Magyar Nemzet, 2003. április (66. évfolyam, 76-100. szám)

2003-04-01 / 76. szám

2Magyar Nemzet Támadás Irak ellen 2003. április L, kedd Rovatvezető: Stier Gábor Irak újjáépítésére már kije­lölték a cégeket, amelyek egy­től egyig nagy amerikai kon­szernek, s amelyek közel áll­nak a washingtoni hadurak­hoz. A harc már megindult a mobiltelefoncégek és -rend­szerek részéről is. Mi Munkatársunktól.____________ I­rak - Észak-Korea és Afga­nisztán mellett - a harmadik ország, amelynek nincs saját mo­bilszolgáltató hálózata. Ám ez nem sokáig lesz így: máris kitört egy Európa és Amerika közt zajló telefonháború. Donald Rum­sfeld tanácsadói felszólították az Egye­sült Államok cégeit, köztük a Qualcomm mobilgigászt, hogy minél előbb készítsenek komp­lett tervet Irakra, amely az ame­rikai CDMA (Code Division Multiple Acess) rendszerre épül. Mivel szerinte, ha a Nokia és Ericsson által kifejlesztett GSM (Global System for Mobile Communication) olcsó és haté­kony fejlesztéssel állna elő, akkor azon Finnország, Franciaország, Svédország és az „újra ellenség Németország” hatalmas nyere­ségre tenne szert. Mindemellett nem hagyható figyelmen kívül, hogy egész Észak-Afrika és a Közel-Kelet or­szágai is a GSM-rendszerrel ren­delkeznek. Arab nyelvű szoftve­rek és telefonok azonnal millió­­számra szállíthatók Irakba. Ezt az amerikai CDMA szolgáltatók­nak pedig a nulláról kell kifej­leszteniük. E rendszernek jelen­leg csak 67 millió előfizetője van és a technika a második világhá­borús katonai híradósrendszerre alapszik. A csillagászati haszon mellett nem mellékes, hogy az amerikai hálózatokat az NSA és a CIA specialistái lényegesen könnyebben ellenőrizhetik, mint más technikákat. - A HÁBORÚ ARCAI A Munkáspárt élő lelkiismerete g JOTISCHKY J.ÁSZT­Ó (TONDONI___ A­mikor Robin Cook, a brit al­sóház kormánypárti frak­cióvezetője parlamenti beszédé­ben megindokolta, hogy miért mond le erről a kabinettisztség­ről, az alsóházban szokatlan tapsvihar fogadta felszólalását. Cook minden szempontból töké­letesen járt el. A miniszterelnök politikáját a kabinet zárt ajtói mögött vitatta, lemondását elő­ször Blairrel közölte, nem a mé­diával, beszédében nem támadta a miniszterelnököt, sőt elismerő szavakkal szólt róla, és az iraki háborút minden szenvedélyes frázis, minden hatásvadászat­ nélkül, világos és logikus okfej­téssel nyilvánította erkölcsileg és jogilag védhetetlennek, politikai­lag károsnak. Ügyelt arra is, hogy kellőképpen elhatárolja magát a miniszterelnök meg­buktatását célzó kampánytól. Az 56 éves politikus mindig a Munkáspárt bal szárnyához tar­tozott. Ahhoz az idealista értel­miségi szárnyhoz, amely sosem különítette el a politikát erkölcsi meggyőződésétől. Ugyanakkor sokadmagával ő is belátta, hogy amíg a párt el nem határolja ma­gát a szélső­baloldaltól, addig semmi reménye arra, hogy kor­mányt alakítson. Amikor a párt a reformista Blairt választotta ve­zetőjének, Blair pedig Robin Cookot tette meg „árnyék-kül­ügyminiszternek” - vagyis az el­lenzék külügyi szóvivőjének -, Cook azonnal síkraszállt az eti­kus külpolitika eszméje mellett. Ezt hangoztatta akkor is, amikor a párt 1997-es győzelme a kül­ügyi tárca élére juttatta. Nem mondhatni, hogy Robin Cook jeles külügyminiszter volt. Az az érdesség, az a tapintatlan­ság, amely annyit ártott a párton belüli népszerűségének, több­ször is kellemetlenséget okozott a brit kormánynak a nemzetközi porondon. Senkit sem lepett meg, amikor a második Blair­­kormányban Cook új szerepet kapott mint a kormányfrakció vezetője. Az elmúlt néhány nap vala­melyest aláásta Cook sárkányölő Szent György-szerepét. Egy új­ságcikkben azt írta, hogy Blair­­nek hamarosan haza kell rendel­nie Irakból a brit haderőt. Ez ál­talános tetszést aratott ugyan a háborút ellenző britek táborá­ban, ám annál nagyobb vissza­tetszéssel találkozott a kormány, a pártvezetőség és az ellenzék ré­széről. Cook ezután interjút adott, amelyben gyakorlatilag megmásította a cikkében írotta­kat. Magyarázata szerint azt akarta mondani, hogy a hadjára­tot minél hamarabb sikerre kell vinni, hogy aztán a katonák azonnal hazatérhessenek. Ez a jelek szerint nem a kormány el­határozásán múlik. Sokak szerint Cook korábbi korrekt viselkedése mögött az a megfontolás húzódik meg, hogy ha a háború elleni tiltakozás többségi kampánnyá duzzad, akkor Blair helyzete tarthatat­lanná válhat a kormány élén. Ez esetben mint az egyetlen élvo­nalbeli munkáspárti politikus, aki nem kompromittálta magát a háború mellett, ő kerülhet a kor­mány élére. Úgy, mint egykor Churchill, az egyetlen élvonalbeli konzervatív politikus, aki nem kompromittálta magát a béke mellett. Robin Cook kulpol@magyarnemzet.hu Telefonharc kezdődött Irakért Egymást célzó barátok A szabdalt frontvonalak megnehezítik az azonosítást ■ György Zsombor_______________ B­ aráti tűzben sebesültek meg ismét brit katonák Irakban, miután egy amerikai vadászrepü­lőgép - amelynek pilótáját az egyik túlélő „az emberi életet semmibe vevő cowboynak” nevezte­­ tüzet nyitott hadoszlopukra. Az egy brit katona halálát, s további öt sebesü­lését okozó, Bászrától délre történt incidenst egy A-10-es amerikai gépről a brit páncélos katonai jár­művekre géppuskatüzet nyitó ka­tona okozta. Az ügy külön érdekessége, hogy a vadászgép a túlélők elmondása szerint kevesebb mint ötszáz mé­terre volt a brit Scimitar páncélo­soktól, amikor a pilóta tüzet nyitott rájuk. Baráti tűzben és balesetben a háború kezdete óta már több mint húsz brit katona halt meg, ami a szakértők szerint indokolatlanul magas. Az elmúlt évtizedek sta­tisztikái ráadásul azt mutatják, hogy hiába fejlődik rohamosan a technika, a balesetek száma mégis egyre növekszik. Míg a koreai há­borúban a baráti tűzben meghal­tak aránya nem érte el a húsz szá­zalékot, addig az első Öböl-hábo­rúban már negyvenöt százalék volt ez az arány. Ennek okát Georg Spöttle katonai szakértő abban lát­ja, hogy az egyébként is igen fá­radt, s így egyre figyelmetlenebb katonák hajlamosak magukat a technikára bízni, s visszaigazolás nélkül is tüzet nyitni. A szakértő példaként hozta fel, hogy az éjjel­­látó készülékeken keresztül nézve a távolabbi objektumok körvona­lai igen elmosódottak, a katonák olykor mégis tüzet nyitnak bármi­re, ami mozog. A tévedések elke­rülése végett a különféle katonai jáművekre speciális megkülön­böztető jelzéseket is el szoktak helyzeni. Az elektronikus azonosítási módszerek (amelyek speciális rá­diókon alapulnak) elterjedése a szárazföldi csapatoknál még min­dig korlátozott. További gondot je­lent, hogy a klasszikus háborúkkal ellentétben, ahol frontok húzód­nak, az iraki háború a gerillakonf­liktusok irányába tolódott, ahol a baráti csapatok közé ellenséges harcosok ékelődtek. Még a légierő­nél - ahol minden gép már huza­mosabb ideje fel van szerelve úgy­nevezett barát-ellenség azonosító­val (IFF) - sem százszázalékos a felismerés, amint azt a brit Tor­nádó repülőgép amerikai Patriot rakétával történő lelövése mutatta - nyilatkozták lapunknak repülési szakértők. Mint Georg Spöttie elmondta, a katonák életét a harcok jelentette veszély és stressz mellett homokvi­harok, hatalmas hőingadozás, al­váshiány és olykor élelmiszerhiány keseríti meg, így az esetleg már hó­napok óta a térségben állomásozó fegyveresek nagyon kimerültek. „A legerősebb idegzetű katona sem vi­seli ezt el” - mondta a szakértő. Amerikai tengerészgyalogosok szemlélik egy baráti tűzben kilőtt terepjáró roncsait FOTÓ: mti/epa/afp/eric­eeferberg Borulhat az amerikai béketerv Izraelben Colin Powell amerikai külügy­miniszter vasárnapi beszédé­ben bizakodásának adott han­got, hogy sikerül az izraeli­palesztin konfliktust békés úton rendezni. Előadásában, amelyet az amerikai zsidó lobbi egyik befolyásos szervezete, az Ame­rikai-Izraeli Közügyek Bizott­sága (AIPAC) előtt tartott, to­vábbra sem mondott azonban semmi újat, amely a tárgyaláso­kat felújítaná.­ ­ Munkatársunktól______________ C­olin Powell beszédében a ko­rábban sokszor felvetett „útvo­naltervet” említette, amely konkré­tan meghatározza az izraeli és a pa­lesztin fél teendőit. A szövegben sze­repel az illegális zsidó telepek lebon­tásának kötelessége, amelynek el­hangzásakor az AIPAC egyes tagjai hangosan pfujoltak. Az útvonalterv számos kiküszöbölhetetlen hibát tartalmaz, így várhatóan csak egy lesz a sok elvetélt próbálkozás közül. Különösen akkor nagyon fontos ez az üzenet Izraelnek és a paleszti­noknak, amikor az iraki háború ki­törése után először kiújult az erő­szak a Szentföldön. Az öngyilkos merénylő robbanása ugyan nem ölt meg egyetlen embert sem, ám ese­mények sorozatát indíthatja el, amelyben nagyon sokan meghalhat­nak. Tény, hogy a háború kitörése óta nagyon csendes volt Izrael, an­nak ellenére, hogy Ariel Saron kor­mányától sokan azt várták, a háború leple alatt végez a palesztinok veze­tőségével. A mostani robbantás azonban fontos üzenetet küld mind Amerikának, mind Izraelnek. A robbantást vállaló Iszlám Dzsihád fegyveres szervezet az eseményt az iraki népnek ajánlotta. Mint várható volt, a megszállt területek reményt vesztett népe párhuzamot fog vonni saját és az iraki nép sorsa között. Ha ellenállásról van szó, a pa­lesztinok sem akarnak majd lema­radni az irakiak mögött, hogy Izrael egy pillanatig ne érezze magát biz­tonságban. A támadásra adott vá­lasz során azonban a zsidó állam az eddigi tapasztalatok szerint köny­­nyen elragadtatja magát, és vérfür­dőt rendez a palesztinok körében. Ez tovább szítja az erőszakot, a hely­zet pedig ugyanolyan lesz, mint a háborút megelőzően. Azzal a kü­lönbséggel, hogy Izrael talán mégis rászánja magát a döntésre, és Jasszer Arafatot eltávolítja a hatalomból, miután nélküle is van, akivel tár­gyalhat. A minden oldalról elfoga­dott Mahmúd Abbasz palesztin kor­mányfő a béke záloga is lehetne, ám senki sem tud úgy tárgyalni, hogy fél szeme ne lenne Irakon. A vasárnapi robbantás is jelzi, egyik ország sem lehet biztos abban, hogy radikálisabb gondolkodású la­kói nem fogják regionális vagy kul­túraközi háborúként felfogni az Irakban zajló eseményeket. A mér­sékelt arab államok, mint Jordánia vagy Egyiptom, folyamatosan ke­mény harcot vívnak saját iszlá­mistáikkal, akik a sokszor beígért dzsihádot várják, a nagypolitika azonban megakadályozza őket tö­rekvésükben. Amerika megszálló háborújával megerősítheti vélemé­nyükben az említett csoportokat, Iz­raelbe pedig visszatér az erőszak. FOKOZÓDÓ FESZÜLTSÉG. Egy katonai szóvivő tegnap bejelentette, hogy húsz palesztint - köztük két Iszlám Dzsihád-tagot - sikerült elfog­niuk vasárnap éjjel Ciszjordániában. A két letartóztatott egyike 16 éves, állítólag ő a vasárnapi öngyilkos merénylő testvére. A netanjai merényletet éjszaka az ered kibucban újabb merénylet­kísérlet követte, de a támadókat lelőtték az izraeliek. (MTI) Biztonságos bunkerek Atomtámadást is kibírnak a jugoszláv­ok által épített óvóhelyek Szaddám Huszein életét nem veszélyeztetik az amerikai légitáma­dások. Az iraki vezető ugyanis olyan bunkerban tartózkodik, amely egy atomtámadást is kibírna. Ezt állítja a szerbia-montenegrói légi­erő nyugalmazott parancsnoka, Szvetozar Carevics tábornok, aki egyszerűen nevetségesnek nevezte a légicsapások első napján fel­röppentett hírt, hogy Szaddám feltehetőleg életét vesztette, amikor azt az épületet érte találat, amelyben állítólag tartózkodott. is Szrestyi­n Imre (Újvidék)________ E­gy Bagdad melletti bunkerban van az elnök és a legfelsőbb pa­rancsnokság, s ezt az óvóhelyet úgy építették meg, hogy teljes védelmet és biztonságot nyújt, s emellett eb­ben a föld alatti építményben min­den megvan, ami a normális életvi­telhez szükséges. Hónapokig lehet ott elzárva lenni a külvilágtól. De honnan tudja mindezt ilyen pontosan egy szerb generális, ami­kor az ilyesmit nemigen szokták külföldi katonák orrára kötni? Egy­szerű a magyarázat. Az iraki bunke­reket jugoszlávok építették a múlt század hetvenes éveiben. Carevics jól ismeri őket. Nem egy ilyennek az építését felügyelhette. A bosnyák Resad Fazlic - szintén a volt titói Ju­goszláv Néphadsereg tisztje - ha­sonlóképpen nyilatkozott. Szintén kizárta, hogy az amerikaiak berob­banthatják a föld alatti bunkereket. - Ha Szaddám nem menekül el Irakból, biztosra veszem, hogy az amerikaiak egy ilyen bunkerban ta­lálnak majd rá - hangoztatta Fazlic. - Ezek a bunkerek húsz megatonna erejű közvetlen találatot is könnye­dén elviselnek - mondta, s utalt ar­ra, hogy teljesen hiábavaló bombáz­ni a föld alatti betonerődítmé­nyeket. Az a bunker, amely szerinte most éppen Huszeinnek nyújt me­nedéket, nagyobb a többinél. Fut­­ballpálya nagyságú, s mindennel el van látva, ami alkalmassá teszi, hogy hosszabb - több hónapos - időre biztonságos munkakörülmé­nyeket biztosítson lakóinak. De épí­tettek kisebbeket is Bagdadban, Moszulban, Kirkukban, Bászrában, Naszirijában, amelyeket parancsno­ki és kommunkációs központoknak szántak, s amelyek hosszan tartó izoláltságot és erős csapásokat ké­pesek kiállni. Fazlic részt vett több mint tíz föld alatti bunker megépítésében a volt Jugoszlávia területén, abban az időben, amikor Josip Broz Tito szí­vélyes viszonyban volt Szaddám Huszeinnel. (Mint az Egyesült Álla­mok is egyébként.) A létesítmények építését az irakiak csakis azért bíz­ták a jugoszlávokra, mondta Fazlic, mert megtetszett nekik, amit Jugo­szláviában (a volt JSZSZK-ban) lát­tak. A bosznia-hercegovinai Kon­­jicnál épült egy hatalmas bunker, amelyet Tito számára rendeztek be háború esetére, részletezte Fazlic. Ezt másolták át iraki terepre. Nehéz feladat volt a sima, tagolatlan felszín miatt. A szakértő részletezte, hogy hogyan képezték ki a bunker fő rész­legének kupolás tetejét, s az arra rá­épülő rétegeket. A lövedékeknek, hogy maximális teljesítményt fejt­hessenek ki, merőlegesen kellene becsapódniuk a védőburokra, ellen­kező esetben félrepattannak a kupo­láról. De még ezt megelőzően át kell törniük a felsőbb védelmi rétegeket. Szavai szerint szinte lehetetlen pon­tosan kiszámítani­ a becsapódási szögeket, s folyamatosan megismé­telni a sikeres találatokat ugyanarra a pontra. Nem véletlenül járták az iraki háborút megelőzően amerikai szak­értők a boszniai hegyeket. A Tito idején épített bunkerekre - a bugojnói föld alatti világra, illetve a Bihac mellettire - voltak kíváncsiak. Washingtonban is tudták, hogy a ju­goszlávok mesterei a bunkerek épí­tésének, s azt is tudták, hogy a jugo­szláv vállalatok éveken át építkeztek Irakban.

Next