Magyar Nemzet, 2001. február (64. évfolyam, 27-50. szám)

2001-02-23 / 46. szám

A költő meg a hajnali misék , a „békeárvák” születnek. Bella István hadiárva volt Bella István Székesfehérvár szülötte, Sárkeresztúr neveltje, köl­tő, műfordító, rockoratóriumok szövegírója, számos irodalmi díj birtokosa. Életművéről már monográfia is született - Bako­nyi István révén -, amely a napokban kerül a könyvesboltokba. A költő életről, zenéről, irodalomról mesélt nekünk. .... Lázár Fruzsina_________,______ A­z édesapja kántor-tanító volt, így egész kiskorától kö­zeli kapcsolatban állt a zenével. Igaz az, hogy nyolcévesen már ön is kántorkodott? - 1948-ban, advent kezdetén lettem kántor, épp a hajnali misé­ken, Sárkeresztúron. A falunk templomának volt egy csodálatos orgonája, de ezt a II. világháború alatt az orosz katonák megron­gálták, így csak a harmóniumon játszhattam, és persze végigéne­keltem a szertartásokat. Kottát olvasni nem esett nehezemre, hi­szen hatéves koromtól tanultam zongorázni a falunkbeli orvos fe­leségétől, a drága Sári nénitől, Farkas Elemérnétől. Négyen-öten jártunk hozzá, és ő nagyon ko­molyan vette a munkáját, vizsga­előadásokon mutatta be tudá­sunkat a szülőknek, sőt még ze­neiskolai ellenőrzőnk is volt. Ké­sőbb tehetségkutatók Békéstar­­hosra akartak vinni bentlakásos zeneiskolába, de anyám nem en­gedett. Joggal, hiszen apámat és kishúgomat a háború következté­ben elveszítettük, érthető, hogy nem akart távol lenni attól az egy embertől, aki a családból maradt neki. Azzal pedig, hogy engem zenére taníttatott, valójában apám meg nem írott végrendele­tét teljesítette. Apám gyönyörűen hegedült, bendzsózott, zongorá­zott, és nagyon szép hangja volt. Egész biztos, hogy ő is a zene sze­­retetére nevelt volna engem. Az a vágy, hogy szívesen lettem volna zenész, megmaradt bennem. Az, hogy megpróbálok zenét írni a verseimbe, ennek az elfojtott vágynak a következménye. - Talán a gyermekversei azok, amelyekben a zene, a ritmus a leg­jobban összefonódik a költemé­nyek lényegével. - A gyerekeknek írt versekben nagyon fontos a játék, a zene és az, hogy egy felnőtt tényleg meg­lett gyerekként játsszon a gyere­kekkel. Én a saját gyerekeimtől és most már az unokáimtól is na­gyon sok ihletet kaptam, kapok. Például a lányom kiskorában ka­pott a másik bátyjától, Tüskétől egy játék százlábút, amit rögtön el is keresztelt Lápi Settenkének. Ilyenek egy felnőttnek nem jut­nak az eszébe, mint az sem, amit Misi unokám mondott a múltkor: Én vagyok a cápa. Meg is írtam rögtön. A következő versesköte­temben lesz egy ciklus, aminek az lesz a címe, hogy a Lápi Settenke dalai. A harmadik könyvem óta tudatosan teszek minden köte­tembe egy-egy gyermekverscik­lust, mert ez oldja az egyébként komor verseim hangulatát. - Második kötete, az Ifjúság múzeuma 1969-ben jelent meg. Hogy lehet huszonkilenc évesen múlt időben írni a fiatalságról? - Miért ne lehetne? Petőfi hu­szonhárom évesen írta meg a Szeptember végént. Különben is: ez sokkal inkább az ifjúság him­nusza volt, mint a temetése. Attól függetlenül ez tényleg nem egy vidám kötet, de ebbe akkor na­gyon sok minden belejátszott. Például az, hogy az én generá­cióm nagy része napról napra élt. Albérletben laktunk, bérrabszol­gákként dolgoztunk, és nem is re­ménykedhettünk abban, hogy belátható időn belül megváltozik a helyzetünk. És persze az ember semmilyen értelemben sem érez­hette magát szabadnak. Talán ép­pen a kilátástalanság érzése érlel­te meg bennem és néhány egyete­mi évfolyam- és szellemi társam­ban - még 1965-ben - az elhatá­rozást, hogy megalapítsuk a mi saját, szabad, cenzúra nélküli fo­lyóiratunkat. Ez lett aztán a Tisz­ta Szívvel. Mondanom sem kell, egy ilyen jellegű kezdeményezés­nek abban az időben nem sok jö­vője volt. Igaz, mi tudtuk, hogy csak akkor kell kiadó-főhatósági engedély, ha legalább ötszáz pél­dányban jelentetjük meg a folyó­iratot. Ezért mi csalafintán négy­­százkilencvenkilenc példányt nyomtattunk, és ezt az egyetem KISZ-titkára jóvá is hagyta. A botrány akkor tört ki, amikor a Szabad Európa Rádió leadta a Tiszta Szívvel összes anyagát, mint a budapesti egyetemen megjelent illegális kiadványt, mi­vel egy nappal a megjelenése után a Belügyminisztérium elkobozta a megmaradt példányokat, és a folyóiratot betiltotta. - Költeményei fájdalmasan komoly hangvételét nyilván meg­határozta az is, hogy apa nélkül nőtt föl. - Ma „békeárvák” születnek, én hadiárva voltam. Apámat négyévesen láttam utoljára, any­­nyit tudni róla, hogy hadifogság­ba került a II. világháborúban, de soha nem kaptunk felőle­ sem hírt, sem hivatalos gyászjelentést. Sárkeresztúron azonban máig jól emlékeznek rá. Gyermekkorom­ban édesanyám és a falubeliek történetei alapján képzeltem el őt, és persze alaposan felnagyí­tottam, óriássá növesztettem ma­gamban a képét. Tavaly a falum megünnepelte a hatvanadik szü­letésnapomat. Olyanok is eljöt­tek, akiket még apám tanított, és még most is magasztalták őt a hangjáért, a hegedűtudásáért, a tanítói képességéért. Gyerekko­romban, ha dicsérték őt, csak még jobban hiányzott. Az idős1v során az apahiány valamiféle vi­lághiánnyá változott bennem. Bár most is jó lenne néha beszél­getni vele, tanácsot kérni tőle. Néha szoktam imádkozni hozzá. Egészen egyszerű dolgok miatt is, például hogy segítsen leszokni a cigarettáról, mert egyedül nekem ehhez már nincs erőm. - Nem csak verses kötetek szer­zője, zenés színdarabok szövegíró­ja is egyben. - Azt hiszem, ezeknek a művek­nek a megírásakor is az elfojtott ze­nész jutott bennem szóhoz. Az első ilyen jellegű feladatom a Temesvár 1514 című rockoratórium szövegé­nek megírása volt. Erre nagyon ne­hezen szántam rá magam, de utána megkedveltem a műfajt, így jött lét­re később a Szent László című ze­nés szertartásjáték, az Ánimáni és a Rigócsőr királyfi című zenés mese­játék, és A csodaszarvas, a Novák Ferenc által rendezett táncjáték és lírai oratórium. Most éppen egy Szent Margitról szóló zenés mű szö­vegén dolgozom. - Két József Attila-díj, Déry-díj, Magyar Művészetért-díj, Arany Já­­nos-díj, hogy csak a fontosabbakat említsem. Utánuk még mire számít? - Arra, hogy hatvan év fölött is tudok majd írni. Egyébként pedig az összes elismerés közül legjob­ban annak örülök, hogy tavaly a szülőfalum, Sárkeresztúr a dísz­polgárává választott. Bella István II P. Szabó Ernő N­égy évvel ezelőtt festette Móder Rezső Európa című nagyméretű festményét, amely nemcsak súlyos kérdéseket vet fel, de olyan nehéz is, hogy valószínű­leg a képakasztó sínek sem bírták el, így - lehet-e tökéletesebb a pár­huzam? - úgy áll a kiállításon a fal­nak támasztva, mint amilyen fél­­szegen­ tanácstalanul a kelet-euró­pai államok várják és sürgetik fel­vételüket az unióba. A kép közepén megjelenik maga a kulcsmotívum, Európa. Élénk, derűs színek idézik a szárazföldet, és ultramarin­a part­jait nyaldosó tengereket. A száraz­földön láthatóan „otthonosan” érzi magát Móder Rezső alapmotívu­ma, a „kozmikus időzenetengely”. A motívum alatt, mintha a dunaúj­városi vasműben műszak után esz­tergálta volna két derék szakmun­kás, ott a kerék is. Móder Rezső a valóságos földi világot idézi, miközben a nagy kép négy sarkát csövekkel és gépekkel, zörgő kerekekkel és körülfűrészelt, absztrakt műalkotásokat idéző vas­lemezekkel népesíti be. Vendégeket hoz a vasgyárba: Szent István ki­rályt, Moholy-Nagy Lászlót, Bartók Bélát, József Attilát, akik történe­lemről és emberségről, zenéről és dimenziókról beszélgetnek. A művész 1982-ben - mint Ger­­zson Pál tanítványa - festőként vé­gezte el a Képzőművészeti Főisko­lát, de igazi mestereinek elsősorban a vasmű munkásait érzi. Aligha vé­letlen hát, hogy kezdettől fogva ez a helyszín, az itteni motívumok, ösz­­szefüggések határozták meg a Viga­dó Galériában plasztikáit Varga- Amár László képei társaságában bemutató Móder törekvéseit. Főis­kolai évei előtt elektrikusként dol­gozott a vasgyárban, százszámra készített kapcsolási rajzokat, látta a vastömbök formáit, hallotta a kala­pácsok csengését. Nem a rozsdás vaslapok, a súlyos tömbök műbe emeléséről van szó plasztikáiban, hanem arról, hogy az egyik oldalon az anyag, a konstruálás szépsége, a műalkotás révén megvalósítható szabadság élménye jelenik meg műveiben, a másikon, ahogyan ta­lán az első sorokban idézett példá­ból is kiérződik, ott van az a kritikai attitűd, amely oly ritkán bukkan föl a kortárs magyar művészetben ilyen összetettségben. Négy évtized emberi-közösségi drámája jelenik meg műveiben. Ahogyan fémplasztikái, festmé­nyei is azt jelzik, hogy Móder Rezső egyszerre képes a 2x2 egyszerűsé­gével nézni a valóságot, és merész asszociációi révén egymástól fény­évnyi távolságra lévő világokat ösz­­szekötni. Képein, amelyek a kilenc­venes évek közepe óta foglalnak el egyre fontosabb helyet munkássá­gában, nem csak a plasztikában fel­vetett témákat gondolja tovább. A plasztikák mindenestül a képek ré­szeivé válnak, főszerepet kapnak az időzenetengelyek, a vastuskók-tró­­nusok, a kalapácsok, hangjegyek, hullámvonalak, villanykörték, em­beri alakok, s persze közöttük is el­sősorban azok a motívumok, ame­lyekben az E betűre ismerhetünk, az energia jelére. Miközben az egyik oldalon a háromdimenziós plaszti­kai világ a zene és a mozgás révén birtokba veszi a negyedik és az ötö­dik dimenziót, a másik oldalon ké­pes rá, hogy a festmény két dimen­ziójában is teljességet képviseljen. immammmmmmmmmmmmm Időzenetengelyek, vasgyár és kozmosz 2001. február 23., péntek Kultúra M Magyar Nemzet­e Mi lesz veled, Átrium? fővárosi önkormányzat megmenthetné a műemlék mozit A fé Pósa Zoltán k­evesen tudják, hogy a Margit körúti Átrium-házat korának egyik legkiválóbb építőművésze, Kozma Lajos tervezte 1935-ben. Azóta Európa markáns műemlék épületei között tartják számon. Az Átrium mozit befogadó épületben csütörtökön Cselovszki Zoltán, az Országos Műemlékvédelmi Hiva­tal elnöke, Lamperth Rózsa terüle­ti felügyelő és Port Ferenc, a Buda­pest Film Rt. vezérigazgatója sajtó­­beszélgetésen járta körül, hogyan lehetne megmenteni a filmszínhá­zat a végleges bezárástól. A filmes mam­a—ii—wtmwmwww— mamutokat létrehozó multinacio­nális forgalmazócégek uralják a főváros piacának nyolcvan száza­lékát, ennek következményeként a főváros hagyományos moziháló­zata tönkrement. A Budapest Film a kis termekkel rendelkező arthá­­lózattal igyekszik megmenteni a művészmozikat. Ám az Átrium a maga hatszáz helyével tavaly is mintegy 17 millió forintnyi vesz­teséget hozott. Idén, a filmszemle befejezése után a Budapest Film visszaadta az épületetet a fővárosi önkormányzatnak, amelynek kul­turális bizottsága jelenleg azon vi­tatkozik, milyen funkcióban le­­ mtmmmmwmmmtmmmummmmtmhm letne megmenteni az épületet. Az Átrium átalakítása a műem­lékvédelmi szempontok csorbí­tása nélkül lehetetlen. A megol­dás modelljét kézenfekvően kí­nálja a kulturális kormányzat terve az Uránia mozi megmenté­sére és nemzeti filmszínházzá alakítására. Erre a minisztérium e héten kapta meg az építési en­gedélyt. A fővárosi önkormány­zat bizonyíthatná felelősségér­zetét egy nosztalgia-műemlék mozi finanszírozásával. E megol­dás mind a műemlékvédelem, mind az üzemeltetők megelége­désére szolgálna. Ösztöndíjasok fesztiválja / MTI V­asárnap kezdődik Budapesten a kulturális tárca mecenatúrá­jával működő művészeti ösztöndí­jasok hagyományos fesztiválja. A seregszemlét Körösi Orsolya, a Nemzeti Kulturális Örökség Mi­nisztériuma művészeti és nemzet­közi kapcsolatokért felelős helyet­tes államtitkára nyitja meg az Ernst Múzeumban. Itt láthatják az érdek­lődők a Derkovits-ösztöndíjasok kiállítását. A Kodály Zoltán-ösztön­­díjasok február 26-án, hétfőn tarta­nak zenés délutánt. Összejövetelük­nek ezúttal is a Kodály Zoltán Em­lékmúzeum lesz a helyszíne. A Koz­ma Lajos képző- és iparművészeti ösztöndíjasok munkáiból az Ipar­­művészeti Múzeumban február 27- én nyílik tárlat. Az énekes és hang­szeres előadóművészek részére ala­pított támogatás kedvezményezett­jei két hangversenyének a Magyar Rádió márványterme ad otthont. Az első, február 27-i est énekes köz­reműködői Csereklyei Andrea és Megyesi Schwartz Lúcia. A hang­szeres fellépők Farkas Rózsa cim­balom-, Horváth Bence trombita-, illetve Réti Balázs zongoraművész. A második koncerten - március 6- án - Várhelyi Éva, valamint Jónás Krisztina énekel, Lendvay József he­­gedűn, Oross Veronika fuvolán, Rozmán Lajos klarinéton, Teleki Miklós orgonán játszik. A Kállai Er­nő művészettörténeti és műkritiku­si ösztöndíjasokkal folytatandó esz­mecserének az Ernst Múzeum ad majd helyszínt február 28-án. A Pé­csi József fotóművészeti ösztöndí­jasok munkáit március 1-jétől te­rem­thetik meg az érdeklődők a Ma­gyar Fotográfusok Házában. A balettművészeti ösztöndíjasok március 2-án lépnek fel a Budai Vi­gadóban. A Fülöp Viktor-ösztöndí­­jas Horváth Csaba koreográfus pro­dukcióját mutatja be a Közép-Eu­­rópa Táncszínház március 4-én az Ernst Múzeumban. Az Örkény Ist­­ván-ösztöndíjasok színházi felol­vasóestjét március 5-én, a VII. ke­rületi Asbóth utcai Shure Stúdió­ban rendezik. A Móricz Zsigmond­­ösztöndíjasok felolvasóestjét már­cius 8-án, a Műcsarnokban hallgat­hatja meg a publikum. A Moholy- Nagy László ipari form­atervezési ösztöndíjasok beszámoló kiállítása március 30-án nyílik majd. A mun­kákat április 22-ig tekinthetik meg az érdeklődők az Iparművészeti Múzeumban. mmmmm Székely farsang az Orczy-kertben ALSÓSÓFALVI farsangteremtés énekszóval, muzsikával cím­mel február 25-én, vasárnap délután 3 órától Budapesten az Orczy-kertben a székely far­sangteremtési szokásokról kap képet az érdeklődő. Este 7 órá­tól székelyföldi táncház lesz a Csombor együttessel. Táncta­nító Bakonyi Ernő. (L. D.) Kalligram a palotában IRODALMI MŰHELYEK című rendezvénysorozatának ré­szeként a pozsonyi Kalligram folyóirat és kiadó lesz a ven­dége a Károlyi-palota Kultu­rális Központnak (V., Károlyi Mihály u. 16.) február 27-én kedden délután 6 órakor. A találkozó vendége: Grendel Lajos, Csehy Zoltán, Hizsnyai­­ Zoltán, Németh Zoltán és Szigeti László. (M. K.) Közös hazánk Róma EGY MAGYAR GYÓNTATÓ sír­ja 1523-ból Rómában a Santo Stefano Rotondo templomá­ban lesz a témája a Közös ha­zánk Róma című tudomá­nyos ülésnek, amelyet febru­ár 27-én, kedden délután 5 órakor a Pázmány Péter Ka­tolikus Egyetem dísztermé­ben Gyulay Endre szeged­­csanádi megyés püspök véd­nökségével rendeznek meg. A tudományos tanácskozásra két, nemrégiben megjelent tanulmánykötet kapcsán ke­rül sor. (G. K. K. A.) A pasa fia meg a világszépe TÖRÖK NÉPMESÉKET adtak ki magyarul Tasnádi Edit fordítá­sában A pasa fia meg a világ­szépe címmel. Ezt, valamint Kerekesházy József Az igazi Kemal művét és Sípos János Bartók Anatóliában végzett ku­tatómunkáját angol nyelven feldolgozó művét február 28- án, szerdán délután 2 órakor mutatja be Ender Arat, a Tö­rök Köztársaság budapesti nagykövete. (L. G.) Kísérletek repülésre HÁBORI GYÖRGY üvegművész és Dobos Éva grafikusművész Kísérletek repülésre című ki­állítását február 28-án, szer­dán délután 6 órakor nyitják meg Budapesten a Fióka Art Galériában (VIII., József krt. 62.) A tárlat máricus 31-ig hétfőtől péntekig délelőtt fél 10 és délután fél 6 óra között tekinthető meg, szombaton délelőtt fél 10 és délután fél 1 óra között. (N. T. I.) A finn kultúra gyökerei A KALEVALA és a finn kultúra napja alkalmából Sirpa Niemi­­nen kutató tart előadást már­cius 5-én, hétfőn délután fél 6 órakor Budapesten a finn nagykövetségen. A videovetí­­téssel egybekötött előadás fin­nül hangzik el, magyar tolmá­csolással. (L. F.) Brit lapok a fesztiválzenekarról A THE DAILY TELEGRAPH sze­rint a Budapesti Fesztiválzene­kar „az egyéniségek zenekara, s Fischer Iván megengedi ze­nészeinek, hogy megőrizzék egyéniségüket”. A lap megálla­pítja a zenekar vasárnapi lon­doni koncertjéről, hogy a kar­mester egységbe kovácsolja a zenekart. A The Guardian is méltatta a zenekar teljesítmé­nyét. Kritikusa a világ legjelen­tősebb szimfonikus zenekarai közé sorolja a BFZ-t. (MTI) *

Next