Magyar Nemzet, 2002. február (65. évfolyam, 27-50. szám)

2002-02-27 / 49. szám

2002. február 27., szerda Belföld Magyar teet­ó ii——in­­­iiiim—11 f­fi~mniniinnninmifiwn^wrir~i—r—r~*~70­mnmiTim'T“‘ ir— ~~ — —------------— A paksi erőmű MSZP közeli zsebekbe is termelt Atomgate: Medgyessy az energiavállalatnak is szakértett • Érdemi munka nélkül nyolcvanmilliót kapott egy Altus-cég B Huth Gf.rqfi­y_________________________ A­zt nem tudom, hogyan lehet megálla­pítani egy olyan felkészültséget, ami a fejben van, és hogy mennyit ér az forint­ban. Jelen esetben nem kárról, hanem el­maradt haszonról lehet beszélni, amely rajtunk kívül álló okok miatt nem realizá­lódott - menesztése után e szavakkal pró­bálta körülírni a Medgyessy Péterrel 1991 januárjában megkötött szerződés hasznát Pónya József, aki a kezdetektől 15 éven át volt a Paksi Atomerőmű vezérigazgatója. Pónya kézzel írott válaszlevelében Bakács Istvánnak, a részvénytársaság újonnan kinevezett elnökének próbált kézzel fogha­tó magyarázatot adni arra: miért éppen az exminiszterelnök-helyettes - egykori MSZMP központi bizottságbeli tagtársa - Medgyessy Péter vezette vállalkozást talál­ta a legalkalmasabbnak a tanácsadói szer­ződés megkötésére. Bakács a helyzet tisztázását kérő levelé­ben utalt az rt. felügyelőbizottságának je­lentésére, miszerint „nem tűnik egyértel­műnek a szolgáltatás és ellenszolgáltatás egyenértékűsége. Nem kizárhatóan kár ér­te a részvénytársaságot”. Az exkádertől azt kérte: írja le, hogy a Magyar Paribas Rt. milyen módon tett eleget szerződéses köte­lezettségeinek. Pónya nem volt könnyű helyzetben, ugyanis a felügyelőbizottság hosszas kuta­tás után sem találta írásos nyomát a „szak­értésnek”. A már idézett válaszlevélből az derül ki, hogy az akkori vezérigazgatói fize­téssel vetekedő díjazásért Medgyessyék szóban bővítették Pónya József „pénzügyi ismereteit”. Bár rajta kívül más atomerő­mű-dolgozó nem részesült az értékes okta­tásból, Pónya mégis úgy látta, hogy a ta­nácsadás „később az egész vállalat részére szolgált volna háttérintézményként”. Ami­kor e cikk készítése apropójából magunk is felkerestük Pónyát, a levélben leírtakon túl azzal is érvelt, hogy „Medgyessyék szakér­telmére főként a francia villamos művek­kel akkoriban folytatott tárgyalások miatt volt szükség”. A részvénytársaság felügyelőbi­zottságának elmarasztaló állásfoglalása el­lenére végül nem lett ügy az összesen ki­lenc és félmillió forintot felemésztő szemé­lyes, szóbeli, megfoghatatlan tartalmú ta­nácsadásból. A vizsgálat botrányszagú eredményéről hosszú éveken át csak az atomerőmű falain belül értekezhettek a bennfentesebb alkalmazottak. 1996. december 17-én már újabb ta­nácsadói szerződések borzolták a felügye­lőbizottság titoktartásra felesküdött tagjai­nak idegeit. A grémium ülésén azonban hi­ába állapították meg sajnálkozva, hogy a megbízások teljesítési dokumentumait hi­ányosan kapták meg, az iratok elérhetetle­nek maradtak, így akkor úgy döntöttek: a téma tárgyalását későbbre halasztják. A valós helyzetre csak a közelmúltban derült fény. Akkor is csak egy szűk kör számára. A Horn-kormány 1994-es beiktatása után tisztogató akciók kezdődtek Pakson (is). Elmozdították az állami tulajdonú tár­saság vezérkarát, s hamarosan Szabó József vehette át a vezérigazgatói széket. Szabó a rendszerváltozás előtt vezérigazgató-he­lyettesként kísérte Pónya Józsefet az erő­mű élén, ma pedig az MSZP paksi képvise­lőjelöltjeként, a párt megyei listavezetője­ként országos politikai karrierre aspirál. Az új vezérigazgató első intézkedései során a jól bevált módszerhez folyamodott: 1995 januárjában tanácsadói szerződést kötött korábbi vezetőtársával, Pónya Józseffel. Pónyának a megállapodás alapján töb­bek között „biztonságot érintő kérdések­ről, a kiégett nukleáris üzemanyag elhelye­zésének problémaköréről, rekonstrukciós tervekről” személyesen Szabó József vezér­­igazgatóval kellett konzultálnia. Emellett­­ a dokumentum egyes számú pontjában meghatározottak szerint­­ olyan szigorúan specifikus szakmai kérdésekben is irányt kellett mutatnia, mint az „atomerőmű üze­meltetése”. A szóbeli tanácsokért havi 320 ezer forint illette az exvezért, emellett kor­látlanul használhatta a Paksi Atomerőmű Rt. mobiltelefonját (1997-ben 1,2 millió fo­rintos számlát hagyva) és a vállalat Renault 19 típusú autóját. Az együttműködés egé­szen 1998 végéig érvényben volt, bár a dí­jazás emelése, illetve a szolgálati autó cse­réje miatt többször megújították. Az MSZP támogatásával ma képviselő­­jelöltként harcba szálló Szabó - talán Pónya József tanácsait követve - vezérigaz­gatóként a tágabb értelemben vett Med­­gyessy-csapatról sem feledkezett el. 1997 októberében tanácsadással és közvéle­mény-formálással bízta meg a néhány hó­nappal korábban hárommillió forinttal lét­rehozott Agóra Marketing Kft.-t. Az 1998- as választási kampány előestéjén megkö­tött, egy későbbi megállapodásban 1998. július 31-ig meghosszabbított szerződés alapján az atomerőmű „távlati céljaihoz kapcsolódó közvélemény-formáló tevé­kenységért” havi nyolcmillió forintot vehe­tett fel a cég. A szerződés - a kft. görög ere­detű nevéhez hűtlenül - nem okozott sok vitát a vezérkarban. A mindössze három ol­dalból álló dokumentumot - amelyből a „megbízott feladatai” címet viselő bekez­dés alig néhány sort tett ki - könnyedén aláírta Szabó. Összesen nyolcvanmillió fo­rintot fizettek ki a vezérigazgató saját ren­delkezésű keretéből. Ez csaknem tíz száza­lékát tette ki az 1997-98-ban közgyűlési felhatalmazás nélkül elköltött úgynevezett vezérigazgatói szerződések végösszegének. A nyúlfarknyi, ám annál ígéretesebb bevétellel kecsegtető megállapodást az Agóra Kft. részéről a békéscsabai Honti Pál írta alá. A tulajdonosi és személyi össze­függések vizsgálata révén azonban - má­sok mellett - Dobrev Klárához, Medgyessy jelenlegi kabinetfőnökéhez és Dobrev édesanyjához, Apró Piroskához, Horn Gyu­la egykori kabinetvezetőjéhez jutottunk el. Az Agóra Kft. ugyanis a Altus-biroda­­lom tagja. Az atomerőmű megbízása ide­jén a cég a botrányos privatizációiról elhí­­resült cégcsoport zászlóshajója, az Altus Befektetési és Vagyonkezelői Rt. tulajdo­nában volt. E vállalat igazgatóságát ekkori­ban Apró Piroska vezette, de a grémium­ban ült az említett Honti Pál is. A Horn­­kormány bukását követően pedig Szilvásy Györggyel, a környezet- és területfejlesztési tárca egykori, mára látványosan meggaz­dagodott közigazgatási államtitkárával és Virág Attilával, a Tocsik Mártát megbízó, SZDSZ által delegált ÁPV Rt.-igazgatóval is kiegészült. Azt, hogy a nyolcvanmillió forint oda­ítélésekor szerepet játszhatott Szabó József politikai elhivatottsága, jól jelzi az Agóra Kft. további sorsa is. A vállalkozás ugyanis két éve beolvadt a szintén Altus-tulajdonú Perfekt Rt.-be. E társaság vezetői között egy meglehetősen érdekes név is felbuk­kan. Szilvásy György és Virág Attila igazga­tósági tagsága mellett a cég felügyelőbi­zottságában foglalhatott helyet Simóka Kálmánná, a Kincstári Vagyoni Igazgató­ság volt vezetője. Simókáné az Orbán-kor­­mány átvészelését mint az „állami megbí­zások” szakértője, a Medgyessy Tanácsadó Kft. alkalmazottjaként kezdte meg. Mint közismert, a kormányfőjelölt családi cége harmincmillió forintot kapott a Gresham­­ügyben kifejtett lobbitevékenységért. Medgyessy jelenlegi kabinetfőnökére, Dobrev Klárára ugyancsak ráleltünk az Altus-birodalomban. Ő ugyanis ügyveze­tőként a cégcsoport Fittelina nevű kft.­­jében tűnt fel egy időre, de megtalálható a Dobrev-Apró család személyes tulajdoná­ban lévő Raendo Tanácsadó Kft.-ben is. (Lapunk Medgyessy Péter és az Altus vi­szonyával január 26-án foglalkozott bő­vebben.) A Paksi Atomerőmű Rt. felügyelőbi­zottsága végül csak Szabó leváltása után jutott hozzá a vezérigazgató által kötött szerződésekhez. 1999. január 29-i jelenté­sükben az Agóra Kft. megbízását minősít­ve kijelentették: „a kft. szerződéses felada­tai nem voltak rögzítve. A teljesítés és a dí­jazás nem állt arányban egymással.” A bi­zottság megállapította, hogy „nem ítélhe­tők meg, így nem kérhetők számon a meg­bízott konkrét feladatai”. A leírtakból kide­rül, hogy bár a cég készített havi jelentése­ket és nyújtott írásos tanácsokat, nem va­lósította meg vállalásai jelentős részét. Nyolcvanmillióra taksált tevékenysége pél­dául az Observer hírfigyelő szolgálat anya­gainak továbbításából állt. Az újabb vizsgálat során ismét elővet­ték Pónya József tanácsadói megbízását is. Összegzésként kinyilvánították: különösen elmarasztalható Szabó József szerződéskö­tése az Agórával, illetve Pónyával. Utóbbi­ról azt is megállapították, hogy írásos nyo­ma nincs az atomerőmű érdekében végzett tanácsadói ténykedésének. Kifogásolták, hogy az 1996-ban kért dokumentumokat csak hosszú idő múlva adták át, mi több: a felügyelőbizottság szerint a szerződéseket utólag, egy csomagban készítették. (Erre utal az azonos forma, papír- és tollhaszná­­lat - írta le a bizottság.) A vezérigazgató egyetlen személyt, ugyanazt a „túlélőként” számon tartott Nagy Istvánná gazdasági vezérigazgató-helyettest vonta be e dönté­seibe, aki egy ízben már megrovásban ré­szesült a cikk elején taglalt, Medgyessy- Magyar Paribas Rt.-féle tanácsadói szerző­dés miatt. Szabó József újkeletű politikusi elhiva­tottsága tükrében beszédes a felügye­lőbizottság 1999-es másik megállapítása is, miszerint a Paksi Atomerőmű Rt. a volt vezérigazgató személyes rendelkezése alapján az erőműves tematikájú műsoro­kon túl percenként ötezer forinttal támo­gatta a paksi városi rádió és televízió hír­műsorait (!) is. Az atomerőmű éléről 1998 decemberé­ben negyvenmillió forintot meghaladó végkielégítéssel távozó Szabót a jelek sze­rint nem rendítették meg a vizsgálati jelen­tés súlyos megállapításai. Az Agóra Kft. nevét hallva például értetlenkedve kérde­zett vissza: „Az meg mi?” Később pedig ál­lította: a vállalkozás megfelelően teljesített, a dokumentumok erről megtalálhatók az atomerőműben.­­ Nem akarok a témáról a Magyar Nemzetnek magyarázkodni. Nyil­vánvaló, hogy csak egy választási gumi­csontról van szó - zárta le a beszélgetést az MSZP-s jelölt. Az Agóra elnevezés pedig olyannyira megtetszett a volt vezetőnek, hogy ezt a nevet adta a család nemrég megnyitott ét­termének. A városi újság híradása szerint a március 8-i nőnapon chippendaleshow várja az Agórába látogatókat, nyilván a gyengébb nem nagy megelégedésére. (Tényfeltáró riportunk második része HOLNAPI SZÁMUNKBAN OLVASHATÓ.) mely létrejött egyfelől a Paksi Atomerőmű Részvénytársaság (7031 Paks, 023/5. hrsz.), mint megbízó - továbbiakban Megbízó -másfelől a/..A­­ÓRA Marketing KoHátott T»«^SGW^,‘Sál*«sE8 (1055 Budapest, Szalay u. 4 ), mint megbízott - továbbiakban Megbízott -között alulírott napon és helyen az alábbi feltételek szerint. II. A Megbízott feladatai 2. 1. A Megbízó a magyar energiatermelő iparág egyik legnagyobb szereplője, mely arra törekszik, hogy további beruházásokkal növelje energiatermelő kapacitását. A céljai megvalósítása érdekében súlyt helyez arra, hogy mind a közvéleményben,l­BBH tucatg azoknak a szerveknek szervezeteknél ......M)|ipilll|Jf|illllllll.......... valósághű kép alakuljon tán az atomenergia előállítását szolgáló berendezések biztonságos működtethetőségről, illetve az így nyert energia más energiaforrásokhoz mért költségelőnyéről. Mindössze két sorban határozták meg az Agóra Kft. 80 millió forintot érő feladatait Tisztelt Ponya Úr! Paksi Atomerőmű Részvénytársaság Felügyelő Bizottsága vizsgálat lefolytatását kérte néhány, az elmúlt években megkötött vállalkozási, illetőleg megbízási szerződés tekintetében. A Felügyelő Bizottság megítélése szerint egyes vizsgált szerződések esetében nem tűnik egyértelműnek a szolgáltatás és ellenszolgáltatás egyenértékűsége, nem kizárhatóan a Paksi Atomerőmű Részvénytársaságot, illetőleg jogelődjét, a Paksi Atomerőmű Vállalatot e szerződések kapcsán kár érte. Sajnálatos módon e konzultációkról, azok lefolyásáról, azaz a teljesítés módjáról, egyáltalában a teljesítés megtörténtéről nem állnak rendelkezésünkre írásbeli anyagok, illetőleg a szerződés tárgya szerint illetékes vezető beosztású alkalmazottak között nem találtunk olyat, aki a Magyar Paribas Rt. konzultációs partnere lett volna. Üdvözlettel: ^ ___— * Bakács István PA Rt. Igazgatóságának elnöke Nem találták nyomát Medgyessy Péter és cége­­szakértésének* MEDGYESSY PÉNZEI A SZESZ- ÉS SZÁLLODAIPARTÓL. A szocialista kormányfőjelölt több ízben kapott olyan juttatásokat, amelyek jog­szerűségét később megkérdője­lezték. Az ismert Gresham-ügyben családi cége, a Medgyessy Tanácsadó Kft. százezer dollárt (körülbelül harmincmillió forintot) fogadott el a Roosevelt té­ri luxusszállodát építő Gresco Rt.-től cserében azért, hogy rábírja a kerület szo­cialista képviselőit a beruházás támogatására. Az ORFK Szervezett Bűnözés El­leni Igazgatósága jelenleg nyomozást folytat a bűncselekménygyanús lobbiügyben. Az 1998-as szerződést olvasva ugyanis több neves ügyvéd kije­lentette: fennállhat a befolyással üzérkedés bűntette, majd többen feljelentése­ket juttattak el a rendőrségre. Medgyessy azt hangoztatta: személyesen keres­te meg az V. kerületi politikusokat, miközben a képviselők ezt határozottan cá­folják. Szerintük ugyanis nem kellett őket befolyásolni, hiszen kezdettől fogva támogatták a beruházást. Port kavart az az ötmillió forint is, amelyet a Magyar Szeszipari Szövetség elnökeként kapott volna a kormányfőjelölt. A szövetség tagjai közül egyesek kifogásolták Medgyessy elnöki ténykedését, ezért kiléptek a szervezetből. A szövetség titkára ugyanakkor kifejtette, hogy Medgyessy megdolgozott a pénzéért, amely csaknem egyötödét tette ki a tavalyi költségve­tésüknek. A kormányfőjelölt végül lemondott az ötmillió forint idén januárban kifizetendő utolsó részletéről. Döntését közvetlenül azután hozta meg, hogy a Magyar Nemzet kérdésére egy sajtótájékoztatón az egész kifizetésről azt állítot­ta: „ez nem igaz”. Apró Piroska Szabó József Medgyessy Péter Pónya József

Next