Magyar Nemzet, 2000. november (63. évfolyam, 256-280. szám)

2000-11-22 / 273. szám

gazdasag@magyarnemzet.hu ________________________________________________________________ 2000. november 22., szerda Gazdaság­p­lapr EmiM ED Rovatvezető: Schubauer Ferenc Elhibázott a vagyonkezelői szerződés A Dunaferrnek van esélye arra, hogy sikeres cég legyen A kormány múlt heti döntése, miszerint felszólította az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt.-t, hogy bontsa fel a Dunaferr Rt. vagyonkezelőjével, az Acél XXI. Kft.-vel még 1996- ban kötött szerződését, megbolygatta nemcsak a cég, hanem a város közvéleményét is. Egyesek egyenesen politikai csapásnak minősítik a határozatot, mert attól félnek, ez a gyár bezárását eredményezheti. Pedig a polgári kormányzat csak tiszta helyze­tet akar teremteni a Dunaferr-Acél XXI. Kft.-ÁPV Rt.-ügyben. Dr. Dorkota Lajos, Dunaújváros fideszes országgyűlési képvise­lője erről nyilatkozott lapunknak.­ ­ Hunyor Erna_________________ A kormány legutóbbi döntése kapcsán újból reflektorfény­be került az a vagyonkezelői szer­ződés, amely az ÁPV Rt. és az Acél XXI. Kft. között köttetett még 1996-ban, és amely kapcsán már akkor jeleztük kétségeinket. Du­naújvárosban az utóbbi két hét legfontosabb beszédtémájává vált az ominózus vagyonkezelési szer­ződés, és annak jövője.­­ A Dunaferr Rt. sorsát illetően milyen összefüggések lehetnek az Acél XXI. Kft. és az ÁPV Rt. között létrejött szerződés és a vállalat kö­zött? - A Dunaferr Rt. közel tízezer embernek ad munkát, és a térség­ben meghatározó, eredményesen működő vállalat. A céget és a hoz­zá kapcsolódó közel kilencven kft.-t működtető holdingot - hoz­záértők megítélése szerint - egy háromszáz főből álló menedzs­ment vezeti. Az Acél XXI. Kft. szerződése pedig szerintünk fö­lösleges volt. Az ÁPV Rt. 1996-os jogi szakértői szintén nem tartot­ták célszerűnek a szerződéskötést, sőt ugyanezt állította az ÁPV Rt. felügyelőbizottsága is. Ennek a szerződésnek a sorsa ugyanakkor a polgárjogi jogviszony keretében kizárólag a két félre, azaz az ÁPV Rt.-re és az Acél XXI. Kft.-re tarto­zik. Sokan megpróbálják össze­mosni a két ügyet, ám a polgárjogi jogviszony nem befolyásolja a Dunaferr Rt. működését, nem be­folyásolja az ott folyó temető­­munkát, és nem befolyásolja a munkahelyek számát sem. A me­nedzsment túlnyomó többsége - eddig is - tökéletesen látta el munkáját.­­ Cél: a Dunaferr megmentése­­ Többek szerint minden arra megy ki, hogy a helyi Fidesz át sze­retné venni a cég vezetését.­­ Ez hozzám is eljutott, azon­ban a mendemondákkal ellentét­ben a helyi Fidesz nem óhajtja át­venni a cég vezetését, ez non­szensz. A Dunaferr mindig is be­lülről építkezett, maga nevelte ki a szakembereit, akik között alul­ról jövő fiatal csapat is megtalál­ható. Tehát nem kell az utcáról több száz vezetőt behozni, és nem is lehet. Ugyanakkor el kell mon­danom, hogy a Dunaferr és a vá­ros jövőjét várhatóan az a három­négy éven belül megvalósuló inf­rastrukturális, technológiai fej­lesztés határozza meg, amelyet a dunaújvárosi híd és az M6-os gyorsforgalmi út építése jelent. Ez azért nagyon fontos, mert a 2003-tól 2007-ig terjedő időszak­ban ennek a váltásnak meg kell történnie, ami szigorúan műszaki és nem politikai kérdés. Egysze­rűen az elavult régi helyett az új technológiát kell megvalósítani.­­Ám ez a műszaki szükségsze­rűség valószínűleg kevesebb em­berrel valósítható meg.­­ Valóban, ezért említem meg, hogy a fideszes frakciótagokkal együtt azért dolgoztunk az utóbbi időszakban is, hogy az M 6-os be­ruházás és a híd mielőbb megva­lósuljon, hiszen ez munkahelyeket teremt, és fellendíti a város életét. Ez az, ami ránk tartozik. Mi nem foglalkoztunk és a jövőben sem fogunk foglalkozni azzal, hogy az ÁPV Rt. és az Acél XXI. Kft. között milyen vita folyik, ez nem a mi dolgunk. Az viszont igen, hogy a Dunaferr Rt.-nek minden lehető­séget, biztosítsunk, amit tudunk, annak érdekében, hogy a munka­helyek megmaradjanak, és a cég továbbra is eredményesen dolgoz­hasson. Szükséges korszerűsítés - Mi a véleménye arról, hogy a kormány döntését sokan politikai támadásnak értékelik? - Dunaújváros egy hagyomá­nyosan baloldali város. Sokan ezért a gyár körüli történéseket politikai indíttatásúnak vélik. Az azonban tény, hogy a szükséges technológiai váltást muszáj vég­rehajtani, amelynek mielőbb tisz­tázni kell a feltételeit. Amennyi­ben a tulajdonos ÁPV Rt. és az Acél XXI. Kft. között valamilyen okból kifolyólag a bizalom meg­rendült, akkor éppen a Dunaferr Rt. munkavállalói miatt kell tisz­tázni a helyzetet. Nemrég éppen Orbán Viktor miniszterelnök erő­sítette meg, hogy a Dunaferrnek jövője van, a kormány támogatja a céget. Továbbá, hogy a kormány szeretné az utat és a hidat mie­lőbb megépíteni a Széchenyi-terv segítségével. Mindenkinek az az érdeke, hogy legyen egy profitábilis Dunaferr, épüljön egy új vállalkozói központ, hiszen az új út és a híd értelemszerűen a be­ruházókért is készül. Az, hogy saj­nos néhányan megpróbálják a munkavállalókat velünk szembe­állítani, nem egészen korrekt. A lakosok egy része a baloldallal - Dunaújvárosban ez a többség -, másik része a jobboldallal szim­patizál. Ám minden képviselőtől elvárják - pártállásra tekintet nél­kül -, hogy megtegyen mindent a város érdekében. Nincs senki, aki azt akarná, hogy a Dunaferr ne működjön. Az ÁPV Rt. befektetőt keres - Sokan attól tartanak, hogy az ÁPV Rt. valójában nem a cég meg­mentésén munkálkodik.­­ Az ÁPV Rt. korábban világo­san és egyértelműen nyilatkozott erről, amikor azt mondta, hogy meg kell néznie, hogyan lehet ezt a céget tőkével fejleszteni, ameny­­nyiben ez megvan, ezt végre kell hajtani. Nem arról van szól, hogy munkahelyek szűnnének meg. Természetesen ezt úgy értem, hogy ne szűnjenek meg a szüksé­gesnél nagyobb számú munkahe­lyek, hiszen az új technológia ke­vesebb munkaerőt igényel. Ta­valy, amikor dr. Kálmán András lett Dunaújváros polgármestere - aki egyben szocialista parlamenti képviselő is -, elmondta, hogy a technológiai váltásnál körülbelül négyezer munkahely válik felesle­gessé. Ez is alátámasztja azt, hogy a Dunaferr jövőjéhez semmi köze nincs pártpolitikai kérdéseknek. Jómagam azt szeretném, ha minél kevesebb munkahely szűnne meg, egyidejűleg pedig - a fejlesz­tésekkel - egyre több munkahely létesülne. Az ÁPV Rt.-nek pedig éppen az az egyik feladata, hogy megtalálja a legjobb befektetőt, amelyik a legtöbb munkahelyet tartja meg. Ha ezek a kérdések tisztázódnak, a Dunaferrnek reá­lis esélye van arra, hogy a jövőben is sikeres cég lehessen.­­ Korábban ismertté vált az is, hogy a Dunaferr Vasas Szakszerve­zet és Gansperger Gyula, az ÁPV Rt. elnök-vezérigazgatója találkoz­tak, majd ezt követően közös nyi­latkozatot adtak ki.­­ Valóban, egyetértettek a fe­lek, hogy a technológiaváltás el­engedhetetlen, és ennek a mun­kavállalókat érintő kérdéseiben a jövőben is egyeztetnek. A szak­­szervezet képviselőivel azóta is többször, legutóbb éppen tegnap tárgyaltam a vezetőjük kérésére, tehát szó sincs arról, hogy a munkavállalók és a helyi Fidesz között bármiféle probléma lenne. Dr. Dorkota Lajos Még mindig kétséges a vegyipari befektetők célja A Milford, bár felfedte kilétét, továbbra is bizonytalanságot okoz Az természetes, hogy befektetők jelennek meg a magyar vegy­iparban. Az is természetes, hogy az olajárakból tetemes összege­ket profitáló orosz cégek terjeszkednek. De miért egy aggályos kilétű cég az ügynökük? És miért nem teszik egyértelművé stra­tégiai céljaikat? _ Hommeer Tibor________________ M­ iért jönnek az oroszok? Er­re a kérdésre ma még senki sem tud igazán választ adni, pe­dig szeptember óta jócskán át­rendezték a hazai vegyipari tér­képet. Mire van szükségük? A TVK-ra? A BorsodChemre? Vagy a Mol szempontjából e két kulcs­­fontosságú cég teljes vagy rész­beni irányításának megszerzésé­vel kívánják sarokba szorítani a Molt, hogy már ne csak a föld­gáz-kereskedelemben, mint el­adók jelenjenek meg, hanem­­ a TVK-n és a BorsodChemen ke­resztül - a legnagyobb vevőként is befolyást gyakoroljanak a leg­nagyobb hazai cégre? Elemzőktől nem idegen az a felvetés sem, hogy a földgázpiaci liberalizáció közeledtével a nagykereskedelem mellett a földgáz kiskereskedel­mi hálózatába is be kívánnak fér­kőzni, ahol a Mólnak jelenleg vi­szonylag jó pozíciói vannak. Majd kiderül... A TVK A tiszaújvárosi cég kulcsfontossá­gú úgy a Mól, mint a BorsodChem szempontjából. A TVK a Mól százhalombattai finomítójából te­mérdek vegyipari benzint és gáz­olajat vásárol, amiből etilént állít elő, ezt pedig eladja a BorsodChemnek, így a TVK-n múlik, hogy mekkora kapacitás­sal (végső soron eredményesség­gel) üzemelhet a kazincbarcikai BorsodChem. A BorsodChem ezért is szerzett 30 százalékos résztulajdont a TVK-ban, hogy érdekeinek érvényesítését, azaz alapanyag-ellátását tulajdonos­ként biztosíthassa. Nem a TVK- beli irányításra, hanem etilénre volt-van szüksége. Etilént a TVK-val összekap­csolt ukrán Oriana is gyárt, de mindamellett, hogy a kalusi szék­helyű cég krakkóiéi többet pihen­tek, mint amennyit üzemeltek, a TVK „jóindulatára” is szükség volt, hogy hozzáférhetővé tegye a BorsodChem számára az ukrán etilént. A Mólnak azért kell a TVK, mert a petrolkémiai ipari bázist a Mól finomítói eszközeivel össze lehet kapcsolni, így az iparági ter­jeszkedés hozzájárul a Mól haté­kony növekedéséhez. A növeke­dési stratégiát még tavaly megfo­galmazta a Mal, s szép komóto­san kívánt terjeszkedni. Előbb a horvát INA olaj- és gázipari cég­re, majd a Slovnaftra, végül a TVK-ra fókuszált. Majd miután a Milford Holdings Ltd. idén szep­temberben bejelentette, hogy majd 25 százalékos részt szerzett a BorsodChemben (amely továb­bi 30 százalékos tulajdont bírt a TVK-ban), a Mol pánikszerűen lecsapott a BorsodChemnél lévő TVK-részvényekre. A Borsod­Chem örömmel adta (mellesleg többért, mint amennyiért ő maga annak idején megvásárolta), cse­rébe egy tízéves időtartamra szó­ló etilénszerződésért. A Gazprom megbízásából el­járó Milford ezt nehezményezte, s bíróságon megtámadta a BorsodChem-Mol közötti rész­vényeladási szerződést. Hiszen a Milfordnak a kulcspozícióban lé­vő TVK kellett, már csak azért is, mert biztosra vették, hogy a Gazprom irányítása alatt álló leg­nagyobb orosz petrolkémiai cég, a Sibur kaparintja meg az Orianát, s a két cég együtt látja majd el alapanyaggal a BorsodChemet. Az izocianát klub Valóban csak a TVK-ra fenik a fogukat az orosz cégek? Elképzel­hető, hogy a teljes magyar vegy­iparra pályáznak. Alapvetően fontos tény, hogy az olajár idei emelkedéséből négy-öt orosz cég legkevesebb húszmilliárd dollár­ral kaszált többet, mint amennyit tavaly, üzleti tervük összeállítá­sakor terveztek. Ha összeállnak, s a teljes extraprofitot feláldoz­zák, nemhogy Magyarország, de a régió összes vállalatát fölvásá­rolhatnák. A magyar piac külö­nösen fontos számukra, hiszen nem titok, hogy - akárcsak ide­haza a Mol - az oroszok is a nö­vekedés, a terjeszkedés mellett tették le a garast, s Európa felé Magyarország az első, legfonto­sabb állomás. A BorsodChem különösen vonzó cég. Mindamellett, hogy remek eredménymutatói vannak, olyan kinccsel rendelkezik, amellyel rajta kívül csak öt cég a világon: MDI- és TDI-licen­­cekkel. Az MDI (metilén-difenil­­izocianát) a kemény műanyagok alapanyaga, a golflabda fröccsön­tésétől az autóműszerfal előállítá­sáig hasznosítható. A TDI-t (tolidén-diizo­cianát) tömbhab gyártásához vásárolják, főként a bútoripar, s a vegyiparban elér­hető, lehető legmagasabb profitot biztosít előállítása. Csak a gyártás licencéhez körülményes, sőt, szinte lehetetlen hozzáférni. Te­kintettel arra, hogy e két izocianát előállításakor a klórgáz és a szén-monoxid elegyéből álló foszgént (második világháborús harcigázt) alkalmaznak, a hatta­gú „izocianát-klub” nagyon meg­válogatja, hogy kinek adja ki a gyártási technológiát. Egy ka­tasztrófa ugyanis végzetes lehet a gyártók jövőjére nézve. Még csak hagyján, hogy a környezetvédő­ket többé az életben nem lenné­nek képesek elnémítani, de a ka­tasztrófát szenvedett társadalom egyetlen tagját sem békítenék ki többé a gyártók azzal a gondolat­tal, hogy a műanyagok ma már mindennapi életünk szerves ré­szévé váltak. Az oroszok, ha döntő tulaj­dont szereznek a Borsod­Chemben, „alig” egy cég áráért jutnak hozzá a méregdrága izocianát-licencekhez, mondhat­ni: szinte ingyen. Mi a baj az oroszokkal? A TVK és a BorsodChem megka­­parintásán túlmenően további tervük is lehet az oroszoknak, mégpedig az, hogy a Molt, mint legnagyobb eladók, s mint legna­gyobb vevők „satuba” szorítsák. A földgáz-nagykereskedelemben domináns szerepet tölt be a Gazprom, mondhatni legmegha­tározóbb szereplője a magyar energetikai piacnak. Alkupozí­ciója révén - feltételezik a piac elemzői - akár oda is eljuthat, hogy kicsikarja a Mól birtokában meglévő földgáz-kiskereskedel­mi üzleti részesedéseket is. Önmagában véve az a puszta tény, hogy befektetők jelentek meg a magyar vegyiparban, nem jelent katasztrófát. Előbb vagy utóbb mindenik említett cég arra a sorsra jut, hogy társuljon egy nagyobbal vagy maga növekedjék, amint azt a globalizációs versenytörvények diktálják. A baj mindössze az „Adj’ istennel!” volt, pontosab­ban azzal, ahogyan a Milford Holdins Ltd. beköszönt Kazinc­barcikára. Megdet Rahimkulov, a Gaz­prom budapesti „nagykövete”, a Gazprom tulajdonában lévő Ál­talános Értékforgalmi Bank Rt. és a Mol-Gazprom vegyes­vállalat, a Panrusgaz Rt. elnöke jelent meg a BorsodChemnél mint a Dublinban alig két fonttal bejegyzett off-shore cég képvise­lője és közölte, hogy a tulajdoni hányaduknak megfelelő helyet kérnek a BorsodChem igazgató­ságában. Valamint azt is közölte, hogy a Milford szakmai befekte­tőket képvisel. Ezt viszont akkoriban nem hitte el senki. A BorsodChem­­részvények zuhanórepülésbe kezdtek, s mint tudjuk, a Mal sürgősen hozzálátott a Borsod­Chemnél lévő TVK-tulajdonhá­­nyad kimenekítésére. Idén, október 23-án a Gaz­prom teljhatalmú ura, Megdet Rahimkulov elnök Matolcsy György gazdasági és Járai Zsig­­mond pénzügyminiszternek sze­mélyesen írt levelet, amelyben közölte, hogy a Milford valóban a Gazprom megbízásából tényke­dik a magyar piacon. Később a Sibur megerősítette, hogy opciós vételi jogot szerzett a Milford tu­lajdonában lévő BorsodChem­­részvények megvásárlására. Kis­sé megnyugodtak a kedélyek a szakmai befektetők felbukkanása után, de néhány kérdés nyitott maradt: az opciós szerződés még­iscsak opciós szerződés, és sem­mi garancia sincs arra nézve, hogy a Sibur lehívja a későbbiek­ben a Milfordtól annak Borsod­­Chem-részvényeit. Aggasztó továbbá, hogy a TVK novemberi közgyűlésén a Milford érdekeinek megfelelően, tehát a Mal és a BorsodChem ellen sza­vazó CE Oil and Gas Company 16,1 százalékos részesedést szer­zett a BorsodChemben. Ilyetén a közös érdekeltségi körüket határozottan cáfoló, de szemlátomást együttműködő cé­gek a BorsodChemet már majd­nem ötvenszázalékos részesedés­sel ellenőrzik. A Milford nem játszik tiszta lapokkal, ezért ellenséges közeg­be ütközött a teljes hazai vegy­ipart fenekestül felforgató ügykö­dése során. Szeptemberi megjelenése óta helyet követel a BorsodChemben, ami természetes, az azonban már kevésbé, hogy pusztán alig 25 százalékos részesedésére hivat­kozva olyan követelésekkel (pél­dául a Borsod­Chem-Mol-szer­­ződés megsemmisítésének igé­nyével) lép fel a BorsodChem ve­zetőivel szemben, amelyet a ka­zincbarcikaiak, tekintettel arra, hogy a Milford mellett további, 75 százalékos tulajdonosi érdeket is képviselniük kell, nem tudnak elfogadni. Mindemellett perekkel és le­váltással fenyegetőzik a Milford, miközben mai napig nem tette egyértelművé, hogy milyen stra­tégiai tervek szerint képzeli el részvételét a BorsodChem igazga­tóságában.

Next