Magyar Nemzet, 2002. március (65. évfolyam, 51-75. szám)

2002-03-23 / 69. szám

Matar Mint Magazin EB 2002. március 23., szombat Egyszer el kell temetni a Paksi Atomerőmű kiégett fűtőelemeit Beveszi a Mecsek gyomra...R­ emélem, élek meg és szívom a pipát, mikorra a bodaiak döntési helyzetbe kerülnek - fogad kedélyesen a négy- öet­venöt éves Kovács Győző polgármes­ter. Arra utal, amit a telefonos egyez­tetéskor már kimondott: a sajtó sze­rinte „kicsit előreszalad” ezzel a do­- Az biztos, hogy főleg fiaink és unokáink fognak részt venni azon a lakossági szavazá­son, persze ha egyáltalán sor kerül rá. A falu belterületén, ama nevezetes „kibúvás” tetején beszélgetünk, amit többek között francia, japán, amerikai geológusok is megcsodáltak. Itt, a Jáger-kert közepén a domb füve körül vörösesbarna kőréteg púpo­sodik elő: az úgynevezett bodai aleurolit. Erről a kemény, tömör és súlyos agyagkőről az eddigi kutatások azt való­színűsítik, hogy alkalmas lehet a Paksi Atomerőmű Rt. kiégett fűtőelemeinek a tárolására. Tőlünk jobbra egy völgy, amely az északra magasodó hegyek felé vezeti a tekintetet. E völgyet itt keresztezi me­rőlegesen a nevezetes, tizenkét kilométer alapterületű, szilvamag alakú mélygeológiai képződmény. Kitürem­kedésén álldogálva gondolkodunk az idő sokféleségén. Mert ugyebár van felezési idő - a radioaktív atomoké -, van engedélyezett élettartama a Paksi Atomerőmű terü­letén ’98-ban kialakított ideiglenes tárolónak is - ötven év -, és vannak emberöltők, nemzedékekkel, melyek fél­tőn gondolnak az utódok majdani sorsára. Épüljön-e itt a 2040-es években tároló? Egyáltalán nem csupán kistérségi kérdés... A háttér felidézéséhez érdemes „átpillantani” a Tolna megyei Paksra. Az elhasználtüzemanyag-kazetták előbb öt évet pihen­nek az atomerőmű medencéjében, csak azután kerülnek szárazra, pontosabban egy felszíni betonlétesítménybe. Pakson jelenleg 2837 darab fűtőelem fekszik ebben az 1998-ban épült átmeneti tárolóban. Ez mellesleg 330 tonna, amint azt az Országos Atomenergia-hivatal fő­igazgatója, Rónaky József kiszámította. Ilyen elhasznált üzemanyagokat továbbra is ki lehetne vinni az orosz Majak nagyvállalatnak - ha ugyan megérné a szállítgatás -, de ott hagyni többé nem szabad. Annak ellenére nem, hogy az érvényben lévő, a hatvanas évek második felé­ben született magyar-szovjet kormányközi egyezmény úgy szabályozza a fűtőelem-eladás és az újrafeldolgozás­ra való visszaszállítás üzletmenetét, hogy meg sem emlí­ti a hulladékkérdést. Ám a Cseljabinszk környéki tartós elhelyezést az orosz szövetségi legfelsőbb bíróság utóbbi döntése mostantól meghiúsítja. A további terhelést akarják megelőzni a Dél-Urálban, ahol nagyon sok nukleáris célú létesítmény van. Bizony óriási a környezet szennyezettsége Cseljabinszk környé­kén. Ezt nem csupán a Greenpeace környezetvédő világ­­szervezet utóbbi akciói óta tudhatják az oroszországi il­letékesek. Főleg hidegháborús időkből való örökségről van szó: a szovjet atomfegyverkezés rosszul kezelt hulla­dékáról és egy 50-es évekbeli, súlyos atombalesetről. Ha tehát némelyek Magyarországon azért félnek a kiégett fűtőelemek nyugat-mecseki elhelyezésétől, mert lám, az oroszoknak is elegük van belőlük, megnyugodhatnak: nem a paksi üzemanyag-kazetták okozták az elszennye­ződést. Sőt az orosz energetikai kormányzat - amelynek elképzelését a bírói hatalom most meghiúsította - épp azért szeretett volna újabb használt paksi fűtőelemeket szerezni a korszerű technológiájú állami cégnek, hogy az újrafeldolgozás bevételéből túl lehessen számolni az ot­tani környezeti károkat. Az Országos Atomenergia-hivatal főigazgatója meg­erősítette, hogy ma még a világon mindenütt átmeneti tárolás folyik. Néhol viszont már nagyon közel kerültek a megoldáshoz, hogy a reaktorokban kiégett fűtőelemeket, illetve az ezek újrafeldolgozásából keletkező nagy aktivi­tású hulladékot hogyan és hol helyezzék el végérvénye­sen, tartós biztonsággal. Bush elnök például már döntött a Yucca-hegységbeli helyszínről, a finn kormány is hatá­rozott az alkalmas telephely felől. A ratifikálások azért még hátravannak... Világszerte azt vallja a szakma, hogy a végleges elhe­lyezés egyik biztonságos módja a megfelelő mélygeoló­giai képződményben való eltemetés, csakhogy ez általá­ban makacs társadalmi ellenállást vált ki. A tudomány közben más megoldást is keres. Transzmutáció - hátha át lehet alakítani az elhasznált kazettákat „barátságo­sabb” hulladékká? A kiégett atom­fűtőanyag hazai történetében a 90-es évek elején állt be változás. A Szovjetunió felbomlása po­litikai bizonytalanságot hozott. Számolni kellett azzal, hogy ez Paks működését is veszélyezteti, netán fennakad az elhasználtüzemanyag-kazetták folyamatos kiszállítá­sa. 1993-ban a magyar kormány eldöntötte, hogy meg kell oldani a magyarországi, folyamatosan bővíthető át­meneti tárolást. A Paksi Atomerőmű telephelyén 1998- tól üzemel az ötven évre hitelesített átmeneti tároló. At­tól az évtől elmaradtak az Oroszországba való kiszállítá­sok, minden kazetta idekerül. A hulladékért Pakson a Radioaktív Hulladékokat Kezelő Kht. felel, az atomerő­mű pedig milliárdokat fizet be a végleges elhelyezést elő­készítő kiadásokért a Központi Nukleáris Alapba. Rónaky József főigazgató már a nyugat-mecseki köz­ségek sorsával kapcsolatban említi, hogy 1999-ben a környékbeli mélyművelésű uránbányát bezárták, és megkezdték természeti helyreállítását. Ezzel félbesza­kadtak a bánya infrastuktúráján keresztüli - nagy je­lentőségű - kutatások. Ugyanis a bezárás előtti évek­ben az uránbányához igen közel, Budán olyan földtani képződményt találtak, amely netán alkalmas lehet e nagy radioaktivitású atomhulladék-fajta fogadására. A kutatók a bánya tárnáin keresztül feltáró vágatot léte­sítettek több mint egy kilométer mélyen. Az eredmé­nyeket, melyek paksi és kormányzati pénzen születtek, a hivatal nagy becsben tartja, és fel kívánja használni az atomhulladékkal kapcsolatos nemzeti stratégia ki­alakításában. Az urán fűtőanyag végleges geológiai elhelyezésének a lehetőségét több területen is számba veszi az Országos Atomenergia-hivatal, nem csak Budán. Ha egy telephely alkalmasnak tűnik, kísérleti laboratóriumot hoznak lét­re. Egyelőre nincs más lehetséges helyszín, de Bodával kapcsolatban még semmiféle döntés nem született. - Nem kerget a tatár, van idő a nyugodt elemzésre - vallja Rónaky József. - A végleges tárolásra való átállás feladatát harminc-negyven év alatt kell megoldani. Baranya aprófalvas megye. Az olyan zsáktelepülésen, mint amilyen a Pécstől keletre fekvő, 425 lakosú Boda is, érthető, ha az emberek „halmozzák” a feladatköröket. A polgármester főállásban fuvarszervező a pécsi Epfunál, amellett a tizenegy tagú Zöld-völgy kistérségi önkor­mányzati társulás elnöke, megyei MLSZ-küldött s egy zenészduó billentyűs tagja. Ki ne feledjük a Nyugat-me­cseki Társadalmi Információs Társulást, annak is ő a ve­zetője. Boda, Bakonya, Cserkút, Kővágószőlős, Kővágó­­tőttős és Hetvehely tartozik ide, mint a lehetséges atom­temető helyszínében érintett falvak. - Igazi kistelepülési környezet ez itt - magyarázza a társulás létjogosultságát Kovács Győző. - Ha megjelenik egy idegen autó, már megkérdezik, hogy most ez mi. Az izgatott érdeklődés elég gyakori 1996 óta, amióta az atomtemető helyszínét itt kutatják. A környék polgár­mesterei összefogtak, hogy ellenőrizzék, hol tart a kuta­tómunka közigazgatási területeinken, s hogy erről meg­felelően, áttekinthetően tájékoztassuk a lakókat. Az in­formációkkal jó irányba akarjuk terelni az embereket, hogy ha bebizonyosodna a tárolóépítési szándék, tisz­tán mérlegelhessék lehetőségeiket ők vagy utódaik. A bodai polgármesterből nem lehetne kihúzni se igent, se nemet, hogy akar-e ide atomtemetőt.­­ Ez az agyagkő éppolyan értékes adottság, mint a bükfürdői gyógyvíz - kezdi az óvatos választ. - De ne­künk hátrány és gond. Persze a kiégett fűtőelemek elhe­lyezése egy egész ország gondja. Ha mi valaha vállal­nánk, hogy a település egyfajta nyomás alatt legyen hisz megnőne a kockázatviselés­­, annak joggal kérnénk meg az árát! Budán még az önkormányzat alkalmazottai is külön­féle véleményen vannak. Dömötör Ferenc harmincnyolc éves mezőőr - továbbá polgárőr és a helyi horgászegye­sület elnöke - valaha a bányában is dolgozott. - Húsz éve azok, akik eljártak munkába, majdnem mind az uránbányával voltak kapcsolatban. Ismerjük ,­ sugárzási problémát, hozzászoktunk az „atomos” dol­gokhoz. Nekem csak az a kikötésem lenne, hogy jól cso­magolják be a hulladékot, ne a falun keresztül szállítsák, és legalább hatszáz méter mélyre kerüljön.­­ Miért pont erre az eléggé sűrűn lakott területre gondoltak, akik ezt kiötlötték? - kérdez vissza Gergelyné Szitás Klára, egy tizenhat és egy hatéves lánygyermek édesanyja, aki kilenc éve költözött ide a közeli Pécsről. Bízom én a tudósok felelősségérzetében, de ők sem tud­ják kizárni a veszély lehetőségét. A kutatási körülmények nem biztos, hogy megfelelnek a valódi helyszínnek, vagyis ahol lejátszódnának a folyamatok. Én minden­képpen nemmel szavaznék. Gyermekeim nagyon meg­szerették ezt a helyet, nem tudom, hogyan érintené őket ez az egész... A hatvankét éves Varga József pénzügyes véleménye más.­­ Környezetszennyezést ilyen tároló nem fog okozni Hátrányt nem látok, hacsak nem a településünk mázsá­nak a romlását. Azért cserébe majd kedvezményeket kell kérni. Szedeczki Elemér bácsitól tudható meg, hogy Bodát valaha „külön köztársaságként” emlegették, mert a hely­bélieknek nemigen akaródzott a téeszbe belépni. Ő ugyan a szövetkezetből ment nyugdíjba, de előtte, amíg lehetett, lovakkal fuvarozott, s az erdészetnél dolgozott Hetvenöt éves. - A mi időnk már lejár - diktálja megfontoltan. - Hogy az utódainkra nézve mi lesz a következménye, nem tudjuk. Én féltem az iható kútvizeket és a levegőt. Azt hallottam, míg itt voltak a meddőhányók, volt a leve­gőben sugárzási differencia. Annyit tudok még monda­ni, hogy akik velem egykorúak voltak és az uránbányá­ban dolgoztak, azok közül egy sincs már körülöttem. Többen pedig, akik itt akartak telket vásárolni, mikor hallották, hogy atomtemető épülhet, visszamondták... A húszesztendős Zsótér Sándor beletörődő, de nem elkeseredett. - Nem jó ötlet, de ha már eddig is annyi pénzbe ke­rültek a kutatások, biztosan keresztülviszik, hogy ide­építsék. Én szeretem ezt a falut, és nem fogom emiatt el­hagyni. Érdemes ideilleszteni, hogy Rónaky József, az Országos Atomenergia-hivatal főigazgatója szerint mi szavatolná a bodai, kővágószőlősi, bakonyai stb. emberek biztonsá­gát, ha életterük mellett építenék meg a paksi üzem­anyag-kazetták temetőjét.­­ Magyarországon rendkívül korszerű, az Európai Unióéval megegyező nukleáris biztonsági-hatósági­­intézményi garanciális rendszer működik. Ez a biztosí­téka, hogy atomenergiát alkalmazó tevékenységet ha­zánkban mindenütt csak pontos előkészítés, gondos vizsgálatok és nagyon szigorú hatósági feltételek szerinti engedély alapján lehet végezni. Bár az ügy kimenetele tán még évtizedekig nem jó­solható meg, Boda lakói okkal érzik úgy, hogy terhet hordoznak. Illesse őket országos figyelem és figyelmes­ség ezért. Nem ők keresték ezt a különleges helyzetet. Egy kicsiny, de az anyagi válságtól nem megérintett, Pécshez közel eső, kistérségi összefogással SAPARD- pályázatokat sorozatban elnyerő, tavasztól őszig virág­ba boruló település, festői horgásztóval, millecentenári­­umi parkkal, teleházával, helyi egyesületeivel, a falusi turizmusból is példát adva, nem szorulna rá különöseb­ben olyan fejlesztésekre, amiket egy ilyen gond átválla­lásáért kérhet. Csend van Budán, jó levegő... és egy kis izgatottság a rejtélyes agyagkő miatt. B­ár a Déli-Jírás keleti része és a Nyugat-Mecsek­­ egymástól távol esnek, beleszólhatnak egymás sorsába. Az orosz piacra termelő mecseki uránbánya pár éve bezárt, de lehet, hogy a Paksi Atomerőmű kiégett fűtőelemeit­­ végleg eltemetni. Az orosz legfelsőbb bíróság a minap tiltotta meg atomhulladékaink Cseljabinszk környéki elhelyezését, épp a közelben, Bodafalu mellett fogják .­­o­ó István_______________­___________­_____________

Next