Magyar Nemzet, 2004. március (67. évfolyam, 51-79. szám)
2004-03-01 / 51. szám
El | |U J1/1. ' LatO-Ter 2004. március 1., hétfő Szerkeszti: Szényi Gábor latoter@magyarnemzet.hu Cserbenhagyott, adóssággal küszködő termelők Öt-hat évtizedes lemaradást nem lehet egyetlen tüntetéssorozattal behozni . A kormánynak vannak dédelgetett területei A földművelésügyi kormányzat folyamatosan cserbenhagyja a termelőket - véli Takács Péter agrártörténész, számos szegényparasztságról szóló tudományos monográfia szerzője, a Debreceni Egyetem docense. Szerinte nem igaz, hogy az unióbeli országokban nincs olyan szervező szerepe a közhatalomnak, amely mértéket szab az ágazatok közötti jövedelemkülönbségeknek. Az agrártörténész értékeli a most lezajlott, csaknem kéthetes mezőgazdasági demonstráció hozadékait, és hírt hoz a tiszántúli falvak mai állapotáról, állítva, hogy a jelenlegi miniszterelnök szavakban is csak Szegedig képes eljutni... Híoó István________________________ Miképpen ítéli meg a csaknem kéthetes agrártüntetéssel kicsikart kompromisszumokat? Bár tegyük hozzá, a megegyezés részleteit egyre több gazda kritizálja. Egyelőre részleges eredményeket könyvelhet el az agrártársadalom termelői rétege. A kormány által vállaltak egy része pár hónapra szól: ilyen például a négyforintos tejtámogatás minden értékesített literért. Az eredmények másik része olyan ígéret, amelynek megvalósítási ideje bizonytalan, hiszen mondjuk abból, hogy „a kormány kezdeményezi az áfatörvény módosítását, „a parlamenti átfutási idő miatt csak hónapokkal később lehet valami. Mégis nagyon fontosak ezek az átmeneti sikerek. Pillanatnyi lélegzethez jutottak a gazdálkodók. A demonstrációval megmutatták a felvásárlóknak és a piaci értékesítőknek, hogy mostantól résztvevőkként kell őket számon tartani abban a versenyben, amelynek eddig csak kiszolgáltatottjai voltak. A megállapodás nem szólt az aszálykár enyhítésének érdemivé tételéről, a földtörvény nemzeti szempont szerinti módosításáról, és nem szabtak ki intervenciós felvásárlási árat a tejfronton. Ez igaz, de mégiscsak kiderült, hogy egyre nehezebb kijátszani a gazdálkodókat egymás ellen, alágazati részérdekek mentén. Javult tehát a magyar agrárérdekvédelem szervezettsége, erőnléte. Akkor is, ha a demonstrációs bizottságot az is a gyors megegyezés felé terelhette, hogy másfél hét után csökkent az utakon tüntetők egy részének a kitartása? - Ebbe a téli hideg is belejátszhatott. Sajnos öt-hat évtizedes lemaradást amúgy sem lehet egyetlen tüntetéssorozattal behozni. Gondoljunk csak bele, nem is olyan régen sok agrártermelő még kuriózumnak tartotta, hogy mondjuk a francia gazdák kiborítják a más országokból érkező borszállítmányokat, meggátolva raktározásukat. Pedig nincs abban semmi szélsőségesség. Arról van szó, hogy a nyugati országokban már rég kialakult - kialakulhatott - egy olyan öntudatos és határozott fellépésű termelői érdekvédelem, amely rá tudta kényszeríteni az Európai Uniót, hogy bármilyen címen - területfejlesztés, a vidék népességmegtartó ereje, ökológiai gazdálkodás, környezetvédelem -, de hathatósan, központi forrásból támogassa az agrárium egészét. Az unióbeli országok kormányai politikailag lehetetlenülnének el, ha tétlenül nézik, hogy az ipar, a kereskedelem vagy a bankszféra jövedelmezősége messze túlhaladja az agráriumét. Mit gondol arról, hogy a kormány kezdetben rosszallotta az országos tüntetés tervét, politikát vélt benne, utóbb meg azt hangoztatja, hogy ami itt zajlik, az nem a kormány és a termelők, hanem a feldolgozók és a termelők közötti konfliktus? Az említett kompromisszumok ellenére úgy látom, Magyarországon a földművelésügyi kormányzat folyamatosan a termelőket hagyja cserben, és a multinacionális feldolgozó- és kereskedelmi vállalatok mellé áll. Mindenki tudja, hogy nem a multiknak van szükségük arra, hogy segítségért demonstráljanak, ők kezdettől bejáratosak a kormány tárgyalótermeibe. Az előzményekhez hozzátartozik, hogy hazánkban a tervgazdálkodás negyven éve után teljesen elvált egymástól a terisielés, a feldolgozás és a piaci értékesítés. Az egész átalakítási folyamat félresiklott, külföldi világcégek kezébe kerülhetett az élelmiszeripar és -forgalmazás. Ha már itt tartunk, a Hajdú-Bét és a Parmalat kifizetetlen beszállítóiról tömören mégiscsak szó esik a mostani megállapodásban. Veszteségeik „részbeni megfinanszírozására állam által garantált hitelkonstrukciót” dolgoz ki a kormányzat... Megkésett, és nem elégséges intézkedés hitelt fölkínálni ilyen elhúzódó, botrányos helyzetben. Az utóbbi hónapokban világossá vált: Magyarországon manipulatív multinacionális vállalatok, kétes tisztességű érdekcsoportok diktálhatják a termelőknek a felrúgva megkötött szerződéseket. Többmilliárdos adósság gyűlhetett fel a baromfi-, illetve a tejtermelőkkel szemben, minden akadály nélkül. A nyugati országok azért tömörültek unióba, hogy a káoszt elkerüljék. Mert mi más is volna az európai társadalom értelme? A jelenlegi magyar kormány viszont, úgy látszik, jól tűri az anarchiát, így történhet meg nálunk az is, hogy egy hitelintézet manapság olyan 80 ezer forintos kiskölcsönnel rukkoljon elő, amelyhez 170-240 százalékos kamat társul. Ez a kamat felülmúlja a XIX. század közepén működő kocsmárosok uzsorakamatát is! Apropó, bank: a bankárságát szüneteltető kormányfő azt mondta egy lakossági fórumon, a gazdák nyilván nem fogták fel, mekkora többletpénzt kapott a megállapodás révén a mezőgazdaság. Egyúttal inti a termelőket, hogy olcsóbban kellene termelniük. A miniszterelnök valószínűleg elfelejtette, hogy a magyar agrárszférát négy évtizeden át szoktatták a mennyiségi szemlélethez azok, akik valaha szétroncsolták a szerves fejlődést. A nyugat-európaihoz hasonló agrárstruktúra és tőkeerő kialakulásáig évtizedek telhetnek el. Ezért kellene az ország irányítóinak hosszú távon megoldani a piaci fölösleg levezetését ott, ahol nem szorítanak minket termelési kontingensek, vagyis az unión kívüli - tőlünk keletre eső - országokban. De ha már szóba került a kormányfő, én freudi elszólásnak tartom országértékelő beszédének azt a kitételét, hogy Szeged Európa kapuja. Szeged ugyanis a Tiszánál van... Nem lehet véletlen, hogy épp azokról, azokhoz nem szólt a kormányfő a parlamentben, akik a Szegednél távolabbi, Szegednél kisebb települések agrártársadalmát alkotják. - Ön Nyíregyházán él, Debrecenben oktat, ismeri mindkét megyét. Hogyan látja a tiszántúli falvak mai világát? - 1993 a kistelepüléseken is az önkormányzatok aranyéve volt. Csak Szabolcsban 220 település közül 170 kapott gázt. Több mint 600 kilométer belső utat aszfaltoztak. A fejlesztések persze felerészben lakossági önerővel történtek, a falvak népe soha semmit nem akart ingyen. Akkor a Tiszántúlon még reménykedtek, hogy egyszer majd nem kell háromszor akkora erő a létfenntartáshoz, mint másutt. De ma a falusi házfalak ismét vedlenek, a fiatalok elvándorolnak, a települések öregotthonokhoz kezdenek hasonlítani. Onnan, ahol nincsen már posta, iskola és pap, ahová nem jár be a busz, a munkaképes lakosság pusztán lélektani okokból is menekül. - Nem nyomós ok végül is a mostani helyzetre az államháztartás hiánya? - Úgy tűnik, a kormánynak vannak dédelgetett területei. Nem jut pénz többmegyényi lakosság érdekében álló beruházásokra, de arra igen, hogy egy külföldi sztrádaépítő 17-18 milliárd forint szubvencióban részesüljön. - Erősödik a hazai euroszkepticizmus, Brüsszelben pedig a politikai integráció szándéka. - Félek, hogy ez bizonyos szint alatt, ahová ezzel a kormánnyal tartunk, teljesen mindegy. Rohamosan sorvad az ország. A multik bejáratosak a kormány tárgyalótermeibe Kinek van pénze környezetvédelemre? A dél-rábaközi Beled nagyközségben zárt építési törmeléklerakót létesített az önkormányzat, hogy a helyiek ne a határban rakják le a sittet. Ha semmit nem tettek volna, jobban jártak volna, most ugyanis környezetvédelmi felülvizsgálatot és intézkedési tervet kell készíttetniük, ami milliós kiadás, pénzük azonban nincs rá. Gondjukkal nincsenek egyedül a térségben. Mint kiderült, sok önkormányzat nem is pályázott az igényelhető forrásokra. 18 Szarka Ágota______________________ H átrányos helyzetű települések a nyugati végeken is akadnak. Közéjük tartozik a dél-rábaközi Beled, ahol a rendszerváltozás után tönkrement a mezőgazdaság, és egyre-másra zártak be a privatizált üzemek. Az önkormányzat napi gondokkal küzd. Az óvoda vízvezetékrendszere tönkrement, a sportcsarnok falán szintén folyik a víz. A felújításra éppen elég lenne az a három és fél millió forint, amit most - úgy látszik - kénytelenek leszünk fölösleges tervek elkészíttetésére meg környezetvédelmi bírságra kidobni az ablakon - panaszolja Beled polgármester asszonya, Tompáné Balogh Mária. A háromezer lelkes település több mint hatvanmillió forintos hiánnyal küszködik, önhibáján kívül hátrányos helyzetű, minden fillérnek megvan a helye. Nem beszélve arról, hogy az uniós pályázatokon való részvételhez is pénz kell. Beled egy háromszázmillió forintos felújítási programra pályázna, a tervdokumentáció ára és a várható bírság éppen kiteszi a kötelező önrész összegét. Úgy látszik, a jelenlegi szabályozás azokat a településeket bünteti, amelyek megpróbálnak tenni valamit, mégpedig önerejükből, a rendezettebb, tisztább környezetért. Ha nem csináltunk volna semmit, most fizetni sem kellene... - mondja legyintve. Szavaiból kiderül, az egész ügy azzal kezdődött, hogy a település vezetése megelégelte a határban egyre szaporodó illegális szemétlerakatokat. Még az előző kormány támogatásával modern hulladékudvar épült, ahová a helyiek beszállíthatják mindazt, amit a kukások nem visznek el, ami nem fér a szeméttároló edényekbe, majd külön helyet jelöltek ki az építési törmeléknek is. A község határában egy felhagyott bányagödröt kerítettek körbe, és felfogadtak egy alkalmazottat, aki napi nyolc órában fogadta a környékbeli építkezésekről származó sittet, és ellenőrizte, hogy csak az kerülhessen a lerakóba. Gál László jegyző szerint több szempontból is ésszerűtlen, amit a településtől elvárnak. A tervek szerint, miután a gödör megtelt, megtörtént volna a rekultiváció. Parkosítottuk volna a területet. Ám kiderült, hogy az előírások szerint környezetvédelmi felülvizsgálatot és intézkedési tervet kell csináltatnunk. Pontosan ugyanazt az eljárást követelik meg, mintha kommunális szemetet tartalmazó lerakóról lenne szó, nem pedig építési törmelékről. Miután megkaptuk a környezetvédelmi szakhatóság erre vonatkozó értesítését, árajánlatot kértünk egy szakcégtől. Mellbevágó volt az összeg: két és fél millió forintot kértek - magyarázza Beled jegyzője, aki szerint azért is felesleges pénzkidobás a tervek elkészíttetése, mert a község bekapcsolódott egy regionális hulladékgazdálkodási programba, így nemsokára átfogó, hosszú távú terv készül, amelynek része a sittlerakó ügye is. Ráadásul a terv elkészítése formálisan semmiféle konkrét intézkedés megtételére sem kötelezné az önkormányzatot, a helyhatóság pedig e tervek nélkül is - önszántából - elvégzi a szükséges tereprendezést a lerakó bezárása után. A tervek elkészítése ügyében felkért környezetgazdálkodási cég árajánlatából kitűnik, hogy az előírt vizsgálat része a felszíni és a felszín alatti vizek fúrásos mintavételezéssel történő analízise, a lerakó hatásának vizsgálata a levegő- és a zajszenynyezés szempontjából, a hulladék összetételének megállapítása. Mindez csaknem kétmillió forint plusz áfa, amiből a mintavétel és a laborvizsgálatok nettó 750 ezer forintot tesznek ki. Holott az elhagyott bányagödörbe nem ismeretlen összetételű kommunális hulladékot, hanem építési törmeléket hordtak - ellenőrzés mellett. Meg voltunk döbbenve, hogy menynyibe kerül ez az ésszerűtlen intézkedés. Levélben kerestük meg a szakminisztert, Persányi Miklóst, állásfoglalásért, segítségért. Megírtuk, hogy községünk semmiképpen nem tudja kifizetni a vizsgálat és tervkészítés költségeit, ehhez a központi költségvetés nem biztosít pénzt, így napi feladataink ellátása kerül veszélybe. Kértük, tekintsen el a jogszabály alkalmazásától. Javasoltuk, hogy a jogszabályt mielőbb módosítsák, mivel az nem tesz különbséget az építési törmelék és a kommunális hulladéklerakók között, és ez nemcsak nálunk, de más településeken is problémákat okozhat. Egy hónap múlva érkezett meg a tárca udvarias, ám elutasító válasza - közölte a jegyző. A minisztérium felhívta a figyelmet: a hulladéklerakók teljes körű környezetvédelmi felülvizsgálatának törvényi kötelezettsége az uniós jogharmonizáció része. Végrehajtása alól nem tudnak felmentést adni, az mindenki számára kötelező. Mindazonáltal - írják - a tárca igyekszik támogatást adni az önkormányzatoknak a rájuk háruló környezetvédelmi feladatok ellátásához, ehhez azonban csak a Környezetvédelmi Alap Célelőirányzat forrásai állnak rendelkezésre. Ám megígérték azt is: a központi költségvetés tervezése és tárgyalása során is arra törekszenek, hogy az önkormányzatoknak biztosítsák a „megfelelő nagyságú pénzügyi forrást” környezetvédelmi kötelezettségeik ellátásához. Gerencsér Tivadar, az illetékes Észak-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség igazgatója úgy véli, túl heves volt a beledi önkormányzat reakciója, a kétségbeesést néhány kérdéssel meg lehetett volna előzni. Az igazgató elmondta: területükön jó néhány település jár hasonló cipőben, mint Beled, nincs forrás a környezetvédelmi kötelezettségek ellátására sem. Tapasztalatai szerint azonban a legtöbb településről kiderül, hogy nem is pályáztak semmiféle, erre a célra adható támogatásra. Pedig a felügyelőség minden év elején tart tájékoztatót a lehetőségekről, a települések kötelezettségeiről, de a résztvevők alig negyede fogadja meg a tanácsaikat. Mindenesetre a hulladékgazdálkodási törvényt végre kell hajtani, s ebben partner a felügyelet. Bár volna lehetősége bírságot is kiróni - hiszen Beled nem tett eleget törvényi kötelezettségének, és nem is fellebbezett - ám nem volt szó ilyesmiről. Mint mondta, Beled számára például - a törvényi lehetőségeket kihasználva - december 31-ével új határidőt jelöl ki a környezetvédelmi hatóság, így a településnek lehetősége lesz pályázni a költségekre. Emellett egy egyszerűbb eljárást írnak elő az építésitörmelék-lerakó környezetvédelmi felülvizsgálatára, ami olcsóbb. Ám ha az eredmények szerint mégis fennáll a szennyezés lehetősége, el kell végezni az átfogó vizsgálatot. Gerencsér Tivadar elmondta: a beledi önkormányzatnak írott levelében konzultációra invitálja a polgármester asszonyt. A találkozó nemrégiben létrejött, így nem kell bírságot fizetnie az önkormányzatnak, és pályázati lehetőségük is lesz a környezetvédelmi felülvizsgálat és intézkedési terv elkészítésére, amelynek árfolyama 1 -6 millió forint között mozog.