Magyar Nemzet, 2001. szeptember (64. évfolyam, 204-228. szám)
2001-09-03 / 205. szám
Szétanalizálhatják-e a lángészt? A költő lélektani vizsgálata a halála előtt tíz hónappal készült teszt alapján Szorgalmas amatőr munkája tartja lázban azokat is, akik nemigen olvassák a költő verseit. A belügyminisztériumi szóvivőként számon tartott szerző ugyanis ismert források alapján azt a feltevését sugalmazza olvasóinak, hogy József Attila halálát véletlen baleset okozta, nem öngyilkoság. A nagy hírveréssel piacra dobott könyvnél semmivel sem érdektelenebb az a tanulmány, amelyet a maga csöndes módján a Lyukasóra című irodalmi folyóirat adott közre negyedik és ötödik számában József Attila lélektani vizsgálata címmel. Ennek az írásnak a szerzője nyugat-európai egyetemeken képzett pszichológus, Jean Piaget tanítványa. Udvardi József, aki ma délután Budapesten tart előadást a költő személyiségjegyeiről, életéről és haláláról. ■ Lőcsét Gabril.u.a____________ U dvardi József állandó lakhelyétől, Nizzától tizenöt kilométerre. Cagnes falujában egyébként több hetet töltött József Attila. A ház falán, ahol lakott, márványtábla őrzi ottlétének emlékét. Francia verset írt ezen a helyen a magyar költő, de a táj szépsége, a közelben levő csodálatos középkori vár nem fogta meg: a dél-franciaországi nyár semmi nyomot nem hagyott költészetében, nem úgy, mint Ady esetében, akit elbűvölt a Cote de Azúr is, nem csak Párizs. (József Attila Párizsról is azt jegyezte fel versében, hogy az illemhelyen nincs ülőke, s hogy a Notre Dame-ban hideg van.) Amikor a költő skizoid jellemtorzulásáról beszél a szakember, a realitásoktól való elfordulására is gondol - így kezdjük beszélgetésünket a XX. századi magyar költészet halhatatlanjának halálos kimenetelű lelki betegségeiről a magyar származású, de élete s munkássága java részét külföldön kiteljesítő Udvardi Józseffel, akinek még a 70-es években adta oda Illyés Gyuláné Kozmutza Flóra azokat az írógéppel írt lapokat, amelyeken József Attila tesztfelvétele olvasható. Tíz hónappal a halála előtt tesztelte Kozmutza Flóra József Attilát, s noha a próba (amely Rorschach-ról van elnevezve, s a lényege: szétfolyt fekete és szines tintafoltok értelmezésére való felhívás) félbeszakadt, a hozzáértők pontosan kiolvashatják belőle, milyen beteg volt a próba alanya. Udvardi József most azzal foglalkozik - erről is szó lesz többek között a ma délután öt órakor Budapesten, a Vármegye Szalonban (V., Vármegye utca 12.) hallható előadásában -, hogy a tesztfelvétel után keletkezett nagy versek alapján a zsenialitás és az őrület viszonyát elemezze, közérthető módon értelmezze. A Lyukasóra című irodalmi folyóiratban, a tizedik születésnapját éppen most ünneplő Magyar Írók Egyesületének orgánumában olvasható tanulmány szerzője külön fejezetet szentel a lángész és az őrület kapcsolatának. Igen világos és meggyőző okfejtésének meglepő a summázata. Leszögezi, hogy a súlyos elmebajt és a teremtőkészség egymással összeegyeztethetetlen tényezőként kell felfogni, de arra a végkövetkeztetésre jut, hogy a „lelkileg megzavart tehetségnél a szellem lendülete és a lefelé húzó indítások nemcsak összeütköznek, de egymást kölcsönösen befolyásolják. E két erőtér együtt határozza meg a művészi tevékenységet és az alkotó egyéni sorsának alakulását. A mű formai és tartalmi szempontból is óhatatlanul magán viseli mind a zseniális adottságok, mind a lelki-érzelmi zavarok lenyomatát...” A patologikus jegyeknek tehát kétirányú hatásuk lehet a műre - ismétli újra meg újra Udvardi József, aki (Magyarországon mily szokatlan és meglepő ez a pszichológusi alapállás!) mindig irányulásokról beszél, és soha nem kőkemény, kategorikus végkövetkeztetésekről: pozitív hatás és negatív. Lehet tűnődni fölötte, hogy mi lett volna József Attila személyes sorsa, ha nem szenved kettős (!) személyiségeltorzulásban. Az viszont nem lehet tűnődések tárgya, hogy lelki zavarai, öröklött hajlamai, fel nem dolgozott gyermekkori rettegései, a meg nem értettség keserűsége mind-mind olyan érzelmi aurát vontak köré, amelynek szinte természetes következménye (tartozéka, vetülete... - drámaian gazdag szinonímakészlet áll rendelkezésünkre, hogy körülírjuk a körülírhatatlant, a művészi teremtés csodáját) a költészete. Udvardi József következetesen öröklött hajlamokról beszél, noha abból a voltaképpen igen szerény dokumentumanyagból, amely a költő családjáról fennmaradt, a laikus számára meglehetősen esetlegesnek tűnik minden áthagyományozódó lelki vagy testi tulajdonságra való utalás. Nem esetlegesnek, hanem hipotetikusnak, igazít ki a professzor, aki nem győzi hangsúlyozni, hogy szerinte minden pszichológusi, pszichiátriai diagnózis tudományos feltevés. Arra is figyelmeztet, hogy az öröklés fogalmát nem szabad szigorúan, determináló értelemben felfogni. Úgy kell inkább elképzelni, akár egy sínpárt, amely a haladás irányát kijelölheti. De ugyanakkor ellenőrként szembeszegülhet ezzel az irányulással a gyógyszeres kezelés, a terápia éppúgy, mint a különböző külső körülmények. József Attila életében az események azonban nemhogy lefékezték volna az öröklött tulajdonságok hatását, de felerősítették azokat. Az epileptoid jellemű egyének képesek általában arra, hogy minden előkészítés nélkül maguk mögött hagyják korábbi életük kereteit, így tett József Attila apja is, aki úgy hagyta ott a családját, hogy többé vissza se nézett. Az édesanya viszont jellegzetesen skizoid beállítottságú valaki. Nem élt a valóságban, regényeket olvasott a rosszul megvilágított lépcsőházban kuporogva, és elfeledte a hétvégeken, hogy tiszta ruhát kéne vinnie dolgos férjének. Feltételezhető tehát - mondja Udvardi József -, hogy apai ágon az epileptoid hajlamot, anyai részről pedig skizoid alkatot örökölt József Attila. Aki olyan kettős lelki terheket cipel, mint József Attila, szembe kell hogy nézzen az öngyilkosság kísértésével és vonzásával. Élete során József Attilára annyi külső megpróbáltatás, csalódás, sikertelenség élmény zúdult, hogy a múltját nem tudta feledni, belső energiái egyre fogytak, az egymást követő megrázkódtatásoknak nem tudott többé ellenállni, és lelki világa teljesen összeomlott. Az Udvardi Józseffel folytatott beszélgetés alatt ki nem mondva,de a háttérben szüntelenül ott dobol a kérdés a hírlapíróban: vajon közelebb viszi-e az utókort József Attila költészetének megértéséhez és befogadásához, ha kóros személyiségjegyeivel - a szakember tapintatos irányítása szerint - tisztában leszünk. A pszichológus igennel válaszol kételyeinkre. Udvardi professzor szerint a félbeszakadt Rorschach-tesztből kiinduló személyiségelemzés az életmű mélyebb és teljesebb megértését segíti elő. A másik - oly sokak által föltett, a nevezetes tesztet Udvardi Józsefnek átnyújtó Kozmutza Flóra által a „szétanalizálták” kifejezéssel illetett - dilemmára, hogy tudniillik mit jelentett József Attila számára a pszichoanalitikus kezelés, sommás a felelet: „a terápiás közbelépés nála akaratlanul is az elmebaj kiváltásának egyik tényezője lett.” József Attila Főiskolai Pályázat Az Oktatási Minisztérium 2002-re szóló pályázatot hirdet a főiskolákon, a többkarú intézmények főiskolai karain (a továbbiakban: intézmény) folyó oktatás-módszertani és szakmódszertani fejlesztések, valamint az intézmények régiójához kapcsolódó kutatások és fejlesztések támogatására, ezáltal elősegítve az igényes képzés módszertani feltételrendszerének megújítását és új képzési formák meghonosodását, illetőleg az intézmények komplex regionális szellemi központtá válását. A pályázatra önálló állami és állam által elismert főiskolák, továbbá többkarú intézmények főiskolai karai pályázhatnak. Az Oktatási Minisztérium a pályázati programok támogatására 2002-ben a felsőoktatási feladatfinanszírozási előirányzatból 70 millió Ft-ot különít el. A pályázat beérkezésének határideje: 2001. október 15. A pályázati anyag beszerezhető: a Felsőoktatási Pályázatok Irodájában (FPI Professzorok Fláza 1146 Budapest, Ajtósi Dürer sor 19-21.), az OM Ügyfélszolgálati Irodáján (1055 Budapest Szalay u. 10-14.), továbbá elérhető számítógépes hálózaton keresztül a következő címen: http//:www.fpi.hu. A pályázatokat 3 példányban - 2001. október 15-ig - lehet benyújtani a Felsőoktatási Pályázatok Irodájához, a helyszínen Móráig, illetve postai úton, legkésőbb 2001. október 15-ei postabélyegzővel, az alábbi címre: Felsőoktatási Pályázatok Irodája, Professzorok Háza, 1146 Budapest, Ajtósi Dürer sor 19-21. V. em. 505. A pályázatok elkészítésével kapcsolatban további információt a következő telefonszámokon lehet kérni: 343-0163, 343-0586. A Magyar Lajos-díj Alapítvány felhívása ■ MTI________________________ Péchy Blanka színművésznő 1986-ban tette alapítványát első férje, néhai Magyar Lajos emlékére a Magyar Újságírók Országos Szövetsége javára. A díjban azok a nyomtatott és elektronikus sajtó területén legalább tíz éve dolgozó újságírók részesülhetnek, „akik elérik azt a magasra helyezett mércét, amit a folyamatos szellemi és erkölcsi felelősséggel járó újságíró-hivatás méltán megkövetel. Például: jó szimatú tájékozottságot, sokirányú műveltséget, elmésen fogalmazott, igényes magyar stitust, haladó szellemű szilárd meggyőződést, szorgos kutatóhajlamot”. A díjakat ötfős kuratórium ítéli oda, s minden év november 25-én, Magyar Lajos születésének évfordulóján adják át. A szakmai javaslatokat legkésőbb 2001. október 15-ig az alábbi címre kell eljuttatni: MÚOSZ Magyar Lajos-díj Alapítvány, 1062 Budapest, Andrássy út 101. Fürdővilág anno ■ MTI________________________ Kiállítás nyílik kedden A fürdővilág öntvényei anno... címmel, a hazai tisztálkodási kultúra mintegy másfél évszázadának tárgyi és képi emlékeiből Budapesten, a II. kerületi Öntödei Múzeumban (Bem József u. 20.). Az öntöttvas tárgyak nagyrészt Harcsás László győri aranykoszorús vízvezetékszerelő mester gyűjteményéből valók. A többi látnivalót a Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeuma, a Magyar Nemzeti Múzeum, valamint az Iparművészeti Múzeum adta a tárlathoz. A tárlókban helyet kaptak a korabeli otthonokban használt olyan nélkülözhetetlen tisztasági szerek dobozkái, tubusai is, mint a kékítő, vagy a lábbeli fényességét garantáló bagardos tubus. A kiállítás november 30-ig tekinthető meg. 2001. szeptember 3., hétfő Kultúra Jafar Nemzet EB Építési tilalom a Millenáris Parkban ■ MTI________________________ A főváros II. kerületének önkormányzata a Millenáris Park területén építési tilalmat rendelt el; a képviselő-testület a hamar közkedveltté vált park értékeinek megóvása céljából hozta meg döntését. A testület a jövőben pontosítja a Millenáris Park területén a lehetsé.................... • • • • mm !*■ ges további fejlesztéseket meghatározó szabályozási tervet. A szabályozási terv módosítása során nem növelhető a beépített terület, illetve nem csökkenthető a zöldterület. A tilalom idején a területen nem építhető és nem bontható semmilyen épület, illetve azokon változtatni sem lehet. A tilalom legkésőbb 2003. június 30-ig érvényes. Szulamith feltámadása ZENEI JEGYZETEK ■ Kerényi Mária______________ D onáth Ede neve a Bartha Dénes szerkesztette zenei lexikonban (1965) még szerepelt, de a két évtizeddel későbbi (Brockhaus- Riemann) kiadványból már eltűnt. Mert hát a gyorsan múló idő kíméletlen rostáján csak elvétve maradnak fenn kismesterek, jóllehet a maguk korát az ő munkásságuk is híven tükrözi - kivált jellegzetes árnyalatok, érdekes részletek tekintetében. Ha ezek elmosódnak, szegényebb lesz a kép, amit múltunkról őrzünk. Ezért tartom - zenei fajsúlyától függetlenül is - értékes leletmentésnek az 1899 és 1948 között ezer előadást megért Szulamith című daljáték bemutatását, mégpedig szerencsésen megválasztott, a mű és szerzője iránt bensőséges affinitást garantáló környezetben. A Zsidó Nyári Fesztivál vonzó kulturális étlapján különleges csemege volt a Thália Színházban két estén műsorra tűzött darab, amely Donáth Ede lányának anyagi támogatásával, rangos művészek közreműködésével valósult meg. A Szulamith ősváltozata Goldfaden héber-jiddis színműíró és komponista műhelyében született 1880-ban. (Mindössze fél évtizeddel Goldmark világsikert aratott operája, a Sába királynője után, ám a két librettó a tematikai rokonság ellenére még csak nem is hasonlít egymásra.) Donáth Ede (1865 Besztercebánya-1945 Budapest), mint a kapuit 1997-ben megnyitó óbudai Kisfaludi (sic!) Színház segédkarmestere, igazgatója utasítására átdolgozta a diadalmas karriert befutott, csakhamar 17 nyelvre lefordított Szulamith szövegkönyvét, partitúráját pedig alaposan feldúsította saját szerzeményeivel. Az így létrejött új változat, a Szulamith 1899-ben kezdte meg pályafutását az óbudai teátrumban, majd - ismételten átigazítva - Beöthy Lászlónál a Magyar Színházban, és Feld Mátyásnál a Városligeti Színkörben. A vidéki társulatok repertoárján szintén előkelő helye volt, sőt - éppen népszerűsége okán - a harmincas évek második felében az OMIKE sáncai mögé szorult zsidó művészek, 1948-ban pedig a Vígopera tagjai is színre vitték (utóbbiak a tüneményes Neményi Lili címszereplésével!). A mű legismertebb zeneszámai már a századfordulón megjelentek nyomtatásban, a partitúrát viszont soha nem adták ki; a fesztiválprodukció kivitelezéséhez a Széchényi Könyvtár tulajdonát képező kéziratos példány szolgált alapul. E körülmények a Szulamith újkeletű premierjét a magyar zenetörténet elfeledett lapjait feltáró akciók sorába illesztik. Körültekintő és szakmailag helytálló megfogalmazásban szembesültünk a naiv keleti regével, amelynek álmodozó hősnője kezdetben lázadó kamasz, majd szerelmét hiába visszaváró ara, végül szenvedések tüzében megnemesedett ifjú asszony - íme, Szulamith hiteles arcképe. A kislány, akit korán elhalt édesanyja utolsó kívánsága szerint az apa meg akar óvni egy ismeretlen krízis okozta fájdalomtól, minden tiltás ellenére elébe megy sorsának, és tragikus fejleményeket idéz elő a maga és mások életében. Konfliktus tehát volna, de darab tulajdonképpen mégsincs, mert a cselekmény dramaturgiai felépítése kezdetleges, és a helyzetkomikumot kiaknázó mozzanatok sem képesek áthidalni a meseszövés döccenőit. Viszont a kiállítás pazar. A vázlatos figurákból a magyar zenés-színházi kultúra olyan mesterei kreálnak színes alakítást, mint az apát megszemélyesítő Gregor József és a - mára már reménytelenül elavult „egzotikus” kolorit érzékeltetésére hivatott - fekete szolgák főnökeként Bodrogi Gyula; a szerelmespár jelmezében és a hatósugarukba tartozó epizódfeladatokban meg a fiatal énekesgeneráció elitjét üdvözölhetjük. Közülük a jó megjelenésű, roppant muzikális Fekete Attila (Absalom) kiválóan megoldott operapenzumai jóvoltából már régi ismerősünk, a szépen éneklő, bájos Pérchy Kornélia (Szulamith) megkapó jelenség, de szövegejtését még csiszolnia kell; ragyogó teljesítmény Szolnoki Apollónia özvegye (Abigail), és nagyon tetszett a három kérő (Csíki Gábor, Csányi László, Ocsovay János), valamint a táncos lábú hölgytercett (Hruby Edit, Wierdl Eszter, Simon Krisztina). Kétségtelen, hogy annak idején a Szulamith zenéje szerzett hírnevet Donáth Edének, lévén könnyen befogadható, melodikus, ízléses operettmuzsika - igaz, hogy másodvonalbeli, énekelnivalók dolgában azonban ugyancsak igényes anyag. Érdeklődést ébreszt az emberben az életmű többi opusa iránt is, hiszen Donáth, a török himnusz kitüntetett szerzője olyan koncertdarabokat is írt, amelyeknek előadói listáját Ormándy Jenő, Kálmán Oszkár és Ney Dávid vezette... A Thália Színház akusztikájának tulajdonítom, hogy a Filharmóniai Társaság tagjaiból álló zenekar hangzása sokszor kiábrándító volt, s a stílusosan vezénylő Oberfrank Péter nem tudta rábírni hangszereseit finomabb dinamikai arányok érvényesítésére. Élveztem Romhányi Ágnes és Rigó Béla nyelvi leleményeit, Horesnyi Balázs képeskönyvdíszletei, Vágó Nelly jelmezei dekorativitást kölcsönöztek a produkciónak. Nagy Viktor rendezése az ókori rege hangulatát ötvözte a zsidó folklór elemeivel, a tradicionális jiddis népdalmotívum (a kút és a macska epizódja) mégsem illeszkedett szervesen az előadásba. Kuriózumértékénél fogva eminens fesztiválprodukciónak nevezhetjük a vállalkozást: a Szulamith 2001- ben pontosan két előadásra prognosztizált darab.