Magyar Nemzet, 2001. február (64. évfolyam, 27-50. szám)
2001-02-23 / 46. szám
A költő meg a hajnali misék , a „békeárvák” születnek. Bella István hadiárva volt Bella István Székesfehérvár szülötte, Sárkeresztúr neveltje, költő, műfordító, rockoratóriumok szövegírója, számos irodalmi díj birtokosa. Életművéről már monográfia is született - Bakonyi István révén -, amely a napokban kerül a könyvesboltokba. A költő életről, zenéről, irodalomról mesélt nekünk. .... Lázár Fruzsina_________,______ Az édesapja kántor-tanító volt, így egész kiskorától közeli kapcsolatban állt a zenével. Igaz az, hogy nyolcévesen már ön is kántorkodott? - 1948-ban, advent kezdetén lettem kántor, épp a hajnali miséken, Sárkeresztúron. A falunk templomának volt egy csodálatos orgonája, de ezt a II. világháború alatt az orosz katonák megrongálták, így csak a harmóniumon játszhattam, és persze végigénekeltem a szertartásokat. Kottát olvasni nem esett nehezemre, hiszen hatéves koromtól tanultam zongorázni a falunkbeli orvos feleségétől, a drága Sári nénitől, Farkas Elemérnétől. Négyen-öten jártunk hozzá, és ő nagyon komolyan vette a munkáját, vizsgaelőadásokon mutatta be tudásunkat a szülőknek, sőt még zeneiskolai ellenőrzőnk is volt. Később tehetségkutatók Békéstarhosra akartak vinni bentlakásos zeneiskolába, de anyám nem engedett. Joggal, hiszen apámat és kishúgomat a háború következtében elveszítettük, érthető, hogy nem akart távol lenni attól az egy embertől, aki a családból maradt neki. Azzal pedig, hogy engem zenére taníttatott, valójában apám meg nem írott végrendeletét teljesítette. Apám gyönyörűen hegedült, bendzsózott, zongorázott, és nagyon szép hangja volt. Egész biztos, hogy ő is a zene szeretetére nevelt volna engem. Az a vágy, hogy szívesen lettem volna zenész, megmaradt bennem. Az, hogy megpróbálok zenét írni a verseimbe, ennek az elfojtott vágynak a következménye. - Talán a gyermekversei azok, amelyekben a zene, a ritmus a legjobban összefonódik a költemények lényegével. - A gyerekeknek írt versekben nagyon fontos a játék, a zene és az, hogy egy felnőtt tényleg meglett gyerekként játsszon a gyerekekkel. Én a saját gyerekeimtől és most már az unokáimtól is nagyon sok ihletet kaptam, kapok. Például a lányom kiskorában kapott a másik bátyjától, Tüskétől egy játék százlábút, amit rögtön el is keresztelt Lápi Settenkének. Ilyenek egy felnőttnek nem jutnak az eszébe, mint az sem, amit Misi unokám mondott a múltkor: Én vagyok a cápa. Meg is írtam rögtön. A következő verseskötetemben lesz egy ciklus, aminek az lesz a címe, hogy a Lápi Settenke dalai. A harmadik könyvem óta tudatosan teszek minden kötetembe egy-egy gyermekversciklust, mert ez oldja az egyébként komor verseim hangulatát. - Második kötete, az Ifjúság múzeuma 1969-ben jelent meg. Hogy lehet huszonkilenc évesen múlt időben írni a fiatalságról? - Miért ne lehetne? Petőfi huszonhárom évesen írta meg a Szeptember végént. Különben is: ez sokkal inkább az ifjúság himnusza volt, mint a temetése. Attól függetlenül ez tényleg nem egy vidám kötet, de ebbe akkor nagyon sok minden belejátszott. Például az, hogy az én generációm nagy része napról napra élt. Albérletben laktunk, bérrabszolgákként dolgoztunk, és nem is reménykedhettünk abban, hogy belátható időn belül megváltozik a helyzetünk. És persze az ember semmilyen értelemben sem érezhette magát szabadnak. Talán éppen a kilátástalanság érzése érlelte meg bennem és néhány egyetemi évfolyam- és szellemi társamban - még 1965-ben - az elhatározást, hogy megalapítsuk a mi saját, szabad, cenzúra nélküli folyóiratunkat. Ez lett aztán a Tiszta Szívvel. Mondanom sem kell, egy ilyen jellegű kezdeményezésnek abban az időben nem sok jövője volt. Igaz, mi tudtuk, hogy csak akkor kell kiadó-főhatósági engedély, ha legalább ötszáz példányban jelentetjük meg a folyóiratot. Ezért mi csalafintán négyszázkilencvenkilenc példányt nyomtattunk, és ezt az egyetem KISZ-titkára jóvá is hagyta. A botrány akkor tört ki, amikor a Szabad Európa Rádió leadta a Tiszta Szívvel összes anyagát, mint a budapesti egyetemen megjelent illegális kiadványt, mivel egy nappal a megjelenése után a Belügyminisztérium elkobozta a megmaradt példányokat, és a folyóiratot betiltotta. - Költeményei fájdalmasan komoly hangvételét nyilván meghatározta az is, hogy apa nélkül nőtt föl. - Ma „békeárvák” születnek, én hadiárva voltam. Apámat négyévesen láttam utoljára, anynyit tudni róla, hogy hadifogságba került a II. világháborúban, de soha nem kaptunk felőle sem hírt, sem hivatalos gyászjelentést. Sárkeresztúron azonban máig jól emlékeznek rá. Gyermekkoromban édesanyám és a falubeliek történetei alapján képzeltem el őt, és persze alaposan felnagyítottam, óriássá növesztettem magamban a képét. Tavaly a falum megünnepelte a hatvanadik születésnapomat. Olyanok is eljöttek, akiket még apám tanított, és még most is magasztalták őt a hangjáért, a hegedűtudásáért, a tanítói képességéért. Gyerekkoromban, ha dicsérték őt, csak még jobban hiányzott. Az idős1v során az apahiány valamiféle világhiánnyá változott bennem. Bár most is jó lenne néha beszélgetni vele, tanácsot kérni tőle. Néha szoktam imádkozni hozzá. Egészen egyszerű dolgok miatt is, például hogy segítsen leszokni a cigarettáról, mert egyedül nekem ehhez már nincs erőm. - Nem csak verses kötetek szerzője, zenés színdarabok szövegírója is egyben. - Azt hiszem, ezeknek a műveknek a megírásakor is az elfojtott zenész jutott bennem szóhoz. Az első ilyen jellegű feladatom a Temesvár 1514 című rockoratórium szövegének megírása volt. Erre nagyon nehezen szántam rá magam, de utána megkedveltem a műfajt, így jött létre később a Szent László című zenés szertartásjáték, az Ánimáni és a Rigócsőr királyfi című zenés mesejáték, és A csodaszarvas, a Novák Ferenc által rendezett táncjáték és lírai oratórium. Most éppen egy Szent Margitról szóló zenés mű szövegén dolgozom. - Két József Attila-díj, Déry-díj, Magyar Művészetért-díj, Arany János-díj, hogy csak a fontosabbakat említsem. Utánuk még mire számít? - Arra, hogy hatvan év fölött is tudok majd írni. Egyébként pedig az összes elismerés közül legjobban annak örülök, hogy tavaly a szülőfalum, Sárkeresztúr a díszpolgárává választott. Bella István II P. Szabó Ernő Négy évvel ezelőtt festette Móder Rezső Európa című nagyméretű festményét, amely nemcsak súlyos kérdéseket vet fel, de olyan nehéz is, hogy valószínűleg a képakasztó sínek sem bírták el, így - lehet-e tökéletesebb a párhuzam? - úgy áll a kiállításon a falnak támasztva, mint amilyen félszegen tanácstalanul a kelet-európai államok várják és sürgetik felvételüket az unióba. A kép közepén megjelenik maga a kulcsmotívum, Európa. Élénk, derűs színek idézik a szárazföldet, és ultramarina partjait nyaldosó tengereket. A szárazföldön láthatóan „otthonosan” érzi magát Móder Rezső alapmotívuma, a „kozmikus időzenetengely”. A motívum alatt, mintha a dunaújvárosi vasműben műszak után esztergálta volna két derék szakmunkás, ott a kerék is. Móder Rezső a valóságos földi világot idézi, miközben a nagy kép négy sarkát csövekkel és gépekkel, zörgő kerekekkel és körülfűrészelt, absztrakt műalkotásokat idéző vaslemezekkel népesíti be. Vendégeket hoz a vasgyárba: Szent István királyt, Moholy-Nagy Lászlót, Bartók Bélát, József Attilát, akik történelemről és emberségről, zenéről és dimenziókról beszélgetnek. A művész 1982-ben - mint Gerzson Pál tanítványa - festőként végezte el a Képzőművészeti Főiskolát, de igazi mestereinek elsősorban a vasmű munkásait érzi. Aligha véletlen hát, hogy kezdettől fogva ez a helyszín, az itteni motívumok, öszszefüggések határozták meg a Vigadó Galériában plasztikáit Varga- Amár László képei társaságában bemutató Móder törekvéseit. Főiskolai évei előtt elektrikusként dolgozott a vasgyárban, százszámra készített kapcsolási rajzokat, látta a vastömbök formáit, hallotta a kalapácsok csengését. Nem a rozsdás vaslapok, a súlyos tömbök műbe emeléséről van szó plasztikáiban, hanem arról, hogy az egyik oldalon az anyag, a konstruálás szépsége, a műalkotás révén megvalósítható szabadság élménye jelenik meg műveiben, a másikon, ahogyan talán az első sorokban idézett példából is kiérződik, ott van az a kritikai attitűd, amely oly ritkán bukkan föl a kortárs magyar művészetben ilyen összetettségben. Négy évtized emberi-közösségi drámája jelenik meg műveiben. Ahogyan fémplasztikái, festményei is azt jelzik, hogy Móder Rezső egyszerre képes a 2x2 egyszerűségével nézni a valóságot, és merész asszociációi révén egymástól fényévnyi távolságra lévő világokat öszszekötni. Képein, amelyek a kilencvenes évek közepe óta foglalnak el egyre fontosabb helyet munkásságában, nem csak a plasztikában felvetett témákat gondolja tovább. A plasztikák mindenestül a képek részeivé válnak, főszerepet kapnak az időzenetengelyek, a vastuskók-trónusok, a kalapácsok, hangjegyek, hullámvonalak, villanykörték, emberi alakok, s persze közöttük is elsősorban azok a motívumok, amelyekben az E betűre ismerhetünk, az energia jelére. Miközben az egyik oldalon a háromdimenziós plasztikai világ a zene és a mozgás révén birtokba veszi a negyedik és az ötödik dimenziót, a másik oldalon képes rá, hogy a festmény két dimenziójában is teljességet képviseljen. immammmmmmmmmmmmm Időzenetengelyek, vasgyár és kozmosz 2001. február 23., péntek Kultúra M Magyar Nemzete Mi lesz veled, Átrium? fővárosi önkormányzat megmenthetné a műemlék mozit A fé Pósa Zoltán kevesen tudják, hogy a Margit körúti Átrium-házat korának egyik legkiválóbb építőművésze, Kozma Lajos tervezte 1935-ben. Azóta Európa markáns műemlék épületei között tartják számon. Az Átrium mozit befogadó épületben csütörtökön Cselovszki Zoltán, az Országos Műemlékvédelmi Hivatal elnöke, Lamperth Rózsa területi felügyelő és Port Ferenc, a Budapest Film Rt. vezérigazgatója sajtóbeszélgetésen járta körül, hogyan lehetne megmenteni a filmszínházat a végleges bezárástól. A filmes mama—ii—wtmwmwww— mamutokat létrehozó multinacionális forgalmazócégek uralják a főváros piacának nyolcvan százalékát, ennek következményeként a főváros hagyományos mozihálózata tönkrement. A Budapest Film a kis termekkel rendelkező arthálózattal igyekszik megmenteni a művészmozikat. Ám az Átrium a maga hatszáz helyével tavaly is mintegy 17 millió forintnyi veszteséget hozott. Idén, a filmszemle befejezése után a Budapest Film visszaadta az épületetet a fővárosi önkormányzatnak, amelynek kulturális bizottsága jelenleg azon vitatkozik, milyen funkcióban le mtmmmmwmmmtmmmummmmtmhm letne megmenteni az épületet. Az Átrium átalakítása a műemlékvédelmi szempontok csorbítása nélkül lehetetlen. A megoldás modelljét kézenfekvően kínálja a kulturális kormányzat terve az Uránia mozi megmentésére és nemzeti filmszínházzá alakítására. Erre a minisztérium e héten kapta meg az építési engedélyt. A fővárosi önkormányzat bizonyíthatná felelősségérzetét egy nosztalgia-műemlék mozi finanszírozásával. E megoldás mind a műemlékvédelem, mind az üzemeltetők megelégedésére szolgálna. Ösztöndíjasok fesztiválja / MTI Vasárnap kezdődik Budapesten a kulturális tárca mecenatúrájával működő művészeti ösztöndíjasok hagyományos fesztiválja. A seregszemlét Körösi Orsolya, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma művészeti és nemzetközi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára nyitja meg az Ernst Múzeumban. Itt láthatják az érdeklődők a Derkovits-ösztöndíjasok kiállítását. A Kodály Zoltán-ösztöndíjasok február 26-án, hétfőn tartanak zenés délutánt. Összejövetelüknek ezúttal is a Kodály Zoltán Emlékmúzeum lesz a helyszíne. A Kozma Lajos képző- és iparművészeti ösztöndíjasok munkáiból az Iparművészeti Múzeumban február 27- én nyílik tárlat. Az énekes és hangszeres előadóművészek részére alapított támogatás kedvezményezettjei két hangversenyének a Magyar Rádió márványterme ad otthont. Az első, február 27-i est énekes közreműködői Csereklyei Andrea és Megyesi Schwartz Lúcia. A hangszeres fellépők Farkas Rózsa cimbalom-, Horváth Bence trombita-, illetve Réti Balázs zongoraművész. A második koncerten - március 6- án - Várhelyi Éva, valamint Jónás Krisztina énekel, Lendvay József hegedűn, Oross Veronika fuvolán, Rozmán Lajos klarinéton, Teleki Miklós orgonán játszik. A Kállai Ernő művészettörténeti és műkritikusi ösztöndíjasokkal folytatandó eszmecserének az Ernst Múzeum ad majd helyszínt február 28-án. A Pécsi József fotóművészeti ösztöndíjasok munkáit március 1-jétől teremthetik meg az érdeklődők a Magyar Fotográfusok Házában. A balettművészeti ösztöndíjasok március 2-án lépnek fel a Budai Vigadóban. A Fülöp Viktor-ösztöndíjas Horváth Csaba koreográfus produkcióját mutatja be a Közép-Európa Táncszínház március 4-én az Ernst Múzeumban. Az Örkény István-ösztöndíjasok színházi felolvasóestjét március 5-én, a VII. kerületi Asbóth utcai Shure Stúdióban rendezik. A Móricz Zsigmondösztöndíjasok felolvasóestjét március 8-án, a Műcsarnokban hallgathatja meg a publikum. A Moholy- Nagy László ipari formatervezési ösztöndíjasok beszámoló kiállítása március 30-án nyílik majd. A munkákat április 22-ig tekinthetik meg az érdeklődők az Iparművészeti Múzeumban. mmmmm Székely farsang az Orczy-kertben ALSÓSÓFALVI farsangteremtés énekszóval, muzsikával címmel február 25-én, vasárnap délután 3 órától Budapesten az Orczy-kertben a székely farsangteremtési szokásokról kap képet az érdeklődő. Este 7 órától székelyföldi táncház lesz a Csombor együttessel. Tánctanító Bakonyi Ernő. (L. D.) Kalligram a palotában IRODALMI MŰHELYEK című rendezvénysorozatának részeként a pozsonyi Kalligram folyóirat és kiadó lesz a vendége a Károlyi-palota Kulturális Központnak (V., Károlyi Mihály u. 16.) február 27-én kedden délután 6 órakor. A találkozó vendége: Grendel Lajos, Csehy Zoltán, Hizsnyai Zoltán, Németh Zoltán és Szigeti László. (M. K.) Közös hazánk Róma EGY MAGYAR GYÓNTATÓ sírja 1523-ból Rómában a Santo Stefano Rotondo templomában lesz a témája a Közös hazánk Róma című tudományos ülésnek, amelyet február 27-én, kedden délután 5 órakor a Pázmány Péter Katolikus Egyetem dísztermében Gyulay Endre szegedcsanádi megyés püspök védnökségével rendeznek meg. A tudományos tanácskozásra két, nemrégiben megjelent tanulmánykötet kapcsán kerül sor. (G. K. K. A.) A pasa fia meg a világszépe TÖRÖK NÉPMESÉKET adtak ki magyarul Tasnádi Edit fordításában A pasa fia meg a világszépe címmel. Ezt, valamint Kerekesházy József Az igazi Kemal művét és Sípos János Bartók Anatóliában végzett kutatómunkáját angol nyelven feldolgozó művét február 28- án, szerdán délután 2 órakor mutatja be Ender Arat, a Török Köztársaság budapesti nagykövete. (L. G.) Kísérletek repülésre HÁBORI GYÖRGY üvegművész és Dobos Éva grafikusművész Kísérletek repülésre című kiállítását február 28-án, szerdán délután 6 órakor nyitják meg Budapesten a Fióka Art Galériában (VIII., József krt. 62.) A tárlat máricus 31-ig hétfőtől péntekig délelőtt fél 10 és délután fél 6 óra között tekinthető meg, szombaton délelőtt fél 10 és délután fél 1 óra között. (N. T. I.) A finn kultúra gyökerei A KALEVALA és a finn kultúra napja alkalmából Sirpa Nieminen kutató tart előadást március 5-én, hétfőn délután fél 6 órakor Budapesten a finn nagykövetségen. A videovetítéssel egybekötött előadás finnül hangzik el, magyar tolmácsolással. (L. F.) Brit lapok a fesztiválzenekarról A THE DAILY TELEGRAPH szerint a Budapesti Fesztiválzenekar „az egyéniségek zenekara, s Fischer Iván megengedi zenészeinek, hogy megőrizzék egyéniségüket”. A lap megállapítja a zenekar vasárnapi londoni koncertjéről, hogy a karmester egységbe kovácsolja a zenekart. A The Guardian is méltatta a zenekar teljesítményét. Kritikusa a világ legjelentősebb szimfonikus zenekarai közé sorolja a BFZ-t. (MTI) *