Magyar Nemzet, 2005. november (68. évfolyam, 299-327. szám)

2005-11-04 / 301. szám

levelek«, magyar nemzet. hu Érthetetlen hisztéria a turulszobor körül T­eleki Pál és Wass Albert nem kaphatott szobrot Budapesten, de a főváros dísz­polgára lehetett Sztálin. Mintha a baloldal tett volna javaslatot a „kibékülés” emlék­művére, amely mindkét oldalnak tiszteleg, de Tóth Ilona szobrát ellenezte, ugyanakkor Ságvári Endre emléktábláját az MSZP elnö­ke újraavatta. A XII. kerületi turul körül ki­robbant a hisztéria. Elsősorban a Szabad Demokraták Szövetségének kezdeménye­zésére ellenzik a szobor felállítását. Ismere­tes, hogy a turul a magyar hagyományvilág szent madara. Göncz Árpád 1992. decem­ber 12-én a Magyar Rádió élő műsorában a tatabányai turulszobor avatása ellen tilta­kozóknak a következőket mondta: „egy or­szág nem irthatja ki a saját hagyományából az ősi mítoszait. A turul honfoglalás kori mondakörünk része, amelyikről Anony­mus beszél..., a keleti népeknek a totemál­lata lehetett a ragadozó madár..., ez Nap­jelkép volt, leszármazásmítosz volt, ame­lyik az Árpád-háznak a Naptól való szár­mazását bizonyította... ítéljük akkor el Anonymust is!” Ungár Klára és Kecskés Márton más­ként vélik. Szerintük nem állhat turul Bu­dapest közterén, mert „volt olyan szégyen­letes korszaka hazánknak, amikor nem ép­pen tiszteletre méltó eszmékhez használták fel, így legalizálva használói torz gondolko­dásukat”. Vagyis a turul szobrát csak azért kell tiltani, mert azt egyszer elítélendő célra is használták. A közigazgatási hivatal veze­tője minden törvényes eszköz igénybevéte­lével fenyeget. Igen sok turulszobor található az or­szágban, ezeket most mind le kellene bon­tani? Meg kellene változtatni a Nemzetvé­delmi Hivatal vagy a Magyar Honvédség cí­merét? Le kell verni a turult a Szabadság hídról? Vagy az ország címerén látható „Ár­­pád-sávok”, ezek a vörös-fehér csíkok vol­tak láthatók a nyílások karszalagján is. Az alkotmány 60. és 61. §-a biztosítja a gondo­lat és véleménynyilvánítás szabadságát. Ez a jog csak törvénnyel korlátozható. Egyes szimbólumok - így a horogkereszt, az SS- jelvény, a nyilaskereszt, a sarló-kalapács és az ötágú vörös csillag - terjesztését, nagy nyilvánosság előtti használatát vagy köz­szemlére tételét a büntető törvénykönyv 269/B §-a korlátozza, illetve tiltja. A törvény indokolásához képest a fenti tilalom megszegésének jogi tárgya a de­mokratikus politikai közélet fenyegetés­mentes létezésében megnyilvánuló köz­nyugalom. A jogalkotó a jelkép lényegét is meghatározza. A jelkép valamely eszmé­nek, személynek vagy eseménynek jelvény­nyel vagy képpel való megjelölése, amely­nek az a rendeltetése, hogy a jel és a megje­lölt eszmék, személyek vagy események kö­zös vonásaik révén egymással kapcsolatba hozhatók legyenek. A turul azonban önma­gában nem hozható feltétlen és állandó kapcsolatba egyetlen eszmével, személlyel sem. Ha nincs egyértelmű szerves kapcso­lat, és nincs tiltó jogszabály, akkor miért az izgalom? Normális ésszel egy turult látva senki nem gondol a holokausztra. Az em­lékmű háborús áldozatoknak állít emléket. Ha valaki a háborús áldozatok névso­rát az önmagában semleges madárszo­borral összekapcsolva nyomban szélső­­jobboldali szimbólumot lát, akkor ott baj van, nagy baj! De van, akinek mindenről mégis ez jut az eszébe. Mint Mórickának. Vajon Ungár Kláráék valóban a turulra haragszanak? Nem lehet, hogy másról van szó? Megindult a kampány. Ha sokakkal el­hitethető, hogy a fideszes polgármester ál­tal emelt turul náci szimbólum, akkor a polgármester náci, és derék hegyvidéki pol­gárok, ne a Fideszre szavazzatok majd, ha­nem ránk! Ennyire egyszerű. Kolossváry István 2005. november 4., péntek Tisztelt Szerkesztőség! • Magyar ,lean­ul Rovatvezető: Berszán György mm­m mmmmmmmmmmmmmm­mmmmmmm „Ahol orvosok uralkodnak” Néhány gondolat az egészségügyi ellátásról egy reklámfilm kapcsán V­alamelyik nap az egyik kereskedelmi csatornán a késő esti órákban vetí­tettek egy filmet, amelynek a felvezetésé­ben az önkormányzati és állami kórhá­zakban „uralkodó” doktorokat és az „uralkodásukból” származó, a betegeket hátrányosan érintő történéseket állította szembe a rendező/megrendelő egy ma­gánkórházban kialakított viselkedésfor­mával, ahol már elérték, hogy az orvosok és az ápolók „nem fontosak”, csak a beteg. A diszkriminatív lépés, hogy az orvo­sokat munkahelytől függően úgy állítja be a film rendezője és/vagy a megrende­lő, hogy uralkodnak, nem pedig gyógyí­tanak, nem a betegek érdekében tevé­kenykednek, nemcsak felháborító és visszautasítandó, de ez a vélekedés erő­sen megkérdőjelezi az egészségügyben eddig részt vállaló vállalkozás tisztessé­gét is. Remélem, a filmben nem szereplő magáncégek elhatárolódnak az ilyen jel­legű, a magán- és az önkormányzati, a felekezeti vagy az állami intézmények közötti rosszindulatú viszálykeltéstől, megbélyegzéstől. A minimális egészségügyi, ellátási, or­vos-beteg viszony ismerethiányáról tesz tanúbizonyságot az, aki maga és cége ja­vára ilyen átgondolatlan, rosszízű reklám­mal próbál előnyhöz jutni. Ezzel a filmmel­­egyértelműen igazolták, hogy etikailag al­kalmatlanok az egészségügyben való sze­repvállalásra. Minden etikai normával ellentétes an­nak az érzetnek a keltése a betegekben, hogy az orvosi ellátás a magánszektorban azért jobb, mert az állami ellátásban az „uralkodástól elkorcsosult” orvosok nem a betegellátással foglalkoznak, és nem a beteg érdekében cselekszenek. Az ilyen reklám diszkriminatív, rosszindulatú és megtévesztő. Szeretném idézni egy hajdani egyete­mi oktatónk, dr. Hankiss János ide vágó szavait: „Mi van elől? - kérdezik sokan, akik szeretnek sorrendben gondolkodni: az emberi hozzáállás vagy a szakmai tudás? Az egyetlen helyes felelet nyilvánvaló: fon­tosságban egyenlők. Természetes, hogy szakmai tudás nél­kül a másik fabatkát sem ér, szóba se ke­rül, de a beteg-orvos találkozás mégiscsak az emberi szimpátia keretei között kell hogy történjék, utána, a kórmegállapítás fázisában előlép a szakma a maga instru­­mentációjával. A kezelésben már megint mindkettő fontos, pláne, ha differens, megviselő ke­zelésről van szó. Emberi rész nélkül orvoskodni lehet, de aki szaktudását nem szorozza meg az emberi hozzáállással, megértéssel, empá­tiával, az legföljebb jó szakember (a csú­nya szakbarbár szót ne is használjuk). Ami nem kis szó. De az orvos-ember mégiscsak több.” A tévedés rendszerint ott kezdődik, hogy a kívülállók - mint esetünkben - összekeverik a gyógyítást a betegellátás­sal. Nincsenek tisztában a kettő közötti különbséggel­­ nem is lehetnek de ak­kor miért szólnak bele, miért vindikálják maguknak a „hozzáértést” egy olyan terü­leten, amely ismeretlen számukra? Szere­tik ezt a folyamatot kizárólag üzleti szem­mel és elemzéssel megítélni. A próbálko­zás eleve kudarcra van ítélve, mert az üz­leti gondolkodás és felfogás nem tudja ér­zékelni a gyógyítás és a betegellátás közöt­ti különbséget. Az egyetlen kézzelfogható tény mentén próbálnak beavatkozni, hogy a betegellátási folyamat és benne a gyógyítás pénzbe kerül. Attól még külö­nös izgalomba kerül a kívülálló, ám az egészségügybe beavatkozni vágyó, önje­lölt, hozzáértőnek kikiáltott gazdasági gu­ru vagy ellátásszervező, hogy a gyógyítás során az orvos gyógyít, az ő kifejezésével élve: „utalványoz”, olyan tevékenységet végez - költekezik -, ami látszólag nem orvosi feladat. Ezt az érzést ezekben a „be­tolakodókban” a tehetetlen és döntéskép­telen politika még erősíti is. Nem adunk béremelést - lehet; nem fizetünk ügyeleti díjat - lehet; az ügyeleti díj kifizetése helyett átszervezzük az ügye­leti szolgálatot - lehet; nem megfelelő a bevétel, bezárunk kórházi osztályokat - lehet, csak a jövedelmező vizsgálatokat végezzük el - lehet. Csak egyet nem lehet: orvos nélkül gyógyítani. Jó és eredményes munkát végezni, ami a meggyógyult és munkaképes em­bert jelenti (és nem a profitjuk alapját ké­pező, közpénzből származó nyereséget­, rosszul fizetett, alkotmányos jogaitól megfosztott, megalázott orvosokkal nem lehet, mert előbb-utóbb azt fogják észre­venni, hogy nincs, akit megalázzanak. Teremtsék meg a jobb betegellátás körülményeit, gondoskodjanak a megfe­lelő számú és minőségű ápolószemély­zetről, építsék fel az utókezelés rendsze­rét, de mindezek előtt és mellett a bete­get meg kell gyógyítani, és ebben a mun­kában a felsoroltak fontos, de járulékos elemek! Önök, akik most megpróbálják félre­vezetni a betegeket, csak mellékszereplők lehetnek ebben a mind a beteg, mind az orvosok számára fontos tevékenységben, de ha ezt kellő alázattal teszik, és nem má­sok hátán akarnak felmászni (amit egyéb­ként a saját maguk szerkesztette „etikai kódex” is tilt), akkor lehet, hogy egyszer elfogadott szereplőkké válhatnak. Dr. Nagy Ferenc ri r) f I 1 * % egy ÉJ* ^ * w* f* JL* .# ! * $!?%.*& WMk £ *., $ * * , ■ * a Pólus Center Pélü^oiJiJicié feliratú Matricával jseijeliit üzleteiben. 4.000.000,- Ft vásárlási 4 ujzuutíéujuhcly ^BB22^BEBS3idíríjjjj>ií/ íii-ly á/i PÓLUS CENTER A nyereményakció részleteiről érdeklődjön a Pólus Center központi információjánál

Next