Magyar Nemzet, 2001. november (64. évfolyam, 255-279. szám)

2001-11-30 / 279. szám

A tettek, a retorika és a szakadék Teljes a politikai zűrzavar az elbizonytalanodó MSZP-ben . ftAl.fk­tTZY 7.01 TÁN_____________­________________________________________ K­özeledvén a 2002-es parlamenti választásokhoz, az MSZP kommunikációja és politikai tettei közötti különbség, el­lentmondásosság egyre nyilvánvalóbbá válik. Állításom alátámasztására néhány példát szeretnék felidézni az el­múlt napok szocialista megnyilatkozásainak terméséből, a teljesség igénye nélkül. November 5-én, hétfőn nem tarthatott zárószavazást a parlament a terrorizmus elleni küzdelemről és a pénzmosás elleni szigorúbb fel­lépésről szóló törvényjavaslatról, pedig az ország nemzetközi meg­ítélése szempontjából nem elhanyagolható kérdésről volt szó. Az tör­tént ugyanis, hogy az MSZP-frakció szavazataival nem támogatta a házszabálytól való eltérést, így akadályozva meg a gyorsított eljárás lehetővé tételét. Mindeközben Horn Gyula exminiszterelnök, az MSZP prominens képviselője azt közölte, a kormány magatartása veszélyezteti hazánk EU-csatlakozását. Állította ezt annak ellenére, hogy a tények azt mutatják: a szocialisták - és az őket támogató sza­bad demokraták - azok, akik szembementek Európával, noha végül, a november 27-i ülés­napon nagy nehezen, de az ellenzékiek is meg­szavazták a terrorizmusellenes törvénycsoma­got. A szocialista ellenzék ellenállása miatt ugyanakkor késlekedik az alkotmány módosí­tása, minek következtében a 19 NATO-tagor­­szág közül egyedül csak Magyarországon kell parlamenti engedély ahhoz, hogy a szövetséget ért külső támadás esetén az ország rendelke­zésre bocsáthassa légterét vagy repülőtereit. Ez minden más NATO-tagállamban már önálló kormányzati hatáskör, nálunk nem - miköz­ben szavakban Kovács László pártja a terroriz­mus elleni harc fontosságát hangsúlyozza. (Annak ellenére nem született megállapodás ebben a kérdésben, hogy Medgyessy Péter - brüsszeli látogatásakor­­ állítólag „megígérte” Lord Robertsonnak, a NATO főtitkárának az alkotmánymódosítás támogatását.) Úgy tűnik, Medgyessy - a szocialisták miniszterelnök-jelöltje­ként - nem tudta kellő hatékonysággal továbbítani és megértetni a szocialista frakcióval a brüsszeli üzenet lényegét. A kormányfőjelölt és pártja, illetve az MSZP frakciója között enyhén szólva sem olyan a kapcsolat, amely jövő tavasszal gyümölcsöt teremne, és természe­tesen nem javít ezen a kapcsolaton a napokban kipattant Medgyessy elhíresült Gresco-lobbibotránya sem. Nem is csoda, hogy Medgyessy Péter felvetette: meg kell erősíteni azt a szövetséget, amelyet korábban a párttal és a frakcióval kötött. A következő eset szintén ez támasztja alá. Történt ugyanis, hogy az MSZP-frakcióból többen nem ajánlották Medgyessynek a 301-es parcellában való ko­szorúzást október 23-án, mondván, ezzel újabb támadásnak teszi ki magát és az MSZP-t is. Medgyessy mégis elment és a kifütyülés nem is maradt el... Hogyan is fogalmazott annak idején az MSZP? Az olyan jelölteket, akikre a gyanú árnyéka csak kicsit is rávetül, nem indítják a választásokon... Az MSZP politikájának hitelességét aláássa további két eset is. Az egyik a Szabadi-ügyben, a másik pedig a zárszámadási törvény kap­csán tanúsított szocialista magatartás. Nézzük először a Szabadi-ügyet! A szocialisták kinevezésük pil­lanatától kezdve élesen támadták a Földművelésügyi és Vidékfej­lesztési Minisztérium vezetőit, Torgyán Józsefet és Szabadi Bélát, számtalanszor követelték lemondásukat. Miután a miniszterelnök által a KEHI-nél kezdeményezett vizsgálatok köztörvényes bűncse­lekmények alapos gyanúját tárták fel, az egyébként kormánypénzen világutazó Szabadit fel is mentették hivatalából. Most, amikor lehe­tőség lenne az agráriumban a Torgyán-Szabadi-féle visszaélések feltárására, az MSZP - eddigi magatartásával szembehelyezkedve, önmagát meghazudtolva - Szabadit (és Torgyánt) védi. Tette ezt először a mentelmi bizottság ülésén, amikor az MSZP képviselői nem javasolták a volt politikai államtitkár mentelmi jogának felfüg­gesztését. Ezt követően a frakció ülésén megszavazták, hogy mégis támogatják Szabadi kiadatását. Másodszor pedig a november 8-i parlamenti szavazásnál álltak Szabadi Béla mellé, amikor mindösz­­sze csak 15-en (!) szavazták meg a mentelmi jog felfüggesztését a 136 fős szocialista frakcióból, 42-en tartózkodtak, 79-en pedig egy­általán nem szavaztak. Az MSZP mindig a közélet tisztaságáért emelt szót, de úgy látszik, hogy a szavakat ez­úttal sem követték tettek. Kovács László, miután megpróbálta ma­gyarázni az MSZP cselekedeteit, még önma­gával is ellentmondásba keveredett. Először agresszívan támadta a kormányt, hogy az mi­lyen „koncepciós eljárást” folytat Szabadi el­len, majd később azt bizonygatta, hogy az ag­rártárcánál történő visszaélésekre ők már rég felhívták a figyelmet. Hiába, egy párt ellent­mondásos döntéseit egy pártelnöknek sem egyszerű megmagyarázni... Ugyanez a jelenség volt megfigyelhető a zárszámadási törvény szavazásakor. Történt ugyanis, hogy a szavakban oly szociálisan ér­zékeny MSZP nemet mondott például a nyug­díjemelésre, a közalkalmazotti béremelésre és az egészségügyben dolgozó ápolónők bérki­egészítésére. Nehéz akkor hitelesnek tekinteni a 150 milliárd forintos egészségügyi „tűzoltó­csomagot” sürgető legnagyobb ellenzéki párt magatartását, amikor a zárszámadás elvetésével az egészségügyi szférának juttatott több mint kilencvenmilliárdra is nemet mondott. Úgy látszik, hogy a 136 fős szocialista frakcióból mindössze három képviselőnek tűnt fel ez a feltűnő ellentmondás. Ők ugyanis igennel mertek szavazni a tör­vényre, vélhetően azért, mert fontosabbnak tartják,választóik érde­keinek hiteles képviseletét - amire egyébként felesküdtek! -, mint az MSZP rigorózus frakciófegyelmét. Ebből a néhány esetből is jól látszik, hogy az MSZP-n belül egyre több ellentmondásos, zavarodott nyilatkozat lát napvilágot, ame­lyek a közvélemény-kutató intézetek legfrissebb jelentéseivel (az MSZP csökkenő választási esélyeivel) vélhetően szorosan összefüg­genek. Márpedig a 2002-es parlamenti választásokat az a párt fogja megnyerni, amelyik hitelesebbnek mutatkozik a választópolgárok és elsősorban a bizonytalan szavazók előtt. Ha az MSZP politikai re­torikáját nem hozza összhangba cselekedeteivel, akkor nem sok jó­ra számíthat 2002 tavaszán. A szerző egyetemi hallgató (ELTE BTK politológia tanszék) Úgy tűnik, Medgyessy - a szocialisták miniszterelnök-jelöltjeként - nem tudta kellő hatékonysággal megértetni a szocialista frakcióval a brüsszeli üzenet lényegét. A kormányfőjelölt és pártja, illetve az MSZP frakciója között enyhén szólva sem olyan a kapcsolat, amely jövő tavasszal gyümölcsöt teremne B Hummer Tibor________________________________________ H­a tisztelt olvasónk már túllépett a középiskola küszöbén, bátran ugorja át az első bekezdést; ha azonban még a pado­kat koptatja, szolgálnék számára egy jó tanáccsal. Bármennyire is felkészületlen történelemből, feleletét, dolgozatát kezdje a követ­kező mondattal: a parasztság elégedetlen volt és lázadt. Bejön. Legalábbis az esetek kétharmadában. Mert a parasztság soha nem volt elégedett. S a jelek szerint soha nem lesz teljesen az, de ez már a jövő muzsikája, erről gondolkodjék majd öt-hatszáz év múlva a korunkkal már történelemórán ismerkedő kamasz. Oltári nagy szerencse, hogy a napilapokat kevésbé tekintik for­rásalapnak a történészek. Mert vegyünk egy példát, illetve hár­mat, pontosan három újságcímet, s nézzük meg, melyik mit ír a Karsai József szocialista országgyűlési képviselőjelölt, kenyérga­bona-pusztító ember által szervezett „országos” gazdademonst­rációról szóló tudósítása elé. Magyar Hírlap: Atrocitások nélküli agrártüntetések. Népszava: Bizalmatlan gazdák, eladatlan kukori­cahegyek­­ Csendesen tiltakoztak a gabonatermelők. A Magyar Nemzet a Lanyha gazdatüntetés címet választotta. Na most, egy jövőbeni történész bajban lenne, mi is a valóság. Persze két lap csöndes, békés demonstrációról ír, tehát feltételezhető, hogy a gazdák kulturáltan, „éppen-csak-hogy-jelzésértéke-legyen” ala­pon vonultak az utcára, ily módon juttatva kifejezésre elégedet­lenségüket a gabonapiac szabályozatlansága miatt. Feltételezhető, hogy így történt, mert két újság ezt írta egy ellenében. A történész (amennyiben ez az idő tengerében bolhányira zsu­gorodó esemény egyáltalán felkelti kíváncsiságát), ha visszalapoz még néhány újságot, akkor mit talál benne? Azt, hogy a magyar gazdák nevében Karsai József kenyérgabona-elégető, battonyai gazdaembernek látszó egyén fogadkozik, úgy fölforgatják az or­szágot, olyan határblokádot emelnek, de úgy eltorlaszolják mind­emellett az utakat, hogy egy plankton nem tud majd megmozdul­ni, nemhogy egy kenyér-, hús-, tejszállító autó. Elképzelni sem tu­dom, hogy végül is miért nem váltotta be a fenyegetését a képvi­selői mandátumra aspiráló Karsai József, csak találgatni lehet. Vagy megszállta a Szentlélek, vagy rádöbbent arra, hogy azzal a harminc hevesi gazdaemberrel, akik potenciális választókörzeté­ben csatlakoztak hozzá, bajosan lehetne lezárni a hevesi utakat, átkelőhelyeket. Egyébként nem Karsai Józsefen múltott, hogy a gazdaembe­rek színe-java nem bénította meg az országot, Karsai József ugyanis mindent megtett, hogy feltüzelje a gazdákat. Kicsit buta módon politikai demagógiával ugyan, de az vesse az első követ Karsai Józsefre, aki első képviselőjelöltségének első hónapjában képes volt legalább egy olyan szép kerek mondatot elmondani, mint egy úritök. Amikor napvilágot látott az agrártárcának a kukorica inter­venciós áráról szóló rendelete, abból Karsai József azt látta ki, hogy az állam által felvásárolni szándékozott ötszázezer tonna ku­koricakvótát ötszáz ember kimeríti. Ennek a félelmének hangot is adott Karsai József a tv2 Jó estét, Magyarország! című műsorá­ban, hozzáfűzve, hogy ez az ötszáz ember - idézem: „fideszes gya­korlat szerint” - elképzelhető, hogy az unokatestvérek lesznek, mármint a hatalmon lévő emberek unokatestvérei. Kicsit elóva­­toskodta Karsai József mondandójának ezt a passzusát, igaz, de egy kezdő honatyajelölthöz képest nem volt annyira rossz. És ha ehhez még azt is hozzávesszük, hogy Karsai József szocialista kép­viselőjelölt, kifejezetten zseniálisnak számít televíziós szereplése. Őszintén: kinek jutna eszébe kampányidőszakban a korrupció fo­galmát és egy rivális párt nevét egyazon mondaton belül megle­begtetni? Újítás ez a kampányretorikában, de a gazdákat valahogy szemlátomást mégsem tüzelte fel. Pedig akkor még senki nem tudhatta a gazdák között, hogy Karsai Józsefnek nem lesz igaza. Merthogy az államnak csak teg­napig ajánlhatták kukoricájukat a gazdák, Karsai József pedig leg­alább egy héttel ezelőtt kívánt nyugodalmas jó éjszakát az ország­nak a tv2 stúdiójából a parasztlázadás rémképének meglibbenté­­sével. Szóval egy héttel ezelőtt még egy igazi gazdaember sem gondolhatta, nemhogy Karsai József, hogy a hozzáférhető ötszáz­ezres kvótának talán ha egyötödét merítik ki a gazdák. Végül is mindegy. A szocialisták talán csalódottak, hogy elma­radt az út- és határblokád, de néhány jó szándékú ember ma, s úgy öt-hatszáz év múlva néhány történelemszakos kamasz örül amiatt, hogy a battonyai szélvető árnyékra ugrott, s nem aratott vihart. József égett 2009. november 30.. pernek JVÓZÓpOllt ' llil»W N«0| H Nagy mondások ideje : Ugró Miklós______________________________________ A­z 1994-es választások előtti hónapokban számos újonnan, vagy újjáalakult párt bemutatkozó sajtó­­tájékoztatóján vettem részt. Mindegyikük ugyanazt a kampánystábot alkalmazhatta, mert úgy hasonlí­tottak egymásra, mint Papp Laci ellenfelei, mérkőzés után. Mindegyik pártot zsémbes öreg urak reprezentálták, akik olykor egymással is veszekedve szidták a politikusokat és a sajtót. Bekerülésüket a parlamentbe kész tényként kezelték, hi­szen a nem szavazó közömbösöket akarták megszólítani, azok köréből pedig a 6-8 százalék bizonyosan megszerezhető. Programjuk is volt, nagyon jó program, csak azért nem is­mertették, mert féltek, hogy a nagyobb pártok részben vagy egészben ellopják. Úgy vélem, egy nulla egész nulla százalékos párttól he­lyénvaló az effajta „politizálás”, ám most, nyolc esztendő után jövök rá, az akkoriban megfogalmazott félelmek nem voltak teljesen alaptalanok. A megváltó programok ismeret­lenek maradtak ugyan, de egy nagy párt valóban lenyúlt né­hány tételt. Olvasom Nagy Sándornak, az MSZP frakcióvezetőjének nyilatkozatát a Népszabadságban. Elmondja, hogy a pártnak nagy tartalékai vannak, többek között számítanak a bizony­talanok megnyerésére is. Kifejti a következőket is: - Tudom, hogy türelmetlenek az emberek, sokszor leginkább a párton belül, mert azt szeretnék, ha már most „jó nagyokat monda­nánk!” Azért nem állunk elő idő előtt a majdani kormány­­programunk részleteivel, mert a Fidesz számos korábbi ja­vaslatunkat kisajátította, és részben megvalósította. Figyelemre méltó a szocialisták türelmetlensége. Tizenkét éve mást sem csinálnak, mint kormányon, vagy ellenzékben jó nagyokat mondanak. Mi lesz itt, ha a jövőben még nagyob­bakat akarnak mondani? Lehet-e nagyobbat annál, hogy a Fi­desz kisajátította számos javaslatukat? Mi járhat ilyenkor az érdemes érdekvédő eszében? A Bokros-csomag, benne az adóemelés, egyes családtámogatási formák megszüntetése, a tandíj bevezetése, a megfizetett fogtömés, a médiumokban végrehajtott szőnyegbombázás, netán a Nyírfa-ügy, vagy az olajgate - s sorolhatnám még hosszan a tisztán szocialista műremekeket, kár, hogy az 1994-es választási ígéreteik között egyik sem szerepelt. Marad a „Magyarország mindannyiunké” szlogen, de azt sem lopták el, hiszen a mondat csak annyira volt a szocialis­ták tulajdona, mint Magyarország maga. Másrészt, érthetet­lenné válik Medgyessy Péternek az a kirohanása (is), hogy „a miniszterelnök embereit” zavarja, hogy a szocialistáknak van programjuk. A jelek szerint még a párttagok sem ismerik azt a programot, hogyan zavarhatná akkor a kormányt, meg a hozzá közeliket? Jut eszembe, a ’94-ben fellépő pártok egy része beolvadt a kisgazdapártba, de a többiek is eltűntek a süllyesztőben. Eb­ből az a tanulság, hogy a programot nem érdemes a szalma­zsákba őrizgetni, mert megtaplósodik. T­OLLHEGYEN B Pu­hál­ György_____________________________________________________________ Nem népszavaznak Erősen figyeltem az Alkotmánybíróság mostani határozatait, hátha rábukkanok a testületnek a szocialista népszavazási kezdeményezés­ről hozott véleményére. Minap megjött: a négykérdéses interjúból ket­tő föltehető a lakosságnak, a másik kettő viszont kapitális szamárság, aki megalkotta, azt az Oktogonnál kellene fölpofozni nagy nyilvános­ság előtt. Mit mondott erre Nagy Sándor frakcióvezető, minden szocialisták közt a legfrakcióvezetőbb? Azt mondta, az MSZP ezek után eltekint a népszavazástól, nem kér ilyet, folyjon a politika csak a maga medré­ben, plusz az idő is eljárt. Kívülálló erre azt mondaná, emelkedett emberrel állunk szemben, aki fölmérte a megelőző szamárságot (amit ő csinált), hamut szórt a testére, ruházatát megtépte, s ezek után nyilatkozott az őt kérdező médiumnak. Talán így van, talán nem (hamunak ellenben nyoma sincs, meg Sándor öltönyét sem láttuk megtépve). Még az is lehet, hogy Sándorék esetleg hatásvadász módon álltak a kamera, mikrofon, tintaceruza, miegyéb elé, amikor megkérdezték őket, elvannak-e ezzel az Orbán-kormánnyal, vagy van-e valami má­sik tervük... Lényeg a lényeg: a munkásmozgalom itt felejtett szárnya két nap­pal ezelőtt kijelentette, eltekint a tervezett népszavazástól, merthogy az beleütközne az időhiányba. (Szembejött az időhiány, ők meg sze­gények csak rohantak szemközt, puff.) Énnekem az a véleményem, hogy Nagy Sanyiéknak szómenésük van (széntabletta, napi 3x2), mindenképpen mondani akarják. Mon­dani, mondani... Mikrofon kell nekik, kamera, potentát, hírlapíró. Mehetünk adásba. Szó megszakad, hang fennakad. Marad a lózung.

Next