Magyar Nemzet, 2000. november (63. évfolyam, 256-280. szám)

2000-11-06 / 259. szám

Kifogástalan házügyek K­ét újság csúsztatások és személyiségi jogaink megsérté­se mellett közölte azt a tényt, hogy családommal közö­sen megvásároltuk egy sorház jellegű ikerház felét. Tisz­tában voltunk azzal, hogy a vásárlás nyilvánosságot kap, s a közélet mai állapotában ezt egyesek sanda politikai támadások­ra is felhasználhatják. Ennek ismeretében és mindezt vállalva dön­töttünk az ingatlan megvételéről. Meggyőződésem: több évtized munkájával, tisztességesen szerzett jövedelemből minden erkölcsi alapunk megvan, hogy a jogszabályok és a közjogi tisztségem szabta morális követelmények betartása mellett magunknak la­kást vásároljunk.” Tévedés, a fent idézett mondatok nem Torgyán József sajtónyi­latkozataiból származnak, hanem Gál Zoltán szocialista politikus­tól, aki 1996 decemberében a Magyar Köztársaság Országgyűlé­sének elnökeként nyilvánosságra hozta a II. kerületi Kondorkert utca 1. szám alatti otthona megvásárlásának körülményeit. Gál Zoltán beszámolt arról is, hogy a lakást az MSZP holdudvarába tartozó Wallis Rt.-től vásárolta 23 millió forintért, amely „magán­­vállalkozáshoz tartozó cégek egy részének jogi képviseletét felesé­gem ügyvédként négy éve látja el. A vételárat kiegyenlítettem.” A Horn Gyula szerint „nyilvános vagyonnyilatkozatnak tekintendő” bevallásból olyan „fontos” részletek is kiderültek, mint például az, hogy a húsz éve épített lakás csatornázatlan, alápincézetlen és fel­újításra szorul, s hogy emellett „feleségemmel 1993 óta közös tu­lajdonunkban van egy 52 négyzetméteres lakás, továbbá kétmillió forint bankbetét és egy hároméves gépkocsi, valamint két, értékes­nek mondott festmény”. A bemondott adatok az MSZP-nek és a sajtónak elégnek bizo­nyultak, és a Torgyán-villa körülményeivel példátlan részletesség­gel foglalkozó lapok közül senkit sem érdekelt a házelnök által el­hallgatott pár „aprócska” hiányosság. Például az, hogy a Wallis Rt.-től vásárolt garázzsal, terasszal rendelkező „rom” alapterülete 261 négyzetméter, s hogy a cég a szerződés szerint - Gál Zoltán ál­lításával ellentétben - nem kérte az egész vételárat, hanem ötmil­liót úgy hitelezett meg a családnak, hogy nem rögzítette, mikor és milyen feltételekkel kell a házelnöknek törlesztenie. Az pedig, hogy a kiemelt zöldövezetben lévő lakás 88 ezer forintos (a szerző­dés szerint csupán 68 ezer forintot fizettek ki) négyzetméteren­kénti áráért akkor egy kőbányai panelt sem lehetett már kapni, nos, ez végképp szóba sem került. Gál Zoltán 1996. év végi, nyilvá­nos vagyonnyilatkozata megtételének időpontja mindenesetre nem volt véletlen. Az országgyűlési képviselőknek ugyanis egy 1997 áprilisában módosított törvény alapján kellett kötelező va­gyonbevallást tenniük. Az első botrány csupán 1996-ban robbant ki, amikor Horn Gyula Princz Postabankjától áron alul vásárolt telkén a pénzintézet cégével, a DÓM Rt.-vel felépíttette a - nevez­zük egyszerűen csak - házát. A Gál Zoltán háza körüli sajtóbotrány későbbi ügy, ez azonban az MSZP-be is begyűrűzött. A frakció ügyvezető elnökségének tag­jai hirtelen erős késztetést éreztek, s a problémát csupán technikai kérdésként kezelve szintén nyilvánosságra hozták vagyonnyilat­kozataikat, amelyeket a Népszabadság a címoldalán közölt. Sem­mi tényfeltárás, semmi utánajárás. Egyszerű tényközlésként. Ezekből kiderült például, hogy „Szekeres Imre frakcióvezető és családja tulajdonában 1994-ben - amikor országgyűlési képviselő lett - egy 185 nm lakóterületű pesthidegkúti családi ház, egy 41 nm-es veszprémi öröklakás egynegyed része és egy 42 nm-es bu­dapesti lakás volt. Ez utóbbiak öröklés útján és haszonélvezettel terhelten kerültek a család birtokába. Ezenkívül egy Lada gépko­csival rendelkezett a család. Jelenleg már nincs tulajdonukban a veszprémi lakásrész - tekintettel arra, hogy felesége édesapja fel­költözött hozzájuk -, és a gépkocsit is eladták.” Az idén az ötvene­dik életévét taposó politikus az országgyűlési képviselőkről szóló kiadvány szerint „tanulmányai után tanársegédként tudományos kutatással is foglalkozott, 1977-től a KISZ Veszprém Megyei Bi­zottságának titkára, majd első titkára lett. 1985-ben tanácselnök­helyettessé választották, 1989-től az MSZP Veszprém megyei elnö­ke, majd 1990-től a párt országos titkára volt. Ettől kezdve az MSZP szakmai és politikai döntéseinek előkészítésében vett részt, majd 1994 őszétől az MSZP alelnökeként dolgozott”. Mint látható az 1994-től országgyűlési képviselő életútja, talán érzékelhető, hogy őt ezekben az időkben inkább a „lendület” vitte, mintsem a gyarapodás közvetlen szándéka. Ugyan nincs információnk arról, hogy mennyit kerestek akkor a hivatásos forradalmárok, azonban eléggé egyértelműnek látszik, hogy a szerénynek szintén nem ne­vezhető, II. kerületi Űrbéres utca 43. szám alatti, uszodás hajlék látszólag szintén inkább a politikusfeleség, a VICO Rt. egykori munkatársa, Vásárhelyi Katalin munkájának gyümölcse. Szekeres Imre az említett nyilatkozatában egyébként arról sem tett említést, hogy ugyanezen a címen lehetett akkor fellelni annak a tízmilliós Nolda Rt.-nek a telephelyét, amely cég igazgatótanácsának elnöke szintén a felesége, Vásárhelyi Katalin volt. (A cégben 1996-ban még it-tagként lehetett fellelni azt a Molnárné Papp Juditot is, aki­vel egy darabig közösen dédelgették a sajtóban egyszerűen csak a „Szekeres-szállodaként” emlegetett, belvárosi Youth Hotels tervét, a Postabank, illetve a DÓM Rt. egyik botránykövét.) De ingatlanügyekről szólva itt van az MSZP-s Pál László is, akit az 1995 végén az Országgyűlésben kirobbant, a szocialista admi­nisztráció eddig ismert legnagyobb korrupciós ügye, az olajgate­­botrány során „érték tetten”­­ a rendőrség, az ügyészség akkor nem „akciózott”. Holott akkor derült ki például az, hogy III. kerületi, zöldövezeti családi házát az MSZP vállalkozói tagozata egykori elnö­kének, Hujber Ottónak a cége építette. Az ügy érdekes momentuma volt, hogy Hujber szerepét Pál tagadta, Hujber viszont elismerte. Be­számoltatásakor az olajgate-et vizsgáló parlamenti bizottság tagjai a benyújtott bizonylatok alapján nem tudták egyértelműen megálla­pítani, hogy teljes egészében a Pál család fedezte-e a számlákat. Mindenesetre beszédes tény volt az, hogy az orosz piacról élő Hujber Pál László jóvoltából ott találta magát az orosz adósságdol­lárokat Hujber vállalkozásainak is osztogató tárcaközi bizottság tag­jai között. S az sem Pál hálátlanságát jelezte, hogy az ipari miniszter fiának, Pál Andrásnak Hujber Ottó adott munkát. Kár, hogy a szo­cialista politikusnak végül nem kellett vagyonbevallást tennie, mert 1995-ben a képviselőség és a Mal elnöki tiszte közül ez utóbbit vá­lasztotta. Többszörösen is tízmilliót érő házára a pénzt főként az alábbi munkahelyeken gyűjtögette: 1966-69 között a Villamosipari Kutató Intézetben számítógépes tervezőként, 1973-ig az Országos Műszaki és Fejlesztési Bizottság főelőadójaként dolgozott, ugyanitt 1989-ig osztályvezetőből főcsoportfőnökké lépett elő, 1989—90-ig ipari államtitkár, 1994—95-ig ipari miniszteri tisztet látott el. ■ Lubickolás van, röhög az ellenzék. Ma Magyarországon az első számú hír Torgyán József épülő háza és a kisgazdapártot érintő korrupciós ügyek. Az SZDSZ és az MSZP politikusai cinikusan a térdüket csapkodják a nevetéstől a kisebbik kormánypárt „ostoba dilettantizmusának” láttán. A legolcsóbb szólamaik is célba jut­nak, a lapok minden nyilatkozatuknak helyet adnak - sutábbnál sutább, kisgazdákról készült fotókkal illusztrálva. Hatalmas a jó­kedv, óriási a balhé. Állítólag tisztul a társadalom. Átvilágított vagyonok fil Sf.bők GfiZA_________________ ész felmutatni korábbi va­­gyonbevallásait több balol­dali képviselő, hogy érzékeltesse: vannak tiszta emberek is a parla­mentben... Az üdvös kezdeménye­zésben gyenge pont lehet, hogy ez az átvilágítás már részben megtör­tént, ám kínos csend fogadta a bá­tor kísérletet. Tellér Gyula idei si­kerkönyve, a Hatalomgyakorlás az MSZP-SZDSZ-koalíció idején című könyv éles fénnyel világította át a baloldali kormányzati gyakorlat részleteit. Uzsorakörök működtek, klientúra épült, és a legnyersebb korrupció is felszínre került az 1994 és 1996 közötti ciklusban. Ez utóbbira jellegzetes példa: töredék áron eladták a villamos ipar legértékesebb részeit, majd az eladást szervező ÁPV Rt.-vezetők állást vállalhattak az ügyletben jól járt külföldi vállalatnál. Egyiküket a Dunántúlon francia tulajdono­sok emelték székbe, másikukat németek - akikkel a Mátrai Erő­mű eladásakor ÁPV Rt.-vezérigaz­­gatóként törvénysértő titkos meg­állapodást is kötött -, havi 18 ezer márkás javadalmazásért Német­országban helyezték el. Mindezt az akkori MSZP-s privatizációs mi­niszter - miután összesen nyolc­millió forint VIP-hitelt is fölvett a Postabanktól - engedélyezte... A másik elképesztő eset a 804 millió forintos sikerdíj, mely miatt nem jogerősen elítélte a bíróság az egyik szocialista képviselőt. A po­litikus - néhány sorral hátrább szorulva ugyan­­ ma is ott ül a parlamentben... Vajon ő és a di­ósgyőri kohászüzemet egy dollá­rért külföldi kézre adó korábbi va­gyonkezelő beszámolna-e a sze­mélyes gazdagságáról? ! T­OLLH­EGYEN B Pu­hár­ György_______________________________________ Keresztkérdés Engem ebben az egész keresztledöntési ügyben az izgat a legjobban, va­jon kapnak-e érettségi bizonyítványt jövőre ezek a csibész berzsenyista gimnazisták, vagy pedig nem kapnak, ellenkezőleg, elhajtják őket, mint törökmézes a legyet a búcsúban. Sarkára áll-e a patinás gimnázium igazgatója, mondja-e a nya­kon csípett öt latornak: nem, gyerekek, minálunk az érettségi bizo­nyítványt nem csupán a tanulmányi eredmények függvényében ad­juk, minálunk az is számít, tényleg érett-e szellemileg, jellemben meg erkölcsben az arra vágyó fiatal. Engem az érdekel, lesz-e majd mersze az igazgató úrnak a tava­szi vizsgák idején elküldeni a vihogó-röhögő angyalföldi ifjakat (ott van a Berzsenyi Gimnázium), vagy nem lesz, és nevezettek - jó ta­nuló valamennyi - szép büszkén átveszik majd az érettségi bizonyít­ványt, ami állítólag jár nekik, merthogy tudják a vonatkozó tételeket. Nagyot tud nőni (vagy zuhanni) az érettségi szó hitele a Berzse­nyi-igazgató döntése nyomán. Vajon érett-e az a fiatal, kiengedhető-e a világba, aki kettőezer novemberében odáig jut, hogy előre eltervelt falurésszel alapjaiban véget akar vetni a kereszténységnek. Nem a szóban forgó öt tudatlan gyerekről beszélek­­ az igazga­tójukról. Lesz-e mersze kihúzni mind az ötöt az érettségizendők lis­tájáról? Beszűkül-e annyira a direktor, hogy magyar-, matek-, tör­ténelemnézetből szemléli majd a fiatalok fejlődését, vagy fejéhez kap-e tisztességesen. Érettségi. Kiengedhetem-e a gimnázium kapujából „éretten” ezt az öt ke­resztdöntő, vöröscsillag-rajzoló ifjút? Akármit tesz is a gimnáziumigazgató, jelzés lesz az kifelé. Ha megbocsát nekik, az is. Ha sorompót rak elébük, az is. 2000. november 6., hétfő Nézőpont Magyar Nemzet H Marin Nemzet Ol/ „...a dolgot ét magát nézzük... ” Davajgitár a szalonban ! Molnár Pál É­vtizednyi késéssel ugyan, de felszínre jöttek a rendszer­­változás egyes alapkérdései a november 4-i megemléke­zések alkalmával. Az 1956-os magyar szabadságharc katonai leverésének évfordulóján kimondatott: bocsá­natot kellene kérniük a nemzettől azon politikusoknak, akik az idegen sereg kiszolgálói voltak a tragikus napokban, s utóbb a honfitársaik elárulásával szerzett érdemekért kisebb-nagyobb hatalmat gyakorolhattak, megvagyonosodhattak. Emlékezzünk csak vissza: 1990 tavaszán az akkor demokra­tikusan megválasztott magyar parlament a legelső törvényében kimondta, hogy 1956 októberében forradalom zajlott Magyar­­országon. Történészi, szakmai kérdésben foglalt állást a leg­főbb hatalmi testület, jelezvén: éles fordulatot vett a történe­lem. A nagy lelkesedés azonban akkor alábbhagyott. A szabad­ságharcosok sorsának rendezése most, évtized elmúltával is fe­lemás, miközben a vérbírák „tisztes nyugdíjjal a zsebükben jár­nak közöttünk” - mutatott rá a Fidesz szombati választmányi ülésén e testület elnöke, Várhegyi Attila. A Független Ifjúság megemlékezésén pedig elhangzott: a rendszerváltozás nem teljesedhet ki addig, amíg olyan közéleti személyiségek vannak meghatározó politikai szerepben, akik a baloldali diktatúra szervezői voltak... Nos, az ebben megfogal­mazott követelmény már messzire mutat. Idézzük csak fel: az 1956. december 10-e, Nyugati pályaudvari sortűz előtt a helyszí­nen felbukkant kék vattakabátban, hátán keresztben függő dob­táras géppisztollyal egy férfiú, aki évtizedekkel utóbb fölöttébb magas pozícióba került. Legalábbis ezt állítja egy, Tiszaújfa­­luban ma is élő szemtanú, akivel egyébként még a Horn Gyula vezette kormány idején jegyzőkönyvet vett föl az esetről egy ügyészségi nyomozó. A vizsgálat azonban érthetetlen okból el­akadt, holott a szemtanú sajtóban is többször megjelent állítását eddig nem cáfolta senki. Talán most lendületet kaphat e munka. Tovább fejtegetve a szabadságharc máig elvarratlan szálait: a Nyugati pályaudvari sortűznél feltűnt egy később hősi legen­dákkal övezett férfi, akinek gyermeke ma egy baloldali párt ran­gos vezetője. Vajon az utóbbi politikushoz hasonló vezetőket is - miként Várhegyi Attila fogalmazott - „a véres terror örökö­sei” közé sorolnák-e a kis nyugdíjból, szűk betonlakásban élő egykori ellenállók?... Ezzel nem foglalkoztak november 4-én, mi­vel kongresszusukat készítették elő választmányi ülésükön a szocialisták - derült ki Földes Györgynek, e testület elnökének nyilatkozatából. November 4-én az önkéntes vagyonátvilágítást is fölvetették azok, akik a VIP-lista nyilvánosságra kerülésekor hallgattak. De vajon el kell-e gondolkozniuk az 1956-os szabadságharcról azoknak is, akik 1994-ben koalícióra léptek - miként a megem­lékezés napján máshol fogalmaztak - a „baloldali diktatúra szervezőivel”? És ezzel behozták a szalonba az ide csöppet sem illő jelképes „davajgitárt”... KÉTEZER­ LEÜTÉS ■ OSSZIÁN______________________________________ Ha a következő felvételen is megismétlődik az eset, akkor nyilatkozom a történtekről. (Havas Henrik a Mai Napban) Ki cenzúrázza a Heti Hetest? A választ azt elfújta a szél A cen­zúrázásra mérget vehetünk: komoly ember mondja, egy hétig államtitkár is volt. Havas úgy nyilatkozik nem-nyilatkozatá­ban: „Nem tudom, miért nem adták le a Torgyánról szóló vicceket. ” Nos, akkor ki tudja? Ha e két havasi mondatot hír­ként beolvasná a műsorban Jáksó László, lenne is petárda­­özön meg görögtűz! (Torgyán-viccek címmel korábban még külön tréfagyűjtemény is napvilágot látott. Nehéz lehet e tárgykörben újat mondani.) Milyen kár, hogy immár nincs az RTL Klub politikai tanácsadó testületében Schmidt Má­ria! Akkor mindent egyszerűen rá lehetne kenni. Annak ide­jén kényes ízlésű demokraták fintorogtak, hogy lám, a mi­niszterelnök környezete már a kereskedelmi tévékre is rá akar tenyerelni, ám az nem szúrt nekik szemet, hogy vajon mi végre hoz létre egy magánmédium önként és dalolva effé­le szervezetet? (Amiben - jegyezzük meg a történeti hűség kedvéért - a miniszterelnök politikai ellenlábasainak kör­nyezete éppúgy képviseltette magát.) A tanácsadó testület időközben kimúlt, de íme, Havas Henrik szerint a politikai befolyás változatlanul fennáll. Két eset lehetséges. Egy: Torgyán József képes letiltani a róla szóló vicceket. Ez esetben a szóban forgó tévétársaság leplezett politikai vállalkozás, és a médiatörvény értelmében el kell venni tőle a műsorszolgál­tatási jogosultságot. Kettő: Torgyán nem képes letiltani a ró­la szóló ékeket. Ez esetben az RTL-es döntéshozók ezt ön­ként, de ugyancsak politikai számításból teszik. (Következte­tés, mint fent.) Volna egy harmadik lehetőség is: hogy a szer­kesztők és tulajdonosok elhűltek az ordenáré poénok halla­tán, s a polgári jó ízlés nevében, a stúdiószereplők érdekében is kiherélték a humornak csúfolt agitprop tobzódást. Ez azon­ban fölöttébb valószínűtlen. Hiszen akkor nem hűltek vol­na-e el a nem Torgyán-viccek nívótlanságán is, s nem cenzú­­rázzák-e ki (úgy, ahogy van) az egész műsort?

Next