Magyar Nemzet, 2006. január (69. évfolyam, 1-30. szám)

2006-01-04 / 3. szám

5 2006. január 4., szerda Látó“Tér ' 113031* II« 1 Távlatos egyházi értékelés a haza állapotáról B­ene István____________________________ B­ író András „alternatív Nobel­­békedíjas” a Népszabadság tegnapi számában kijelentette: „A felhívás abban a magabiz­tos, tévedhetetlen és kirekesztő hang­nemben íródott, amelyet a magyaror­szági jobboldal is előszeretettel hasz­nál.” Szerinte a szöveg azt a látszatot erősíti, hogy a magyarságon valamiféle ősi átok ül. Bíró a maga részéről nem igényli, hogy az egyház úgymond tudat­fejlesztésben részesítse. Ugyancsak lap­társunkban Herczog Mária szociológus nem vitatja, hogy a Magyar Katolikus Püspöki Kar szándékai tisztességesek, ám számára kérdés, hogy „az egyház, amely eddig maga sem volt képes meg­újulni, mennyiben tud hozzájárulni a nemzet lelki megújulásához”. A Magyar Nemzet is megkérdezte a magyar közélet néhány jeles személyisé­gét a püspöki kari dokumentumról. Tomka Miklós vallásszociológus ér­deklődésünkre előrebocsátotta: nem elő­ször szól a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia kritikusan a magyar társa­dalom állapotáról. Utalt arra: 1996-ban egységesen pozitív visszhang fogadta az Igazságosabb és testvériesebb világot cí­mű terjedelmes szakmai elemzést. „Úgy látszik, nehezebb elfogadni, ha a gondok emlegetése közérthetőbb, és minden hí­vő emberhez szól” - jegyezte meg Tomka Miklós. A vallásszociológus elemzése szerint a körlevél az emberek és a társadalom lelki megújulását sürgeti, és kétségtelen a benne rejlő társadalomkritika. Tomka nem tartja meglepőnek, hogy az uralko­dó réteg, ha ilyennel találkozik, azt minduntalan forradalminak, sőt táma­dásnak érzi, és hogy már olyan is megfo­galmazódott, az egyház átveszi a baloldal szerepét. Erre az a válasza a professzor­nak, hogy a keresztény tanítás mindig a kisemberek érdekeit képviselte, és a hí­vők többsége mindig a szegény emberek közül került ki. Tomka megállapította, a körlevél drá­mai hangja sokakat megrázott. Vannak, akik azért tiltakoztak, mert szerintük a családok szétesése, az abortuszok magas JÖVŐFÉLTÉS A körlevél szerint nemzetünk nagy bajban van, többek között, mert­­ hiányzik az összetartás, - kísért a reménytelenség és a csüggedés, - 6 millió magyar nem születhetett meg, - sokan a hétköznapi önzésbe menekülnek,­­ hiányzik az igazságosság, amely a gyen­gét védi, száma, a népességfogyás és a két évtize­de emlegetett értékvesztés stb. nem olyan nagy baj. „Legalább a sokat emle­getett tolerancia nevében engedjük meg a vallási vezetőknek, hogy a keresztény normák ilyen krízisét nemzeti katasztró­fának minősítsék. Aki pedig nem látja olyan nagy bajnak mindezt, számoljon el a saját lelkiismeretével” - ajánlotta a val­lásszociológus. A Magyar Katolikus Püspöki Konfe­rencia körlevele mindenekelőtt a katoli­kus híveknek szólt, olyan szóhasználattal és módon, amelyről tudjuk, hogy megér­tik - szögezte le Várszegi Asztrik pannon­halmi bencés főapát, aki a püspöki konfe­rencia tagjaként maga is aláírta a doku­mentumot. A főapát felhívta a figyelmet az egyház küldetésére, nevezetesen Krisz­tus evangéliumának hirdetésére, amely mindenkinek szól. Megjegyezte, ennek során az első feladat csak az lehet, hogy „saját magunk újuljunk meg”. Ezt kell, hogy kövesse az, hogy általunk, szolgála­tunk közreműködésével honfitársaink­nak is föl tudjuk ajánlani a hitünk szerint legjobb utat. Várszegi Asztrik úgy vélte, természe­tesen lehetne vitatkozni arról, hogy jó-e, korszerű-e, ha az egyház sajátos szótárat használ, de ennél fontosabb, hogy legin­kább az egyház mutathat rá arra: a válto­zó világban, társadalomban és gazdaság­ban egyetlen biztos dolog van: Isten és az ember lelke. Ezért a főapát szerint fon­tos, hogy a körlevél a belülről építkezés­re, az értékek szem előtt tartására hívta fel a figyelmet, illetve lelki megújulásra buzdított. Közbevetésünkre, hogy lap­társunkban valaki azt fogalmazta meg, a dokumentum hangneme kirekesztő, Várszegi Asztrik így felelt: „A körlevél tiszta és jobbító szándéka nem lehet két­séges senki előtt. Egyet biztosra mond­hatok: ez a szándék nem vezette a püspö­ki kart. Stílusunkhoz és gyakorlatunkhoz tartozik, hogy tanítunk, és talán ez ad okot többféle megközelítésre. De az is természetes, hogy a társadalom felől ér­kező visszajelzéseket elemeznünk, mér­legelnünk kell egy következő hasonló megszólalásra gondolva.” A főapát ab­ban sem lát visszásságot, hogy a diagnó­zist a nemzet állapotáról állapította meg a püspöki konferencia, s hogy hangot adott aggodalmainak.­­ Az egyház úgy­mond a „felebarát” gondolatkörben mo­zog, azaz sajátjainkon túl azokhoz szó­lunk, azokért aggódunk és azoknak aka­runk szolgálni, akik közvetlen közelünk­ben, környezetünkben vannak. „A püspökkari körlevél történelmi helyzetértékelésének az igazságát min­denki a saját bőrén érezheti, amennyi­ben felelősséggel viseltetik népünk sorsa iránt” - állapította meg Domokos Mátyás író-kritikus. Ám így folytatta: „Kérhet­jük a Seregek Urának izgalmát, de első­sorban nekünk kell mindent megten­nünk azért, hogy leküzdjük a nehéz hely­zet kiváltotta depresszió csábítását, amely a körlevél szerint is kollektív nem­zeti öngyilkosság felé tereli a sok csaló­dás következtében hitét, életerejét és életkedvét veszített magyarságot. Ez a körlevél - gondolom, nem csak engem - újólag arra figyelmeztet, hogy minden magyar felelős minden magyarért. A ne­héz valósággal való szembenézés bátor­ságát el nem mulasztva kell megkísérel­nünk, hogy kezünkbe vegyük saját sor­sunkat.” „A hazugságok tömkelegéből hangzik fel a felszólítás és könyörgés: emeljük fel szívünket!” - interpretálta a katolikus egyházi vezetők megnyilatkozását Mako­vecz Imre építész. Visszapillantva úgy vé­lekedett: felemelkedésünk feltételeit im­már több mint tizenöt éve nem teremtet­tük meg. Jellemzőnek tartja, hogy többek között „a diszkriminatív adózási rend, a kárpótlási jegyekkel való szélhámoskodás és gáttalan spekuláció ismét vagyontalan és kiszolgáltatott embertömeggé tette a magyarságot határainkon kívül és belül egyaránt. Makovecz Imre már csak ezek miatt is bizonyos abban: „A római katoli­kus egyháznak igaza van.” Vezércikk a 7. oldalon Engesztelő imaévet hirdetett újévi körlevelében a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia. A püspöki kar tagjai által aláírt dokumentumot felolvasták a templomokban, de annak híre nem maradt azok falai között, valóságos közéleti eseménnyé vált. Olyannyira, hogy Bolgár György vitára bocsátotta betelefonálós műsorában. A Népsza­badság egyik „alternatív Nobel-díjas” interjúalanya kirohanásában a körlevelet kirekesztőnek minősítette, és egyenesen a magyarországi jobboldal hangnemére ismert benne. Tomka Miklós Várszegi Asztrik Domokos Mátyás Makovecz Imre Kedves Testvérek! A 2006. esztendő különleges évfordulók ideje nemzetünk történelmében. Októ­ber 23-án, Kapisztrán Szent János ünnepén az 1956-os forradalom és szabadság­­harc ötvenedik évfordulójára emlékezünk De emlékezünk a nándorfehérvári di­adal 550. évfordulójára is, arra a győzelemre, amelyet II. Mohamed szultán táma­dó hadseregével szemben Hunyadi János és Kapisztrán Szent János buzdítására a hazája védelmében összefogó keresztény nép aratott Sok más évforduló mel­lett főleg ez a két nagy esemény indít minket arra, hogy a 2006. évre imaévet hir­dessünk a nemzet lelki megújulásáért Nemzetünk nagyon nagy bajban van, csak Isten irgalma menthet meg minket Ránk telepszik az elmúlt évszázadok és évtizedek tragédiáinak és kudarcainak so­rozata. Vérengzések és megaláztatások Bizalmatlanság nemzetünkön belül, az összetartás drámai hiánya: olyan seb, amely Mohácsot hozott ránk, olyan seb, amely máig nem gyógyult be. Súlyosan nehezedik ránk a reménytelenség bűne és a csüggedés kísértése is. A térség országainál jóval korábban kezdő­dött nálunk a gyermekellenes magatartás. A hatalom bár jólétet nem tudott biztosítani, megengedte az abortuszt, amelyet keresztények is tömegesen el­követtek így mintegy hatmillió magyar nem születhetett meg. Az 1956-os forradalom bukása után sokan a hétköznapi önzésbe menekültek a dicstelennek és reménytelennek érzett jövő elől. Kezdődött a négy fél kö­zötti kényelmes élet, amelynek nincsen távlata. Kezdődött a nagy közös dolgok­ban való tehetetlenség érzése, amely elől a puszta magánéletbe menekül az em­ber. Sok hívő ember is kételkedik abban, hogyan lehet ma keresztényként élni. És kezdődtek vagy folytatódtak XX. századi történelmünk tragédiái után a nagy el­hallgatások is. Egyre több volt az olyan dolog, amiről nem volt szabad hangosan beszélni. És gyűlt társadalmunkban a bizalmatlanság, a keserűség, a sérelmek emléke és a félelem. A hétköznapi élet látszólagos nyugalma mindezeknek az el­hallgatásán épült. Az utóbbi másfél évtizedben megéreztük a szabadság ízét de ez az időszak is hozott sok csalódást; felvetette, de nem válaszolta meg az igaz­ságosság kérdését, a teljes igazságosságét, amely a gyengét védi. Ma is hordoz­zuk népünk életének lelki sebeit Sokunk életét a szétszórtság, a reménytelenség, a pillanatnyi előnyöket kereső anyagiasság és karrierizmus, a jövőtlenség érzése és a depresszió jellemzi. Nehezen jutunk átfogó, derűs életszemléletre. Alig érez­zük a jövő vonzását és ígéretét Nem csupán anyagi nehézségek, a családok éle­tét megnehezítő külső körülmények, hanem gyakran ez a jövőtlen gondolkodás is okozza, hogy nemzetünk lélekszáma rohamosan csökken, hogy népesedési összeomlásnak nézünk elébe. Jézus azonban nem csüggedésre, hanem reménységre hívott meg minket Isten színe előtt minden ember élete és az egyes nemzetek élete is igazi érték A Te­remtő terve szerint jöttek létre a nemzetek Történelmi tapasztalataik az élet ne­hézségeit megoldani képes sajátos zsenialitásuk kultúrájuk egyéni és megismé­telhetetlen gazdagsága értéket jelent az egész emberiség számára, és kedves a teremtő Isten előtt A mai nemzedékre is nagy felelősség hárul, amikor ezt az örökséget hordozza. Ez az Isten színe előtti önbecsülés egyben a többi népek iránti tiszteletünk alapja is. Felülemelkedve minden elmúlt szörnyűségen, bűnön és szenvedésen, tudjunk Isten előtt bűnbánatot tartani és őszinte szívvel, emel­kedett nagylelkűséggel másoknak megbocsátani! így léphetünk valódi közös­ségbe az irgalmas Istennel, hiszen ahogyan Isten szolgája, II. János Pál pápa tanít­ja, az Isteni Irgalmasság ad reményt hogy a bűn és a gonoszság mégsem okoz­za vesztét az egész emberiségnek Imádkozzunk hát ebben az évben egyénileg és közösségileg is a magyarság lel­ki megújulásáért Kérjük a Magyarok Nagyasszonyának közbenjárását családjain­kért, hogy nagylelkű szeretettel fogadják a gyermekeket, és mindnyájan áldozat­kész segítői legyünk azoknak akik bármilyen körülmények között elfogadják a születendő emberi életet A Boldogságos Szűz járjon közben értünk hogy figyel­mes szeretettel forduljunk az idősek és a betegek felé, hogy senkinek ne kelljen egy végigdolgozott élet után vagy betegsége terhét hordozva magányt és szük­séget szenvednie. Aki az időseket megbecsüli, saját méltóságát és jövőjét becsü­li meg. Szűz Mária mint a Betegek Gyógyítója járjon közben betegeinkért és mindazokért akik gyógyításukért és ápolásukért fáradoznak Szűz Mária mint a Imaév meghirdetése a nemzet lelki megújulásáért Bölcsesség Széke pártfogója az iskoláknak és az oktatásnak is. Kérjük támogatá­sát, hogy hazai oktatásunk és nevelésünk minél több fiatalt elvezessen az igazság megismerésére és az igaz emberségre. Ezért vállal egyházunk minden áldozatot, hogy katolikus szellemű iskolákat tartson fenn. Mindnyájunk kötelessége, hogy Krisztus hitében az evangéliumi erkölcs szerint teljes emberségre neveljük a fia­talokat. Az ember ugyanis nem puszta termelő vagy fogyasztó, nem egyik tétele csupán a társadalom működésének hanem egyetlen igazi célja. Ezért kell minden közös igyekezetnek és tervezésnek az ember igazi és teljes boldogulására irányulnia. Ennek a nagy ügynek az előmozdításában vegyük ki a részünket imádságunkkal, de egyéni és közösségi tevékenységünkkel is. Vegyünk részt személyesen vagy imádságban a jövő év nagy lelki eseményein, január 15-én a Szent Margit tiszteletére rendezett közös engesztelő szentmisén, Szent István király ünnepén a Szent Jobb-körmeneten, október 17-től 20-ig a fetimai nemzeti zarándoklaton, és más közös zarándoklatainkon hazánk és a szomszédos országok kegyhelyein. Egyházmegyéink programját az imaévre kü­lön körlevelek fogják közölni. Plébániáinkon ajánljuk fel a közös litániákat, rózsa­­füzér-imádságokat és más könyörgéseket erre a szándékra. Havonta egyszer tart­sunk minden plébánián engesztelő szentségimádást a családok megújulásáért és a születendő gyermekekért Kérjük Isten irgalmát hazánkra és népünkre. Kér­jük, hogy szabadítson meg minket azoktól az új veszedelmektől, amelyek a jelen­ben és a jövőben hitünket és életünket fenyegetik Kérjük a Magyarok Nagyasz­­szonya és a magyar szentek közbenjárását nemzetünk lelki megújulásáért hogy a magyarság Európa népei számára a megbékélés, a bizakodás és a keresztény hitben elfogadott valódi emberi értékek közvetítője legyen. Irgalmas Istenünk! Legmélyebb alázattal, érdemtelenségünk és méltatlanságunk tudatában boru­lünk le szent színed előtt, hogy súlyos vétkeinkért engeszteljünk Felajánljuk és egyesítjük imáinkat Szent Fiadnak a mi Urunknak Jézus Krisztusnak értünk vállalt tökéletes engesztelő áldozatával. Édesanyánk a mi Nagyasszonyunk által ter­jesztjük elé a kérésünket az Ő közbenjárását kérve. Egyesítjük engesztelő imáin­kat az összes szentek különösen a magyar szentek és boldogok köztük az en­­gesztelésben példaképeink Árpád-házi Szent Margit és Esztergomi Boldog Özséb könyörgéseivel, akik hisszük hogy állandóan közbenjárnak értünk Nálad. De egyesítjük minden élő testvérünk imáival is, hogy a sok kicsi engesztelő láng egy nagy elégtétel tüzévé legyen, és ezzel hozzájárulhassunk adósságunk tör­lesztéséhez: Istenünk! Irgalmas szeretetedre kérünk hogy amint megbocsátottál Péternek a tékozló fiúnak a házasságtörő asszonynak a jobb latornak bűnbánatuk miatt, úgy töröld el tartozásunkat és mentsd meg nemzetünket a pusztulástól. Könyö­rülj meg Szűz Mária országán, hiszen az ateizmus miatt sokan nem tudják mit cselekszenek Add meg nekik a megtérés kegyelmét, hogy felismerjék bűneiket, és többé ne vétkezzenek! Fogadd el engesztelésünket elsősorban népünk de minden ember vét­keiért is. Azokért és azok helyett, akik közömbösek rosszakaratúak akik nem ismernek és nem is akarnak is­merni Téged - KérünkTéged, hallgass meg minket! akik megtagadnak nyíltan, durván ellened támadnak és trágár módon káromol­nak­akiknek a test, a pénz, az alkohol és a kábítószer az istenük - akik házasságtörésben élnek­akik nem fogadják el a gyermekeket, akikkel megajándékozod a házasságukat -akik magzatgyilkosságot követnek el -akik a kicsi gyermekeket megbotránkoztatják és megrontják­akik nem akarnak dolgozni, csak élősködnek -akik másokat megrágalmaznak, meglopnak, megcsalnak, kihasználnak, üldöznek­akik mások életére törnek - akik önkezükkel vetnek véget életüknek - akik Egyházadat megvetik, és akik a sátánt szolgálják Fogadd el könyörgésünket a neked szentelt lelkek bűneiért és mulasztásaiért! Mindazokért, akik szentségeidben, különösen az Oltáriszentségben megbán­tanak. Urunk, kérünk irgalmazz nekünk! Istenünk, kegyelmezz és könyörülj rajtunk! Urunk, mentsd meg országunkat Szent Fiad, Jézus Krisztus, Szeplőtelen Nagyasz­­szonyunk és a magyar szentek érdemeiért! Miatyánk,... Üdvözlégy,... Dicsőség Budapest 2006. január 1. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia A vitát kiváltó püspökkari körlevél teljes szövege

Next