Magyar Nemzet, 2002. június (65. évfolyam, 126-150. szám)
2002-06-29 / 150. szám
ED Mafar Nemzet Kultúra 2002. június 29., szombat Rovatvezető: Hegyi Zoltán Moldvai csángók Lükő Gábor A moldvai csángók, a csángók kapcsolatai az erdélyi magyarsággal című kötetének bemutatójára várják az érdeklődőket július 1-jén 17.30-kor a Teleki László Intézet nagytermében (XII., Szilágyi Erzsébet fasor 22/C). A könyvet, amely Lükő Gábor életműsorozatának második része, Németh Zsolt, a parlament külügyi bizottságának elnöke, Demély Lajos Bukarestben élő történész, Rostás Zoltán, a bukaresti tudományegyetem szociológusa, Pozsgai Péter történész, valamint Heilig Balázs néprajzkutató mutatja be. (D. A.) Megbízott igazgató A miskolci önkormányzat csütörtöki rendkívüli közgyűlésén ismét napirendre tűzte a Miskolci Nemzeti Színház igazgatófőrendezőjének megválasztását, a városatyák azonban nem változtattak július 6-án hozott döntésükön. Kiss László, a társulat érdek-képviseleti szervezetei által összehívott rendkívüli társulati ülésen - 129 szavazattal - a legtöbb voksot kapta a belső megmérettetésen (Hegyi Árpád K utocsa 17-et), így megbízottként Kiss lett az igazgató. A közgyűlésen pontosították, hogy októberben kiírják a meghívásos pályázatot, amelyen az eddigi hét jelölt indulhat. Az MSZP-frakció szerint az új pályázati kiírásban ketté kell választani a színházigazgatói és a főrendezői posztot. (Gy. K.) Meghalt Mérei Gyula Életének 91. évében pénteken elhunyt Mérei Gyula, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) rendes tagja, a legújabb kori magyar történelem és gazdaságtörténet professzora. Mérei Gyula a Pázmány Péter Tudományegyetem történelem-latin szakán végzett 1934- ben. 1945-től a Pázmány Péter Tudományegyetemen és a József Attila Tudományegyetemen dolgozott, kezdetben magántanárként, majd tanszékvezetőként, illetve dékánként. 1973-tól az MTA levelező, 1979 óta pedig az Akadémia rendes tagja volt. (MTI) Makovecz kitüntetése A Szabadság-díjat idén Makovecz Imre Kossuth-díjas építész vehette át pénteken a Magyar Szabadság Napja Alapítványtól. A díjról szóló oklevelet és kisplasztikát Gémesi György, az alapítvány kuratóriumának elnöke adta át a gödöllői királyi kastély dísztermében. (MTI) Száz év művészet a Tisza partján Centenáriumát ünnepli a szolnoki művésztelep 1 P. Szabó Ernő________________ N agy napra ébredtek ma reggel a Szolnokon élő, a városhoz kötődő művészek, s mindazok, akik fontosnak érzik azoknak a műhelyeknek a sorsát, amelyekben a magyar művészet számos értékkel gyarapodott, s amelyeknek nemcsak nagy múltjuk, de láthatóan jövőjük is van. Ahogyan a Szolnoki Lapok című társadalmi hetilap 1902. június 29-i száma első két oldalán olvasható, éppen száz éve adták át „ünnepélyesen rendeltetésének azt a művésztelepet, melyet megyénk, városunk és a szolnoki művészeti egyesület, a magyar kultuszminisztérium anyagi támogatásával a régi szolnoki vár területén emelt, hogy tizenkét festőművésznek olcsó, kényelmes otthont és czélszerű műtermet adjon... Mert hát vannak magyar művészek, világhírűekké is váltak magyar művészek, sőt, magyar thémákkal is arattak nagy diadalokat, de azért, fájdalom, magyar festőművészet máig sincs és nem is lesz mindaddig, míg a művészet magából a magyarságból születve, a magyarságban nevelkedve, ugyancsak a magyarságban nem fejlődik nagggyá.” Ha a fentiek után valaki azt gondolná, hogy a szolnoki művésztelep létrejötte az egyetemes művészet új értékei elleni lázadásnak, netán a provincializmus diadalának lenne tekinthető, természetesen téved. Kár is lett volna ebben az esetben a művészek lelkesedéséért, a festők, szobrászok letelepítéséért láthatóan teljes egyetértésben munkálkodó városi, megyei vezetők és az ország egészében gondolkodó elmék öszszefogásáért. A szolnoki művésztelep egyik legfontosabb szerepe és érdeme éppen az volt - és száz évvel később ezért érdemli meg a tiszteletteljes megemlékezést hogy a hely szellemét és a művészi teremtés egyetemes irányait egyaránt magába sűrítve igyekeztek hiteles, korszerű értékeket alkotni a telepen élt művészek legjobbjai. A telep megalakulásakor Szolnok egyébként is a legdinamikusabban fejlődő alföldi városok közé tartozott. A vasúthálózat ipari, kereskedelmi szerepe az utak kiépülésének köszönhetően a XIX. század utolsó évtizedeiben ugrásszerűen megnőtt, s Budapest és Debrecen között félúton egyszerűen nem kerülhette el, hogy ne váljon szellemi-kulturális központtá is. A környező táj, a Tisza, a Zagyva partja, a Hortobágy azonban megőrizte azokat a festői szépségeket, amelyek már a XIX. század közepén vonzották a művészeket, közöttük is elsőként az osztrák August von Pettenkofent, aki az osztrák csapatok hadifestőjeként érkezett ide először az 1848-49-es szabadságharc időszakában, s aki 1851-1881 között rendszeresen visszajárt Szolnokra. Rajzolta, festette a tájat, a piacok, a vásárok nyüzsgő életét, a vándorló vagy megtelepedett cigányokat. Itteni élményei is hozzájárultak, hogy egyre közelebb került az impresszionizmushoz, Párizsban, Bécsben, Münchenben bemutatott művei pedig egyre több művészt - közöttük a Párizsban éppen akkor sikeressé váló Munkácsy környezetéhez tartozó több alkotót, például Deák-Ébner Lajost, Aggházy Gyulát, Bihari Sándort vonzottak Szolnokra, de dolgozott itt a Tátra hegycsúcsainak szerelmese, az országúti vándorok, csavargók örök barátja, báró Mednyánszky László is. Az utóbbi két művész azok közé tartozott, akik a művészeknek Szolnokon biztos hátteret, letelepedési lehetőséget jelentő művésztelep létrehozását kezdeményezték. A telep építését lebonyolító Művészeti Egyesület alapszabálya így fogalmazta meg a legfontosabb célt: „Általában a képzőművészetnek és a művészeti iparnak a felkarolásával a közízlést fejleszteni s a nemzeti közműveltségbe a műérzéket és a műizlést bevinni.” A vizuális kultúra jelenlegi aggasztó állapotait, az ízlés és az ismeretek hiányát tekintve a száz évvel ezelőtt megfogalmazott célok ma időszerűbbek, mint valaha. Igaz, Szolnoknak, a viharos XX. század folyamán többször is megtépázott művésztelepnek nem kellett s talán ma sem kell szégyenkeznie, hogy nem tette meg a magáét. Olyan jeles alkotók dolgoztak itt, mint az alföldi táj színeit, fényeit felragyogtató Fényes Adolf, az ember és táj egységét revelatív erejű képekben megmutató Koszta József a szakrális és történelmi témák és a vásárok, lacikonyhák profán képei között magát egyaránt otthonosan érző, szenteket és mutatványosokat festő Aba-Novák Vilmos, Bihari Sándor, Olgyay Ferenc, Pólya Tibor, Bernáth Aurél, Gáborjáni Szabó Kálmán. A sok közül csak néhány név, amely az itteni munka színvonalát érzékelteti. A művésztelep fénykora az 1910-es évek első felére esett, míg az 1945 utáni több mint fél évszázad inkább az útkeresés időszaka volt. Miközben a korábbi nyári vendégek helyett állandó lakásokat kapott a művésztelep, nemcsak a kétszárnyú épület állaga romlott le, de a képzőművészeti életben játszott szerepe is egyre csökkent. A centenárium, a most rendezett kiállítások, a telep történetét bemutató könyv talán azt is tudatosítják, hogy a szolnoki művésztelep fontossága nem egyszerűen a létezésében, még csak nem is a „hagyományőrzésben”, hanem éppenséggel új, korszerű értékek teremtésében és azok hatékony népszerűsítésében rejlik. Ha tehát az évfordulós ünnepségek véget érnek, nem a múlt, hanem a jövő felé kell fordulniuk az ide kötődő alkotóknak, a városnak vonzóvá kell tennie művésztelepét a magyar művészet legjobbjai számára is. A mai nap azonban - ahogy a program is jelzi - még az ünneplésé, az emlékezésé. A centenáriumi program - amelynek fővédnöke Mádl Ferenc köztársasági elnök - a Szolnoki Művészeti Egyesület ünnepi közgyűlésével kezdődik, majd átadják a felújított I. sz. műteremszárnyat, kiállításokat nyitnak August von Pettenkofen műveiből, archív fotókból, a szolnoki művésztelep alkotóinak műveiből. A Művész mozi egész napos vetítést tart a szolnoki képzőművészeti filmfesztiválok nyertes filmjeiből. Lesz jótékonysági aukció, koncert, társművészeti produkció. S természetesen nem magyar művészeti eseményről lenne szó, ha a program végén nem állna ott a csalogató információ: „Az egész napos kulturális program mellett ízelítőt nyújtunk a 100 évvel ezelőtti megnyitón fogyasztott menüből, valamint grillezett különlegességekkel várjuk vendégeinket.” Az alapítók közül ketten szerepelnek a képen: Szlányi Lajos (kalapban) és Mihalik Dániel (összekulcsolt kézzel Elhunyt Polónyi Károly építőművész . Borvendég Béla_____________________________P olónyi Károly jócskán a mi megakasztott időszámításunk előtt járt, és mindig a lényeget látta. Sokan elképedtek, amikor azzal állt elő, hogy a budapesti világkiállítást a Dunán kellene megrendezni. Széles körű érdeklődésére jellemző, hogy 1999-ben a nemzetközi Kepes Társaság tagjaként vett részt a II. egri Fényszimpóziumon. Csáji Attilával - hetvenegy évesen - elkészítette a lágymányosi egyetemi városrészben felépíthető olyan lézeres fénytorony tervét, amely a napkoronára emlékeztető fényjelenséget rajzolna az épületek fölé. 1928-ban született Gyulán. Édesapja itt tanított föld- és természetrajzot a katolikus gimnáziumban. 1946-ban iratkozik be a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karára, ahol Weichinger Károly professzor hamar felfigyel rá. Frissdiplomásként tanársegédnek veszi magához a tanszékre. A forradalom leverése után néhány évig az Ipartervben dolgozik. Ám hamarosan a Balatoni Intéző Bizottságnál találjuk, ahol részt vesz a vidék regionális tervének és a fejlesztési programjának kidolgozásában. A tervre felfigyel a külföld, és az USA (Építészek Nemzetközi Szövetsége) Sir Abercrombie-díjjal ismeri el. Ezt követően számos friss szellemű épületet is tervez a tó partjára. Munkásságát 1961-ben Ybl Miklós-díjjal ismerik el. A pártállami bürokrácia is szerepet játszott abban, hogy 1960-ban külföldre megy, Afrikába. Egyetemi oktatóként Ghánában, Nigériában, Algériában tanít. Emellett azért tervezési munkát is végez. 1969-ben hazatér, és végre ismét fontos megbízást kap. 1969-1975 közt a Fővárosi Tanács városrendezési főosztályát irányítja. A kommunista rendszer összeomlását követően négy éven át a Fővárosi Közgyűlés képviselője. 1977-1980 közt azonban megint Etiópiában találjuk, ahol kidolgozza Addisz-Abeba fejlesztési tervét. Ezután végleg hazatér, és széles körű nemzetközi tapasztalatait 1980-98 közt tudományos tanácsadóként és dékánhelyettesként hasznosítja a Budapesti Műszaki Egyetemen. Ő irányítja az angol nyelvű építészképzést. Emellett évente szervez népszerű nemzetközi alkotótáborokat hallgatóknak. kultura@magyarnemzet.hu Görgey Gábor folytatja a leváltásokat ■ MTI-Varga____________ Görgey Gábor kulturális miniszter július 1-jei hatállyal Koncz Erikát nevezte ki közgyűjteményi és közművelődési helyettes államtitkárrá, a művészeti és nemzetközi kapcsolatok helyettes államtitkári megbízatását pedig július 3-tól Schneider Márta látja el. Visszavonta továbbá Ecsedy István közgyűjteményi és közművelődési, illetve július 2-i hatállyal Kőrösi Orsolya művészeti és nemzetközi kapcsolatok helyettes államtitkári megbízását. Ecsedy István július 1-jétől a restitúciós ügyek miniszteri biztosi feladatait látja el. Görgey Gábor ugyancsak július 1-jével visszavonta Entz Géza, a Kulturális Intézetek Igazgatóságának főigazgatója és helyettese, Révész Mária megbízását is. A tárca sajtóirodájának tájékoztatása szerint a Kulturális Intézetek Igazgatósága főigazgatójának kinevezéséről később dönt a miniszter. A közlemény szerint Koncz Erika korábban a kulturális és közoktatási minisztérium munkatársaként dolgozott, mostanáig pedig a fővárosi önkormányzat kulturális ügyosztályának vezetőjeként tevékenykedett. Schneider Márta a fővárosi önkormányzatnál az oktatási-kulturális főpolgármester-helyettes irodavezetőjeként dolgozott, ezt megelőzően a Művelődési és Közoktatási Minisztérium főosztályvezetőjeként, illetve az országgyűlési hivatal kulturális szakértőjeként dolgozott. A péntek déli MTI-hír nyomán megkerestük Körösi Orsolya helyettes államtitkár aszszonyt, aki éppen betegállományban van. Érdeklődésünk meglepte, hiszen mint mondta, hivatalosan a miniszteri döntésről senki nem értesítette. A négy hét során, amíg Görgey minisztersége alatt a feladatait végezte, senki nem beszélt vele munkájáról, minisztériumi jövőjéről vagy elbocsátásáról. A miniszter döntése annál inkább megdöbbentő, és annál inkább emlékeztet a régi bolsevik diktatúrák jellegzetes módszereire, mivel a helyettes államtitkár asszony magas színvonalú szakmai munkájához nem férhetett kétség. Politikai szempontból pedig senki nem tekintette és nem is tekinti őt a Fidesz-elképzelések feltétel nélküli megvalósítójának. Balatonfüred városa már 111. alkalommal ad otthont országunk egyik legrégebbi és legpatinásabb báljának, a balatonfüredi Anna-bálnak. Szeretettel várjuk a ,füredi" Hotel Árkád Dísztermét! A kiváló hangulatról évek óta gondoskodik: Bergendi Szalonzenekar Mendelssohn Kamarazenekar Valter Táncstúdió Első a bálok között!” A bál főszponzora: Herendi Porcelánmanufaktúra Rt. Fő multimédiás támogató: Westel Mobil Távközlési Rt. Támogatók: Füred Vagyonhasznosító Kft., Balatontourist Rt., Nemzet Lap-és Könyvkiadó Kft., ELITE Magazin, Nemere II. Információ és jegyrendelés: Tourinform Iroda, 8230 Balatonfüred, Petőfi u. 68. Tel.: 87/580-480, fax: 87/580-481 e-mail: balatonfured@tourinform.hu 1 www.balatonfured.hu -