Magyar Nemzet, 2000. november (63. évfolyam, 256-280. szám)
2000-11-22 / 273. szám
gazdasag@magyarnemzet.hu ________________________________________________________________ 2000. november 22., szerda Gazdaságplapr EmiM ED Rovatvezető: Schubauer Ferenc Elhibázott a vagyonkezelői szerződés A Dunaferrnek van esélye arra, hogy sikeres cég legyen A kormány múlt heti döntése, miszerint felszólította az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt.-t, hogy bontsa fel a Dunaferr Rt. vagyonkezelőjével, az Acél XXI. Kft.-vel még 1996- ban kötött szerződését, megbolygatta nemcsak a cég, hanem a város közvéleményét is. Egyesek egyenesen politikai csapásnak minősítik a határozatot, mert attól félnek, ez a gyár bezárását eredményezheti. Pedig a polgári kormányzat csak tiszta helyzetet akar teremteni a Dunaferr-Acél XXI. Kft.-ÁPV Rt.-ügyben. Dr. Dorkota Lajos, Dunaújváros fideszes országgyűlési képviselője erről nyilatkozott lapunknak. Hunyor Erna_________________ A kormány legutóbbi döntése kapcsán újból reflektorfénybe került az a vagyonkezelői szerződés, amely az ÁPV Rt. és az Acél XXI. Kft. között köttetett még 1996-ban, és amely kapcsán már akkor jeleztük kétségeinket. Dunaújvárosban az utóbbi két hét legfontosabb beszédtémájává vált az ominózus vagyonkezelési szerződés, és annak jövője. A Dunaferr Rt. sorsát illetően milyen összefüggések lehetnek az Acél XXI. Kft. és az ÁPV Rt. között létrejött szerződés és a vállalat között? - A Dunaferr Rt. közel tízezer embernek ad munkát, és a térségben meghatározó, eredményesen működő vállalat. A céget és a hozzá kapcsolódó közel kilencven kft.-t működtető holdingot - hozzáértők megítélése szerint - egy háromszáz főből álló menedzsment vezeti. Az Acél XXI. Kft. szerződése pedig szerintünk fölösleges volt. Az ÁPV Rt. 1996-os jogi szakértői szintén nem tartották célszerűnek a szerződéskötést, sőt ugyanezt állította az ÁPV Rt. felügyelőbizottsága is. Ennek a szerződésnek a sorsa ugyanakkor a polgárjogi jogviszony keretében kizárólag a két félre, azaz az ÁPV Rt.-re és az Acél XXI. Kft.-re tartozik. Sokan megpróbálják összemosni a két ügyet, ám a polgárjogi jogviszony nem befolyásolja a Dunaferr Rt. működését, nem befolyásolja az ott folyó temetőmunkát, és nem befolyásolja a munkahelyek számát sem. A menedzsment túlnyomó többsége - eddig is - tökéletesen látta el munkáját. Cél: a Dunaferr megmentése Többek szerint minden arra megy ki, hogy a helyi Fidesz át szeretné venni a cég vezetését. Ez hozzám is eljutott, azonban a mendemondákkal ellentétben a helyi Fidesz nem óhajtja átvenni a cég vezetését, ez nonszensz. A Dunaferr mindig is belülről építkezett, maga nevelte ki a szakembereit, akik között alulról jövő fiatal csapat is megtalálható. Tehát nem kell az utcáról több száz vezetőt behozni, és nem is lehet. Ugyanakkor el kell mondanom, hogy a Dunaferr és a város jövőjét várhatóan az a háromnégy éven belül megvalósuló infrastrukturális, technológiai fejlesztés határozza meg, amelyet a dunaújvárosi híd és az M6-os gyorsforgalmi út építése jelent. Ez azért nagyon fontos, mert a 2003-tól 2007-ig terjedő időszakban ennek a váltásnak meg kell történnie, ami szigorúan műszaki és nem politikai kérdés. Egyszerűen az elavult régi helyett az új technológiát kell megvalósítani.Ám ez a műszaki szükségszerűség valószínűleg kevesebb emberrel valósítható meg. Valóban, ezért említem meg, hogy a fideszes frakciótagokkal együtt azért dolgoztunk az utóbbi időszakban is, hogy az M 6-os beruházás és a híd mielőbb megvalósuljon, hiszen ez munkahelyeket teremt, és fellendíti a város életét. Ez az, ami ránk tartozik. Mi nem foglalkoztunk és a jövőben sem fogunk foglalkozni azzal, hogy az ÁPV Rt. és az Acél XXI. Kft. között milyen vita folyik, ez nem a mi dolgunk. Az viszont igen, hogy a Dunaferr Rt.-nek minden lehetőséget, biztosítsunk, amit tudunk, annak érdekében, hogy a munkahelyek megmaradjanak, és a cég továbbra is eredményesen dolgozhasson. Szükséges korszerűsítés - Mi a véleménye arról, hogy a kormány döntését sokan politikai támadásnak értékelik? - Dunaújváros egy hagyományosan baloldali város. Sokan ezért a gyár körüli történéseket politikai indíttatásúnak vélik. Az azonban tény, hogy a szükséges technológiai váltást muszáj végrehajtani, amelynek mielőbb tisztázni kell a feltételeit. Amennyiben a tulajdonos ÁPV Rt. és az Acél XXI. Kft. között valamilyen okból kifolyólag a bizalom megrendült, akkor éppen a Dunaferr Rt. munkavállalói miatt kell tisztázni a helyzetet. Nemrég éppen Orbán Viktor miniszterelnök erősítette meg, hogy a Dunaferrnek jövője van, a kormány támogatja a céget. Továbbá, hogy a kormány szeretné az utat és a hidat mielőbb megépíteni a Széchenyi-terv segítségével. Mindenkinek az az érdeke, hogy legyen egy profitábilis Dunaferr, épüljön egy új vállalkozói központ, hiszen az új út és a híd értelemszerűen a beruházókért is készül. Az, hogy sajnos néhányan megpróbálják a munkavállalókat velünk szembeállítani, nem egészen korrekt. A lakosok egy része a baloldallal - Dunaújvárosban ez a többség -, másik része a jobboldallal szimpatizál. Ám minden képviselőtől elvárják - pártállásra tekintet nélkül -, hogy megtegyen mindent a város érdekében. Nincs senki, aki azt akarná, hogy a Dunaferr ne működjön. Az ÁPV Rt. befektetőt keres - Sokan attól tartanak, hogy az ÁPV Rt. valójában nem a cég megmentésén munkálkodik. Az ÁPV Rt. korábban világosan és egyértelműen nyilatkozott erről, amikor azt mondta, hogy meg kell néznie, hogyan lehet ezt a céget tőkével fejleszteni, amenynyiben ez megvan, ezt végre kell hajtani. Nem arról van szól, hogy munkahelyek szűnnének meg. Természetesen ezt úgy értem, hogy ne szűnjenek meg a szükségesnél nagyobb számú munkahelyek, hiszen az új technológia kevesebb munkaerőt igényel. Tavaly, amikor dr. Kálmán András lett Dunaújváros polgármestere - aki egyben szocialista parlamenti képviselő is -, elmondta, hogy a technológiai váltásnál körülbelül négyezer munkahely válik feleslegessé. Ez is alátámasztja azt, hogy a Dunaferr jövőjéhez semmi köze nincs pártpolitikai kérdéseknek. Jómagam azt szeretném, ha minél kevesebb munkahely szűnne meg, egyidejűleg pedig - a fejlesztésekkel - egyre több munkahely létesülne. Az ÁPV Rt.-nek pedig éppen az az egyik feladata, hogy megtalálja a legjobb befektetőt, amelyik a legtöbb munkahelyet tartja meg. Ha ezek a kérdések tisztázódnak, a Dunaferrnek reális esélye van arra, hogy a jövőben is sikeres cég lehessen. Korábban ismertté vált az is, hogy a Dunaferr Vasas Szakszervezet és Gansperger Gyula, az ÁPV Rt. elnök-vezérigazgatója találkoztak, majd ezt követően közös nyilatkozatot adtak ki. Valóban, egyetértettek a felek, hogy a technológiaváltás elengedhetetlen, és ennek a munkavállalókat érintő kérdéseiben a jövőben is egyeztetnek. A szakszervezet képviselőivel azóta is többször, legutóbb éppen tegnap tárgyaltam a vezetőjük kérésére, tehát szó sincs arról, hogy a munkavállalók és a helyi Fidesz között bármiféle probléma lenne. Dr. Dorkota Lajos Még mindig kétséges a vegyipari befektetők célja A Milford, bár felfedte kilétét, továbbra is bizonytalanságot okoz Az természetes, hogy befektetők jelennek meg a magyar vegyiparban. Az is természetes, hogy az olajárakból tetemes összegeket profitáló orosz cégek terjeszkednek. De miért egy aggályos kilétű cég az ügynökük? És miért nem teszik egyértelművé stratégiai céljaikat? _ Hommeer Tibor________________ M iért jönnek az oroszok? Erre a kérdésre ma még senki sem tud igazán választ adni, pedig szeptember óta jócskán átrendezték a hazai vegyipari térképet. Mire van szükségük? A TVK-ra? A BorsodChemre? Vagy a Mol szempontjából e két kulcsfontosságú cég teljes vagy részbeni irányításának megszerzésével kívánják sarokba szorítani a Molt, hogy már ne csak a földgáz-kereskedelemben, mint eladók jelenjenek meg, hanem a TVK-n és a BorsodChemen keresztül - a legnagyobb vevőként is befolyást gyakoroljanak a legnagyobb hazai cégre? Elemzőktől nem idegen az a felvetés sem, hogy a földgázpiaci liberalizáció közeledtével a nagykereskedelem mellett a földgáz kiskereskedelmi hálózatába is be kívánnak férkőzni, ahol a Mólnak jelenleg viszonylag jó pozíciói vannak. Majd kiderül... A TVK A tiszaújvárosi cég kulcsfontosságú úgy a Mól, mint a BorsodChem szempontjából. A TVK a Mól százhalombattai finomítójából temérdek vegyipari benzint és gázolajat vásárol, amiből etilént állít elő, ezt pedig eladja a BorsodChemnek, így a TVK-n múlik, hogy mekkora kapacitással (végső soron eredményességgel) üzemelhet a kazincbarcikai BorsodChem. A BorsodChem ezért is szerzett 30 százalékos résztulajdont a TVK-ban, hogy érdekeinek érvényesítését, azaz alapanyag-ellátását tulajdonosként biztosíthassa. Nem a TVK- beli irányításra, hanem etilénre volt-van szüksége. Etilént a TVK-val összekapcsolt ukrán Oriana is gyárt, de mindamellett, hogy a kalusi székhelyű cég krakkóiéi többet pihentek, mint amennyit üzemeltek, a TVK „jóindulatára” is szükség volt, hogy hozzáférhetővé tegye a BorsodChem számára az ukrán etilént. A Mólnak azért kell a TVK, mert a petrolkémiai ipari bázist a Mól finomítói eszközeivel össze lehet kapcsolni, így az iparági terjeszkedés hozzájárul a Mól hatékony növekedéséhez. A növekedési stratégiát még tavaly megfogalmazta a Mal, s szép komótosan kívánt terjeszkedni. Előbb a horvát INA olaj- és gázipari cégre, majd a Slovnaftra, végül a TVK-ra fókuszált. Majd miután a Milford Holdings Ltd. idén szeptemberben bejelentette, hogy majd 25 százalékos részt szerzett a BorsodChemben (amely további 30 százalékos tulajdont bírt a TVK-ban), a Mol pánikszerűen lecsapott a BorsodChemnél lévő TVK-részvényekre. A BorsodChem örömmel adta (mellesleg többért, mint amennyiért ő maga annak idején megvásárolta), cserébe egy tízéves időtartamra szóló etilénszerződésért. A Gazprom megbízásából eljáró Milford ezt nehezményezte, s bíróságon megtámadta a BorsodChem-Mol közötti részvényeladási szerződést. Hiszen a Milfordnak a kulcspozícióban lévő TVK kellett, már csak azért is, mert biztosra vették, hogy a Gazprom irányítása alatt álló legnagyobb orosz petrolkémiai cég, a Sibur kaparintja meg az Orianát, s a két cég együtt látja majd el alapanyaggal a BorsodChemet. Az izocianát klub Valóban csak a TVK-ra fenik a fogukat az orosz cégek? Elképzelhető, hogy a teljes magyar vegyiparra pályáznak. Alapvetően fontos tény, hogy az olajár idei emelkedéséből négy-öt orosz cég legkevesebb húszmilliárd dollárral kaszált többet, mint amennyit tavaly, üzleti tervük összeállításakor terveztek. Ha összeállnak, s a teljes extraprofitot feláldozzák, nemhogy Magyarország, de a régió összes vállalatát fölvásárolhatnák. A magyar piac különösen fontos számukra, hiszen nem titok, hogy - akárcsak idehaza a Mol - az oroszok is a növekedés, a terjeszkedés mellett tették le a garast, s Európa felé Magyarország az első, legfontosabb állomás. A BorsodChem különösen vonzó cég. Mindamellett, hogy remek eredménymutatói vannak, olyan kinccsel rendelkezik, amellyel rajta kívül csak öt cég a világon: MDI- és TDI-licencekkel. Az MDI (metilén-difenilizocianát) a kemény műanyagok alapanyaga, a golflabda fröccsöntésétől az autóműszerfal előállításáig hasznosítható. A TDI-t (tolidén-diizocianát) tömbhab gyártásához vásárolják, főként a bútoripar, s a vegyiparban elérhető, lehető legmagasabb profitot biztosít előállítása. Csak a gyártás licencéhez körülményes, sőt, szinte lehetetlen hozzáférni. Tekintettel arra, hogy e két izocianát előállításakor a klórgáz és a szén-monoxid elegyéből álló foszgént (második világháborús harcigázt) alkalmaznak, a hattagú „izocianát-klub” nagyon megválogatja, hogy kinek adja ki a gyártási technológiát. Egy katasztrófa ugyanis végzetes lehet a gyártók jövőjére nézve. Még csak hagyján, hogy a környezetvédőket többé az életben nem lennének képesek elnémítani, de a katasztrófát szenvedett társadalom egyetlen tagját sem békítenék ki többé a gyártók azzal a gondolattal, hogy a műanyagok ma már mindennapi életünk szerves részévé váltak. Az oroszok, ha döntő tulajdont szereznek a BorsodChemben, „alig” egy cég áráért jutnak hozzá a méregdrága izocianát-licencekhez, mondhatni: szinte ingyen. Mi a baj az oroszokkal? A TVK és a BorsodChem megkaparintásán túlmenően további tervük is lehet az oroszoknak, mégpedig az, hogy a Molt, mint legnagyobb eladók, s mint legnagyobb vevők „satuba” szorítsák. A földgáz-nagykereskedelemben domináns szerepet tölt be a Gazprom, mondhatni legmeghatározóbb szereplője a magyar energetikai piacnak. Alkupozíciója révén - feltételezik a piac elemzői - akár oda is eljuthat, hogy kicsikarja a Mól birtokában meglévő földgáz-kiskereskedelmi üzleti részesedéseket is. Önmagában véve az a puszta tény, hogy befektetők jelentek meg a magyar vegyiparban, nem jelent katasztrófát. Előbb vagy utóbb mindenik említett cég arra a sorsra jut, hogy társuljon egy nagyobbal vagy maga növekedjék, amint azt a globalizációs versenytörvények diktálják. A baj mindössze az „Adj’ istennel!” volt, pontosabban azzal, ahogyan a Milford Holdins Ltd. beköszönt Kazincbarcikára. Megdet Rahimkulov, a Gazprom budapesti „nagykövete”, a Gazprom tulajdonában lévő Általános Értékforgalmi Bank Rt. és a Mol-Gazprom vegyesvállalat, a Panrusgaz Rt. elnöke jelent meg a BorsodChemnél mint a Dublinban alig két fonttal bejegyzett off-shore cég képviselője és közölte, hogy a tulajdoni hányaduknak megfelelő helyet kérnek a BorsodChem igazgatóságában. Valamint azt is közölte, hogy a Milford szakmai befektetőket képvisel. Ezt viszont akkoriban nem hitte el senki. A BorsodChemrészvények zuhanórepülésbe kezdtek, s mint tudjuk, a Mal sürgősen hozzálátott a BorsodChemnél lévő TVK-tulajdonhányad kimenekítésére. Idén, október 23-án a Gazprom teljhatalmú ura, Megdet Rahimkulov elnök Matolcsy György gazdasági és Járai Zsigmond pénzügyminiszternek személyesen írt levelet, amelyben közölte, hogy a Milford valóban a Gazprom megbízásából ténykedik a magyar piacon. Később a Sibur megerősítette, hogy opciós vételi jogot szerzett a Milford tulajdonában lévő BorsodChemrészvények megvásárlására. Kissé megnyugodtak a kedélyek a szakmai befektetők felbukkanása után, de néhány kérdés nyitott maradt: az opciós szerződés mégiscsak opciós szerződés, és semmi garancia sincs arra nézve, hogy a Sibur lehívja a későbbiekben a Milfordtól annak BorsodChem-részvényeit. Aggasztó továbbá, hogy a TVK novemberi közgyűlésén a Milford érdekeinek megfelelően, tehát a Mal és a BorsodChem ellen szavazó CE Oil and Gas Company 16,1 százalékos részesedést szerzett a BorsodChemben. Ilyetén a közös érdekeltségi körüket határozottan cáfoló, de szemlátomást együttműködő cégek a BorsodChemet már majdnem ötvenszázalékos részesedéssel ellenőrzik. A Milford nem játszik tiszta lapokkal, ezért ellenséges közegbe ütközött a teljes hazai vegyipart fenekestül felforgató ügyködése során. Szeptemberi megjelenése óta helyet követel a BorsodChemben, ami természetes, az azonban már kevésbé, hogy pusztán alig 25 százalékos részesedésére hivatkozva olyan követelésekkel (például a BorsodChem-Mol-szerződés megsemmisítésének igényével) lép fel a BorsodChem vezetőivel szemben, amelyet a kazincbarcikaiak, tekintettel arra, hogy a Milford mellett további, 75 százalékos tulajdonosi érdeket is képviselniük kell, nem tudnak elfogadni. Mindemellett perekkel és leváltással fenyegetőzik a Milford, miközben mai napig nem tette egyértelművé, hogy milyen stratégiai tervek szerint képzeli el részvételét a BorsodChem igazgatóságában.