalmából kiadványsorozatot je­lentetnek meg, melynek első, gaz­dagon illusztrált példánya a Justh Zsigmond nyomában, a közeli na­pokban meg is jelent. Beszámol az író életéről, utazásairól (Justh szinte az egész világot bejárta), al­kotásairól és szerteágazó levelezé­séről, de írói utóéletéről is, példa­mutatóan dokumentálva, hogyan teremthet magának hagyományo­kat és ápolandó örökséget egy ösz­­szeforrott, kis közösség.

Next