Magyar Nemzet, 2001. november (64. évfolyam, 255-279. szám)
2001-11-30 / 279. szám
A tettek, a retorika és a szakadék Teljes a politikai zűrzavar az elbizonytalanodó MSZP-ben . ftAl.fktTZY 7.01 TÁN_____________________________________________________ Közeledvén a 2002-es parlamenti választásokhoz, az MSZP kommunikációja és politikai tettei közötti különbség, ellentmondásosság egyre nyilvánvalóbbá válik. Állításom alátámasztására néhány példát szeretnék felidézni az elmúlt napok szocialista megnyilatkozásainak terméséből, a teljesség igénye nélkül. November 5-én, hétfőn nem tarthatott zárószavazást a parlament a terrorizmus elleni küzdelemről és a pénzmosás elleni szigorúbb fellépésről szóló törvényjavaslatról, pedig az ország nemzetközi megítélése szempontjából nem elhanyagolható kérdésről volt szó. Az történt ugyanis, hogy az MSZP-frakció szavazataival nem támogatta a házszabálytól való eltérést, így akadályozva meg a gyorsított eljárás lehetővé tételét. Mindeközben Horn Gyula exminiszterelnök, az MSZP prominens képviselője azt közölte, a kormány magatartása veszélyezteti hazánk EU-csatlakozását. Állította ezt annak ellenére, hogy a tények azt mutatják: a szocialisták - és az őket támogató szabad demokraták - azok, akik szembementek Európával, noha végül, a november 27-i ülésnapon nagy nehezen, de az ellenzékiek is megszavazták a terrorizmusellenes törvénycsomagot. A szocialista ellenzék ellenállása miatt ugyanakkor késlekedik az alkotmány módosítása, minek következtében a 19 NATO-tagország közül egyedül csak Magyarországon kell parlamenti engedély ahhoz, hogy a szövetséget ért külső támadás esetén az ország rendelkezésre bocsáthassa légterét vagy repülőtereit. Ez minden más NATO-tagállamban már önálló kormányzati hatáskör, nálunk nem - miközben szavakban Kovács László pártja a terrorizmus elleni harc fontosságát hangsúlyozza. (Annak ellenére nem született megállapodás ebben a kérdésben, hogy Medgyessy Péter - brüsszeli látogatásakor állítólag „megígérte” Lord Robertsonnak, a NATO főtitkárának az alkotmánymódosítás támogatását.) Úgy tűnik, Medgyessy - a szocialisták miniszterelnök-jelöltjeként - nem tudta kellő hatékonysággal továbbítani és megértetni a szocialista frakcióval a brüsszeli üzenet lényegét. A kormányfőjelölt és pártja, illetve az MSZP frakciója között enyhén szólva sem olyan a kapcsolat, amely jövő tavasszal gyümölcsöt teremne, és természetesen nem javít ezen a kapcsolaton a napokban kipattant Medgyessy elhíresült Gresco-lobbibotránya sem. Nem is csoda, hogy Medgyessy Péter felvetette: meg kell erősíteni azt a szövetséget, amelyet korábban a párttal és a frakcióval kötött. A következő eset szintén ez támasztja alá. Történt ugyanis, hogy az MSZP-frakcióból többen nem ajánlották Medgyessynek a 301-es parcellában való koszorúzást október 23-án, mondván, ezzel újabb támadásnak teszi ki magát és az MSZP-t is. Medgyessy mégis elment és a kifütyülés nem is maradt el... Hogyan is fogalmazott annak idején az MSZP? Az olyan jelölteket, akikre a gyanú árnyéka csak kicsit is rávetül, nem indítják a választásokon... Az MSZP politikájának hitelességét aláássa további két eset is. Az egyik a Szabadi-ügyben, a másik pedig a zárszámadási törvény kapcsán tanúsított szocialista magatartás. Nézzük először a Szabadi-ügyet! A szocialisták kinevezésük pillanatától kezdve élesen támadták a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium vezetőit, Torgyán Józsefet és Szabadi Bélát, számtalanszor követelték lemondásukat. Miután a miniszterelnök által a KEHI-nél kezdeményezett vizsgálatok köztörvényes bűncselekmények alapos gyanúját tárták fel, az egyébként kormánypénzen világutazó Szabadit fel is mentették hivatalából. Most, amikor lehetőség lenne az agráriumban a Torgyán-Szabadi-féle visszaélések feltárására, az MSZP - eddigi magatartásával szembehelyezkedve, önmagát meghazudtolva - Szabadit (és Torgyánt) védi. Tette ezt először a mentelmi bizottság ülésén, amikor az MSZP képviselői nem javasolták a volt politikai államtitkár mentelmi jogának felfüggesztését. Ezt követően a frakció ülésén megszavazták, hogy mégis támogatják Szabadi kiadatását. Másodszor pedig a november 8-i parlamenti szavazásnál álltak Szabadi Béla mellé, amikor mindöszsze csak 15-en (!) szavazták meg a mentelmi jog felfüggesztését a 136 fős szocialista frakcióból, 42-en tartózkodtak, 79-en pedig egyáltalán nem szavaztak. Az MSZP mindig a közélet tisztaságáért emelt szót, de úgy látszik, hogy a szavakat ezúttal sem követték tettek. Kovács László, miután megpróbálta magyarázni az MSZP cselekedeteit, még önmagával is ellentmondásba keveredett. Először agresszívan támadta a kormányt, hogy az milyen „koncepciós eljárást” folytat Szabadi ellen, majd később azt bizonygatta, hogy az agrártárcánál történő visszaélésekre ők már rég felhívták a figyelmet. Hiába, egy párt ellentmondásos döntéseit egy pártelnöknek sem egyszerű megmagyarázni... Ugyanez a jelenség volt megfigyelhető a zárszámadási törvény szavazásakor. Történt ugyanis, hogy a szavakban oly szociálisan érzékeny MSZP nemet mondott például a nyugdíjemelésre, a közalkalmazotti béremelésre és az egészségügyben dolgozó ápolónők bérkiegészítésére. Nehéz akkor hitelesnek tekinteni a 150 milliárd forintos egészségügyi „tűzoltócsomagot” sürgető legnagyobb ellenzéki párt magatartását, amikor a zárszámadás elvetésével az egészségügyi szférának juttatott több mint kilencvenmilliárdra is nemet mondott. Úgy látszik, hogy a 136 fős szocialista frakcióból mindössze három képviselőnek tűnt fel ez a feltűnő ellentmondás. Ők ugyanis igennel mertek szavazni a törvényre, vélhetően azért, mert fontosabbnak tartják,választóik érdekeinek hiteles képviseletét - amire egyébként felesküdtek! -, mint az MSZP rigorózus frakciófegyelmét. Ebből a néhány esetből is jól látszik, hogy az MSZP-n belül egyre több ellentmondásos, zavarodott nyilatkozat lát napvilágot, amelyek a közvélemény-kutató intézetek legfrissebb jelentéseivel (az MSZP csökkenő választási esélyeivel) vélhetően szorosan összefüggenek. Márpedig a 2002-es parlamenti választásokat az a párt fogja megnyerni, amelyik hitelesebbnek mutatkozik a választópolgárok és elsősorban a bizonytalan szavazók előtt. Ha az MSZP politikai retorikáját nem hozza összhangba cselekedeteivel, akkor nem sok jóra számíthat 2002 tavaszán. A szerző egyetemi hallgató (ELTE BTK politológia tanszék) Úgy tűnik, Medgyessy - a szocialisták miniszterelnök-jelöltjeként - nem tudta kellő hatékonysággal megértetni a szocialista frakcióval a brüsszeli üzenet lényegét. A kormányfőjelölt és pártja, illetve az MSZP frakciója között enyhén szólva sem olyan a kapcsolat, amely jövő tavasszal gyümölcsöt teremne B Hummer Tibor________________________________________ Ha tisztelt olvasónk már túllépett a középiskola küszöbén, bátran ugorja át az első bekezdést; ha azonban még a padokat koptatja, szolgálnék számára egy jó tanáccsal. Bármennyire is felkészületlen történelemből, feleletét, dolgozatát kezdje a következő mondattal: a parasztság elégedetlen volt és lázadt. Bejön. Legalábbis az esetek kétharmadában. Mert a parasztság soha nem volt elégedett. S a jelek szerint soha nem lesz teljesen az, de ez már a jövő muzsikája, erről gondolkodjék majd öt-hatszáz év múlva a korunkkal már történelemórán ismerkedő kamasz. Oltári nagy szerencse, hogy a napilapokat kevésbé tekintik forrásalapnak a történészek. Mert vegyünk egy példát, illetve hármat, pontosan három újságcímet, s nézzük meg, melyik mit ír a Karsai József szocialista országgyűlési képviselőjelölt, kenyérgabona-pusztító ember által szervezett „országos” gazdademonstrációról szóló tudósítása elé. Magyar Hírlap: Atrocitások nélküli agrártüntetések. Népszava: Bizalmatlan gazdák, eladatlan kukoricahegyek Csendesen tiltakoztak a gabonatermelők. A Magyar Nemzet a Lanyha gazdatüntetés címet választotta. Na most, egy jövőbeni történész bajban lenne, mi is a valóság. Persze két lap csöndes, békés demonstrációról ír, tehát feltételezhető, hogy a gazdák kulturáltan, „éppen-csak-hogy-jelzésértéke-legyen” alapon vonultak az utcára, ily módon juttatva kifejezésre elégedetlenségüket a gabonapiac szabályozatlansága miatt. Feltételezhető, hogy így történt, mert két újság ezt írta egy ellenében. A történész (amennyiben ez az idő tengerében bolhányira zsugorodó esemény egyáltalán felkelti kíváncsiságát), ha visszalapoz még néhány újságot, akkor mit talál benne? Azt, hogy a magyar gazdák nevében Karsai József kenyérgabona-elégető, battonyai gazdaembernek látszó egyén fogadkozik, úgy fölforgatják az országot, olyan határblokádot emelnek, de úgy eltorlaszolják mindemellett az utakat, hogy egy plankton nem tud majd megmozdulni, nemhogy egy kenyér-, hús-, tejszállító autó. Elképzelni sem tudom, hogy végül is miért nem váltotta be a fenyegetését a képviselői mandátumra aspiráló Karsai József, csak találgatni lehet. Vagy megszállta a Szentlélek, vagy rádöbbent arra, hogy azzal a harminc hevesi gazdaemberrel, akik potenciális választókörzetében csatlakoztak hozzá, bajosan lehetne lezárni a hevesi utakat, átkelőhelyeket. Egyébként nem Karsai Józsefen múltott, hogy a gazdaemberek színe-java nem bénította meg az országot, Karsai József ugyanis mindent megtett, hogy feltüzelje a gazdákat. Kicsit buta módon politikai demagógiával ugyan, de az vesse az első követ Karsai Józsefre, aki első képviselőjelöltségének első hónapjában képes volt legalább egy olyan szép kerek mondatot elmondani, mint egy úritök. Amikor napvilágot látott az agrártárcának a kukorica intervenciós áráról szóló rendelete, abból Karsai József azt látta ki, hogy az állam által felvásárolni szándékozott ötszázezer tonna kukoricakvótát ötszáz ember kimeríti. Ennek a félelmének hangot is adott Karsai József a tv2 Jó estét, Magyarország! című műsorában, hozzáfűzve, hogy ez az ötszáz ember - idézem: „fideszes gyakorlat szerint” - elképzelhető, hogy az unokatestvérek lesznek, mármint a hatalmon lévő emberek unokatestvérei. Kicsit elóvatoskodta Karsai József mondandójának ezt a passzusát, igaz, de egy kezdő honatyajelölthöz képest nem volt annyira rossz. És ha ehhez még azt is hozzávesszük, hogy Karsai József szocialista képviselőjelölt, kifejezetten zseniálisnak számít televíziós szereplése. Őszintén: kinek jutna eszébe kampányidőszakban a korrupció fogalmát és egy rivális párt nevét egyazon mondaton belül meglebegtetni? Újítás ez a kampányretorikában, de a gazdákat valahogy szemlátomást mégsem tüzelte fel. Pedig akkor még senki nem tudhatta a gazdák között, hogy Karsai Józsefnek nem lesz igaza. Merthogy az államnak csak tegnapig ajánlhatták kukoricájukat a gazdák, Karsai József pedig legalább egy héttel ezelőtt kívánt nyugodalmas jó éjszakát az országnak a tv2 stúdiójából a parasztlázadás rémképének meglibbentésével. Szóval egy héttel ezelőtt még egy igazi gazdaember sem gondolhatta, nemhogy Karsai József, hogy a hozzáférhető ötszázezres kvótának talán ha egyötödét merítik ki a gazdák. Végül is mindegy. A szocialisták talán csalódottak, hogy elmaradt az út- és határblokád, de néhány jó szándékú ember ma, s úgy öt-hatszáz év múlva néhány történelemszakos kamasz örül amiatt, hogy a battonyai szélvető árnyékra ugrott, s nem aratott vihart. József égett 2009. november 30.. pernek JVÓZÓpOllt ' llil»W N«0| H Nagy mondások ideje : Ugró Miklós______________________________________ Az 1994-es választások előtti hónapokban számos újonnan, vagy újjáalakult párt bemutatkozó sajtótájékoztatóján vettem részt. Mindegyikük ugyanazt a kampánystábot alkalmazhatta, mert úgy hasonlítottak egymásra, mint Papp Laci ellenfelei, mérkőzés után. Mindegyik pártot zsémbes öreg urak reprezentálták, akik olykor egymással is veszekedve szidták a politikusokat és a sajtót. Bekerülésüket a parlamentbe kész tényként kezelték, hiszen a nem szavazó közömbösöket akarták megszólítani, azok köréből pedig a 6-8 százalék bizonyosan megszerezhető. Programjuk is volt, nagyon jó program, csak azért nem ismertették, mert féltek, hogy a nagyobb pártok részben vagy egészben ellopják. Úgy vélem, egy nulla egész nulla százalékos párttól helyénvaló az effajta „politizálás”, ám most, nyolc esztendő után jövök rá, az akkoriban megfogalmazott félelmek nem voltak teljesen alaptalanok. A megváltó programok ismeretlenek maradtak ugyan, de egy nagy párt valóban lenyúlt néhány tételt. Olvasom Nagy Sándornak, az MSZP frakcióvezetőjének nyilatkozatát a Népszabadságban. Elmondja, hogy a pártnak nagy tartalékai vannak, többek között számítanak a bizonytalanok megnyerésére is. Kifejti a következőket is: - Tudom, hogy türelmetlenek az emberek, sokszor leginkább a párton belül, mert azt szeretnék, ha már most „jó nagyokat mondanánk!” Azért nem állunk elő idő előtt a majdani kormányprogramunk részleteivel, mert a Fidesz számos korábbi javaslatunkat kisajátította, és részben megvalósította. Figyelemre méltó a szocialisták türelmetlensége. Tizenkét éve mást sem csinálnak, mint kormányon, vagy ellenzékben jó nagyokat mondanak. Mi lesz itt, ha a jövőben még nagyobbakat akarnak mondani? Lehet-e nagyobbat annál, hogy a Fidesz kisajátította számos javaslatukat? Mi járhat ilyenkor az érdemes érdekvédő eszében? A Bokros-csomag, benne az adóemelés, egyes családtámogatási formák megszüntetése, a tandíj bevezetése, a megfizetett fogtömés, a médiumokban végrehajtott szőnyegbombázás, netán a Nyírfa-ügy, vagy az olajgate - s sorolhatnám még hosszan a tisztán szocialista műremekeket, kár, hogy az 1994-es választási ígéreteik között egyik sem szerepelt. Marad a „Magyarország mindannyiunké” szlogen, de azt sem lopták el, hiszen a mondat csak annyira volt a szocialisták tulajdona, mint Magyarország maga. Másrészt, érthetetlenné válik Medgyessy Péternek az a kirohanása (is), hogy „a miniszterelnök embereit” zavarja, hogy a szocialistáknak van programjuk. A jelek szerint még a párttagok sem ismerik azt a programot, hogyan zavarhatná akkor a kormányt, meg a hozzá közeliket? Jut eszembe, a ’94-ben fellépő pártok egy része beolvadt a kisgazdapártba, de a többiek is eltűntek a süllyesztőben. Ebből az a tanulság, hogy a programot nem érdemes a szalmazsákba őrizgetni, mert megtaplósodik. TOLLHEGYEN B Puhál György_____________________________________________________________ Nem népszavaznak Erősen figyeltem az Alkotmánybíróság mostani határozatait, hátha rábukkanok a testületnek a szocialista népszavazási kezdeményezésről hozott véleményére. Minap megjött: a négykérdéses interjúból kettő föltehető a lakosságnak, a másik kettő viszont kapitális szamárság, aki megalkotta, azt az Oktogonnál kellene fölpofozni nagy nyilvánosság előtt. Mit mondott erre Nagy Sándor frakcióvezető, minden szocialisták közt a legfrakcióvezetőbb? Azt mondta, az MSZP ezek után eltekint a népszavazástól, nem kér ilyet, folyjon a politika csak a maga medrében, plusz az idő is eljárt. Kívülálló erre azt mondaná, emelkedett emberrel állunk szemben, aki fölmérte a megelőző szamárságot (amit ő csinált), hamut szórt a testére, ruházatát megtépte, s ezek után nyilatkozott az őt kérdező médiumnak. Talán így van, talán nem (hamunak ellenben nyoma sincs, meg Sándor öltönyét sem láttuk megtépve). Még az is lehet, hogy Sándorék esetleg hatásvadász módon álltak a kamera, mikrofon, tintaceruza, miegyéb elé, amikor megkérdezték őket, elvannak-e ezzel az Orbán-kormánnyal, vagy van-e valami másik tervük... Lényeg a lényeg: a munkásmozgalom itt felejtett szárnya két nappal ezelőtt kijelentette, eltekint a tervezett népszavazástól, merthogy az beleütközne az időhiányba. (Szembejött az időhiány, ők meg szegények csak rohantak szemközt, puff.) Énnekem az a véleményem, hogy Nagy Sanyiéknak szómenésük van (széntabletta, napi 3x2), mindenképpen mondani akarják. Mondani, mondani... Mikrofon kell nekik, kamera, potentát, hírlapíró. Mehetünk adásba. Szó megszakad, hang fennakad. Marad a lózung.