Magyar Nemzet, 2005. február (68. évfolyam, 30-57. szám)
2005-02-12 / 41. szám
megy oda. Ráadásul az egyik tömegsír fölött parkolóhelyet alakítottak ki, a másik mellé meg leborítottak néhány teherautónyi kavicsot, ezek után fel sem tűnik az arra járóknak, hogy milyen szokatlanul domborodik a föld az út két oldalán. A magyarigeni áldozatok emlékére a katolikus templom kertjében emeltek kisebb obeliszket, Zalatna - Lukács Béla 1892-95 közötti magyar közlekedésügyi miniszter szülővárosa főterén pedig nemrég sikerült emlékművet állítani a Vas megyei Közútkezelő Kht. támogatásával. Gudor Botond leplezetlen csodálattal beszél Lukács Béláról, akinek az egész családját legyilkolták a szabadságharc idején. Ő maga úgy menekült meg csupán, hogy román dajkája azt állította az akkor alig egyéves gyermekről, hogy az övé. Későbbi miniszterként pedig nem a bosszúállás volt a célja, hanem kiépítette a Gyulafehérvár-Zalatna közötti vasútvonalat - emlékeztet a történelem szakot is végzett lelkipásztor. Bár hívek nincsenek, munka azért van bőven, másnak is adna belőle a lelkész, ha volna, aki elvégezze. A Bod Péter nevével fémjelzett tudományos konferenciát először 1997-ben szervezte Magyarigenben, 2002-ben már Budapest adott otthont a rendezvénynek. Gudor Botond nem kevésbé büszke a budapesti Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karával kiépített kapcsolatára, mint az augusztus 20-án évről évre megszervezett Fehér megyei szórványtalálkozóra. - A teológushallgatók Bölcsföldi András vezetésével jönnek el minden évben, hogy kettős missziós tevékenységet folytassanak. Egyrészt a különböző szórványtelepüléseken vállalnak szolgálatot, másrészt segítenek a műemlékek javításában - mondja. Tavaly az alvinci és a borbereki templomot tették rendbe, többek között a trágár feliratokat tüntették el a falakról, de emberi és állati ürülékből is három teherautónyit kellett kihordani. Augusztus 20-án pedig rég nem látott „embertömeg”, mintegy négyszáz személy zarándokolt el Magyarigenbe a megyei szórványtalálkozóra. - A helybeli románok azt hitték, valamiféle szektás népvándorlásnak a tanúi - mosolyog a lelkész, akinek Szent István ünnepét leszámítva egyedül kell megvívnia harcát a hatóságokkal és a nacionalista érzelmektől fűtött helyi sajtóval. - Amikor visszaigényeltük a sárdi felekezeti iskola épületét, azzal keltették ellenünk a hangulatot, hogy betegségbe akarjuk taszítani a románságot, mivel addig egészségügyi központ működött az épületben. Még a jogász végzettségű alprefektust is kihívta a sárdi polgármester, hogy hatásosabb legyen az ellenünk szóló érvelés. Végül mégiscsak vissza kellett adniuk az egyháznak - nyugtázza a győzelmet Gudor Botond, s ez annál nagyobb súlylyal esik a latba, mivel az épület bérbeadásából származó bevétel ma már elengedhetetlen jövedelmi forrása az egyházközségnek. Vajon mit tartogat a jövő Magyarigennek? A súlyos és megválaszolhatatlan kérdésen való töprengés helyett marad a közeljövő legsürgetőbb feladatainak gondja: az idén a boroskrakkói magyar temetőt kellene feltérképezni. álmodni. Felsorolni is nehéz, mennyi nagyszerű elképzelés vált valóra az ő gondolatai nyomán. „... amíg itthon vagyunk. Bizony bíbor és bronz és arany És örökkévaló szent szépség vagyunk. ” Jelképesnek érzem, hogy a temetésén Tőkés László királyhágó-melléki református püspök hirdette az igét: sokszor voltam boldog koronatanúja, részese szellemi, lelkészi ikertestvériségüknek. Fülöp Dénes halála nyomán hatalmas űr keletkezett. Bár sarkunkat ebben a pillanatban a halál vize mossa, egész lényével arra döbbent rá, hogy élünk, s aki él, annak „egyetlen szülőföldje és soksok kötelessége” (Tamási Áron telitalálata) van. Csak a mostanihoz hasonló fájdalmak emlékeztetnek arra, hogy a szenvedés, a gyötrelem sem hiábavaló. Drága Dénes! Barátunk, barátom voltál! Együtt örvendtünk három fiad és lányod eszmélésének, a néppel, a nemzettel való teljes azonosulásuknak. Ott fenn, a mennyeknek országában hamiskás mosolylyal nyugtázhatod: nem volt hiábavaló a 74 évre szabott életed. Azok állják most körül a sírodat, akiket a legjobban szerettél, s akik téged is a legjobban szerettek. Itt vagy velünk, itt vagy közöttünk: „Tudnod kell, Népem, hogy én itt hogy jártam: Szédülő fejjel és halálra váltan Amíg Neked az üdvösség borát És az örök életet prédikáltam. ” (Reményik Sándor) Életműved kerek egész, nem maradt torzóban. Ebből merítünk erőt mindannyiszor, amikor megtorpanunk, amikor magunkra maradunk. A gondviselő Isten őrizze meg nagy és szent álmaidat! Fülöp Gábor Dénes, mindig velünk maradsz. A szerző újságíró. A beszéd Fülöp Dénes sírjánál hangzott el. A Balassi Bálint baráti kör döntése szerint az idei Balassi-kardot Ferenczes István Csíkszeredai költő és Tuomo Lahdelma finn műfordító veheti át. A Makovecz Imre vezette kuratórium kilencedszer ítélte oda a rangos elismerést, az ünnepélyes díjátadás február 14-én, Bálint napján lesz a Gellért Szállóban. Balassi-karddal díjazták Tuomo Lahdelmát, a magyar líra finn követét Kettős élet II. e r. s r i Gabbif.i.i.a_________________________ Il dy-versekkel kezdte, bölcsődalainkkal *« folytatta. Most Balassi Bálint költeményeiből állított össze egy kötetrevalót anyanyelvén a finn Tuomo Lahdelma, a jyväskyläi egyetem ötvenkét esztendős tanára, akit majd három évtizedes szerelem fűz a magyar nyelvhez, a magyar irodalomhoz. Ezt a tudományos dolgozatokban és műfordításkötetekben megtestesülő vonzalmát is jutalmazzák, amikor február 14-én, Bálint-napon Budapesten, a Gellért Szállóban a Balassi-család kardjának másolatát adják át neki. A finn-magyar irodalmi kapcsolatok szép múltra tekintenek vissza, de még így is hihetetlennek tűnik, hogy egy távoli nép gyermeke azzal a XVI. századi magyar költővel foglalkozzék, akinek, bizony, jó, ha minden ötödik honfitársa ismeri ma a nevét, az életművét. Hogyan talált rá Balassi Bálint költészetére? - Ady Endre segítségével. Ady és a Biblia kapcsolatáról írtam a disszertációmat. Az anyaggyűjtés stádiumában gyakran találkoztam Balassi Bálint nevével, nemegyszer állították ugyanis párhuzamba az irodalomtörténészek a XX. századi és a XVI. századi költő Biblia-élményét. Ez még az 1970-es és az 1980-as években történt. Az 1990-es években azután sokat foglalkoztam az új historizmusnak nevezett kutatási irányzattal. Ez az irányzat elsősorban a reneszánsz költészetet vizsgálja, szinte természetes volt tehát, hogy az új historizmus is Balassi Bálintra irányította a figyelmemet. Ennek egyik emlékezetes következménye lett a 2001-es hungarológiai világkongresszus Balassiszimpóziuma, valamint a tudományos tanácskozásnak az a kiadványa, amely Balassi és a hatalom viszonyával foglalkozik. - Nem egy pályatársától hallottam, hogy olyan a műfordító élete, akár a gályarabság, ha nem fedez fel rokon vonásokat önmaga s a fordítandó mű szerzője között. Önt mi vonzotta leginkább Balassi Bálint költészetéhez? - Azt hiszem, hogy a beszédmódja, a nyelvezete az, ami igazán érdekel. - Ez különös, hiszen bennünket is zavarba ejt olykor egyik-másik régies kifejezése, pedig nekünk a poétával közös az anyanyelvünk. Milyen fordítási gondjai támadtak, amikor Balassi Bálinttal foglalkozott? - A legfőbb gondot az jelentette számomra, hogy tudjam és merjem is kellően szabadon kezelni a költészetét. Hogy ne azon törjem a fejem, miként lehetne a sorait szóról szóra, szolgaian követni, hanem azon, hogyan tudnám költészetének hatalmas erejét a finn olvasók számára átmenteni. - Milyen fogadtatásra talál Finnországban a mi Balassi Bálintunk? Milyen az ön szülőföldjén az érdeklődés a régi magyar irodalom, a magyar irodalom és a világirodalom iránt? Idehaza egyre nagyobb aggodalommal figyeljük, hogy fogyatkoznak az irodalomkedvelő emberek, a könyv, a költészet barátai. Világjelenséggel állunk szemben? - A finn nyelvű Balassi-kötet éppen megjelenés előtt áll. Eddig egy nagy antológiában jelent meg néhány Balassi-vers, különösebb visszhang nélkül. Bele kell törődnünk, hogy mostanában az emberek nem tudnak a könyvekre annyi figyelmet fordítani, mint régebben. A kultúra elektronikus hordozói vonzzák mostanság a tömegeket. Ugyanakkor azt is észre kell vennünk, hogy a könyv mint tárgy mintha egyre érdekesebbé válna a modern kor embere előtt. - Mi vezette el a magyar nyelvhez, a magyar irodalomhoz? Kiket fordít Balassi Bálinton kívül? - Az egyetemen finn szakos voltam, a magyarral mint rokon nyelvvel ismerkedtem meg. Mint fordító, sokat foglalkoztam Márai Sándorral, Kosztolányi Dezsővel és Babits Mihállyal. Voltaképpeni szakterületem a magyar gyermekköltészet, a magyar gyermekversek legszebb darabjaiból antológiát állítottam össze finnül. Kiss Dénessel pedig gyerekhangra írt, kétnyelvű kis verseskönyvet jelentettük meg. Később, amikor Kiss Dénes barátom magyar nyelvű finn gyermekvers-antológiát szerkesztett, örömmel segédkeztem neki. - A magyar irodalmi múlt nagy alakjai szinte kivétel nélkül foglalkoztak műfordítással is. Az általam ismert műfordítók legtöbbje pedig maga is költő. Az ön életét is ez a kettősség jellemzi? - Természetesen folyamatosan írok én is, de a nyilvánosság előtt mint költő vagy író nem kívánok szerepelni. Egyetemi teendőim mellett a műfordítás jelenti számomra azt a területet, ahol „kitombolhatom” magamat. - A Balassi-kard olyan szimbólum, amellyel európai s nemzeti kultúránk értékeire szeretnénk emlékeztetni azokat a tömegeket, amelyeknek február 14., a hagyományok nélküli Valentin-nap a fogyasztás örömünnepe. Mit gondol, milyen eséllyel működhetnek az ilyen szimbólumok? - Szerintem nemcsak illő és kívánatos, de el is várható, hogy minden erőnkkel azokért a dolgokért munkálkodjunk, amelyeket értékekként ismertünk meg és tartunk számon. A szavak mestere, az értelmiségi, a tanárember nem dönthet másként, és ez a döntés független attól, hogy ki milyen esélyt jósol magának ebben a küzdelemben. Kitüntették Ferenczes István költőt, a csángók szószólóját Indián a Hargitán ! takacs Csaba________________________ ""Ferenczes István személyi okmányai is mutatják a régió történelmi terheit: bár 1944. december 26-án született Csíkpálfalván, a Jó háborús állapotok összevisszaságának köszönhetően csak 1945. január elsején adminisztrálták világra jöttét, így a Magyar irodalmi lexikonban is ez a dátum szerepel. A születése utáni bonyodalmakról így vall a Magyar Nemzetben nemrég megjelent interjúban: „A kocsma mellett születtem, akkor ott, ugye, ittak az emberek napokig, az adminisztráció sem működött tökéletesen, így írathattak át január elsejére. Az összes iratomba így vagyok beírva: Ferencz Salamon István Imre.” Pedagógiai főiskolát végzett, segédtanítóként dolgozott, majd újságírónak állt. A romániai rendszerváltás után egy ideig az RMDSZ csíki elnöke, majd Hargita megye művelődésügyi főfelügyelője, de hamar ledobja válláról a politikai feladatok terheit. Az egyik legnívósabb erdélyi irodalmi folyóirat, az 1997-ben útjára indult Székelyföld című lap alapító főszerkesztője, de kétezer óta ő jegyzi a Moldvai Magyarság című kiadványt is. A csángók sanyarú sorsának szószólója, a Csíkszeredai Domokos Pál Péter Alapítvány tiszteletbeli elnöke. A Kárpátokon túli magyarokkal a hatvanas években találkozott először, amikor helyettes tanárként a Gyimesekbe került. Később újságíróként is visszajárt a moldvai falvakba, de ahogy egy interjúban bevallotta, sohasem írni ment oda. „Úgy megyek oda, hogy köztük legyek, elvegyüljek, leüljek velük borozgatni is. Engem az emberek érdekelnek, a maguk elesettségében, a lakodalmakban együtt lenni velük... Nem is a néprajzi csodákat keresem. Sok ismerősöm van köztük, nemegyszer fölkeresnek segítségért, kölcsönért, mintha a nagy családjukhoz tartoznék.. A hatvanesztendős, József Attila-díjas költő verseskötetei: Mikor Csíkban járt a török, Megőszülsz, mint a fenyvesek, Indián a Hargitán, Félidő, félpokol, Ha hull örök vadászmezőkre, Sekler songs, legutóbb pedig a Bacchatio Transsylvanica. A versek mellett felkavaró szociográfiákat is ír (dokumentumriportokat tartalmazó könyvei: Székely apokalipszis, Gyásztól gyászig, Ordasok tépte tájon). Farkas Árpád erdélyi költő szerint Ferenczes lírája a „szenvedelmes szenvedélyek” költészete. A kritika szerint erős sodrású, sokféle forrásból táplálkozó, elementárisan tiszta lírai világot hozott létre. Sekler songs Csillagok, felhők, göncölök, ugye a mennyből csak solt vagyunk, parányi, csöpp ködök, kikre fogyó Hold csaholt mítoszt, tejutak hullt porát, hunok, avarok, kunok, Csaba királyfik mámorát - sziruppal kevert rumot... Ugye, hogy fentről, kis hazám, nem lehetsz több, mint hitvány, körülkerített juhkarám, sandít a gazda, hét zsivány, ordasfalkával cimborás, csak elvisz, csak fosztogat, nem jogot, vaszablát, pórázt, sót hint, kegyet osztogat, törvényt kívülről hoz redd Csík, Gyergyó, Háromszék fölött az ég rövidre zárt, lehetne vót, vepsze kék, ujgur, felföldi skót, osztják, kurd, örökös indián - a semmit emigyen osztják: néger áll a Hargitán, földig havazott magyarab, száz év múltán fosztmodern utódod sem lesz magyarabb, mint Hamletben Guildenstern... Tutajhoz kötött dérsziget, rabló-pandúr ártere, Lappföld, zanzásított Tibet, Szent Anna-tó krátere vagy, kit körbeáll s lepisál, feledni akar, vért okád a világméretű fesztivál - matt előtt a nagy rókád... Elfelednek bármi áron, és te sem tehetsz többet: Madéfalván, Segesváron még elhullatsz egy könnyet, négy égtáj felé tántorog, porlik hol-nem volt székely, szikla sincs, Erdély kint borong, csak árnyékszéken székel, bitang ha megy, hajon s hiszi, hogy korlátok közt szabad, remeg, a tört fenyőt viszi, bútól szárad és megszakad, báván zengi, hogy örökzöld a perzselt, a letarolt, légszomj hazája, Székelyföld, kit a Kárpát hurka fojt - Hazájának vallhatna még a baszk és az okcitán, frank tóba múlt varég lelke jár Livónián, anglusul dali a walesi bárd, s nagyoroszba csalt végul becsli szédülten a kárt: holnap te is megszorulsz, szétiszonyodsz a Kárpátok suvadásos árkain, helyedre fű alól kárpok nőnek, árja baltacím, virágra húzott Nessus-ing s az árbéli hó feled, míg az Értől az óceánig szivárog el szép neved, meg csak puszta föld marad, a vissza sem örökölt galambszaros és szétkapart - Megérsz egy pohárnyi sört, körülkerített kis hazám, Bálványos, Szejke, Kibéd, Csíksomlyó, gyönyörű magány, vesztőhelyem, Postarét. Ajánlás: Két tűz közt égünk, Hercegem, egyes-egyedül Mária van velünk, széttépi lelkem Európa és Ázsia. 33 Magyar Nemzet Magazin 2005. február 12., szombat