Magyar Nemzet, 2004. április (67. évfolyam, 80-108. szám)
2004-04-01 / 80. szám
D Magyar kma: Látó-Tér 2004. júvas Z csütörtök Szerkeszti: Szényi Gábor latoter@magyarnemzet.hu A szülők túlnyomó többsége nincs megfelelően tájékoztatva az őket megillető jogokról. Részben informálatlanságuk, részben hátrányos helyzetük miatt nem teljesítik gyermekük iskoláztatási kötelezettségeit. Míg a normál osztályokban a legkisebb településeken is szakképesítéssel rendelkező, szakos tanárok oktatnak a többé-kevésbé megfelelően felszerelt tantermekben, addig a gyógypedagógiai osztályokban képesítés nélküli tanár foglalkozik a gyerekekkel, nem egy esetben egész nap tornaórát tartva nekik. ■1 Drucza Attila__________________________ O rszágos vizsgálatot végzett a szülői jogok érvényesüléséről a Kurt Lewin Alapítvány az Oktatási Jogok Biztosának Hivatala megbízásából a 2001-2002-es tanévben. A kutatás során elsősorban a szülők tájékozódáshoz való jogának érvényesülését, a szabad iskolaválasztást, valamint a szülői érdekérvényesítést és önszerveződést elemezték. A szülők jogai és kötelességei nem egy esetben egymástól elválaszthatatlanok, egymásnak előfeltételei. Amíg a diák egyetlen jogától sem fosztható meg kötelességeinek elmulasztása miatt, addig a szülői felügyeleti jog szüneteltethető, illetve végső esetben meg is vonható akkor, ha a szülő nem teljesíti kötelességét. Például tartósan, többszöri felszólítás és pénzbüntetés ellenére sem biztosítja gyermeke részvételét az óvodai nevelés keretében folyó, az iskolai életmódra felkészítő foglalkozáson. A tanulmány készítői azt tapasztalták, hogy a szülők túlnyomó többsége nincs megfelelően tájékoztatva az őket megillető jogokról. Különösen igaz ez azokra, akik iskolai végzettségük, a társadalomban való eligazodási képességük alapján a legkiszolgáltatottabbak, nemigen ismerik ki magukat a bonyolult jogszabályokban. A vizsgálat készítői kérték a szülőket, hogy öt különféle helyzetben válasszák ki a jogszerű megoldást. A kérdések az osztályzattal, bizonyítványosztással és a fegyelmezéssel voltak kapcsolatosak. Összevetve a különféle iskolai végzettséggel rendelkező válaszadók csoportját és az általuk „elért pontszámot”, igazolódott, hogy az iskolai végzettség növekedtével nő a szülők jogi ismeretének szintje is, bár a helyes válaszok aránya alapján nem lehet területi-földrajzi következtetéseket levonni. Az ország nyugati és keleti területeinek, valamint nagyobb városainak és kisebb falvainak válaszadói ugyanúgy elértek magasabb, mint alacsonyabb pontértékeket. A család anyagi hátterével azonban már szignifikáns összefüggés mutatkozik: minél jobb módú az adott család, a szülő annál magasabb pontértéket ért el a jogi kérdésekre vonatkozó helyes válaszok kiválasztásakor. A szerzők tapasztalatai szerint a szülők részben tájékozatlanságuk, részben pedig hátrányos helyzetük miatt nem teljesítik például gyermekük iskoláztatási kötelezettségét. Nem egy olyan szülővel találkoztak, aki nem tudta, hogy a nyolcadik osztály befejezésével nem ér véget gyermeke tankötelezettsége. A tankötelezettség elmulasztása, a rendszeres hiányzások mögött sokszor a teljes tudatlanság áll és kevesebbszer az iskolával szembeni hozzáállás. A felmérés rámutat, hogy maga a halmozottan hátrányos helyzet kategória korábban is létezett, ám manapság még többet használják az oktatásban dolgozók egyes gyerekek „megjelölésére”. A fogalom eredeti funkciója az esélyegyenlőség megteremtése volt: fel kell zárkóztatni azokat a gyerekeket, akik rosszabb körülmények közül jönnek, szocializációjuk, normaviláguk jelentősen eltér az iskola által elvárttól. Az idők folyamán a kifejezés éppen az esélyek kiegyenlítésének akadályává vált: stigma lett belőle. Ma nem pusztán azt jelenti, hogy a hátrányos helyzetű gyermekekre jobban oda kell figyelni, hanem azt is, hogy ők mások, eleve rosszabb eséllyel indulnak, esetleg esélytelenek. A speciális nevelési igényű gyerekek a vizsgálat tapasztalatai szerint igen eltérő színvonalú ellátásban részesülnek, amelynek oka többek között szintén a szülők tájékozatlansága a közoktatás világában és általában véve napjaink társadalmának intézményrendszerében. Ritka, hogy egy gyerek már az óvodát is gyógypedagógiai intézményben kezdi, sokkal gyakoribb, hogy az óvoda észleli: a gyermeknek speciális nevelésre van szüksége. Ezt is legtöbbször az utolsó, az iskolai életmódra felkészítő foglalkozásokat magába foglaló év során. Nehezíti a helyzetet, hogy a gyerekek egy része nem is jár három éven keresztül óvodába, csak a kötelező, utolsó óvodai évben - állapítja meg a felmérés. Az eltérő tantervű iskolába (osztályba) való bekerülés menetével kapcsolatban a tanulmány megfogalmazza, hogy a mechanizmus végeredményeként az alacsony iskolai végzettséggel járó társadalmi hátrányok óhatatlanul újratermelődnek. Az alacsony iskolázottságú szülő nem ismeri a jogait, az eljárás egyes részleteit, alacsony érdekérvényesítő képességgel rendelkezik. A gyermek elvégezve a gyógypedagógiai iskolát, nem tud majd továbbtanulni, legfeljebb olyan speciális szakiskolában, amely többnyire alacsony presztízsű, gyenge jövedelmet biztosító szakmákat oktat. Tapasztalataikra támaszkodva írják a szerzők, hogy sok olyan iskolában, ahol működik normál és eltérő tantervűnek mondott (tehát gyógypedagógiai) osztály, a tárgyi és személyi feltétételekben jelentős különbség mutatkozik köztük. Míg a normál osztályokban a legkisebb településeken is szakképesítéssel rendelkező, szakos tanárok oktatnak a többé-kevésbé megfelelően felszerelt tantermekben, addig a gyógypedagógiai osztályokban képesítés nélküli tanár foglalkozik a gyerekekkel, nem egy esetben egész nap tornaórát tartva nekik. A felmérés interjúalanyainak elmondása szerint a szakértői bizottság nem egy esetben arra hivatkozva, hogy a gyermek szocializációs hátrányaiból fakadó lemaradása miatt bizonyára kudarcoknak lenne kitéve az általános iskola normál osztályában, eleve gyógypedagógiai oktatásra tesz javaslatot, megvonva tőle így az esélyt. A tanulmány készítőinek véleménye szerint az érintett gyermekek valójában, az általános iskolai szelekció eredményeként szegregálódnak, amely folyamatban jelentős szerepet játszanak a pedagógusok részéről számos esetben tapasztalható előítéletek, a nemegyszer egyegy intézmény szintjén megnyilvánuló intolerancia. Az egyik vizsgált kistelepülésen az általános iskola normál osztályai mellett két eltérő tantervű osztály működik. Míg a normál tantervű tagozaton a nyolc évfolyam mindegyikén külön-külön tanultak a diákok, addig az eltérő tantervű tagozaton - jogsértő módon - négy-négy évfolyamban összevonva (1 -4 és 5-8) jártak. Az iskola eltérő tantervűnek nevezett tagozatára az iskola ellátási körzetét alkotó hat település egyikén nagy arányban élő halmozottan hátrányos helyzetű (gyakorlatilag roma) családok gyermekei kerülnek be. A szerzők megállapítása szerint a gyermekek egy része értelmi fogyatékossá nyilvánításának hátterében elsősorban a szülők tájékozatlansága áll: nem ismerik az iskola és az óvoda követelményeit, normáit. Részben azonban - teszi hozzá a felmérés - az óvoda és az iskola téves személyészleléséből adódó előítélet miatt számtalan esetben eltérő társadalmi-kulturális háttérrel érkező gyermeket magatartászavarosnak nyilvánítva szakértői bizottság elé, esetleg nevelési tanácsadóba küldenek. Ami a szabad iskolaválasztáshoz való jogot illeti, azzal kellett szembesülniük a kutatóknak, hogy ez valójában nem minden szülő számára jelent szabad választást. A hátrányos helyzetű családok gyermekei esetében a legtöbbször kényszer az iskolakezdés. A tanulói létszám növekedése vagy csökkenése hatással van az iskola működésére, kilátásaira, ennek nyomán az iskolák egyik csoportja mindent megtesz, hogy elérje a megfelelő létszámot, míg egy másik csoportja válogat a gyermekek között. A felmérés készítői úgy vélik, hogy a szabad iskolaválasztás még nem valódi szabadság. Mindaddig nem is lesz az, ameddig a családok és a települések jelentős hányadát a hiány és a nélkülözés jellemzi. „A vizsgálat egy éve során meggyőződésünkké vált, hogy szabadelvű iskolarendszer, a szabad iskolaválasztás, az egyének igényeinek magas fokú és differenciált kielégítése nem létezhet társadalmi jólét nélkül.” A szabadelvű iskolarendszer kötöttségei Gyakorolhatók-e a szülői jogok úgy, hogy a családok és a települések jelentős részét a hiány és a nélkülözés jellemzi? A tankötelezettség elmulasztásának oka többnyire a teljes tudatlanság (Képünk illusztráció) fotó: mn-archív A tolmácsok aligha maradnak munka nélkül Az ország lakosságának 19,2 százaléka gondolja úgy, hogy valamilyen szinten beszél idegen nyelvet, az uniós átlag 53 százalék EU-csatlakozásunkkal, május elsejétől a magyar nyelv is az Európai Unió hivatalos nyelve lesz. Milyen feladatokat ró ránk és a többi tagállamra mindez? Hogyan, milyen színvonalon és hatékonysággal történik tolmácsaink és fordítóink képzése, felkészítése? - erről zajlott tudományos tanácskozás a Magyar Fordítók és Tolmácsok napján az ETTE Bölcsészettudományi Karának Fordító- és Tolmácsképző Központjában (ELTE FTK). Magyarország 2004. május 1-jétől egy soknyelvű közösség teljes jogú tagja lesz. A többnyelvűség térnyerésével a nyelvi kommunikáció szerepe felértékelődik, hiszen nem lehet mindent idegen nyelven intézni. Varga Klára___________,_____________ A z érdekérvényesítésben nagy szerepet játszik, hogy mindkét fél anyanyelvén beszélhet-e, vagy csupán az egyik, aki ezáltal óhatatlanul hátrányba kerül. A fordítandó anyagok mennyisége rohamosan növekedni fog, valószínűleg még nagyobb mértékben, mint az elmúlt években, a csatlakozásra való felkészülés során. Ebben a helyzetben felértékelődik a tolmácsok és fordítók szerepe, hiszen munkájukon politikai és gazdasági döntések múlhatnak. Az is nagyon lényeges, hogy az Európai Unió többi tagállamában milyen képet alakítanak ki az országról. A szakma szempontjából mindez azt jelenti, hogy ki kell alakítani a fordítások és a fordítói munka értékelésének kritériumait - mondotta Klaudy Kinga, az ELTE FTK tanszékvezetője. Mindezen nagymértékben segíthetne a fordító- és tolmácsképzés fejlesztése. E konferenciát figyelemfelhívásnak szánjuk egy olyan időszakban, amikor a fordító- és tolmácsképzésnek a felsőoktatásban szinte a létéért kell küzdenie. Az ELTE FTK, mint a fordítással foglalkozó hazai kutatások központja, nagy súlyt helyez arra, hogy a gyakorlati oktatást elméleti kutatómunkával is megalapozza. Ennek jegyében indította el az önálló Fordítástudományi doktori programot, és hozta létre az országban egyedülálló fordítástudományi könyvtárat. Az ELTE FTK rendszeres és kiterjedt kapcsolatokat tart fenn az EU-bizottság mellett működő tolmácsszolgálattal (SCIC), s több más, nagy hírű, európai tolmács- és fordító intézménnyel. A több mint tízéves szakmai együttműködésnek köszönhetően az ELTE FTK-t felvették a European Masters in Conference Interpreting (EMCI) elnevezésű, 15 európai egyetemből álló konzorciumba, ahol mint a fordító- és tolmácsképzés magyarországi referenciaintézménye képviseli hazánkat. A konzorcium tagjai azonos követelmények szerint képzik a konferenciatolmácsokat, akik a nemzetközi bizottság előtt tett sikeres vizsga esetén európai mesterdiplomát (EMCI) kapnak. Az ELTE FTK, a négy éve folyó mesterkurzus bevezetésével „határidő” előtt teljesítette a bolognai dokumentumban rögzített MA-képzésre vonatkozó követelményeket. A kurzus eredményességét bizonyítja, hogy az európai intézmények tolmácsszolgálatainál már most szerződéssel dolgozó tolmácsok nagy része az ELTE FTK hallgatója volt. Medgyes Péter, az Oktatási Minisztérium nemzetközi államtitkára arról szólt, hogy a 2001-es népszámlálás adataiból az derül ki, hogy az ország lakosságának 19,2 százaléka gondolja úgy, hogy valamilyen szinten beszél idegen nyelvet. Az uniós átlag ezzel szemben 53 százalék, de az újonnan csatlakozó országok is rendre megelőznek bennünket nyelvtudás tekintetében. Ez azt jelenti,, hogy még évtizedeken át bőséges munkájuk lesz a tolmácsoknak és fordítóknak. Évekkel ezelőtt azért indította el a kormányzat az interneten hozzáférhető Világ- Nyelv programot, hogy az általános nyelvtudás fejlesztését elősegítse, a Világ-Nyelv programcsomag pedig az uniós követelményeknek megfelelő tolmács- és fordítóképzéshez járul hozzá. Manherz Károly, az ELTE dékánja arról szólt, hogy az ELTE-re az évi tizenkétezer jelentkező java része nyelvszakon kíván tanulni. Graduális tolmács- és fordítóképzés azonban ma csupán a műszaki és a közgazdaság-tudományi egyetemeken zajlik, egyébként pedig csak posztgraduális vagy doktori képzéssel lehet ilyen képesítést szerezni. Sokak szerint ugyanis az egyetemi képzésben megszerezhető kulturális háttér nélkül a tolmács és a fordító tudása nem lehet teljes értékű. Az új oktatási reform lehetővé teszi a jól megalapozott graduális képzést. Brian Fox, az Európai Bizottság tolmácsolással és konferenciaszervezéssel foglalkozó főigazgatóságának (DG SCIC) igazgatója beszámolt arról, hogy az EU- csatlakozások előző körében a belépéskor csupán 8 görög, 24 portugál, 35 finn, 50 svéd tolmácsot tudtak felkészültségük alapján foglalkoztatni Brüsszelben. A magyarok közül már 75-öt vettek fel, míg a jóval nagyobb lélekszámú Lengyelországból 85-öt. Mint mondta, a tolmácsok egy részét más munkakörökben kívánják alkalmazni. Marie-Christine Colpaert-Lux, a DG SCIC osztályvezetője arról szólt, hogy az SCIC-ben versenyvizsgákon már mérik a magyar nyelvről, illetve magyar nyelvre való tolmácsolás szintjét. Mint Angeliki Petrits, az Európai Bizottság fordítási főigazgatósága magyarországi kirendeltségének osztályvezetője elmondta, mivel az európai uniós alapszerződés értelmében minden állampolgárnak joga van ahhoz, hogy hivatalos nyelven fejezze ki magát, és a választ is ezen a nyelven kapja, mostantól nem tizenegy, hanem húsz nyelvre kell lefordítaniuk minden beérkező alapokmányt. Bár a magyar nyelv a többi tagállam nyelve mellett teljes jogú hivatalos nyelv, mégis létezik az EU-ban belső munkanyelv: az angol, a francia és a német. 2003-ban az intézmény állandó munkatársai 1,416 millió oldalnyi szöveget fordítottak le az addig használatos tizenegy nyelvre. Szentmáry Kinga, az Igazságügyi Minisztérium fordításkoordináló, dokumentációs és közösségi jogi információs osztályának jogi-nyelvi szerkesztője az európai uniós joganyag fordításáról szólva elmondta, már most látszik, hogy több tízezer oldalnyi lefordított anyagra nem lesz szükség a csatlakozáskor. Mint mondta, ennek oka, hogy állandóan változnak a rendelkezések. A lefordított alapító szerződések, amelyeket tavaly írtak alá, 2500 oldalnyi terjedelemben már olvashatók az Igazságügyi Minisztérium honlapján. Ezt a munkát az Igazságügyi Minisztériumon belül külön fordítói egység végzi. A 130 ezer oldalnyi közös jogszabályokat tartalmazó anyag az EU hivatalos lapjának különszámában lesz olvasható. A tudományos konferencia alkalmából az ELTE FTK épületében felavatták az Európai Bizottság támogatásával létrehozott uniós követelményeknek megfelelő tolmácsterem emléktábláját.