Magyar Nemzet, 2000. november (63. évfolyam, 256-280. szám)
2000-11-06 / 259. szám
Kifogástalan házügyek Két újság csúsztatások és személyiségi jogaink megsértése mellett közölte azt a tényt, hogy családommal közösen megvásároltuk egy sorház jellegű ikerház felét. Tisztában voltunk azzal, hogy a vásárlás nyilvánosságot kap, s a közélet mai állapotában ezt egyesek sanda politikai támadásokra is felhasználhatják. Ennek ismeretében és mindezt vállalva döntöttünk az ingatlan megvételéről. Meggyőződésem: több évtized munkájával, tisztességesen szerzett jövedelemből minden erkölcsi alapunk megvan, hogy a jogszabályok és a közjogi tisztségem szabta morális követelmények betartása mellett magunknak lakást vásároljunk.” Tévedés, a fent idézett mondatok nem Torgyán József sajtónyilatkozataiból származnak, hanem Gál Zoltán szocialista politikustól, aki 1996 decemberében a Magyar Köztársaság Országgyűlésének elnökeként nyilvánosságra hozta a II. kerületi Kondorkert utca 1. szám alatti otthona megvásárlásának körülményeit. Gál Zoltán beszámolt arról is, hogy a lakást az MSZP holdudvarába tartozó Wallis Rt.-től vásárolta 23 millió forintért, amely „magánvállalkozáshoz tartozó cégek egy részének jogi képviseletét feleségem ügyvédként négy éve látja el. A vételárat kiegyenlítettem.” A Horn Gyula szerint „nyilvános vagyonnyilatkozatnak tekintendő” bevallásból olyan „fontos” részletek is kiderültek, mint például az, hogy a húsz éve épített lakás csatornázatlan, alápincézetlen és felújításra szorul, s hogy emellett „feleségemmel 1993 óta közös tulajdonunkban van egy 52 négyzetméteres lakás, továbbá kétmillió forint bankbetét és egy hároméves gépkocsi, valamint két, értékesnek mondott festmény”. A bemondott adatok az MSZP-nek és a sajtónak elégnek bizonyultak, és a Torgyán-villa körülményeivel példátlan részletességgel foglalkozó lapok közül senkit sem érdekelt a házelnök által elhallgatott pár „aprócska” hiányosság. Például az, hogy a Wallis Rt.-től vásárolt garázzsal, terasszal rendelkező „rom” alapterülete 261 négyzetméter, s hogy a cég a szerződés szerint - Gál Zoltán állításával ellentétben - nem kérte az egész vételárat, hanem ötmilliót úgy hitelezett meg a családnak, hogy nem rögzítette, mikor és milyen feltételekkel kell a házelnöknek törlesztenie. Az pedig, hogy a kiemelt zöldövezetben lévő lakás 88 ezer forintos (a szerződés szerint csupán 68 ezer forintot fizettek ki) négyzetméterenkénti áráért akkor egy kőbányai panelt sem lehetett már kapni, nos, ez végképp szóba sem került. Gál Zoltán 1996. év végi, nyilvános vagyonnyilatkozata megtételének időpontja mindenesetre nem volt véletlen. Az országgyűlési képviselőknek ugyanis egy 1997 áprilisában módosított törvény alapján kellett kötelező vagyonbevallást tenniük. Az első botrány csupán 1996-ban robbant ki, amikor Horn Gyula Princz Postabankjától áron alul vásárolt telkén a pénzintézet cégével, a DÓM Rt.-vel felépíttette a - nevezzük egyszerűen csak - házát. A Gál Zoltán háza körüli sajtóbotrány későbbi ügy, ez azonban az MSZP-be is begyűrűzött. A frakció ügyvezető elnökségének tagjai hirtelen erős késztetést éreztek, s a problémát csupán technikai kérdésként kezelve szintén nyilvánosságra hozták vagyonnyilatkozataikat, amelyeket a Népszabadság a címoldalán közölt. Semmi tényfeltárás, semmi utánajárás. Egyszerű tényközlésként. Ezekből kiderült például, hogy „Szekeres Imre frakcióvezető és családja tulajdonában 1994-ben - amikor országgyűlési képviselő lett - egy 185 nm lakóterületű pesthidegkúti családi ház, egy 41 nm-es veszprémi öröklakás egynegyed része és egy 42 nm-es budapesti lakás volt. Ez utóbbiak öröklés útján és haszonélvezettel terhelten kerültek a család birtokába. Ezenkívül egy Lada gépkocsival rendelkezett a család. Jelenleg már nincs tulajdonukban a veszprémi lakásrész - tekintettel arra, hogy felesége édesapja felköltözött hozzájuk -, és a gépkocsit is eladták.” Az idén az ötvenedik életévét taposó politikus az országgyűlési képviselőkről szóló kiadvány szerint „tanulmányai után tanársegédként tudományos kutatással is foglalkozott, 1977-től a KISZ Veszprém Megyei Bizottságának titkára, majd első titkára lett. 1985-ben tanácselnökhelyettessé választották, 1989-től az MSZP Veszprém megyei elnöke, majd 1990-től a párt országos titkára volt. Ettől kezdve az MSZP szakmai és politikai döntéseinek előkészítésében vett részt, majd 1994 őszétől az MSZP alelnökeként dolgozott”. Mint látható az 1994-től országgyűlési képviselő életútja, talán érzékelhető, hogy őt ezekben az időkben inkább a „lendület” vitte, mintsem a gyarapodás közvetlen szándéka. Ugyan nincs információnk arról, hogy mennyit kerestek akkor a hivatásos forradalmárok, azonban eléggé egyértelműnek látszik, hogy a szerénynek szintén nem nevezhető, II. kerületi Űrbéres utca 43. szám alatti, uszodás hajlék látszólag szintén inkább a politikusfeleség, a VICO Rt. egykori munkatársa, Vásárhelyi Katalin munkájának gyümölcse. Szekeres Imre az említett nyilatkozatában egyébként arról sem tett említést, hogy ugyanezen a címen lehetett akkor fellelni annak a tízmilliós Nolda Rt.-nek a telephelyét, amely cég igazgatótanácsának elnöke szintén a felesége, Vásárhelyi Katalin volt. (A cégben 1996-ban még it-tagként lehetett fellelni azt a Molnárné Papp Juditot is, akivel egy darabig közösen dédelgették a sajtóban egyszerűen csak a „Szekeres-szállodaként” emlegetett, belvárosi Youth Hotels tervét, a Postabank, illetve a DÓM Rt. egyik botránykövét.) De ingatlanügyekről szólva itt van az MSZP-s Pál László is, akit az 1995 végén az Országgyűlésben kirobbant, a szocialista adminisztráció eddig ismert legnagyobb korrupciós ügye, az olajgatebotrány során „érték tetten” a rendőrség, az ügyészség akkor nem „akciózott”. Holott akkor derült ki például az, hogy III. kerületi, zöldövezeti családi házát az MSZP vállalkozói tagozata egykori elnökének, Hujber Ottónak a cége építette. Az ügy érdekes momentuma volt, hogy Hujber szerepét Pál tagadta, Hujber viszont elismerte. Beszámoltatásakor az olajgate-et vizsgáló parlamenti bizottság tagjai a benyújtott bizonylatok alapján nem tudták egyértelműen megállapítani, hogy teljes egészében a Pál család fedezte-e a számlákat. Mindenesetre beszédes tény volt az, hogy az orosz piacról élő Hujber Pál László jóvoltából ott találta magát az orosz adósságdollárokat Hujber vállalkozásainak is osztogató tárcaközi bizottság tagjai között. S az sem Pál hálátlanságát jelezte, hogy az ipari miniszter fiának, Pál Andrásnak Hujber Ottó adott munkát. Kár, hogy a szocialista politikusnak végül nem kellett vagyonbevallást tennie, mert 1995-ben a képviselőség és a Mal elnöki tiszte közül ez utóbbit választotta. Többszörösen is tízmilliót érő házára a pénzt főként az alábbi munkahelyeken gyűjtögette: 1966-69 között a Villamosipari Kutató Intézetben számítógépes tervezőként, 1973-ig az Országos Műszaki és Fejlesztési Bizottság főelőadójaként dolgozott, ugyanitt 1989-ig osztályvezetőből főcsoportfőnökké lépett elő, 1989—90-ig ipari államtitkár, 1994—95-ig ipari miniszteri tisztet látott el. ■ Lubickolás van, röhög az ellenzék. Ma Magyarországon az első számú hír Torgyán József épülő háza és a kisgazdapártot érintő korrupciós ügyek. Az SZDSZ és az MSZP politikusai cinikusan a térdüket csapkodják a nevetéstől a kisebbik kormánypárt „ostoba dilettantizmusának” láttán. A legolcsóbb szólamaik is célba jutnak, a lapok minden nyilatkozatuknak helyet adnak - sutábbnál sutább, kisgazdákról készült fotókkal illusztrálva. Hatalmas a jókedv, óriási a balhé. Állítólag tisztul a társadalom. Átvilágított vagyonok fil Sf.bők GfiZA_________________ ész felmutatni korábbi vagyonbevallásait több baloldali képviselő, hogy érzékeltesse: vannak tiszta emberek is a parlamentben... Az üdvös kezdeményezésben gyenge pont lehet, hogy ez az átvilágítás már részben megtörtént, ám kínos csend fogadta a bátor kísérletet. Tellér Gyula idei sikerkönyve, a Hatalomgyakorlás az MSZP-SZDSZ-koalíció idején című könyv éles fénnyel világította át a baloldali kormányzati gyakorlat részleteit. Uzsorakörök működtek, klientúra épült, és a legnyersebb korrupció is felszínre került az 1994 és 1996 közötti ciklusban. Ez utóbbira jellegzetes példa: töredék áron eladták a villamos ipar legértékesebb részeit, majd az eladást szervező ÁPV Rt.-vezetők állást vállalhattak az ügyletben jól járt külföldi vállalatnál. Egyiküket a Dunántúlon francia tulajdonosok emelték székbe, másikukat németek - akikkel a Mátrai Erőmű eladásakor ÁPV Rt.-vezérigazgatóként törvénysértő titkos megállapodást is kötött -, havi 18 ezer márkás javadalmazásért Németországban helyezték el. Mindezt az akkori MSZP-s privatizációs miniszter - miután összesen nyolcmillió forint VIP-hitelt is fölvett a Postabanktól - engedélyezte... A másik elképesztő eset a 804 millió forintos sikerdíj, mely miatt nem jogerősen elítélte a bíróság az egyik szocialista képviselőt. A politikus - néhány sorral hátrább szorulva ugyan ma is ott ül a parlamentben... Vajon ő és a diósgyőri kohászüzemet egy dollárért külföldi kézre adó korábbi vagyonkezelő beszámolna-e a személyes gazdagságáról? ! TOLLHEGYEN B Puhár György_______________________________________ Keresztkérdés Engem ebben az egész keresztledöntési ügyben az izgat a legjobban, vajon kapnak-e érettségi bizonyítványt jövőre ezek a csibész berzsenyista gimnazisták, vagy pedig nem kapnak, ellenkezőleg, elhajtják őket, mint törökmézes a legyet a búcsúban. Sarkára áll-e a patinás gimnázium igazgatója, mondja-e a nyakon csípett öt latornak: nem, gyerekek, minálunk az érettségi bizonyítványt nem csupán a tanulmányi eredmények függvényében adjuk, minálunk az is számít, tényleg érett-e szellemileg, jellemben meg erkölcsben az arra vágyó fiatal. Engem az érdekel, lesz-e majd mersze az igazgató úrnak a tavaszi vizsgák idején elküldeni a vihogó-röhögő angyalföldi ifjakat (ott van a Berzsenyi Gimnázium), vagy nem lesz, és nevezettek - jó tanuló valamennyi - szép büszkén átveszik majd az érettségi bizonyítványt, ami állítólag jár nekik, merthogy tudják a vonatkozó tételeket. Nagyot tud nőni (vagy zuhanni) az érettségi szó hitele a Berzsenyi-igazgató döntése nyomán. Vajon érett-e az a fiatal, kiengedhető-e a világba, aki kettőezer novemberében odáig jut, hogy előre eltervelt falurésszel alapjaiban véget akar vetni a kereszténységnek. Nem a szóban forgó öt tudatlan gyerekről beszélek az igazgatójukról. Lesz-e mersze kihúzni mind az ötöt az érettségizendők listájáról? Beszűkül-e annyira a direktor, hogy magyar-, matek-, történelemnézetből szemléli majd a fiatalok fejlődését, vagy fejéhez kap-e tisztességesen. Érettségi. Kiengedhetem-e a gimnázium kapujából „éretten” ezt az öt keresztdöntő, vöröscsillag-rajzoló ifjút? Akármit tesz is a gimnáziumigazgató, jelzés lesz az kifelé. Ha megbocsát nekik, az is. Ha sorompót rak elébük, az is. 2000. november 6., hétfő Nézőpont Magyar Nemzet H Marin Nemzet Ol/ „...a dolgot ét magát nézzük... ” Davajgitár a szalonban ! Molnár Pál Évtizednyi késéssel ugyan, de felszínre jöttek a rendszerváltozás egyes alapkérdései a november 4-i megemlékezések alkalmával. Az 1956-os magyar szabadságharc katonai leverésének évfordulóján kimondatott: bocsánatot kellene kérniük a nemzettől azon politikusoknak, akik az idegen sereg kiszolgálói voltak a tragikus napokban, s utóbb a honfitársaik elárulásával szerzett érdemekért kisebb-nagyobb hatalmat gyakorolhattak, megvagyonosodhattak. Emlékezzünk csak vissza: 1990 tavaszán az akkor demokratikusan megválasztott magyar parlament a legelső törvényében kimondta, hogy 1956 októberében forradalom zajlott Magyarországon. Történészi, szakmai kérdésben foglalt állást a legfőbb hatalmi testület, jelezvén: éles fordulatot vett a történelem. A nagy lelkesedés azonban akkor alábbhagyott. A szabadságharcosok sorsának rendezése most, évtized elmúltával is felemás, miközben a vérbírák „tisztes nyugdíjjal a zsebükben járnak közöttünk” - mutatott rá a Fidesz szombati választmányi ülésén e testület elnöke, Várhegyi Attila. A Független Ifjúság megemlékezésén pedig elhangzott: a rendszerváltozás nem teljesedhet ki addig, amíg olyan közéleti személyiségek vannak meghatározó politikai szerepben, akik a baloldali diktatúra szervezői voltak... Nos, az ebben megfogalmazott követelmény már messzire mutat. Idézzük csak fel: az 1956. december 10-e, Nyugati pályaudvari sortűz előtt a helyszínen felbukkant kék vattakabátban, hátán keresztben függő dobtáras géppisztollyal egy férfiú, aki évtizedekkel utóbb fölöttébb magas pozícióba került. Legalábbis ezt állítja egy, Tiszaújfaluban ma is élő szemtanú, akivel egyébként még a Horn Gyula vezette kormány idején jegyzőkönyvet vett föl az esetről egy ügyészségi nyomozó. A vizsgálat azonban érthetetlen okból elakadt, holott a szemtanú sajtóban is többször megjelent állítását eddig nem cáfolta senki. Talán most lendületet kaphat e munka. Tovább fejtegetve a szabadságharc máig elvarratlan szálait: a Nyugati pályaudvari sortűznél feltűnt egy később hősi legendákkal övezett férfi, akinek gyermeke ma egy baloldali párt rangos vezetője. Vajon az utóbbi politikushoz hasonló vezetőket is - miként Várhegyi Attila fogalmazott - „a véres terror örökösei” közé sorolnák-e a kis nyugdíjból, szűk betonlakásban élő egykori ellenállók?... Ezzel nem foglalkoztak november 4-én, mivel kongresszusukat készítették elő választmányi ülésükön a szocialisták - derült ki Földes Györgynek, e testület elnökének nyilatkozatából. November 4-én az önkéntes vagyonátvilágítást is fölvetették azok, akik a VIP-lista nyilvánosságra kerülésekor hallgattak. De vajon el kell-e gondolkozniuk az 1956-os szabadságharcról azoknak is, akik 1994-ben koalícióra léptek - miként a megemlékezés napján máshol fogalmaztak - a „baloldali diktatúra szervezőivel”? És ezzel behozták a szalonba az ide csöppet sem illő jelképes „davajgitárt”... KÉTEZER LEÜTÉS ■ OSSZIÁN______________________________________ Ha a következő felvételen is megismétlődik az eset, akkor nyilatkozom a történtekről. (Havas Henrik a Mai Napban) Ki cenzúrázza a Heti Hetest? A választ azt elfújta a szél A cenzúrázásra mérget vehetünk: komoly ember mondja, egy hétig államtitkár is volt. Havas úgy nyilatkozik nem-nyilatkozatában: „Nem tudom, miért nem adták le a Torgyánról szóló vicceket. ” Nos, akkor ki tudja? Ha e két havasi mondatot hírként beolvasná a műsorban Jáksó László, lenne is petárdaözön meg görögtűz! (Torgyán-viccek címmel korábban még külön tréfagyűjtemény is napvilágot látott. Nehéz lehet e tárgykörben újat mondani.) Milyen kár, hogy immár nincs az RTL Klub politikai tanácsadó testületében Schmidt Mária! Akkor mindent egyszerűen rá lehetne kenni. Annak idején kényes ízlésű demokraták fintorogtak, hogy lám, a miniszterelnök környezete már a kereskedelmi tévékre is rá akar tenyerelni, ám az nem szúrt nekik szemet, hogy vajon mi végre hoz létre egy magánmédium önként és dalolva efféle szervezetet? (Amiben - jegyezzük meg a történeti hűség kedvéért - a miniszterelnök politikai ellenlábasainak környezete éppúgy képviseltette magát.) A tanácsadó testület időközben kimúlt, de íme, Havas Henrik szerint a politikai befolyás változatlanul fennáll. Két eset lehetséges. Egy: Torgyán József képes letiltani a róla szóló vicceket. Ez esetben a szóban forgó tévétársaság leplezett politikai vállalkozás, és a médiatörvény értelmében el kell venni tőle a műsorszolgáltatási jogosultságot. Kettő: Torgyán nem képes letiltani a róla szóló ékeket. Ez esetben az RTL-es döntéshozók ezt önként, de ugyancsak politikai számításból teszik. (Következtetés, mint fent.) Volna egy harmadik lehetőség is: hogy a szerkesztők és tulajdonosok elhűltek az ordenáré poénok hallatán, s a polgári jó ízlés nevében, a stúdiószereplők érdekében is kiherélték a humornak csúfolt agitprop tobzódást. Ez azonban fölöttébb valószínűtlen. Hiszen akkor nem hűltek volna-e el a nem Torgyán-viccek nívótlanságán is, s nem cenzúrázzák-e ki (úgy, ahogy van) az egész műsort?