Magyar Nemzet, 2001. június (64. évfolyam, 127-151. szám)

2001-06-01 / 127. szám

Nyári produkciók operabarátoknak : Kálmán________________________ T­izedik alkalommal rendezi meg a VIP Arts menedzser és produkciós iroda (ügyvezető­ igaz­gató: Bán Teodóra) a Budafest nyá­ri opera- és balettfesztivált augusz­tus 4. és 19. között. A fesztivál célja - immáron hagyományosan - a főváros nyári turisztikai főszezon­jában a rendezvénykínálat gazda­gítása, az Operaház mint a világ egyik legszebb színházának nép­szerűsítése, kiváló művészeinek felléptetése, pályakezdő tehetségek bemutatása. Az idei nyáron öt produkciót kí­nálnak Budapest vendégeinek, az opera- és táncművészet barátainak. A bemutató nyitóelőadást a kijevi opera társulata adja közösen a bu­dapesti 5. énekverseny győztesei­vel. Műsoron: Gounod operája, a Rómeó és Júlia. Két estén Verdi­­operagálának ad otthont az And­­rássy úti dalszínház, melyen a fesz­tivál állandó vendégkarmestere, Pier Giorgio Morandi Verdi nagy­operáiból vezényel részleteket kivá­ló énekművészeink közreműködé­sével. A nemrégiben nagy sikerrel bemutatott Csajkovszkij: Hattyúk tava balett vendégpárosa Sophiane Sylve, a nemzetközi balettélet csilla­ga és a nagy sikereket maga mögött tudó, ifj. Solymosi Tamás. A június végi Erkel színházi premier után és az Operaház japán turnéja előtt két alkalommal láthatja a közönség Szinetár Miklós rendezésében Johann Strauss remekét, A denevér című nagyoperettet. A Budafest és a millenniumi év záróeseménye augusztus 18—19-én Bartók Concertójára készült balett premierje lesz. Az egyfelvonásos műnek - amely a millenniumi pá­lyázaton díjat nyert - Pártay Lilla Kossuth-díjas, kiváló művész ké­szíti a koreográfiáját. A Concerto A kékszakállú herceg várával egy elő­adásban tekinthető meg. A fesztivál kísérőrendezvényei, a magyar zene népszerűsítésére szervezett kamarakoncertek a ren­dezvénysorozat ideje alatt délutá­nonként öt órakor hallhatók az Operaház aulájában, valamint a nagyobb múzeumokban és szál­lodákban. Indul a millenniumi kisvárdai fesztivál ii MF.T7.__________________________ M a délután nyílik meg Kis­várdán a határon túli ma­gyar színházak XII. fesztiválja. Az immár hagyományossá vált sereg­szemlén valamennyi anyaországon kívüli magyar kőszínház bemutat­kozik egy-két előadással. Az elmúlt esztendők során kiforrta magát a kezdetben bizony meglehetősen egyenetlen színvonalú seregszem­le; a produkciókat követően más­nap délelőtt csaknem késhegyre menő viták zajlanak, bizonyára ez is hozzájárult a minőség követel­ményének fokozottabb érvényesí­téséhez. Június 1-9. között átteszi székhelyét a magyar kritikusi gár­da Kisvárdára, s bizony manapság nemegyszer már olyan határon túli produkciókat is szemléz, amely okulásul szolgálhatna az elkényel­­mesedett anyaországi teátrumok­nak is. (Persze, látni ott sajnálato­san kiérleletlen előadásokat is.) Idén a megnyitóünnepséget a határon túli színidirektorok ta­nácskozása előzi meg, melyen ma délután a kultusztárca vezetője, Rockenbauer Zoltán is részt vesz. A Nemzeti Kulturális Örökség Mi­nisztériuma egyébként tetemes összeggel támogatja a rendezvényt, a szabadtéri színházak pályázatán belül 16 millió, a tárca különféle szakosztályai révén pedig újabb 9 millió forinttal. Kísérőrendezvény gyanánt szerepel a június 4-i bábszínházi műhelymunka, valamint a beszél­getés a kortárs drámáról sorozat, amelyen egy-egy fiatal hazai szín­műíró irányítja a vitát. Különös, hogy a fölsorolt drámaírók között egyetlen határon túli alkotó sem szerepel. A fesztivál színházi nyitóelő­adása ma este a szabadkaiak Hold­béli csónakosa lesz. A továbbiakban többek között láthatjuk a szatmáriak Rómeó és Júliáját, az újvidékiektől Mrozek Emigránsokját, a komáromiak Amadeusát, a sepsiszentgyörgyiek Kasimir és Karoline-ját, a Csíksze­redai Csíki Játékszín Vérkötelék cí­mű tánckompozícióját, a temesvá­riak Sonkastratégiáját, az újvidéki díjnyertes Szelídítések című estet. A díjkiosztást követő záróelőadást a budapesti Magyar Színház Vesze­delmes viszonyok című produk­ciója nyújtja. 2001. június 1., péntek Ku­ltúra MZCI EB naaummmmmmmmmmmmmmmmammmmmmmmmmmmmmmtmmmmmmmammtmmmmmmmmmmmmmmmmammmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm JA saolin papok temploma Ördöngös virtuozitás narancsszínű, harci köntösökben Bt Metz Katal­in_________________ N­em gimnasztika, nem akro­batika, nem artista mutat­ványa. Nem cirkusz. Hit és művé­szet - s a fölsoroltak együttvéve. A híres kínai saolin szerzetesek érkeztek Budapestre, alighogy művészetüket a londoni Ham­­mersmith színházban készült vi­deofelvételen, az m1-es csator­nán megcsodálhattuk. A pódiumon narancsszínű harci köpönyegek villáznak, amint a tucatnyi fiatal test követ­hetetlen sebességgel forog, ugrik, szeli át a légtért, ördöngős virtuo­zitással. A gyerekraj - az öt­­nyolc-tízesztendős tanítványok - épp olyan gyakorlottan szakoz­nak, bucskáznak át a koponyáju­kon anélkül, hogy kezüket a föld­re tennék, dobják testüket az ég felé, majd a magasból a padlóra. Amit művelnek mégsem sport­mutatvány. Ősidők óta őrzött, korokon átívelő közösségi élet­forma tette lehetővé bámulatra méltó harcművészetüket. Amit látunk, nem puszta „gyakorla­tok” sora. Művészi kompozíció. Réges-régi legendán alapszik: időszámításunk előtt 495-ben alapították a Shaolin-templomot a kínai zen-buddhisták, s mert szerzetes mivoltukhoz nem illett a fegyver, olyan harcművészetet fejlesztettek ki, hogy puszta kéz­zel megvédhették istenük hajlé­kát, közösségük szent otthonát a külső támadóktól. Mozgásművészetük a fizikai képességek határain messze túl­megy, fájdalomtűrésüket meg­sokszorozza a hihetetlen önfegye­lem, a fakírok testi gyarlóságo­kon felülemelkedő fanatikus ki­tartása. S emögött nyilván a le­gendás keleti hit, a szellemtudo­mányok több ezer éves hagyomá­nya munkál. Az előadás - euró­pai szemmel - mindazonáltal lát­ványos táncszínházi produkció­nak tetszik. A császár udvarába invitálja a páratlan harcművésze­tükről híres saolin szerzeteseket, s alighogy megbámulja tudásu­kat, a fiúknak máris meg kell küzdeniük az uralkodóra törő fegyverekkel busásan fölszerelt idegen csapattal. Mintha repülő zúgna el előttünk, úgy száguld át cifra fegyverzetében a betolakodó banda a nézőtéri sorok közti sáv­ban, hogy a pódiumra szökellve, életre-halálra megvívjon a pa­pokkal. A félelmetesen kompo­nált harci jelenetben a szerzete­sek kerekednek felül. A néző hi­tetlenkedve szemléli, amit talpa­latnyi fémoszlopokról vívják meg „világháborújukat”. A diadal mégis tragédiába fúl: miután megmentették az udvart, vissza­utasítják a császár ajánlatát: taní­tómesterük közli, nem fogadhat­ják el az udvari testőrség tisztsé­gét, szent templomuk védelmére szövetkeztek. Akárcsak az antik európai tragédiákban, a bosszú itt sem marad el. Császári pa­rancsra, álmukban mészárolják le egyenként a szerzeteseket. Az öt életben maradt kisfiú viszont mesterük féltő irányításával foly­tatja a hagyományokat. Fölélesz­tik és továbbfejlesztik az ősi tu­dást és művészetet. A történet persze vérszegény, naiv, de hát nem a „keret” a fontos. És nem is a különös keleti hangszereken megszólaltatott színpadi muzsi­ka, meg a pazar látványosság, ha­nem a hitből fakadó, önmagun­kat legyőző - már-már szent - akarat, s az abból fakadó közös­ségi művészet. Most értettem meg csak iga­zán, miért fordult az európai színjátszás „guruja”, Peter Brook a keleti harcművészet tanulmá­nyozásához, amikor többéves ot­tani tartózkodása után megalkot­ta a messze földön híressé vált, nagy produkcióját, a Mahabha­­ratát, melyet magam is láthattam annak idején. Nem hallgathatjuk viszont el, hogy a budapesti vendégjáték szervezői - a Multimédia Con­­certs - a SAP hatalmas csarnoká­ban a közönség nagyobbik felének lehetetlenné tette az előadás élve­zetét, hisz az azonos szinten elhe­lyezett, kb. 30 sor nézői már csak a szereplők feje búbját láthatta. A produkció mögött többek között hihetetlen önfegyelem és fanatikus kitartás van FOTÓ: KONG GYÖRGY Búcsú Szuhay Balázstól Ma délután 14.15-kor a Farkasréti temető ravatalozójá­nál búcsúztatják Szuhay Balázst, aki hatvanhat (2000. október 20-án volt 65) éves korában hunyt el. Hamvait június 4-én 15 órakor a kemenessömjéni Berzsenyi­kriptában helyezik el.­ ­ Kő András_________________________________________________ A­z élet úgy hozta, hogy korábban rendszeresen, aztán az utóbbi néhány évben egyáltalán nem találkoztunk. Halála előtt néhány nappal azonban rámköszönt a Váci utcában: rosszul írom, kiköszönt az egyik asztal mellől. Aztán már ott is ültünk egymás mellett, ott folytatva, ahol évekkel korábban befejeztük: az írásnál, a politikánál. Meg egy kicsit az életénél. Nemrégiben súlyos operáción esett át, és három éve eltemette a feleségét. Olyan volt ezen a délután is, mint mindig, amióta ismerem: ked­ves, érdeklődő, figyelő embertársunk, mindig készre faragva egy nehéz műfajra, a humorra, a riposztra. Ebből eredően anekdotá­­zó és kellemes csevegő. Az az órácska is úgy repült vele, mint a mese, amit nem szabad abbahagyni. Maradj még - mondta, s én maradtam. Hálából jött a történet a színház nagyasszonyáról, akit meglátogatott a pártfőtitkár. Dőltünk a nevetéstől. Amikor nem volt munkája, érkezett a „felmentő sereg” telefonja: legyen a népszerű rádióműsor, a Szabó család egyik írója. Boldogan vállal­ta. Aztán nagy szerencse is érte szilveszterkor. Mondják, úgy szökdécselt örömében, mint aki Oscar-díjat kapott. Az a délután a béke délutánja volt. Egy sajátos hangú íróval, egy humoristával, egy humanista emberrel, aki sohasem kért az élettől ajándékot, sohasem követelt magának aranyat, tömjént és mirhát, de ő maga ezüsttálcán nyújtotta, amit az Istentől ka­pott: tehetségét­­ az öröm és a bánat elviselésére. Elbúcsúztam, ő még maradt. Kifordultam az utcára a soka­­dalomba, aztán­­ valami megmagyarázhatatlan érzéssel, talán mert olyan nagyon jó volt újra látni és elcsevegni vele, egykori közös lapunk állandó szerzőjével­­ visszamentem, és megsimo­gattam a vállát. Villámcsapásként ért, amikor néhány nappal ké­sőbb, a déli hírek előtt Barbara lánya telefonált, hogy a Papa meghalt. „Néha visszhangzik a francia haldokló püspök szava: Nem búcsúzom, csak előre megyek.” (Márai) Kő András és Nagy J. Lambert Kossuth tér 1956 című könyve . A/4-es formátumban, 336 ol­­­­dalon, fényképpel gazdagon­­ illusztrálva. Ára: 3920 Ft. A szerzőket kezdettől fogva - előítélet nélkül, felülnézetből - csak az ve­zérelte, hogy kiderítsék, feltárják, valójában mi is zajlott le 1956. október 25-én abban a néhány órában, amely a tragédiához vezetett. Negyvenöt évvel a parlamenti vérfürdő után - tiszteletben tartva a szemtanúk vissza­emlékezéseit -, a tizenkét évi kutatás összegzése a megtörtént eseménysort tartalmazza. Megvásárolható és megrendelhető: TELEKI TÉKA 1088 Budapest, Baross u. 1. (Kálvin tér sarok) Tel.: 267-6996 e-mail: telekiteka@d­a.hu Kiskereskedelmi, nagykereske­­delmi forgalmazás. Megrendelés esetén postaköltséget nem­­ számolnak fel. Tíz példány felett kedvezmény.­­ rEfpkt___

Next