Magyar Nemzet, 2002. február (65. évfolyam, 27-50. szám)

2002-02-28 / 50. szám

2002. február 28., csütörtök Belföld Magyar Nemzet­e Milliárdok úsztak el a Paksi Atomerőműből Atomgate, a volt vezérigazgató ma az MSZP képviselőjelöltje • Ismét reflektorfényben Medgyessy tanácsadói ténykedése il­ Huth Gr.rgf.i.­ H­a ez igaz, botrány! - ezt írta saját ke­zűleg Lengyel Gyula, a Magyar Villa­mos Művek Rt. vezérigazgatója a konden­zátorcsere tendereztetésén alulmaradt ABB Láng Rt. panaszlevelének margójára. A bu­dapesti székhelyű ABB Láng vezetői az 1996-os küldeményben nem kevesebbet ál­lítottak az eljárásról, mint hogy „az a hazai törvényes előírásoknak nem felelt meg”. A német érdekeltségű, Magyarországon a volt Láng Gépgyárat privatizáló céget ért hátrányos elbánás miatt még Ottó Rábán Heinichen német nagykövet is tiltakozott Dunai Imrénél, a Horn-kormány akkori ipari miniszterénél, kiemelve, hogy a szük­séges alkatrészeket itthon „egyedül az ABB budapesti üzemében képesek előállítani”, s a megrendelés elmaradása ötszáz magyar dolgozó elbocsátását okozhatja. A tiltako­zás eredménytelen maradt, pedig az erőmű tulajdonosi jogait gyakorló villamos művek vezérigazgatója 1996 októberében Maróthy Lászlónak, a Paksi Atomerőmű Rt. elnöké­nek címzett levelében maga is elismerte, hogy „a szerződéskötések rendjére vonat­kozó utasítás csak részben igazodik a ver­senytörvény előírásaihoz, [... ] az ajánlatok kiértékelése csak részben felel meg a ma­gyarországi, illetve a nemzetközi verse­nyeztetés követelményeinek”. A Paksi Atomerőmű szekunder (a nuk­leáris berendezésekkel nem érintkező) kö­rénél vízhűtési funkciót ellátó hatalmas csőrendszerek, azaz kondenzátorok cseré­jére adott megbízást véglegesen is a francia Alstom multinacionális vállalat, illetve an­nak leánycége, a Delas Ltd. nyerte el. Informátoraink visszaemlékezése sze­rint a versenyeztetés során végig az érző­dött, hogy „itt az Alstomnak kell győznie”. Ezt igazolják a birtokunkba került doku­mentumok is. Az rt. gépészeti igazgatósága például a kondenzátorajánlatokat értékelő jelentésében leszögezte, hogy az ajánlatté­telkor az Alstom e téren nem rendelkezett gyártási tapasztalatokkal, s pályázatuk bi­zonyos pontokon ellentétes volt a kiírással. Lejegyezték, hogy bár az Alstom pénzügyi szempontból valamivel kedvezőbb pályá­zatot nyújtott be, de ez főként abból adó­dott, hogy az ABB Láng a négy évre terve­zett munkálatokra igyekezett a tenderki­írásnak megfelelő fizetési konstrukciót ké­szíteni. Az akkori félelmek csak a beruházás le­zárását követő tavalyi értékeléskor igazo­lódtak be cáfolhatatlanul. Az atomerőmű műszaki igazgatóságának 2001. június 26-i tájékoztatójából kitűnik, hogy az újfajta, korrózióálló kondenzátorok révén ígért tel­jesítménynövekedés nem realizálódott, s így az az előzetesen hangoztatott feltevés sem igaz, hogy a költségek a többlet-áram­termelésből megtérülnek. (Az atomerőmű több szakembere már az előkészítés során kétségbe vonta a kondenzátorcsere szüksé­gességét, amit 1994-ben még fel sem tün­tettek a középtávú feladatok között.) Az új berendezések miatt ráadásul egyes eszkö­zöket ki kellett cserélni, amiről szó sem esett a terv elfogadásakor. A testület legfon­tosabb megállapítása az, hogy a négy reak­tor nyolc konderátorának cseréje a terve­zett 4,9 milliárd forint helyett 7,6 milliárd­­ba került. Ezzel egy csapásra megdőlt az Alstom-Delas ajánlata mellett szóló egyet­len korábbi érv, miszerint a cég fizetési fel­tételei kedvezőbbek. Az Alstom Pakson egy rögtönzött ösz­­szeszerelő üzemet hozott létre, ahol zömé­ben az alvállakozóként közreműködő Ne­utron Kft. emberei dolgoztak. Erről a mun­káról már az rt. felügyelőbizottságának 1999-es vizsgálati jelentése is igen becs­mérlően írt, leszögezve, hogy a cég részéről nem állt rendelkezésre megfelelő szakem­bergárda. Még súlyosabban fogalmaz a gé­pészeti igazgatóság 1997 évről szóló beszá­molója. Az addig elkészült munkákról kije­lentették, hogy a franciák szerelési és gyár­tási dokumentációi „igen alacsony színvo­nalúak voltak”, ami „helyszíni improvizá­lást” követelt meg az alvállalkozóktól. „A Delas képviselőjével nehézkes volt az együttműködés, mivel ő a legkisebb prob­lémákra is a párizsi központtól kért megol­dást.” Szabó József akkori vezérigazgató egy 1996-os igazgatósági ülésen tett kijelenté­sével szemben, miszerint a Delas végzi a vi­lágon a kondenzátorcserék hatvan százalé­kát, a beszámolóban leírták: „A munkavég­zés során kiderült, hogy a Delas a korábbi időben sem gyártást, sem helyszíni szere­lést önállóan nem végzett, a paksi projekt így részéről kísérletnek volt tekinthető.” Az alvállalkozók tapasztalatlansága pedig „igen nagy, előre nem ismert kockázatot je­lentett a feladat végrehajtásában”. Más iratokból kiderült, hogy kivitelezé­si hibák miatt az Alstom-Delasnak oly mértékű garanciális javításokat kellett vál­lalnia, hogy azok egészen 2004-ig eltarta­nak. Kutakodásunk során több szakember is fontosnak tartotta kiemelni, hogy bár a történtek az elfecsérelt milliárdok miatt sú­lyos erkölcsi és jogi felelősséget vetnek fel, de az említett hibák nem érintik az atom­erőmű biztonságát, hiszen a kondenzáto­rok függetlenek a nukleáris rendszertől. E riport készítésekor folytatott háttérbe­szélgetések és a lapunk birtokába került dokumentumok összeszerezése személye­sen Szabó József felelősségét veti fel, akit a Horn-kormány adminisztrációja állított az erőmű élére, ma pedig az MSZP megyei lis­tavezetője és paksi jelöltje. Szabó vezérigaz­gatói székének elfoglalása után rögvest lob­bizni kezdett a tulajdonosoknál a korábban még csak nem is tervezett kondenzátorre­konstrukció megrendeléséért. Igaz, nem kellett hálóval fogni a támogatókat, hiszen a tulajdonosi jogokat gyakorló Magyar Vil­lamos Művek Rt. igazgatóságában - a Horn-kormány volt kádereket rehabilitáló politikájának eredményeként - helyet fog­lalhatott Pónya József, a Paksi Atomerőmű „atyja”, aki magas rangú MSZMP-vezető­­ként a kezdetektől 15 éven át, 1991-ig ülhe­tett az atomerőmű vezérigazgatói bőrfote­lében. Pónya és Szabó - talán a hatalomba va­ló visszatéréstől megmámorosodva - még arra sem ügyelt, hogy a bennfentesek sze­mét „ne verjék ki” különféle összeférhetet­lenségek. Arról már tényfeltáró riportunk első részében beszámoltunk, hogy Szabó egyik első lépéseként tanácsadói megbí­zást adott Pónya Józsefnek, aki 1995 és 1998 között havi 320, majd 400 ezer forin­tot, cégautót és mobiltelefont kapott az erőműtől, miközben MVM Rt. igazgató­ként a tulajdonos érdekeit kellett volna képviselnie. Tanácsadói ténykedésének tartalmáról nem tudni mást, mint hogy szóban és személyesen Szabó József szá­mára végezte. E „zsebpénzpótlékon” túl azonban sok­kalta feltűnőbb Pónya szerepvállalása a kondenzátorberuházásban. Neve ugyanis nem választható el a tényleges munkát vé­gül elvégző Neutron Kft.-től, a franciák al­vállalkozójától. Mi több, informátoraink szerint tekitélyes hasznot húzott a Neutron megbízásából. A céggel fenntartott kap­csolatát firtató kérdésünkre csak azt is­merte el, hogy „általános tanácsadója volt a vállalkozásnak”, illetve előfordult, hogy „ő vezette a kft. üzleti tárgyalásait”. Aligha­nem kevesen hiszik Pakson, hogy mindezt ingyen tette. Különösen, hogy a Neutron éppen Pónya regnálása alatt nőtte ki ma­gát, mint a bajnai termelőszövetkezet Paksra települt ipari részlegén szárba szök­kent önálló vállalkozás. Szembetűnő az is, hogy az Alstom nem jelölte meg a pályázatában a Neutront mint alvállalkozót. Azt csak a tender biztos el­nyerése után húzta elő zsákbamacskaként. Pónya szerint mindennek „csupán az oka, hogy a paksi vezetés részéről később me­rült fel az igény a kondenzátoregységek ha­zai összeszerelésére”. Egy vállalkozói olda­lon részt vevő forrásunk ugyanakkor arra emlékezett, hogy a „Neutron részvételét az erőmű legfelső vezetése erőltette”. Az ex­­vezérigazgató ténykedése körüli anomá­liákról a Paksi Atomerőmű Rt. felügyelő­bizottságának (fb.) 1999. január 29-i vizs­gálati jelentése úgy fogalmaz: „Az fb-ben már 2-3 évvel ezelőtt visszatérő, éles vita tárgyát képezte, hogy fennáll-e összeférhe­tetlenség Pónya József szerepvállalásának három pólusa között, úgymint­­ egyes nagy stratégiai projektek előkészítésében tanácsadás a Paksi Atomerőmű Rt.-nél; 2. ugyanerről döntéshozatal az MVM Rt. igazgatóságában; 3. ugyanennek gyakran személyes fellépéssel együtt járó végrehaj­tása az áttételesen érdekkörébe tartozó Ne­utron Kft.-n keresztül, tehát annak részbe­ni haszonélvezőjeként.” Pónya sertepertélése az erőmű körül azonban csak az egyik oka lehetett annak, hogy a választás az eredeti ajánlatát 2,7 milliárd forinttal megfejelő francia Ak­tumra esett, mert forrásaink egybehangzó állítása szerint a Medgyessy-féle francia vonal térnyerése is döntő szerepet játszott. Cikkünk előző részéből kiderült, hogy Pónya 1991-ben az akkori vezérigazgatói fizetéssel vetekedő, negyedévenként 1,5 millió forintos áron írt alá tanácsadói szer­ződést Medgyessy Péterrel, az MSZP kor­mányfőjelöltjével, aki akkor a Magyar Paribas Rt. vezetője volt. Pónya József ké­sőbb maga is elismerte, hogy Medgyessyék kézzelfogható munkát nem végeztek a pénzért, hiszen a „pénzügyi tanácsokat” ő maga személyesen és szóban hallgatta meg. Az Magyar Paribasnak összesen 9,5 millió - mai áron több mint harmincmillió - forintot fizetett ki az atomerőmű. (Az ak­koriban mindössze nyolc, francia beruhá­zások segítésére „felesküdött” szakember­rel dolgozó Magyar Paribásról az MTI ko­rabeli híradása lejegyezte, hogy többek kö­­­zött a magyar energiaszektorban látott üz­leti lehetőségeket.) A francia bankóriás ha­zai kiscégét Medgyessy az MSZP-SZDSZ kormány megalakulása után otthagyta, és Horn Gyula tanácsadó testületének élére szegődött. Ez idő tájt döntöttek a kor­mányzati szinten is jelentős kiadásnak szá­mító kondenzátorberuházásról. Azt is megtudtuk, hogy a Horn Gyula korábbira Medgyessy Péter jelenlegi kabi­netfő­nökének (Apró Piroska és lánya, Dobrev Klára) nevével fémjelezhető Altus­­birodalom egy tagja még az 1998-as vá­lasztási kampány előestéjén elnyert egy nyolcvanmillió forintos megbízást „szem­léletformálásra” a Paksi Atomerőműtől, Szabó József vezérigazgatóta aláírásával. Egy vizsgálati jelentés erről is megállapí­totta, hogy a munkavégzés megtörténte kétséges. Tegnapi írásunkhoz képest új elem az összefüggések sorában a Medgyessy Péter képviselte Paribas, és a kondenzátorberu­házást elnyerő, e téren „első bálozó" Alstom-Delas kapcsolata. Amíg Magya­rországon csak Medgyessy jelenthetné a szálak összefonódását, külföldön többek közt az Alstom honlapjáról vagy a Finan­cial Times február 12-i számából is kitű­nik, hogy a francia BNP Paribas Bank az egyik legfőbb finanszírozója az Alstom vi­lágszerte végzett energiaipari beruházása­inak. Sajnos Medgyessy Pétertől nem sike­rült választ kapnunk arra, hogy a Magyar Paribas Rt. paksi tanácsadásain szóba ke­rült-e az Alstom esetleges megbízása, illet­ve később foglalkozott-e a milliárdos többletkiadást okozó kondenzátorüggyel. Nem kaptunk választ arra sem, hogy mai kabinetfőnöke, Dobrev Klára beszámolt-e neki az Altus-birodalom több tízmilliós paksi bevételeiről. A szocialista kormány­főjelölt kabinetfőnöke hétfőn feltett kérdé­seinkre csupán egy kétsoros választ kül­dött, amelyben sok sikert kívánt a tények feltárásához. -Nem bizonyult bőbeszédűnek Szabó József, az erőmű volt vezérigazgatója, egy­ben az MSZP jelenlegi paksi képviselője­löltje sem. Amikor érdeklődésünk során a kondenzátorügyre is kitértünk, így felelt: „Nevetséges. Nem hiszem, hogy ebben bármi tárgyalnivalónk lenne egymással. Az igazgatóság már kivizsgálta az ügyet, és sajtótájékoztatón a nyilvánosság elé tárta, hogy minden rendben van.” Felidéztük Szabónak a felügyelőbizottság 1999. júniu­si jelentését, amely azt is kifogásolja, hogy az erőmű közgyűlésének felhatalmazása nélkül emelték meg az Alstom javadalma­zását 2,7 milliárd forinttal, ám erre azt kö­zölte: „Én nem láttam ilyet, és ebben a té­mában nem hiszem, hogy vitapartnere lennék egy újságírónak.” - Ha bárki úgy ítéli meg, hogy felelősségem van az ügy­ben, hát tegyen büntetőfeljelentést - zárta le végül a beszélgetést a szocialista képvi­selőjelölt.

Next