Magyar Nemzet, 2004. július (67. évfolyam, 168-198. szám)
2004-07-01 / 168. szám
ÉV IÍIÓ-tér 2004. július 1., csütörtök Szerkeszti: Szényi Gábor iB Ferch Magda ___________________ N em tehetek róla, mostanában gyakran eszembe jutnak Orwell sorai: „Minden ember egyenlő, de némely ember egyenlőbb.” Aki építkezett valaha, tudja, mennyi iratot kell beszereznie, mire a bonyolult eljárás végén megkaphatja az építési engedélyt. De úgy látszik, vannak esetek, amikor minden megy, mint a karikacsapás. Nem baj, ha hiányoznak a kötelezően előírt papírok. Nem baj, ha nem szabályos, ez vagy az, az engedélyek kiadatnak. Leírtuk már korábban is: nem egy építkezés körüli vitáról van itt szó, hanem arról, hogy van-e Magyarországon demokrácia és jogállam? Arról, hogy vannak-e egyértelmű törvények ebben az országban? De vegyük sorra, mi történt eddig. Rövidítve, hogy ne terheljük az olvasót az ügy túlságosan tekervényes részleteivel. A beruházó minden engedélyt megkapott a kecskeméti polgármesteri hivatal illetékes osztályától. Az elvi építési engedélyt, majd az építési engedélyt. Gyorsan. Nem volt akadály, hogy hiányoztak a szakhatósági hozzájárulások (nem volt jogerős környezetvédelmi engedély, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal nem járult hozzá az engedélyek kiadásához.) Az sem számított, hogy szakmai és civil fórumok túlméretezettnek, környezetébe nem illőnek tartják a tervezett épületet. ,A Bács-Kiskun Megyei Közigazgatási Hivatal mint az első fokú építési hatóság felügyeleti szerve vizsgálta az elvi építési engedélyezés kiadásának körülményeit, és a megyei főügyészséghez fordult. A főügyészség 2004 januárjában több mulasztásos törvénysértést állapított meg, de akkor nem óvta meg az elvi építési engedély kiadását. (Ha megteszi, a jegyzőnek vissza kellett volna vonnia az engedélyt.) Az ügy előrehaladtával a megyei közigazgatási hivatal és az építészkamara a Legfőbb Ügyészséghez fellebbezett. A megyei főügyészség csak az ott lezajlott vizsgálat után, 2004 májusában óvta meg előbb az elvi építési, majd az építési engedélyt, és elrendelte az építési engedély végrehajtásának felfüggesztését. A megyei főügyészhelyettes úgy tájékoztatta e sorok íróját, az építkezést akkor is le kell állítani, ha a főjegyző nem ért egyet az óvással. Ebben az esetben viszont az összes iratot át kell adnia a Bács-Kiskun Megyei Közigazgatási Hivatalnak, és az hozza meg a döntést. Peredi Katalin főjegyző nem értett egyet sem az elvi építési engedély, sem az építési engedély elleni óvással, az iratok mégsem kerültek át a Bács-Kiskun Megyei Közigazgatási Hivatalhoz. A beruházó elfogultságot jelentett be a hivatal ellen Fegyverneky Sándornál, a tavaly szeptemberben megalakult Országos Lakás- és Építésügyi Hivatal főigazgatójánál. A főigazgató tüstént elfogadta a beruházó kérését, és a Pest Megyei Közigazgatási Hivatalt jelölte ki másodfokú ügyintézésre. Az érintettet nem kérdezték meg. „Nem szoktuk megkérdezni, mert ha az ügyfél [azaz az építtető] kizárásra irányuló kérést terjeszt elő, az már elég indok a döntéshez” - válaszolta a főigazgató a helyi napilap újságírójának kérdésére, az államigazgatási törvényre hivatkozva. Áprilisban maga Fegyverneky Sándor nyilatkozta egy országos szakmai testület elnökének írott levelében: „A hozzám eljutott dokumentumokból megállapítható, hogy a megyei közigazgatási hivatal mint felügyeleti szerv a tőle elvárható objektivitással és szakszerűséggel vizsgálta ki a Malomcenter elvi engedélyezésének ügyét”. Mitől lett vajon néhány hét múlva elfogult ugyanez a hivatal? Ugyanebben a levélben Fegyverneky Sándor megállapítja: „Az elvi engedély kiadásával összefüggő szabálytalanságok teljeskörűen ismertek”, de mivel már legfelsőbb ügyészi szinten foglalkoznak az üggyel, párhuzamos vizsgálatnak nem lehet helye. De térjünk vissza oda, miért folytatódott az építkezés annak ellenére, hogy az építési engedély végrehajtását a főjegyző felfüggesztette. A befektető kifogást emelt a felfüggesztés ellen. A kifogásnak Peredi Katalin helyt adott, és budapesti szakértőt rendelt ki annak megállapítására, hogy leállítható-e a munka. Tette ezt azért, mint mondta, mert az építők olyan technológiával dolgoznak, amelyet Kecskeméten eddig nem alkalmaztak. A budapesti szakértő szerint addig nem lehet felfüggeszteni a munkát, amíg el nem végzik a környező közterület állékonyságának biztosítását. Egy másik építésügyi szakértő - kecskeméti - másként látja a helyzetet. A környezetvédelemmel is foglalkozó Kecskeméti Fiatalok Egyesületének írott levelében, amelyben a budapesti szakértő véleményét vitatja (egy újságcikkre hivatkozva), úgy nyilatkozott, műszaki-szakmai indokok alapján: „semmi akadálya nem lehet a földmunkák leállításának”, a kivitelezés felfüggesztése nem veszélyezteti a biztonságot. A Kecskeméti Fiatalok Egyesülete a főjegyzőnek írt levelében kéri az építkezés azonnali, feltétel nélküli leállítását. A fiatalok törvénysértőnek tartják, hogy az építési munkák folytatódnak - már a pincetömb földjének kiemelését is megkezdték -, miközben a létesítménynek nincs végrehajtható építési engedélye. Minderről levélben tájékoztatták a Pest Megyei Közigazgatási Hivatalt is. Ez a hivatal azonban június 28-án úgy döntött - amint vezetőjétől, Petrik Jánostól megtudtuk -, hogy nem történt sem törvénysértés, sem jogszabálysértés. Minden ember egyenlő? A tiltakozások ellenére tovább épül a kecskeméti Malomcenter A műemlékvédelem világszervezete, az Icomos (International Council on Monuments and Sites) pécsi nemzetközi konferenciáján tiltakozott a kecskeméti történeti városközponttól százméternyire épülő hatalmas szórakoztató- és bevásárlóközpont felépítése ellen. Tiltakoztak korábban vezető építészek és lokálpatrióták a százhárom éves kecskeméti gőzmalom lebontása ellen is - hiába. Tiltakozott a malom helyére tervezett beruházás ellen a helyi és az országos építészkamara és több civil szervezet, de hiába. A csaknem negyvenháromezer négyzetméter összterületű Malomcenter mégis épül. AZ ICOMOS KÖZLEMÉNYE ,A Negyvenéves a Velencei Charta című, Magyarországon, Pécsett megtartott nemzetközi tudományos konferencia résztvevői felismerve, hogy Közép-Európa két régi városát azonnali veszély fenyegeti, az Icomos május végén a következő nyilatkozatot teszi: Határozottan elítéljük, hogy megkezdődött Kecskeméten a Malomcenter nevű bevásárlóközpont építése az örökségvédelmi hatóság hozzájárulása nélkül. A XX század elején, vezető magyar építészek által tervezett, szecessziós stílusban felépült városközpont és a magyar Alföld tipikus településszerkezetét őrző Homoki domb közötti területen megkezdett nagyberuházás szétrobbantja a város építészeti keretét és a teljes védett zóna építészeti egységét, ezzel megszünteti a város jellegzetes arculatát Az Icomos kéri az építkezés azonnali leállítását. (A nemzetközi szervezet ugyanebben a nyilatkozatban tiltakozott a romániai Rosia Montana (Verespatak) nevű régi kis bányászvárosban tervezett új aranybánya megnyitása ellen is, amely súlyos veszélyt jelent természet- és kulturális örökségvédelmi szempontból egyaránt.) m Bálint József_______________________________ F őként a magyarok iránti ellenszenvüknek igyekeznek nyomatékot adni a szerb nacionalisták, amit sajnos mi is megtapasztalhattunk nem sokkal azután, hogy átléptük a határt. Az első falun áthaladva, személygépkocsink rendszámtábláját megpillantva, néhányan öklüket rázva integettek felénk, miközben anyanyelvükön nyomdafestéket nem tűrő szavakkal illettek bennünket. Ágról szakadt, gyenge fizikumú emberekről lévén szó, nem tulajdonítottunk különösebb jelentőséget a fenyegetőzésüknek. Annak viszont már igen, amit kilométerekkel távolabb hallottunk vendéglátóinktól. Makra Dezsőt nem úgy ismerik lakhelyén, mint aki saját árnyékától is megijed. Ennek ellenére az erőtől duzzadó középkorú férfi nem titkolta előlünk félelmét. Napokkal azelőtt artikulálatlan hangon üvöltő szerb fiatalok álltak meg a háza előtt, és elkezdték verni az ablakokat. Miután a provokálásra nem reagált, a vélhetőleg ittas srácok eltűntek az éjszakába, de mielőtt távoztak volna, azt mondogatták egymásnak: ezt is ki fogjuk nyírni. Másnap éjjel már azt írták a kapujára, ha kedves az élete, tűnjön el a családjával együtt Magyarországra. Az életveszélyesen megfenyegetett férfi nem is annyira a saját, inkább gyermekeinek az életét félti. Mint mondta, bármi megtörténhet velük, ha elszabadul a pokol. Falujukban nincs rendőrőrs, a szomszédos településre pedig hiába utazna, hogy feljelentést tegyen a fiatalok ellen, akiknek szüleit egyébiránt jól ismeri. Egyik barátját már le is ütötték, amikor az esti órákban hazafelé tartott, ám a rendőrség érdemben nem foglalkozott az ügygyel. Hiába tett feljelentést, legutóbb arról tájékoztatták, még mindig nem sikerült az elkövetők nyomára bukkanniuk. - Ekkora faluban, ahol valamennyien ismerik egymást? - kérdeztem hitetlenkedve. Makra Dezső elmosolyodott, majd megjegyezte, akit nem akarnak, azt nyilván sohasem találják meg. Maradjunk ennyiben, mert náluk jelenleg ez a helyzet - tette hozzá szomorúan. - És ha megtalálják, akkor vajon milyen következményekre szállíthatnak az elkövetők? - vetette fel a szintén e településen élő Lévai Gábor. Az eddigi tapasztalatokra hagyatkozva állította, hogy büntetés aligha vár rájuk, hiszen az ilyen és hasonló ügyek nem szoktak eljutni a bíróságig. Példaként említette annak a szabadkai diáklánynak az esetét, akinek iskolájában egy szerb fiú súlyos gerincsérülést okozott, és ezért senki nem vonta felelősségre. Törökkanizsán is szkeptikusak azok a fiatalok, akikre a közelmúltban akkor támadtak a szerbek, amikor házibulin vettek részt. Azóta rettegésben élnek a településen élő magyarok. Kételkednek abban, hogy felelősségre vonják azokat a tetteseket, akik valóságos vérfürdőt rendeztek. A rendőrség is a helyszínen járt, tudni, hogy kik voltak a bántalmazók. A fenyegetettségről, az atrocitásokról mindaddig szívesen beszéltek a törökkanizsaiak, amíg tudomást nem szereztek jövetelünk céljáról. Akkor elnémultak, és azt mondták, a riportban ne hivatkozzunk rájuk, mert tartanak a következményektől. Ismervén az egyáltalán nem irigylésre méltó helyzetüket, megértettük őket. Azt viszont már kevésbé, amit egy idősebb úrtól hallottunk. Felhívta a figyelmünket, hogy a Vajdaságban léteznek olyan, kizárólag magyarlakta települések, ahol már egymástól is félnek az emberek. Tippet is adott, hova utazzunk. Nem kellett nagy távot megtenni. Két olyan falu van egymás mellett, ahol a magyarokon kívül mások nem laknak. Évekkel ezelőtt a kocsmákban, az utcán úgy beszéltek egymáshoz az itt élők, hogy azt távolról is hallani lehetett. Most viszont még azok is halkabbak, akik néhány pohár nedűt már leengedtek a torkukon. Az idegenek iránt sem bizonyulnak annyira közlékenynek, mint korábban. Kérdéseinkre kurta válaszokat kaptunk, míg végre a kocsmában néhány üveg sör elfogyasztása után megeredt a nyelve egy, az asztalunknál ülő atyafinak. Tőle tudtuk meg, hogy bármennyire hihetetlen, de az ultranacionalista radikális párt az ő falujukba is befészkelte magát. Igaz, mindössze néhány tagot számlál helyi szervezetük, de működik, méghozzá nem kis sikerrel. Erről tanúskodnak a legutóbbi választások eredményei is. Csodálkozásunk láttán beszélgetőpartnerünk az okokat is igyekezett megmagyarázni. Amikor a radikálisok vezetői először jártak ott, igyekeztek olyan hangadókat találni, akik nem igazán törődnek nemzeti hovatartozásukkal. A pénz viszont annál inkább érdekli őket! Gázolajat ígértek nekik, ami akkor hiánycikknek számított, viszont a gazdák anélkül nem boldogulhattak. Néhány kapzsi embert sikerült megnyerniük, akik aztán igyekeztek meggyőzni a többieket, hogy csak ennek a pártnak a támogatásával lesz boldogabb a jövőjük. Szólni sem mernek nekik, hogy tévúton járnak, mert ezek a magyarok, sőt a demokrácia legnagyobb ellenségei. A „gyászmagyarok” közreműködésével megtalálnák a módját, hogy megkeserítsék az életüket. A nacionalistáknak a nemzeti kisebbségek megfélemlítésére irányuló törekvésein még a szerb maffia is felbuzdult. Életveszélyes fenyegetésekkel több bűncselekmény végrehajtására kényszerűen néhány vajdasági magyart. Bácskertesen óriási felháborodást váltott ki az emberekben, amikor tudomásukra jutott, hogy a falujukból Szegedre költözött egyik fiatalember a szerb maffiának köszönheti letartóztatását. Tudták róla, hogy pénzintézetnél dolgozik, és tavaszszal, amikor otthon járt, közölték vele, kiirtják a családját, majd őt is, ha nem tesz nekik szívességet. A kérésük az volt, legyen a segítségükre abban, hogy a munkahelyéről 93 ezer dollárt és 296 ezer eurót olyan számlákra utaljanak át, amelyekről kiderült, hogy tulajdonosaik nem is léteznek, ám a pénzt valaki felvette. A fiatalember családja azóta is fél, mert nem tudják, mi vár rájuk. Sokan úgy látják, hogy a jelenleg regnáló belgrádi kormány nem képes megvédeni saját állampolgárait, jóllehet, erre meglennének az eszközei. Elkeseredésüket csak fokozza, hogy a napi megélhetési gondjaikon túl már a nemzetgyűlölet is veszélyezteti a létüket. Több település házának falán láthattuk a feliratot: „Magyarok, menjetek haza!” Mindössze egyetlen helyen olvashattuk a reagálást: „Itthon vagyunk!” Arról tájékoztattak bennünket, hogy a ház tulajdonosát azóta kórházban ápolják. Nacionalista ámokfutás a Vajdaságban Alig néhány évig tartó viszonylagos nyugalom után a Vajdaságban ismét felerősödött a magyarellenesség. A szerb nacionalisták gyűlölete immár olyan méreteket ölt, hogy valamennyi nemzeti kisebbség tagja rettegésben él. Ezt a belgrádi kormány ígéretesen oldja, miszerint a hatalom igyekszik gátat szabni a sovinizmusból fakadó erőszaknak. Mindmáig semmilyen konkrét intézkedés nem történt ez ügyben, így továbbra sem lehet tudni, mikor ér véget egyszer s mindenkorra az etnikailag tiszta Szerbiára áhítozók esztelensége. latoter@magyarnemzet.hu „Építési munkát - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik - csak a jogerős és végrehajtható építési engedélynek, továbbá a hozzá tartozó, jóváhagyott - engedélyezési záradékkal ellátott - terveknek és egyéb okiratoknak, valamint jogszabályban meghatározott esetekben az ezek alapján készített műszaki megvalósítási terveknek megfelelően szabad végezni.” (1997. évi LXXVIII. Építési törvény 38. por. (1) pont.)