Magyar Nemzet, 2004. június (67. évfolyam, 138-167. szám)
2004-06-01 / 138. szám
IBI llítf0il*WHIt'i ’ LatO-Ter 2004. június 1., kedd Szerkeszti: Szényi Gábor latoter@magyarnemzet.hu Kétszer annyi munkáért feleannyi bért Hogyan lehet a munkaidőt szabadnapnak álcázni? ■ Orvosok a tűréshatáron, akár sztrájkolni is készek Az egészségügyi kormányzat május elsejétől megvalósította azt, amit József Attila lehetetlennek tartott. A költő állítását, mely szerint nem fog a macska egyszerre kinni benn egeret, Kökény Mihály tárcája egy csapásra megcáfolta. Úgy rendelték el ugyanis az orvosok EU-követelményeknek megfelelően megnövelt és kötelezővé tett pihenőidejének kiadását, hogy az ügyeletben töltött időnek legfeljebb ötven százalékát ismerik el munkavégzésnek, a többit „betudják” kötelező pihenőidőnek. Vagyis miközben a napi nyolc óráját ledolgozó, majd az ügyeletet követően újra munkába álló orvos, aki gyakorlatilag 32 órát tölt egyfolytában a munkahelyén, a díjazáselszámolás szerint ebből csak 20-at dolgozik, 12 órában kötelező pihenőidejét tölti - nem másutt, mint a munkahelyén. 81 Dombi Margit____________________ A cseles megoldással, aminek elvileg az a célja, hogy a beteget csak pihent orvosok lássák el, gyakorlatilag el lehet érni, hogy egy év alatt másfél évnyi munkát lehessen elvégeztetni az orvossal ugyanannyi vagy kevesebb bérért, mint korábban. Az egyes vélemények szerint ötvenszázalékosra is rúgó orvoshiányból adódó feszültségek palástolását célzó álságos jogszabály óriási felháborodást váltott ki az orvostársadalomból szinte minden intézményben, így a debreceni megyei kórházban, a Kenézyben is, ahol különösen a sürgősségi és intenzív betegellátásban dolgozókat érinti keményen a fél pénzért dupla teljesítményt követelő rendelkezés. A méltánytalan munkarend, illetve díjazás bevezetésére tett kísérlet egyelőre nem járt sikerrel, hiszen azt a kötelezvényt, amiben a közalkalmazottak vállalják a heti kötelezően előírható túlórán túli, mindössze maximum ötven százalékban fizetett 12 órás túlmunkát, eddig egyetlen ember sem volt hajlandó aláírni. A helyzet azonban bizonytalan, s ez az orvosok szerint nincs túl jó hatással a gyógyító munkára. Dél körül jár az idő, a traumatológia „őrzőjében” négy beteg, két orvos és három ápolónő tartózkodik. Nem látszik elviselhetetlennek a terhelés, és ahogyan Petri Attila aneszteziológus mondja, most tényleg nem is az. Hozzáfűzi viszont, hogy hat órája van a műtőben egy baleseti sérült, aki két orvosteam kapacitásait köti le, így egy újabb eset érkezése - amire egy több mint hatszázezer embert ellátó megyei baleseti sebészet esetében minden pillanatban számítani lehet - már súlyos fennakadást okozna. - Elképesztőnek tartjuk, hogy azt feltételezik: egy-egy orvos két-négy órát dolgozik a nyolcórás ügyelet alatt - mondja Petri Attila. - A traumatológiai őrzőben például egy éjszaka háromszor tartunk vizitet, közben legjobb esetben három-négy, nehezebb éjjeleken 10-12 műtétet is elvégzünk. Nem ritka, hogy reggelig a műtőben vagyunk, de az rendszeres, hogy négy órakor még dolgozunk. A beszélgetés a súlyosabb esetekre terelődne, amikor derűs életkép szakítja meg a komorba hajló hangulatot. Az őrző bal egyeskéje, a nádudvari Lajos bácsi, aki gallyazás közben esett le a létráról és törte össze magát, telefont kap. Marcsi nővér közvetíti a szomszédasszony kérdését, mely szerint van egy vevő, aki tízezerért vinné a lucernát. Oda lehet-e adni neki? Lajos bácsi rövid töprengés után igent mond, de mindjárt hozzáfűzi: akár meg is várhatnák a nagy üzlettel,, hiszen ő is hazamegy nemsokára. Rá se hederít Marcsi nővérre, aki váltig magyarázza, hogy a bordatörés meg légmell mellett kicsit odébb lesz az még. Ebédidő van, a jobb kettest, egy gerincsérült férfit fiatalasszony lát el étellel. Nincs egyszerű dolga, a férfi ugyanis lebénult egy többemeletnyi zuhanás következtében. Hogy mi volt az esés oka, nemigen tudni: az egyik fehér köpenyes csak annyit mond: állítólag rosszul végződött gáláns kaland van a dolog mögött. A legszomorúbbnak a jobb egyes helyzete tűnik: a hajléktalan öregember koponyasérülései miatt ugyanis eszméletlen, s mivel se nyugdíja, se lakása, teljesen bizonytalan, hogy mi lesz vele. Amíg az őrzőben lévőkről kérdezősködöm, kikerül a műtőből a hat órája kés alatt lévő beteg, s most már senki nem ér rá velem foglalkozni. - Ez van. Napi szinten embertelen fizikai és szellemi terhelésnek vagyunk kitéve - mondja Terjék Zsuzsa adjunktus, aki kamarai aktivistaként magára vállalta, hogy összefoglalja: mit is várnának az orvosok a munkájukat szabályozó rendeletektől. - Készítettem egy számítást, ami szerintem magáért beszél - kezd bele mondandójába. - A korábbi rendelkezések szerint évi négyszáz óra túlmunkára voltunk kötelezhetőek, ami a hatszáz fölötti kötelezően ledolgozandó idővel együtt valamivel több mint ezer órát tett ki. Ezzel szemben most gyakorlatilag mintegy 1500 óra ledolgozására vagyunk kötelezhetőek ugyanannyi bérért. Vagyis másfél évet dolgozunk egy év alatt, ami tarthatatlan, különösen, ha hozzáteszszük, hogy nekem 22 év után az összes pótlékkal és ügyeleti díjjal együtt sem éri el a bruttó fizetésem a négyszázezer forintot. Ami nettóban nem több, mint kétszázezer forint. Ez abszurd. Mi csak azt szeretnénk, ha a többi értelmiségi szakmához hasonlóan fizetnének meg bennünket, ellenkező esetben nem tudjuk vállalni a terhelést. A fiatal, agilis szakemberek nem is vállalják, inkább olyan megoldást keresnek, ami kevésbé terhelő, viszont többet hoz a konyhára. Én ezt őszintén sajnálom, de teljesen megértem - fejezi be nem a nem túl vidám eszmefuttatást az adjunktusnő, majd mégis hozzáfűzte: végső esetben a sztrájktól sem riadnak vissza, hiszen az orvostársadalom megalázását, ahogyan ő fogalmaz, nem szabad tovább tűrni. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy a Kenézy traumatológiája - ahol egész Hajdú-Bihar megye baleseti sebészeti ellátása folyik - ötvenszázalékos létszámhiánnyal küzd. Egy-egy részlegen tíz orvos dolgozik, ám ahhoz, hogy a 2003-as törvény által előírt pihenőidőt, illetve a műszakban történő munkavégzést meg lehessen szervezni, minimum 15 kellene. A pesszimisták szerint ha a kormányzat nem érti meg, hogy az orvosok leterheltsége elérte a tűréshatárt, a helyzet még rosszabb is lehet. Hiszen lehet a rosszul fizetett, óriási stresszel járó sürgősségi sebészi munka helyett - ami a döntési helyzetben a legritkábban lévő pacientúra miatt nemigen számít borravalós szakmának - jövedelmezőbb állást is találni. Ott van mindjárt az orvoslátogatói „hivatás”, ahol töredék munkával ötször annyi pénzt lehet keresni... A debreceni megyei Kenézy kórházban különösen a sürgősségi és intenzív betegellátásban dolgozókat érinti keményen az új rendelkezés fotó: Balogh Tibor A sarki kispiszkostól a garázsboltig A kézmosás, a fóliakesztyű ismeretlen fogalom volt eddig Ugyancsak furcsa az a berzenkedés, ahogyan az uniós elvárásoknak megfelelő higiénés és tisztasági körülmények megteremtésének kötelezettségét fogadták, például az élelmiszer-kereskedelemben. Pedig csak olyan hiányosságok pótlásáról van szó, amelyeket mindenfajta előírás nélkül is teljesíteni illik minden magára valamit is adó kereskedőnek. Nem beszélve azoknak az érdekeiről, akikből megélnek. Az ellenőrök Budapesten az üzletek 68, vidéken kevesebb mint 35 százalékába jutnak el. NI Kormos Valéria_____________._____ M egerősíti tapasztalataimat Ócsai Béla, az Országos Tisztiorvosi Hivatal közegészségügyi főosztályvezetője: nálunk a piacgazdasággal járó kötelezettségeket a vállalkozók egy rétege eléggé sajátosan értelmezi. Megjegyzi azt is, hogy egy olyan morális közegben, ahol az a hagyomány, hogy a szabályokat, előírásokat miként lehet a legügyesebben kijátszani, e tekintetben sem lehet pusztán a jogkövető magatartásban bízni. Igaz, választási lehetőség nálunk is van. A vevők megtehetnék, hogy elkerülik azokat az üzleteket, ahol a körülmények kritikán aluliak, ám egyelőre úgy tűnik, ezeket a boltokat is „eltartják”. Mindazok a higiénés előírások, amelyek ellen most berzenkednek a kereskedők, már egy 1996-os rendeletben benne foglaltattak. A 2003-ban hozott szabályozás lényegét tekintve nem mond mást, tehát igazán lett volna idő mondjuk egy kézmosó felszerelésére, hogy egyszerű példát említsek - mondja Ócsai doktor. - Sajnos a felkészüléssel és a teendőkkel kapcsolatos tárgyalásokon azt tapasztaltam, hogy a kereskedők érdekvédelmi szervezeteinek képviselői nem azokat a vállalkozókat támogatták, akik eleget tettek a rendelkezéseknek. Inkább a kifogásokat keresték, hogy mit miért nem lehet megcsinálni. Volt, aki egyszerűen megkérdezte, miért kell folyóvíz az üzlethelyiségbe, vagy két külön hűtőgép? Ma még - főleg az extraprofitot termelő, nonstop üzletekben - láthatóan az a gyakorlat, hogy „fregolikat” alkalmaznak. Olyan személyzetet, aki egy személyben pénztáros, árufeltöltő és kiszolgáló. A kézmosás, a fóliakesztyű - amelylyel a felvágotthoz, sajthoz nyúlnak - ezeken a helyeken ismeretlen fogalom volt eddig. Kritikus a helyzet az úgynevezett garázsüzleteknél, amelyek engedélye szintén csak csomagolt áruk forgalmazására - ásványvizek, italok, konzervek - szól. E családi házak alagsorában meghúzódó, peremkerületi üzleteket amolyan kényszervállalkozásként jegyzik. Számos esetben sem a hely, sem a szakértelem nem elégséges a hosszabb távú tevékenységhez. Mivel többnyire itt is eltértek az eredeti funkciótól, a létük valóban kérdéses, hiszen nem rendelkeznek megfelelő hűtőgépekkel, és nincs mód például a rendelkezésekben előírt gazdasági bejárat kialakítására. - Az EU-tagságot sokan amolyan automatikus záróvonalnak tekintik. De hát ki fogja az előírások betartását ellenőrizni? - kérdezem Ócsai doktort. - A közelmúltban a kormányzati létszámleépítés miatt 554 munkatársunktól kellett megválnunk, a költségvetésünket tizenhat százalékkal csökkentették. Ennek elsősorban a vidéki ellenőrzések látják kárát, hiszen az utazás pénzbe kerül, így nyilvánvalóan számosan kiesnek a látókörünkből. Az ellenőrzések gyakoriságára egyébként nincs előírás. Budapesten az üzletek 68 százalékába jutunk el, vidéken 35 százalék alatt van az ellenőrzések száma. Ma az országban 353 munkatárs, orvosok és közegészségügyi felügyelők feladata a forgalomban lévő élelmiszerek, a higiénés állapotok ellenőrzése. A bírság ötvenezer forinttól a „plafonig” terjedhet. Extrém esetek azért nem fordulnak elő, mert a megállapításokat és a bírságot zokszár nélkül fogadják a kereskedők. Az ember óhatatlanul arra gondol, mi lehet még, amiről nem tudunk... Perbe fogott Benes-dekrétumok II Kaszás PRtf.|_____________________ S zinte nincs ember Csehországban, aki ne hallott volna Frantisek Oldrich Kinskyról, a hatvanas évei végét taposó világjáró arisztokratáról, aki 2001 óta elindított 157 perével valóságos kampányt folytat a Benes-dekrétumok ellen. Kinsky mintegy negyvenmilliárd korona értékű családi vagyon visszaszolgáltatását követeli, melyet a második világháborút követően az egykori köztársasági elnök rendeletei alapján koboztak el. Az ügy igazi pikantériáját azonban az adja, hogy - amint azt Kinsky jogi képviselője már többször bizonyította - a konfiskált ingatlanok már 1945-ben a felperes, vagyis az akkor 9 éves Frantisek Oldrich Kinsky tulajdonát képezték. Mi több, Kinsky anyja négyéves fiával 1940-ben - az apa halála után - Argentínába emigrált, s a kis Frantisek Oldrichet a háború vége is a dél-amerikai országban érte. Ennek tükrében pedig a benesi elkobzás alapját képező vád (hazaárulás, kollaborálás a fasisztákkal) meglehetősen irracionálisnak tűnik. Kinsky igazolását cseh állampolgárságáról - melyet 2001-ben a cseh államigazgatási szervektől kapott - néhány héttel ezelőtt érvénytelennek nyilvánították. Cseh szakértők úgy vélik, mivel apja annak idején német nemzetiségűnek vallotta magát, Kinsky maga is német. Ő ezzel szemben azzal szokott érvelni, hogy sohasem volt német útlevele, és a világháború után még kártérítést sem kapott Németországtól. Kinsky angolul, franciául, spanyolul, olaszul, portugálul és németül beszél, csehül azonban (s emiatt gyakran éri gúny a cseh közvélemény részéről) egyetlen szót sem ért. Mindezt azzal magyarázza, hogy csak akkor tanul meg egy nyelvet, ha az adott nyelvterületen él, Csehországba pedig - amint azt többször kijelentette - kizárólag akkor hajlandó költözni, ha saját prágai palotájában lakhat, hiszen ennyi ingatlan tulajdonosaként miért költené szállásra? A pereskedés mintegy 60 hektárnyi erdőért és más mezőgazdasági területért, halastavakért, néhány kisebb birtokért és egy kápolnáért Veltrusyban; egy birtokért, rajta kastéllyal Chocenben; a prágai Óváros téren álló hajdani Kinsky-palotáért (most a cseh nemzeti galéria); erdőkért Rakovnikban, halastavakért Litomyslskóban, a Ceské Svycarskóban lévő nemzeti parkért, illetve a területén álló tokani vadászkastélyért és a közép-csehországi Velvarechben egy cukorgyárért folyik. Százötvenhét percből Kinsky eddig öt alkalommal győzedelmeskedett. Legutóbb Cankovice községben. Kétség nem fér hozzá, a 40 milliárd korona (mintegy 320 milliárd forint) értékű vagyon magánkézben összpontosulása semmiképp sem szolgálná a társadalmi igazságosságot, ám erre a célra egy kilencéves kisfiú fasiszta kollaboránsnak és árulónak nyilvánítása sem igazán alkalmas. A két dolog közt van egy alapvető különbség: míg Kinskyék gazdagsága szinte egyedülálló volt, a Benes-dekrétumok vagyon- és jogfosztásai több millió embert sújtottak.