Magyar Nemzet, 2001. április (64. évfolyam, 77-100. szám)

2001-04-21 / 93. szám

tette az első titkári funkció ellátására. Kereste a válság­ból a kiutat, de nem találta meg a jó megoldást. - A forradalom kitörését követően mikor távozott a Szovjetunióba? - Azt tudjuk,, hogy 28-án ment el. Valamikor dél­után, az este folyamán a családdal és többek családjával Tökölről repülővel hagyta el az országot. Uszpensz­­kojéban, Moszkva mellett szállásolták el őket egy dácsá­ban. Később Moszkvába költöztek. Gerő kinttartózko­dása alatt a Tudományos Akadémia Közgazdaság-tudo­mányi Intézetében dolgozott. - Mit tudhatunk a családjáról a szüleiről? - Édesapja zsidó kiskereskedő volt Újpesten. A szü­lei valamikor az 1900-as évek elején települtek át a Fel­vidékről. Tíz gyerekük volt, Gerő Ernő volt a legkisebb. A családról sokkal többet nem lehet tudni. Nem él már senki, aki még hozzátehetne valamit. Úgy tetszik, a szü­lők nagy erőfeszítéseket tettek, hogy a gyerekek tanul­hassanak. A legkisebb fiú is az orvosi egyetem hallgató­ja volt. Aztán 1918-ban csatlakozott a mozgalomhoz, és ezért kizárták az egyetemről. - A mama? - A mamáról csupán azt tudom, amit a szülőkről a káderlap tartalmaz. Nem volt már fiatal, amikor Gerő Ernő megszületett. Tudomásom szerint valamikor a harmincas években halt meg. - Honnan szerezte a gazdasági ismereteit? - Semmi nyomát nem találtam annak, hogy közgaz­dasági tanulmányokat végzett volna. Közgazdasági vagy politikai gazdaságtas alapismereteket tanultak Moszk­vában, a Lenin Iskolán is, és az is igaz, hogy marxista műveltsége magasabb volt, mint Rákosié.­­ Több lexikonban ez áll a neve mögött: „közgaz­dász”.­­ Pedig nem volt közgazdász végzettsége. Másutt meg közíróként, továbbá újságíróként is szerepel. De sa­ját életrajza szerint vagy amikor az országgyűlési listára jelölik, így szerepel: „újságíró”. Azt hiszem, szervezési alapon lett gazdasági szakember. - Jó szakemberekkel vetette magát körül. - Gerő nagyon jól válogatta ki a munkatársait. Ez megint nem köztudomású, voltak olyan régi szakembe­rek, akiket - a politikai támadás dacára - megtartott. Nem engedte őket eltávolítani. Aztán ott voltak a Gere­­boyok, azok a tehetséges fiatalok, akiket maga mellé vett még valamikor a Gazdasági Főtanács időszakában, és hagyta őket dolgozni. Semmi más dolguk­ nem volt, csak hogy a gazdasági tárgyú előterjesztését tanulmányoz­zák, és abból összefoglaló jelentéseket készítsenek. Így aztán Gerőnek nagy előnye volt a többi kormánytaggal szemben. Senki sem látta át úgy a dolgokat, mint ő. -Ki volt a felesége? - Fazekas Erzsébet, aki a magyar történelembe úgy vonult be mint történész, de ő is a mozgalomból került ki. Pontos információink nincsenek arról, hogy mikor találkoztak. A legvalószínűbb, hogy az 1920-as évek má­sodik felében Párizsban. A szovjet káderosztályra befu­tó jelentések szerint 1928-tól éltek együtt. De hogy hiva­talosan összeházasodtak-e vagy sem, ezt nem tudnám megmondani. Gerőnek született egy fia 1932-ben, de nem Fazekas Erzsébet volt az édesanyja. Ez a fiú most már nyugdíjas, és Moszkvában él. Az apja mindig gon­doskodott róla. A háború idején például elhelyezte egy Komszomol-táborban; amikor 1944-ben hazatért, elin­tézte, hogy rendszeresen segélyt kapjon a család. 1947-48-ban engedélyt kért Sztálintól, illetve az illeté­kes KB-titkártól, hogy hazahozhassa nyaralni, tehát a fiú rendszeresen velük együtt üdült a Balatonnál. Van még egy információm 1951-ből, amikor Rákosi levelet írt az SZKP egyik titkárának, hogy segítsenek Gerő fiá­nak az egyetemi felvételijénél. - Ön találkozott vele? - Igen. - És milyen benyomást keltett? - Külsőleg nagyon hasonlít Gerőre. Nagyon barátsá­gosan fogadott, és igyekezett segíteni. - Hogyan beszélt az apjáról? - Nagyon meleg hangon. - Nem akart soha Magyarországon élni? - Erről nem esett szó közöttünk. Máskülönben tart­ja a kapcsolatot Gerő örökbe fogadott gyermekeivel. Egy fiúval és egy lánnyal. - Erről sem tudtunk.­ - A fiút, ha jól tudom, még csecsemőként fogadták örökbe, a leányt 1956 tavaszán, amikor hatéves volt. Gerő Moszkvában élő fia egyébként adott nekem egy iratot, amelyet 1960 óta otthon őrizgetett; magyarul író­dott a szöveg, fogalma sem volt róla, hogy mi ez. Gerő 1956 novemberében elkezdte írni, hogy szerinte miért tört ki októberben a forradalom. Véleményem szerint akkor szánta el magát az írásra, amikor a Pravdában megjelent egy cikk az ’56-os magyar események okairól, amelyben erősen elmarasztalták őt is. Írásának szerke­zeti felépítése olyan, mintha a Pravda cikkével polemi­zálna. De adott ponton megszakad a hatvan, nagy be­tűkkel írott oldal, nem fejezte be, és nem is küldte el. - Vajon miért? - Valószínűleg azért, mert időközben megjelent az MSZMP KB határozata is a négy fő okról. Ő pedig mint MSZMP-tag nem fordulhatott a párt irányvonala ellen. El kellett fogadnia. Ettől függetlenül egy ideig ő is min­denféle beadvánnyal próbálkozott, amelyeket a szovjet vezetésnek szánt, de amikor 1957 tavaszán kiderült, hogy Kádár pozíciója kellőképpen erős, semmi olyat nem tett, mint Rákosi, aki továbbra is levelezgetett és írogatott, betartotta a szabályokat, ezért is engedték meg neki, hogy az öt év letelte után, 1961 elején haza­jöjjön. - Milyen volt a fogadtatás itthon? - Azzal tisztában volt, hogy milyen feltételekkel en­gedték haza. Megmondták neki, hogy aktív politizálás­ról szó sem lehet, és Gerő ezt tudomásul vette. A fegyel­mezettségéről még annyit: van egy kimutatás arról, hogy ő fizette a legtöbb párttagdíjat Moszkvában. Ráko­sinak mindig elmaradása volt... Nagyon jóban volt végig Soltész Károllyal, egykori titkárával, aki az alatt a négy­öt év alatt, amíg Gerő Moszkvában volt, megpróbálta tartani vele a kapcsolatot, ezért Soltészt figyelmeztetés­ben is részesítették. A régi baráti kör tagjai jártak hozzá azután is, hogy hazajött: Kovács István, Vadas Sári és a másik titkára, Béres István.­­ Tudomása volt róla, hogy figyelik az állambiztonsá­gi szervek? - Azt hiszem, igen. De erről semmilyen dokumen­tum nem maradt fenn. Csak utalások és közvetett bizo­nyítékok vannak. Kádár egy KB-ülésen megjegyezte, hogy „azért mi tudjuk, ki fordul meg Gerőnél”. Amikor a törvénysértések felülvizsgálata újra megindult, kez­detben azzal az indokkal akarták kizárni a pártból, hogy frakciós csoportosulást hozott létre maga körül az emlí­tett személyekkel. De nem tudták rábizonyítani a frakció­­zás vádját. Végül 1962-ben a törvénysértésekben ját­szott szerepe miatt zárták ki a pártból. - Dokumentumok bizonyítják, hogy a kitelepítés ki­dolgozásában nagyon nagy szerep jutott neki. - Valóban van néhány „cédulája” a kitelepítéssel kapcsolatban is. Ezek alapján nyilvánvaló, hogy ebben a kérdésben is aktív, kezdeményező szerepet játszott. - Azt mondják, ő volt a kitelepítések szülőatyja. - Elképzelhetőnek tartom, hogy ő volt a kiagyaló is, nem csupán a végrehajtás megszervezője. Pallavicini- Andrássy Borbála naplójában van egy nagyon jellegze­tes utalás erre vonatkozóan. Amikor megérkeznek az ál­lomásra, fölrakják a csomagokat, és elindulnak a kulák­­tanyára, a kocsisfiú azt mondja a lónak: „Gyí, Gerő!” - Jut eszünkbe: tegeződött Rákosival? - Igen. - A többiekkel is? - Nem mindenkivel, a moszkvaiakkal igen. Abban már bizonytalan vagyok, hogy például Rajkkal és Ká­dárral tegeződött vagy magázódott-e. Viszont nagyon sajátos, hogy önmagáról szinte mindig egyes szám har­madik személyben írt. Megírta a feljegyzést, hogy Gerő e. ekkor és ekkor elutazik, távollétében milyen feladato­kat kell elvégezni, majd aláírja: Gerő e. - Szokásai? - Nagyon keveset lehet tudni róluk. Nemigen volt magánélete. A negyvenes években még összejártak a moszkvaiak, azután ez is abbamaradt. A munkamód­szereiről valamivel többet tudunk. Általában reggelente a minisztériumában gépelte a jellegzetes Gerő-cédulá­­kat, amelyek a legtöbb esetben egy A/5-ös lapból álltak, s rajtuk Rákosinak, a Politikai Bizottság tagjainak vagy néhány más embernek írta le, hogy a különböző kérdé­sekben szerinte mi a teendő. És ezt reggel futár vitte az illetékeseknek. - Emberi gesztusok? - Munkatársaitól hihetetlenül sokat várt, de megbe­csülte őket. Legalábbis a legközvetlenebb munkatársait. Családi életéről, a privátszféráról alig tudunk valamit. Úgy tűnik, az ő esetükben szó sem esett arról, hogy „a munkahelyi problémákat” otthon kibeszéljék. A felesé­gének elég sok konfliktusa volt a pártapparátusban, és számos olyan feljegyzés van, amelyekben Gerőt arra ké­rik, próbálja Fazekas Erzsébetet megnyugtatni. Egyetlen esetben ragadott tollat felesége ügyében: 1953-ban Rá­kositól kérte, legyen segítségére felesége problémájának megoldásában, mert a történtek emberileg őt is erősen megviselik. Fogadott gyermekei a legmelegebb hangon beszélnek róla. - Fazekas Erzsébet mikor halt meg? - 1967-ben. - Gerő, emlékezhetünk, 1980-ban. Hol van eltemetve? - A Farkasréten. Nagyon kevesen voltak jelen a temetésén. Csak a legközelebbi baráti kör tagjai. Egy rövid közlemény jelent meg a haláláról, semmi egyéb. Azt tudom, hogy Kovács István jelen volt. Ő mondta nekem, hogy az Internacionálé hangjaival búcsúztak el tőle. - Játékos kérdésnek tűnhet, mégis komoly, mert rávi­lágít az ön munkájára, ha most Gerő Ernő belépne, és ön egy kérdést tehetne fel neki, mit kérdezne tőle? - Fogós kérdés. Nemrégiben volt egy olyan időszak, amikor nagyon benne voltam a téma kutatásában, és annyira foglalkoztatott, hogy még álmodtam is Gerővel. És akkor tényleg megfogalmazódott bennem, hogy mi a csudát kérdeznék tőle, ha találkoznék vele. Nos, most október 23-ról kérdezném, erről az egy a napról, hogy is volt az? - Mi minden játszódott le benne... - Igen. Ha egy ember sokat foglalkozik egy másik ember személyiségével, az a veszély fenyeget, hogy könnyen megkedvelheti, vagy legalábbis közelebb kerül hozzá. Engem is óvtak ettől, sőt volt olyan kolléga, aki egyenesen „megvádolt”, hogy én már beleszerettem a témába, és próbálom mentegetni Gerő Ernőt. Pedig nem akarom! A rehabilitációs folyamat vizsgálata kap­csán fogalmazta meg valaki, hogy én egy kicsit rózsaszí­nűbbnek festem le őt, mint a többieket. Továbbra is az a véleményem, a dokumentumok alapján úgy látom - függetlenül attól, hogy milyen indítékból, de - ebben a kérdésben Gerő Nagy Imréhez csatlakozott, és ennek ki­fejezetten Rákosi-ellenes éle volt. Rövid időszak, kon­cepcionális különbségekkel, de tényekkel alátámasztha­­tóan. Még ha nem úgy képzelte is a dolgokat, mint Nagy Imre. - A fennmaradt dokumentumokból az is kiderül hogy a törvénysértésekről Gerőnek tudomása volt. - Igen. Sőt nemcsak tudomása volt, de olyan esetről is tudok, amikor ő kezdeményezte néhány személy le­tartóztatását. Nem minden esetben fogadták el a javas­latot. Ortutay Gyulának például nem esett bántódása. Gerő soha nem ismerte el a személyes felelősségét. A hi­bákért és a torzulásokért szerinte az egész Politikai Bi­zottság volt a felelős, mert mindenki ott volt, amikor a döntés megszületett. Itt Gerő kifejezetten mentegeti ma­gát, és mindig arra hivatkozik, hogy ő volt a kezdemé­nyezője a törvénysértések felszámolásának. A mátraházi MÁV-üdülő megnyitása ötvenöt évvel ezelőtt, 1946 nyarán. A kép bal szélén Gerő Ernő Magyar Nemzet Magazin E3­­2001. április 21., szombat

Next