Magyar Nemzet, 2004. június (67. évfolyam, 138-167. szám)

2004-06-23 / 160. szám

EB Ifiljor • Kultúra 2004. június 23., szerda Rovatvezető: Dippold Pál Regényíró a periférián Fekete István naplóját fia rendezte sajtó alá Rendhagyó kötettel emlékezik meg a Móra Könyvkiadó Fekete István (1900-1970) születésének száznegyedik, halálának a mai napra eső harmincnegyedik évfordulójáról. A magyar irodalom egyik legolvasottabb s mindenképpen legnagyobb - 2002 de­cemberéig csak magyarul több mint nyolcmillió-hétszázezres - példányszámban kiadott írójának, a természetábrázolás, az ál­­lattörténetek, a romantikus történelmi regényírás hazai meste­rének Amerikában élő, amerikai magyar íróként jegyzett fia, ifj. Fekete István a kiadó hosszú unszolására rendezte sajtó alá édesapjának féltve őrzött naplóját, kiegészítve szüleinek korai levelezésével, néhány korra jellemző olvasói levéllel, elismerő és elmarasztaló kritikákból kiemelt szemelvényekkel. II Pósa Zoltán A mű új nézőpontból tárja elénk a nem mindennapi, a göllei gyermekkor, a debreceni, magyaróvári akadémiai évek, a bakócai és ajkai gazdászesztendők után kibontakozó életmű keletke­zéstörténetét. Közelebb kerül az olvasókhoz a török végvári kor­szakban játszódó mű, A koppányi aga testamentuma, a Tanácsköz­társaság démonian kegyetlen ar­cát minden korábbi műnél hitele­sebben ábrázoló Zsellérek, a felejt­hetetlen állatnovellák és regények, a bagoly (Hú), a puli (Bogáncs), a vidra (Lutra), a gólya (Kele) törté­netét költői erővel és tudományos természetismerettel megjelenítő író. A könyvből leplezetlen őszin­teséggel tárul elénk, hogyan egyengette és nem egyszer nehezí­tette idősebb Fekete István önma­gában sem könnyű életét zsarno­ki, menedzsertípusú, házastársi önzéssel, kisajátítón féltő aggó­dással szerető, ideggyönge felesé­ge. Még izgalmasabb és nyomasz­tóbb az ötvenes évekbeli üldözte­tés, a kényszerű hallgatás leírása, majd az 1955-ben kötött fura, fe­lemás kompromisszum, amely­nek eredményeként Fekete István ifjúsági, illetve szórakoztató re­gényírónak álcázva-skatulyázva válhatott a XX. század egyik leg­népszerűbb, magas irodalmi érté­ket is képviselő írójává, aki állat- és természetregényeiben, de még a Tüskevár és a Téli berek című hallatlanul népszerű „vakációs re­gényeiben” is kemény ítéletet mondott az ország értékeit elpré­­dáló szocializmusról és a környe­zetromboló, erdőirtó, kút- és for­rásmérgező modern, ipari civili­zációról is. Miközben magas példány­számban elkelt műveivel mérhe­tetlen anyagi hasznot hozott a Művészeti Alap irodalmi szakosz­tályának, így az írótársadalom egészének is, s nem kevés erkölcsi sikert idegen nyelvre lefordított műveivel Magyarországnak, mind a hatalom, mind a naplójegyze­tekben több ízben „janicsárnak” bélyegzett szakma 1970. június 23-án bekövetkezett haláláig az irodalom perifériájára szorította Fekete Istvánt. 1955-ig üldözte, utána agyonhallgatta. Mi több, a Kisfaludy Társaság egykori meg­becsült tagjának 1945 utáni meg­­bélyegzettségébő­l bőven jutott azoknak az írótársaknak, irodal­mároknak is, akik megpróbálták fölhívni a figyelmet Fekete István életművének különleges értékeire. Egy „nagy tekintélyű” régi ma­gyar irodalomtörténész-profesz­­szor, Tolnai Gábor, akit a rend­szerváltozás első éveiben több íz­ben is a magas tudományos címek és a jelentéktelen életmű groteszk együttélésének példájaként emle­getett mind a konzervatív, mind a liberális sajtó, egyetemi katedrá­ról jelentette ki a hatvanas évek­ben, hogy „Fekete István, az ké­rem nem író”. Ennek fényében különös, hogy a Népszabadság jú­nius 3-i számában megjelent Egy író kiterített élete című kritika író­ja, Rab László úgy mutatja be Fekete Istvánt, mint a szocialista korszak sikeres íróját, aki hatal­mas honoráriumokat vett fel. Ezzel szemben Fekete Istvánnak az ÁVH-n a kora ötvenes években leverték az egyik veséjét. A Zsellérek című regény reme­kének és az Öreg utakon című no­­velláskötetének közlését a hatva­nas években letiltotta a fokozato­san (agya)lágyuló és szenilizálódó diktatúra. (Ifj. Fekete István: Fekete István az Édesapám volt. Dokumentum­regény, Móra Könyvkiadó, 2004, 382 old., 1890 Ft.) Budapest, 1960. Munka közben Bogánccsal ÚJRATEMETÉS GÖLLÉN. P. Fekete István, az író Budapesten élő uno­kaöccse, a hagyaték gondozója lapunknak elmondta: az író Ameri­kában élő fiával és az unokákkal közösen tavaly úgy határoztak: Fekete István és felesége, Pillér Edit és Bogáncs, a hűséges kutya a Farkasréti temetőben nyugvó földi maradványait exhumálják, és az író szülőfalujában, a számára legkedvesebb helyen, Göllén temetik újra. „Az engedély február 25-én érkezett meg a Nemzeti Kegyeleti Bizottság elnöke, Jókai Anna Kossuth-díjas író aláírásával, aki ked­vesen, személyhez szólóan fejezte ki nagyrebecsülését nagybátyám, Fekete István író iránt” - mondta P. Fekete István. Az újratemetés augusztus 14-én lesz a göllei temetőben, ahol a templomban többek között Jókai Anna mond beszédet. A Farkasréti temetőben találha­tó sírkereszt síremlékké átalakulva a bejáratánál lévő emlékműkert­ben kap helyet. kultura@magyarnemzet.hu ' íjkr'A , n itimB 'i 11 ifi B iBgiyR | * -fi ^ 1 1 fijpí f / / Perbál i Telki /7 jk Zjlmbik \ mggSfm Csabdi * V // SN­Bii^StóbaTOk Páty \ * * * + ★ * * * 4* AZ ÚJ EURÓPA ELSŐ TUDÁSTÉRSÉG FEJLESZTÉSI IDEA PÁLYÁZATA A Magyar Építész Kamara, a Zsámbéki-mede­­ce Térségfejlesztő Kht., a Zsámbéki-medence Regionális Területfejlesztési Társulás (ZSÁMÉRT), az Országos Lakás és Építésügyi Hivatal (OLÉH) 2004. február 19-én közösen meghirdette Budapest Metropolis mikroagglomerációjának, a Zsámbéki-medencének, ARCHINOVUM nevű településrendezési és építészeti ötletpályázatát. Jelentkezés és bővebb információ a www.zsambekimedence.com honlapon. Támogatók: iBili=w«iJim strabag talent's HMHHHBHBHHHHHHHHHN­ Tudásalapú Térségfejlesztési Program ORSZÁGOS LAKÁS ÉS ÉPÍTÉSÜGYI HIVATAL Médiapartnerek: M gm­³^› OCTOISON D«?Q Sül

Next