Magyar Nemzet, 2001. december (64. évfolyam, 280-303. szám)

2001-12-01 / 280. szám

□ Magyar Nemzet Belföld 2001. december 1., szombat Kísérletet sem tettek a befolyásolásra Solt Pál, a Legfelsőbb Bíróság elnöke az egyes ügyek politikai súlyáról, az ítélőtábláról és a kiemelt védelemről Újabban szinte naponta kérdőjelezik meg Magyarországon az igazságszolgáltatás pártatlanságát. Lapunknak adott interjújá­ban Solt Pál, a Legfelsőbb Bíróság és az Országos Igazságszol­gáltatási Tanács elnöke kijelentette: amióta ő áll a legfőbb bírói testület élén, nem tapasztalt befolyásolási kísérletet a minden­kori kormányzat vagy más politikai tényező részéről. A vele ké­szült beszélgetésben Solt Pál válaszolt a személyével kapcsola­tos kifogásokat firtató kérdésünkre is, valamint kifejtette véle­ményét a bírói kar és az előző rendszer viszonyáról. M­SZF.N­F.m­ Zol­TÁN B­árándy Péter ügyvéd szerint a kormány befolyásolja az igaz­ságszolgáltatást. Sőt, egy mostaná­ban alakult jogászegyesület szerint a politika elvárásokat fogalmaz meg az igazságszolgáltatás irányában. Mi erről a véleménye, és miért nem szólalt meg eddig ebben az ügyben? - Mostanában szinte minden nap megjelenik a sajtóban erről va­lamilyen értekezés, de azzal az ösz­­szefoglaló címmel, hogy „igazság­szolgáltatás”. Én azonban szeret­ném hangsúlyozni: nem csak szim­bolikus, vagy szóhasználati kérdés az, hogy az alkotmány kimondja: a Magyar Köztársaságban az igazság­szolgáltatást a bíróságok gyakorol­ják, így, bár természetes, hogy ez a folyamat „többszereplős”, de ami­kor igazságszolgáltatásról van szó, ezen a bíróságokat kell érteni. Ami­kor egy ügy a bíróság elé kerül, ak­kor a védő vagy jogi képviselő, ille­tőleg a vádat képviselő ügyész ügy­félként szerepel az eljárásban. Tehát a bíróságnak monopóliuma van az igazságszolgáltatásra. Ezért értel­mezhetetlen számomra az utóbbi hetek nyilatkozatháborúja, hiszen azokban szó sincs bíróságokról. Ez elmondható a megjelent vélemé­nyek nagy többségére is. Ez az egyik oka annak, hogy eddig nem kíván­tam hozzászólni ehhez a vitához. Másrészt pedig a bírói szerepből na­gyon erős visszafogottság követke­zik. Időnként persze nyilatkoznunk kell, de épp Orbán Viktor miniszter­­elnök televíziós interjújából követ­kezik az a helyes elv, ami nekem is nagyon szimpatikus volt, s amit ma­gam is gondolok: nem helyes a poli­tika szereplőinek a bíróságok egyedi ügyeivel foglalkozniuk. - Milyen a viszonya a bíróságok­nak a politikával? - A bíróság helyzete azért is sajá­tos, mert, nem politikai tényező. A bíró nem politizálhat, nem lehet párttag, de az ügyeknek két okból bizony lehet politikai súlyuk, vagy a tárgya olyan, vagy a szereplők sze­mélye. A bíróságok kizárólag a jog­szabályok alapján döntenek, ítélete­ik gyakran politikai hatásúak. A bí­rósági eljárások nyilvánosak, a bíró­ságok tevékenysége nyitt, de a konk­rét ügyek kommentálásában nem vehetünk részt.­­ Került-e már olyan helyzetbe, hogy politikusok próbálták önt befo­lyásolni egy-egy bíró döntése előtt? - Amióta a Legfelsőbb Bíróság elnöke vagyok, soha nem éreztem semmiféle befolyásolást a minden­kori kor­­ányzat, vagy más politikai tényezők részéről. Már tizenkét éve vagyok a helyemen, ezért jó vi­szonyban vagyok szinte minden po­litikussal, de soha senki még kísérle­tet sem tett arra, hogy egy-egy ügy­ben befolyásolja döntéseinket. Per­sze nekem is van véleményem a po­litikáról, de a szerepem nem engedi meg, hogy ennek hangot adjak. Nem ártana ez az önmérséklet a po­litikusoknak sem, mert bár nekik is lehet véleményük a bíróságok dön­téseiről, ezeknek azonban biztos ténybeli alapokon kellene nyugod­niuk. Sokszor hiányos ismereteken alapulnak a bírálatok.­­ Az 1997-es igazságügyi reform nem sorolta be a Legfelsőbb Bírósá­got egyik állami ellenőrzési intéz­mény alá sem, azaz ellenőrzési és igazgatási szempontból a Legfelsőbb Bíróságnak nincs „gazdája”. Ki el­lenőrzi a bíróság működését?­­ Ez így nem pontos. A Legfel­sőbb Bíróság, a többi húsz megyei bíróság és az Országos Igazságszol­gáltatási Tanács (OIT) Hivatala ma a központi költségvetés egyik feje­zetét képezi. Azt, hogy az egyes in­tézmények - köztük a Legfelsőbb Bíróság - mennyi pénzzel rendel­keznek, az OIT állapítja meg. Az Ál­lami Számvevőszék (ÁSZ) minden évben ellenőrzi a források felhasz­nálását, de az OIT belső ellenőrzési osztálya is vizsgálódhat, valamint a Legfelsőbb Bíróság maga is ellenőr­zi munkáját. Az ÁSZ legutóbb meg­állapította, hogy szabályszerű és költségkímélő a gazdálkodásunk, de azt is kiemelte, hogy a tervezett költ­ségvetésünk reális igényeken alap­szik.­­ A nemrég elkészült EU-s országjelentés úgy fogalmaz, hogy az igazságszolgáltatási rendszer jól mű­ködik, de a Legfelsőbb Bíróság hely­zete azért nem jó, mert az ügyek éve­kig torlódnak. Ezért a testület nem tud kellően eleget tenni annak az al­kotmányos feladatának, hogy a jog­­alkalmazás országos egységét bizto­sítsa. Elképzelhető a gondok első szá­mú okaként az, hogy - a hírek sze­rint - a Legfelsőbb Bíróság bírói ál­lásainak 15-20 százaléka nincs be­töltve? - Ez nem igaz. Mind a 107 bírói státus be van töltve, így nincs egyet­len üres helyünk sem. A pénzügyi helyzetünk, de az egész fejezeté for­ráshiányos. Ez azt jelenti, hogy likvi­ditási gondjaink általában nincse­nek, fejlesztési lehetőségeink azon­ban korlátozottak. Visszatérve a Legfelsőbb Bíróságra, az igazság az, hogy az ügyek száma évről évre nö­vekszik. Jelenleg is mintegy 15 ezer ügyünk van a Legfelsőbb Bíróság előtt. Az ráadásul nemzetközi köte­lességünk is, hogy a bírósági eljárá­sok ésszerű határidőn belül befeje­ződjenek. A Legfelsőbb Bíróság azért is van nehéz helyzetben, mert a cégügyeket, a csőd- és felszámolá­si eljárásokat a megyei bíróságok intézik első fokon, ezért a döntéseik elleni fellebbezések a Legfelsőbb Bí­róságra tartoznak. Csak ebből a két ügycsoportból mintegy háromezer elintézetlen ügyünk van. Ki merném jelenteni: talán nincs a világon olyan legfelsőbb bíróság, amely egy cég fi­zetőképtelenségének a megállapítá­sára irányuló fellebbezését bírálná el, ami a felszámolási eljárás megin­dulásának csupán a feltétele. Mivel alig képzelhető el, hogy ez a hatás­köri szabály a közeljövőben megvál­tozzon, a Legfelsőbb Bíróság helyze­tén alapvető változást egy kizárólag fellebbezésekkel foglalkozó bírósági szint beiktatása hozhat.­­ Ez lenne a 2003-ban felállítan­dó ítélőtábla.­­ Igen, s ennek létrejötte után a Legfelsőbb Bíróságon a felülvizsgá­latok és a jogegységi eljárások ma­radnak. Szakmailag egyébként több ítélőtábla indokolt. Mindenütt a vi­lágon, de korábban Magyaror­szágon is regionálisan voltak meg­szervezve a táblabíróságok. Ezek nagysága, bírói létszáma egyébként jó becsléssel kiszámítható a felleb­bezések arányából. Ezért én úgy gondolom, hogy az egy ítélőtábla át­meneti, a továbbiak létrehozásáról az Országgyűlés dönt majd 2002 vé­géig­- Ön 1998-ban azt nyilatkozta, hogy hosszú évek munkája fekszik a táblabíróságok előkészítésében. Úgy tudjuk, még ingatlanokat is vásárolt a majdan létrejövő táblabíróságok­nak. - Eredetileg három helyen lett volna ítélőtábla: Budapesten, Pé­csett és Szegeden. Utóbbi helyen az OTP-vel közösen megvásároltunk egy igen rossz állapotú épületet 1997-ben. Pécsett az önkormányzat átengedte a saját irodaházát a me­gyei bíróság számára; itt két emele­tet alakítottak át e funkcióra. Buda­pesten a Legfelsőbb Bíróság épüle­tének negyedik szintjét alakítottuk ki az ítélőtáblának. A problémát most az okozza, hogy az országos ítélőtábla értelemszerűen nagyobb létszámmal fog működni, mintha mindhárom egyszerre nyitná kapu­it. Az országos ítélőtábla nem fér be a Legfelsőbb Bíróságnak a Legfőbb Ügyészséggel közös épületébe. - Nem volt akkor kissé elhamar­kodott, hogy négy éve ingatlanokat vásárolt egy még nem is létező intéz­mény számára? - Arról törvény szólt, hogy elin­dul három táblabíróság. Kötelesek voltunk megfelelő előkészületeket megtenni. Muszáj volt az ingatla­nokra pénzt fordítani, ráadásul már az elnököket is kinevezték­. - A jövő év elején négy legfelsőbb bírósági kollégiumvezetőnek lejár a mandátuma. Ön október elején úgy nyilatkozott: ez lehetőséget nyújt ar­ra, hogy megújítsák és megerősítsék a bíróság vezetését. Úgy tudjuk, a távo­zó vezetők közül kettőnek volt MSZMP-s múltja. Lehet, hogy a bíró­ságokon is megindult az elmaradt rendszerváltás?­­ A Legfelsőbb Bíróságon meg­történt a rendszerváltás. Hadd je­gyezzem meg, hogy a magyar bírói kar legalább fele 1990 óta lett bíró. A Legfelsőbb Bíróságon is tehát egy igencsak megújult bírói kar alakult ki, de tudnunk kell, hogy a rend­szerváltáskor az új politikai elit egyik tényezője sem igényelte, hogy a bírókat - mint ahogy ez megtör­tént Csehországban, vagy a megszű­nő NDK-ban, vagy Lengyelország­ban - átvilágítsák. Ennek az a felis­merés volt az oka, hogy nálunk a történelmi szituáció egy kicsit eltért a többi volt szocialista országtól. Ar­ra gondolok, hogy a kommunizmus kemény diktatúrájából az ország ve­zetése lassan átcsúszott egy puhább diktatúrába, így ez egy hosszabban elnyúló folyamat volt. Azaz a hetve­nes, nyolcvanas évek már nem azt jelentették, mint az ötvenes, hatva­nas évek. Ezért a politikai rendszer­­váltás egyfajta jogfolytonosság alap­ján ment végbe, így nem is volt olyan jogszabály, amely a bírók kü­lön átvilágítását előírta volna. Tehát a bírói kar folytatta a munkáját. De ugyanakkor azt is el kell monda­nom, hogy egyetlen olyan bíró sem működött a Legfelsőbb Bíróságon, aki a korábbi rendszer politikai megtorló ítélkezéseiben valaha is részt vett.­­ Az igaz, hogy nincsenek „vérbí­rók” a Legfelsőbb Bíróságon, de régi MSZMP-sek közül kettő is akadt, akik még mindig vezető pozícióban vannak, igaz, nem sokáig...­­ Több olyan bíró és más állami területen foglalkoztatott vezető is akadhat, aki MSZMP-s párttag volt. Én éppen nem voltam sohasem párttag. A két említett vezetőről pe­dig annyit: abszolút korrekt és szak­mai módon vezették a kollégiumai­kat. ők kiemelkedő jogismerettel rendelkező bírók. Mivel lljárt a mandátumuk, és nem lesznek kollé­giumi vezetők, így várhatóan teljes váltás lesz. A korábbi elnökhelyettes sem pályázott. Feltehető, hogy az eddigi főtitkár, Lomnici Zoltán tölti majd be ezt a posztot, a köztársasági elnök úrtól a kinevezésére várunk. Tehát elmondhatjuk: teljes rend­szerváltás történt a Legfelsőbb Bíró­ságon. Hadd mondjak még egy ér­dekességet: az MSZMP fénykorában sem volt ötven százalék felett a Leg­felsőbb Bíróságon a párttagsági arány. Arról nem is beszélve, hogy mi a kilencvenes évek elején kiadtuk az Iratok az igazságszolgáltatás tör­ténetéből című ötkötetes művet, amelyet itt szerkesztettünk, és ami bemutatja az összes borzalmat, amit igazságszolgáltatás címén a korábbi korszakban műveltek. Ezt magunk tártuk fel, és ez pótolhatatlan forrás­munka. - Önnek is lejár a mandátuma jövő nyáron. Vállalná-e harmad­szorra a legmagasabb bírói posztot? - Ez az Országgyűlés hatás­körébe tartozó döntés. Az összes képviselő kétharmadát igénylő sza­vazás nyilvánvalóvá teszi, hogy a Legfelsőbb Bíróság elnökének meg­választása politikai konszenzust igé­nyel. A magyar törvények nem zár­ják ki, hogy akár harmadszorra is megválasszanak, s ha a köztársasági elnök úr és a politikai tényezők kon­szenzusa bizalmat ad további mű­ködésemre, elég erőt érzek magam­ban és szívesen elvállalnám az elnö­ki posztot. Jó volna a kezdettől, tehát a rendszerváltozástól végigkísérni egy új bírósági rendszer kialakulá­sát. Ezt lehet személyes ambíciónak is nevezni, de úgy érzem, hogy erőmhöz képest elég sokat tettem ezért, és ezt szívesen folytatnám. - Ön milyen tapasztalatokkal ér­kezett a Legfelsőbb Bíróság elnöki posztjára? - A pályafutásom elég rendha­gyó módon indult. Mindössze há­rom évet voltam elsőfokú bíró a Pesti Központi Kerületi Bíróságon. Aztán a Legfelsőbb Bíróság elnöki titkáraként dolgoztam öt évig. In­nen eltávoztam és kilenc évig a Pénzügyminisztérium jogi osztályá­ra kerültem, mivel Korom Mihály akkori igazságügy-miniszter meg­akadályozta a bírói kinevezésemet. A pénzügyben „csak” csoportveze­tői szintig jutottam, viszont tapasz­talatokat szereztem. Végül 1980- ban neveztek ki legfelsőbb bírósági bírónak, s azóta itt dolgozom. Eb­ben az értelemben én is régi ember­nek számítok. - Ön kínosan ügyel a biztonságá­ra, 1999 decemberétől még a kiemel­ten védett személyek közé is bekerült, ami nem kevés pénzébe kerül az ál­lamnak. Úgy tudni, korábban test­őrök kísérték mindenhová. Ez meny­nyibe került a bíróságnak?­­ Azt, hogy ki védett személy, jogszabály írja elő. A „testőrök” pe­dig a hozzám kapcsolódó mítoszok egyike, tehát nem igaz. A Legfelsőbb Bíróság rendészei közül egyik kísért el útjaimon, aki korábban a Köztár­sasági Őrezred tagja volt és bírósági alkalmazott lett. - Akkor a félelem motiválja? - Személyes­ félelemérzetem nincs. A bírák fenyegetettségérzése általában nem nagy, de a szóbeli és írásbeli durvaságok és fenyegetések sajnálatosan elszaporodtak. - Ami a legendákat illeti, sokat lehetett hallani egykoron egy bizo­nyos „Soltvadkert-örömkertről”. - A Soltvadkert-legenda is csak egy a sok közül. Mindenkinek szí­vesen ajánlom, hogy jöjjön és nézze meg. Győződjön meg arról, hogy a földszinti díszterem fölött lévő pi­ciny pázsiton még járni sem lehet. Ugyanis ez egy kátránypapírral be­borított kis terület volt, amire vé­kony földréteget terítettek és befü­vesítették: ez azt jelenti, hogy ha valaki ott dolgozik és kinéz az abla­kon, akkor nem a rideg kátrányt látja, hanem a füvet, oda azonban nem lehet kimenni. Ennek a beke­rülési költsége 257 ezer forint volt. Ezek a legendák nem véletlenül születnek, belülről jönnek és nagy­jából körülhatárolható az a kör, amelyik terjeszti rólam. A külföldi utazásaim is célpontokká váltak, hiszen azt írták, hogy a magánútja­imon is az állam pénzét költöm. Er­ről annyit, hogy az állami útra sem az állam pénzét költöm. Még a kül­földi napidíjat sem veszem fel. Megilletne, de nem utazom a repü­lőgépen első osztályon. Amióta megválasztottak, egy fillér jutalmat nem vettem fel. Ráadásul, amikor ezek az alaptalan vádak napvilágra kerültek, én kértem Kovács Árpá­dot, az ÁSZ vezetőjét, hogy világít­sák át az gazdálkodásunkat, az uta­zásaimat pedig külön nézzék meg. Az állam számvevői mindent rend­ben találtak. SOLT PÁL 1937. október 3-án, Szentendrén született. Édesapja tisztvi­selő, édesanyja háztartásbeli volt. 1956-BAN a jogi egyetemen elsőéves. 1960-BAN summa cum laude diplomázott, majd 1964-ben bírói-ügyé­­szi szakvizsgát tett. 1966-BAN a Legfelsőbb Bíróságon az elnöki titkárság vezetője. 1971-TŐL a Pénzügyminisztérium jogi osztályára kerül. 1980-BAN a Legfelsőbb Bíróságon kinevezik bírónak. 1987-BEN a Legfelsőbb Bíróságon a polgári kollégium vezetője. 1989-BEN két hónapra az akkor alakuló Alkotmánybíróság tagjának választják. 1990 JÚNIUSÁBAN a Legfelsőbb Bíróság elnökének nevezik ki. 1997-BEN az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnökének választ­ják meg. mmmmmmmé_________________________________________________________ .Elmondhatjuk: teljes rendszerváltás történt a Legfelsőbb Bíróságon­ fotó: bi­rger Zsolt

Next