Magyar Nemzet, 2001. május (64. évfolyam, 101-126. szám)
2001-05-09 / 107. szám
flNMMSHBMSMBMSHSMSM9S8S£$8S8SHNMMMMMNHMNMSSMMMMMBMMNM Zempléni Mária az idei kitüntetett Székely Mihály-emlékplakett a névadó századik születésnapján . Kálmán Gyöngyi________________ Székely Mihályra, a XX. század egyik legnagyobb operaénekesére emlékeztek tegnap a Magyar Állami Operaházban, születésének századik évfordulóján. A bensőséges házi ünnepségen Zempléni Mária opera-énekesnő vette át a Székely Mihály-emlékplakettet. Vannak operarajongók, akik ma is arról mesélnek, micsoda szerencsének érzik, hogy láthatták és hallgathatták Székely Mihályt az Operaház színpadán, s vannak, akik már csak film- és hangfelvételek alapján tudnak csodálattal és kíváncsisággal gondolni az egyik legkiválóbb, legismertebb magyar énekművészre. Székely Mihály 1901. május 8-án Jászberényben született. Családjában mindenki zenész volt, vonzódása a muzsikához már kisgyermekkorában megmutatkozott. Korán felismerték a későbbiekben természeti jelenségként emlegetett szép zengésű hangját. Kórusokban énekelt, a húszas évek elején Revere Gyula hárfaművész és László Géza, a korszak kitűnő énektanára fedezte fel. 22 évesen debütált Ferrando szerepében a Trubadúrban. Két év múlva már Bécsbe szerették volna szerződtetni - de Székely Mihály nem tudta itthagyni a hazát. A harmincas években az ifjú, már nemzetközi hírű tehetség sorra eljátssza szinte valamennyi nagy szerepét: a gonosznak és gyámoltalan gyereknek egyaránt megrajzolt buffo-basszust, Ozmint a Szöktetésből, a hangban, énekművészetben, színészi játékban és maszkban egységesen megjelenített Fülöp királyt, a Don Carlosból, öblös hangján erőteljesnek és fenyegetőnek ábrázolt Hundingot a Walkürből, a szenvedéllyel megformált, megindító Marke királyt a Tristanból. 1936-ban az operaírás történetének XX. századi csúcspontját, Bartók Kékszakállúját énekli Némethy Ellával, Failoni dirigálásával, hatalmas sikerrel. (Bartók Székely kedvéért a szólamot kivételesen mélyebbre helyezte több helyen is.) Ezt követően a Kékszakállú Székely egyik leghíresebb szerepe lett, Palánkay Klárával és Szőnyi Olgával külföldön is sokfelé énekelte. A Hovanscsina Doszifeje, A rózsalovag Ochs bárója, melyet szinte saját arccal, némi maszkkal, hang és egyéniség szempontjából testreszabottan alakított, a sokszínű humorral megmintázott Leporelló a Don Juanban, a mély regisztereivel ámulatba ejtően énekelt, fenséges szerepe, Sarastro a Varázsfuvolában, az uralkodói nagyság és a víziók gyötörte kettősség egyidejűleg megformált felülmúlhatatlan alakja, a Borisz Godunov címszerepe - és még lehetne folytatni, hiszen négy évtizedes pályafutása során 84 szereppel ajándékozta meg a közönséget, s közöttük félszáznál is több volt a nagy szerep. Az opera egyik fejedelmének rendkívüli adottságát, hangjának természetességét máig nagy elismeréssel emlegetik, csakúgy, mint fölényes muzikalitását, biztos énektechnikáját, túlzásoktól mentes, tökéletes alakítókészségét. A Székely Mihály-emlékplakettet, amely a Fészek Művészklub alapítványa, Csillag István szobrászművész alkotása, először 1964. március 22-én Székely Mihály halálának első évfordulóján adták át. A kitüntettek között olyan nagy magyar énekeseket találunk az Operaház művészei között, mint Réti József, Bende Zsolt, Házy Erzsébet, Sólyom Nagy Sándor, Polgár László, Sass Sylvia, Ágay Karola. Ez esztendőben, tekintettel a centenáriumra, Székely Mihály születésnapján és nem halála évfordulóján adták át a plakettet, amelyre Zempléni Mária operaénekesnőt találták érdemesnek. Zempléni Mária 1975 óta a Magyar Állami Operaház magánénekese. A Liszt-díjas énekművésznő legkiemelkedőbb alakításai: Lauretta, Pamina, Mimi, Nedda, Margit, Salome, valamint kortárs művek hősnői: Szokolay Sándor Szent Margitja és Petrovics Emil C'est la guerre című operájában a Feleség.■ A jászberényi önkormányzat énekversennyel ünnepelte Székely Mihály születésének évfordulóját. Száz versenyző alap- és középfokon, valamint főiskolás kategóriában mérte össze tudását. A zsűrizést Gregor József és Kalmár Magda végezte. Az évforduló napján a Belvárosi Általános Iskola Székely Mihály tagintézményében három tanuló, Lányi Hajnalka, Csősz Viktor és Farka János vette át a hagyományos Székely Mihály-díjat. A napot Gregor József estje zárta a Déryné Művelődési Központban. MMMMMMHmimmmmmmmmmmm, Zempléni Mária átveszi a Székely Mihály-emlékplakettet Szinetár Miklóstól fotó: mti A Gundel művészeti díjai 18 Nedbál:__________________ Első ízben adták át a hét elején a Gundel művészeti díjat az étterem Erzsébet királyné báltermében. Életmű kategóriában Darvas Iván kapott díjat. A legjobb rendező a jelenleg külföldön tartózkodó Tarr Béla lett. Esterházy Péter az irodalom kategória győztese. A 2001. év operabáljának díszletéért Csikós Attila kapta az elismerést, a legjobb színházi rendező Zsótér Sándor lett. A Lyonban vezénylő Eötvös Péternek járó zenei díjat édesanyja vette át. A legjobb színész, illetve színésznő díjat Haumann Péter, illetve Kováts Adél kapta. Az operatőr kategóriában Medvigy Gábor vette át a díjat a Werckmeister harmóniák című filmben nyújtott teljesítményéért. A kuratórium különdíját a Gyökerek című háromrészes dokumentumfilm alkotói kapták. Nyári Macskák a Margitszigeten III.dbás Miklós__________________ Tizennyolc évvel ezelőtt mutatta be először T. S. Eliot és Andrew Lloyd Webber musicaljét a Madách Színház. Idén márciusban lett „nagykorú” a darab - mondta a tegnapi sajtótájékoztatón Kautzky Armand, aki Munkástrapot alakítja. A színház tavaly ünnepelte a Macskák ezredik előadását, és sikerét mutatja, hogy már Szegeden, Szolnokon, Dunaújvárosban és két olasz városban, Bergamóban és Trentóban is vendégszerepelt vele a társulat. A nyári ég alatt viszont először láthatjuk a darabot Budapesten: június 29-én a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon tartják az első budapesti szabadtéri előadást. A Macskák magyarországi sikerét többek közt annak köszönheti, hogy jó időben, hozzáértő szakemberek állították színpadra, és 18 évvel ezelőtt nem volt hasonló produkció nálunk - mondta Bencze Ilona, aki most Grizabella „bőrébe bújik”. Tust, Gastrofal George-ot Hirtling István, Old Csendbelennt pedig Páka Balázs alakítja. Az előadást Szirtes Tamás rendezte, társrendező-koreográfus Seregi László. A díszleteket Götz Béla, a jelmezeket Vágó Nelly tervezte, az előadáson részt vesznek a Madách Színház balettkarának tagjai is. - Olaszországban húsz előadásunk volt, és annak ellenére, hogy magyar nyelven énekeltünk, tetszett a közönségnek - tette hozzá Kautzky Armand. Itthon a belépők minden hónapban szinte pillanatok alatt elfogytak, eddig egymillióan látták a musical magyar változatát. Aki idén nyáron szeretné megnézni a Macskákat, azt a világon három helyen teheti meg: Londonban, Stuttgartban és a Margitszigeten. A költés ideje lejárt! 7 Fektessen a biztonságba! BEFEKTETÉSI ESZKÖZALAPOKHOZ KAPCSOLÓDÓ BIZTOSÍTÁSOK UNION * *‡»**#« awkf.1 CSAK NYUGODTAN__________Tel.: (061) 2(@(·-061() 2001. május 9., szerda Kultúra NCIMCIO A fehér giliszta a sztár! Miért nem maradhatnak gyerekek a gyerekek? A TÉVÉ MŰSORÁRÓL : Lőcsér Gabriela________________ Anyák napja a gyermekek napja, a szeretet tudományából vizsgáznak e májusi vasárnapon a felnövekvők. Felkészítésüket a virágcsokros egzámenre többnyire a családon kívüli intézmények vállalják, az iskola, a televízió, a cserkészet vagy az úttörőmozgalom, hol melyik működik. Aki május első vasárnapján a gyermeknépre, a gyermekkultúrára figyel, minden lényeges társadalom-lélektani ismeretet „begyűjthet” magának. Nem biztos, hogy boldog lesz általuk... A Duna Televíziónak rövid idő óta van egy vasárnapi gyermekmagazinja, a Végre vasárnap van! Kéthetente jelentkezik, százhúsz percig tart, és olyan rossz, amilyet még a mozgalmáranyukakapukák, úttörőparancsnok elvtársak és az aprónéphez lehajoló KISZ-führerek se produkáltak a kádári antivilágban. Képi világával (csúf stúdióbelsőjével, rikítóan ronda jelmezeivel és egyenruháival) rongálja a felnövekvők - amúgy is gyönge - vizuális kultúráját, műsorvezetőivel, állandó közreműködőivel követésre nem méltó viselkedési mintákat állít a példaképek után kutató hat-tizennégy éves korosztály elé. Nyelvhelyességi tudnivalókat ígérő blokkjával (amelynek állandó helyszíne egy uszoda, de nem lubickolnak a gyermekek, csak - állig felöltözve - a vízpart mellett felállított székeken kornyadoznak) azt a képzetet kelti résztvevőben és nézőben egyaránt, hogy az anyanyelvi ismeretek megszerzése maga a dögunalom. Szórakoztató betétei és versenyei a megfontolt (?) ízlésrombolás és értéktagadás példatárai is lehetnek akár. A gulyáskommunizmusból átmentett szokásrend szerint ad ugyan ez a műsor egyet s mást a megcélzott nézői rétegnek (a legeslegfontosabb társadalmi csoportnak, a holnap polgárainak) „adománya” azonban szinte minden esetben a felszínen mozog, valódi tudás, élmény és eszmény még csak véletlenül sem lesz belőle. Csak „kipipálandó” műsorperc, közszolgálati teljesítmény, gyermekműsor. Mivel az önálló véleményalkotásra még képtelen, képlékeny tudatú s jellemű korosztályokat érik el általa, ez a legrondább szemfényvesztés, mit a szolgálatunkra rendelt intézmény - szerintem - csak elkövethet. A Végre vasárnap van! „tánctanfolyamain” tutti, hogy nem tanul meg táncolni a gyermek, de még a gondolat is elpárolog a fejéből: egyszer talán érdemes volna behatóbban foglalkozni a csacsacsával, szambával... Könnyűzenei vetélkedői láttán erősebben fogalmazódik meg az emberben a kérdés, mint a Friderikusz-féle Gyerekszáj előtt: miért nem maradhatnak modern világunkban gyermekek a gyermekek? A műsor vetélkedőinek egyébként - nagy dicsőség! - már becenevük is van: majomparádé, így nevezi az a magánkutakodásaim szerint roppant szűk réteg, amelyik merő kíváncsiságból és a régi, jó „dunás” gyermekműsorokra emlékezvén meg-megnézi ezt már a címében is helyesírási hibákkal ékeskedő műsort. A címben szereplő mindhárom szót nagy betűvel írják, hogy „kijöjjön” a mindenüvé fölmázolt jel: VVV. Ami persze nem keverendő össze az antik világ híres jelszavával: Veni, vidi, vici - jöttem, láttam, győztem. E műsorban, igaz, jönnek-mennek fiúk, lányok, felnőttek, gyermekek, helyesek, kedvesek, jobb közszereplésre érdemesek, de hogy győzne közülük bárki is, az nem állítható. A Végre vasárnap van! című tévémagazinnak csak egyetlen pozitív jelzőkkel illethető szereplője s közreműködője, sztárja s győztese van, az a fehér - animációs - giliszta, amelyik időnként keresztültekeredik a produkción, és hasznos információkkal szolgál. Tőle megtudjuk, amit az artikulációs problémákkal küzdő műsorvezetőktől nem minden alkalommal, hogy kit hogy hívnak, mit hol kereshet és mikorra várhat a műsor hűséges nézője. De szabad-e, lehet-e egy kedves fehér féregre építeni a határokon innen és túl élő magyar gyermekek vasárnapi épülését szolgáló - szinte egyetlen - ifjúsági magazint? Immár megkövesült közhelyként ismételgetjük, hogy a rendszerváltoztató évek miként feledkeztek meg a gyermekekről, hogyan fagyasztotta be a piacgazdálkodásra való gyors áttérés azokat a pénzt, áldozatot és odafigyelést igénylő intézményeket, amelyek a gyermekkultúrát a legnehezebb években is igényesen szolgálták, az animációs filmműhelyeket, a gyermekkiadókat, gyermekszínházakat... Aztán a szinte egyetlen pozitív példa gyanánt a Duna Televíziót hozzuk föl, ahol az általános ínség idején is jutott (picike) pénz és műsorperc Macskássy Kati sorozatára, az Ami igaz, az igaz című nagyszerű gyermekműsorra, amelyet a külföldi tévétársaságok, fesztiválok is elismerésekkel, díjakkal halmoztak el. Ismétlés formájában mostanában is fel-feltűnik a Duna programjában az Ami igaz, az igaz (hétköznap kora délután, amikor lehetséges nézői vagy iskolában vannak, vagy hazafelé tartanak a suliból, vagy „lazítanak”, de biztosan nem tévéznek), az ünnepnapra szánt fő-fő attrakció azonban az a Végre vasárnap van!, ami sem szakmailag, sem pedagógiai hatását tekintve nem mérhető a Duna Televízió régebbi gyermek- és ifjúsági programjaihoz. Ahogyan a tizenévesek mondanák: a tyúkszemély sem ér föl elődeinek.