Magyar Nemzet, 2005. június (68. évfolyam, 147-176. szám)

2005-06-01 / 147. szám

• Magyar Mint • Belföld • Látó-Tér 2005. június 1., szerda Szerkeszti: Szényi Gábor latoter@magyarnemzet.hu Az Alkotmánybírósághoz fordul az államfő Folytatás az 1. oldalról • Végül a jogbiztonságot sértőnek ítélte az ál­lamfő, hogy a törvény alapján nem állapít­ható meg a jelenleg hatályos felsőoktatási törvény alkalmazhatóságának végső idő­pontja. Múlt pénteken a Professzorok Bat­thyány Köre, az Egyesület a Felsőoktatásért és Kutatásért és a Védegylet azt kérte az ál­lamfőtől, hogy kérjen előzetes normakont­rollt az Alkotmánybíróságtól. A Fidesz már korábban bejelentette, hogy a törvény kihirdetése esetén Alkot­mánybírósághoz fordul, mert a jogszabály tizenkét ponton sérti az alaptörvényt. Pokorni Zoltán, a párt alelnöke lapunknak azt mondta: Mádl Ferenc lépését indokolt­nak tartja. Hozzátette: a törvény sérti az in­tézmények autonómiáját, veszélyezteti az egyetemek vagyonát és negatívan érinti a hallgatók jogbiztonságát. A Fidesz bízik ab­ban, hogy az Alkotmánybíróság az ügy sú­lyának megfelelően mérlegeli a köztársasá­gi elnök által felvetett kérdéseket. Az Oktatási Minisztérium közleménye szerint a köztársasági elnök alkotmányos­­sági aggályai nem érintik a törvényjavaslat legfontosabb elemeit, így a szakmai irányí­tás szétválasztását a gazdasági irányítástól, ahogy a többciklusú képzés bevezetésére vonatkozó rendelkezéseket sem. Nem talál­ta aggályosnak a finanszírozás új rendjét, és azt sem, hogy a javaslat nem tartalmaz részletes előírásokat a felsőoktatási intéz­mények szervezeti felépítésére. Hozzáte­szik: amennyiben az Alkotmánybíróság egyetért az indítvánnyal, a kifogásolt ele­meket az Országgyűlés még ősszel módo­síthatja, így a felsőoktatási reform beveze­tése nem kerül veszélybe. Az MSZP külön nem kívánt reagálni Mádl lépésére. A tör­vényt május 23-án fogadta el a parlament 195 igen és 132 nem szavazattal. Mádl Ferenc A rektori konferencia a szülők mellé állt II Farkas Melinda_________________________ N­em tartja elfogadhatónak a Magyar Rektori Konferencia (MRK), hogy a felvételi pontszámítás különbséget tesz a jelentkezők között aszerint, hogy melyik évben érettségiztek - mondta lapunknak Besenyei Lajos, az MRK elnöke a szervezet ülése után. Hozzátette: azt javasolják az ok­tatási tárcának, hogy az emelt szintű érett­ségire jelentkező fiatalok esetén csak a vizs­gán elért eredmény számítson a pontszám­ba, függetlenül attól, hogy a diák mikor érettségizett, így kiküszöbölhető lenne az esélyegyenlőtlenség, amelyet az okoz, hogy a korábban maturált diákok vegyíthetik az évekkel ezelőtt szerzett osztályzatukat a szintemelő vizsga eredményével. A rekto­rok a Városmajori Gimnázium szülői kö­zösségének kérésére foglalkoztak az üggyel. Az Oktatási Minisztérium szerint a jelenle­gi helyzetben a módosított kormányrende­let - amely lehetőséget ad a tárcavezetőnek az egyes szakokon az utólagos keretszám­bővítésre - jelenti az egyetlen megoldást az esélyegyenlőség biztosítására. Elvérezhet az AB előtt az új ügynöktörvény­ ­­­uhás­ Tamás__________________­________E­ lfogadta a történeti levéltári törvény, közkeletűbb nevén az ügynöktörvény módosítását az MDF nem szavazata és a Fidesz tartózkodása mellett az Országgyű­lés hétfőn, így az hamarosan az Alkot­BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Sajnálatos, hogy az ellenzék csak szavakban tá­mogatja az ügynök­akták nyilvánosságra hozását, és amikor tudná ezt szavazatá­val is támogatni, nem él a lehetőséggel. A kormánykoalíció azt az álláspontot képvisel­te, hogy a törvényjavaslat csak az alkotmány­­módosítással együtt lehet teljes. Mivel a Fi­desz és az MDF megakadályozta az alkot­mánymódosítást, a kormánypártok úgy dön­töttek, hogy Mádl Ferenc köztársasági elnök­höz fordulnak, hogy kérjen előzetes norma­kontrollt az Alkotmánybíróságtól. Nehéz len­ne előre megmondani, milyen döntést hoz a grémium, hiszen az alkotmány sem rendelke­zik arról, hogy ha két alkotmányos alapjog - jelen esetben az információ szabad áramlásá­hoz és a személyes adatok védelméhez való jog - ütközik, melyik az előbbre való. Ugyan­akkor létezik olyan alkotmánybírósági állás­­foglalás, amely a közszereplők esetében az információ szabad áramlását előbbre valónak minősítette, mint a személyes adatok védel­méhez való jogot­­mánybíróság (AB) elé kerülhet norma­­kontrollra. A jogszabály nemcsak az egy­kori megfigyeltek, hanem valamennyi ál­lampolgár számára nyilvánossá tenné az ügynökakták megtekintését. A két nagy párt eltérően értékeli az alkotmányos ag­gályokat felvető törvényt. RÉPÁSSY RÓBERT (FIDESZ): Szinte biz­tosra vesszük, hogy az Alkotmánybíróság al­kotmányel­lenesnek minősíti majd a most elfogadott ügynök­­törvényt, és nem vé­letlen, hogy korábban az adatvédelmi biztos, sőt az igazságügyi tárca is aggályosnak minő­sítette azt. A Fidesz azért tartózkodott a sza­vazáson, mert nem kívánt részt venni egy fel­tehetőleg alkotmányellenes javaslat parla­menti voksolásában. Ugyanis véleményünk szerint a nem közszereplők esetében indo­kolhatatlan az egyik alkotmányos alapjog, a személyes adatok védelméhez való jognak a korlátozása. Sajnáljuk, hogy a kormánykoalí­ció nem támogatta a Fidesz azon javaslatait, hogy ne csak az ügynökiratok, hanem az ösz­­szes pártállami iratanyag kerüljön nyilvános­ságra, valamint hogy a pártállami múltnak legyen valamilyen következménye a je­lenben. Ezeken kívül körülbelül egytucatnyi törvénymódosító indítványunkat is lesza­vazták, például azt, amelyik a jelentések meg­rendelői nevének a nyilvánosságra hozását sürgette.­­ Mivel is etetnek minket? Az ízgyárak hétpecsétes titokként őrzik a műételek receptjeit Magyarországon néhány éve mindössze ötezer élelmiszer-ipari termék volt forgalomban, ma hivatalosan negyvenezer, az Európai Unió országaiban nyolcvanezer forog, a nagyvilágban pedig 220 ezer. De a látszat, a csillogó csomagolás, a hódító íz, az étvágygerjesztő illatok, a harsogó reklámok egy dologról nem szólnak, milyen átalakuláson megy át minden, ami kezdet­ben eredeti volt. És főleg: nem ártott. 11 Kormos Valéria_________________________ A „mindent a szemnek, aztán bele a kosárba” mohósága mára csil­lapodni látszik. Főképp, amikor eljutnak hozzánk azok a figyel­meztetések, hogy milyen térfogatnövelő, stabilizáló és színező adalékokkal teszik még csábítóbbá az élelmiszereket és a koz­metikumokat. Nemrégiben egy jeles tudo­mányos intézményből érkezett értesítés azokról a kozmetikai szerekről, amelyeket nálunk gond nélkül kínálnak, ám például triklosánt tartalmaznak, amelyet az unió­ban környezetszennyező vegyületnek mi­nősítettek. A listán tusfürdők, antibakte­riális szappanok, hintőporok, krémek sze­repeltek. De nem tudhatjuk azt sem, hogy ha egy hivatalos ellenőrzés következménye­ként eltűnik a standokról a Marokkóból származó, a kelleténél több vegyszert tartal­mazó paprika, nem kerül-e ki a raktárakból néhány nap múlva az elfekvő készlet? Azzal a különbséggel, hogy már az importőr sincs­­megjelölve. Sejtjük-e, hogy a banánt és egyéb déligyümölcsöket hatalmas hajókon érlelik, s az optimális eredmény érdekében vonják be a gyümölcsök felületét különféle kezelő és tartósító permetekkel? Szükséges­­e tudnunk, hogyan hat ránk a globális világ élelmezéstechnológiája, miként állítanak elő kevés természetes alapanyagból ha­talmas mennyiségeket? Persze, hogy szük­séges. Lehet, hogy kevesebb lesz az illúzi­ónk, de legalább arra is ráébrednünk, hogy a földrészeken átnyúló cégóriások és áru­közvetítő láncok valójában miben is mes­terkednek. Az Egyesült Államokban az elfogyasztott élelmiszerek 95 százaléka ipari termelésből származik, Németországban ez az arány 75 százalék. A készételt, a porított levest, a piz­zát, a joghurtot, a pudingot, a tartós kenye­ret azért „találták ki”, hogy megkönnyítsék az életünket - hangsúlyozzák a gyártók. Ám kevéssé ismert, hogy az úgynevezett kényel­mi ételek előállítása hatalmas mennyiség­ben csak úgy lehetséges, ha az alapanyagot „manipulálják”. Különböző technológiai és vegyi eljárások, adalékok használatával, amelyek a termék mennyiségét megsokszo­rozzák, a semleges vagy rossz ízből élvezhe­tőt varázsolnak. Vezérelv, hogy a gyártók minél kevesebb, a föld, a háziállatok által adott természetes alapanyagot használja­nak fel. Az iparnak szánt zöldségféléket már idejekorán alkalmassá teszik a nagy tömeg­ben történő feldolgozásra. A meghatározó élelmiszer-ipari cégek­ nemcsak a kereske­delmet tartják a kezükben, hanem a külön­böző földrészeken hatalmas termőföldeket birtokolnak. Ültetvényeikre eleve olyan nö­vényfajtákat telepítenek, amelyeknek kevés gondozásra van szükségük, gyorsan nőnek, nagy termést hoznak. A bökkenő csak az, hogy eközben elveszítik eredeti ízüket. De a húsfélék sem ússzák meg. Ha még maradt valami, mondjuk a csirke ízére hasonlító massza a művelet elején, az is eltűnik az ap­rító gépsorok között, mivel granulátum lesz belőle. A zacskós húsleves lényege volta­képp jódozott só és aroma-ízfokozó. Az egészséges joghurtban pedig a kevés gyü­mölcsöt mesterséges úton előállított eper-, citrom-, mogyoró-, málnaaromával pótol­ják ki. Ki gondolná, hogy létezik hambur­ger-, tészta- és marhahúsaroma is? Hogy milyen lombikokban készülnek mindezek a segédanyagok, szó szerint hétpecsétes titok fedi, holott világszerte hatalmas laboratóri­umokról, valóságos ízgyárakról van szó. Az ízek előállításához hihetetlenül csekély mennyiségek szükségesek. Az International Flavors & Fragrances (FF) konszern központja New Yorkban ta­lálható, ebben az agytrösztben milliók étke­zési szokásait, ízlését határozzák meg. Nem csupán az illatok gyártásában nagyok, ha­nem új műételek előállításán is szorgoskod­nak. Egyik javaslatuk szerint a mikrohullá­mú sütőben néhány másodperc alatt húsfé­lévé varázsolható egy barnás anyag, de a zselés algakivonattal összekevert gyümölcs­maradékból finom édesség készíthető. Az élelmiszervegyészek találmányait, kísérlete­it nem kötik az orrunkra, hogy mi kerül az emberi szervezetbe, elfedi a reklám meg a marketing, amelynek árát viszont velünk fi­zettetik meg. Üzleti szempontból nem tétel, hogy az étkezési szakemberek, az orvosok és az idevágó kutatások szerint nemcsak a kóros elhízás, hanem számos allergiás be­tegség, köztük a gyerekeké a „megkezelt”, feljavított, átszínezett élelmiszerek fogyasz­tásával hozható összefüggésbe. Az élelmi­­szerkonszernek kutatóintézetei hol cáfol­nak, hol hallgatnak azokról a hírekről, ame­lyek a veszélyes vagy éppen betiltott adalék­anyagokról tudósítanak. Egyre többen is­merik fel, hogy a globális termelés, termel­­tetés érdekei és az egyén biztonsága között koránt sincs harmónia. Itt is egyfajta harc dúl, a vásárlóknak világcégekkel, földrésze­ket összekötő forgalmazókkal szemben kell(ene) saját érdekeiket képviselniük. Né­metországban például erős a fogyasztói ön­tudat, s el tudják érni egy-egy gyanús ter­mék bojkottját, ami piacvesztéssel, komoly kártérítésekkel jár. Nálunk ez az önvéde­lem, a tudatos vásárlói magatartás még nem tudott megerősödni, s ezzel bizony a multik is, a hazai ügyeskedők is visszaélnek. A termékfelelősség azt jelenti, hogy az élelmiszerek minőségét bizonyító vizsgála­tokat a gyártónak kell elvégeztetnie, így, ha a piaci viszonyok között talpon akar ma­radni, saját érdekében is be kell tartania az élelmiszer-technológiai és higiénés szabá­lyokat. (A legújabb élelmiszerbotrány - a hamisított cégnévvel jelzett, szalmonellá­val fertőzött disznósajt forgalmazása - csak sejteti, hogy még messze vagyunk e felismeréstől.) A Magyar Élelmiszer-biz­tonsági Hivatal főigazgatója, Biacs Péter a közelmúltban a Szabadalmi Hivatal Gari­baldi Klubjában azokra a változásokra vi­lágított rá, amelyek hazánkban és az Euró­pai Unióban az élelmiszer-biztonság kér­désköréhez kapcsolódnak. Nem szépítette, hogy az élelmiszer-fogyasztás során bizo­nyos kockázatokkal számolnunk kell, száz­­százalékos biztonság nincs. Magyarorszá­gon 2004-ben kilenc riasztás volt „gyanús” termékkel kapcsolatban, az unióban éven­te több száz esetről tudunk. Európában a nem megfelelő minőségű vagy ártalmas élelmiszerrel összefüggésbe hozható cé­geknek az jelenti a legnagyobb büntetést, ha a nevüket közzéteszik. A hazai élelmi­szer-biztonsági hivatal létszáma mindösz­­sze 25 fő, de az egyes kérdések megvitatá­sában 15-20 fős szakmai grémiumokra tá­maszkodnak. Tavaly 180 alkalommal kér­ték ki véleményüket. Új helyzetet teremtett az országba beözönlő árumennyiség, ám az élelmiszerek ellenőrzését végző hatósá­gok évente mindössze harmincezer termék vizsgálatát tudják elvégezni. Az átszervezé­sek, létszámcsökkentések sem segítették munkájukat. (Nem beszélve a földműve­lésügyi tárca terveiről, amely a működő, nemrégiben korszerűsített laboratóriu­mok egy részét magánkézbe adná - a szerk.) Mint említette, régen tízszer is megvizsgálták ugyanazt a terméket, ma már csak abban bízhatunk, hogy a termelő betartja a higiénés és technológiai előírá­sokat. Ez a gyártási folyamat, a felhasznált anyagok, adalékok rögzítését jelenti. Elégy mit jelent a biztonságos élelmiszer fogal­ma, mutatja, hogy évente 15 ezer élelmi­szer-mérgezés történik nálunk, amelyből két-három ezer esetben kórházi kezelésre van szükség. Gyakorlatilag banán, de ki tudja, hogy mivel javítottak az ízén, a színén és az állagán

Next