Magyar Nemzet, 2002. július (65. évfolyam, 151-177. szám)

2002-07-09 / 158. szám

Mozgalmas időszakként élte meg az ezredforduló éveit Kő Pál szobrászművész. Azon túl ugyanis, hogy alkotóként vagy szak­értőként részt vett a millenniumi szoborállításban, tanári mun­káját is végezte a Magyar Képzőművészeti Főiskolán s jelentős szerepe volt abban is, hogy elkészüljön az egykori mestere, So­mogyi József munkásságát földolgozó kötet. Saját cikkeit, tanul­mányait is mostanában rendezi kötetbe, de vannak olyan írásai is, amelyek épp mostanában születtek. W P. Szabó Fernő___________________ I­ lyen friss írás például az a nyílt le­vél, amellyel a Gellért-hegy olda­lában fölállított Szent István-szobrá­­ról szóló - levél vagy újságcikk for­májában megfogalmazott­­észrevé­telekre reagált. Bírálva például az el­helyezést, azt, hogy a város felé „há­tulját mutatja” a szobor.­­ Ennek bírálata - idézi föl a művész a nyílt levélben is leírtakat­­ már csak azért sem állja meg a he­lyét, mert a szobor, ha az antik mű­veket is nézi az ember, „hátulról kezdődik”. Ha belépek a Medici ká­polnába Firenzében, élvezettel né­zem, hogy vannak befejezve hátulról a plasztikák. Ez nagyon-nagyon iz­galmas dolog. Azok közé a­ kérdések közé tartozik, amelyek már kamasz­koromban is érdekeltek. 1968-ban végeztem a Képzőművészeti Főisko­lán, de már a gimnáziumban is szobrászattal foglalkoztam. A szob­­rászi cselekvés felkavaró, nagyon igénybe veszi az embert minden szempontból. Hihetetlenül bonyo­lult feladatsort jelent már magának az anyagnak, a méretnek, a lépték­nek a megválasztása. Az már az első lépéseknél eldől, szobor lesz-e a szo­bor egyáltalán. Vagy, hogy Med­­gyessy Ferenc híres mondását idéz­zük, nem lesz szobor, hanem „meg­marad­­anak”. A jó lovas szobor a plasztikai művészet csúcsai közé számít, mégis - noha a műfaj a szobrászat alapműfajai közé tarto­zik - nagyon kevés van belőle. Ép­pen ezért kell rehabilitálnunk példá­ul Pátzay Pál székesfehérvári lovas szobrát. Világviszonylatban is ki­emelkedő alkotás, ráadásul a tér olyan pontján van elhelyezve, hogy úgy hat nézőjére, mint egy sortűz. A másik csúcsteljesítmény Marcus Aurelius római szobra, de nem ma­rad el tőle a Kolozsvári Márton és György alkotta mű sem, amely a ma­gyar művészetben első igazi köz­­plasztikának tekinthető. Vannak to­vábbi csodálatos előzmények a köz­vetlen múltban is, például Somogyi József „robbanó” lovai, a horvát Ivan Mestrovics nyilazó indiánjai, vagy éppen Marino Marini munkái, amelyek egyenesen megújították a lovas szobor műfaját. - Hogyan került önhöz ilyen kö­zel ez a műfaj? - Nagyon sokat foglalkoztam lo­vakkal, de nemcsak művészként, hanem közvetlen közelségben is él­tem a lovakkal gyermekkoromban, amikor nem tanulhattam tovább és kocsisként szolgáltam. És elmond­hatom, hogy akkor tud valaki jó lo­vas szobrot csinálni, amikor min­den porcikáját ismeri. Temettem is lovat. Meszet hoztunk le Erdőhegy­ről s elkapott bennünket a vihar. Az egyik ló elesett, elpusztult. Váci La­jos volt a gazdám akkoriban, ő volt az, aki később azt mondta: itt van ez a szép nagy világos terasz, vegyél festéket, fessél, ne legyél te kocsis, így is történt, és később fel is vettek a budapesti képzőművészeti gimná­ziumba. - Alig másfél évtizeddel később kezdődött a később a Gellért-hegy ol­dalában fölállított szobor története. Mikor rendezték azt a tatai pályáza­tot, amelyre a mű első változata el­készült? - Ez a pályázat 1973-ban volt, az utolsó fordulóig bent maradtam, azután a pályázatot eredménytelen­nek nyilvánították. Szent István pe­dig várta a sorsát, egészen a millen­niumig. Elhelyezését az motiválta, hogy a Gellért-hegy keleti kapuja nincs megoldva, ott van a Sziklaká­polna, de az előtte lévő tér „zava­ros”. Finta József, Török Péter építé­szekkel sokat beszélgettünk erről, egy olyan lépcsősort terveztünk, amelyen a város felől érkezve szem­ben találjuk magunkat a ló mellett álló királlyal. Ez a terv sajnos nem valósulhatott meg, így helyeződött a hangsúly elsősorban Szent István és a kápolna kapcsolatára, amely a szakralitás és a világi hatalom kap­csolatát foglalja magában. A szobor befordításának ez volt az értelme, így jött létre a bensőséges kapcsolat a mű és a közönsége között. Az azonban bizonyos, hogy a műről tá­volról, lentről nézve is leolvasható, hogy lovas szobor. Gondoltunk arra a kérdésre is, hogy sziluettje hogyan jelenik meg egészen messziről néz­ve, Herrer Cézár építésszel mértük az arányokat - így lett éppen négy méter magas. - Mű és közönség kapcsolatát említette. Általában mit jelentettek ebből a szempontból nézve a millen­niumi szoborállítások? - A millenniumi évek számomra fantasztikus tettet jelentenek, és csak felsőfokú jelzőkkel tudok róluk beszélni. Nemeskürty István minta­szerűen vezette le az eseményeket. Nagyon sok helyen voltam zsűror­­ként és „szenvedő” alanyként is né­hány településen, ahol az én műve­met állították föl. A szobrok sokasá­ga született meg, ilyen két éve még nem volt a magyar szobrászatnak. Csak az egyes művészek tehetségén múlt, hogy mennyire voltak képesek megfelelni a kihívásnak. A közterek minősége javult, olyan dolgok feje­ződtek be, mint a Vigadó tér (ahol hosszabb ideje keresték a jó megol­dást), rendbejöttek a Hősök terének szobrai, Ópusztaszeren elkészült az Árpád-emlékmű körül a tizenkilenc megye történelmi szoborparkja.­­ A sorozatot Tóth Sándor Géza fejedelme indítja, ön a Heves megyé­hez kötődött Aba Sámuel szobrát ké­szítette el. Kalocsán viszont nemcsak szobrászként dolgozott. Mi volt a fel­adata az érseki városban? - A kalocsai Érsekek sétánya megtervezésére kértek föl, illetve ar­ra, hogy más alkotók bevonásával a sétányra kerülő szobrokat elkészít­sük. Meghívtam két jeles erdélyi al­kotót, Hunyadi Lászlót Marosvásár­helyről, Bocskay Vincét pedig Szová­­táról s egy kiváló hazai mestert, Be­nedek Györgyöt. És olyan fiatalokat, akiket részben én neveltem: Halasi Csillát, Szikó Gábort és N. S. Nagy Sándort. Az építész Herrer Cézár volt. Nagyon büszke vagyok az Asztrik, Csák Ugrin, Batthyány Jó­zsef, Patachich Ádám, Kunszt József, Haynald Lajos, Grósz József érsekek szobraiból álló együttesre, és hogy Millenniumi Aranyérmet kaptam ezért a munkáért. - Jó néhány szobrásznak viszont afféle „citrom-díj”járt volna ki, mert kis tehetséggel szobrok tucatjait ké­szítette a millenniumon. Családi kasszája rendbejött, a közös ügy azonban csorbát szenvedett... - Erről nem a millennium tehet. Az emberi természetből következik, hogy vannak, akik nem ismernek mértéket s a saját képességeikkel sincsenek tisztában. Kétségtelen, hogy ez nagyon ártott az ügynek. Lehet, hogy voltak hibák a szoborál­lítás mechanizmusában is. Minden­esetre a két év alatt nagyon sok min­den történt. Az értékeket és a kudar­cokat egyszerre számon tartva kell megvonnunk a mérleget. - Új korszak kezdődött az ön pá­lyáján, de talán a kortárs szobrászat történetében is. És nemcsak azért, mert a millenniumi évek véget értek. Érezni lehet a politikai változásokat? - Azért nehéz erről beszélni, mert úgy vélem, hogy maguk a gya­kori kormányváltások sem tesznek jót az örök dolgoknak, amelyekkel a köztéri szobrászat foglalkozik. A na­pi politika gyorsan fordul, már elin­dult folyamatokat tör ketté. Szemé­lyes gondjaim nincsenek ebből kö­vetkezően, elmondhatom, hogy a gyöngyösi Királyok tere kialakítása nem áll meg. Ennek a munkának az előzményei még 1984-ig nyúlnak vissza, akkor készítettem oda egy Károly Róbert-szobrot. - Akkoriban nem volt divat, hogy magyar királyok szobra kerüljön közterekre... - Ez igaz, de Gyöngyös tőle kap­ta a városi rangot és Sereg József tör­ténelemtanár, aki ezt kikutatta, a szoborállítást is kihajtotta. Tizenöt évvel később sétálóutcává alakítot­ták a főutcát, a szobrot a Szent Or­­bán-templom előtt állították föl. Ek­kor kért föl a polgármester engem és Vadász György építészt, hogy gon­doljuk végig a téralakítás egészét. Néhány hete volt a zsűri, amely di­csérettel elfogadta elképzeléseinket. Középre kerül Szent István lovas szobra, amelynek léptékét kifejezet­ten a hely határozza meg, ezt a mű­vet, a Gellért-hegyi szobor édestest­vérét augusztus 20-án avatjuk. Né­hány év múlva pedig az utolsó ma­gyar király, IV. Károly és felesége, Zita királyné szobrával lesz teljes az együttes. - Kiderült, hogy őket is szoros kapcsolatok fűzik Gyöngyöshöz? - Ők voltak az elsők, akik a nagy gyöngyösi tűzvész után, 1917-ben az első adományt hozták a város­nak. A legnagyobb érdemük azon­ban az volt, hogy - más európai uralkodók segítségét is megszerezve - elősegítették, hogy a katasztrófa után a város fejlődése fölgyorsuljon. Abban, hogy ez a három­ királyszo­bor így egymás mellé kerülhessen Gyöngyösön, az kellett, hogy a napi politika ne szóljon bele a köztéri szobrászat dolgaiba s hogy a várost nagyszerű emberek vezessék. - A műterem falán hosszú lista mutatja az új évezred első éveiben el­végzendő munkákat. Hol tart most a tervek megvalósításában? - Két éve dolgozom azon a Westend elé kerülő munkán, amelynek létrehozására Demján Sándor és Finta József kértek föl, s amely részben azért inspirál, mert a hatalmas fedett városrész igazi, nagyvárosi léptéket kínál, részben pedig azért, mert a magyarság, a magyar tudomány nagyjainak kell emlékművet állítanom. A tudósok listáját Pungor Ernő és Nemeskürty István állította össze, ma is bővül, szélesedik a névsor, ennek megfe­lelően a terv is módosul. Kezdetben toronyban, a magyar tudomány tornyában gondolkodtam, azután kialakult előttem egy organikus forma, amely egyszerre idézi a ba­dacsonyi bazaltoszlopokat, a pol­con sorakozó könyvek gerincét és a hajó formáját. A magyar tudomány hajója lesz ez, süttői mészkőből. Öt méter magas, tíz méternél hosz­­szabb lesz az alakzat, hogy a részle­tek olyanok lesznek, mint amilyen­nek terveztem őket, arra a Balogh Miklós vezette Reneszánsz Rt. munkatársainak tudása a garancia. A tervek készen vannak, a faragás hamarosan megkezdődik Süttőn.­­ Az elfogadás stádiumában van Antall József néhai miniszterelnök mellszobra, amely a balatoni szív­kórház parkjába kerül majd, más művek félig vagy majdnem készen vannak. Két fotó mutatja, hogy jelen­leg a városvédő Ráday Mihály port­réján dolgozik. Ez mikorra készül el? - Hamarosan, hiszen ajándék lesz Ráday Mihály hatvanadik születésnapjára. A születésnapi ünnepség már megvolt, küldtem is neki egy gratuláló táviratot báró Podmaniczky Frigyes nevében. Közös harcok fűznek össze ben­nünket, hiszen hét évig jártunk hi­vatalról hivatalra, hogy felállíthas­suk a Balikó Gyula iparművésszel közösen készített szobrot Buda­pest vőlegénye, Podmaniczky bá­ró emlékére, akinek elévülhetetlen érdemei vannak a főváros fejlő­désében. Ám Szent Istvántól a tudomány hajójáig Kő Pál szobrászművész a millenniumi művekről, a bírálatokról, a tervekről és az új alkotásokról .Vannak, akik nem ismernek mértéket s a saját képességeikkel sincsenek tisztában* FOTÓ: burger ZSOLT Még nyílt a verseny Karlovy Varyban . Szentiványi Katalin____________ A cannes-i filmfesztivál után, a Velencei előtt most Karlovy Varyban vetélkedik a Kristály Gló­busz-díjért Európa filmtermésének 18 friss darabja, köztük Gulyás Gyu­la Fény hull az arcodra című alkotá­sa. A nyugati és a kelet-közép-euró­­pai filmeket egyaránt nagy számban bemutató filmszemlén összesen hat film szerepel a keleti régióból, de képviselteti magát a francia, a né­met, az olasz, a spanyol, az izlandi filmművészet is, sőt a versenyprog­ramban távol- és közel-keleti, vala­mint észak-amerikai filmek is szere­pelnek. Almási Tamás Sejtjeink cí­mű alkotásával a dokumentumfil­mes szekcióban versenyez. A fiatal európai alkotókat bemutató váloga­tásban Miklauzic Bence Ébrenjárók című filmjét vetítik. A Karlovy Vary filmfesztivál nyitóprogramjában, versenyen kívül Szabó István Szem­besítés című filmjét láthatta a kö­zönség. A filmes seregszemle zsűri­jének idei elnöke Jean-Marc Barr, akit Luc Besson A nagy kékség című filmjének főszerepében ismerhet­tünk meg, tavaly pedig a Dogma-tri­lógia egyik darabjának rendezője­ként mutatkozott be a cseh történel­mi városka közönségének. A zsűri további tagjai: Roger Ebert Pulitzer­díjas chicagói filmkritikus, Assump­­ta Séma spanyol színésznő, Fekete Ibolya, a tavaly számos filmes díjat nyert Chico rendezője. A mozgóké­pes versengéshez kapcsolódóan Eurowood címmel nemzetközi kon­ferenciát rendeznek, melynek témá­ja azt kikutatni, mi lehet az oka an­nak, hogy míg 2001 óta az amerikai filmek nézettsége a kelet-európai mozikban csökken, addig a helyi filmalkotások nézettsége nő. A Variety című szaklap nemzetközi számának hátsó oldalán megjelent hirdetés azt a kérdést teszi fel: mit jelent ez a hír a londoni, a prágai, a párizsi, a bukaresti producereknek? Sajnálatos, hogy a budapesti produ­cereket a hirdetők nem szerepeltetik a sorban. Csak találgathatjuk, mi le­het ennek az oka. Amiben viszont már most is biztosak lehetünk, az, hogy az életműdíjat idén a záró gála­esten Sean Connery veheti át. 2002. július 9., kedd Kultúra • Magyar iVd­ü­zet It Turnén a Filharmóniai Társaság zenekara Németországi, majd itáliai ven­dégfellépésre utazott a Buda­pesti Filharmóniai Társaság Zenekara. A Bad Kissingeni Fesztiválon a hét végén Ana Maria Martinez és Vladimír Csernov operaénekesek gálá­ján működött közre az együt­tes. Július 14-én, a dél-olasz­­országi Salerno közelében lé­vő Ravello üdülőhelyen, egy nappal később pedig Rómá­ban lépnek a közönség elé a magyar muzsikusok. A mű­sorban Händel Xerxés című operájából a Largo, Respighi­­től Az alkony, valamint Fekete Gyula Erkel Ferenc-díjas fiatal magyar zeneszerző Római láz című kamaradalműve szere­pel. A koncert szólistája Mar­ton Éva és Csavlek Etelka lesz. A zenekart valamennyi fellé­pésén Pál Tamás vezényli. (K. Gy.) Orosz György vér nélküli vadászatai Vér nélküli vadászatok címmel nyílik kiállítás Orosz György neves fényképész természet­­fotóiból július 9-én, kedden 17 órától a Kicsi­n a Világ Tea­házban (Budapest VII., Ma­dách I. út 11.). A vadon élő állatok életébe bepillantást engedő tárlat augusztus 10-ig tekinthető meg. (M. N.) Temesi Ferenc publicisztikai díja A Magyar Alkotóművészek Or­szágos Egyesületének (MAOE) irodalmi tagozata irodalmi publicisztika kate­góriában Pro Literatura-díjjal jutalmazza lapunk főmunka­társát, Temesi Ferenc írót. A díjat ebben a kategóriában 1999 óta nem adta ki a kura­tórium. A díjátadásra a MAOE székházában (V. ker., Báthory u. 10.) ma 14 órakor kerül sor. (H. N.) Müllerék lemondtak Lemondott a Miskolci Operafeszti­vál Kht. teljes vezetése. Mü­ller Péter Sziámi a város közgyűlése által megbízott új színházi di­rektort és az általa kijelölt új művészeti vezetést nem fogadja el partnernek a jövő évre terve­zett Bartók+Mozart Miskolci Nemzetközi Operafesztivál megszervezéséhez. A város közgyűlésének szeptemberben új pályázatot ír ki a Miskolci Nemzeti Színház igazgató-fő­rendezői posztjára. A polgár­­mester szintén őszre pályázat kiírását javasolja a közgyűlés­nek az operafesztivál vezetésé­re, ám Müller Péter Sziámi csak akkor hajlandó pályázni a fesz­tiválvezetői posztra, ha már tudja, hogy ki lesz a Miskolci Nemzeti Színház új, véglegesen kinevezett direktora. A vezetők megválasztásáig Lovas Károly eddigi programigazgatót bízták meg a Miskolci Operafesztivál Kht. irányításával. (MTI)

Next