Magyar Nemzet, 2002. október (65. évfolyam, 229-254. szám)

2002-10-08 / 235. szám

Se szeri, se száma azoknak a meghívásoknak, amelyekkel az el­következő hónapokban Európa és az Egyesült Államok hangver­senytermeibe várják Kelemen Barnabást. A Liszt Ferenc Zene­­akadémián tavaly diplomázott hegedűművésznek, mint a világ egyik legrangosabbjaként számon tartott indianapolisi nemzet­közi verseny első díjasának szólnak a felkérések. A világraszóló győzelmet két héttel ezelőtt aratta, ezzel nemcsak hatalmas sze­mélyes sikert ért el, de újabb elismerést szerzett a nagy hagyo­mányú magyar hegedűoktatásnak is. a Kál­mán Gyöngyi________________ M­egannyi hazai és külföldi győzelme után miért szánta rá magát, hogy az amerikai konti­nensen is „versenybe száll’’?­­ Miután az elmúlt években Eu­rópa legnagyobb versenyein indul­tam, úgy gondoltam, megpróbál­kozom az egyik leghíresebbel, az Egyesült Államokban is. A legfon­tosabb indíttatásom az volt, hogy hagyjak magamnak időt és dolgoz­zak úgy, ahogy azt tettem a brü­sz­­szeli Erzsébet királyné verseny előtt. A mai napig érzem annak a komoly felkészülésnek a hatását. Bizonyos, hogy az elmúlt nyáron kemény munkával töltött hóna­poknak hasonlóan tartós lesz az eredménye. Szerintem az a helyes, ha átértékeljük a versenyek feszült, stresszes hangulatát, amit egyéb­ként sokan joggal kifogásolnak. Ak­kor teszünk jót magunknak, ha megpróbálunk magunkba mélyed­­ni és a lehető legtöbbet fejlődni egy ilyen megmérettetés által. - Hogyan lehet a résztvevők kö­zé kerülni? Úgy hallottam, India­­napolisba csak korábbi kimagasló eredményekkel lehet jelentkezni? - Ez nem így van. A beküldött felvételek és életrajzok alapján elbí­rálják, hogy ki indulhat. Ha akad egy fiatal zseni, a zsűri döntése nyo­mán ismeretlenül is nevezhet. Tény, hogy az induló negyven­­három hegedűs mindegyike rangos versenyeken ért el jelentős díjakat, közülük húszan dobogósok voltak a legnagyobb erőpróbákon. Az igazsághoz tartozik, hogy engem az indianapolisi versenyigazgató, Glenn Kwok hallott Brüsszelben, ő hívott Amerikába. Egyébként az el­következő négy évben ő szervezi majd fellépéseimet, szerződéseimet a tengerentúlon. - Számos neves hegedűs nyert ön előtt ezen a komoly díjazású versenyen. Kik hozzák meg a dön­tést, kikből áll a zsűri? - Érdekesen alakult a zsűri ösz­­szetétele, ugyanis a rajt előtt három héttel a holland zsűritag lemondta részvételét és helyébe Pauk György érkezett. Jó érzés volt tudni, hogy magyar is van a „bírák” között. Sőt, még egy magyar ajkú, kárpát-uk­rajnai származású döntnök volt a kilencek között. Jaime Laredo elnö­költ, őt Budapestről ismertem, többször járt nálunk koncertezni. Szeretném hangsúlyozni, hogy az indianapolisi zsűri összetétele azért különleges, mert mind aktív mu­zsikus, kiváló szólista és kamaraze­nész, tehát nem elsősorban taná­rok, ahogy az másutt előfordul. - Mikor kezdte a felkészülést és milyen darabokat játszott? - Tizennyolc éve egyfolytában készültem. Ezt nyugodtan mond­hatom így, mivel ez a győzelmem koronája a tanulmányaimnak, ed­digi pályámnak. Természetesen a tanulás ezzel nem ért véget, annak soha nincs vége. A salzburgi Mo­­zart-versenyen első lettem, de a brüsszelin harmadik, a Sziget-ver­senyen öt éve a második. Ezen ko­molyan elgondolkodtam, hogy mi a további utam. Ténylegesen január­februárban dőlt el, hogy indulni fo­gok Indianapolisban, igyekeztem a repertoáromat úgy alakítani, hogy a versenydarabokat játszhassam koncerteken. Az indianapolisi az anyagát tekintve is legfelül áll a ver­senyek sorában, s mindezt feszített keretek között, összesen két és fél hét alatt kellett bemutatni. - Akkor nem lehetett kellemes érzés, ma viszont boldogan gon­dolhat vissza erre az erőpróbára, hiszen valamennyiüket maga mö­gé utasította. - Sorrendben örmény, koreai, kínai, ismét koreai és orosz ver­senyző végzett mögöttem huszon­egy ország képviselői közül. Csak a döntőbe bejutni komoly ered­ménynek számít. Nyugat-Európá­­ból senkinek nem sikerült. - Milyen díjakat kapott az első­nek kijáró komoly pénzjutalom mellé? - A pénzdíjnál fontosabbnak tartom a koncertmeghívásokat. A Carnegie Hall nagytermében 2004 tavaszán debütálhatok. Amerika- és Európa-szerte számos zenekar hívott szólistának. Kaptam a Na­­xostól egy lemezre szóló felkérést. Nyolc különdíjból hatot nekem ítélt a zsűri. Nekem jutott a legjobb elő­adás díja a Mozart-versenyműért, a nagy szimfonikus versenyműért, azaz a Bartókért, a kötelező ameri­kai darabért, a Beethoven-szonátá­­ért, az „egyéb” szonátáért, vagyis amit játszottam, a Bartók-szólószo­­nátáért és a Paganini-capricért. A zsűritagok ültek és pontoztak, ők maguk is kíváncsian várták a kime­netelt. Nagy örömömre többen azt nyilatkozták az eredményhirdetés után, hogy számukra is izgalmas volt, ki végez a második, vagy a ha­todik helyen, mert az első helyezés nem volt kérdéses. - Ezek után az sem kérdéses, hogy Kelemen Barnabást a szakma és a közönség több kontinensen ismerni fogja. Mit szeretne még el­érni? - Hogy még jobb, még hitele­sebb legyek. Igyekezni fogok, hogy még többet mondhassak el az em­bereknek azokkal a csodákkal, ami­ket a legnagyobb zeneszerzők meg­alkottak. A legfontosabb egy mu­zsikus pályáján minél magasabb szinten tolmácsolni a zene által hordozott mély értelmet, ami arra való, hogy az emberek lelkét megvi­lágítsa és tiszta örömöt vigyen a hétköznapjaikba. Tág perspektívá­ban kezelem a zenét, nem akarom semmilyen korszaknak elkötelezni magam. A hegedűt nem kizárólag szólóhangszerként akarom kezelni, óriási a kamarazenei repertoár, ab­ból is sokat szeretnék megismerni, előadni. Hosszú távú terveim kö­zött szerepel egy vonósnégyes létre­hozása is. - Alig több, mint huszonnégy órát tölt Budapesten. Észak-Euró­­pából jött, délnek tart. Itthon mi­kor hallhatjuk legközelebb? - November 8-án Vásáry Ta­mással és a Rádiózenekarral Brahms Hegedűversenyével lépek a zeneakadémiai publikum elé. Lesz kortárs ősbemutatóm Kokas Kata­linnal a Fészek Klubban. Játszom a Zsigmondy-fesztiválon Óbudán. A Nemzeti Filharmonikusok közé a karácsonyi koncerten ülök be is­mét, mint hangversenymester. Ah­hoz, hogy teljes felkészültségű he­gedűs lehessek, ezt sem nélkülöz­hetem. Kocsis Zoltánnal és zeneka­rával együtt dolgozni pedig külön élményszámba megy. r * fann n nni —pin»BW»TiT~~r~8iniiiiinBrn^TBW«wrT~~~—iwigwirn-T—ir~r~~TTjTiirffl"i-irTn-n—twi—fTiiPriwimni' Tiszta öröm a hétköznapokban Kelemen Barnabás hegedűművész Indianapolisban elért győzelméről, a jövőről és céljairól .Tág perspektívában kezelem a zenét, nem akarom semmilyen korszak­nak elkötelezni magam" FOTÓ: TÓTH TIBOR Nyomasztó képek rózsaszínbe kötve ii Mézes Gergely__________________ C­ súnya kis rózsaszínű kötet. Mit kötet, füzet! Mindössze hat­vanöt oldalon, hetvenkét vers, ami, valljuk be, egy keményfedeles könyvvel, amolyan aranybetűs dombornyomással már tekintélyt parancsolna akármilyen könyves­polcon. De hát ez van, kicsi és ró­zsaszín Lárai Eszter Idő-gettó cím­mel megjelent első kötete. A hátul­ján rövid szöveg, tanúsítja, hogy te­le volt a költőnő élete ide-odával, matematikával, és apró lelépések­ben papírra vetett szavakkal. Aztán belül előbukkan az E/2, az a meg­szeppent Te, akinek ki-kiszól, sőt olykor kikiabál versálarcán keresz­tül, rákiabál az örök Férfira, aki mindazt hagyja elröppenni behú­zott nyaka mellett, amit a két téridő és a két nagymosás között arc körü­li pályára állított Lárai Eszter, eze­ket a kelet-európai, szintaktikai po­fonokat. Régen túl van már a ka­maszlányos versek holdas, csillagos képvilágán, Trabant-füst csípi a szemet ironizáló metaforáitól, té­máiban előrelép az én, majd újra a Te, végül pedig a törekvő, törtető költőtársak, akikkel kénytelen együtt masírozni a babér felé. Lárai kötetében a rövid műfajok kerülnek előtérbe, frappáns, kímé­letlen csattanókkal, a sorok közül a négyzetháló csendje és hűvöse épp­úgy sugárzik, mint a fülledt erotika, a már-már brutális testközeliség és a nagyítóval végzett önvizsgálat. Mégsem lehet azt állítani, hogy Lárainál a misztikus profanizáló­­dik: egyfajta kifordított petrarkista hagyománnyal emeli mindenek fö­lé a Férfit, éppúgy átszűrve önma­gán, mint a hosszú amerikai tartóz­kodást, a hazatérés rácsodálkozá­­sát, a hétköznapi brutalitást, hogy így lépdeljen a hatvanöt oldalon át az egyre mélyebb témák felé, a ki­szolgáltatottságba, a hőstelenített világba, vagy a megrendítő aktuális események felé. A nyomasztó világ­képet játékossága sem tudja felol­dani, ez a macska-egér játék a for­mával, vagy a meseszerű szavakkal, egyfajta gyerekes nemként hat újra és újra, közben pedig elemi erővel tör felszínre a költőiség, a túlhajtott gondolatok pedig vaskos képekben legyintik arcon az olvasót. Lárai Eszter költői világában a szerelem elgombásodik, a léptek dübörög­nek, mosolyügyeletet tartanak, is­ten minden tornyot rühell, egymást fürkészik rémült figyelemmel a kérdőjelek, vízjel van a sorsban, va­gyis olyan első kötetes szerző lépett most a nyilvánosság elé, akinek bir­tokában van a képteremtés minden feltétele, szilárd poétikai alapokról ítél és alakít. ■^MNWHKMHWMNMHSMNn­ M Pósa Zoltán_____________________ A Klauzál tér 9. számú ház falá­nál, 1991. november ötödikén avatták föl az írótársak annak a fia­tal költőnek az emléktábláját, akit 1956. november hetedikén, fegy­vernyugváskor gyilkolt meg egy szovjet tankból leadott sortűz. Gérecz Attila rövid életében végze­tes háromszorisággal játszik döntő szerepet a hetes szám. Héteszten­dei börtön után hét napig élt és no­vember hetedik napján távozott e földről. A fiatalemberről legjobb barát­ja, költőtársa, Kárpáti Kamil írt leg­többet. Ő rendezte sajtó alá először, néhány héttel az emléktábla-avatás előtt Gérecz Attila első, egyben posztumusz verseskötetét. A jó pél­dát követte a Kráter Könyvműhely, kiadván Gérecz összegyűjtött ver­seit Turcsány Péter költő szerkesz­tésében. Film is készült róla Czi­­gány Zoltán rendezésében, amelyet az 1956-os ünnepkörben hagyomá­nyosan bemutat a Duna TV. Kárpáti Kamil szerint Gérecz Attila sorsa a csillagokban volt megírva. Kálváriaúton járt, s ez szó szerint, minden pátosz nélkül igaz. Gesztusait megdöbbentő életvi­dámság hatotta át. Bátorsága és ka­­maszos hetykesége idősebb váci rab- és költő­társaira is átsugározta tmmmm­mmmmmmmmmmn­mmmmmmm az életkedvet. Pedig neki aztán lett volna bőven oka a depresszióra. 1947-ben jeles eredménnyel érett­ségizett, de a sikeres felvételi vizsga ellenére nem kezdhette el egyetemi tanulmányait. Osztályidegennek minősítették, mert apja az első vi­lágháborús érdemeiért vitézi címet kapott. Az Egérkének becézett so­vány, szívós fiúban hihetetlen lelki és fizikai erő lakozott. 1949-ben már a magyar öttusa-válogatott tag­ja volt. Ám ugyanezen év decembe­rében letartóztatták államellenes összeesküvés vádjával. Az volt a „bűne”, hogy gyűlölte az emberte­len diktatúrát és szabad, független Magyarországot akart. Szerencséje volt a szerencsétlenségben, hogy a váci fegyházban összebarátkozott a Füveskert-antológiákat szerkesztő irodalmárokkal. A váci fegyház egykori kápolnája mellett volt egy kis füves rész, az enyhülés éveiben Kárpáti Kamilnak, Tóth Bálintnak, Tollas Tibornak, Szathmáry György­nek, Béri Gézának, Gérecz Attilának és néhány társuknak megengedték, hogy e kis darabka zöldben üldö­gélve szerkesszék össze papír­fecniken, füzetecskékben össze-, gyűjtött verseiket és műfordításai­kat. Csodák csodája, még inkább a művészet mindenható erejének bi­zonyítéka - vallja egy emberként minden „füveskertes”, hogy náluk fizikailag erősebb emberek össze­roppantak, ők pedig a költészetből életerőt szívtak magukba. Munká­juk végeredményeként jelentek meg először külföldön, aztán ittho­ni illegalitásban a Füveskert-anto­­lógiák. Kárpáti Kamil 1995-ben ad­ta ki a maga alapította Stádium Ki­adó gondozásában a Füveskert 1954-1995 című könyvet Pfitzner Rudolf, Tollas Tibor, Tóth Bálint al­kotó szerkesztői közreműködésé­vel. E könyv a teljesség igényével mutatja be a Füveskert-antológiák vers- és prózaanyagát. Gérecz Attila 1954 májusában tette le első versét cellatársa, az arisztokratikus modora miatt „ke­gyelmes úrnak” becézett Béri Géza elé. S aztán következtek a többiek, a kötetnyi vers, amelyet, akár az an­tológiák anyagát, Tollas Tibor hal­latlan precizitással másolt le és rendszerezett kis füzetekben. A fia­talembert 1956. október 31-én sza­badította ki börtönéből a győztes forradalom. Már aznap fegyvert fo­gott. November hetedikén a vérbe­­fojtott szabadságharc mártírja lett. Verseit őrzik a Füveskert-antológi­ák, s a két gyűjteményes kötet. Aki teheti, november hetedikén hajtson fejet Gérecz Attila Klauzál téri dom­borműve előtt, s gondoljon a költő­re, aki Petőfi Sándorhoz hasonlóan életét adta hazája függetlenségéért. 1956 mártír költője Gérecz Attila nem csak tollal, fegyverrel is harcolt a szabadságért 2002. október 8., kedd Kultúra • Magyar­­mm EB Élő világegyetem Új kötete második kiadásának megjelenése alkalmából ismét könyvbemutatót tart Grand­­pierre Attila. A csillagász Élő Világegyetem című tudomá­nyos írásokat tartalmazó könyvét Sebeők János író mutatja be az olvasóknak holnap délután 4 órakor a Magyarok Házában (V., Sem­melweis u. 1-3.). (Cs. D.) Népművészet és hazaszeretet Andrásfalvy Bertalan tart előadást Népművészet és hazaszeretet címmel holnap este 6 órakor a Balaton Kongresszusi Központ és Színház épületében (Keszt­hely, Fő tér 3.). Az előadás előtt nyílik meg Móser Zoltán fotóművész Fejfák című kiállí­tása. (T. T.) Kecskeméti alkotók Négy kecskeméti alkotó kiállítása nyílik meg holnap este hat óra­kor a budapesti Vízivárosi Ga­lériában (II., Kapás utca 55.). A Gerle Margit kerámiáit, Be­­nes József grafikáit, Miklós Ár­pád festményeit, illetve Laka­tos Pál Sándor szobrait bemu­tató kiállítást ifj. Gyergyádesz László művészettörténész és Gaál József képzőművész nyit­ja meg. A tárlat október 29-ig látogatható (P. Sz. E.) Aquincumi őszünnep Liberalia címmel őszünnepet tart az Aquincumi Múzeum októ­ber 19-én és 20-án a múzeum romkertjében. A rómaiak által tartott őszünnep szokását fel­elevenítő kétnapos mulatságon az érdeklődők részt vehetnek „Dionüszosz ünnepén”, s antik szerzők darabjaiból láthatnak összeállítást. (T. T.) Aranykor Péreli Zsuzsa képzőművész falikár­pitjaiból és grafikáiból rendez­nek kiállítást Aranykor címmel a békéscsabai Munkácsy Mi­hály Múzeumban (Széchenyi u. 9.). A december 1-jéig láto­gatható tárlatot Wehner Tibor művészettörténész nyitja meg október 11-én, pénteken dél­után 5 órakor. (S. S.) Filharmonikusok Szlovéniából A közép-európai régió egyik vezető zenekaraként számon tartott Szlovén Filharmonikusok kon­certeznek október 13-án, va­sárnap 19.30-kor a Liszt Fe­renc Zeneakadémián (VI., Liszt Ferenc tér 8.). A hangver­senyen Uros Krek Rapszódia tánca, Henryk Wieniawski a fisz-moll hegedűversenye és Ludwig van Beethoven F-dúr szimfóniája csendülnek fel. Vezényel: Uros Lajovic. (S. S.) Szmrecsányi szobrai Feledy Balázs művészeti író szavai­val nyitik meg Szmrecsányi Boldizsár szobrászművész ki­állítása ma délután 4 órakor az Ericsson Képzőművészeti Ga­lériában (111.,­Laborc u. 1.). A fiatal alkotóművész munkáit november 4-ig tekinthetik meg az érdeklődők. (T. T.)

Next