Magyar Nemzet, 2004. július (67. évfolyam, 168-198. szám)
2004-07-07 / 174. szám
A művészi siker önmagában nem értékmérő Elkészült a filmtörvény, mégis mindenki elégedetlen • Felborult az irodalmi kerekasztal • Ma is vannak remekművek A Medgyessy-kormány és a kultusztárca is túljutott saját kormányzati ciklusának félidején. Egyre több mérvadó szakember mondja ki: hiába valósult meg a filmtörvény, ha még a kormány sem tartja be. Az úgynevezett irodalmi kerekasztal is csődöt mondott, felrobbant, még mielőtt bármiféle eredményt elért volna. Hernádi Gyula író, forgatókönyvíró, a Független Magyar Írók Szövetségének elnöke a kultúra mindkét „húzóágazatának”, az irodalomnak és a filmnek is mértékadó személyisége. Megkértük, értékelje az utóbbi hónapok viharos történéseit. 1. Pósa Zoltán__________________ • •Önt a Népszabadság június 26-i, szombati számában megjelent cikk írója belekeverte a Zabó Gábor rendező Why című készülő filmje körüli állítólagos botrányokba. Mi az igazság? - Zabó Gábort harmincöt évvel ezelőtt úgy ismertem meg, hogy szabályosan megszólított az utcán, s megkérdezte, elolvasnám elsőként Where - azaz Hol című, különös, kísérletező, kiváló avantgárd forgatókönyvét. Elolvastam, és nagyon tehetségesnek találtam. A film időközben elkészült, szerintem kiváló. Eltelt harminc-egynéhány év, Zabó a legújabb, a Why, azaz: Miért című forgatókönyvét is megmutatta nekem, ez is tetszett. Megkért, hogy segítsek. Elkezdtem híresztelni a szakmában, hogy Zabó tehetséges ember, érdemes vele foglakozni. Azután megkért, hogy lépjek be a Why című filmalapítvány szakmai kuratóriumába. Beléptem, anélkül hogy bármi anyagi ellenszolgáltatást is várnék tőle ezért. Ezt a legnehezebb elhinni, de így van. Zabó esete híven példázza azt, amikor valaki a szakmán kívülről jött be a filmesek társaságába, s mindenki csákós verébnek tekinti. Megpróbálják hát agyonverni, denunciálni. Feljelentették, hogy megpróbálta manipulálni az ORTT-t, a rendőrség elkezdett nyomozni utána, s kiderült, hogy szó sincs korrumpálásról. Felmentették, de érvényesült a Kosztolányi-féle kabátlopás- szindróma. Ma is gyanakodva kerülgeti mindenki. - Mi a véleménye a filmszakmáról itt és most? - Látja, az öregkornak mégis vannak előnyei. Az 1963-as Oldás és kötés óta enyhén szólva jó pár filmem - elsősorban Jancsó Miklóssal közösen - megvalósult. Ma már kívülállóként állapíthatom meg: hosszú idő után elkészült a filmtörvény, mégis mindenki ugyanolyan elégedetlen, mint azelőtt. Olyan a magyar filmszakma, mint egy hatvanas évekbeli olasz filmvígjáték. Mindenki egyszerre kiabál, így senkinek nem érteni a szavát. Csak sejtjük, hogy a hangadók közül mindenki dicsekszik valamivel, azok is, akiknek nincs mivel. Legkevésbé a jelenlegi kulturális kormányzatnak, hiszen a választási ígéretei közül semmit nem valósított meg. - Nem akarom védeni a jelenlegi kormányt, de amióta a világon vagyok, a kultúra válságáról beszélünk. - Én sem találtam meg a bölcsek kövét, de úgy gondolom, ez a kormány az elődeinél is kevésbé érti meg, hogy a kultúra olyan beruházás, ami csupán hosszú távon térül meg. Ha viszont nem kockáztatunk érte, akkor az egész nemzet léte veszélybe kerül. Sőt, embervoltunk legfőbb záloga semmisülhet meg. E bölcsesség nélkül hiábavaló minden kerekasztal, a törvény is holt betű. A művészet, a tudomány, az oktatás az emberi agyakban térül meg, hatalmas, világokat megrendítő, megmentő energiákat indukál, ami kilendítheti a gazdaságot, a társadalmat is a holtpontról. Kultúra és művészet nélkül nem élet az élet. - Akkor tehát végünk van? - Szó sincs róla. Miközben például a filmszakmában folynak a harcok és a rivalizálások, a hangadók temetik a magyar filmet, sorra készülnek a fiatalok jobbnál jobb, szellemesebbnél szellemesebb munkái. Mészáros Péter Cannesból hozott nagydíjat, a kisfilmek kategóriájában Pálfi György, Fliegauf Benedek, Török Ferenc, Antal Nimród és mások is bizonyítják, hogy az igazi tehetség ötvenmilliós költségű filmből is kibontakozhat. - Mi a helyzet az irodalommal? - Az irodalomban szinte szó szerint ugyanez a színjáték folyik. Megalakult az írói kerekasztal, az lett volna a feladata, hogy gyógyírt keressünk az írótársadalom közös gondjaira, ehelyett egymás torkának ugrottunk. A klikkek háborúja odáig fajult, hogy a Szépírók Társasága és a József Attila Kör kitalálta a Gyurkovics Tibor vezette Magyar Írók Egyesületéről és a Független Magyar Írók Szövetségéről, hogy fiktív, nem elég reprezentatív szervezetek, így nincs helyük a minisztériummal tárgyaló írói kerekasztalnál. Amikor bebizonyítottuk feketén fehéren, hogy az általuk összeállított kérdőív kritériumainak mindkét szervezet sokkal inkább megfelel, mint ők (magyarul: mind a Magyar Írók Egyesületében, mind a Független Magyar Írók Szövetségében külön-külön is több József Attila- és Kossuth-díjas alkotó van, mint az övékében együttvéve, s csak a függetleneknek több mint ötven rendezvénye volt tavaly az ország különböző részeiben), hirtelen kiléptek, s felrobbantották a kerekasztalt is. Kinek használtak? Legkevésbé az írótársadalomnak... - A fiatalok már esti mesének gondolják, hogy volt egyszer egy irodalom, ami eltartotta a művelőit... -Még mielőtt elkezdenénk újrafényezni a hatvanas évek iránti hamis nosztalgiákat, emlékezzünk: az a bizonyos struktúra, ami lehetővé tette, hogy a művészetek, a tudományok, a közoktatás művelői jobbára meg tudtak élni, a két világháború között alakult ki, s olyannyira életképesen ágyazódott be a társadalom mélyszerkezetébe, hogy a Kádár-korszaknak csak a nyolcvanas évek végére sikerült szétvernie. Klebelsberg Kunó sikeres minisztersége nem csak afféle hamis legenda, okos törvényeket hozott a magyar irodalom, a magyar művészetek, a magyar kultúra, a magyar közoktatás védelmében. Az általa létrehozott tanyasi, falusi iskolákban vált olvasóvá a magyar nép többsége is. Úgy gondolom, hogy itt és most a magyar kultuszminiszternek, de az oktatási miniszternek sem az lenne a feladata, hogy bürokratikus előírásokat teljesítsen s a piac törvényeire hivatkozzon, hanem hogy a magyar kultúra és a magyar közoktatás érdekeit képviselje. Rossz példa arra hivatkozni, hogy a cannes-i nagydíjas dokumentumfilm, Moore Fahrenheit 9/11-e - amely igen kemény kritikával leplezi le a Bush-kormányzat gazdasági háttérérdekeltségeit az iraki háború kirobbantása kapcsán - bezzeg három nap alatt nyolcvanmillió dollárt fialt, hiszen az Egyesült Államokban háromszázmillió ember él. Ha valamikor mégis újjáalakulna a kerekasztal, s megszületne valamiféle törvényi szabályozás, létfontosságú lenne, hogy egy szakmától, politikától független szakbizottság kiajánlaná külföldre a könyveinket, s a fordításukra forrást biztosítana. Ez már Európában mindenütt így van, még a közvetlen szomszédainknál is. Ám az irodalomról is ugyanaz a sokak által ókonzervatívnak gondolt véleményem van, mint amire már utaltam a filmeknél is. Sírunk, panaszkodunk, de érzésem szerint ugyanannyi jelentős opus készül ma is, mint tíz, húsz, ötven, hatvan évvel ezelőtt. A művészet nem úgynevezett művészeti életből, nem vitákból és törvényekből, hanem művekből van. - Az viszont tagadhatatlan, hogy a digitalizáció korában nem kifejezetten az irodalomnak áll a zászló. - Jó néhány közönségsikert is kivívott mű birtokában én félve kimondhatom: ha nem is illendő lebecsülni, még kevésbé szabad túlértékelni a szakmai vagy a közönségsikert. A múlt század egyik legnagyobb prózaírója, Krúdy Gyula viszonylag sikeres, gigászi nagyságrendű költője, József Attila tragikus haláláig, valljuk be, sikertelen volt. Sajnos a igazság többnyire az, a kivételek is a szabályt erősítik: minél jobb és maradandóbb a mű, annál hosszabb idő kell ahhoz, hogy megemésszék a befogadók. Hernádi Gyula € 81 Tisztelettel meghívjuk a 179. Anna-bálra 2004. július 24-én a balatonfüredi Árkád Hotel Dísztermébe. Jegyárak, melyek magukba foglalják a részvételi jegyet, a vacsorát és a hölgyek nyakába kerülő herendi porcelánszíveket: Árkádok alatt: 30.000 Ft - Étteremben: 35.000 Ft - Díszterem előterében: 45.000 Ft Éjfél után bálkirálynő választás A bál támogatói: Herendi Porcelánmanufaktúra Rt., T- Mobil Rt., Nemzet Lap - és Könyvkiadó Kft., Balatontourist Rt., Duna Televízió Rt., Hír Televízió Rt., Kékkúti Ásványvíz Rt., Hotel Annabella, Hotel Marina További információ és jegyrendelés: Tourinform Iroda, 8230 Balatonfüred, Petőfi u. 68. Tel.: 87/580-480, Fax: 87/580-481. E-mail:balatonfured@tourinform.hu www.balatonfured.hu 2004. július 7., szerda Kultúra EB Kockaházba terelt magyar parasztok MÁSSZOR VOLTAK ! Fábián Gyula Arany János írta azt az elgondolkodtató verssort „Azokkal időzöm, akik másszor voltak...” És azután fejezte be a Toldi harmadik, utolsó részét. Magamkorú baráti társaságunkban egymásnak emlegetjük a mi ifjúságunk szellemi óriásait, akikről a mai tartalmatlanabb napokban szó sem esik. Könyveiket új kiadások ritkán veszik számításba, és ha megjelenik egy-egy kötet, utána csend. Új olvasókhoz nehezen jutnak el, mert elfeledkeznek a kínálatról. Persze különböző szépítőszereket, tisztító- vagy mosógépvédő készítményeket beleunásig reklámoznak. Az talán jobban megéri? Csak a zseb lesz könnyebb és a fejek maradnak üresebbek, mert igazán jó könyvekről egyre ritkábban beszélnek. Ez elsősorban a tévéadók és a kereskedelmi rádiók bűne, de az ő számukra készen áll a mentség: reklámból lehet élni, így aztán a bárgyú, bántó, magyartalan, ostoba szövegek mint a szennyvíz folynak, képesek még a legmegrendítőbb történeteket is félbeszakítani valami bosszantó hirdetéssel. A magyarázat: a modern ember ezt igényli. (Igényli fenét!) De nem óhajtok vitatkozni - adjunk valami mást! - mondta szerkesztőtársam, indítsunk olyan rovatot lapunkban, amelyben nagyjaink tegnapi történetei, tanításai, aggodalmai elevenednek újjá, hiszen elmúlt századunk kimagasló alkotóit életünkben elhallgatták, vagy éppen elhallgattatták. Titkos és belső jelszavuk így szólt: el kell őket felejteni, de mennél előbb! Mi törekedtünk, hogy tegnapi alkotóink életpéldái kerüljenek a mai olvasók elé, mert érdemes klasszikussá nemesedett soraikat, tanításaikat a mai emberek elé idézni. Ezek után belekezdtem. Tessenek egy kicsit figyelni: Veres Péter. Valami- kor a hétköznapi politikai és művelődési élet legnépszerűbb falujárója, írója volt. Őt hallgattam egyszer Simon István és Váci Mihály költő barátaim társaságában egyik író-olvasó találkozó alkalmából községet bejáró utunkon. Megállított bennünket. - Nézzétek! - és rámutatott egy díszes kovácsoltvas kapura. - Nem megszólál részemről, de ez a kivagyiság, bár az előzménye a baj. Ebből az udvarból négylábú többet ki nem lép. A kockaháznál, aminek a kedvéért eladták a nagy kertet, többé nem termelik meg a család mindennapjára való zöldséget. Összezsugorodott a tegnapi paraszti élet eltartó tere. - De abban a kockaházban már fürdőszoba, világos lakószobák találhatók - ellenkeztünk Péter bátyánkkal. - Nem a tisztességes embert megillető kényelem ellen beszélek. Azt nem találom, hol, hogyan születik meg az új magyar falu? Gondolkozzatok ti is! Az egykori falusi szegénység zsúfoltsága után megszülettek mára a tágabb porták. Ebben először még helye volt akár az istállónak is. A ház előtt kis kert, utána a nagyobb udvar baromfikkal, mögöttük a jószágok szállása kamarákkal, góréval, színnel, szerszámosfészerrel, azután a nagy kert, a vidéki ember nyers éléstára.Ami ma történik, a szegényedés kezdete. Először elveszett a családot segítő kert. Az istállóban ma legfeljebb autó áll. És most engem ne győzzetek meg, hogy de a dán parasztporták a célszerűség mintái. Jól tudom. Fél századdal járnak előttünk, meg a világ előtt. Mi pedig visszamaradtunk még attól is, ahol már tartottunk. Ez a szövetkezés, ami parancsra született, nem a magyar paraszt lelki alkatára szabott. Ezért félek a következményeitől. Csak nektek mondom, mert minden véleményemet kiforgatnak. Lázítok. Kit? Kiket? Én csak a beköszöntő elnyomorodást látom. Féltem a falut. Uramisten, mi vár még itt, ezen a kis földdarabon erre a meggyötört népre? (1970-es évek) Veres Péter