Magyar Nemzet, 2003. május (66. évfolyam, 101-126. szám)
2003-05-02 / 101. szám
O Magar Nemzei Látó Tér 2003. május 2., péntek Szerkeszti: Szényi Gábor W Mf.df.i Dávid____________________________ Meglehetősen szélsőséges indulatokat kavart a kőszegi Horthy katonái Szálasi nyilasai című kiállítás. Ön is osztja azokat a baloldali értelmiségi vélekedéseket, hogy itt a nyilas nemzetvezető nagyszabású megdicsőítése történt volna? - kérdeztük Stark Tamástól. - Nem gondolom, hogy Kőszegen holmi nyilas szentélyt hoztak volna létre, vagy hogy Szálasit megpróbálták volna beemelni a magyar szentek sorába. Azt viszont gondolom, hogy a kiállítás meglehetősen egyoldalú és tendenciózus. Ez a megállapításom vonatkozik a Horthy katonáit bemutató részre, nem csupán a Szálasi működését tárgyaló teremre. A fő gondom ugyanis az, hogy ha olyasvalaki nézi meg ezt a tárlatot, akinek nincsenek háttérismeretei, igen hiányos, egyoldalú képet kap a korszakról, és téves következtetésekre juthat. - A sajtóban inkább a Szálasi-rész kapott tág teret, a Horthy-korszakot bemutató termekre kevesebb nyilat lődöztek. Milyen tendenciákra gondol? - A Horthy katonái című kiállításrészlettel az a fő gondom, hogy a háborút alig mutatják. Felvonultatják az egyenruhákat, rangjelzéseket, dísztárgyakat, de a második magyar hadsereg tragédiája még utalás szintjén sincs megemlítve. Arról sem esik szó, hogy munkaszolgálatosok is voltak a fronton. Ők valóban nem voltak katonák, ám a hadsereg tagjai voltak, bár elöljáróik úgy bántak velük, mint hadifoglyokkal. - Erre az lehet az ellenvetés, hogy háromnégy kis terem állt csak a múzeum rendelkezésére, tehát sok minden kényszerűen maradhatott ki. Mégsem lehet számon kérni egy kis kiállításon az egész korszak bemutatását. - Ez igaz, de azért látványos lehetett volna a csillogó egyenruhák mellett egy kopott civil ruhát viselő munkaszolgálatos bemutatása is. Mást mondok: elfért volna egy felirat is, amelyen szerepeltek volna az adatok, hány katonát és munkaszolgálatost vezényeltek az orosz frontra, hányan haltak hősi halált, s hányan estek hadifogságba, soha nem jutva vissza a szülőföldjükre. És ha a Horthy-korszak idealisztikusabb bemutatását az is indukálhatta, hogy a Kádár-rendszerben irreálisan feketére festették és a Szálasi-diktatúrával egybemosták? így talán a mérleg nyelvét akarták helyrebillenteni a kiállítás rendezői. A Horthy-korszakot és Szálasi uralmát valójában a kiállítás rendezői is összemosták, azon az alapon, hogy mindkét rendszer a bolsevizmus ellen harcolt. Egyetértek azzal, hogy a Horthy-rendszer és a Szálasirezsim közt éles határvonalat kell húzni. Horthy alatt 1938-ig Magyarország jogállam Egyetért-e azokkal, akik attól tartanak, hogy a kőszegi Szálasi-bunker feltárásával akár nyilas kegyhely is kialakulhat? - Ennek nem hogy nincs valószínűsége, de fényt vet az ilyen gondolatokat felvetők színvonalára is - válaszolt Keresztes Lajos. - Hosszan lehetne sorolni a példákat, a Sigfried-vonaltól kezdve a Maginot-vonal feltárt részéig, hogy a Berlin melletti Hitler által épített bunkereket ne is említsük. Mindegyik látogatható a turisták által, ám egyetlen normális ember sem gondolja, hogy vonzó kegyhelyként funkcionálnának. - Egyes baloldali gondolkodók mégis azt mondják, hogy a kőszegi kiállítás rokonszenvesnek állította be a nemzetvezetőt, s pozitív képet sugárzott a volt vezérkari tisztről. - Erre csak azt tudom mondani, hogy számtalan kiállítás, munka foglalkozik például Adolf Hitler magánéletével, Hitler és a nők, vagy Hitler és a gyermekek témájával. Ettől függetlenül mégsem gondolja senki, hogy a nácizmus mellett kampányolnának. Annak a bemutatása, hogy egy diktátor miként élt, semmiképpen sem jelenti a gyűlölt történelmi személyiség propagandáját. Sőt, paradox módon éppen emberi mivoltuk felvillantásával lehet elejét venni a velük kapcsolatos pozitív hiedelmeknek. Az azonban kétségtelen tény, hogy ha a kiállításon szereplő idézetek nem korrektek, illetve félrevezetőek, a hibákat természetesen orvosolni kell. - Tehát egyetért azokkal, akik szerint nem jelenthetett veszélyt egy kis vidéki múzeumnak a Horthy-korszakot és a Szálasi rémuralmat bemutató tárlata? - Akik ilyet állítanak, nem is értik igazán, hogyan működik a valódi neonáci propaganda. A revizionisták, vagyis a történetvolt, és ez a jogállamiság korlátozott mértékben bár, de egészen 1944. március 19-ig, tehát a német megszállásig fennállt. Szálasi Hitler utolsó magyarországi tartaléka volt, mint Norvégiában Quisling vagy Romániában a vasgárdista Horia Sima, aki azonban már csak Bécsben tudott emigráns kormányt alakítani 1944 augusztusában. Jellemző, hogy ezt a különbségtételt a mostani felforrósodott vitában is megtették olyan hozzászólók, akiket nemigen lehet jobboldali elhajlással gyanúsítani. A kiállításon tapasztalt történelmi csúsztatás és elhallgatás nem szolgálja a históriai hűséget. - Ha viszont minden, a XX. századi történelmet taglaló tárlat ilyen indulatokat vált ki, senkinek sem lesz mersze hasonló vállalkozásba fogni. - A magyar társadalom, és különösen az értelmiség szomorú állapotára, végzetes megosztottságára utal, hogy a rendszerváltás óta szinte nincs olyan jelenkori történetet bemutató tervezett vagy megvalósított kiállítás, amelyet ne kísérne felhördülés, botrány, egyoldalú elutasítás. Baloldalról és jobbról indulatos bírálatok érték a Nemzeti Múzeumban a kilencvenes évek közepén mi múlt felülvizsgálói sohasem tagadják, hogy a háborús bűnösök, minden ép érzékű ember által gyűlölt személyiségek követtek el bűnöket. A neofasiszták úgy dolgoznak, hogy rámutatnak a leegyszerűsítő, túlzottan szájbarágósan, egyoldalúan didaktikus beállítások hiányosságaira. Egyes történészek joggal hiányolják az emberiség elleni bűnök részletesebb bemutatását. Ezek az elítélendő cselekedetek nem képezték az akkori társadalom érdeklődésének középpontját. S kérdéses, hogy egyáltalán mit tehetett egy olyan ország, amelyet 1920-as feldarabolásával nagyhatalmi akaratok játékszerévé, önmaga megvédésére képtelenné tettek. - Vagyis ön attól tart, hogy szándékuk ellenére azok kelthetnek szimpátiát a történelem sötét oldalai iránt, akik éppen a félelmet gerjesztő eszmék feléledésétől tartanak? - Valóban örök vita, hogy miként mutatható be a leghitelesebben egy korszak, ám ha mindig csak a szűrt információk jutnak a társadalomhoz, akkor tényleg hajlamosak lesznek egyes történelmileg kevéssé kiművelt rétegek az ilyen szimpátiákra. Csakhogy nálunk - és ezt a rendszerváltás óta eltelt időszak bizonyítja - igen nagy az ellenálló képesség a történelem legmélyebb lomtárába való ideológiák iránt. Nyugat-Európával megnyílt, a Horthy-korszakot bemutató tárlatot. Sokan be is akarták záratni. 1999 nyarán Orbán Viktor miniszterelnök indítványozta az auschwitzi emlékhely magyar pavilonjának felújítását, de a tervet meghiúsította a kiállítás egyik közkézre kerülő forgatókönyv-tervezete ellen indított médiakampány. 2001-ben egy másik történész-muzeológus csapat teljesen új forgatókönyvet készített, de a megvalósítás akkor is elmaradt. 1998 óta készül, szerveződik a budapesti holokausztmúzeum, de a 2002-ben felállt ellentétben Magyarországon valójában nem voltak antiszemita, rasszista megmozdulások, s ez kétségtelenül a társadalom egészséges védekezőképességét bizonyítja. - Pedig elég hosszú az a lista, amit a kiállítás bírálói összeállítottak a tárlatról hiányzó történelmi momentumokról. - Nem hiszem, hogy egy három-négy termes kis kiállításon számon lehet kérni egy olyan korszak teljes körű prezentációját, amelyre csak egy nagy múzeum lehet képes. Hangsúlyozom: a német példák is bizonyítják, mennyire veszélyes, ha az embereket állandóan belső önvizsgálatra és bűntudatbólkuratórium tagjai közötti személyes és szakmai ellentétek, valamint egyéb okok miatt kérdéses a kiállítás 2004 tavaszára tervezett megnyitása. A 2002 februárjában megnyílt Terror Háza Múzeum azóta is ostrom alatt áll. Aggasztó, hogy tervezett, készülő és megvalósított kiállítások kapcsán higgadt szakmai vita helyett - nemegyszer személyeskedő - szenvedélyes kampányok szerveződnek, amelyekben a publicisták - és olykor történészek is - igen könnyen osztogatják a megbélyegző vádakat. Egyes körök viszont ezeket a hangulatkeltéseket inkább tisztázó, feltáró, a társadalmat felvilágosító missziónak tartják. Az én véleményem az, hogy ezek a gerjesztett ügyek, botrányok nem járulnak hozzá ahhoz, hogy olyan polgárok nőjenek fel, akik felelősen tudnak gondolkodni a múltról és felelősen tudnak dönteni a jelen dolgairól. A helyzet azért nem olyan rossz, hiszen a mostani közegben is nyitva állnak fontos kiállítások, a Terror Háza Múzeum sem zárt be és a holokausztmúzeum is el fog készülni. Vannak tudományos műhelyek is, ahol higgadt, aktuálpolitikától független elemző munka folyik. Azért annyiban igazságosnak résre késztetik. Főként, ha olyan személyekről van szó, akik még nem is élhették meg a vészkorszakot. Németországban éppen az állandóan napirenden tartott össztársadalmi bűntudat azt váltotta ki, hogy a lakosság többsége már eltompult, hallani sem akar a rémtettekről, s azonnal csatornát vált, ha a televízióban e témával foglalkoznak. - Tehát ön szerint Szálasi arcmásának vagy bunkerének megpillantásától még nem kell féltenünk a társadalom egészséges történelmi érzékét? - Ha már a Szálasi-bunkert ismét említette, éppen annak felépítéséből látszik, hogy miközben Szálasi antibolsevista, a katonai erényeket dicsőítő politikát hirdetett, egészen más elvek szerint élt. Puritán elveit is megtagadva létezett, saját testi épségét mindennek fölébe helyezte, így a bunker akár jelképe is lehet egész tevékenységének. - Mégis mi lehet az oka, hogy szinte nem is lehet úgy közelmúltbeli történelmet taglaló kiállítást rendezni, hogy ne kerüljenek a rendezők támadások kereszttüzébe? - Sajnos a mai Magyarországon a második világháború nem történelem, hanem sokaknak egyben legitimációs hivatkozási alap is. A magyarországi baloldalnak, a kommunista pártnak az volt a fő gondja, hogy mindkell lennünk, hogy csupán tizenhárom év teltel a rendszerváltozás óta. Gondoljunk bele, Németországban csak huszonöt évvel a második világháború után kerülhetett sor arra a nagy történészi vitára, amely a nácizmussal foglalkozott. - Ezt a tisztázó vitát hiányolja a kiállítás Szálasiról szóló termével kapcsolatban is? - A hasonló történészvitára nálunk még várni kell. Ez persze nem menti a kiállítás hibáit. A rendezők munkája nyomán Szálasi egy beosztottjait szerető, becsületes, kiváló emberként jelenik meg a kiállítási kísérőszövegekben. A nyilas mozgalmat úgy festi le, mint amely nem volt nemzetiszocialista, nem volt fasiszta, nem hirdetett fajelméletet, csupán a bolsevizmus ellen harcolt, és nem szerette a nagytőkét. Legalábbis az egyik tárló kísérőszövegében ez szerepel. Ez a kép teljesen hamis, félrevezető és még áthallásos is. A kísérőszövegeket ki lehet cserélni. Az érem másik oldala pedig az, hogy a nyilasok által megölt Kiss János altábornagy gyilkosait nyilas pribékekként jellemzi egy másik kísérőszöveg. Szerepelnek a tárlóban a Szálasiról írt Kádár-rendszerbeli könyvek is, s egy egész fotósorozatot szenteltek a kőszegi zsidóság ellen elkövetett rémtetteknek is. Erre viszont más ellenpéldákat is lehet említeni. Stomm Marcelltől és Kádár Gyulától, a magas rangú horthysta katonai vezetőktől olyan idézeteket szerepeltetnek, amelyekben csak a Szálasira nézve hízelgő momentumokat domborítják ki, az idézetek súlyosan elítélő részeit viszont egész egyszerűen elhagyják. A zsidósággal szemben elkövetett rémtettekre valóban történik utalás, de a kísérőszöveg hiányzik, és nem biztos, hogy a készületlen látogató összekötötte Szálasival és a nyilas rendszerrel. Különös az is, hogy magyarázó szöveg nélkül vannak kitéve a német megszállás utáni deportálás fő felelősei, Sztójay Döme miniszterelnök, Jaross Andor belügyminiszter és Endre László belügyi államtitkár arcképei. - A bezárás lenne a megoldás? Nem faragna ez az intézkedés mártírt egy német fegyverekkel hatalomra juttatott figurából? - Természetesen nem lehet a bezárás a megoldás egy demokráciában. Ha megváltoztatnánk vagy kiegészítenénk a kiállítás egyes szövegrészeit, igen tisztességes tárlatot láthatna a nagyközönség, és a benne kialakuló kép is világos lenne. Úgy tudom, hogy hasonlóan foglalt állást a véleményezésre szintén felkért muzeológus kolléga is, aki látogatóbarát kiállításként jellemezte a tárlatot. Meg kell érteni a magyar zsidóság vezetőinek aggodalmait, hisz a bemutatott korszak legtöbbet szenvedett áldozatai a zsidók voltak. De a történésznek az a feladata, hogy a múltunkkal indulatok nélkül, higgadtan nézzen szembe, össze 300 fős tagságot tudott felmutatni, így aztán 1945 után külön ideológiát kellett gyártaniuk saját sikertelenségük kompenzálására, annak bizonyítására, miért nem tudtak a térség kommunista pártjaihoz hasonlóan sikeressé válni. Nyilvánvalóan megoldásként kínálkozott a Horthy-korszak és általában a történelmi jobboldal démonizálása, amibe belemosódott a Szálasi-rémuralom is. Ezt a Rákosi-rendszer alatt mesterségesen kifejlesztett „bűnös nemzet” képet nyögjük ma is, sokszor úgy, hogy a történelmi torzképek kovácsolói maguk sincsenek tisztában ennek az imázsnak a históriai gyökereivel. - A mostani kritikák mintha cizelláltabban közelítenének a Horthy-érához. - Való igaz, ez meglepő, egyben örömteli elem. György Péter esztéta egyik legfőbb vádja például az, hogy a kőszegi tárlat nem húz éles határvonalat a zsidótörvények német nyomásra történő bevezetéséig tartó jogállami Horthy-korszak és a Szálasidiktatúra között. Ez és a hasonló nyilatkozatok, írások valóban sejtetik, hogy a történésztársadalom már nem közvetít olyan egysíkú képet történelmünk e vitatott időszakáról, mint nem is olyan régen. A baj az, hogy ha ezt a kiállítást nem átalakítják, hanem ellehetetlenítik. Ez veszélyes tendenciát jelez. Lehet párbeszéd helyett megbélyegezni egy tárlatot, ám tudni kell: ilyen alapon kiállítások tucatjaira lehetne lakatot tenni. A kőszegivel kapcsolatban az igazi problémát az jelenti, hogy politikusok - például a kulturális miniszter - a kiállítást annak megtekintése, ismerete nélkül ítélik el. A szólásszabadságot veszélyeztető kísérlet történik, hogy meghatározzák egyesek, miként szabad bemutatni egy adott történelmi korszakot. Átalakítás vagy ellehetetlenítés? Kiegészítésekkel a történelmi megismerést segíthette volna a kőszegi kiállítás A kőszegi Jurisics Múzeumban rendezett Horthy katonái Szálasi nyilasai című kiállítás kapcsán felforrósodtak az indulatok, s a tiltakozások, fenyegetések odáig vezettek, hogy ideiglenesen bezárták a tárlatot. A lapunknak nyilatkozó Stark Tamás, az MTA Történettudományi Intézetének kutatója - akit a kultusztárca kért fel véleményezésre -, valamint Keresztes Lajos történész egyetértettek abban, hogy a tárlat változtatásokkal továbbra is látogatható lenne. Jogállamban aggodalmakat kelthet, ha egy kiállítást be lehet záratni külső nyomásra. A közelmúlt megismerését nem az indulatok felszítása, hanem a higgadt viták és a tényszerű bemutatás szolgálja. h latoter@magyarnemzet.hu